Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-04 / 154. szám

Szerda, 1979. Július 4. 25 5 Hétköznapok Fölmagzott a lecke Jöttömben-mentemben min­dig látom az iskola kertjét. Akkor iS, amikor gyerekek ássák és öntözik, spárga mel­lett ültetik bele a krumplit, és csak hármast kapnak, ha görbe lesz a sor; azt is, ami­kor a káposztát palántázzák vagy a retket vetik. És lá­tom most, amikor az egész évi lecke fölmagzott benne. Beütött a szünet, ne mond­jon ilyenkor senki rosszat a kertről Hacsak bele nem gondolunk rendesen. Elülte­ti a gyerek a krumplit, meg­kapja rá a hármast, mert a görbe sort a kolorádőbogár is másként rágja kopaszra. Soha meg nem tudja, mi­lyen lenne alatta az új krumpli, ha el nem pusztul­na. A káposztát a tetvek eszik, aztán ráborul a gaz, és senki se siratja. Tudom, akármennyi tanügyi refor­mot hajtunk is végre, a ter­mészetet nem lehet az isko­lához igazítani, és a gyerekek se jönnek kertészkedni, ami­kor a strandra is mehetnek. A retkes példa ütött szöget a fejembe. Ha tanévzáró után egy héttel fölmagzik a retek, évzáró előtt két hét­tel vagy hárommal éppen en­ni lehetett volna. Azon rágódom az iskola­kert kerítése mellet, mire is neveljük benne a gyereket Mert fiz iskola voltaképpen nem salátát akar nevelni, hanem gyereket. Arra, hogy te csak dolgozzál, áss és ge­reblyézz, húzd ki az egye­nest, vesd el a magot, nézd meg, milyen szép, ha kikel, és nézd meg, milyen, ha tönkremegy. Voltam nemrég egy tanács­kozáson, arról folyt a szó, hogyan lehetne megszerettet­ni a gyerekekkel a munkát. Mondjuk, a mezőgazdaságit. Csak hozzáképzelem: ha a legszebb retket nem hagy­nánk meg magnak, hanem megeheti, aki vetette és ka­pálta, akkor a gyerek is megtapasztalja, milyen mun­kát végzett. Ha netán epret is ültetnének, és azt is meg­ennék, az is jó lenne. Ha mindenkinek csak egyetlen szem jut, az is többet ér, mint most, ha az egész kert pusztul a nyárban. A kara­lábé is hamar megnő, és azt is meg lehet enni. A szaktanár biztosan azt mondja erre, fizikából se eszik meg a gerjesztett ára­mot, a kénsavat se csöpög­tetik rá a zsíros kenyérre, sőt olyan verset is tanulnak, amibe háromszor törik bele a nyelvük, mégse lehet el­szavalni se esküvőn, se már­cius tizenötödikén. Miért ép­pen a kerttől várjuk, hogy azonnal fogyasztható, prak­tikus portékával szolgáljon. Egyébként se ismeri a tan­menetet, aki így beszél. A szaktanárnak természetesen igaza van. De ha a tanmenet a hiábavaló munkára tanít, és az kapja az ötöst, aki leg­szebben termel a pusztulás­nak, akkor mintának olyan állapotot tekint, amit a me­zőgazdaság már szerencsére meghaladott. Talán nem szentségtörés az iskola vas­logikája és tanulmányi rend­je ellen, ha megtanulja a gyerek, némely jól elvégzett munkának élvezhető gyümöl­cse is terem. Nem másnak, aki dolgozott, annak. Ha megtanulta már óvodáskorá­ban, hogy ne is egyék, aki nem dolgozik, legalább ké­sőbb hadd tudja meg: aki dolgozik, az ehet is. Mókuskerék Legszívesebben bevinném az emberi butaságok múzeu­mába. Nem mindet, aminek kitörött az oldala, mert any­nyi múzeumunk nincsen, de ezt az egyet mindenképpen. Idősebbeknek mondom, hogy az egyenötletből szüle­tett játszóterek fontos kellé­ke a mókuskerék. Deszkából csinálták, két kapaszkodó vaskaró közé tették, jön a gyerek, fölugrik rá, és addig rúgja, addig kergeti, amíg el nem törik vagy a kerék — vagy a lába! Azt a nyú­zópróbát nem nagyon állja a kerék, amivel megterhe­lik, elkezd potyogni a bor­dája. Nagy okunk lehet rá, ha nem javítjuk, mert akár­ki látja, aki megnézi, hogy a foghíjas mókuskerékbe egyszerre két láb is beleszo­rulhat. Ne fárasszuk avval az eszünket, miért nem ja­vítjuk, mert úgyse találnánk ki. Akár megmagyarázná, akire tartozik, akár nem magyarázná meg, attól a ke­rég még lyukas marad. Most jön a világ csodája, kapaszkodjon meg az is, aki csak a fejében kergeti a mó­kuskereket. A Retek utca sarkán kifestették gondos kezek a játszóteret. Termé­szetesen a mókuskereket is. Amely természetesen lyukas. A festőket nem zavarta az aprócska hiány, fontos a meglevők állagának a meg­óvása, és a városkép festék­kel történő javítása. Befes­tették tehát finomkezű em­berek a tátongó hasadékok szélét is, peremét is, ne mondja senki, hogy nem sze­retnek festeni. El nem kép­zelhető, hogy a tátongó bal­eset meg nem fordult a fe­jükben. Azt sem tudom el­képzelni, hogy valakinek nem szóltak: kellene ide egy darab deszka, egy kalapács, meg két szög. Az illetékes nyilván föltekintette a hely­zetet, és kimondta a senten­ciát: ez a játszótér se élvez­het privilégiumot a többivel szemben, ha amott rossz a kerék, maradjon rossz itt is. Hadd örüljön a gyerek és az ő drága szülője! Az se kutya, ha valaki festett ke­rékben törheti ki a lábát. Aki nem hiszi, hogy mind­ez megeshet, nagyon kérem, az se próbálja ki! Horváth Dezső Új t w-soroz a Sok A tv-nézők körében nép­szerű sorozatok utánpótlásá­ról a nyári hónapokban is gondoskodnak a televízió munkatársai: három újabb — irodalmi, szociológiai és képzőművészeti témájú — sorozat forgatását kezdik meg a napokban. A kalan­dos történeteket kedvelők várhatóan még az idén nyo­mon követhetik a képernyőn Verne Gyula világhírű re­génye, a Sándor Mátyás epi­zódjait. A francia—magyar —NSZK—olasz koproduk­cióban készülő sorozat hat­szor egyórás részben dolgoz­za fel a magyar vonatkozá­sú alkotást. Francia szakem­ber, Jean-Pierre Decourt rendezésében Bujtor István játssza Sándor Mátyás le­gendás figuráját. Pusztafalui változások címmel 5 részes filmsoro­zat készül a Borsod-Abaúj­Zemplén megyei községben. Szociográfusok, néprajzosok társaságában látogatnak oda a tv munkatársai, hogy a 400 lelket számláló község­ben megvizsgálják, miként változtak a népszokások, a néphagyományok, hogyan alakultak át ezek a fiata­labb generáció életében, mi­lyen vonzerőt jelentenek a közeli nagyobb települések a lakosságra. A technika oldaláról kö­zelít a művészethez az a 12 részes képzőművészeti soro­zat, amelynek első felét a hónap közepétől rögzítik filmszalagra. E részekben a rajz, a festészet és a szobrá­szat mesterségbeli kérdései­ről lesz szó — megmutatva azoknak kézművességgel kapcsolatos oldalát, s köze­lebb hozva a nézőkhöz a szellemi tevékenységét is. Íz ünnepi hetek zenei programja Az ünnepi hetek zenei programját idén is két hely­színen rendezi meg az or­szágos filharmónia, a dóm­ban és a városi tanácsház Muzsikáló udvarán (ahol eső esetén az emeleti tanácste­remben tartják az előadáso­kat). A dómban kezdenek előbb, már július 9-én Gergely Fe­renc orgonaestjében gyö­nyörködhet a hallgatóság, melynek műsorán Louis és Francois Couperin, Pergo­lesi, Bach, Hándel, Franck és Koloss István művei sze­repelnek, közreműködik Lengyel Ildikó, a Szegedi Nemzeti Színház magánéne­kese. Máté János orgona­estje folytatja a sorozatot július 30-án, ahol Lubomir Matl dirigálásával föllép a szabadtéri játékok Verdi produkciójában, A végzet hatalmában közreműködő Szlovák Filharmónia Kóru­sa is. Itt a program: Bach, Eugen Suchon, Liszt és Ko­dály művei. Érdekesnek ígérkezik augusztus 13-án a közelmúltban lebonyolított első nemzetközi Bach—Liszt orgonaverseny győztesének, az olasz Francesco Finotti­nak szegedi bemutatkozása is, a művész Bach, Liszt, Koloss István és Vierne kompozícióit szólaltatja meg. Ugyancsak három kon­certre kerül sor a városi ta­nácsháza udvarán is. Ro­mán vonósnégyes, a Voces Contemporanae vendégjáté­ka nyitja a sort. Bujor Pre­lipcean, Anton Diaconn, Gheorghe Haag és Dan Pre­lipcean július 16-án este 8 órától Haydn, Bartók és Schubert vonósnégyeseket játszik. Augusztus 9-én Pál Tamás vezényletével a Sze­di Kamarazenekar ad Mo­zart—Vivaldi—Bach-mű­sort, s a koncert közremű­ködői a szovjet Szemjon Sznyítkovszkij, valamint Kocsis Albert, Kapás Géza, Rákosi Géza hegedűművészek és Lass Zoltán fuvolamű­vész. Augusztus 16-án ven­dégszerepel a Moszkvai Fú­vósötös: Georgij Bogdano­vics. K. Popov-Zakrevszkij, R Maszlov, B. Szimonov és O. Blincsikov. Petrovics Emil, Polinszkij, Chr. Bach. Kadosa és Kallós Sándor műveiből játszanak. Mind a dómban, mind a tanácsháza udvarán, este 8 órakor kezdődnek a hang­versenyek. Kiállítás a Somogyiban A könyvtárak harminc éve A felszabadulás utáni első,, új, falusi könyvtárat 19é9­ben, a Fejér megyei Mező­szentgyörgyön adták át ren­deltetésének. Az első szocia­lista népkönyvtár megépíté­sének évfordulójára érdekes fotó- és dokumentációs anya­got állított össze az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár könyvtar tudományi és mód­szertani központja. „A ma­gyar közművelődési könyv­tárak harminc éve" című ki­állítást először Mezőszent­györgyön láthatta a közön­ség, most került Szegedre. A vándorkiállítás anyagát a Közművelődési Palota kupo­lájában Pázmán Péter, a könyvtártudományi és mód­szertani központ munkatár­sa rendezte. A megnyitót tegnap, kedden délután tar­tották, amelyen a megye párt- és állami testületeinek képviseletében ott volt Kor­mányos András, a városi pártbizottság munkatársa, dr. Müller Józsefné, a megyei, Csanádi Géza, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője. A tárlatot Sár­dy Péter, a Kulturális Mi­nisztérium osztályvezető-he­lyettese nyitotta meg, ugyan­arról beszélt, amiről a kiál­lítás képei: a magyar könyv­tárügy fejlődéséről, valamint a közművelődési könyvtárak változó funkcióiról, jövőbeni feladatairól. A tárlaton látható fotók többsége: korszerű, esztétikus küllemű, mai igények szerin­ti szolgáltatásokra képes könyvtárépületek képe. Né­hányuk mellett, összehason­lításul, a régi épületek, meg­lehetősen barátságtalan, fel­adatukra alkalmatlan helyi­Acs S. Sándor felvétele A kiállítás egy részlete ségek és berendezések. És az adatok, a kezdeti gyors fejlő­dést bizonyító számok: az 1949-es első könyvtárátadást 1951-ben már a kétezredik, egy évvel később a három­ezredik követte. Az elmúlt harminc év könyvtárépítési és -felújítási adatai többszö­rösei a megelőző száz év ha­sonló adatainak. A könyvtár­hálózat szerkezetéről is fel­világosításokkal szolgáló tár­lat anyaga mindenképpen nagy fejlődés bizonyítéka; mindazonáltal ennek a ván­dorkiállításnak feltehetőleg az is célja, hogy inspiráló hatással legyen az országnak olyan községeiben és váro­saiban, ahol nem elég jól áll a könyvtárak ügye. Amely persze nemcsak, és nem egy­szerűen pénzügy, épület és modern berendezés kérdése. Bármily fontos és dicsére­tes. hogy a magyar könyv­tárépítészet, a tervezői és ki­vitelezői munka előkelő he­lyet foglal el az európai ösz­szehasonlításban, talán való­dibb mércéje a hazai könyv­tárügynek: az intézmények szolgáltatásainak mennyisége és minősége igazodik-e a megváltozott igényekhez? Egyre nyilvánvalóbb, hogy a hagyományosak mellett szá­mos újszerű feladatot kell ellátniuk közművelődési könyvtárainknak. Nemcsak a látogatók megrövidült ideje, egyéb közművelődési intéz­mények, szabad idős tevé­kenységek konkurrenciája miatt, hanem a közönség megszaporodott, a korábbinál jóval sokrétűbb, egyre dif­ferenciálódó igényeinek ki­elégítéséért is. S. E. A pártcsoportok munkája Kisteleken Napiainkban, de a közel­jövőben is nagy feladat vár Kistelek kommunistáira a nagyközség várossá válásá­nak folyamatában. Sok a tennivalójuk, amelynek vég­rehajtására meg kell nyer­niük a nagyközség minden lakóját. Kistelek párt-, ál­lami- és gazdasági vezetői megteremtették, megalapoz­ták már az összhangot, az együttműködést, nagy céljuk elérése érdekében. Kistelek pártbizottsága és végrehajtó bizottsága ezért tűzte ismételten napirendre az alapszervezetek pártcso­portjai tevékenységének vizs­gálatát. A nagyközség alap­szervezetei átfogják és irá­Nem mondott csütörtököt Az iparcikk- és ruházati üzletek későbbi zárásának bevezetése a lakosság köré­ben kedvező fogadtatásra talált, hét közben a csütör­tök lett a legforgalmasabb nap, s az eredmények láttán a kereskedelmi dolgozók körében is oldódik a kezde­ti ellenállás — állapította meg a Belkereskedelmi Mi­nisztérium, amely rendsze­resen ellenőrizte, s a taná­csoktól és a vállalatoktól kapott információk alapján összegezte a csütörtöki be­vásárlónap tapasztalatait. Az elmúlt két és fél hónap rövid ahhoz, hogy végleges következtetéseket vonjanak le a vásárlási körülmények javítására, az üzlethálózat jobb kihasználásárá beveze­tett intézkedésből, de az már bizonyos, hogy „nem mon­dott csütörtököt". A minisztérium és a szak­szervezet javaslatára — mint ismeretes — április 19-én vezették be az orszá­gos bevásárlónapot, s azóta Budapesten s a városok fő­útvonalain. kereskedelmi centrumaiban levő iparcikk­üzletek és ruházati áruházak csütörtökönként 20 óráig tartanak nyitva A legtöbb megyében a követelmények­nek megfelelően hajtották végre a rendelkezést, Komá­rom, Szabolcs, Veszprém és Zala megyében még egy-egy nagyközségre is kiterjesztet­ték a csütörtök esti vásárlás lehetőségeit, Békésben vi­szont a megyeszékhelyen kí­vül egyetlen városban sem jelöltek ki rá üzletet. összességében országosan — Budapesttel együtt — 78 város 2270 üzletében — a fővárosban 1194-ben — vá­sárolhat csütörtökönként ké­ső estig a lakosság. A meg­hosszabbítás óráiban is az áruházak bonyolítják le a legnagyobb forgalmat, 15— 20 százalékkal többet, mint a hét más napjain. Mind a fővárosban, mind vidéken jelentős a ruházati szaküzle­tek — ezen belül elsősorban a cipóboltok — forgalma. Élén!? az érdeklődés a di­vatáruk és a gyermekruhá­zati cikkek iránt. A minisztérium ősszel is­mét napirendre tűzi a be­vásárlónap tapasztalatait, annak érdekében, hogy in­tézkedéseket hozhasson a célnak megfelelő működésé­re. (MTI) nyitják az iparban, a mező­gazdaságban, a kereskede­lemben, az oktatásban és az egyéb területen dolgozó párt­tagok munkáját. A pártcso­portok — számuk 25 —- szer­vezettsége követi a munka­területek felépítettségét azo­kon a területeken, ahol — iparban, mezőgazdaságban — különböző üzemrészekben dolgoznak a kommunisták. Az ágazati felépítés a ke­reskedelmet, a vendéglátást bonyolító ÁFÉSZ alapszer­vezetére jellemző csak. Ed­dig is az volt a törekvés, hogy egy-egy pártcsoportba azonos politikai és gazda­sági érdeklődésűek kerülje­nek. Az alapszervezetek mind­egyikében jóval korábban tisztázták a pártcsoportok tevékenységét, hatáskörét, feladatát a termelést előse­gítő munkában, a taggyűlé­sek előkészítésében. Vezető­ségi ülések tanácskozásaira több területen rendszeresen meghívják a pártcsoportve­zetőket, akik a tárgyalt té­máról beszámolnak csoport­juk tagjainak, tájékoztatják őket a területükkel kapcso­latos kérdésekről, teendők­ről. A pártcsoportok aktivi­tása gazdaságpolitikai, a ter­meléssel összefüggő témák tárgyalásakor a legnagyobb, különösen ott és akkor, ami­kor az alapszervezet konk­rét munkát, feladatot bíz egy-egy pártcsoportra. Általánossá és rendszeressé vált viszont, hogy az év végi beszámoló taggyűlések előtt ellenőrzik a pártcso­portokban a megbízatások teljesítését. Éz akkor lenne még eredményesebb, ha év­közben többször is ellen­őriznék a pártfeladatok végrehajtását, hogy újabba­kat lehessen adni. Kevésbé fordulhatna elő akkor, hogy egy-egy párttag hosszabb­rövidebb ideig nem kap megbízatást, illetve, hogy a pártcsoportvezetők olyan fel­adatokat is magukra vállal­nak, amelyeket csoportjuk bármely tagja elvégezhetne. A párttaggá nevelés folya­matában nemcsak a konzul­tánsoknak van szerepük — mivel ők a felkészítők —, hanem saját területükön a pártcsoportoknak is. Ezt he­lyesen ismerték fel a kiste­leki alapszervezetek, s erre a felelősségteljes munkára irányították a pártcsopor­tok tevékenységét, amely különösen eredményes az Űj Élet Tsz-ben, a sajtüzem­ben, valamint a szegedi ká­belgyár kisteleki üzemében. A párttagok döntő több­sége Kisteleken részt vesz a szocialista versenymozgalom­ban, felajánlások egész so­rát teljesítik. Mint pártcso­portok azonban nem eléggé kezdeményezőek a vállalások­ban és azok értékelésében, s ezzel kapcsolatban nem tesz­nek javaslatot az alapszer­vezet vezetőségének, avagy a taggyűlésnek, új módsze­rek alkalmazására. A gazdasági területek ve­zetőivel jó a pártcsoportok kapcsolata, kölcsönösen se­gítik egymás munkáját. Ugyanezt nem lehet elmon­dani róluk a tömegszerveze­tek vonatkozásában, jóllehet a pártcsoportok vezetői al­kalmasak ennek a feladat­nak az ellátására is. A pártcsoportok munkájá­nak további erősítésére, ki­bontakoztatására — kezdve az oda- és visszaáramló tá­jékoztatástól a csoportveze­tők képzéséig, a konkrét feladatok meghatározásától a végrehajtás ellenőrzéséig — a nagyközségi pártbizott­ságnál? és végrehajtó bi­zottságának is van feladata. Ezek közé tartozik a többi köpött a pártcsoportok mun­kája színvonalának emelése, a páltcsoportvezetők kép­zésének megszervezése. Az alapszervezetek vezetőségei pedig támaszkodjanak na­gyobb mértékben a felada­tok Kimunkálásában, azok végrehajtásában és ellenőr­zésében a pártcsoportokra, amelyek ott vannak a ter­melés* segítő mozgalmak­ban, de még nem eléggé kezdeményezők. L. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom