Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

10 Vasárnap, 1979. július 1." Megkérdeztük... Maradni jobb Acs S. Sándor felvételei A debreceni Tóthfalusi tér és a Csapó utca környékén látható néhány új épület a régiek között. Régi, öreg város maradt így is, olyan, mint az „öreg (ejsze", hol a tokát, hol a nyelét cserélik, de megmarad örökké öreg fejszének Séta Debrecen belvárosában Debrecenről sok mindent tudunk, különösen történelmünk sorsfordulóin vált ismertté az alföldi város. 1849. április 14-én a magyar országgyűlés a debreceni református nagytemplomban szavazta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot, amely detronizálta a Habsburg-házat Kevéssel száz esztendő múlva, a már felszabadult magyar területek képviselőiből alakult Ideiglenes Nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány székhelye lett Debrecen. Dicső és szép történelmi múlt A mai valóság prózaibb ugyan, de soha nem tapasztalt fejlődés látható: a korábbi kézművesség és kisipar mellett új iparágak települtek és fejlődtek, elsősorban a nehézipart és a gyógyszervegyészetet érdemes megemlíteni, de jó hírt szerzett magának a debreceni textiles ruházati ipari, az élelmiszeripar és természetesen a korszerű mezőgazdaság és annak feldolgozó ipara. De nem célunk Debrecen iparával foglalkozni, inkább azt szeretnénk érzékeltetni, hogy a történelmi belvárost hogyan, milyen elképzelések szerint építik újjá. A debreceni séta során könynyű tapasztalni, hogy a város a Közép-Tiszántúl és a Hajdúság gazdasági és kulturális központja, s óriási területen fekszik. Budapest után Debrecennek van legnagyobb területe, közel 500 négyzetkilométer. A város magja természetesen már csak „tenyérnyi" az egész település kiterjedéséhez képest. A történelmi belváros a Vörös Hadsereg útja (a régi Piac utca) körül helyezkedik el, s itt találhatóak a híres épületek: református nagytemplom és kollégium, az Arany Bika Szálloda, a tanácsháza és más ismert épületek. Kihagyhatjuk a nagyerdei területet, valamint a már felépült vagy épülő városrészeket, városnegyedeket. Ez utóbbiak alig különböznek a szegedi Tarjántói, vagy a Csongrádi sugárút környékén épülő városrészektől. A debreceni városi főépítész, Radnai Pál mérnök készségesen elmondta, milyen alapelvek szerint határozzák meg a belváros átépítését. Fölemlítette az ismert mondást is, hogy egy belváros mindig öreg város marad, mert olyan mint a régi fejsze, amelynek hol a fokát, hol a nyelét cserélik, de megmarad régi fejszének örökké. — Nem szórjuk szét erőinket, anyagi és szellemi energiánkat, hanem koncentrálunk egyes területek teljes átépítésére. Ha valamely térséghez, egységet alkotó városrészhez hozzányúlunk, akkor nem szeretünk fél munkát végezni, alapos körültekintéssel átépítjük az egészet. Természetesen a részletes városrendezési tervet betartjuk és a Debreceni Tervező Vállalat kiviteli tervei alapján zömmel a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat végzi el a munkákat — mondta. A részletes városrendezési tervet Rácz József, a városi tanács építési osztályának vezetője mutatta meg. Elmondta, hogy az 1850-ig palánkkal körülvett területet számítják történelmi belvárosnak, melynek területe 400 hektár, de ennek is van egy magja, amely 100 hektárt foglal el Itt találhatók a város közösségi létesítményei és azon felül 5000 lakás. — Ebből az ötezer lakásból ezret lebontásra ítéltünk — mondta az osztályvezető. — De helyükre nem lakásokat tervezünk, hanem középületek kerülnek a központi területre. Olyan közösségi létesítmények, amelyeket más városrészekben lebontanak, de a hiányzóak is itt kapnak helyet. A tanács osztályvezetője és a város főépítésze hangsúlyozta, hogy a rendezési tervet igen alaposan és több fórumon is megbeszélték. A Hazafias Népfront bizottságai, pártszervezetek, tanácsi bizottságok, a régi épületekkel és műemlékekkel foglalkozó szakbizottság tagjai mondtak véleményt és egyéb fórumokon alkalmuk volt a debreceni embereknek beleszólni városuk formálásának kérdéseibe. Arról is érdeklődtünk a tanács vezetőinél, hogy miért bontanak le annyi épületet a belvárosban. A főépítész válasza egyértelmű: — A régi lakóházak 60—65 százaléka teljesen elavult, rossz az állaguk és mindegyikből hiányzik olykor a legelemibb komfort is. • Kötelességünk változtatni ezeken a körülményeken és Debrecen városának a mai kor követelményei szerint építjük meg a központját. Ezer lakás lebontása nem egyszerű dolog, különösen nem az, ha tekintetbe vesszük, hogy három-négyezer embernek kell majd lakókörzetét elhagynia, s új környezetbe, más, teljesen eltérő lakáskörülmények közé költöznie. Érdekes és újszerű viszont az a debreceni kezdeményezés, amelyet a város párt- és tanácsi vezetőinek kérésére a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárai és hallgatói végeztek. Egy alapos szociológiai tanulmányt, fölmérést készítettek a Tócoskert átépítése előtt és utón. A bontás előtt már fölkeresték a lakókat és seregnyi kérdésre kértek választ, interjúkat, riportokat írtak a családok helyzetéről. Majd amikor ezek a családok új, házgyári lakásokba kerültek, megint fölkeresték őket, és megismételték korábbi kérdéseiket, meginterjúvolták az idősebbeket és a fiatalabbakat. Négy kötetbe foglalták a fölméréseiket, s tanúsíthatom, olvasmánynak is nagyon izgalmasak, érdekesek ezek a szociográfiai tanulmányok. Természetesen Debrecennek sincs nagyobb anyagi lehetősége a városépítésre, mint Szegednek, vagy Pécsnek. Még csak azt sem lehet állítani, hogy a debreceniek valami teljesen eltérő utat, módot követnek a városrendezésükben. Bár ez utóbbit nem dicséretnek szánja az ember, hiszen sokkal jobb volna, ha a városok mai fejlődésükben, épületeik megjelenésében, városnegyedeik formájában jobban elütnének egymástól. A városi tanács építési osztályvezetője elmondta, hogy 1979ben 1,1 milliárd forintot költenek célcsoportos lakásépítésre és egyéb kapcsolódó létesítményekre. Úgy tervezik, hogy az idén 2000 lakást tudnak felépíteni, s a következő ötéves tervciklusban ezt a lakásszámot 25—30 százalékkal szeretnék növelni. Ez alapot ad arra is, hogy a belváros magját valóban átépítsék, „ritkítsák" a meglevő lakóházakat, korszerűsítsék, komfortosabbá tegyék a megmaradókat. Rácz Pál mondta: — Körültekintően próbálunk eljárni, tervpályázatot írtunk ki, s van választási lehetőségünk, hamarosan indulhat a program. Nem akarunk „magasba törni", Debrecenben nem kívánunk felhőkarcolókat építeni, megelégszünk a 14—15 emeletes házakkal, de azokat sem a belvárosba helyezzük, hanem a délkeleti negyedbe. Sétálgattunk, nézegettük a belvárosi régi épületeket, s a közéjük „csempészett" újakat. Semmiféle diszharmóniát nem érzékeltünk. jól megfér egymás mellett a modern vonalvezetésű beton és a régi „Hausszmann-féle" iskola épülete. Lehet-e ezt a vegyítést tovább fokozni? — kérdeztük a főépítészt. — Lehet — mondta —, panelépületeket már eddig is elhelyeztünk a történelmi belvárosban, de némi változtatással, nem olyan megjelenéssel, mint a lakótelepeken. Vonalvezetése, jellege alkalmazkodik: a belváros utcavonalaihoz. Szeretnénk tovább színesíteni a házgyári paneleket, loggiájuk formaváltoztatásával és egyéb kisebb változtatásokkal esztétikusabbá tenni az épületeket. Nem követhetjük ma már a tíz évvel ezelőtti formákat. Dicséretes, hogy ily határozottan keresik a változtatások útjait, módjait. A lehangoló uniformizálást vétek tovább folytatni, hiszen nem csupán a mának építünk. sokkal inkább a jövőnek. Az újságíró nem építész szakember, még csak nem is városrendező, legfeljebb közreadhatja tapasztalatait, amelyet egy debreceni belvárosi sétán szerzett, s továbbíthatja egy város építészettel foglalkozó szakembereinek, vezetőinek véleményét. Ennyit és nem többet. GAZDAGH ISTVÁN Pék Pál Kezdetben volt a föld Kezdetben volt a föld. az ég, s oly mélyről, mint a múlt ífakad. kutak buzogtak, s tó-tükör ringatta boldog arcomat 2iong még a táj. és részegen naptól, mezítláb mennék ott a vízen át. a vízen át; zörgetve ajtót, ablakot — hogy nézd. mama. a szem [fakul. de pillekedvű fény sodor. ha úgy érzem, már szökni egy világtalan ég alól. [kell szökni csak. és mondani, a tiszta hitet mondani, halott apámmal szólani, zsoltárként együtt bongani. hogy kezdetben, s hogy föld. [az ég — Bennem a jövő várja itt hogy margarétás dal röpít kibontva könnyű szárnyait Ö

tven óta egy helyen dolgozom. és azt hiszem, itt is maradok nyugdíjig. Akik sokat cseréltek már. biztosan könnyebben fordítják kifelé a kocsi rúdját, nekem nehezemre esne. Nem olyan tiszta ügy ez azért mint a mennybemenetel, megfordult az én fejemben is. hogy bevágom magam mögött az ajtót Nem nagy pénzről volt szó. csak húsz fillérről. Emelték az órabéreket én kaptam húszat más meg kapott negyvenet Azért, mert egv szintre kell hozni a kereseteket. Miért éppen a pénzt akarjuk egy szintre hozni. miért nem hozzuk a munkát előbb? Nem voltam én olyan jó viszonyban a művezetővel, hogy most az egyszer meg ne szorított volna. Kimondta, ez pedig így lesz. és kész. Ha ígv lesz. így lesz. de próbáljuk meg előbb, ki fizet rá jobban. Nekem vesztenivalóm nincs, akárhová megyek, munkát kapok. Lógni még nem lógtam, munkát még el nem kerültem. talán meg is becsülnek. De minek ugráljak? Menjek máshová? Időbe telik, amíg befészkeli magát az ember. Mondom magamnak. ide figyelj. Veszter! Ráérsz te elmenni holnap is, menj be előbb a direktorhoz. Az az első szava, hogv anyagias vagyok. Hogyan juthattam addig. hogy filléreken vitatkozom? Úgy jutottam, mondtam én. hogy más se szerelemből dolgozik. Ha azt mondja a vállalat, bajban van, elszegényedett, szüksége van az én húsz filléremre, kérje szépen, és odaadom. Akkor nem leszek anyagias. Vagv ha azt mondja a vállalat, nem adok neked minden órára húsz fillért, mert annyival olcsóbban akarjuk adni a portékát, arra is azt felelem. gilt. Miért nem mondhatom én. hogy a gyár az anyagias, ha sajnálja tőlem a húsz fillért? Mert ő a nagyobb? Azt mondták erre, itt vannak azok. akik nem inasként kezdték ugyan, de belejöttek a munkába, azokon szeretnének segíteni. Lássam be, nekik is jól jön egy kis emelés. Biztosan jól jön, mondom én. el ne felejtsenek nekik emelni, ha alkalom van rá. de az én rovásomra ne egyen! itsünk. Én hatvan forintot kaptam havonta, amíg tanultam, ők teljes fizetést, amikor nem tanultak. Az az ajtó előttük is nyitva volt. amelyiken én bejártam, miért nem ott egyenlítettünk? Nekik inkább az a fontos most. azt mondták rá, hogy mindenki megmaradjon, és a lehető legjobb fizetést kapja. Kimondom én. melltartós játék ez. Az is arra való, hogy a csüggedőket fölemelje. Ami jó ott, a gyalupad mellett nem mindig jó. Isten áldja a céget, én elmegyek. Nagyon hamar megegyeztünk. Nem voltam bent tovább, mint amennyit most beszélgettünk, nem húszat hanem harmincat tettek rá az első húsz fillérre. Azt én nem tudom megmondani. érdemes beszélni, vagv nem érdemes, mert én mindig beszélek. Ha valamit meglátok, nem tudok elmenni mellette. Annyi biztos, hogy károm még nem volt belőle. A fejemet senki nem akarta betörni. Ja. de nem úgy van ám. hogy bejövök reggel, és jár a szám délig? Aki beszélni akar. az előbb dolgozzon. A munkámat mindig elvégzem, hajszálra. vagy jobban, attól kezdve jussom van megmondani, mi a bajom. Az a nagypofájú ember, aki csak dumál, munka meg semmi. az keressen magának másik bolondot A kereset? Múlik rajtam az idő, ahogy öregszik az ember, talán bölcsebb is lesz. Azt mondom én. a becsületes munkából is meg lehet élni. Sarokház nem lesz belőle, de egy társasházba azért beszálltam. Nem mondom, kapós szakma a mienk, ahogy kilépek a kapun, rogyásig kereshetnék. És rogyásig dolgozhatnék. Ne várja most hogv összeteszem a kezem, és azt mondom, én szent vagyok, engem semmiféle kísértés el nem térit mert nem igaz. De itt is eljutottam valameddig. Nagy ára van annak, ha valaki a pénz után fut mindenáron. Rámegy a családi élete. Megéri? Rámegy az egészsége. Megéri? Hiába párnázza körül magát a pénzzel, vénember lesz. mielőtt nyugdíjba menne. Bengás lesz, beteg lesz. Az én fajtám mindig az öregségre spórol. Azt vegyem el az öregségtől, amit legjobban várok tőle? A nyugalmat, az egészséget? Ennyire bolond azért nem vagyok. Dolgozom én kint is. mert el se tudnám kerülni. Barátok, ismerősök megkérnek. Továbbmondják. hogv ismernek, azok is elhívnak. Jól is esik. ha hívnak. Ha valamit megcsinálok, és azt mondja az illető, na. ez jól sikerült. ér az annyit, mint színésznek a taps. Meg is kérem az árát. mint akárki más. Csak túlzásba vinni nem szabad. A fizetésből megélek, a fiam is keres, ő is megél, ami szórakozásra kell. azt adja ki a mellékes. Jól beosztom, hogy meg ne ártson. Van itt bent sok gond. mert kevés a munkás. Nagy a hajrá év végén, verjünk rá. emberek, mert a tervet meg kell csinálni. Nem volt sarokvas év közben az ajtókra, nem volt ez. nem volt az. jön a túlóra. Én innen ki nem deríthetem, hol akadt el a sarokvas. hirtelen átállunk másra. Nem jó. Tudja maga, mennvi íróasztalt csináltunk mi mostanáig? Számoljunk egy kicsit. A magamfajta ember egy műszakban öszszepászít nyolcat. Heten csináljuk. napi ötvenhat. hetenként háromszázharminchat. Egy hónapban fölött járunk jóval az ezernek, a többit számolja tovább. ha akarja. Mindnem harminc éve itt vagyok. Magvarországot be lehetne borítani íróasztallal. Rosszat nem csinálunk mi. idő előtt nem megy tönkre, a hibának máshol kell lenni. Vagy igen gyorsan cserélgetik az asztalokat. vagv igen sok az új hivatal. Két hatalmas irodaépület nyílt meg nemrég Szegeden, szemben egymással. Mintha se feneke, se teteje nem lenne, úgy nyelte az íróasztalokat. Csak nem vagyunk mi annyira szegény ország. ha bírjuk. Elspekulálgat az ember, amikor összeüti a maga fejadagját Mi csináljuk az asztalt de aki melléül, körmöt piszkálni, az többet keres. Nem akarok megsérteni senkit, ismerek én közülük is szánnivaló embereket a szavam szele se érje el őket. De ha az kezdi el megjátszani magát. akinek én csinálom az asztalt meg a váltóasztalt is. meg a még újabb asztalt is. ha ő kezdi el mondani, hogvan kellene jobban dolgozni, akkor az én fejemben fejre áll az ész. Jöjjön ide. beszéljük meg. akkor egy szavam sincs. Kezdjük azzal, hogy ti hogy látjátok, emberek? Csak egy kérdést kell föltenni, nem olyan gyönge fejben a mai munkás, hogy felelni ne tudna rá. Sárban van a szekér? Feküdjünk neki. ahányan vagyunk. De egyszerre! Egyforma erővel! Arra nem tudnék válaszolni, elmennék-e még egyszer szakmát tanulni, ha most kezdeném. Abban az időben azt mondta a család. tanulj, mert amit tudsz, senki el nem veheti tőled, öten vagyunk testvérek, öt hold juttatott földünk, jött a téesz, valahová menni kell. lakatos lett az egyik bátyám, aztán technikus, a másik meg mérnök. Nem biztos, hogy cserélnék velük, pedig én csak asztalos lettem. Az se biztos, hogy velem cserélne. aki most jön be az utcáról. Két kézzel nyúlnak érte. már csak a pávatoll hiányzik. A feje se fáj. amiért nem tanult szakmát. Nem tudom, mi lesz a vége. de nem tetszik nekem ez az egész. Sok gubanc van itt. Amit én látok, az is sok. A szakmunkás ittmarad, azzal baj nincsen. Egy asztalos nem egy el fagylaltot keverni. akkor se. ha jobban fizetik. Aki az utcáról jött be. az viszont elmegy, ha nem tetszik neki az á.ier. Legyezzük tehát, nehogy elmenjen. Ha azt mondják. menjek ki udvart söpörni, vagv hordjam én a polcnak valót hamar rámondom: többet érő munkát is tudnék én csinálni. De ha most azt kell! Azt mondják, hozzak öt embert. fölveszik azonnal. Elnézést kérek, én asztalos vagyok, nem munkaerő-kereskedő. Látja, ha nem tanultam volna ki a szakmát, erre se szólnék egy szót se. (Elmondta Kószó Szilveszter, a Tisza Bútorgyárban.) HORVÁTH DEZSŐ