Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

49 Csütörtök, 1979. augusztus 30.' 5 Emlékezés Gesztey Mihályra Ma lenne 70 évee az 1909. augusztus 30-án Öbecsén szü­letett Gesztey Mihály, akit sorsa gyermekkorában vetett Szegedre. Túlnyomórészt Itt élte le alig fél évszázadot meghaladó életét, hiszen 1960-ban Szegeden halt meg. Ez a fél évszázad úgy a tár­sadalom, mint az 6 életében eseményekben rendkívül gaz­dag volt. A Gesztey-család korán apa nélkül maradt. Az ó becs el munkás özvegye az el»ő háború utolsó évében három gyermekével — 2 leány, 1 fiú — Szőregen tele­pedett le és varrásból tartot­ta fenn a családot. Gesztey Mihály az elemi iskola el­végzése után asztalostanonc lett. Mint mozgékony fiatal­ember társaságát a környék szervezett munkásai között találta meg a telepen. Ifjú asztalossegédként a főváros­ba ment. rövidesen be­vitték a Famunkások Szak­szervezetébe. Szabad idejé­nek jelentékeny részét itt töltötte és a munkásmozga­lommal kapcsolatba kerülve — 1929-ben Itt lett tagja az illegálisan tevékenykedő kommunista pártnak. Ma már nem deríthető kl és 6 maga sohasem említette, miért is tért vissza Szegedre. De amint az életpályájából kitűnik, szinte bizonyos, hogy a párt határozatából. Gesztey a Szalavónia Bútorgyárban dolgozott a Csillagbörtön po­litikai elítéltjeivel. Itteni munkája 1930-tól a szegedi munkásmozgalom érdekes fe­jezete. Gesztey a pártközpont és a Csillagbörtönben politi­kai cselekményük miatt bün­tetésüket töltő kommunisták kőzött összekötő lett Sajtó­anyagokat és leveleket jutta­tott be és leveleket vett át. Pénzküldeményeket kezelt, amelyeket a Vöröa Segély alapjaiból küldtek le Szeged­re. A veszélyes és kockázat­tal járó tevékenység mellett szervező munkát Is végzett Szegeden, Szőregen, amelyet különben is jól ismert. Sán­dorfalván és Kiskundorozs­mán. Elsősorban az Ifjúság közötti agitációs feladatokat látott el. A szegedi főügyészség vád­Indítványa alapján a szegedi törvényszék 1933. június 8-án megtartott fótárgyalásán fog­lalkozott Gesztey Mihály és társainak — amint a Tanács­köztársaság leverése után megalkotott ellenforradalmi törvény meghatározta — az állami és a társadalmi rend felforgatására Irányuló bűn­tettével. A főtárgyaláson fel­hozták, hogy Gesztey Mihály 1931 nyarán a Tisza-parti Sárgán a szegedi kommunis­ták egyik „kulcsemberével", Gera Sándorral találkozott. Felgöngyölítették Gesztey sejtjét, amelyhez akkor Krá­mer Gyula, Tápay József és Tóth János tartoztak. Vörös Segély-bélyegeket is terjesz­tettek és agitációt folytattak. A 21—22 éves fiatal munká­sokra súlyos ítéleteket hoz­tak. Geszteyre a legmagasab­bat szabták ki társai közül, mint fővádlottra, két és fél évi börtönt és a szokásos mellékbüntetéseket. Felleb­beztek a Kúriához, ahol egy évvel leszállították a törvény­szék ítéletét. Gesztey életé­ben mindez tanulságos epi­zód volt. A büntetés letöltése után mozgalmi munkáját továbbra is Szegeden folytatta — ter­mészetesen rendőri megfi­gyelés alatt állott. Munkát a Lippay-féle fűrésztelepen ka­pott, amelyre úgy emlékezett vissza, hogy igen nehéz és kimerítő volt. 1935-ban kato­nai szolgálatra vonult be, ahova mint szőregi lakost a csendőrök állították elő. Az egy év letelte után vissza­ment a fűrésztelepre, majd onnan sikerült szakmunká­hoz jutnia a Klauzál téri Kertész-féle bútor- és aszta­losüzemben. A politikai mun­kát változatlanul folytatta, nagyobb körültekintéssel. Mozgalmi életéneik egyik si­kere volt , hogy Szegeden ő szervezte meg a Termé­szetbarátok körét. 