Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-27 / 174. szám

4 Péntek, 1979. július 27. 3 postaláda Csendrendelet kerestetik társszerzőnk az olvasó Ritkán fordul elő — ha egyáltalán megtörtént már —, hogy a Postaláda előbb közli az illetékes válaszát, mint magát a panaszos levelet. Most ilyen esettel találkozhatnak olvasóink. S a helycsere is érthető: olyan panaszlevelet hozott néhány napja a postás, amely az intézkedésre illetékes intézmény • intelmei olvasása után lesz csak világossá, merthogy maga a panasz is abból ered. Kezdje tehát az e heti levélgyűjteményt az IKV és Darvasl Mihályné (Tarján. 207. épület, V/25, „párbeszéde". Azonnal egyszerűbb... Az IKV házkezelési osztálya a feladó, a címzett pedig levélírónk. „Beázással kapcsolatos hlba ki vizsgálás során vállalatunk vízszerelő! megállapították. hogy az ön lakásában mindkét csap rossz, cseréreszorul. Felszólítjuk, hogy az 1/1071. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 55 §-a értelmében a csapokat 1979. augusztus 10ig 50—50 százalékos csere formájában cseréltesse kl! Amennyiben felszólításunknak nem tesz eleget a megadott határidőre, a munkálatokat vállalatunk az ön költségére elvégezteti." Most pedig következzék maga a panasz. A szerző: olvasónk, Darvdsl Mihályné. ,,Nem értem az IKV levelét, ugyanis két, hónap alatt — májusban, júniusban — öszszesen hatszor voltam csapügyben kapcsolatban velük. Azzal kezdődött, hogy májusban az alattunk lakó szólt, beázik a fürdőszobájuk. Akkor mentem el először az IKV tarjánl hibefelvevő kirendeltségére bejelenteni, hogy szivárog a fürdőszobacsapon a víz. Felírták a nagykönyvbe * nevemet, ahogy illik. Hamarosan megjelent két szerelő, megállapították, hogy csaptelepcserét kell végezni, közölték, menjek vissza a hibafelvevőbe és jelentsem be. Másodszor is bekerült a nevem az IKV történetébe, de most csak egy cetlire. Űjra megjelent két szerelő, ugyanazt megállapították, mint előzőleg két társuk, s ugyanazt közölték, menjek és jelentsem be ugyanott Most már kissé mérgesebben elmentem harmadszor is ugyanoda. Ennélfogva volt egy kis nézeteltérésünk a szaktárssal a hibafelvevőben. megkérdeztem, mire jó ez a sétáitatás, és a négy szerelőből valamelyik kettő miért nem csinálta meg a szóban forgó csapot. Erre gyorsan átadta nekem a telefont, hogy beszéljek a központtal. Egészen jól szót értettünk, miszerint az ügyintéző mindent rendben akar hagyni, mielőtt elutazik üdülni, és menjek be a Jósika utcai irodába, minél elóbb aláírni a munkamegbízást. Hamarosan odasiettem, aláírtam, megbeszéltük, jönnek minél elóbb, ha nem találnak otthon, bedobnak egy cédulát. Ennek egy hónapja, cédula azonban azóta sem volt bedobva. Az alattunk lakó, aki viszonylag türelmesen ázott idáig, nemrég szintén bejelentette a hibát, azt hívén, hogy tőlem akár özönvíz is lehet —, és harmadszor ls megjelent két szerelő. Nekitc — bár ártatlanok — alaposan megmondtam a véleményemet az IKV-ról. Erre jött azután a felszólítás. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni: ennél a vállalatnál nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? Most nem tudom, hogy mit tegyek! Üjabb utánajárásra már nincs időm, sem energiám, eléggé elfoglalt vagyok — a konzervgyárban felügyelek a diákokra, július 30-tól pedig táborvezető leszek." A helyzet, ugye, világos. X. szabadságra utazván, ígéretet tesz, a munkát vállalják. Am szerelő helyett szigorú hangú felszólítás érkezik a megrendelő lakására; miszerint mégiscsak neki kell megcsináltatnia, (s ráadásul mással!) a csaptelep cseréjét. E közben pedig — két hónapja — ázik az alsó lakó. Mármost a kérdésünk a következő: ha az ilyen, és ilyen számú rendelet alapján mégiscsak levélírónknak kell fedeznie a munkadíjat, a csap árát, a szerelöt is neki kell keresnie, akkor ezt miért nem mondták meg neki azonnal, még májusban? Ha pedig mégiscsak az IKV dolga a csaptelep cseréje, mint ahogy azt a munkamegbízás aláíratásával elismerte a vállalat — akkor miért teszik próbára levélírónk türelmét? No meg jogismeretét? (Attól tartunk egyébként, levélírónknak csak a számuk alapján —, meg egyébként seml — nem kötelessége Ismerni a csaptelepcseréről szóló rendeleteket). Bízni egyébként csak egyben tudunk most már: letelik a munkamegbizást aláíró ügyintéző szabadsága, s talán pihenten, friss erővel veti be magát az ilyen összekuszált félreértett, elsiklott ügyek intézésébe. „A következőkben leírt eseménynek szerencsére nem voltam szenvedő alanya, csak mint késői járókelő, tanúja, mégis úgy vélem, nem lehet szó nélkül hagyni. Július 14-én néhány perccel múlt 23 óra, amikor a Lenin körútról a Mérey utcába fordultam és ott folytattam utam. Már az utcába érve hallatszott a zenebona, amely, ahogy közeledtem, egyre erősödött. A helyszínre érve könnyen megállapítható volt, hogy az utca végén levő vendéglátóipari egységben gvakörolja egy csoport a magyarnóta-éneklést. Nem sok sikerrel tették ezt, de annál nagyobb hangerővel. Néhány méterrel odébb viszont a jó hírű főiskola kollégiumának éttermében lemezlovaglás folyt a decibelek mindent felülmúló mennyiségével. A „ménesgazda" mindent elkövetett annak érdekében, hogy a hangerő még nagyobb legyen. Néhány kérdés most utólag felmerült bennem, engedjék meg, hogy ezeket feltegyem. 1. Van-e a ml szép városunkban valamiféle csendrendelet, vagy ennek nevezett elképzelés? 2. Kifejezetten éjszaka, hogyan lehet ilyesmit a város kellős közepén csinálni? Mások pihenésének ilyen mérvű zavarását barbár dolognak tartom. Erre adnak mégis valahol netán engedélyt? 3. Szórakozni kell, szükséges. Életkortól függetlenül is. De az éjszakai órákban nem lehetne-e ezt diszkrétebben, az emberek pihenési vágyát tiszteletben tartva csinálni. 4. Végül: ha ez a ricsaj a módi, akkor sürgős intézkedés szükséges annak érdekében, hogy a város egészében elterjedjen" — írja dr. L. J., „egyébként minden zenét szerető olvasónk". A nyitott ablakú lakóházak és a nyitott ajtajú, ablakú szórakozóhelyek évadjában bizony nehéz igazságot tenni a pihenni vágyók és a szórakozást csak hangosan elképzelni tudók között. Biztos, hogy azért van megoldás, mást ne mondjunk: a józan belátás. Tarjániak kérdezik Tetszik nekem, hogy az illetékesek a felmerült problémákra válaszolnak, intézkednek. Én is megpróbálkozom. Kérdezzük hát meg a DÉLÉP-et! 1971 óta lakunk Tarján 327—330. számű épülettömbjében, a Szamos utcában. Immár kilenc éve foglalkoztatja az ott lakókat, hogy a Szamos utca páratlan oldalán a DÉLÉP meddig tartja fenn az emberi szemnek kellemetlen látványt nyújtó barakképületsort? Reggel hat óra előtt kezdenek a munkagépek berregni — télen természetesen bemelegíteni — a zajt a „létesítményt" körülvevö lakóháházak igen hatásosan visszaverve adják tovább a házak lakóinak. Ha ennyi év után, a környező építkezések befejezése után egyáltalán van még létjogosultsága ennek az objektumnak, legalább azt meg kellene oldani, hogy a munkagépek korai járatásának pe a panelházak visszhangrendszere legyen a helye. S még valami, de már nem a DÉLÉP-nek címezve: intézményes segítséget kérünk a szúnyogtelepek földerítésére és megsemmisítésére, mert ezek az idei tarjáni szúnyogok igen életrevalóak, a szúnyoghálókat sem tartják tiszteletben, mindenhova behatolnak, tömegével — olvastuk Horváth Zs. Aranka levelében. Jöjjön, nézze meg! Egy héttel ezelőtt újszegedi levélírók kérdését tolmácsoltuk a Postaláda Keresőszolgálatában: mikor parkosítják az odesszai orvosi rendelő és a 226—227-es számú lakóházak közötti területet. Választ az illetékesektől nem kaptunk, pedig aligha hihető, hogy a kérdést senki 6em tarthatta magáénak ... Érkezett viszont egy olvasói levél, Vass Józseftől, a Hunyadi János sugárút 75-ből. „Szeretném, ha a huszonegy aláíró közül csak egyetlenegy eljönne a mi lakókörzetünkbe és szétnézne. Meglátná az épületek előtt a rózsakertet, a fenyőfákat, a gyönyörű virágokat. Van társadalmi munka is, ezt mindenkinek tudnia kellene. Nem lehet mindig alkalmazni a jelszót: fogjuk meg és vigyétek! Mi itt, a lakótelep lakói, társadalmi munkában csináltuk az egészet." Szívesen adunk helyet Vass József levelének, mert az egyik lehetséges megoldásra hívja fel az újszegedi lakók figyelmét. De az ügyhöz — s ezt talán Hunyadi János sugárúti levelezőnk nem tudja — az is hozzátartozik, hogy a társadalmi munkáról az Odesszában lakóknak már vannak keserű tapasztalataik. Két éve lehet, hogy a Postaládában mondták el bánatukat az ugyancsak Odeszszában lakók: hiába várván a hivatásos parképítőket, rendbe tették maguk házuk környékét. Fásítottak. füvesítettek, virágot ültettek. Aztán nagysokára mégiscsak felvonultak a kertészek s rövid idő alatt tönkretették, amit a házbeliek alkottak. Mondván: a kertészeti tervet nekik meg kell valósítaniuk, az hozzátartozik a lakótelep építéséhez. m Mármost, ha erre az esetre emlékezve Írták alá huszonegyen a múlt héten közölt levelet, meg is értjük, hogy nem vállalják hiába a társadalmi munkát. Ezért kíváncsian várjuk a választ: készült-e kertészeti terv az orvosi rendelő környékére is... Súrlódások Újból megszólalt a. Dóm téri órajáték, jelezve, hogy megkezdődött egy szép eseménysorozat a városban. Ennek velejárója gond és munka is. A munkaterületen nem mindig lehet áU haladni s 'ezen egyesek felháborodnak, ez egyeseknek kellemetlen és bizony előadódnak súrlódások. A sok évi tapasztalat azt mutatja, hogy ha egy kicsit is figyelmesebbek lennének azok, akikkel szóváltás támad jegy, igazolvány vagy belépő felmutatása miatt, mennyivel több ember nézhetné végig az előadásokat jó kedvvel és nyugodtanI Többeknek, akik erre laknak, dolgoznak, állandó belépőjük. vagy áthaladási engedélyük van, de nehezükre esik azt felmutatni. A súrlódások elkerülése végett pedig helyesebb lenne, ha mindenki felmutatná névre szóló belépőjét, áthaladási engedélyét, függetlenül attól, ismerős-e vagy nem, régen ott dolgozik vagy sem. A kapuőrök, a jegykezelők változnak, hogyan ls ismernék meg a régen ott dolgozókat, vagy ott lakókat, hiszen ők most találkoznak velük először? Dohányzási tilalom van a nézőtéren. Sok esetben az ott dolgozókat, akiknek kötelességük a figyelmeztetés, csúnyán rendre utasítják azzal, hogy „maga itt nekem nem parancsol, egy cigaretta nem gyújtja meg a nézőteret". Pedig ha meggondolnák, hogy a nézőtér egy része fából van, a padozat résein át leeső cigaretta tüzet s komoly károkat okozna, akkor valószínűleg csak a megengedett helyeken gyújtanának rá, figyelembe vennék a figyelmeztető táblákat. Ezen a helyen is be kellene tartani a szabályokat, talán még jobban és fokozottabban, hogy mindenki . egyformán élvezhesse az előadásokat. Komoly Pál, Jósika utca 45IA/2. Hihetetlen Olvasom a Délmagyarország július 24-i számában Nyári konyha cím alatt a következőket: „A többit miért nem büntetik meg? A válasz nagyon egyszerű... a többiek nincsenek haragban a szomszéddal, nem jelenti fel őket senki." Nem akarok hinni a szememnek. Nálunk tehát a. bűn, a törvénysértés csak azoknál bűn és törvénysértés, akiket feljelentenek? Dócon, ahol mindenki szabálytalanul építette fel a nyári konyháját, de azokat senki sem jelenti fel. akkor a tanácsi határozatok sora, az országos építésügyi szabályzat miért és kikért van? Kizárólag a feljelentőkért? Erdemes-e nekünk ezért az egy feljelentőért ennyi jogszabályt, törvényt, határozatot hozni, ennyi bírót, jogászt, jogrendet, és még egyetemet ls fenntartani? Hátha eljön az az idő. amikor senkit sem jelent fel — senki! Mert a bűn, a törvénysértés kritériuma, ma, itt és nálunk, de leginkább Dócon, nem az elkövetés, nem a tettenérés, nem a bizonyítás, hanem kizárólag — a feljelentés? Ki gondolta volna? Lophatok, csalhatok, csak a közeg, amiben bűnözöm, legyen baráti, vagy legalábbis semleges irántam, hiszencsak arra kell vigyáznom, hogy véletlen egy haragosam se legyen a közelemben, mikor bűnözök? Egyébként mindenki láthatja, hogy mit csinálok, hiszen Dócon is mindenki látja a szabálytalanságot, az más kérdés, hogy mit tenne a dóci tanács egy tömeges feljelentés esetén az összes nyári konyhával? Lám, itt az elv, az indoklás az érdekes. Eszerint éppen ideje lenne felülvizsgálni Jogrendünket? Hiszen alapelvként és meghatározó szempontként csak egyetlen tétel köré kellene csoportosítani az új Btk-t: a bűn — a feljelentés terméke! A feljelentőket kell tudatilag nevelni, nem a bűnt elkövetőket. Milyen gyorsan elavulnak nálunk a dolgok, hiszen az új Btk most jelent meg nálunk! Dr. Veress Sándor, Bécsi krt. 37—39. valóan jelezni. A KRESZ hasonló értelmű táblát csak egyet ismer: azt a háromszög alakút, amelyen két gyermek látható, s amely általában iskolák, óvodák közelében figyelmezteti óvatosságra a járművezetőket. Az olvasónk javasolta felirat a gyerekekr.cji szólna, kérdéses, hogy egy ilyen szövegű táblával hatásosan lehetne-e védeni őket... A megoldás szerintünk az, hogy mielőbb meg kellene építeni az Északi városrész játszóterelt, akkor nem kényszerülnének az úttesten szaladgálni, labdázni a lakótelepi gyerekek. Üzenetek Két javaslat Keresőszolgálat Erényi Lajos „kutatásait" • kereskedelem illetékesei figyelmébe ajánljuk; „Hiányzik a tubusos barna, vagy sárga cipőkrém. Az eladók szerint már hónapok óta nem kapnak. Dobozos még csak akadt, egyik-másik üzletben, de az is száraz, zörög a dobozban, most már az sincs. Az emberek nagyobb százaléka jár barna cipőben, szandálban. Karbantartásról szó sem lehet" Fronk Istvánná (Londoni körút 6.) levele megoldáskeresésére buzdít „Rengeteg hétvégi kert van az Ullés— Bordány—Szeged autóbuszvonal mentén. Vasárnap este rendszeresen kimaradnak járatok, illetve olyan kis kocsikat küld a vállalat, hogy az utasok nem férnek fel. Az egyik gépkocsivezető panaszolta nekem, hiába szól, hogy Bordánytól nem tudja felvenni az utasokat, nem kap nagyobb kocsit, ő viszont kénytelen megállás nélkül tovább hajtani, mert a busz így is olyan, mint a heringgel telt konzervdoboz. Az utóbbi időben négy alkalommal maradtunk le a buszról, a következő kocsi pedig két óra elteltével jön." Kovács Mihály (Dalos utca 8.) megpróbált választ találni kérdésére, de egyedül nem boldogult, ezért adjuk tovább. „Dorozsmán a vásárteret cserép- és téglatörmelékkel töltötték fel, s így nehezen járható. Ha az ember csak a lába alá néz, márpedig kénytelen, ha nem akar bokaficamot, akkor nem tud nézelődni a kirakott holmik között Ez így végleges?" „Baj van az üvegvisszaváltással. Július 18-án nyolc különböző üveget vittem vissza a Petőfi Sándor sugárút 55—61. számú házban levő boltba. A visszaváltást vi6zszautnsították azzal a kifogással. hogy nincs pénzük. Hivatkoztam arra, hogy nekem csak egy bőn kell. mivel úgyis vásárolok, de mégis elutasítás volt a válasz, meg hogy késóbb menjek vissza, majd ha meghozzák a pénzt a postáról. Alig hiszem, hogy egy ilyen nagy üzletnek hét óra után tíz perckor ne lenne tíz forintja néhány üveg árának visszafizetésére, de ha így van, akkor meg érdemes volna hosszú lejáratú hitelt felvenni..." — a frappáns ötlet kitalálója Kiss István, Petőfi Sándor sugárút 82. szám alatt lakó olvasónk. Aki, talán sejtve, hogy mit válaszoltunk volna, hozzáteszi: „A panaszkönyvet hiába kértem, nem voltak hajlandók ideadni." Hogy-hogy? Abban az üzletben a Vásárlók könyvét nem jól látható helyen függesztették ki? Faragó István javaslatának közlésétől eltekinthettünk volna, hiszen ezzel a névvel bizonyára többen is élnek Szegeden, s cimének közlesével levélírónk nem pontosította kilétét. Röviden mégis összefoglaljuk mondandóját, fnert másokban is felmerülhetett az övéhez hasonló ötlet. Azt írja, az Északi városrész belső útjait a gyerekek veszik birtokukba, ő például a 306-os számú épület előtt az utolsó pillanatban tudta csak kivédeni a balesetet. Javaslata pedig: tegyenek ki táblát, „játszani tilos az úttesten". Nos, játszani a világ valamennyi úttestjén veszélyes s ennek megfelelően tilos is, mégsem lehet ezt mindenütt nyilvanN. K.-né kérdésére válaszolva üzenjük, hogy a lakbér-hozzájárulást csak az 1971. július 1-én életbe lépett lakbéremelés ellensúlyozásaként lehetett megállapítani. Lakbér-hozzájárulást saját házban lakók részére nem lehet megállapítani. Elgondolására jogs abályilag tehát nincs lehetőség. Lázár Imrének és P. I. Retek Utcai olvasónknak üzenjük. hogy levelüket továbbítottuk az érdekelt szervezetekhez, választ, magyarázatot, orvoslást tehát az illetékesektől kapnak majd. Dobos Annának üzenjük a Sárkány utcába, hogy a lapunkban július 18-án ismertetett migrén elleni gyógyszer esetleges szedéséről kezelőorvosával tanácskozzon, orvosi javallat nélkül az Ilyen típusú gyógyszerek szedése veszélyes is lehet. Körzetorvosa azt is megmondja levélírónknak, hol, s milyen módon kapható az a gyógyszerfajta. Molnár Sándor (Sándorfalva, Kéri dűlő 24.) olvasónknak üzenjük, hogy miután leveléből nem derül kl, melyik külterületi élelmiszerbolt ellátását tartja kifogásolhatónak, észrevételeit Írja be a Vásárlók könyvébe, azt az üzlet felügyeleti szerve rendszeresen ellenőrzi, s így panaszait gyorsabban orvosolhatják. Válaszol az illetékes ;,A július 20-1 Postaláda rovatban Szabó Lászlóné olvasó szóvá tette, hogy vállalatunk hirdeti a Kereszttöltés utcai átvevöhely nyitvatartását, az ajtóra pedig az van kiírva, hogy az áruátvétel bizonytalan ideig szünetel. A bejelentésre közöljük, hogy a hirdetés feladásakor még nem tudtuk, hogy a gyűjtőhely vezetője a hirdetés megjelenésének Időpontjában beteg lesz, majd pedig megszünteti munkaviszonyát vállalatunkkal. Időközben, éppen a hirdetés miatt intézkedtünk és a mai nappal új dolgozó került a Kereszttöltés utcai átvevőhelyünkre, így korábbi hirdetésünk értelmében a gyűjtőhely ismét üzemel" — olvastuk a Délmagyarországi MÉH július 24-én kelt levelében. összeállította: Palfy Katalin t