Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

3 Vasárnap, 1979. augusztus 26. Paradicsom - lével Eddig még többnyire nagy lével, sok ráhagyással termesztették a paradicsomot a gazdaságok, hogy kifizetődő legyen. Éréskor, átadáskor sok ment kárba. A paradicsommal mindig baj volt, ha bőven termett. Ilyenkor átkozódott a termelő és a feldolgozó is. Egyezkedés helyett egymásra acsarogtak. Évek óta többé-kevésbé így van. Az idei esztendő mást ígért mint a korábbi. A bordányi léállomással együtt, már három előfeldolgozó üzemel a szegedi járásban. A konzervgyár is többet tud átvenni, mint tavaly, bővítették a sűrítőkapacitást. Nyolcvan vagon paradicsomot dolgoznak fel naponta. Környékünkön csak a járásban dolgoznak paradicsomzúzó gépsorok, léállomások. A rúzsai Napsugár, a mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezet után ezen a nyáron a bordányi Előre Szakszövetkezet is belépett a sorba. Naponta egyenként 20 —20 vagon zúzalékot készítenek. A léállomások hasznosak. Megkönnyítik a szállítást, kevesebb súlyt mozgatnak az emberek. Könnyebben bánnak a rakodók a tartályokkal. mint a konténerekkel, nem pakolják kétszer a ládákat, helyettük elvégzi a szivattyú, szinte pillanatok alatt. De az újjal, sajnos, együtt jár a baj is. Cyerekcipőben A legtöbb tapasztalatuk a ruzsaiaknak van. hiszen már negyedik éve gépesítették a paradicsomtermesztést, őket az állam segítette pénzzel. Tizenötmillió forintba került az átállás. — Ez a téesz belevágott — mondja Lipták László, a Napsugár Tfcz elnöke. — Nem lehet abbahagyni: a gépeken 70, az épületeken 50, a fólián 40 százalékos állami támogatás van. — Mikorra térül meg? — Földjeinknek legalább 300 mázsát kellene teremnie hektáronként, hogy elégedettek lehessünk. Akkor öt-hat év múlva visszaadná a pénzt Az idén közepes termés várható. Tavasszal 200 hektáron munkáltuk el a talajt és most terem belőle 143. Rószszul járt rá az idő. csak 60 százaléka fogta meg a palántának. Magas a termelési költségünk, a gépesítés miatt Árbevételünk 40—50 ezer forint körül van hektáronként — Mennyi lenne nyereséges? — ötven-, ötvenötezer forint! — Volt már ilyen? — Csak egyszer. — Elfogadható árat fizetnek? — Nem. Tőlünk zúzott lé formájában veszik át a termést Ez hűvösebb, esős időben hígabb, kevesebb a szárazanyag-tartalom, ami szerint minősítenek. Ilyenkor ráfizetünk. — Ha sok lenne a paradicsom. jó lenne? — Éjszaka is kellene dolgozni a kombájnoknak. Ezeken a talajokon ez lehetetlen, kireped, megsérül a paradicsom. — A termelőnek az időjárás probléma? — A gondos talaj-előkészítéssel, megfelelő fajtákkal. Vállalás és kötelesség Érkezik a paradicsom a mórahalmi léállomásra Jő gépekkel ellensúlyozni lehet az idő változékonyságát. — Maguknak ez sikerült? — Eddig még nem. Aztán szóba jött. hogy a magyar fajták közül csak néhány alkalmas a gépi termesztésre. és hiába ültetik egymás után, szakaszosan a palántákat, előfordul, hogy egyszerre érik be mind. Másfajta árrendszerrel lenne kifizetődő a gépesített paradicsomtermesztés. A műszerek mérik A Szegedi Konzervgyárban nem is tagadták ezt. de nekik is meg van kötve a kezük, hiszen az árakat nem ők szabják. Az átvétel jövőre másként alakul, műszerek mérik majd a fölvásárolt paradicsom minőségét. Közelítenek a valós értékekhez. Annyit adnak a termésért, amennyit az valójában ér. Elkerülhető a kettősség a felvásárlás és a feldolgozás ára között — Bővítettük a sűrítőkapacitást — mondja Varga Mihály a konzervgyárban —, majdnem a dupláját dolgozzuk föl. mint azelőtt A kihelyezett léállomások is segítenek. — Egyes kutatók más véleményen vannak, azt állítják, a házi földolgozás a jó paradicsomlé temetője. — Eddig még nem ment a minőség rovására, ha a gazdaság készítette a zúzalékot — Akkor honnét az aggály? — A paradicsomszüretelő kombájnok nem dolgoznak még tökéletesen. A gépi betakarítás még gyermekcipőben jár. Jelenleg a gépeken kézzel válogatják a szalagról a nem odavaló anyagot. Így belekerül néha a zúzalékba ' az éretlen, a zöld paradicsom is. — A homokot és a gazt is fölszedi a kombájn... — Azt kimossák belőle. Csak a sérült paradicsom húsából nem tudják. Állandóan ellenőrizzük a minőséget, mi betartjuk, és be is tartatjuk az előírásokat A jelen sürget Gumiskocsival, csotrogánynyál (gumiskocsi + motor) paradicsomot hoznak a mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezet telepére. Az átvevő leméri, szemreveszi a portékát, és megmondja, mit ér, mennyi az első osztályú, mennyi a második. Bent az irodában arról beszélgetünk, hogy a felvásárlás és a feldolgozás csak együtt gazdaságos, mert a kettő árban kiegyenlíti egymást. A földolgozás magában ráfizetés, mert drága az áram, a víz, és sok a munkabér. A paradicsomot szemre veszik át a gazdaságban, a zúzalékot azonban szárazanyag-tartalom szerint adják tovább. Műszerrel minősítik a gyárban, óhatatlan eltér a kettő. — Miért éri meg a téesznek? Masa József elnökhelyettes válaszol: — Kevesebbszer kell mozgatni a termést. Más haszon nincs a léállomáson. A jelen sürget. Aki feldolgozza a portékát, az részeljen is a haszonból, amelyet a gyár kap a konzervért. A kölcsönös érdekeltségen alapuló értékesítés előbb-utóbb hasznos lenne a termelőnek és a feldolgozónak is. A paradicsomtermesztés jelene a kézi erő. jövője a gépesítés. A jelen sürget, a múlt kötelez. Kevesebb ember dolgozik a földeken a szegedi járásban. Zöldságbői, paradicsomból pedig évről évre több kell a konzervgyárnak. Exportjáért jó pénzt kap. A jövő pedig: meg kell egyezniük a vitatkozóknak, hogy jusson mindkettőnek — a termelőnek és a földolgozónak is, a jóból is. a rosszból is. Közös a cél mindkettőnek, ha egyszer megtermi a föld, ne menjen veszendőbe a termés. M. T. A

régi, még római korból való mondás, amely szerint hajózni muszáj, ma is érvényes, csak más értelme van: így hangozhatna: építeni, építkezni kell, és méghozzá országos méretekben. A világgazdaság egyre szigorúbb feltételeket diktál, s nekünk, mindannyiunknak ezek között a szigorú feltételek között kell, muszáj boldogulnunk. „A fejlődésnek most olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek javításában eddig elért vívmányainkat kell megszilárdítanunk, és a jövőbeni fejlődés feltételeit kell jól megalapoznunk. A szocialista brigádok, a vállalati kollektívák kezdeményezései összhangban vannak gazdaságpolitikai céljainkkal, a népgazdasági terv követelményeivel, örvendetes. hogy a felajánlások középpontjában a gazdaságos termelés és értékesítés, a jövedelmezőség, a munka termelékenységének növelése, a termelés hatékonyságának. a termékek korszerűségének és minőségének javítása áll. A felajánlások arra irányulnak, hogy elősegítsék a külkereskedelmi áruforgalom terv szerinti megvalósítását, a gazdaságos export fokozását, az időjárás okozta veszteségek ellensúlyozását a mezőgazdaságban. A felajánlások sorában külön figyelmet érdemelnek azok, amelyek az anyaggal, az energiával, az importtal való takarékosságot, a javainkkal való gondos gazdálkodást szolgálják. A közösségnek és az egyes állampolgároknak egyaránt érdekük, hogy ezek a törekvések munkánk és életünk minden területén mind teljesebben érvényre jussanak." A Központi Bizottság állásfoglalása tömör, tiszta beszéd. Dolgoznunk kell, az eddiginél többet és jobban. Meg kell értenünk, hogy aki egyetlen egyet nem lép előre, az lemarad, és nemcsak a gazdaság, hanem az emberség versenyében is. öt esztendővel ezelőtt, amikor bekövetkezett az úgynevezett árrobbanás a világpiacon — körülbelül 20 százalékkal lett drágább a nyersanyag, s még ennél is többel az energia —, népgazdaságunk helyzete átértékelődött. Egyetlen lehetőségünk* maradt: az intenzifikáció, ami nemcsak az energiával ás az anyagokkal való gazdálkodásra kell. hogy érvényes legven, hanem az alkotó szellemre is. A vállalatok, gyárak, üzemek és intézmények szocialista kollektívái jól érzékelték a kor parancsát, amikor megfogalmazták vállalásaikat. Mi szűrhető le a felajánlások olvastán? Mindenekelőtt, hogy értik, mi a dolguk, a feladatuk, hogy tudják, a gazdálkodás mostani feltételei között az eddiginél lényegesen nagyobb fegyelemre, munkaintenzitásra, tervszerűségre van szükség. A versenynek ugyanis nem a minden áron való többet termelés a célja, ez a gazdaság fejlődésének extenzív szakaszára volt csak jellemző. Ma jobb termékeket, konvertálható, azaz a világ minden piacán eladható termékeket kell gyártani, s úgy, hogy ezeknek az előállítási ára se legyen magas. A sajátos árviszonyok miatt ugyanis döntő súlyúvá vált a költséggazdálkodás ügye. Ma már nem szabad úgy feltenni a kérdést, hogy például mennyi búza terem meg egy hektáron, s örvendezni a termelési rekordnak, ha mindez nem fizetődik ki a termelőnek, ha az árbevétel nem kedvező, vagyis, az úgynevezett nemzeti tiszta jövedelemhez nem járul megfelelő mértékben hozzá. A versenymozgalomnak hazánkban több évtizedes és nagyon értékes hagyományai vannak. Évről évre fejlődésünk zálogát adta mindig az emberek lelkesedése, többet és jobbat akarása. Ha már itt tartunk, nem hallgathatjuk el, hogy a mostani, a pártunk XII. kongresszusát és felszabadulásunk 35. évfordulóját köszöntő munkaverseny megajánlásaiban is van sok formális elem. Sokan még ma sem tudnak különbséget tenni aközött, hogy mi a vállalás és mi a kötelesség. A munkaidő kihasználása például nem vállalható — ez kötelesség. Mint ahogy kötelesség a munkavédelmi szabályok betartása is. A lényeg persze az — s ez világosan kiolvasható a vállalások írott szövegéből —. hogy vannak a magyar gazdaságnak belső tartalékai, s ezekre irányult a figyelem. Valahogy úgy is fogalmazhatnánk, hogy társadalmi méretekben válik ismét népszerűvé a takarékosság, a takarékos ember típusa. Mert mi tagadás, pazaroltunk: rengeteg energia ment veszendőbe, a városgazdálkodási dolgozók a tanúi. hogy mennyi kenyér.... és folytathatnánk a sort. Azért is fontos ezt elmondani, és azért nem lehet elégszer elmondani, mert a miénknél sokkal gazdagabb országok polgárai sem engedik meg ezt maguknak, s nem is engedték meg soha. F

egyelmezettebben kell élnünk — ez a kor parancsa, valamennyiünkkel szemben támasztott jogos követelménye. Boldogulnunk kell ugyanis, boldogulnunk muszáj. Az pedig, hogy szinte valamennyi gyár, üzem és szövetkezet kollektívája csatlakozott ehhez a versenyhez, biztosíték lehet ehhez, s annak is kell lennie. Most már a munkás hétköznapok következnek. Valamennyiünknek bizonyítania kell, hogy amit vállalt — önmagáért és valamennyiünkért —. teljesíti is. Mert ha teljesítjük vállalásainkat, jelentősen megjavul gazdaságunk egyensúlyi helyzete, s tulajdonképpen ezzel, és csak ezzel ünnepelhetjük meg méltóképpen felszabadulásunk 35. évfordulóját, s csak ezt ajánlhatjuk meg pártunk XII. kongresszusára. Petri Ferenc Raktározás és szállítás a kereskedelemben A nagykereskedelemben is gond a belföldi és külföldi áruk raktározása. A határokon túlról érkező cikkek Őszi—téli divat Benzinkút Rúzsán Szombaton a Hotel Duna Intercontinentalban az újságíróknak bemutatták az őszi—téli divatújdonságokat. Az OKISZ Labor tervezői részben külföldi, mindenekelőtt a párizsi divat megoldásait, vonalait igyekeztek egyesíteni a hazai ízléssel, az igényekkel úgy, hogy főként a hazai ipar által is gyártott modern anyagokból, műbőrökből, kéziszőttesekből stb. alakították ki a modelleket. A férfidivat viszont, ha alapjaiban nem is, de némileg módosul: „merészebb" színek, új mintájú, színes ingek, nyakkendők teszik változatosabbá a divatot. A női kabátok egyenes vonalúak, a vállak magasítottak. A kosztümök derékban karcsúsítottak, a vállak szintén hangsúlyozottak. A ruhák többrészesek, és szabad kezet adnak az egyéniségnek. (MTI) Gj benzinkút épült Rúzsán, a Népszabadság Termelőszövetkezet kivitelezésében. Régi igénye volt a községnek, hogy helyben szerezhesse be a lakosság az üzemanyagot és a tüzelőolajat. A költségeket, 2 millió 100 ezer forintot, teljes egészében a termelőszövetkezet fedezte, a kezelők is a téesz alkalmazottai. A napokban üzembe helyezett töltőállomás a mezőgazdasági gépek üzemanyag-ellátását is megoldja. A beruházás — a forgalomtól függően — öt-hat év alatt térül meg a szövetkezetnek gyakran ugyanannyi ideig állnak, mint a belföldről származók. Igazodni kell az üzletek rendeléséhez. Ugyanakkor régi probléma, hogy az üzletek vagy a nagykereskedelem vállalja-e a készletezésből adódó kockázatot. A diétás ós a diabetikus termékek utánpótlását például a közös kockázat terhére oldják meg a FÜSZÉRT és az élelmiszerboltok. Sajnos, még mindig tapasztalható némi vonal:odás a boltvezetők részérőL Általában csak bizonyos készítményekkel — mint a glykonon és a corvital — növelik szívesen a kínálatot. Ezekből viszont j nem könnyű eleget behozni külföldről. Annyiban az üzletvezetők rendelése is tü'kI rözi a vásárlók igényeit, hogy | az említett cikkekből a tekintélyesebb mennyiség is ! hamar elfogy, míg a befőt1 lekből, a diabetikus édesséi gekből bőven marad a pol| cokon. } Amióta csak kereskedelem! ről beszélünk, léteznek i hiánycikkek. A színvonalas : áruellátásnak ez az akadálya nem szüntethető meg máról holnapra, de jelentőset lehet előre lépni a szállítás tökéletesítésével. Többnyire kevés a gépkocsi és emiatt nehéz idejében eleget tenni a boltok részéről jelentkező változó igényeknek. A gyorsabb szállítás érdekében körültekintőbben kell előkészíteni a rakományt és megéri gépesíteni a rakodást. Jelei* leg Szegeden csak két élelmiszer-ábécében fogadják villás targoncák az árut tartalmazó ládákat és konténereket. A jövőben szükség lesz arra, hogy a nagyobb élelmiszerüzletekben, ahol csak lehet, bevezessék a raktári anyagmozgatásnak ezt a korszerű módszerét. Bizonyos cikkeket a kisebb és a nehezen megközelíthető üzletekbe is olyan gyakran kell szállítani, hogy a vásárlók semmiképpen se szenvedjenek hiányt. Ilyen az olaj, a liszt, a cukor, a só és a margarin. Ezekből rendeletben előírt kötelessége a boltosnak több hétre elegendő készletet tartani, tehát ezekkel viszonylag kevés a gond. Sokkal több a bébiételekkel és a gyermektestápolási cikkekkel. De más cikkekből is biztosítani kell az utánpótlást. Tudni kell, mit keres legjobban a vásárló, ezért a szállítóknak és az üzletben dolgozóknak hatékonyan kell e?vüttműködniük. A FÜSZÉRT több szocialista brigádja kötött szocialista szerződést a legforgalmasabb élelmiszer-árudák eladóival. A közös vállalások elsősorban a szállítás javítását és a színvonalasabb áruellátást szolgálják. Remélhető. hogy nem csuoán a két fél — a FÜSZÉRT és aa élelmiszerboltok —, hanem a vásárlók is minél előbb hasznát látják ennek. J. E.