1938-ban megnősült, Hunyi Hermint vette nőül a szőregi környezetből. Szinte minden­naposakká válták a szőregi úton a szűkebb és tágabb környezetében a megbeszélé­sek, az értesülések kicserélé­se a hazai és a világpolitiká­ról. Gesztey és jó néhány tár­sa nem tett eleget a katonai behívóparancsnak, bujkáltak, rejtőzködtek, várták a szov­jet csapatokat. Gesztey a Szeged felszaba­dulása utáni napion, 1944. ok­tóber 12-én a szerveződő rendőrség szolgálatába lépett, mint politikai nyomozó. Hi­vatali szolgálata mellett élete végéig felelős pártmunkát és párttisztségeket látott el a szegedi rendőrség, illetve az államvédelmi hatóság párt­szervezetében. 1944—1950 kö­zött mint szervező, 1947-től három évig a szervezet elnö­ke, 1954-től a pártszervezet titkára, 1956-lg a pártbizott­ság tagjaként tevékenyke­dett. Az ellenforradalom le­verése után a karhatalmi szolgálat tagja lett. Szorgal­masan tanult, 1957-ben le­érettségizett. 1957 nyarán a Csongrád megyei rendőr­főkapitányság szolgálatába lépett, ahol osztályvezetői beosztást töltött be. Felette­sel kiemelték Gesztey mély emberségét, emberszeretetét, párthflségét, a hivatali szol­gálata ideje alatt beosztott­jaival való lelkiismeretes tö­rődését. Hivatali pártmunká­ján kívül ls tevékenykedett: 1958-tól az MSZMP szegedi városi bizottsága revíziós bi­zottságának az elnöki felada­tait töltötte be. Pályája folyamán számos kitüntetést kapott: 1950-ben a Közbiztonsági Érem bronz fokozatát, 1955-ben a Kiváló Szolgálatért Érdemérmet, 1957-ben a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet. Gesztey Mihály 1960. decem­ber 26-án halt meg. Megvi­selt szíve vitte a sírba. Ma 70 éves lenne. Igaz embersé­gét, a párt ügyéért és a dol­gozó népért való áldozatkész­ségét őrzik elvtársai, munka­társai és igen sokan, akik őt ismerték. Oltvai Ferenc Művelődünk, de hogyan Van a pártnak egy határo­zata a közművelődés fejlesz­tésének feladatairól, amely 1974 márciusában született. Ez a dokumentum, miután regisztrálta az addig elért eredményeket, a többi között hangsúlyozza, hogy a művelt­ségi és iskolázottsági színvo­nal az igen jelentós fejlődés ellenére elmarad a szocialis­ta építőmunka követelmé­nyeitől és lehetőségeitől. Ezért arra van szükség, hogy az iskolán kívüli szervezett művelődés minél szélesebb körűvé és hatékonyabbá vál­jék, és segítse a növekvő szabad idő minél hasznosabb, tartalmasabb eltöltését. A határozat kiemeli, hogy a közművelődésnek hozzá kell járulnia a közéleti tevékeny­ség fokozásához, segítenie kell a szocialista demokrácia további kiszélesítéséhez szük­séges feltételek megteremté­sét. Több mint öt esztendő múl­tán kétségtelenül megállapít­ható. hogy szinte szemlélet­változás történt Szegeden, és szépen gyümölcsözött a hatá­rozat nyomán felélénkült köz­művelődési tevékenység. Tar­talmasabbá vált a politikai, tudományos és művészeti is­meretek terjesztése, amit — egy jelentés szerint — „elő­segített a tanácsi, szakszer­vezeti és üzemi művelődési intézmények mérsékelten ja­vuló személyi és tárgyi ellá­tottsága". A gondok azonban alig csökkentek. Az iskolá­zottság növekedése ellenére a fizikai dolgozók között még mindig igen magas a* nyolc altalános osztályt el nem vég­zettek száma. Illetékes szer­vek állandóan napirenden tartották és sürgették az új városrészek művelődési in­tézményeinek építését, mivel azonban a tervezett lakás­mennyiség átadására kellett fordítani úgyszólván minden erőt. az elgondolások csak részben valósulhattak meg. Sajnos, a növekvő életszín­vonal és szabad idő nem növelte a kulturális, illetve a tartalmas szórakozási igé­nyeket sem. Szegeden, a határozat vég­rehajtása közben nagy gon­got fordítottak *a munkásság művelődésére. Az anyagi tá­mogatáson túl erősödött az ütemek és a művelődési in­tézmények kapcsolata, széle­sedett együttműködésük a szocialista brigádokkal. A munkások általános és poli­tikai műveltségéhez a köz­művelődési szervek jelentő­sen hozzájárultak, bár ko­rántsem egyforma intenzitás­sal. A Juhász Gyula Műve­lődési Központ igen biztató eredményt ért el például a Munka és műveltség elneve­zésű vetélkedősorozattal: eb­ben az idén 899 brigád 13 ezer tagja vett részt. A könyvtárak jő munkájának eredményeként tavaly 24,9 százalék volt a munkásolva­sók aránya. A politikai és ál­Az ápolónők képzéséről Nemzetközi konferencia kezdődött szerdán Dobogó­kőn a Nimród-száll óban az európai országok Vörös­kereszt-szervezetei képvise­lőinek részvételével. A két­napos tanácskozáson 15 or­szág küldöttei vitatják meg a Vöröskereszt és az önkén­t csá pol ónő- képzés kapcsola­tát. A konferencia első napján előadások hangzottak el az önkéntes, illetve a hivatásos ápolónők képzésének tapasz­talatairól az egyes országok­ban. Az egészségvédelemben egyre nagyobb az önkéntes ápolónők szerepe. A házi be­tegápolásban, a szociális gon­dozásban, a környezetvéde­lemben, az anya- és gyer­mekgondozásban és az egész­ségügyi felvilágosításban csakúgy, mint az elsősegély­nyújtásban segítségük nélkü­lözhetetlen. (MTI) talános ismeretek terjeszté­sében, valamint a szakmai továbbképzésben tevékenyen részt vett a TIT szegedi szer­vezete, amennyiben 1978-ban több mint 60 ezer munkás számára tartott 1336 előadást. A mozi és a színház üzemi közönségszervezéssel gyara­pította a munkásnézők szá­mát Igen élénk az ifjúság kul­turális érdeklődése. Jóllehet az egyes ifjúsági rétegek kö­zötti különbségek jelentősek. A közművelődési Intézmé­nyek nyilván ennek megfe­lelően tervezik szolgáltatá­saikat. programjaikat, s a műkedvelő együttesek zöme, a szakköri tagok többsége ebből a korosztályból kerül ki. Üj művelődést formának számítanak az Ifjúsági klu­bok, ezeknek lehetőségeit azonban tudatosabban, cél­szerűbben kellene a művelő­dés érdekében kihasználni. Megfelelő körülmények kö­zött foghatott munkához az Ifjúsági könyvtár, növelte fiatal bérlőinek számát a színház, gyarapodott a mozi­és múzeumlátogató lányok és fiúk száma. Idén március­ban adták át a KISZ ifjúsági házát, amely az egész város Ifjúsági központjaként ls működik, s ezzel új lehető­ségek nyílnak a szegedi fia­talság művelődési igényel­nek korszerűbb, differenciál­tabb kielégítésére. A szegedi értelmiség mind nagyobb számban kapcsoló­dik be a műveltség terjesz­tésébe, jóllehet még mindig van Jócskán szabad szellemi kapacitás. A szellemi alkotó­műhelyek, szervezetek, in­tézmények feladata, hogy a rejtett tartalékokat feltárja, s a közművelődés szolgálatá­ba állitsa, bár ezek már ed­dig is sok ötlettel eredmé­nyesen törekedtek a pártha­tározat megvalósítására Az ctthoni, családi művelődés fejlődésére jellemző, hogy Szegeden tavaly 43,3 ezer te­televízió-, 375 ezer rádió- és 60,3 ezer napilap-előfizető volt. A Művelt Nép köny­vesboltjaiban 62,5 milliő fo­rintért vásárolt könyvet a la­kosság, a Kossuth Kiadó könyvei pedig 1.7 millió forint értékben keltek el. Ami nyugtalanító, s ami­be nem szabad belenyugod­nunk: a folyamatos erőfeszí­tések ellenére a közművelő­dés anyagi és személyi felté­telei ma is elmaradnak a szükséglettől. Az intézmé­nyek épületeinek Jelentős ré­sze a felújítás ellenére is gyenge állapotban van; be­osztásuk korszerűtlen, nem felel meg a klubszerű és nyi­tott foglalkozásoknak; a te­rületi igények kielégítésére alkalmatlan. Ha a személyi feltételeket nézzük, Szeged a hasonló nagyságú városok sorában az utolsók között foglal helyet. Bár az utóbbi időben sokat javult a hely­zet, ez csak arra volt ele­gendő, hogy az alapvető fel­adatok ellátásában ne legyen fennakadás. Hogyan tovább? A tovább­lépéshez — akárhogy csűr­jük-csavarjuk — további tervszerű anyagi ráfordítás, szakemberképzés és ellátás szükséges. A pártszervezetek jelentós részt vállaltak a közművelődés helyi felada­tainak megoldásában, de to­vábbra is arra van szükség, hogy a művelődéspolitikát tekintsék a pártpolitika szer­ves részének. Fő célunk vál­tozatlanul, hogy tartalmasab­bá tegyük elsősorban a mun­kásművelődést, segítsük, fej­lesszük a felnőttoktatást, s ebbe lehetőleg a bejáró, munkásszállásokon lakó dol­gozókat is vonjuk be. A köz­művelődést intézményekben fokozzuk a világnézeti, poli­tikai nevelés hatását. A párt­és a tömegszervezetek már a városi pártértekezletre ké­szülődés részeként elemezzék, hogy mit tettek eddig a köz­művelődésért. és határozzák meg a további tennivalókat. Műszaki könyvnapok Az idén október 5. és 31-e között rendezik meg az im­már hagyományos műszaki könyvnapokat. Az akcióra üzletekbe kerülő újdonságok­ról, a műszaki könyvnapok rendezvényeiről szerdán, a Vörösmarty téri zeneművé­szek klubjában tájékoztattak, az újságírókat. Az alkalomra 54 kiadvány jelenik meg több mint 600 ezer példányban. A legtöbb újdonságot ez alkalommal ts a Műszaki Könyvkiadó kí­nálja. A könyvnapokra több rég várt kézikönyvet adnak közre, így például a mező­gazdasági épületgépészeti ké­zikönyvet, a csomagolástech­nikai kézikönyvet. A zseb­könyvek-sorozatban jelenik meg az épületgépész műveze­tők zsebkönyve, s a fotólabor zsebkönyv. A híradástechni­ka iránt érdeklődök örömmel fogadják a fekete-fehér tv­készülékek szervizkönyvét és a sztereórádiók szervizköny­vét. A Műszaki Könyvkiadón kívül az Akadémiai, a Gon­dolat és a Statisztikai Kiadó, valamint a Közgazdasági és Jogi Kiadó é« a Mezőgazda­sági Könyvkiadó jelentkezik újdonságokkal Művésztelepek bizonyítványai (2.) Csongrád: alkotó közösségben Nemzetközi konferencia Tegnap, szerdán Szegeden, az MTA Biológiai Központ­jában megkezdte munkáját a IX. Magyar Elektronmik­roszkópos és Mtkroanalizis Konferencia. A szombatig tartó rendezvénysorozat szervezője a Méréstechnikai és Automatizálási Tudomá­nyos Egyesület elektronmik­roszkópos szakosztálya, az MTA Szegedi Biológiai Köz­pontja és a MAHET Hiszto­kémiai Szekciója. A négy­napos konferencián mintegy 150 hazai ét ötven külföldi kutató vesz részt — a Szov­jetunióból 25 szakember ér­kezett Szegedre. A plenáris üléseken, a szekciókban és a poszterbemutatókon több mint száz előadás hangzik el. A tegnapi megnyitóün­nepségen dr. Guba Ferenc egyetemi tanár, az elektron­mikroszkópos szakosztály elnöke mondott megnyitót. Fölszólalt V. Disztler szov­jet akadémikus is. A nyitó­előadást dr. Csordás Tóth Anna tartotta A nagyfelbon­tású elektronmikroszkópia lényege és alkalmazása a biológia és ásványok terüle­tén. A kétévenként megrende­zésre kerülő konferenciá­kon korábban csak elektron­mikroszkópos témakör sze­repelt. az utóbbi Időben ki­emelt hangsúlyt kaptak a mikroanalízissel foglalkozó előadások. A tanácskozás célja: megismertetni a szak­embereket az elmúlt két év új tudományos eredményei­vel, a legkorszerűbb mód­szerekkel. Csongrádon, egy kőhají­tásnyira a Tiszától, az egy­kori Czeilik-vlllában évek óta fiatal művészek adják egymásnak a kilincset. A csongrádi tájba beleszerel­mesedett fiatal művésznem­zedék — vannak vagy hú­szan — itt talált ihlető ter­mészeti közeget, elmélyülés­re alkalmas műhelyt, csön­det az alkotáshoz, új inspi­rációt a város ipari üzemei­től. S bemutatkozási lehető­séget — hiszen évek óta a csongrádi napok egyik leg­rangosabb rendezvénye a művésztelep kollektív tár­lata. A művelődési központ kiállítótermében — melyet lassan kinő ez a nagyon te­hetséges csoport — az Idén 17-en mutatkoztak be. több­ségükben festők. Mert úgy tűnik, a csongrádi művész­telep karakterét meghatá­rozza a táblakép műfaja, a főiskoláról egyszerre kise­reglett, hasonló módon aon­dolkodó. a művészet lénye­géről egymással műveikben is polemizáló fiatalok ön­ként vállalt közössége. Mindezek ellenére a kiál­lítás nem egyhangú. Nem­csak azért, mert a táblaké­pek mellett kiállítottak né­hány grafikai lapot, szobrot és érmet is, hanem azért, mert ezek az ifjú művészek önálló hangjukat keresve nem elégszenek mea való­ságunk felszíni jelenségei­nek ábrázolásával — legfőbb erényük éppen az, hogy bo­nyolult világunk mély ré­tegeibe szeretnének látni akár alföldi tó.ielemekből építkeznek, akár embereket vagy emberi viszonylatokat próbálnak tetten érni. A realizmus összetettebb, gaz­dagabb tartalmait kutatják. Vannak közöttük olvanok, akiknek névjegyén felismer­hető a kézjegy, mások most keresik az egyéniségüknek, szándékaiknak leginkább megfeleld kifejezésmódokat. Egyik legkiforrottabb Nagy Gábor, aki önálló ki­állítása után is izgalmasan szép képeket állított ki. A csongrádi ártér motívumai­nak és figuráinak elemeiből nagyon mai kérdéseinket és problémáinkat tudja megfo­galmazni még ilyen „úti­rajznak" jegyzett lapokon is. Aranyi Sándor az. aki Csongrádon élve legjobban ismeri ezt a tájat. Bemuta­tott három képe tájélmény. különböző feldolgozása, me­lyek közül a Táj lendületes­nagy foltjaival, a Gátoldal a zöldek finom árnyalataival fogja meg a nézőt. Babos László több oldaláról bemu­tatkozik: az Évszakok átírt tájélmény, az Angyali üd­vözlet gyűrött alakjai sejtel­mes szürreális asszociáció­kat ébresztenek, a Lakoda­lom groteszk figurái, ruszti­kus faktúrája egyszerre éles kritika és gunyoros szatíra. A legszigorúbb és legtisz­tább képpel Kiss Zoltán László (még kézjegye is mint egy míves pecsét) je­lentkezik, Komédiásának vö­rös-monokróniája is erősíti az alak időtlenségét, maga­biztos nyugalmát. Jánosházi Ágnes Lépcsőházban című művén a kiszolgáltatott nő­alak mintha egy feneket­len odúban rettegne; Alom a repülésről című festmé­nyén pedig ezeknek a „szu­terénlakóknak" sovány álomvigaszát jeleníti meg. Vécsey Csaba Disputa éa Röptetés című munkáiban emberi viszonylatokat, gyar­lóságokat, kínlódásokat mu­tat föl biztos festóiséggeb Fábián Púi, Szikora Tamás, Klimó Károly és Záborszky Gábor képei jó példák arra, milyen lépcsőfokokon lehet eljutni a figurális és konkrét ábrázolástól az átírás ma­gasabb szféráiba. Egy indu­lat, egy gesztus, egy motí­vum érett festőiséggel meg­jelenítve teljes értékű vizuá­lis élményt jelent. A grafikusok közül Ak­nay János geometrikus toll­rajzaíban a rend, az egyen­súly és az arányok viszony­latalt kutatja; Bukta Imre apró vonalakból „szőtt" toll­rajzal mintha légifelvételek lennének; Buhály József ezúttal romantikus ihletésű rézkarcokat mutat be. An­dor András pedig Kurtág Györgv előtti tisztelgésnek azentell plakátját. Mihály Gábor Tatabánya főterére tervezett Bánvász­emlékművének kisplasztikái változatát hozta él — nem túl szerencsés választásként. Máté István fából faragott Tanulmánvfeie finom lírá­val átitatott, SZÓD munka. Lapis András a múzeumi bónanra készített. alkalmi érmei ismét blzonvftlák nagvfokú aikalmazkodókész­ségét, stíl usbi ztonságát. öt­letgazdagságát. Tandi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom