Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-02 / 179. szám

5 Csütörtök, 1979. augusztus 2. Szeged fedés keiatéja Bálint Sándor, a néprajztudomány nemzetközi tekintélyű professzora. „Szöged mindönöse" most töltötte be 75. életévét Életművét kötetek és a tanítványok sokaság^ őrzi. Annak a néppel elkötelezett tudományos tevékenységnek mai folytatója, melyet Dugonics András, Kálmány Lajos, Tömörkény István, Móra Ferenc, Nyilasy .sándor. Károlyi Lajos, Hellsr Ödön. Juhász Gyula képviselt előtte Szegeden. (Szeged legarchaikusafcb részén, Alsóvároson született, a népi katolicizmus egyik fellegvárában. Ott. ahol ősszel magába szívhatta a frissen örölt paprika illatát, megcsodálhatta a napsugárdíszes házak sajátos rendjét, ahol természetes egyszerűséggel használták az ö-ző nyelvjárást. ahol pásztorokat, halászokat, földműveseket, paprikamolnárokat tudott ősei között, áhol ámuldozva járhatott a messze földön híres búcsúk forgatagában. „Szögedi vagyok, a szó legteljesebb értelmében" — szokta mondani. Nem véletlenül, hiszen itt is járt iskolába, itt kapott katedrát, ennek a városnak szolgálatában töltötte éveit.) — Hogy mikor döbbentem rá, hogy az én dolgom a szegedi népélet kutatása, pontosan nem tudom. De arra gyerekkoromból is jól emlékszem, hogy micsoda kettősség jellemezte az Alsóváros és a Belváros világát. Szinte két külön ország volt, ahová az alsóvárosiak csak piacozni jártak portékáikkal, meg a hivatalba, igazságot keresni. Az ottani nép fél lábbal szinte még a középkorban élt, mágiák között, vizonárius szemlélettel Otthon, kis közösségeikben erősen kötődtek az anyagi valósághoz. Ha valaki leejtett egy darab kenyeret, lehajolt érte. Az emberi cselekedeteknek, munkáknak, tárgyaknak volt a kézzelfogható valóságnál mélyebb lényege is. A búza, a ház vagy az asszony a konkrét jelentés mellett hatalmas és nemes háttéranyagot hordozott, olyat, amit a mesékben és a nagy költeményekben érzünk. Azt hiszem, a nép kultúrájának. ez a szimbolikus jellege ragadott meg elsősorban. Ehhez hozzásegítettek nagyszerű tanáraim, barátaim és például Bartóknak egy 1925-ös szegedi hangversenye is. Akkor döbbentem rá igazán. hogy a paraszti kultúra nem elmaradottság, hanem egy hatalmas népi kincs, az élő komplex világkép megnyilatkozása. (Bálint Sándor elkészítette s Szegedi szótár két kötetét, „a város népéletének és művelődéstörténetének enciklopédiáját", megírta a Szeged városa és a Szögedi nemzet című hatalmas munkáit, könyveket szentelt népünk ünnepeinek, kötetbe gyűjtötte Tombácz János meséit. Olyan néprajztudós, akinek munkássága magába olvasztotta a nyelvészet, az irodalomtudomány. a honismeret, a várostörténet,, a szülőföldkutatás. a vallástörténet eredményeit, módszereit is.) — Egy néprajzosnak nem árt, ha először minél többet tanul, minél többet gyűjt, minél többet él a nép között. S azután elkezdhet gondolkodni azon. mi is rejtőzködik mindezek mögött. Engem mindig az érdeklődés és a „szögedi nerAzet" szeretete hajtott előre. A szegedi embert történeti vetületeiben vizsgáltam, azt az emberi tájat szerettem volna bemutatni, annak a tájnak életét szerettem volna feldolgozni, amelyet ismerek, amelyet szeretek. De amikor Szegedről beszélek, nem tévedek mucsai provincionizmusba, mindig meg akartam ismerni testvéreimet, a szomszédokat; a kunokat, a dunántúliakat, a székelyeket, a szerbeket és románokat. Biztos vagyok benne, hogy egy régió földolgozása megközelíti az általános színvonalat. (Bálint Sándor 75. éves. Tudományos életműve a magyar néprajztudomány kiemelkedő fejezete. „Szöged mindönöse". aki életét, munkásságát e város szolgálatába állította. Így írt róla egyik méltatója: „Egész életműve klasszikus folklorisztikai érték, mely világnézettől függetlenül közérdeket szolgál. Miközben a múltat-múltunkat hozza közelünkbe, a jelenben népünk jobb megismerését segíti...") T.L. Hz aypszfusi Tiszatáj Az életmű csúcsait idézi Illyés Gyulának az a három verse, mely a Tiszatáj új számának élén olvasható. A közösség, „a törzs" nevében beszél Illyés, „az életelvet" mutatja föl most is. Horváth István, a néhány évvel ezelőtt elhunyt kiváló romániai magyar költő hagyatékából három kiadatlan vers jelent meg. Az egyik, az Ózdiak című, Horváth István sikeres „írói falurajzát", a Magyarózdi toronyalját juttatja eszünkbe. A költők közül Osztojkán Béla, Nagy Gáspár, Kodolányi Gyula, Aczél Géza és Oravecz Imre szerepel még új műveivel. Tandori Dezső tői ezúttal elbeszé-s lést (A játék, mint maga az idő) olvashatunk. A prózát Bor Ambrus Klasszikus elégia című novellája képviseli még. Csoóri Sándor A költészet jelenléte címmel — Matti Rossi bemutatása ürügyén — a fordítás gondjairól is szól. (A finn költő négy versét Ismerhetjük meg Csoóri Sándor átköltésében.) — Domokos Pál Péter népzenekutatóval, néprajztudóssal készített interjút Zelei Miklós. A Hazai tükör rovatban Sz. Lukács Imre A sárgacédulás című írását találjuk A XX. századi román Irodalom két kiemelkedő alakját, A. E. Baconskyt és Eugen Jebeleanut Kányádi Sándor és Borsi-Kálmán Béla mutatja be a Kelet-európai Nézőben. Mind Baconsky, mind Jebeleanu — költői életművük mellett — fordítói munkásságuk, a magyar— román irodalmi kapcsolatok terén elért eredményeik okán is jelentősek. (Baconskytól Kányádi Sándor, Jebeleanutól Zirkuli Péter fordításában olvashatunk verseket.) A Tiszatáj 1978 októberi számában jelent meg Árvay Árpád cikke az erdélyi román színjátszás kezdeteiről. Enyedi Sándor most néhány újabb fontos, a román színjátszás történetére vonatkozó adalékkal egészíti ki a képet. Király László, Eörsi István, Nagy Gáspár, Karinthy Ferenc és Balázs József könyveiről Görömbeí András, Iszlai Zoltán, Téglásy Imre, Tandori Dezső és Kulcsár Szabó Ernő tollából jelent meg bírálat. Szenti Tibor A tanya című könyvéről írt „rendhagyó recenziót" Mocsár Gábor. A könyvhétre jelent meg László Gyula professzor könyve Borsos Miklósról. A Tiszatáj most László Gyulától A kő és az ember című írást közli, mely „beszámoló" a Borsos-könyv keletkezésének történetéről. A Művészet rovatban kapott helyet Bodri Ferenc ismertetése is László' Gyula művészettörténeti tanulmányainak gyűjteményéről. Az augusztusi Tiszatáj Kopasz Márta műhelyébe kalauzol bennünket. A művészszel Horváth Dezső beszélgetett. Az utolsó valcer I 01 «••» Színes, amerikai zenés film. Rendezte: Martin Scorsete. Kép: Michael Chapman, Kovács László, Zsigmond Vilmos. Közreműködik a The Band-együttes. E bécsi keringők, holdfényben úszó szecessziós paloták, rózsaillatú parti séták és kocsmakerti randevúk hangulatát idéző cím —megtévesztő. Az utolsó valcer egy mifelénk sem ismeretlen amerikai rockegyüttesnek — The Band —szama, méghozzá az utolsó, amit eljátszottak 1976-ban a San Francisco-i Winterlandben rendezett nyilvános búcsúestjükön. Megelőzően pedig vacsorát adtak vendégeiknek, az ötezres nézőközönségnek, majd kilenc órán át muzsikáltak a rock híres-nevezetes szólistáinak, énekeseknek, gitárosoknak vendégfelléptével. Egyszóval megadták a módját, ha már leteszik a lantot. Bő évtizedes együttlét. ipegosztott örömök és • bánatok, meg persze sok-sok zenélés után a búcsú legyen búcsú, feledhetetlen. íme pár név a vendégjátékosok előkelő listájáról: Nell Young és Diamond, Joni Mitchell, Eric Clapton, a gitáros fenomén, Emmylou Harris, Van Morrison, Bob Dylan. Esemény volt tehát, olyannyira, hogy az amerikai filmrendezők „legújabb hullámának" nagy tehetsége, a Taxisofőrrel Cannes-i aranypálmát nyert Martin Scorsete is fantáziát látott benne. A kilencórás koncertanyagot jó órányira szecskázta, s közben mikrofonvégre csalogatta az együttes tagjait, szólnának pár szót életükről, munkájukról, természetesen a zenéről, a blues-ról, a countryról, a dzsesszről. meg a hírrévről, nőkről stb. Egyszóval mindarról, ami érdekes lehet a popzene kedvelőinek. A fiúk szóltak pár keresetlen szót, többnyire közhelyeket, amiképpen buta kérdésre buta válasz dukál. A film ezen epizódjait érdemesebb elfeledni. Mindazonáltal motoszkál a kérdés: vajon mi másról diskurálhat-; tak volna? A zene sajátosságaihoz tartozik ugyanis, hogy olyan művészet, amit a legnehezebb áttenni szavakra, vagy hat önmagában, vagy süket fülekre talál; érzelmeket kavar, fölráz, elringat, de hogy mivel, mikor és miként teszi, végtére is elmondhatatlan. E sorok íróját speciel az a talány érdekli régóta, mi a titka, hogy a külsőleg ernyedt, exhibicionista fizimlskájú, lump aranyifjak társasága, mielőtt odaérkezne őrjöngő híveinek rlvaldájához, valahol, valamikor pazar számokat talál ki, hangszerel, tervez és szerkeszt meg: az ellentmondás szembeszökő a koncertpódiumok látványáról feltételezhető életmóG és a zene elvitathatatlan értéke között. Mennyi a tudatosság és véletlen, az ösztönös és a kidolgozott ezekben a produkciókban? Tán fele-fele? Bár az sem kizárt, hogy a show-business minden eresztékében precízen megkomponált... N. L SZEGEDI ÜNNEPI HETEK VIII. Művelődcsclméleti nyári egyetem. Előadások 9 órától a Biológiai Központban. Fábri Judit kerámikusművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban augusztus 15-ig. Megtekinthető naponta 10 és 18 óra között. XX. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváh Mihály utcai Képtárában. Szentirmai Zoltán szobrászművész tárlata a Közművelődési Palota kupolájában. 1978 legjobb plakátjai. Kiállítás a November 7. Művelődési Házban, auguszt—i 15-ig. Képek a Tiszáról. Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása a tápéi Juhász Gyula Művelődési Házban, augusztus 9-ig. A Solar alkotócsoport fotókiáilíása a dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Házban. A Móra Ferenc Múzeum állandó ktálliásai: Hunok, avarok, magyarok; Lucsgyü.remény; Épülő Szeged; Kőolaj és földgáz; Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek: „Vasvirágok" — a szegedi lakatos- és kovácsmesterség 200 éve;Móra-emlckszoba; A szegcdi várban „TűzBn-vizen keresztül él Szeged" — kiállítás a szegedi nagy árvíz 100 éves évfordulójára. Az örök Tisza. A Somogyi-könyvtár kiállítása a könyvtár olvasótermében. Megtekinthető naponta 10 cs 19 óra között. Ifj. Lcle József néprajzi gyűjteménye Tápén (Vártő u. 4.), megtekinthető délután 2 és 6 óra között. Táncolnak az iskolások Korán van az ébresztő, ahhoz képest legalább, hogy egyetlen estén sem hagyják ki a gyerekek a táncházat. Az egész délelőtti gyakorlás, tánctanulás után délután filmet néznek, előadást hallgatnak néprajzi, zenei, népművészeti témákról. Esetleg újfent gyakorolnak, mert a mezőségi táncokban, ami az idei tananyag, elég nehéz a lányoknak a forgás, a fiúknak a sűrű és a ritka tempó. A kisteleki szakközépiskola kollégiumában, egyhetes úttörő néptánctáborban 120 általános iskolás eredeti magyar táncanyagot tanul Nagy Albertnek, az ÉDOSZ Szeged Táncegyüttes művészeti vezetőjének irányításával. Az ország legkülönbözőbb részeiből, iskolai tánccsoportokból jöttek, általában ötöt pár képviseli az iskolákat, és természetesen egyegy tanár. A kétévenkénti csillebérci népművészeti táboroknak amolyan kihelyezett tagozatává vált a néptánctábor; miután az Úttörőszövetség a szegedi koreográfusra bízta a vezetését, a gyerekek — nyilván okuk volt rá — a következő nyáron a saját költségükön utaztak Ide. hogv folytassák a tánctanulást. így volt tavaly is országos tábor Szegeden. az idén pedig, míg a népművészet egyéb ágainak kedvelői Csillebércen táboroznak, a néptáncosok megint az ÉDOSZ-együttes vezetőihez jöttek — ezúttal Kistelekre. A nagyteremben szokatlan csendélet: a gyerek a földön ülve nézik a tévét. Tavaly képmagnóra rögzítették az akkor tanult dél-alföldi és széki táncokat; most, mielőtt az idén elsajátított szatmári és mezőségi anyagot is felvennék, „átnézik", mit végeztek egy évvel ezelőtt. Míg cserélik a szalagot, az ÉDOSZ-zenekar „nótát kezd", az üldőgélők pillanatok alatt fölpattannak, máris áll a táncház. — Néha arra gondolok, talán legszívesebben éjjel-nappal táncolnának. Pedig kemény munkára fogjuk őket. hiszen egy hét alatt úgy kell megtanulni a felnőtteknek is nehéz anyagot, hogv otthon pontosan tudják továbbadni, a többieknek — mondja Karcagi Gyuláné, a budaoesti Alsóerdősor utcai általános iskola tanítója, az ottani tánccsoport vezetője. Iskoládból harmadik éve hozza ide a 10—10 gyereket. Zenei tagozatosak, heti egv órában néptáncot is tanulnak. — Népi gyermek iátékokkal kezdjük az oktatást, véleményem szerint ez a legjobb előiskola a néptánctanulá^hoz. A Játékok közvetítésével ráéreznek a gyerekek a néomflvészet salátoe '>zre; minthn<*v a folklór értékeivel az életkoruknak ennen meefelelő formában találkoznak először, megérzik és a későbbiekben sem felettik a játék, a tánc. az éneklés belső örömét. Végül ls ez egyik legfőbb célja és éjrtelImprovizáció — a kisteleki tánctáborban me mindenfajta mozgalomnak, amely a néphagyományok ápolásával, éltetésével kapcsolatos: aki részese, annak gazdagabb az élete. A mi gyerekeinknek nincs idejük, kedvük sem a csavargáshoz; bár a nagyvárosi életmód, a betontenger, amely éjjel-nappal körülveszi őket, nyugtalanságot, érzékenységet okoz, nem olyan kiegyensúlyozottak, mint a vidéken élő iskolások, el lehet érni, hogy értelmesen, tartalmasan töltsék az Idejüket. Pedagógus kell hozzá, aki ilyenféle pluszmunkáért, semmiféle kedvezményt, külön elismerést nem kap. Per. sze, elég a tudat, hogy közhasználatú mértékegységekkel fel nem mérhető értékeket teremt, gazdag érzelemvilágú, kiegyensúlyozottabb fiatalokat nevel. A hetedik kerületi iskolában 100—120 gyerek táncol. Sokszor szerepeinek, de igazi jutalomnak azt érzik, ha eljöhetnek a táborba. Másként nem jutnak eredeti néptáncanyaghoz... (Csak zárójelben: a néptáncmozgalom eredményeire, a nagy. városi gyerekek mozgásigényére tekintettel, a kétségtelen nevelő hatások érdekében, vajon nem lehetne meg. oldani, hogy némely arra érdemes Iskola és pedagógus táboron kívül is eredeti táncanyagot taníthasson — a közkézen forgó elavult, elhibázott, értéktelen színpadi koreográfiák helyett?) A kisteleki országos úttörő néptánctábor ma zárul — a 120 Iskolás hogyan másként is búcsúzhatna — táncházban ! Sulyok Erzsébet Próbálják az Antigonét Acs S. Sándor felvétele A szokásos tantermi-tornatermi előkészületek után és közben, elkezdődtek az Antigoné dómszínpadi próbái is. Kedden még inkább a karban érdekelt egyetemi színoadosok es a Zenebarátok kórusának tagjai gyakorolták Fehér Miklós lépcsőzetes színpadán, a rendező Szinetár Miklósnak és asszisztenseinek irányításával, a különböző alakzatokat (képünkön), tegnaptól azonban már bekapcsolódtak a főszereplők, a színészek is. Az Antigoné — egyáltalán, eredeti görög tragédia — először szerepel a Játékokon: a bemutató jövő hét péntekjén, augusztus 10-én lesz (addig, e hét végén. két János vitéz-előadást tartanak), s azt követően még augusztus 12-én, vasárnap, és 14-én. kedden láthatják Szophoklész tragédiájának előadását az érdeklődők.