Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-27 / 174. szám

4 Péntek, 1979. július 27. 3 postaláda Csendrendelet kerestetik társszerzőnk az olvasó Ritkán fordul elő — ha egyáltalán megtörtént már —, hogy a Postaláda előbb közli az illetékes válaszát, mint magát a panaszos levelet. Most ilyen esettel találkozhat­nak olvasóink. S a helycsere is érthető: olyan panaszlevelet hozott néhány napja a postás, amely az intézkedésre ille­tékes intézmény • intelmei olvasása után lesz csak világossá, merthogy maga a panasz is abból ered. Kezdje tehát az e heti levélgyűjteményt az IKV és Darvasl Mihályné (Tar­ján. 207. épület, V/25, „párbeszéde". Azonnal egyszerűbb... Az IKV házkezelési osztá­lya a feladó, a címzett pedig levélírónk. „Beázással kapcsolatos hl­ba ki vizsgálás során vállala­tunk vízszerelő! megállapí­tották. hogy az ön lakásá­ban mindkét csap rossz, cse­réreszorul. Felszólítjuk, hogy az 1/1071. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 55 §-a értelmében a csapokat 1979. augusztus 10­ig 50—50 százalékos csere formájában cseréltesse kl! Amennyiben felszólításunk­nak nem tesz eleget a meg­adott határidőre, a munká­latokat vállalatunk az ön költségére elvégezteti." Most pedig következzék maga a panasz. A szerző: ol­vasónk, Darvdsl Mihályné. ,,Nem értem az IKV levelét, ugyanis két, hónap alatt — májusban, júniusban — ösz­szesen hatszor voltam csap­ügyben kapcsolatban velük. Azzal kezdődött, hogy má­jusban az alattunk lakó szólt, beázik a fürdőszobájuk. Ak­kor mentem el először az IKV tarjánl hibefelvevő ki­rendeltségére bejelenteni, hogy szivárog a fürdőszoba­csapon a víz. Felírták a nagykönyvbe * nevemet, ahogy illik. Hamarosan meg­jelent két szerelő, megálla­pították, hogy csaptelep­cserét kell végezni, közölték, menjek vissza a hibafelve­vőbe és jelentsem be. Má­sodszor is bekerült a nevem az IKV történetébe, de most csak egy cetlire. Űjra meg­jelent két szerelő, ugyanazt megállapították, mint előző­leg két társuk, s ugyanazt közölték, menjek és jelent­sem be ugyanott Most már kissé mérgeseb­ben elmentem harmadszor is ugyanoda. Ennélfogva volt egy kis nézeteltérésünk a szaktárssal a hibafelvevő­ben. megkérdeztem, mire jó ez a sétáitatás, és a négy szerelőből valamelyik kettő miért nem csinálta meg a szóban forgó csapot. Erre gyorsan átadta nekem a te­lefont, hogy beszéljek a köz­ponttal. Egészen jól szót ér­tettünk, miszerint az ügy­intéző mindent rendben akar hagyni, mielőtt elutazik üdülni, és menjek be a Jósi­ka utcai irodába, minél elóbb aláírni a munkameg­bízást. Hamarosan odasiet­tem, aláírtam, megbeszéltük, jönnek minél elóbb, ha nem találnak otthon, bedobnak egy cédulát. Ennek egy hónapja, cédula azonban azóta sem volt be­dobva. Az alattunk lakó, aki viszonylag türelmesen ázott idáig, nemrég szintén beje­lentette a hibát, azt hívén, hogy tőlem akár özönvíz is lehet —, és harmadszor ls megjelent két szerelő. Nekitc — bár ártatlanok — alapo­san megmondtam a vélemé­nyemet az IKV-ról. Erre jött azután a felszólítás. Egysze­rűen képtelen vagyok meg­érteni: ennél a vállalatnál nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? Most nem tudom, hogy mit tegyek! Üjabb utánajárásra már nincs időm, sem ener­giám, eléggé elfoglalt vagyok — a konzervgyárban fel­ügyelek a diákokra, július 30-tól pedig táborvezető le­szek." A helyzet, ugye, világos. X. szabadságra utazván, ígére­tet tesz, a munkát vállalják. Am szerelő helyett szigorú hangú felszólítás érkezik a megrendelő lakására; misze­rint mégiscsak neki kell meg­csináltatnia, (s ráadásul más­sal!) a csaptelep cseréjét. E közben pedig — két hó­napja — ázik az alsó lakó. Mármost a kérdésünk a kö­vetkező: ha az ilyen, és ilyen számú rendelet alapján mégiscsak levélírónknak kell fedeznie a munkadíjat, a csap árát, a szerelöt is neki kell keresnie, akkor ezt miért nem mondták meg ne­ki azonnal, még májusban? Ha pedig mégiscsak az IKV dolga a csaptelep cseréje, mint ahogy azt a munka­megbízás aláíratásával elis­merte a vállalat — akkor miért teszik próbára levél­írónk türelmét? No meg jogismeretét? (Attól tartunk egyébként, levélírónknak csak a számuk alapján —, meg egyébként seml — nem kötelessége Ismerni a csap­telepcseréről szóló rendelete­ket). Bízni egyébként csak egyben tudunk most már: letelik a munkamegbizást aláíró ügyintéző szabadsága, s talán pihenten, friss erő­vel veti be magát az ilyen összekuszált félreértett, el­siklott ügyek intézésébe. „A következőkben leírt eseménynek szerencsére nem voltam szenvedő alanya, csak mint késői járókelő, tanúja, mégis úgy vélem, nem lehet szó nélkül hagyni. Július 14-én néhány perccel múlt 23 óra, amikor a Lenin kör­útról a Mérey utcába fordul­tam és ott folytattam utam. Már az utcába érve hallat­szott a zenebona, amely, ahogy közeledtem, egyre erő­södött. A helyszínre érve könnyen megállapítható volt, hogy az utca végén levő ven­déglátóipari egységben gva­körolja egy csoport a magyar­nóta-éneklést. Nem sok si­kerrel tették ezt, de annál nagyobb hangerővel. Néhány méterrel odébb viszont a jó hí­rű főiskola kollégiumának ét­termében lemezlovaglás folyt a decibelek mindent felül­múló mennyiségével. A „mé­nesgazda" mindent elköve­tett annak érdekében, hogy a hangerő még nagyobb le­gyen. Néhány kérdés most utólag felmerült bennem, engedjék meg, hogy ezeket feltegyem. 1. Van-e a ml szép városunk­ban valamiféle csendrendelet, vagy ennek nevezett elképze­lés? 2. Kifejezetten éjszaka, hogyan lehet ilyesmit a város kellős közepén csinálni? Má­sok pihenésének ilyen mérvű zavarását barbár dolognak tartom. Erre adnak mégis va­lahol netán engedélyt? 3. Szó­rakozni kell, szükséges. Élet­kortól függetlenül is. De az éjszakai órákban nem lehet­ne-e ezt diszkrétebben, az emberek pihenési vágyát tiszteletben tartva csinálni. 4. Végül: ha ez a ricsaj a módi, akkor sürgős intézke­dés szükséges annak érdeké­ben, hogy a város egészében elterjedjen" — írja dr. L. J., „egyébként minden zenét sze­rető olvasónk". A nyitott ablakú lakóhá­zak és a nyitott ajtajú, ab­lakú szórakozóhelyek évadjá­ban bizony nehéz igazságot tenni a pihenni vágyók és a szórakozást csak hangosan elképzelni tudók között. Biz­tos, hogy azért van megol­dás, mást ne mondjunk: a jó­zan belátás. Tarjániak kérdezik Tetszik nekem, hogy az il­letékesek a felmerült prob­lémákra válaszolnak, intéz­kednek. Én is megpróbálko­zom. Kérdezzük hát meg a DÉLÉP-et! 1971 óta lakunk Tarján 327—330. számű épü­lettömbjében, a Szamos utcá­ban. Immár kilenc éve fog­lalkoztatja az ott lakókat, hogy a Szamos utca páratlan oldalán a DÉLÉP meddig tartja fenn az emberi szem­nek kellemetlen látványt nyújtó barakképületsort? Reggel hat óra előtt kezde­nek a munkagépek berregni — télen természetesen be­melegíteni — a zajt a „léte­sítményt" körülvevö lakóhá­házak igen hatásosan vissza­verve adják tovább a házak lakóinak. Ha ennyi év után, a környező építkezések befe­jezése után egyáltalán van még létjogosultsága ennek az objektumnak, legalább azt meg kellene oldani, hogy a munkagépek korai járatásá­nak pe a panelházak vissz­hangrendszere legyen a he­lye. S még valami, de már nem a DÉLÉP-nek címezve: intézményes segítséget ké­rünk a szúnyogtelepek föl­derítésére és megsemmisíté­sére, mert ezek az idei tar­jáni szúnyogok igen életre­valóak, a szúnyoghálókat sem tartják tiszteletben, min­denhova behatolnak, tömegé­vel — olvastuk Horváth Zs. Aranka levelében. Jöjjön, nézze meg! Egy héttel ezelőtt újszege­di levélírók kérdését tolmá­csoltuk a Postaláda Kereső­szolgálatában: mikor parko­sítják az odesszai orvosi ren­delő és a 226—227-es számú lakóházak közötti területet. Választ az illetékesektől nem kaptunk, pedig aligha hihető, hogy a kérdést senki 6em tarthatta magáénak ... Érke­zett viszont egy olvasói levél, Vass Józseftől, a Hunyadi Já­nos sugárút 75-ből. „Szeretném, ha a huszon­egy aláíró közül csak egyet­lenegy eljönne a mi lakókör­zetünkbe és szétnézne. Meg­látná az épületek előtt a ró­zsakertet, a fenyőfákat, a gyönyörű virágokat. Van tár­sadalmi munka is, ezt min­denkinek tudnia kellene. Nem lehet mindig alkalmaz­ni a jelszót: fogjuk meg és vigyétek! Mi itt, a lakótelep lakói, társadalmi munkában csináltuk az egészet." Szívesen adunk helyet Vass József levelének, mert az egyik lehetséges megoldásra hívja fel az újszegedi lakók figyelmét. De az ügyhöz — s ezt talán Hunyadi János sugárúti levelezőnk nem tud­ja — az is hozzátartozik, hogy a társadalmi munkáról az Odesszában lakóknak már vannak keserű tapasztala­taik. Két éve lehet, hogy a Postaládában mondták el bá­natukat az ugyancsak Odesz­szában lakók: hiába várván a hivatásos parképítőket, rendbe tették maguk házuk környékét. Fásítottak. füve­sítettek, virágot ültettek. Az­tán nagysokára mégiscsak felvonultak a kertészek s rö­vid idő alatt tönkretették, amit a házbeliek alkottak. Mondván: a kertészeti tervet nekik meg kell valósítaniuk, az hozzátartozik a lakótelep építéséhez. m Mármost, ha erre az eset­re emlékezve Írták alá hu­szonegyen a múlt héten kö­zölt levelet, meg is értjük, hogy nem vállalják hiába a társadalmi munkát. Ezért kíváncsian várjuk a választ: készült-e kertészeti terv az orvosi rendelő környékére is... Súrlódások Újból megszólalt a. Dóm téri órajáték, jelezve, hogy megkezdődött egy szép ese­ménysorozat a városban. Ennek velejárója gond és munka is. A munkaterüle­ten nem mindig lehet áU haladni s 'ezen egyesek fel­háborodnak, ez egyeseknek kellemetlen és bizony elő­adódnak súrlódások. A sok évi tapasztalat azt mutatja, hogy ha egy kicsit is fi­gyelmesebbek lennének azok, akikkel szóváltás tá­mad jegy, igazolvány vagy belépő felmutatása miatt, mennyivel több ember néz­hetné végig az előadásokat jó kedvvel és nyugodtanI Többeknek, akik erre lak­nak, dolgoznak, állandó be­lépőjük. vagy áthaladási en­gedélyük van, de nehezükre esik azt felmutatni. A súr­lódások elkerülése végett pedig helyesebb lenne, ha mindenki felmutatná névre szóló belépőjét, áthaladási engedélyét, függetlenül at­tól, ismerős-e vagy nem, régen ott dolgozik vagy sem. A kapuőrök, a jegy­kezelők változnak, hogyan ls ismernék meg a régen ott dolgozókat, vagy ott lakókat, hiszen ők most ta­lálkoznak velük először? Dohányzási tilalom van a nézőtéren. Sok esetben az ott dolgozókat, akiknek kö­telességük a figyelmeztetés, csúnyán rendre utasítják azzal, hogy „maga itt ne­kem nem parancsol, egy ci­garetta nem gyújtja meg a nézőteret". Pedig ha meg­gondolnák, hogy a nézőtér egy része fából van, a pa­dozat résein át leeső ciga­retta tüzet s komoly káro­kat okozna, akkor valószí­nűleg csak a megengedett helyeken gyújtanának rá, figyelembe vennék a figyel­meztető táblákat. Ezen a helyen is be kellene tartani a szabályokat, talán még jobban és fokozottabban, hogy mindenki . egyformán élvezhesse az előadásokat. Komoly Pál, Jósika utca 45IA/2. Hihetetlen Olvasom a Délmagyar­ország július 24-i számában Nyári konyha cím alatt a következőket: „A többit miért nem büntetik meg? A válasz nagyon egysze­rű... a többiek nincsenek haragban a szomszéddal, nem jelenti fel őket senki." Nem akarok hinni a sze­memnek. Nálunk tehát a. bűn, a törvénysértés csak azoknál bűn és törvénysér­tés, akiket feljelentenek? Dócon, ahol mindenki sza­bálytalanul építette fel a nyári konyháját, de azokat senki sem jelenti fel. akkor a tanácsi határozatok sora, az országos építésügyi sza­bályzat miért és kikért van? Kizárólag a feljelen­tőkért? Erdemes-e nekünk ezért az egy feljelentőért ennyi jogszabályt, törvényt, határozatot hozni, ennyi bírót, jogászt, jogrendet, és még egyetemet ls fenntar­tani? Hátha eljön az az idő. amikor senkit sem je­lent fel — senki! Mert a bűn, a törvénysértés krité­riuma, ma, itt és nálunk, de leginkább Dócon, nem az elkövetés, nem a tetten­érés, nem a bizonyítás, ha­nem kizárólag — a felje­lentés? Ki gondolta volna? Lophatok, csalhatok, csak a közeg, amiben bűnözöm, legyen baráti, vagy leg­alábbis semleges irántam, hiszencsak arra kell vi­gyáznom, hogy véletlen egy haragosam se legyen a kö­zelemben, mikor bűnözök? Egyébként mindenki láthat­ja, hogy mit csinálok, hi­szen Dócon is mindenki lát­ja a szabálytalanságot, az más kérdés, hogy mit ten­ne a dóci tanács egy tö­meges feljelentés esetén az összes nyári konyhával? Lám, itt az elv, az indoklás az érdekes. Eszerint éppen ideje len­ne felülvizsgálni Jogrendün­ket? Hiszen alapelvként és meghatározó szempontként csak egyetlen tétel köré kellene csoportosítani az új Btk-t: a bűn — a feljelen­tés terméke! A feljelentőket kell tudatilag nevelni, nem a bűnt elkövetőket. Milyen gyorsan elavulnak nálunk a dolgok, hiszen az új Btk most jelent meg nálunk! Dr. Veress Sándor, Bécsi krt. 37—39. valóan jelezni. A KRESZ ha­sonló értelmű táblát csak egyet ismer: azt a háromszög alakút, amelyen két gyermek látható, s amely általában iskolák, óvodák közelében figyelmezteti óvatosságra a járművezetőket. Az olvasónk javasolta felirat a gyerekek­r.cji szólna, kérdéses, hogy egy ilyen szövegű táblával hatásosan lehetne-e védeni őket... A megoldás szerin­tünk az, hogy mielőbb meg kellene építeni az Északi vá­rosrész játszóterelt, akkor nem kényszerülnének az út­testen szaladgálni, labdázni a lakótelepi gyerekek. Üzenetek Két javaslat Keresőszolgálat Erényi Lajos „kutatásait" • kereskedelem illetékesei figyelmébe ajánljuk; „Hi­ányzik a tubusos barna, vagy sárga cipőkrém. Az el­adók szerint már hónapok óta nem kapnak. Dobozos még csak akadt, egyik-má­sik üzletben, de az is szá­raz, zörög a dobozban, most már az sincs. Az emberek nagyobb százaléka jár barna cipőben, szandálban. Kar­bantartásról szó sem lehet" Fronk Istvánná (Londoni körút 6.) levele megoldáske­resésére buzdít „Rengeteg hétvégi kert van az Ullés— Bordány—Szeged autóbuszvo­nal mentén. Vasárnap este rendszeresen kimaradnak járatok, illetve olyan kis ko­csikat küld a vállalat, hogy az utasok nem férnek fel. Az egyik gépkocsivezető pana­szolta nekem, hiába szól, hogy Bordánytól nem tudja felvenni az utasokat, nem kap nagyobb kocsit, ő vi­szont kénytelen megállás nélkül tovább hajtani, mert a busz így is olyan, mint a heringgel telt konzervdoboz. Az utóbbi időben négy alka­lommal maradtunk le a buszról, a következő kocsi pedig két óra elteltével jön." Kovács Mihály (Dalos ut­ca 8.) megpróbált választ ta­lálni kérdésére, de egyedül nem boldogult, ezért adjuk tovább. „Dorozsmán a vásár­teret cserép- és téglatörme­lékkel töltötték fel, s így ne­hezen járható. Ha az ember csak a lába alá néz, márpe­dig kénytelen, ha nem akar bokaficamot, akkor nem tud nézelődni a kirakott holmik között Ez így végleges?" „Baj van az üvegvissza­váltással. Július 18-án nyolc különböző üveget vittem vissza a Petőfi Sándor sugár­út 55—61. számú házban levő boltba. A visszaváltást vi6z­szautnsították azzal a kifo­gással. hogy nincs pénzük. Hivatkoztam arra, hogy ne­kem csak egy bőn kell. mivel úgyis vásárolok, de mégis el­utasítás volt a válasz, meg hogy késóbb menjek vissza, majd ha meghozzák a pénzt a postáról. Alig hiszem, hogy egy ilyen nagy üzletnek hét óra után tíz perckor ne lenne tíz forintja néhány üveg árá­nak visszafizetésére, de ha így van, akkor meg érdemes volna hosszú lejáratú hitelt felvenni..." — a frappáns ötlet kitalálója Kiss István, Petőfi Sándor sugárút 82. szám alatt lakó olvasónk. Aki, talán sejtve, hogy mit válaszoltunk volna, hozzá­teszi: „A panaszkönyvet hiá­ba kértem, nem voltak haj­landók ideadni." Hogy-hogy? Abban az üzletben a Vásárlók könyvét nem jól látható he­lyen függesztették ki? Faragó István javaslatának közlésétől eltekinthettünk volna, hiszen ezzel a névvel bizonyára többen is élnek Szegeden, s cimének közlesé­vel levélírónk nem pontosí­totta kilétét. Röviden mégis összefoglaljuk mondandóját, fnert másokban is felmerül­hetett az övéhez hasonló öt­let. Azt írja, az Északi vá­rosrész belső útjait a gyere­kek veszik birtokukba, ő pél­dául a 306-os számú épület előtt az utolsó pillanatban tudta csak kivédeni a bal­esetet. Javaslata pedig: te­gyenek ki táblát, „játszani ti­los az úttesten". Nos, játsza­ni a világ valamennyi úttest­jén veszélyes s ennek meg­felelően tilos is, mégsem le­het ezt mindenütt nyilvan­N. K.-né kérdésére vála­szolva üzenjük, hogy a lak­bér-hozzájárulást csak az 1971. július 1-én életbe lépett lak­béremelés ellensúlyozásaként lehetett megállapítani. Lak­bér-hozzájárulást saját házban lakók részére nem lehet meg­állapítani. Elgondolására jog­s abályilag tehát nincs lehe­tőség. Lázár Imrének és P. I. Re­tek Utcai olvasónknak üzen­jük. hogy levelüket továbbí­tottuk az érdekelt szerveze­tekhez, választ, magyaráza­tot, orvoslást tehát az illeté­kesektől kapnak majd. Dobos Annának üzenjük a Sárkány utcába, hogy a la­punkban július 18-án ismer­tetett migrén elleni gyógyszer esetleges szedéséről kezelő­orvosával tanácskozzon, or­vosi javallat nélkül az Ilyen típusú gyógyszerek szedése veszélyes is lehet. Körzet­orvosa azt is megmondja le­vélírónknak, hol, s milyen módon kapható az a gyógy­szerfajta. Molnár Sándor (Sándorfal­va, Kéri dűlő 24.) olvasónk­nak üzenjük, hogy miután le­veléből nem derül kl, melyik külterületi élelmiszerbolt el­látását tartja kifogásolható­nak, észrevételeit Írja be a Vásárlók könyvébe, azt az üzlet felügyeleti szerve rend­szeresen ellenőrzi, s így pa­naszait gyorsabban orvosol­hatják. Válaszol az illetékes ;,A július 20-1 Postaláda rovatban Szabó Lászlóné ol­vasó szóvá tette, hogy válla­latunk hirdeti a Kereszttöl­tés utcai átvevöhely nyitva­tartását, az ajtóra pedig az van kiírva, hogy az áruátvé­tel bizonytalan ideig szüne­tel. A bejelentésre közöljük, hogy a hirdetés feladásakor még nem tudtuk, hogy a gyűjtőhely vezetője a hirde­tés megjelenésének Időpont­jában beteg lesz, majd pedig megszünteti munkaviszonyát vállalatunkkal. Időközben, éppen a hirdetés miatt in­tézkedtünk és a mai nappal új dolgozó került a Kereszt­töltés utcai átvevőhelyünkre, így korábbi hirdetésünk ér­telmében a gyűjtőhely ismét üzemel" — olvastuk a Dél­magyarországi MÉH július 24-én kelt levelében. összeállította: Palfy Katalin t

Next

/
Oldalképek
Tartalom