Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-28 / 200. szám

4 Kedd, 1979. augusztus 28.' mm Takaréksarok Ha mi egyszer valaminek nekilátunk! Eddig csak autóztunk, nyomtuk a gázpedált, fal­tuk a kilométereket, tan­koltunk és fizettünk. Fü­tyültünk az energiaválság­ra, s a magunk költségei­re. Hanem most végre ko­molyra vettük. Mutatja a tévé, darálja a rádió, nyomja az újság: kér a benzinért! Az Energiafel­ügyelet külön hirdetéssoro­satban adja a tanácsokat a benzintakarékosságra; elő­kerül egy műszaki megol­dás, amit eddig az egerek rágtak; versenyt rendezünk, hogy lássuk, ki megy leg­kevesebb motalkóval... Szerencse, hogy ez a fel­világosító, tanácsadó gépe­zet nem benzinnel jár! Mondanom sem kell ta­lán: én minderre igen-igen odafigyelek. Pénzre megy a játék, s mind több pénz­re, miközben sokoldalú szorongattatásnak van ki­téve az ember tárcája. Te­hát a tanácsokat érdemes megfogadni, mert végiil­is... — de hagyjuk a kö­vetkeztetést a végére! Azt mondja a szakma, négy-öt százalék benzint is meg lehet takarítani a se­bességkorlátozással. Mert, hogy nyolcvanon felül úgy megnő a légellenállás. Ak­kor menjünk csak nyolc­vannal! Ennek két haszna is lesz. Egyszer messzebb érünk ugyanannyi benzin­nel, másodszor esetleg öt tankolást is kifut az elma­radó büntetés. Indítsunk szép egyenletesen, ne spor­toskodjunk, és fékezzünk lágyan, csikorgás nélkül — ez a másik kardinális tétek Ennek betartása is hoz egy­két-! itert száz kilométeren. Kipróbáltam, s igazolom. Nagyon fontos a megfelelő gumiabroncsméret. Tíz-ti­zenöt százalékot lehet fogni. Az elpiszkolódott levegő­szűrő ugyancsak kész kár­tékonyság. mert nem jut elegendő levegő az égéstér­be. A lapokban olvasható Takaréksarok szerint ezen is nyerhetünk nyolc-tíz százalékot A jól beállított üres járatra számoljunk csak egy percentet, másik annyit a gumiabroncsok előírt keménységére — ez is két százalék. A rendsze­res és jó karbantartás vi­szont már nem ilyen for­gács — kilenc-tizenkét szá­zalék üzemanyag-megtaka­rítással kecsegtet Lehetne még sorolni, mert a Takaréksarak már közel negyven jeles taná­csot adott eddig, a szakla­pok pedig kitűnő elemzése­ket, táblázatokat dugnak az orrunk alá. S mint mon­dám, bennem hívőre talál­tak, én minden eddigi aján­latot tiszta szívvel és kellő alapossággal magamévá tet­tem. Sőt, megszereztem azt a kis műszert is, amit egy pesti mérnök eszelt ki és népszerűsített a tévében. Istenemre mondom, csoda történt! Világcsoda! Történt pedig, hogy meg­tankoltam Szegeden, s el­indultam egy kiadós or­szágjáró körútra a nyári szabadságon, jól bevésve minden filléres és forintos tanácsot. Az első meglepe­tés Siófokon ért: a tank­sapka mellett szivárgott ki­felé a benzin. Megcsapol­tam a tankot egy gumicső­vél. ám Szombathelyen új­ra le kellett szívatni belő­le néhány litert. És ez az­óta így megy. Minél többet szaladok a kis fehér egér­rel, annál gyakrabban kell leszívni a fölösleget! Bizony mondom, ha mi egyszer valaminek nekilá­tunk! Lassanként meg kellene szervezni, hogy az állam átvegye tőlünk az így fel­szaporodó benzint. De elő­re megmondom, olcsóbban mi sem adjuk. Csak világ­piaci áron! Az így felvásá­rolt benzinből azután majd futja állami kocsiknak száz­húszas száguldozásra, elha­nyagolt karbantartásra, sportos indításra és féke­zésre. Sz. S. I. Nem mind arany, ami korona Mikrobiológusok tudományos tanácskozása Mikrobiológusok kongresz­szusa kezdődött hétfőn Bu­dapesten a Semmelweis Or­vostudományi Egyetemen. Dr. Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszter a fővédnö­ke a tanácskozásnak, amely­nek háromnapos programja több mint 170 előadást ölel fel. Több száz hazai részt­vevő mellett európai szocia­lista országból érkezett kutatók, tudósok is jelen vannak a kongresszuson. Az egyik fő témakör — ame­lyet hazai és külföldi elő­adók is elemeztek — a mlk­robás fertőző betegségek fel­ismerésével, illetőleg meg­előzésével kapcsolatos ered­mények, a humánegészség­ügyben, az állatgyógyászat­ban egyaránt. Számos elő­adás foglalkozik a mikrobák hasznosítási lehetőségeivel — igen nagy gyakorlati je­lentőséggel — a mezőgazda­ságban és az iparban, példá­ul a talajjavításban, a bá­nyászatban. (MTI) Jubileumi ünnepség a főiskola gyakorlóiskolájában Gyermekek nevelése, tanár elöltek képzése, pedagógusok továbbképzése A történelem és a földrajz tanításáról A történelem és a földrajz tanításáról kétnapos orszá­gos tanácskozás kezdődött hétfőn Debrecenben, több mint 250 nevelő, szakfel­ügyelő és tudományos kuta­tó részvételével. A konferen­cián az előadók és hozzá­szólók hangsúlyozták, hogy az oktatás korszerűsítésének fontos alapfeltétele a tantár­gyak oktatása közötti szoro­sabb kapcsolat megteremté­se. A konferencián részt ve­vő történelem- és földrajz­tudósok, valamint a két tan­tárgy oktatói közösen törek­szenek azoknak az összefüg­géseknek a feltárására, ame­lyek segítségével jelentősen növelhető a fiatalok tájéko­zódó képessége. Hogy uralkodónak lenni sem lehetett fenékig tejföl, azt a világtörténelemben kü­lönösen a brit história bizo­nyította. Korunkban fenti tény komoly tanulságokkal járhat; az elmúlt héten szer­dán este a kiváló erdélyi drámaíró. Kocsis István A korona aranyból van című művéből készített tévéjáték ezt igyekezett fölmutatni. S hogy miért csak igyeke­zett, miért sikerült felemás­ra a példázat, arra a törté­nelmi parabolák általános érvényű törvényszerűségei adnak választ. Adott egy kis ország s egy reformálni, rugalmasan vál­toztatni kívánó király(nő). S minehhez egy megcsonto­sodott, merevségét rosszindu­latú hatalomvággyal párosító klikk (nevezzük a stílushatás kedvéért koronatanácsnak), melv erőnek erejével keresz­tezni igyekszik a felvilágoso­dottabb törekvéseket. Áll a harc. Stuart Mária, Skócia királynője éleselméjűen vé­dekezik és riposztozik, a kon­zervatív tanács nem hagyja magát Jóságos ég, ml lesz ebből? A válasz előtt mérjük föl a lehetőségeket: mi minden lehetne? A haladás követke­zetesen elszánt hívének mu­tatkozó felelős vezető konf­liktusa a maradi többséggel. Másik változat: a nagy for­mátumú egyéniség drámája a kiesinyesek között. Harma­dik variáns: az ember őrök és sajnos, feloldhatatlannak látszó magányossága minden újszerűnek számító kezde­ményezésekor, annál Inkább, minél nagyobb a tét. A tét pedig itt — erre hivatkozik mindkét fél, szinte unos­untalan — elég nagy: egy ki­csi ország fönnmaradása a több oldalról fenyegető nagy­hatalmak között Kitűnő nyersanyag, a „zic­cerekhez" méltó televíziós adaptáció — mértéktartó és sallagmentes korkép, fegyel­mezett, már-már szégyenlő­sen „visszafogott" rendezés (Radó Gyula érdeme), stílu­sos, kiváló színészi alakítá­sok. Ám a „mi lesz ebből ?"­kérdésre adandó felelet mégis csak ennyi: semmi. Sajnos, semmi. Valóban nagy kár. Kevés mai magyar tévéjáték után érezhető hiányról kell beszá­molnunk Kocsis István da­rabja láttán. A máig ható történelmi példázat hitele jó­formán fölfedezhetetlen — a parabola határozott erővona­lának híján. Ügy rémlett, az új oldaláról bemutatkozott, kellemes meglepetést nyújtó Tarján Györgyi Stuart Má­riaként vagy akár Kern And­rás titkárként jobban tudta­érezte. mi érvényes a drámai magból korunkban, mire is jó miért is lehetne fölöttébb tanulságos a hosszúra nyúlt koronatanács-vita. Pedig Kocsis István tiszte­letre méltó erőfeszítéssel és a skót királynő alakjának érzékeny megformálásával tárta elénk az aprócska Skó­cia ügyéért másként-másként tenni akarók dilemmáit. De úgy tűnt, mondjuk, Bethlen Gábor jobban tudta, mit akar, mint Mária, a skótok királynője. Fél évszázada. 1829 szep­temberében nyitotta meg kapuit Szegeden az Állami Gyakorló Polgári Iskola. Az ötvenéves jubileumom utódja, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola l. számú gyakorló általános iskolája ünnepsé­get rendezett Tegnap, hét­főn délután a főiskola dísz­termében a tanárjelöltek ne­vében Paál Mária negyed­éves hallgató Tóth Árpád Köszöntő című versével, az iskola tanulói képviseletében a Bartók gyermekkórus két énekszámmal üdvözölte az emlékünnepség résztvevőit, majd dr. Moholi Károly, a főiskola főigazgatója mondott megnyitó beszédet. Az ese­ményen megjelent Bozzai László, az Oktatási Miniszté­rium osztályvezető-helyette­se, ott volt a megyei párt­bizottság képviseletében Vántus Istvánná munkatárs, dr. Székely Sándor, a városi pártbizottság titkára. Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Somi Im­réné, a váro6i tanács műve­lődésügyi osztályának cso­portvezetője, ökrös János, a Pedagógus Szakszervezet me­gyei titkára. Az ünnepségen két elő­adás hangzott el. Dr. Veszp­rémi László, a gyakorlóiskola igazgatója az intézmény fél évszázados pedagógiai törek­véseiről számolt be, dr. Si­mon Gyula, a Magyar Peda­gógiai Társaság főtitkára pe­dig „A Cselekvés iskolája" című pedagógiai folyóirat ne­veléstörténeti jelentőségét méltatta. Az előadások után hozzászólásokat hallgattak meg a résztvevők. Az iskola első igazgatója. Szenes Adolf fia, az Amerikában élő dr. Szenes László egyetemi ta­nár alapítványt létesített, melynek kamataiból minden esztendőben a matematiká­ban élen járó nyolcadikoso­kat jutalmazzák. Fölszólalt dr. Udvarhelyi (Kendoff) Károly nyugalmazott főisko­lai tanár. dr. Nemes Károly filmtörténész és Jármai Éva szakvezető tanár, dr. Greguss Pál nyugalmazott egyetemi tanár és dr. Baráti Dezső egyetemi tanár. A jubileumi ünnepségen kitüntetéseket adtak át. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát kapta Jármai Éva szakvezető tanár. Kiváló Munkáért kitüntetést ka­pott Csillik László gyakorló­iskolai igazgatóhelyettes. Mi­niszteri dicséretben részesült ördögh Győzőné tanítónő és Kiss Károlyné hivatalsegéd. A jubiláló intézmény szé­pen szerkesztett, hasznos kö­tetet jelentetett meg. Gya­korlóiskolánk fél évszázados pedagógiai törekvései 1029— Acs S. Sándor felvétele Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja 1979 címmel. A kiadvány el­ső részében dr. Veszprémi László fölvázolja az intéz­mény múltját és felvillantja a jelen törekvéseit. Megraj­zolja Szenes Adolfnak, a gyakorlóiskola első igazgató­jának és dr. Kratofil Dezső­nek. az intézmény első igaz­gatóhelyettesének, majd igazgatójának portréját, tu­dományos, pedagógiai mun­kásságát. Dr. Simon Gyula A Cselekvés iskolája című sze­gedi pedagógiai folyóirat és iskolatípus úttörő szerepét és haladó hagyományait elemzi; dr. Geréb György a pszicho­lógia szerepéről ír a gyakor­lati tanárképzésben; dr. Be­reczki Sándor pedig a tanár­képző főiskola és a gyakorló­iskola kapcsolatait tárja fel. A kötet első részét volt ta­nulók és tanárok visszaem­lékezései zárják. A második rész dr. Ágos­ton György és dr. Veszprémi László bevezető írása után a mai pedagógusok gyakorlati, alkotó, kísérletező tevékeny­ségét mutatja be. Az iskola mostani tanárai, tanítói ti­zenöt dolgozatban számolnak be munkájukról, adnak ezál­tal jól forgatható, hasznos kézikönyvet kollegáik kezé­be, továbbgondolásra alkal­mas tippeket, ötleteket min­den pedagógusnak. Mindezzel azt is példázzák, hogy az ötvenéves intézmény nevelői ma is frissen, a pedagógiai tevékenység élvonalában munkálkodnak — méltán a nagyszerű hagyományokhoz. Olyan pedagógiai alkotómű­hely, mely kimagaslóan látja el hármas feladatát: a gyer­mekek korszerű oktatását, nevelését; a tanárjelöltek képzését; a már dolgozó pe­dagógusok továbbképzésének segítését * Az évforduló tiszteletére a gyakorlóiskolában kiállítást rendeztek. Láthatók az isko­lában szerkesztett szakfolyó­iratok, kiadványok példá­nyai, a bemutatott rajzok, hímzések, szőttesek, agyag­munkák. bábok stb. repre­zentálják az iskolában folyó vizuális alkotó munkát, a fényképek felvillantják az iskola történetének néhány eseményét, bemutatják a> Út­törő- és kisdobosmunka pil­lanatait, felelevenitik a ki­rándulások, énekkari sze­replések és mezőgazdasági gyakorlatok emlékeit. A fél évszázados jubileumi ünnepség második napján, ma, kedden délelőtt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. számú gyakorló általános iskolájában ankétot rendez­nek a gyakorlóiskolai szak­vezetők tudatos pedagógiai szervezésének szerepéről a tanárképzésben. Ezen részt vesznek a főiskolák gyakor­lati képzéssel foglalkozó vezetői, a gyakorlóiskolák igazgatói, szakvezető tanárai, a tantárgypedagógusok. II fogászati ellátásról Fogorvosok és fogtech­nikusok országos találkozó­jával vasárnap befejeződött a Salgótarjánban megrende­zett első fogpótlástani ván­dorgyűlés. A két rokon­szakma találkozásónak a fo­gászati ellátást befolyásoló nagyon fontos háttere van. A népi ellenőrzésnek egy nemrégiben lefolytatott kontrollvizsgálata ugyanis kimutatta, hogy az utóbbi évek folyamán a fogászati ellátásban ugrásszerűen emelkedett a korszerű anya­gok felhasználása, s ez egy­értelműen tükrözi a fogtech­nikusok munkájának fejlő­dését. A vándorgyűlésen megállapították: a továbblé­péshez a fogtechnikai válla­latok vidéki telephelyeinek bővítésére, berendezéseinek korszerűsítésére van szük­ség. Nemcsak a fogtechnikai műhelyeket, laboratóriumo­kat kell alkalmassá tenni a korszerű anyagok, gépek al­kalmazására, de az ipart és kereskedelmet is, hogy e gé­pek, anyagok mindinkább hozzáférhetők legyenek. Megállapították a vándor­gyűlésen, hogy a kulcsfon­tosságú fogászati megelőzés­ben kiformálódóban van a szemléletváltozás. Ujabb lé­pést jelent, hogy a Központi Stomatológiai Intézet állás­foglalása nyomán Zalában, Somogyban, Borsodban már kinevezték a stomatológiai főorvos profetikus helyette­sét és remény van arra, hogy példájukat követi a többi megye is. A megyei fogásza­ti ellátás színvonaláért fele­lős főorvosok — a protetikus főorvos segítségével — ilyen­formán hathatósabban, egy­séges szemlélettől vezérelve ellenőrizhetik a fogpótlás szerteágazó problémáit, köz­te a helyi fogtechnikai labo­ratóriumok tevékenységét is (MTI) Kelendő az öreg autó A kellemes idő és a kí­váncsiság ismét ezreket von­zott Szegeden, a Szent István téri autópiacra. Látni- és vá­sárolnivaló bőven volt. A piac forgalma annak ellenére sem csökkent, hogy a hónap utolsó vasárnapján Kecske­méten is rendeztek autóvá­sórt (Ilyenkor a jó vétel vagy eladás reményében sok szegedi átrándul a szomszé­dos városba.) Az új gépkocsik árának emelkedése után a használt autók piacán is tapasztalha­tók a változások. Nagy, il­letve növekvő a kínálat. Augusztus négy vasárnapjá­nak forgalma számokban ki­fejezve a következőképpen fest. Időrendi sorrendben: gépkocsiból 200-at; 180-at, 250-et; 225-öt, valamint 44; 38; 52; 42 motort vittek el a piacra. Szinte minden típust meg lehetett találni, ám a komoly érdeklődők elsősor­ban a 8—9 éves autókat ke­resték és Inkább ezek a ré­gi kocsik keltek el. Az irány­ár állapottól és márkától függően 10 ezer és 40 ezer forint között mozgott. Az öreg autókból nagy volt a felhozatal. Sokat el tudtak közülük adni. ami annak is köszönhető, hogy a 4—5 éves autókért annyit kértek, amennyiért újonnan vették a MERKUR-tól — esetenként néha még többet is. UX-es, UY-os Wartburgot 80—85 ezer forintért. ZA-s 1500-as Ladát 100 ezer forintért. U-s Skodákat 70—75 ezerért kínáltak. Hétről hétre egyre élénkebb a motorpiac, első­sorban a mopedeket és az MZ-s motorokat keresik. Jó áron el is kelnek. Az utolsó augusztus! va­sárnapon azt lehetett tapasz­talni, sok a nézelődő, az ebéd előtt a piacon gyorsabban te­lik az idő. Illetve akik vá­sárolni szeretnének, többsé­gük várja az őszt, reméjve, hogy a 4—5 éves kocsikat akkor olcsóbban kínálják. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom