Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

3 Vasárnap, 1979. július 15." Szeged jöv 5. Boltok és éttermek Szeged már az ezredfor­duló előtt, nagysága miatt egy „osztállyal" előrébb lép. Európai mértékkel kifejezve, ma még csak a kisvárosok közé tartozik. De húsz év múlva az ellátást már úgy kell megszervezni, hogy fi­gyelembe veszik: a város nappali népessége meghalad­ja a 300 ezret. A regionális szerepe miatt vonzáskörzete még jobban kiterjed a me­gyehatáron túlra. A terve­zők arra számítanak, hogy már 1990-re a város egész­ségügyi intézményei, üzlet­hálózata, éttermei 260—280 ezer ember ellátásáról gon­doskodnak. Persze, ennyi la­kója még nem lesz Szeged­nek, de a felsőfokú központ kereskedelmi egységeit egy­re többen keresik fel a kö­zelebbi, távolabbi vidékek­ről. Szakosított ellátás Az idegenforgalom növe­kedése, a határ menti áru­csere élénkülése is indokol­ja, hogy tizenöt év múlva az éttermek alapterülete a mainál kétszer nagyobb le­gyen, s a kereskedelmi há­lózatot is korszerűbben, a nagyvárosi igények szerint építsék ki. Már napjainkban is egyre többet beszélnek a szakosított ellátásról. A jö­vőben még jobban szakosít­ják a kereskedelmet és több új középfokú kereskedelmi egységet alakítanak ki Sze­geden. A Belvárosé a primá­tus, a mai fejlesztések — a Domus és a nagyáruház épí­tése — lehetővé teszik, hogy az első számú kereskedelmi központ adottságait még job­ban kihasználják. A legrep­rezentatívabb üzletek to­vábbra is itt épülnek. De az ellátás javításában növekszik az új lakónegyedek szerepe. Nemcsak a helybeliek napi bevásárlására nyílik lehető­ség. Az új városrészek köz­pontjaiban olyan szaküzlete­ket építenek, amelyek már a vonzáskörzet lakóinak igé­nyét is figyelembe veszik. Hideg és meleg víz A mai viszonyokat jól is­merő szegedi lakos joggal kérdezheti, lesz-e elegendő telefon, a több mint 200 ezer lélekszámú település honnan nyeri majd az ivóvizet, az ez­redfordulón mivel fűtik a lakásokat, hogyan gondos­kodnak a köztisztaságról, és így tovább. De a város za­vartalan hétköznapi életének még megannyi feltétele van. Hiszen minden település olyan szervezethez hasonlít­ható, ahol elegendő egy kis hiba, egy kis zavar, és az egész rendszer működése akadozik. Ezért is foglalko­zik az általános rendezési terv igen nagy terjedelem­ben a város ellátásával, az alapvető szükségletek bizto­sításával. Néhány kérdésről röviden. Üjszeged még nem rendel­kezik önálló távbeszélő-köz­ponttal, de már az elkövet­kezendő években központot építenek itt. A posta korsze­rűsítése igen jelentős lesz. Szeged energiafogyasztása természetesen tovább növek­szik. A mai energiafelhasz­náláshoz képest 1990-re 220 százalékkal emelkedik a vá­ros igénye. Ma az olaj, a szén, a földgáz mellett még igen kevés helyen fűtenek meleg vízzel, pedig felbe­csülhetetlen kincset jelente­nek a Szeged térségében ta­lálható hőforrások. A távlati elképzelések számolnak az­zal, hogy egyre több lakás­ban fűtenek majd melegvíz­zel. Kánikulában, csúcsfogyasz­tás idején érezni lehet, hogy a víznyomás csökken. Mi lesz tizenöt-húsz év múlva, amikor már 200 ezer lakos ivóvízellátásáról kell gon­doskodni? A terv szerint új vízműtelepeket építenek a Tisza felső szakasza mellett, Algyő környékén és a Maros mellett, Szegedtől körülbelül nyolc kilométerre. De nem­csak új kutakat fúrnak, ha­nem keresik annak módját, hogy partiszúrésű kutakkal javítsák az ivóvízellátást. A város „üzemeltetésének" fontos kérdése a lakáskar­bantartás, a felújítások, ja­vítások. .. Az ingatlankezelő vállalat jelenleg csak az ál­lami épületekről gondosko­dik, de nincs megoldva a szövetkezeti lakások, az OTP­épületek és társasházak kar­bantartása. A többszintes és korszerű csoportos lakások száma 2010-ig a többszörö­sére emelkedik, mivel az életszínvonal növekedésével egyre több ember tud — sa­ját erőből — építkezésbe kezdeni. A lakások és a hoz­zájuk kapcsolódó üzletek karbantartása, fenntartása már olyan szervezet kialakí­tását igényli, ahol a dolgo­zók létszáma legalább _két­ezer, és korszerű eszközök­kel, gépekkel rendelkeznek. Ma másfél millió négyzet­méternyi útfelületet tisztít a városgazdálkodási vállalat. Várhatóan 2010-re már két és fél—hárommillió négyzet­méternyi utat kell gondozni. Az ezredfordulón az elkép­zelések szerint 75—80 ezer személygépkocsi közlekedik majd Szeged útjain. Ezért az útfelújító kapacitásnak a je­lenlegi ötszörösére kell emel­kednie. Palackposta Húsz-harminc év múlva milyen lesz Szeged? A táv­lati terv alapján a városla­kó sok mindent elképzelhet. A gyorsabb közlekedést, a több üzletet, a nagyobb vá­lasztékot, Szeged rangjához méltó kereskedelmi ellátást, nagyobb zöldterületet, több sportpályát és üdülőhelyet, ahol a dolgozók tízezrei pi­henhetnek, szórakozhatnak ideális körülmények között. De elképzelhetünk olyan su­gárutakat és új városrésze­ket, ahol az emberek szíve­sen sétálnak, beszélgetnek. És a szép betonépületekre szívesen néznek, mert azok változatosak, formailag jól megkomponáltak. A mamák­nak kevesebb lesz a gond­juk, legfeljebb csak azon me­ditálhatnak, melyik bölcső­débe, óvodába, iskolába íras­sák gyermeküket. Az új la­kótelepeken a boltokat,* ét­termeket, rendelőket akkor adják át, amikor a lakások­ba beköltöznek. Tovább is' sorolhatnám a városlakó el­képzeléseit, vagy ha úgy tet­szik, óhaját, amelynek nagy részét az általános rendezési terv megfogalmazta, de ami­hez minden lakó még hozzá tud tenni egy-két ötletet és palackba zárva postázza a jövő építőinek. Halász Miklós Szövetkezetek, szolgáltatások Csongrád megyében a KI­SZÖV-höz tartozó szövetke­zetek 1975-ben 91 millió fo­rint értékű lakossági szol­gáltatást végeztek. 1980-ban a tervek szerint 148 millió fo­rint lenne a lakossági szol­gáltatások értéke. Lenne, mert az ötödik ötéves terv első három évében jelentős lemaradás van az időarányos tervtől. Míg 1977-ben a la­kosságnak végzett szolgálta­tás növekedése 10,5 százalék volt, addig tavaly ez a szám csak 4,6 százalék. A lakos­ságnak végzett különféle ja­vítások értéke tavaly 113,8 millió forint volt, s ezen a területen az idén sem vár­ható 4—6 százaléknál na­gyobb növekedés. A megye szövetkezeteinek nem kifizetődő a szolgálta­tás, ez a legkevésbé jövedel­mező üzletág. A számítások szerint minden, a szolgálta­tásból a kasszába kerülő egy forint mögött 4 forint beru­házási költség van, ami az árutermelésből származó nyereséghez viszonyítva ked­vezőtlen arány. Ennek fő oka, hogy miközben a kü­lönféle termékek árai emel­kedtek, addig a szolgáltatói munkadíjak ehhez képest csak kis mértékben változ­tak. Kevesen dolgoznak eb­ben az üzletágban, s ezen belül is kevés a jól képzett szakember. Tavaly például Szegeden a Komfort Csong­rád megyei Szolgáltatóipari Szövetkezete létrehozta a bú­torjavító részlegét. Sokkal többen vennék igénybe a munkájukat, mint amennyi megbízásnak jelenleg eleget tudnak tenni, de nincs elég szakemberük. A szövetkezetek a szolgál­tatás egyes területein túlbe­csülték, másutt pedig alábe­csülték a lakosság igényeit. Kevesebb elektromos ház­tartási gépet és cipőt kellett javítani. Megnőtt viszont a kereslet a fa, a bőr, a szőr­me és a textilipari termé­kek javítása iránt. Jelenleg a gépjárműjavításban és az építőipari karbantartásban a legjobb a helyzet. Végétől az elejéig A kaszásokat a cséplőket és a kazalozókat fölváltot­ták ugyan a gépek, de még szükség van a gazdaságokban a kétkezi munkára. Olyan helyeken, ahol még nincs tökéle­tesen gépesítve a munkafolyamat, a Szorgalmas, a dolgos ember nélkülözhetetlen a nagyüzemben. így van ez most, aratás táján, amikor minden gabonát menteni kell. Ilyen­kor jobban összevetik a vállukat a brigádok, a munkacsa­patok, hogy időben befejezzék a nyár legnagyobb munká­ját, és napról napra nagyobb és tisztább tarlót hagyjanak maguk után. Mindezt azért, hogy utána kezdődjön minden elölről, fölszántsák és bevessék, beültessék a földet. Végé­ről kezdjék az elejét; mert a másodvetések haszna évről évre több. Képeink az aratás „kísérő munkáit" mutatják, a dóci Virágzó, a dorozsmai József Attila és a forráskúti Ha­ladás Tsz-ben. Gumis kocsira rakjak a bálázott szalmát Dorozsmán A szegedi paprika és a világpiac Lapáttal forgatják a búzát Dócon Ültetik a káposztát Forráskúton A fűszerek fogyasztása újabb virágkorát éli, s kö­zöttük egyre növekvő szere­pet játszik a fűszerpaprika. A világ éves fűszerpaprika­termelését 60 ezer tonnára becsülik, amelynek fele ke­reskedelmi áruként kerül a világpiacra. Fűszerpaprikát majdnem minden országban termelnek, legjelentősebbek mégis a közép- és dél-euró­pai kultúrák. A legnagyobb és legrégibb termelök a spa­nyolok., következésképpen ők a magyarok legerősebb versenytársai is a piacokon. Hazánkénál 15—20 százalék­kal nagyobb területen, két­szeres hektáronkénti hoza­mokkal, a miénktől eltérő fajtájú paprikát termeszte­nek, melyből évente' 20—25 ezer tonna őrlemény készül, s annak felét exportálják, elsősorban az USA-ba. de újabban erőteljesen részt vesznek az európai orszá­gok piacain. Mi sem kullo­gunk a sor végén, hiszen a világ 30 ezer tonnás keres­kedelmi forgalmából 10 ezer tonnával részesedünk, tehát szerepünk ma is meghatáro­zó. De tagadhatatlanul egy­re élesebbé, nehezebbé vá­lik a helyzet, nagy a kon­kurrencia. Álljuk még a versenyt, mondják a magyar külke­reskedők, de könnyen meg­ingunk, ha nem lépünk elő­re a terméshozamokkal, a minőséggel, az egyre növek­vő igények sokoldalú kielé­gítésével. Tennivalóink bő­ven adódnak, s talán ezért is érdemel nagyobb nyilvá­nosságot az a nemrégiben megrendezett országos * ta­nácskozás, amelyet Szegeden tartottak a fűszerpaprikáról, annak termeléséről, feldol­gozásáról, és értékesítésének időszerű feladatairól a szak­emberek. A tanácskozást fi­gyelemmel kísérték a me­gyei és a szegedi párt- és tanácsi testületek vezető is. Dr. Mihalusz Ferenc, a Kon­zervipari Vállalatok Tröszt­jének vezérigazgatója ezen a megbeszélésen hangsúlyozta, hogy nem romantikára van szükségünk, hanem haszon­nal eladható, kiváló minősé­gű szegedi paprikára. Sok mindenhez nem is kell pénz, újabb befektetés, hanem gondosabb szelekció, a meg­termelt paprikának a jobb feldolgozása, szín szerinti osztályozása. Az országos tanácskozás után fölkerestük a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat igazgatóját. Polák Zoltánt, s megkérdeztük tőle. ho­gyan értékeli a szegedi fű­szerpaprika jelenlegi hely­zetét, milyen fontos tenni­valókat tart lényegesnek. Az igazgató is azzal kezd­te, hogy élesedik a verseny minden piacon, de szeren­csére a szegedi fűszerpapri­kának továbbra is jó híre van a vásárlók körében. A magyar paprikát a legkivá­lóbb fűszernek tartják, mi­vel a színén, festékanyagán kívül olyan jó aromája is van, melyet megszerettek a fogyasztók, s éppen ebben különbözik leginkább a más országokban termelt papri­káktól. Ezek az előnyök ma még árban is kifejezésre jutnak. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagy­ni, hogy a többi termelő ebbe nem akar belenyugod­ni, mindenki rákapcsol, s éppen minket szeretne utol­érni, sőt elhagyni, „meg­verni" a világpiacon. Első és legfontosabb feladatunk tehát a kivívott pozíciós előny megtartása. Mindenki tudia. hogv nem csupán a feldolgozóiparon múlik a lépéselőny tartása, hanem csapatmunkáról van szó. A nemesítők. a terme­lők, a feldolgozók és a ke­reskedők összehangolt mun­kája hozhat sikeres fejlő­dést. Szegeden és környékén je­lenleg 5876 hektáron ter­melnek fűszerpaprikát, s a termelők majdnem a teljes terület termésére szerződést kötöttek a feldolgozókkal. Sajnos azonban már a kez­det sem volt a legjobb, mert éppen akkor dühöngött az aszály, amikor a palántákat kiültették, s tíz palánta kö­zül kettő-három hamarosan lekonyult, elhervadt. A hely­revetett eljárás az összes termőterületnek még csak hatvan százalékát jelenti, tehát mintegy 2500 hektáron palántázzák a fűszerpapri­kát. Dicséretére mondja az igazgató a paprikásoknak, hogy nagy odaadással, hoz­záértéssel és szorgalommal végezték el a termelés első fázisát. A paprikakutatás az el­múlt tíz év alatt kiterjedt olyan alapkutatási, nemesí­tési, agrotechnikai, fajta­fenntartó és ökonómiai fel­adatokra, melyek a geneti­kai törvényszerűségek. a betegségr'ezisztencia, a fes­tékképződés, az együttérésre és gépi betakarításra való alkalmasság, a helyrevetés, a kórokozók elleni védelem, a komplex termesztés gaz­daságossága és egyéb más területeken hoztak említésre méltó szép eredményeket. A szakemberek persze azt is megjegyzik, hogy talán na­gyobb figyelmet érdemelt volna a paprika érzékszervi jó tulajdonságainak a foko­zása. A paprikatermelő gaz­daságok is egyre inkább termelési rendszereket ala­kítanak, s e szervezési, tech­nológiai előnyök nagyban befolyásolják a gazdaságos­ságot. Polák Zoltán igazgató is aláhúzta, hogy mennyire lényeges az agrotechnikai fejlesztés. Időben kell vetni, palántázni, se sűrűbbre, se ritkábbra nem szabad a pap­rikát elhelyezni, mint ami a legoptimálisabb. Igen fon­tosnak tartják az öntözés további kiterjesztését. Első­rendű a műtrágya mennyi­sége, a hatékpny növényvé­delem, amelynek költségei­hez a feldolgozóipar hektá­ronként 2500 forintot ad a termelőknek. S természete­sen az időjárás a legfőbb meghatározó. Ezért is van­nak véleménykülönbségek a termelők között a helyreve­tés és a palántázási eljárás miatt. A délebbre fekvő or­szágoknak nyilván jelentős előnyük van a helyrevetés­ben, mert a tenyészidő e melegebb éghajlatú területe­ken nagyobb, mint nálunk. Folytassuk a sort a fel­dolgozóiparnál. Mit tartanak fontosnak? Jó vetőmagot biztosítani a termelőknek, tovább tökéletesíteni a tech­nológiai folyamatokat. Két területen égetően sürgeti a paprikásokat a technikai fejlesztés: a szárítókapaci­tást és a raktározást tovább kellene bővíteni. Jelenleg a termelési kedv jó, termelnek elegendő fűszerpaprikát, de feszültség érződik a megter­melt áru mennyisége és a feldolgozókapacitás között. A szárítóberendezések ke­vésnek bizonyulnak. pedig ebben a fázisban javulhat vagy romolhat a minőség. Hasonló a helyzet a raktá­rozásban is, hűtőraktárak nélkül ma már nem lehet létezni. A szegedi feldolgo­zóipar az utóbbi években 150 millió forintot költött szárí­tó- és szikkasztóberendezé­sekre, s azokat a termelők­nél helyezték el: a szegedi Üj Élet Tsz-ben kettőt, a forráskúti Haladás és az ópusztaszeri Hét Vezér tsz­ekben ugyancsak üzembe helyeztek száritókat. Napon­ta nyolcvan tonna nyers áru szárítására képesek. Végül igen hasznosnak ér­tékelték a szakemberek a szegedi konferenciát. A külkereskedők megjegyezték, hogy további minőségi javí­tással hamarosan elérhető az évi 12 ezer tonnás export, de ha valahol, akkor e terü­leten elengedhetetlen az ösz­szefogás. . Gazdagh István

Next

/
Oldalképek
Tartalom