Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

Vasárnap, 1979. szeptember 2. 3 Szerdától forgalmi változások Egészségügyi fitépítik az útkereszteződést em •*» Ha lenne valamennyi járműtípusra s közlekedő emberre vonatkozó forgalomszámlálási adatunk, a különösen zsúfolt kereszteződések listájának elején találnánk meg a Nagykörút és a József Attila sugárút találkozási négyszögét. Ám statisztika nélkül is sejthetjük: ha az új hídon megindul a forgalom, s a 43-as. nagylaki út ott kapcsolódik a 47-eshez, szélesebb útra. újabb kanyarodási irányokra, „többet tudó" jelzőlámpákra lesz szükség. A híd átadása közeleg, az átépítéshez szerdán reggel hozzáfognak a Közúti Építő Vállalat dolgozói, akik a KPM Közúti Igazgatóságán készült tervek alapján. a posta, a vízművek, a VILATI, az áramszolgáltató közreműködésével várhatóan egy hónap alatt befejezik munkájukat. A kereszteződés teljes átépítését az is szükségessé tette, hogy az útburkolat szintje jelenleg magasabban van a villamossíneknél, s a pályaszerkezet is megerősítésre szorul. Ezért a kereszteződést teljesen lezárják szerdán reggeltől, s emiatt a Nagykörútnak és a sugárútnak a forgalmát terelőutakra vezetik át. (A terelés a villamosokat nerh érinti.) Az építkezés környékének keskeny utcáiban akkora autóbusz- és teherforgalom várható, hogy a személygépkocsivezetőktöl erre az egy hónapra különleges megértést, belátást kérnek a közlekedésszervezők. Az Algyő felől a nyugati városrészek irányába utazóknak vagy a Gyevi sor—Gáz utca—Csongrádi sugárút, vagy a Rózsa utca— Makkoserdő utca, illetve Csongrádi sugárút lesz alkalmas útvonal, a Kecskeméti utcába ugyanis már csak a célforgalmi járműveket és az autóbuszokat engedik be. A Felsöváros és Belváros felé igyekvők a Retek utca—Szilléri sugárút—Sajka utca— Felső Tisza part kerülővel gyorsan elérhetik úticéljukat, ez egyébként a teherautók számára kijelölt terelőút is, mert a Római körútra be sem hajthatnak. (A személyautók a körútról a Gál utcán. Szent Miklós utcán át visszajuthatnak ugyan a sugárút belső szakaszára, de akkor számolniuk kell azzal, hogy azon az útvonalon sok autóbusz is jár, s forgalmi dugók alakulhatnak ki.) A Belvárosból Tarjánba, Felsővárosba, Algyő felé a leggyorsabb út a Komócsin tér—Felső Tisza part—Sajka utca—Szilléri sugárút—Retek utca (vagy Budapesti körút), tehát már a Radnóti gimnáziumnál célszerű rátérni a terelőútra. (Aki mégis elmegy a sugárúton a Szent György tér felé, már csak a rossz úttestű Munkácsy utcánál tud letérni.) A Marx tér felöl a Brüszszeli körúton érkező személy- és tehergépjárműveknek a Csongrádi sugárútra célszerű kanyarodniuk, s a Rózsa utcán vagy az Északi városrészen át juthatnak vissza a József Attila sugárútra. (Ha szükséges, a jelzőlámpa programját módosítják majd.) Az átépülő kereszteződéshez közelebbi utcákat az autóbuszok számára biztosítják, s persze az ottlakók is behajthatnak. A csuklós buszok biztonságos haladása miatt néhány utcában módosítani kellett a haladási irányokat: a Szent György tér északi oldala, a Szent Miklós, a Dugonics utca egvirányú. a Lengyel utcának a sugárút felőli első szakasza kétirányú lett. Csak az autóbuszok és az ott lakók használhatják a Sándor utcát (amelynek úttestjén szerdáig eltüntetik a kátyúkat) folytatásként a Kecskeméti utcát (amelynek ezt a szakaszát kiaszfaltozzák). Űj. várakozást, illetve megál i-t iltó táblákat helyeznek el a Rózsa, a Kecskeméti, a Sándor, a Juhász Gyula, a Dugonics, a Lengyel, a Gál utcában, a József Attila és a Csongrádi sugárúton, a Római körúton. A Brüsszeli körúti benzinkútnál a záróvonal megmarad, ezért a megtankolt autók vezetői biztonságosan csak a zsákutcává alakuló torkolatban tudnak megfordulni, a kereszteződésekben az autóbuszok miatt ezek a manőverek nagyon veszélyesek lennének. S egy jó tanács az esküvőre igyekvőknek: autóikkal a Római körút zsákutcájába állhatnak be, ott a parktükörbe járdát is építenek szerdáig. Az építkezés legsúlyosabban a tömegközlekedést, az autóbuszokat érinti. Ezért ismételjük meg újra a nyomatékos kérést: a rajzunkon is feltüntetett „autóbuszutcákat" ne használják a személy- és teherautósok! A kérés érthető: naponta 16 vonal 1409 helyi járatú autóbusza, s 154 helyközi, távolsági kocsi halad majd az új útvonalakon. Az utcák keskenyek, két kanyarodó autóbusz találkozásakor különös figyelemre lesz szükség így is. A megállók módosulnak, a menetidők elvben nem. Tehát az autóbuszvezetőkre fokozott megterhelés hárul, ne súlyosbítsuk helyzetüket még azzal is. hogy szabálytalanul várakozó, tétovázó autókat kelljen kerülgetniük. Szeptember végéig az utasok türelmére is szükség lesz: a lényegesen hosszabb, kanyargásokkal tarkított terelőutakon segítsék a gépkocsivezetőket, s értsék meg őket Térképünk a város helyi autóbuszforgalmának felét érintő változást mutatja: az új megállók helyét, s azoknak a járatoknak a számát, amelyek az adott helyen meg is állnak. Azokat a járatokat amelyek terelőúton mennek ugyan, de megállóik nem változnak, a tisztábban látás érdekében nem tüntettük fel. A változásról egyébként a Volán rajzos ábrát készíttetett, amelynek sokszorosított lapjai a Szent György téri, Víztorony téri irányítóközpontokban beszerezhetők, s a tájékoztatót az új megállókhoz is kifüggesztik. Holnaptól- egyébként a Szilléri sugárúton a Debreceni utcai torkolathoz, régi helyére kerül vissza a Tarjánból jövő 10-es és 11-es autóbuszok megállóhelye. Tegnap, szombaton a szegedi Gyermekklinika előadótermében a fiatal fül-orrgégészek kongresszusával megkezdődött az országos egészségügyi ifjúsági napok rendezvénysorozata. Dr. Ribári Ottó egyetemi tanár, a SZOTE füll-orr-gége klinikájának igeizgató ja üdvözölte a jelenlevőket, köztük Fekete Tibort, a KISZ KB értelmiségi tanácsa titkárát, Bódi György, a KISZ KB tagja, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára beszédében vázolta az ifjúsági napok célját. Hangsúlyozta, hogy ezzel a rendezvénysorozattal is azt kívánják elérni, hogy a speciális szakmai érdeklődést összekapcsolják a mozgalmi munkával. Az első, tavaly megrendezett konferencián a fiatal sebészek számoltak be tudományos tevékenységükről, itt Szegeden. Ezúttal az ország minden részéből érkezett fül-orr-gégészek és egészségügyi dolgozók — műtősnők, technikusok — tartanak előadásokat. Ribári professzor szerint szakmailag igényes dolgozatokkal mutatkoznak be a fiatalok. Témáik felölelik a fül-orrgégészet egész területét, a daganatok korszerű gyógyításának lehetőségeit, a legújabb mikroszkópos műtéti beavatkozások módszereit, a lézer fül-orr-gégegyógyászati alkalmazását, és szó esik elméleti alapkutatásokról ls. Azzal, hogy a fiatal orvosok ilyen fórumot kaptak, lehetőség nyílik arra, hogy a mindennapi, kórházi, klinikai rutinmunka mellett bizonyságot tegyenek tudományos, kutatói tevékenységükről is. A legigényesebb előadások anyagát közli majd a Fül-orr-gégegyógyászok szakmai folyóirata is. Sikeres fél év Tápén Gyékény- és textilkonfekció Becsöngetnek A tápéi asszonyok múltból örökölt mestersége a gyékényfonás, amely egykor alapja volt a háziipari szövetkezet megszervezésének, ma a termelés alig több, mint egytizedét teszi ki. A szövetkezet ugyanis a piac és a háziipari termelés lehetőségeihez, sajátosságaihoz rugalmasan alkalmazkodva sok mással is foglalkozik. Több mint 2 ezer 500 dolgozója Csongrád megyén kívül a Duna—Tisza közén és az egész Tiszántúlon 127 részleghez szervezetten végzi munkáját, s mint az 1979. év első félévének mérlege arról tanúskodik, igen eredményesen. A tápéi szövetkezet tiszta árbevétele ebben a fél évben 83 millió 614 ezer forint volt, amelynek nagyobb része, 52,2 millió „valutatermelő", tőkésexportból származott. Az, hogy az említett eredmény az időarányos terv túlteljesítését jelenti, nem sokat mond. Annái figyelemre méltóbb viszont, hogy ennek köszönhetően a szövetkezet nyeresége meghaladta a 12 millió forintot. Az egy dolgozóra iutó termelési érték az előző évihez képest 9 százalékkal emelkedett, amelyhez a termelékenység növelésén kívül a költséaek csökkentése is hozzájár uL A tápéiák legnagyobb jövedelmi forrása a fonott szék és széküléslap-gyártás. Az elmúlt fél évben 238 ezer üléslapot küldtek exportra. A legnagyobb megrendelő Franciaország, a szállítmány 80 százalékát kapta, de az ülés-' lapokból és a különböző típusú hársszékekből és flamandszékekből szállítottak a tápéiak Hollandiába, Angliába és Belgiumba is. Kisebb mennyiségben veszik, de kedvelt árucikk a gyékényfonatos konyhai sarokgarnitúra, amelyből havonta mintegy száz darab utazik külföldre. Aminek pedig a legkevésbé van köze a hagyományokhoz: a horgolt lámpaernyő. A tápéi készítmény Hollandia és Dánia üzleteibe került, s mint állandó árucikkajánlat szerepel az európai világítótest-katalógusban is. A hazai üzletekben természetesen megtalálni a tápéi gyékényfonás remekeit — a termelési terv szerint legalábbis. mert abban egyértelműen szerepel hogy azokat belföldre adják el. A valóság viszont úgy igaz. hogy ideigóráig megtaláljuk ... Amíg kapni. A szövetkezet három éve létrehozott Haidú-Bihar megyében új gyékényesrészleget. azonban a hagyományos gyékényárukból azóta nem növeli a termelést — a kereslet ellenére sem. A szövetkezetnek jelentős tevékenysége a textilkonfekció-gyártás. A Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei ruházati nagykereskedelmi vállalatok állandó vevők a különböző divatszoknyákra, -blúzokra, de szállítanak Tápéról munkaruhát — orvosi és pincér nadrágot —. munkaköpenyt, s többek közt a Dunai Vasműben is viselnek a dolgozók tápéi munkaruhát. A munkaruhagyártás tavaly 15 millió forint értéket képviselt a szövetkezet össztevékenységében. Kedveltek az itthon kapott tápéi kisbútorok, s a fürdőszobai és strandcikkek is. A központi telep fejlesztésére, a munkakörülmények javítására sok gondot fordított a vezetőség az elmúlt időben. Nemrég fejeződött be egv faüzem építése, amely két évvel ezelőtt kezdődött. Az új üzem további fejlesztéseket tesz lehetővé az egyes műszaki részlegek átcsoportosításával. Az egyik helyiségben új üzemorvosi rendelőt alakítanak ki. A napokban kezdték meg egy nagy alapterületű raktár építését, amely hozzájárul az áruszállítások zökkenőmentesebb előkészítéséhez is. R

ohanvást változó korunkban mintha meg a hangok is átalakulnának. A csengők hangjai is. Ha például egyik-másik lakásba becsöngetünk, a régi, megszokott csilingelés helyett olykor berregést, vagy éppen „bim-bamot" hallani. Van-e olyan hely még környezetünkben, ahová az újdonságok, a változások szűn-. ni nem akaró hullámai-rohamai be nem csaptak? Legjobb tudásom szerint az iskolák folyosóin azok a régi-régi, fönn a magasban látható szerkezetek hangjai még a régiek. Ám micsoda hasonlat? Éppen az iskola? Hiszen ott van csak igazán újításdömping mostanság. Olyannyira, hogy erőteljes, néha harsány hangjuk legkönnyebben talán a konzervatív órára szólítót nyomja el. Űj tantervek, új tankönyvek, új és még újabb módszerek. Forrong a katedrák világa már esztendők óta. A csengő viszont — tömérdek izgalmas újdonsággal együtt is — a régi módon, a régi szokás szerint és a megszokott hónap elején szólít most megint. Pedagógusok tudnák talán legkönnyebben megcáfolni a látványos közhelypéldázatot a mindenkori új dolgok varázsáról. A folytonos változások korszakában kit nem riaszt meg először a szokatlan, kibe nem csontosodik bele valamicskét a gyorsuló tempóval is dacolva a „minek változtassunk?" maradisága? Dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes beszélt arról a tanítónőről, aki az új első osztályos olvasókönyv láttán sokkal elképzelhetőbbnek .találta saját kalapja elfogyasztását, mint azt, hogy ebből ő a gyerekeket valaha is olvasni megtaníthassa. S bár arról nem szól a fáma, a kétkedő tanerő ebédre vagy uzsonnára elköltötte-e fejfedőjét, de arról igen, hogy a gyerekek mégis megtanultak olvasni. Nem veti-e föl vajon e példázat a változó és állandó dialektikáját oktatásügyünkben? A gimnáziumokban páídául az 1979/80-as tanév a fakultáció bevezetésének esztendeje lesz. Talán a legátfogóbb, legteljesebb a reformok között Marad a régi keret, változik a tartalom: a második gimnáziumi év végére meg kell érni a döntésnek, merre vegye a specializáció irányát a tizenhat éves serdülő. Optimális esetben a szülők, a pedagógus és természetesen maga a tanuló együtteséből, a hatások, a vélemények, a hajlamok, a tehetség és az ésszerűen fölismert szükségszerűség végeredményeként megszületik az elhatározás. Még egyszer hangsúlyozandó: optimális esetben. Am ha a régi szokáshoz ragaszkodó szülő vagy tanár nem akarja vagy nem meri, a tizenhat éves tétovázó pedig nem tudja határozott és megfelelő irányba fordítani az életszekér rúdját? Vagy ha a fakultációt ott is erőltetik, ahol erre a körülmények, a feltételek nem megfelelőek, ahol az előkészítés még jó, ha félidőben van? Ami válasz helyett megmaradhat: az, ami változatlan szeptembertől júniusig;- sőt tovább is. Azt mondja a miniszterhelyettes, mindig bosszantja, ha különböző iskolatípusok j egymást hibáztatják a hiányosságokért. Hozzá kell tenni: pedagógusok teszik ezt is, egymással. Iskolák között vagy egyetlen intézményen belül, a tanári kollektívában. Amely olykor és itt-ott nem is igen érdemli meg a kollektíva nevet, sokkal inkább „klikktívagyűjtemény" elnevezésre avanzsálhat. A gyermek pedig, tudjuk, nemcsak fogékony, hanem jó megfigyelő is. Ami az iskolánként változó nevelőtestületekben megmaradhat: az, ami változatlan középiskolákban és általános iskolákban, szakmunkásképzőkben és gimnáziumokban, szakiskolákban és szakközépiskolákban. A srácok és lányok néhány nap múlva már ismét együtt fognak padokban ülni és zsivajogni, felelni és súgni, tanulni és lógni. Mindegyikük másképpen és másképpen. Szegeden például a 40 általános iskolában és a tizenhárom középiskolában összesen harmincezerképpen. Harmincezer állandóan változó személyiség hív különös párbajra tanítókat és tanárokat. Magatartásukkal és értelmükkel éppúgy, mint a jó és rossz, már megérkezett vagy még mindig hiába várt új tankönyvekkel, s a kihívottak látszólag mindössze az új tantervekkel — és éveik számával védekezhetnek. Különös, csodaszép párbaj: a tanévről tanévre, sőt napról napra változó helyzetekhez a pedagógusok még csak azt hívhatják segítségül, ami így szeptemberben is változatlan, ami számukra mindig meg kell hogy maradjon S

emmi egyebet, csak az ősi alaphelyzetet: az erkölcsi felelősség mindenkori érvényességét. A tapintatos, okos szereteteiamely, ha hivatásdutattal párosul, az állandó változásban a változatlanságot, a tanévek és a mindenkori tanítványok állandóságában a változást és főleg a változtatást, személyiségek fejlődését, kialakulását szolgálja: magát a nevelést. Be kell látni ehhez, hogj a tankönyvek, a tanszerek, 1 tanítási órák — eszközök csupán. Űj formájukban is azok. Méghozzá alárendfctt eszközök. Erről nem szaS xl megfeledkeznünk. De arról sem, hogy a legelhivatottabb ember is fásulttá lehet idővel. Hát még, ha szűkebb közösségében sem kapja munkatársaitól azt a megértő segítséget, amit — megsokszorozva, fölnagyítva és átalakítva — neki magának kellene továbbadnia tanítványainak. Akkor nem csoda, ha a pedagógus elbizonytalankodik, gépiessé és így gyakorlatilag hatástalanná válik — vagy éppen eszi (vagy veszi) a kalapját. Fölösleges és értelmetlen dolgok kevés embert „boríthatnak kl" jobban, mint a munkáját tisztességgel végezni akaró pedagógust. A lényeg: ebben a tanévben is minden a gyermekért történik. Mert ők a legfontosabbak. Értük szólal meg régi hangján, munkára hívón a csengő. Űjra elkezdő-' dik tehát a munka az ország iskoláiban, hogy tudásban és emberségben egyaránt gyarapodjon az ifjú generáció, alkalmassá váljon arra, hogy elődei helyébe lépjen. Az iskolának mindig ez volt a legfontosabb tiszte, szerepe, s ez ma is így igaz. Tudja mindenki, akit illet: ebben nincs változás. Domonkos László t