Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

2 Szerda, 1979. július 11"; ifjúság védelméről Ar Csongrád megyei tanács vb szegedi járási hivatalában ülésezett tegnap, kedden a szegedi járási gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottság. A résztvevők először Deszk, Forráskút és Rúzsa községek albizottságainak beszámolóját hallgatták meg, majd dr. Major Mária főelőadó tájékoztatott a veszélyeztetett körülmények között élő gyermekek helyzetéről a szegedi járásban. Elmondta, hogy a megyében élő 113 ezer 280 kiskorúból 2 ezer 869 veszélyeztetett gyermeket — közülük 419-et a szegedi járásban — tartanak számon a gyámügyi hatóságok. A számok is bizonyítják: a gyermek- és ifjúságvédelemben még bőven akad tennivaló. A gyámügyi szakemberek, a társadalmi szervezetek aktivistái és a pedagógusok együttes erővel munkálkodnak a veszélyeztetettséget kiváltó okok megszüntetésén, és egyben a védő-óvó intézkedésekre, tehát a megelőzésre is gondot fordítanak. E sokrétű tevékenységben fontos szerepet kap a segélyezés. Tavaly 12 család részesült a járásban rendszeres nevelési segélyben, rendivüli segélyt 185 család 543 gyermeke kapott. A gyerekek többségének azonban nem anyagi okok miatt veszélyeztetett a fejlődése. Változatlanul gond az alkoholizmus, az iszákos szülők ellen tavaly 54 esetben kezdeményeztek a gyámügyi hatóságok alkoholelvonó kúrát. A községi gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok véleményét is figyelembe véve, a hatóság csak a legvégső esetben él az intézeti elhelyezés lehetőségével. Inkább azokat a módszereket részesítik előnyben, melyek segítségével megszüntethetők, illetve megelőzhetők a veszélyeztetettséget kiváltó körülmények. A gyermekük nevelését elhanyagoló szülőket figyelmeztetik, s ha kell — tavaly erre 112 esetben volt példa —, a munkahelyi vezetőket, a szakszervezeti titkárokat is felkeresik, számítva segítségükre e társadalmilag is fontos tevékenységben. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Kondor Béla monotípiái. Kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, július 29-ig. Kecskés Ágnes tcxtiltervező kiállítass a Bartók Béla Művelődési Központ „B" Galériájában, július 29 lg A közművelődési könyvtárak 30 éve. Könytirtörténeti kiállítás a Közművelődési Palota kupolájában, július 16-ig. Móricz Zsigmond-emlékkiállítás a Somogyi-könyvtárban, július 21-ig. Képek a Tiszáról. Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása a tápéi Juhász Gyula Művelődési Házban, augusztus 9-ig. A Kiskunság népi fafaragása. Kiállítás a szőregi Tömörkény István Művelődési Házban, július 26-ig. A Solar alkotócsoport fotókiállítása a dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Házban. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. A város kapujában Békés ostrom a határon Elhunyt Nagy György Nagy György, a munkásmozgalom harcosa 71 éves korában váratlanul elhunyt Szentesen. Már 1928-tól dolgozott a Földmunkások Szakszervezetében, a 30-as években tevékenyen részt vett a munkástüntetésekben. A pártnak 1936-tól tagja. Felszabadulás után a földigénylő bizottság elnöke, majd a Szakmaközi Bizottság titkára lett. Dolgozott a városi pártbizottság titkáraként, 1954-től nyugdíjba vonulásáig a szentesi városi tanács végrehajtó bizottságának az elnöke Aktívan közreműködött a mezőgazdaság átszervezésének munkájában, és segítette az irányításához tartozó apparátussal a termelőszövetkezetek megszilárdulását. Az MSZMP városi bizottságával szorosan együttműködve fejlesztette a város gazdasági, egészségügyi, szociális és kulturális Intézményeinek hálózatát. Munkája elismeréséül megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Nagy György elvtársnak, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjének a temetése július 12-én, csütörtökön délután 3 órakor lesz a Szeder temetőben, a városi tanács által adományozott díszsírhelyen. Amatőr tudósok — tudós amatőrök Földrajzi nevek gyűjtése Hosszan lehetne sorolni a Hazafias Népfront szervezésében. a honismereti mozgalom keretében, a Magyar Tudományos Akadémia szakmai irányításával komoly értékeket feltáró íöldrajzinévgyűjtés eddigi eredményeit. Az egész ország területére kiterjedő és tudományos rendszerességet Igénylő munka eredményeként az idén jelenik meg Tolna megye és Heves megye hevesi járásának földrajzi névanyaga, llyképpen közkinccsé téve múltunk épp olyan becses forrásait, mint amilyenek a tárgyi emlékek. A már csak az emberek emlékezetében élő elnevezések őrzik a földfelszín alakját, a környezet jellegzetes állat- és növényvilágát, a tájban lejátszódott •történelmi eseményeket, a gazdálkodás, a termelés változásait, a szokásokat és a hiedelmeket, olykor az egymást követő generációk humorát is. Amint a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál elmondották, a széles körű mozgalom továbbfejlődésének időszakát éli. A földrajzinév-gyűjtést kiterjesztik a rokon kutatási területekre, a névhez fűződő mondák, település- és gazdaságtörténeti vonatkozások, a ragadványnevek. valamint a mesterségek szókincsének gyűjtésére is. A népfront már eddig megyénként mintegy 200—400 aktívát vont be a gyűjtőmunkába. Az „amatőr tudósok — tudós amatőrök" jelzővel joggal illetett társadalmi munkások a nagyüzemi gazdálkodásnak, az ipartelepítésnek és az urbanizációnak a tájak évszázados-évezredes arculatát alakító rétegei alól, az idősebb nemzedék emlékezetéből merítve mentik múltunk értékes forrásanyagát. Szathmári István egyetemi tanár, a Magyar Nyelvtudományi Társaság főtitkára szerint a honismereti közösségek, az aktivisták teljes értékű, tudományt segítő munkát végezhetnek a földrajzi nevek gyűjtésében és a rokonterületeken. Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy az amatőrgyűjtés anyaga —• szakmai ellenőrzés és tudományos szerkesztés után — az Akadémiai Kiadónál, illetve a Magyar Nyelvtudományi Társaság gondozásában jelenik meg. A nemzetiségi nevek gyűjtését is felölelő mozgalom eredményét — a tudományos hasznosítás mellett — a jövőben az eddiginél szélesebb körben kívánjak kamatoztatni. A honismereti bizottság a területi és helyi népfrontbizottságokkal karöltve az iskolát oktatásban, a mezőgazdasági parcellák és az új utcák elnevezésében, valamint a közművelődésben is hasznosítja majd az anyagokat (MTI) Régen városkapunak azt az épitményt nevezték, amelyet felvonóhídon, vagy más akadályon át lehetett megközelíteni, őrtállók kérték a passzust, s illő fizetség fejében tárult ki a békés szándékú utazó előtt az ajtó, mögötte a város. Manapság városkapunak inkább azt az építményt nevezhetjük, amely a városhoz vézető út fontos állomása, tgy, szó szerint: állomás. Határállomás, autóbuszé llomás, vasútállomás. Őrtállók kérik a passzust (útlevelet, menetjegyet, bérletet), s illő fizetség fejében (forintbeváltás, menetdíj) a békés szándékú utazó (turista, utas) előtt kitárul az ajtó (felemelkedik a sorompó). A röszkel határállomáson, az ország egyik déli kapujában, mely Szegedre nyit utat Jugoszlávia irányából, váltakozó hevességgel tart a« városkapu békés ostroma. Az elmúlt évhez képest — már eddig is érezhetően — kismértékben nőtt a forgalom, elsősorban a szocialista országokból, s Ausztriából, Görögországból érkezők, e két utóbbiból főleg csoportosan utazók révén. A szervezett turizmus élénkülésén kívül a határátkelőhelyen dolgozók azt is pontosan érzékelik mostanában, hogy a nemzetközi teherforgalom erőteljesen nő, s ez gyakran oka a sorompók közti zsúfoltságnak. Érthető: a nagy testű kamionok, autóbuszok sok személygépkocsi elől veszik el a helyet, a határállomás bővítésének szükségességéről tehát nem véletlenül esik szó mostanában. Röszkén a nyári napokon átlagosan húszezer útlevélbe kerül be a magyar határőrség pecsétje — tavaly három és fél millióan lépték át itt a határt —, nem mindegy hát, milyen benyomásokat szerez az idegen, amint magyar „felségterületre" ér. Udvariasan fogadják-e, van-e lehetősége éhét-szomját csillapítani, megkapja-e a továbbutazáshoz szükséges vagy ajánlatos információkat, felhívják-e a ' figyelmét arra, hogy Hegyeshalomig vagy Parassapusztáig útközben mit érdemes megnéznie, s hogy aki itt vesz búcsút a magyar földtől, cl tudja-e költeni maradék pénzét? Nos, ami a „hivatalos:' részt illeti: még a péntek-szombat délutáni csúcsban is arra törekszenek a határállomás dolgozói, hogy húsz percnél többet ne kelljen várni a kl. és bejutásra, ám sokszor éppen a törvénytisztelő utazóknak kell várakozniuk azok miatt, akik kifelé menet a százforintosok felváltását, az útiokmányok előkészítését a két sorompó közti tartózkodási időre halasztják, s hazafelé tartva akkor kezdik kitölteni a vámáru-nyilatkozatot, amikor már elsők a három kocsisor valamelyikében. Ami pedig az 1979-ben eddig ki- és beutazott közel másfél millió utas tájékoztatását, ellátását illeti, azzal éppenséggel nem büszkélkedhet Röszke. Az idegenforgalmi propaganda teljes hiányát sokféle okkal lehet magyarázni, elfogadni a tényt azonban nem szabad. Az autópályán és a Szegeden közlekedők találnak csupán ismertetőt a határállomáson, más reklámanyagot, figyelemfelkeltő tájékoztatót azonban nem kínálnak a vendégnek, mint ahogy nem lehet újságot, tetszetős ajándéktárgyai, útközben szükséges apróságokat sem vásárolni. Az Utasellátó büféje nehezen észrevehető helyre épült, az országból kifelé utazó már nem, a befelé jövő még nem szívesen áll meg, s a kínálat sem bőséges. Európa-szerte tapasztalható: a határállomások szolgáltatásai, akármilyen drágák, „kelendőek", ha megfelelő színvonalúak. A hazatérők az „újra itthon"-érzése miatt, a külföldi vendégek az ismerkedés első mozzanataként, a kiutazó idegenek az utolsó fillérjük elköltése kedvéért nem sajnálják az időt a vásárlástól, étkezéstől. Az utastájékoztatás pedig éppenséggel a mi érdekünk lenne. Vagy Szeged most már beletörődik abba, hogy tranzitváros, és nem mutatja meg magát az átutazóknak, amikor kitárul kapuja? A szezon kezdetén járunk, talán még adható és bizonyítható a nemleges válasz, legalább a város legforgalmasabb kapujában. Pálfy Katalin Gergely Ferenc orgonaestje Ha van hangszer, az orgona, mihez jó, ha majdannyi értelemmel mint érzelemmel közelít a művész. Vagyis nem sajnál időt és fáradságot kifürkészni a sípokba rejtett hanghatások variánsait, a kombinációk lehetőségeit. A szegedi dóm orgonája meg egyébként sem könnyen adja meg magát, ezért aztán nem egy világutazó játékosa, ki jönni-létni-győzni érkezett, unalmas, futó benyomást hagyott hallgatóságában. Gergely Ferenc, a budapesti zeneakadémia tanára, mindjárt a „bemelegítő" számainál mindenfajta kétséget eloszlatott afelől, hogy itt valamiféle rutinkoncertről lesz szó. A nálunk kevésbé ismert LOUJÍ Couperin miniatűrjelt választékosan, kontrasztosan, Igen hangulatosan idézte meg. S bár a másik Couperinnek, a hires Francols-nak egyik orgonamiséjéből játszott részletek laposabb, szürkébb hatást keltettek, az Ilyenkor szinte kötelező nagy Bach (ezúttal a h-moll preludium és fuga) már a neki kijáró méltóságban hangzott föl, hogy aztán a végére jusson a „csattanó". Miután C. Franck a-moll korálfantázié jóban a nagyformátumú zenei építkezés gazdagságát csillogtatta, Kolosi István Reflexióiban pedig a merész és izgalmas effektusok iránti fogékonyságét, szellemes és látványos rögtönzéssel zárta koncertjét, az O gloriosa Mária-ének témájára — ami köztudomásúan rendkívüli mesterségbeli tudásra, fölkészültségre vall. Gergely Ferenc hétfői orgonaestjének vendégművésze, Lengyel Ildikó, dekorativen és szépen énekelte el Hündel híres Largóját, a Xerxes-bö\, a többi száma azonban (Pergolesi: Stabat Materé nek, Bach: h-moll miséjének, Hándel: Messiás című oratóriuménak egy-egy áriája) nem érte el a kívánt hatást — föltehetően, mert szólamainak fekvése-járata számára nem a legideálisabb a dóm akusztikájában. N. I. Kondor Béla monotípiái, Kecskés fignes falikárpitjai Az idei Szegedi Ünnepi Hetek hagyományosan gazdagnak ígérkező képzőművészeti programjában két kiállítás látható a Bartók Béla Művelődési Központban. KONDOR BÉLA MONOTlPIÁI jelentik a határvonalat a festő-Kondor és a grafikus-Kondor között. A kortárs magyar művészet kimagasló alakjának, iskolateremtő mesterének művészetével kapcsolatban sokszor idézték mottóként William Blake Jeruzsálem című művének két sorát: „Rendszert kell alkotnom, különben más rendszere igáz le, / Nem okoskodni és hasonlítgatni fogok, az én dolgom a teremtés!" Tény és való, hogy a hét éve elhunyt Kondor monotípiái az egész életmű ismeretében bontakoznak ki teljes szépségükben és igazságukban. A lényegre. Kondor Béla teremtő művészi akaratának legfontosabb iránytűjére és eszközeire a figyelmes szemlélő ezen a kiállításon is rálelhet. Egyforma értékkel jelenik meg lapjain a vonal és a szín, a folt és faktúra. A világ káoszából, a vonalak kuszaságából néhány vonal, hangsúlyozott folt, fölvillanó szín segitségével megfogalmazza művészi üzenetét is: szorongását és félelmét, pöre szembenézéseit és harcba induló bizakodását, önsanyargató kínjait és föloldozó pillanatait. Ahogy az elszabadult fonalak kusza gombolyagából emberi arcot, emberi tekintetet varázsol, ahogyan a zavarosnak tetsző foltok mély vizéből néhány motívummal rendet teremt, az önmagában igazolása a fent említett mottónak. Jó néhány lapja nagy műveinek előképe vagy utórezgóse. Ahogy a Festővagy a Valaki önarcképe sorozatokban a variációs lehetőségek sokaságát kipróbálva keresi a megragadható egyetlent, fölsejteti a Fiatal menyasszony, a Gitáros nő és más portrék emlékét Az Ikonosztáz-sorozat és a Dózsa-lap összekötőkapocs a diplomamunka rézbe karcolt Dózsa-lapjai és a halála előtt megfestett Szárnyasoltár Dózsa emlékére cimű műve között témában és formai megvalósításban. De a Krisztus a kereszten monotípiák is előlegezik a halál előtti nagy, tragikus Krisztus-képek döbbenetes sorát. A gépek, a titokzatos és megfejthetetlen szerkezetek jtt ts éppúgy foglalkoztatják, mint legizgalmasabb grafikáin és épített-fotózott modelljein. Kondor Béla sokszínű, filozofikus mélységű, szürrealisztikus szárnyalású művészetének törvényszerűen létrejött, sajátos birodalma a ránk maradt sok monotípia. KECSKÉS ÁGNES FALIKÁRPITJAI Indíttatásukat a természetből nyerik. A gobelin-faliképek és festett textilek mindegyike a természet organikus formáinak egyszerűsített motívumaira épít, és a rendteremtés igényével született. A természeti vegetáció dekoratív művé: szi formát nyert a színes gyapjúszálakban, a levelek, ágak. burjánzó növényi sejtek szinte forrongó bőségébea Ezek mellett a tobzódó, egymásba fonódó, robbanó formák mellett szigorúságbólvisszaí'ogottságból is vizsgát tesz Kecskés Ágnes. Dunakanyar című munkája sajátos panorámakép, ahol a művészi képzelet és a konkrét valóság „nagylátószögű leneséje" a gyapjúszál finom drappjainak és szürkéinek dekoratív rendjébe kényszeríti az oly sokszor ábrázolt, szinte mér közhelyszerű, vizuális élményt. Selyemre nyomott triptichonja, a precízpontos tükörkép egyensúlya, színvilága is az előbb említett alapállásból született: azonos vagy hasonló motívumokból teremt dinamikus rendet, szervez a választott anyag és technika törvényeihez igazodó dekoratív műalkotást. Tamü Lajos