Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

_ Szerda, 1979. augusztus 29. 7 5 mmmmmm Úvodagondck az új városrészekben Az Északi városrész és Tarján minden eddigit fe­lülmúló óvodagondjairól be­szélgettünk a minap a két fölvételi bizottság tagjaival, óvónőkkel, a városi pártbí­zottság, a tanács és a nép­front képviselőivel. Szomo­rúan nyugtáztuk a tényeket, amelyek több száz család életét keserítik meg ezekben a napokban, s valószínűleg az elkövetkezőkben is. Az óvodákban már ki-ki értesülhetett a jó, vagy a rossz hírről: gyermekét meg­felelő térítés ellenében biztos helyen tudhatja a most kez­dődő tanévben, vagy sem. A városi összesítések még nem készültek el. az azonban enélkül is nyilvánvaló, hogy két új városrészünk nem képes óvodába befogadni na­gyon sok rászoruló gyereket. A legmostohábbak a Csong­rádi sugárút környékén lakó kicsinyek: 790 közül 370 előtt nyflnak csak ki a kapuk. 420 kisgyerek sorsáról rejtély, miként tudnak gondoskodni a munkába Járó szülők. VaJ­mj kevés vigasz számukra, hogy a fölvetteknek sem mindegyike tölti el napját Juxuskörülmények között. A közeljövőben megnyíló új óvoda 200 személyes, négy csoportot pedig iskolában he­lyeznek el. A 300 helyen 370 gyerekről gondoskodnak majd. Ekkora túljelentkezés lát­tán milyen szempontok alap­ján döntöttek a bizottság tagjai? A helyzet súlyosságá­ra jellemző, hogy az idén 1—2 gyerekes családokkal szinte nem is tudtak foglal­kozni. Az óvodai rendtartás előírásai alapján az egyedül­álló szülők, a 3 vagy több­gyerekesek, az albérletben lakók, a sorkatonai szolgála­tot teljesítők szociális érde­keit tartották szem előtt, a veszélyeztetettek egészséges fejlődését, s fölvették azokat a gyerekeket, akik a követ­kező tanévben iskolába men­nek. S mire az ezeknek a követelményeknek megfelelő gyerekeket összeírták, betelt a létszám. Sok szülő, aki ép családban, lemondásokkal, becsülettel nevel egy-két gyereket, a munkája mellett önzetlen társadalmi munkát is végez, úgy véli, hogy ép­pen ezt nem méltányolja ez az elbírálási rendszer. így igaz, mindezt nem tudták fi­gyelembe venni az idén. Kegyetlenek a tények. A szóba jöhető javaslatok is elenyészően kevés szülő szá­mára jelentetének megoldást. Az idén is van lehetőség ar­ra, hogy 80 gyereket a Csa­nádi utcai óvodába helyez­zenek el. A távolság, a rossz közlekedési viszonyok miatt húzódoznak ettől a szülők, bár olykor érdemes akár a kényelmetlenséget is vállal­ni. Tavaly átszállás nélkül utazhattak buszon, az idén már ez sem megy. A Volán­nal, jó lenne, ha sikerülne szót érteni. Az óvodabuszon is gondolkodtak, de ahhoz is sok pénz, 2—3 nyugdíjas felügyelő kellene. A tanács különféle szük­ségmegoldásokat keresett a feszültség feloldására: a négy, iskolában elhelyezett óvodai csoporton kívül tor­nateremben, lakásban, to­vábbképzési szobában, a pe­tőfitelepi l-es, 2-es számú óvoda megüresedett lakásá­ban működik óvoda. A to­vábbi erőfeszítéseknek gátat szabnak azonban olyan ob­jektív akadályok, mint pél­dául az, hogy nincs elég szakképzett nevelő, a meg­hirdetett állásokat sem töl­tötték be mind, nincs elég bútor, szigorú előírások sza­bályozzák a gyerekek kör­nyezetének kialakítását. Nincs, nincs, nincs. De a fő gond, hogy eredetileg óvo­dának épült gyermekintéz­mény nincs elég az újonnan átadott lakóépület mellett. Ha legalább a B-ütemben épülő óvoda elkészül erre az évre, már nem áll elő ilyen áldatlan állapot. Hisz ez a sok gyerek nem ma és nem is tegnap született: 1975— 76-ban! Idő lett volna a bölcs előrelátásra és az in­tézkedésre. A szülőknek azonban így nem marad más hátra: föl­lebbezhetnek. Merthogy va­lamennyi elutasított ezt te­szi — okkal, joggal —, az biztos. A művelődési osztály valamennyiüknek válaszol, de sajnos, elenyészően keve­sen fognak örülni a boríték tartalmának. Ezért hát a legokosabb, ha a dolgozó szü­lők nagymama, rokon, vagy a gyerekek gondozását vál­laló néni után néznek. Ch. A. 0 környezet védelméről Földűnk, lermészetes vi­zeink, levegőnk, települése­ink tisztaságának védelmé­ről, a tájak, természeti kin­cseink oltalmazásának teen­dőiről tanácskoztak kedden a megyei tanácsok és a Fő­városi Tanács környezet- és természetvédelmi titkárai Budapesten, a szabadság­hegyi Jókai klubban. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal által első ízben összehívott eszmecserén Gonda György államtitkár, a hivatal elnö­ke tájékoztatta a jelenlevő­ket az időszerű feladatokról. A titkárok a közelmúltban álltak munkába, ilyen mun­kakör eddig nem volt. Ten­nivalóik közé tartozik a me­gyei tanácsok végrehajtó bi­zottsága mellett működő környezet- és természetvé­delmi bizottságok munkájá­nak támogatása. (MTI) Művésztelepek bizonyítványai (I.) Mártély: a táj vonzásában Pártmunka Balástyán Az MSZMP Politikai Bi­zottságának 1972 decemberi határozata az alapszerveze­ti munka színvonalának fej­lesztéséről Balástyán is programmá vált. Hogy mi valósult meg belőle, arról Fekete Flóriánnéva 1, a köz­ség pártvezetőségének titká­rával beszélgettünk. — A pártcsoportok mun­kájával kell kezdenünk — mondotta. — Ahol jó a kol­lektív szellem, ott az aktivi­tás is erőteljes. Általános ta­pasztalat, hogy valamennyi alapszervezetünkben javult a taggyűlésekre való felké­szülés. A párttagság előre is­meri a napirenden szereplő témákat, és azokra jó előre felkészülhet. Megpezsdítette ez a vezetőségek tevékeny­ségét is. Egyrészt a testüle­tét, másrészt külön-külön a tisztségviselőket is arra ser­kentette. hogy alaposabban tájékozódjanak a világ és hazánk dolgairól. szűkebb vonatkozásban községünk életéről. Lemérhető a fejlő­dés a pártépítésben is. Er­re az a jellemző, hogy a felvételüket kérők többsége rendelkezik azzal a politikai felkészültséggel, amely el­engedhetetlen követelmény a párttaggá válás folyama­tában. Ugyanakkor eleget tesznek társadalmi megbí­zatásuknak is a tömegszer­vezetekben, a KISZ-ben, Balástya párttagságának létszáma ma — öt alapszer­vezetben — 186. Van párt­alapszervezete a Rákóczi, a Móra és az Alkotmány Tsz­nek. Kettőben — a terület nagyságához mérten — füg­getlenített párttitkár dolgo­zik. Van községi, pedagógus alapszervezet A pártcsopor­tok száma húsz. Fekete Flóriánná jól is­meri községét, bár nem ide­valósi születésű. Itt nőtt fel. Szülei téesztagok. Itt volt KISZ-titkár, kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba, amelyből egyenesen vitt az útja a pártba. Mostani tiszt­ségét társadalmi munkában végzi. A községi tanács dol­gozója. Munkaköre eléggé széles skálájú és változatos. Intéz munka- és gyámügye­ket, anyakönyvvezető. Legnagyobb eredményük­nek azt tartja, hogy az utób­bi években lényegesen ja­vult alapszervezeteikben a párttaggá nevelés, a párt­építő. munka, amely érinti a község lakóinak szinte vala­mennyi rétegét. Többségben vannak a fizikai dolgozók, majd következnek a terme­lést, a gazdasági életet köz­vetlenül irányítók, az egész­ségügyi dolgozók, pedagógu­sok, s főleg fiatalok. Az ő egyik ajánlójuk szinte kivé­tel nélkül a KISZ. amely komolyan veszi ezt a tevé­kenységét is. A község KISZ-bizottsága titkára Szi­lágyi Nándomé, aki admi­nisztrátor az Alkotmány Tsz­ben, a pártvezetőség tagja, s a községben a Hazafias Népfront elnöke. A tisztség­viselésnek ez a „halmaza" jó példa arra, hogy aki akar, tud dolgozni Balástyán, ki­veheti részét a közéletből. S nem árt itt hangsúlyozni: két politikai funkcióban asszonyok dolgoznak fele­lősséggel, szorgalommal, hozzáértéssel. Balástya eb­ben is példa lehet. A község gazdasági arcu­latát nézve is jelentős a pártszervek tevékenysége. A pártvezetőség minden évben elkészíti Balástya gazdaság­politikai cselekvési prog­ramját, s annak alapján az alapszervezetek is. A rend­szeres beszámoltatás is biz­tosíték a program maradék­talan végrehajtására. Ma már mindhárom téeszben olyan erősek az alapszerve­zetek, hogy kellő színvona­lon képesek a gazdaságpoli­tikai munka szervezésére, irányítására és ellenőrzésé­re. A párt- és a gazdasági vezetők közös nevezőn van­nak a tervek, a feladatok végrehajtásában. Ezek közül említésre méltó például az ültetvénytelepítés, amelv iá­rásszerte program. A Móra Tsz 72 hektáron telepített az idén őszibarackot, és hat hektáron telepít még almát Az Alkotmány Tsz-re eső rész: 47 hektáron ősziba­rack, 44 hektáron alma. A Rákóczi Tsz adós telepítési tervének végrehajtásával. Telepítése 50 hektárra szól, de még semmi sincs belőle. Ennek szorgalmazásában hol maradt el a pár talap­szervezet vezetősége és a gazdasági vezetőség? Min­den terv, vállalkozás ugyan­is annyit ér, amennyit meg­valósítanak belőle. Mit tart fontosnak Fekete Flóriánné a pártmunka to­vábbi javításában? Ezt mondta: — Az alapszervezetek tag­gyűléseinek szervezeti, tar­talmi munkájának erősíté­sét, a döntésekben az egy­séges értelmezést és a vég­rehajtást. Érvényesüljenek következetesebben a kollek­tív vezetés normái, a párt­építésben pedig követendő az eddigi körültekintő mun­ka folytatása. Továbbra is elengedhetetlen a pártirá­nyítás hatékonyságának ér­vényesítésében a pártcsopor­tok sokoldalú tájékoztatása, hiszen a pártélet ezekben a kis közösségekben nyilvánul meg legelőször és legaktí­vabban, bontakozik ki a vé­leményező készség, és érvé­nyesül a pártdemokrácia. L. F. Nemzetközi konferencia Világszerte, igy Magyaror­szágon és a szocialista or­szágokban is sok kutató vizsgálja a folyadékkristá­lyok fizikai és kémiai tulaj­donságait, felhasználásának újabb lehetőségeit. Ennek köszönhető az a nagy ér­deklődés, amely a szocialis­ta országok III. folyadék­kristály-kutatási konferen­ciája iránt megnyilvánult. A magyar szakemberekkel együtt 18 ország folyadék­kristály-kutatói vesznek részt az MTA Központi Fi­zikai Kutató Intézet és az Eötvös Loránd Fizikai Tár­sulat által rendezett négy­napos tanácskozáson, ame­lyet kedden nyitott meg Tarján Imre akadémikus, az MTA fizikai osztályának el­nöke, az MTESZ székházá­ban. A pénteken záruló ta­nácskozáson négy nap alatt mintegy 50 előadást hall­gatnak meg, s ezenkívül a legújabb kutatási, alkalma­zási eredményekről készített mintegy 150 tudományos tabló, úgynevezett poszter mellett az adott témában érdekelt szakemberek köz­vetlenül a szerzővel vitat­ják meg a folyadékkristá­lyok hasznosítási megoldá­sainak újabb tapasztalatait. A 14. Országos Ifjúsági Képzőművész Tábor vezető­sége summásan fogalmazta meg helyzetét, programját: „Adottságaink: a különlege­sen szép mártélyi környezet — a töltésen belüli tájvédel­mi körzet, s kivül az ember alakította alföldi táj a vé­dett halászfaluval. Célunk, a szakmai, etikai, esztétikai és művészetelméleti téren útra­valót adjunk a tábor hallga­tóinak ahhoz, hogy az adott formavilágból eljussanak az általános érvényű igazságok megközelítéséhez és vizuális megfogalmazásához." Hogy milyen eredménnyel valósították meg elképzelé­seiket, az természetesen nem­csak a tábor szakmai irányí­tását kezdetektől végző vá­sárhelyi festőművészeken. Fodor Józsefen, Lelkes Ist­vánon, Holler Lászlón és Hé­zső Ferencen múlik, nem is a meghívott előadókon és egyéb programokon, sokkal inkább az ifjú amatör alkotókon (á válogatós komolyságán, a tehetsé­gen, a szándékon). A bizonyítvány Hódmezővásár­helyen, a Tornyai János Mú­zeumban mindenki számára látható. Talán az eddigi legszebb és legtartalmasabb anyag várja az érdeklődőket Vásárhelyen. A bemutató szinvonalát eme­li a rendezés precizitása, a képkeretek egysége, az át­tekinthetőség. Ami a legfon­tosabb, hogy a mártélyi tá­borban megforduló fiatalok Mártélyon. a Holt-Tisza fi­nom ívű kanyarja mellett közvetlen kapcsolatba kerül­nek a természettel. Ezt a primér hatást nagyszerűen értelmezik, elemzik, mélyí­tik jó pedagógiai érzékkel a tábor szakmai irányítói. Anélkül ismerik meg a fia­talok az alföldi táj motívu­mait — tanyát, fákat, vizet, halászladikot, parasztembert —, anélkül járnak a termé­szeti formák felépítésének, szerkesztésének törvényeinek végére, hogy föl kellene ad­niuk választott-szeretett tech. nikájukat, alakuló kifejezés­módjukat, érzéseiket és gon­dolataikat. S bár tematikáját tekintve nem gazdag a mártélyi tár­lat, mégsem unalmas, mégis izgalmasan sokszínű, mert a kiállított rajzokon, festmé­nyeken, szobrokon fölfedez­hetők a tehetség, az adottság, a szándék jegyei. Ezért lehet ugyanaz a mártélyi tanya impresszionisztikus Permai Éva képén, realisztikusan precíz Marovics László akva­relljén. kubisztikusan átírt Szegedi Árpád alkotásán, pu­ha tónusokkal megoldott Ge­rencsér Tamásnál, szinte pá­rákban feloldódó Göcsei Jó­zsef munkáján, tartózkodóan visszafogott Mérai József festményén, finom rajzolatú Szabó József lapján, erede­tien megoldott Varga Imre grafikai erényeket csillogtató rajzán. S a Tisza-parti füzek gazdag formáinak kutatása is más-más eredményt hoz. Kelemen Benő szembesiti a formák körvonalait a precí­zen megoldott részletekkel, Kurcsics László jelképterem­tő erőt kölcsönöz tanulmá­nyainak, Losonczy Ildikó a fatörzs analízisét végzi el. De ugyanezt tapasztaljuk, ami­kor egy liba, egy virágszi­rom, egy súlyom vagy egy csónak szerkezetét, felépíté­sét keresik tustollal. ceruzá­val. ecsettel, pasztellel. A következő lépcsőfokot, az emberábrázolást még ke­vesen vállalják, közülük is csak Németh Ágnes akvarelL je és a már több éve sike­res szobrász, Sebestyén Sán­dor jeleskedik, aki három kisplasztikájával igen előkelő helyet vívott ki magának az ifjú amatőr képzőművészek között. Egy dolog sikerült vérsze­gényebbre az előző évekénél: az immár hagyományos pla­kátpályázat. Az idei téma a környezetvédelem volt, az első díjat Királyné Vaskúti Gabriella nyerte, aki pálya­munkáján gázálarcot kötött a veszélyeztetett földgolyóra. A második díjat Horváth Valéria kapta, aki a behaj­tani tilos tábla fehér sávjába virágzó zöld erdőt applikált, a harmadik díjas Erdész Lászlóné lett. aki a füstbe burkolódzó, fekete kontúrú házak alá ezt, a felkiáltójel­ként is felfogható kérdést ír­ta: A jövő városa? T. L. Hangparádék — megkésve rádiófigyelő Miként a nagy költők, a nagy színészek sem szólalnak meg váratlanul. Tehetségük, munkájuk egy adott törté­nelmi korszak igényeivel egyesülve dobja őket a vilá­got jelentő deszkákra, egyé­ni sorsuk viszont már rész­ben saját személyiségüknek, részben koruk hullámverései­nek is kiszolgáltatott. Végső soron azonban nem várat­lanul szólalnak meg. Legföl­A felnőttek is elkezdik A dolgozók iskoláiban ta­nuló felnőttek számára is lassan befejeződik a vaká­ció. A Radnóti Miklós Gim­náziumban a délelőtti ta­gozattal szinte egy időben kezdődik részükre a tanítás. A beíratásra és a tanköny­vek kiosztására mind az es­ti, mind a levelező tagozaton augusztus 30-án, csütörtök délután 5—7 óráig kerül sor. (Eddig az időpontig még to­vábbtanulásra is lehet je­lentkezni.) Az első tanítási nap az esti tagozaton szep­tember 3-án, a levelező ta­gozaton szeptember 4-én lesz. Az új tanévre ismét sok felnőtt dolgozó kérte felvételét, ami azt jelenti, hogy nem csökkent a fel­nőttek kedve a tanulás iránt. A Radnóti Miklós Gim­názium kihelyezett tagoza­taként az új tanévben Ullé­sen ismét nyílik gimnáziu­mi levelező tagozatos első osztály. Mivel Üllésen a ta­nítás egy héttel később kez­dődik, a környező falvakból is lehet még jelentkezni fel­vételre az Üllési Altalános Iskola igazgatóságánál. jebb a rádióban. Magyarán: majdnem későn. Legalábbis kurta-furcsa módon megké­setten. Nem mintha olyan nagy baj volna ez. ám min­denképpen nosztalgiát növelő s egyben meditációra készte­tő tény. Bár a legfontosabb mégis — hogy egyáltalán megszólaltak, ha megkésve is. * Mert például Latinovics Zoltán több mint három éve múlt tragikus halála óta többször hallgattuk már a rádióban korábban ismeret­lennek számító felvételeit. Legutóbb a múlt héten, szombaton este a Rádiószín­ház adásában. Amikor is Moldova György híres szatí­rájával, az Éberling, a ma­gyar apával űzött csodála­tos varázslatot. Jellegzetes hangszíne és hanghordozása fél évszázad magyar törté­nelmének sajna, elég gyako­ri kaméleonfiguráihoz szol­gált illusztrációul. Azoknak ábrázolásához, akik valóságo­san vagy képletesen mindig tudtak „jellegzetes magyar apákat" játszani, 1915-ben, 1919-ben, 1920-ban. 1942-ben, 1949-ben és 1956-ban. Latinovics hangja hajlott, csavarodott, egyszerre volt tömör és képlékeny, nyúlós és szilárd. Az éberlíngek fél évszázados gerincéhez hason­latosan. Váltogatták ók a Bocskay-ruhát és az ove­rállt, jó érzékkel tudván, hogy e két jelmezzel végig lehetett csinálni a 20. század első felének egész magyar történelmét. Nehéz nem sza­tírát írni, mondta Horatius és igaza volt. Talán még ne­hezebb szatírát tolmácsolva olyan döbbenetes tragikomi­kus hatást kelteni, szatírát egyetlen emberi hanggal olyan emlékezetessé tenni, mint Latinovics tette. A Petőfi rádió két egymást követő hét végén tiz évvel ezelőtt, külföldön, az Újvidé­ki Rádió M-stúdiójában fel­vett előadóestet sugárzott, A bujdosó lány címmel. A sze­rencsére még élő, bár sajnos nagybeteg Mezei Mária meg­rendítő szépségű őnéletmon­dását. Utolsó nyilvános fel­lépése volt az újvidéki. La­tinovicshoz hasonló poklokat járt meg. s mégis pályájához, eszményeihez mindvégig hű maradt. Hallhattuk hangjá­val is káprázatos dolgokat tudott művelni. a a

Next

/
Oldalképek
Tartalom