Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

10 Vasárnap, 1979. július 1." Beszélgetések a gyerekekről I. Gyerekek joga, felnőttek kötelessége „A fogok minden gyereket megilletnek fajra, színre, nemre, nyelv­re, vallásra, politikai vagy más véleményre, nemzeti vagy társadal­mi származásra, vagyonra, születésre, egyéb helyzetre tekintet nélkül, legyen akár a gyermeké vagy a családjáé." (ENSZ-nyilatkozat 1959.) A „47- es" lélektana avagy ami a térképről nem olvasható le H úsz esztendeje. 1959-ben fogalmazták meg az ENSZ gyerekek jogairól szóló deklarációját. Ez lényegében az ENSZ-alapokmányban foglalt alapvető emberi jogokat sorakoz­tatja fel az emberi személyiség fejlesztésének és védelmének, az emberi méltóság érvényesülésé­nek határozott és félreérthetetlen kiterjesztését jelenti a gyermek­korban levő állampolgárokra. Ennek a nyilatkozatnak 20. év­fordulója alkalmából hirdették meg az idén a nemzetközi gyer­mekévet. Beszélgetéseink során éppen a gyerekek jogairól szóló kérdésekkel kezdjük dr. Tóthné dr. Fábián Eszterrel, a JATE jogtudományi kara adjunktusá­val. — Volt-e valamilyen előzmé­nye a két évtizeddel ezelőtti ENSZ-nyilatkozatnak? — Az emberiség lelkiismerete már régebben is fölébredt a ka­pitalizmus dickensi embersorso­kat bőven termő ideiében. Az egykori lelencházak, a társadalom perifériáján élő, embertelen kö­rülmények között tengődő, éhha­láltól fenyegetett gyerekek sorsa, az ingyenmunkára kiadott apró­ságok hányattatása sokakban föl­ébresztette a felelősségérzetet és segítőkészséget. Ezek a nyilatko­zatok. fellobbanó akciók azonban egy-egy rövid időre korlátozód­tak. nem voltak szervezettek, s nem egy általános érvényű gyer­mekvédelem részeként funkcio­náltak. 1924-ben jelent meg a Gyermekek Jogaira Vonatkozó Genfi Nyilatkozat, melv lényegé­ben felismerte és elismerte, hogy a gyermek, mint fizikailag és szellemileg fejlődésben levő sze­mély, különös gondoskodást igé­nyel a társadalom részéről. Ez csak úgy lehetséges, ha az orszá­gok megteremtik ennek jogi vo­natkozásait. A szocialista társa­dalmak sajátja a szervezett, álta­lános és minden gyermekre ki­terjedő gyermekvédelem. — A jog mikortól tekinti tár­sadalmi lénynek a gyereket? — Tulajdonképpen már méh­magzat korától — szűkebb érte­lemben — 14 éves koráig tekint­jük jogi értelemben gyermeknek a társadalmi lényt Ennek első­sorban öröklésjogi kérdésekben van fontos szerepe, hiszen a méh­magzat is öröklési képességekkel rendelkezik, és ha majd élve születik, valóban örökli azt a ha­gyatékot, ami már méhmagzat korában számára megnyílt — A húsz évvel ezelőtti ENSZ-nyilatkozat egyik mondata így szól: „A közgyűlés kinyilvá­nítja a gyerekek jogaira vonatko­zó jelen nyilatkozatot abból a célból, hogy a gyermek gyer­mekkora boldog legyen, és hogy a saját, valamint a társadalom javára élvezze az abban megha­tározott jogokat és szabadságjo­gokat. felhívja a szülőket, férfia­kat és nőket, mint egyéneket, önkéntes szerveket, helyi hatósá­gokat és kormányokat, hogy is­merjék el a jogokat és töreked­jenek azok megtartására, fokoza­tosan bevezetett törvényhozási és egyéb intézkedésekkel." • — A különböző társadalmi be­rendezkedésű országok különbö­zően reagálnak az említett nyi­latkozatra A szocialista társada­lom lényegéből fakadóan eleve elismeri a gyereket önálló társa­dalmi lényként, és a jövő zálo­gának tartja. A jog mint társa­dalmi lényt védi. részint társa­dalmi szociális juttatásokkal stb.. részint védi helyét és helyzetét a családon belül is (családjog). A két terület listája hosszú, szin­te fel sem sorolható. A szociális és erkölcsi juttatások közül csak néhány példa: a családi pótlék, az árvajáradék, szociális kedvez­mény lakásépítéshez, -vásárlás­hoz. ingyenes gyógykezelés, gyámhatósági ellenőrzés. kedvez­mények gyermekintézményekben, bölcsődei, óvodai, napközi ottho­ni. diákotthoni, kollégiumi ellá­tás. ingyenes iskolai oktatás, ösz­töndíjrendszer, az anya- és gyer­mekvédelem. a szülői felügyelet stb. Igen jelentős a gyermektar­tási díj állam által történő meg­előlegezése bizonyos esetekben. Hasonlóan fontos az 1974. évi családjogi törvénymódosításokkal együtt jelentkező rendszeres ne­velési segély bevezetése, mellyel olyan gyermekek nevelését kí­vánja az állam segíteni, akiknél a szülők alkalmasak ugyan gye­rekük nevelésére, de súlyos anya­gi gondokkal küzdenek. Meg kell említenünk, hogy az állami gon­dozásba vett gyerekek korszerű nevelőotthonokban készülhetnek az életre. — A gyerekek természetesen nem foghatják fel jogaikat, s ön­maguk nem is érvényesíthetik azt. Éppen ezért a gyerekek jo­gainak érvényre juttatásában fo­kozottabb a felnőttek felelőssége, következetessége. — Valóban igv van. a szülők, a társadalom felelőssége óriási. A gyerek helyett minden ügyében a szülő vagy törvényes képviselő jár el. jogaik érvényesítéséért. A gyámhatóságoknak hivatalból kötelességük figyelemmel kísérni a jogok érvényesítését, és adott esetben a szükséges intézkedést megtenni. A tanácsok mellett működő ifjúságvédelmi állandó bizottságok a veszélyeztetett gye­rekek felkutatásában, a problé­mák megoldásában vállalnak út­törőszerepet. de minden szervnek és minden, felelősséggel gondol­kodó felnőttnek kötelessége a jövő nemzedékével foglalkozni. A gyermekvédelem céljaira fordí­tott állami segítség tiszteletet pa­rancsoló hosszú listát tesz ki. né­ha úgy tűnik, az állam többet is vállal a célért, mint amit anyagi ereje elbír. Ezért hazánk európai összehasonlításban is kiállja a próbát. Ezek mögött természete­sen nem valami általános jóté­konysági gondolat húzódik meg, hanem a szocialista társadalmi és gazdasági rend funkcióiának mi­nél megfelelőbb ellátása és az új szocialista embertípus kiala­kítására irányuló törekvés. Eh­hez a munkához teszi hozzá a jogtudomány a maga sajátos tég­láit — Hogyan fordítható le a köz­napi gondolkodásra a következő elv: a gyermek születésétől kezd­ve jogosult a névre és állampol­gárságra. — A gyereket születésekor anyakönyvezni kell. ez formai kifejeződése annak, hogy a társa­dalom tagjai, szűkebben általá­ban azon ország társadalmának, amelyben született. Az anya­könyvezés módjában vannak kü­lönleges jogok. Nem szabad ki­tűnnie, hogy a gyerek házasság­ban vagy azon kívül született. Ügy . kell beiegvezni minden gye­reket, mintha házasságban szüle­tett volna. A házasságon kívül született gyermeknek hároméves koráig rendezni kell anyakönyvi állapotát. Amennyiben nem álla­pítható meg az apaság, képzelt személyt kell bejegyezni apaként, akinek nevét úgy kell megálla­pítani, hogy ne legyen azonos az anya nevével, de ne sértse mások érdekeit sem. Nem szabad olyan nevet adni. amely utal a házas­ságon kívüli születésre, az árva­ságra. vagy sérti az emberi mél­tóságot Az állampolgárság kül­ső kifejeződése annak, hogy a gyermek egy társadalmi közösség tagja lett. ennek a közösségnek törvényei vonatkoznak rá. akár védelme szempontjából. akár olyan szempontból, hogy 6 sem helyezkedhet szembe ezekkel a társadalmi és jogi normákkal. A név és állampolgárság kifejező­dése annak, hogy az újszülött megőrizheti és kibontakoztathat­ja személyiségét, mint egy társa­dalmi közösség tagja. TANDI LAJOS „Akár a várostérképet nézed, akár Csongrád megye úthálóza­táét, szinte teljes biztonsággal ál­lítod, hogy az E5-ös út és annak a városba vezető szakasza, vagy­is a Kossuth Lajos sugárút a leg­forgalmasabb. Aztán gyakorlati próbát teszel, vagy megnézed a forgalomszámlálási adatokat, s nem a földrajzi, hanem a balese­ti térképekkel megegyező megál­lapításra jutsz: a 47-es úton, s a József Attila sugárúton a legna­gyobb a forgalom. Állj meg egy negyedórára a nagykörúti keresz­teződésnél, vagy a Retek utcánál, (kövess kilométereken át, esetleg egészen az algyői hídig egy pót­kocsis járművekből álló konvojt, majd nem hiszed többé, hogy az E5-ösé a „listavezető" szerep! Ha Vásárhelyre megyek, s nem adott időre, akkor inkább utazom dél­tájt vagy vacsora után, nem te­szem ki magam a 47-es út csúcs­forgalmi lélektani hatásának. Mert birkatürelem ide vagy oda, agresszív előzésre is hajlamossá lesz az ember, ha a kuplung— fék—kis gáz—újra fék—vissza­kapcsolás műveletsora a termé­szet örök körforgásának ritmusát idézi egy-egy negyedórányi Időre. Hát materialista legyen a javából, aki ilyenkor nem kezd fohászkod­ni a nem létező hatalmakhoz, hogy vigyék már el előle más tá­jékra ezt a cammogó tolólapos földmunkagépet... (Egy Szeged­ről Vásárhelyre gyakorta „kijáró" véleménye.") * — Gyakran megkérdik, miért volt olyan sürgős a röviden csak Radnóti-csomópontnak emlegetett kereszteződés átépítése, a lámpa­rendszer felszerelése, mikor pél­dául a Tisza-part felől alig jön néhány jármű, a lámpa többnyire sárgán villog. Szóvá teszik, miért nem szélesítettük ki jobban a Jó­zsef Attila sugárút belső szaka­szát, hogy a kétszer kétsávos Le­nin körútról érkező járműveknek ne kelljen rögtön a kereszteződés után sávot változtatniuk? Nem a mundér becsületének védelme mondatja azt velem, hogy tény­leg az előrelátás tette ilyenné a kereszteződést. Az új híd elké­szültével jelentősen megnő a Fel­ső Tisza part forgalma, a felső­városiak egy része is arrafelé jön majd a Belvárosba, s ezek együtt a jelenleginél jóval inkább terhe­lik majd a kereszteződést. Akkor lesz hát igazán szükség a lám­pára, de célszerű volt az útépítés­sel együtt azt is megcsinálni. A sugárút egyébként tudatosan ké­szült nyolc méter szélesre: a Le­nin körútnak ugyanis korlátózott a „fogadóképessége", ahogy mon­dani szokták: ennyi és nem több. De ha már ennél a kereszteződés­nél tartunk, hadd kérdezzek én is valamit: arról volt szó korábban, hogy jó lesz majd a rakparti út a Lenin körút tehermentesítésére, a várost észak—déli irányban ke­resztező forgalom levezetésére. S most látjuk, csak azt a néhány célforgalmi járművet engedik le a rakpartra a táblák, amelyek az úszóházak vendégeit viszik. Va­jon miért? (A közlekedéssel hiva­tásszerűen foglalkozó kérdése.) * „A két körút közti sugárúti sza­kaszról kitiltottak bennünket, ke­rékpárosokat, záróvonalat festet­tek fel, s tilos az előzés. Ám a sugárút külső szakaszán csak az út szélét jelző vonal — ha látszik —, meg a gyalogos-átkelőhelyeket előre jelző burkolati jelek ösz­tönzik a gépjárművezetőket arra, hogy jobban vigyázzanak a gya­logosokra, biciklizőkre. Miért, még mi kellene? — kérdezhetnék most. Hát kerékpárút! Mióta sí­runk már, hogy fektessenek a fa­sorba betonlapokat, jó az nekünk, biztonságosabb, de hiába. Csak lenne egyszer valaki, aki megma­gyarázná, miért nem engedélye­zik? Érzem sokszor, a hátam kö­zepével is, hogy ha a Nagykörút­ról balra kanyarodok Vásárhely felé, sok kocsi bent ragad mögöt­tem a kereszteződésben, mert idő­közben sárgára, pirosra vált a lámpa. Aztán még ott a megálló is, a kerületi hivatal előtt Vagy udvariasan kiengedik a buszt vagy szemrebbenés nélkül vára­koztatnak száz utast a személy­gépkocsikban ülő néhány miatt. Nem tudom hogy vészeljük át a — mint hallom, napokon belül megkezdődő — átépítést, a rész­leges útlezárást?" (Egy kerékpá­ros meditációjából.) * — Ügy érzem én, pénzügyi akadálya lehet annak, hogy a Jó­zsef Attila sugárút, meg a Rózsa és Retek utca kereszteződését csak nem építik át, pedig már mióta halljuk, hogy a két „el­csúsztatott" torkolatot egy szint­be kellene hozni. Hányfelé kell annak figyelnie, aki az Északi vá­rosrészből Tarjánba akar jutni járművel, s pont ezen a helyen! Villamosra, gyalogosra, balról jö­vőre, jobbról felbukkanóra, aztán arra, hogy pár méter alatt a su­gárút „elméleti két sávja" közül a külsőben kapjon helyet, s be­fordulhasson a Retek utcába ... A következő sarkon, a Tarján szélénél — ki találta ki ezt a le­hetetlen utcanevet? — már jobb a helyzet, a gyalogoslámpa a zeb­rán áthaladókon kívül a jármű­vezetőket is kordában tartja. Ér* dekes, a gyerekek hamarabb meg* tanulták a kezelését, sok felnőttet látok, akik a lámpától magától várják, hogy zöldet adjon. A lámpa egyébként szükséges volt. Legfeljebb a fázisidők miatt szállnék vitába, mert minek kell várniuk a gyalogosoknak még jó néhány másodpercet az áthaladás­ra, ha a járművek már tilosat kaptak? Ezen igazítani kéne. (A közlekedő ember józanságával megáldott gyalogos észleléséből.) * Már jó hónapja, hogy kérték a módosítást a debreceni kivitele­zőtől.' Válasz sehol. Ez is hozzá­tartozik a 47-es lélektanához? Debrecenből is a 47-es úton kel­lene érkeznie a feleletnek, s a módosított programnak! A 47-es út lélektanának jel­lemzésére érdemes lenne még idézni a közlekedésbiztonsági ta­nács elemző és értékelő szakbi­zottságának ajánlásait a sebesség­korlátozásokról, a lassú jármüvek részleges kitiltásáról, a balesetek okairól. Am pontosabb képet al­kothat azonban az ember, ha fi­gyelmesen, a forgalomhoz rugal­masan alkalmazkodva halad, bi­ciklizik, motorozik, autózik végig az úton. Szegedről Vásárhelyre ma már nem lehet úgy eljutni, hogy csak a közvetlenül előtte s mögötte haladóra ügyel a vezető. Az előzés, kanyarodás egyébként is meglehetősen összetett műve­letsora bővül: fel kell készülni arra is, hogy valaki türelmét vesztve kiugrik a sorból, hirtelen fékezésre készteti a partnereket, megáll az úttestről le sem hú­zódva, száguldásba fog. vagy ép­pen váratlanul „tötyögni" kezd. A 47-es úton bekövetkezett bal­esetek egy része magatartásbeli okokra vezethető vissza: a körül­ményekhez való türelmes alkal­mazkodás hiányára, agresszivitás­ra, az erősebb kétes fölényérzeté­re. S ezek a térképről nem olvas­hatók le. PALFY KATALIN Oláh fán os A kertben a meggyfa és cseresznye lombok mögött a fal az egész kert a forró morgó nyári város hasában lélegzetünknek épp elég [sziget kútból fölrémlő álmok ahonnan semmi fény nem jő elő semmi hang neve folyosó kongatásban nemismert hangfutás hullámütőin fönnakadva táncoló zavart jelek sok száz találkozásunk összerémlik ez vagyunk az elcsuklás idilli krétarajza a jóidő roncsolt kényére hagyva. Verbcczy Antal Eső-virág egy albérletre nézem hogy alszol este van bogár kering majd lezuhan remeg az égő gvenge fénye elfáradt míg a falat elérte háromszor négy az otthonunk párnán a csuklód kék-eres mindketten tudjuk meghalunk de ez a kevésbé lényeges eső-virág az ablakon csokorba kötni nem tudom mint aki üvölt hangtalan nézem hogy alszol este van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom