Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

10 Vasárnap, 1979. július 29: Karnevál Szegeden — Értékel* o isii rí K1 Fogkefe és piacképesség < . ^ 3 immiamgim Tbeea&amadKte úDcakxneaal rendezte meg az idén • KISZ Szeged városi bizottsága . ás az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Csongrád megyei krendeltsége a szegedi ifjúsági napokat Július 27. és 30. között várhatóan mintegy tízezer hazai ét külföldi tízen-, huszonéves vendég látogatott vagy látogat H Szegedre, hogy részese legyen a színe* kulturális rendezvényeknek. megismerkedjen a várossal, történelmi emlékeivel, hogy barátságokat kössön, élményekkel térjen Diw S a szép számú vervmellé hozzászámíthatjuk a szegediek tízezreit, fidösébbeket éa fiatalokat egyaránt, akik nézői vagy szereplői a találkozónak, Tegnap, szombaton már a Seggen érákban megélénkült a város. A késő délutáni pénteki megnyitó és az azt követé éjszakába nyúló klubműsorok -fáradalmait" jóformán ki sem pihenhették a fiatalok, máris fölkerekedtek. hogy le ne maradjanak valamelyik szórakoztató műsorról. Fiúk és lányok népesítették be a parkokat, tereket, a Tisza-part lépcsősorait, a Napból felröppenő galambokat ábrázoló „SZIN"-emblémás trikókban, sapkákban. A Dugonics téri információs pavilonban idegenvezetők, valamint prospektusok, térképes útmutatók tájékoztattak az érdeklődőket arról, hogy mikor s hová érdemes elmenni. Fákra tűzdelt színes papírnyilak jelezték városszerte egy-egy esemény színhelyét Délelőtt 9 órától az Ifjú Gárda fúvószenekara csalogatta a Tisza-partra a környéken sétálókat A rakparton szabadtéri grafikai kiállítás nyüt, a színpadon pedig sorra váltották egymást az amatőr színjátszók, a humoristák, a polbeat énekesek, a néptánccsoportok. A mai dalosok — köztük a Szegedről elszármazott országbarangoló Dinnyés József — kétszer is pódiumra léptek Az újszegedi A* elnökség a dísztribünön szabod téri színpad nézőterén sok ezren tapsoltak az Express-show szereplőinek; többek között Kati és a Kerek perec, valamint az Edda együttesnek, s a Randorl kaszkadőrcsoport látványos bemutatójának. A nap fő eseménye « hagyományos ifjúsági karnevál volt. Az ünnepélyes megnyitó délután öt árakor kezdődött A fiatalokat « a több ezres nézősereget Novákné Halász Anna, a városi KISZ-bizottság dső titkára köszöntötte. Ax eseményen megjelent Gyárfás Mihály. • megyei pártbizottság titkára, Berta István, a városi pártbizottság titkára, Tóth Zsuzsanna, a megyei KISZ-bizottság titkára és Bányainé dr. Birkás Mária, * városi tanács elnökhelyettese. Néhány perc múlva megérkezett a Lenin körút felől a karneváli menet; elől fiatalok egy csoportja hozta az Ifjúsági szövetség zászlait, majd a találkozó jugoszláviai vendégel következtek, s arattak megérdemelten nagy tapsot táncbemutatójukkal. És- jöttek, gördültek, látszottak — és osztatlan síkert arattak az élőképek. Úszott — igaz a levegőben — a Charlotte Rhodes. Onedin kapitány sok vihart látott hajója, fedélzetén ezúttal a KSZV Újszeged! Szövőgyárának ifjaival. akik zsúfolásig megpakolták a rakteret River Blue farmerszövettel, nyilván vevőkre, jó üzletre számítván. Begyűrűzött az energiaválság is... Együnk, vagy benzint vegyünk? Valóban nagy kérdés — az AFIT dolgozói gondolkodtatták el ezzel a többieket A vasutasok stilizált szerelvényén éppúgy szorongtak a szereplők, mint mi, utasok, egy hét végén a valódi vonaton — végtére is a kulturált utazás fontos dolog... összesen « élőkép gördült d a közönség előtt Valamennyit nincs hely idesorolni. A zsűri két kategóriában adott Ifi dijakat A legpoíitikusabbnak a szatymariak „KISZ-esküvő", a leglátványosabbnak a KSZV Újszeged! Szövőgyárának „Qnedin-hajő" című produkcióját ítélte. Második dijat kapott a tejipari, a városgazdálkodási vállalat, harmadik helyet érdemelt a MAHART és a kistelekiek. A produkciók, sorrendben: Minden iskolának tehenet, SALT I., n„ HI- Hantázó hintázó, Edzett ifjúságért A esti programot utcabál zárta. Ma reggel kilenckor sportvetélkedő lesz a partfürdőn, a Tisza-parton 10 órától játékos Ki mit tud? R. L Ha túl sokat beszélünk valamiről, mindig fönnáll a lehetősége, hogy a végén úgy megkeveredik az ember feje, azt sem tudja már, miről is volt szó eredetileg. Valahogyan így van ez a gyártmán vszerkezet átalakítasával, a minden piacon eladható termékek gyártásának igényével is. Hiszen annyit hall róla az ember, no meg a célhoz vezető út gondjairól, nehézségeiről, hogy végül hajlamos arra gondolni, a jelenlegi helyzetből egyetlen kivezető út van, ha miniatűr fúziós reaktorokat tudnánk nagy sorozatban gyártani, és piacra dobni. Ez ugyan nem ls lenne rossz, csak sok egyéb között egy baj van vele: a fúziós reaktort egyelőre még sehol a világon nem sikerűit megszerkeszteni. De akkor ml a csodát tudunk ml „piacképesen" gyártani? Piacképesség! A fogalom mindenképpen megér egy misét, annál is inkább, mert mindennapjainkban már-már hajlamosak vagyunk valamiféle misztikus ködbe burkolni ezt a kategóriát S ennek sokszor az is oka, hogy sok vállalatnál azt tartják számon piacképes termékként, ami kizárólag exportra, külföldi megrendelésre, s esetleg külföldi anyagokból és tervek szerint készül. Ami pedig belföldre megy? Hát, az „csak" termék... Bolond szemlélet, de sajnos sok helyen megcsontosodott már. így aztán hajlamosak vagyunk sokszor arra hétköznapjainkban, hogy azt tartsuk piacképesnek, ami igazi paritás, Igazi ritkaság, s amit mindennap csinálunk, ami mindennap körülvesz bennünket, arra csak legyintsünk: Pedig hát egyre inkább bebizonyosodik, a két piac — a belföldi és a világpiac — hosszabb ideig nemigen választható el ily módon egymástői, mert azt nemcsak a belföldi piac sínyli meg, hanem a termelő te, mivel igényesebb piacát mesterségesen beszűkítve végül saját igényesebb termékelnek gazdaságosságát csökkenti, és saját fejlődésének útját nehezíti meg, vagy éppen teszi lehetetlenné. Szerencsére sok vállalatnál — éppen a jobbaknál — ma már jelentősen csökkent az export és a belföldre gyártott termékek ilyen mesterséges elkülönítése, ami viszont többnyire egy-egy szerencsésebb fejlesztési lehetőségnek volt köszönhető. Hiszen, ha egy vállalat hazai anyagokból, hazai tervek, vagy licenc alapján képes a világpiac számára dolgozni, semmi akadálya, hogy ugyanazt a minőséget nagyobb mennyiségben, tehát gazdaságosabban előállítva szállítsa a belföldi piac számára is. Ám ahol kénytelenek a külföldi megrendelőtől kapott alapanyagokból dolgozni, vagy nincs elegendő. megfelelő gépük, berendezésük, ott nyilván csak a külföldi piacra jut az igényesebb termékből, s a hazai piac legföljebb a maradókot kapja. Erre példát mindannyian sokat tudnánk mondani (például a ruházati iparból). Ám nem te annyira a példák az érdekesek, mint Inkább az a belenyugvás, amellyel egyes vállalatok, mint valami sorsszerűséget, turáni átkot viselik ezt a kialakult, nem éppen természetes helyzetet. Pedig hát nem kellene viselniük! Nem kellene, nem kellene! Ez Idáig rendben is van — tennék hozzá ezeknél a vállalatoknál. Aztán jönnének sűrű sorokban a panaszok. Hogy milyenek? Például: nincsenek korszerű gépeink és pénzünk sincs rá! Harminc-ötven éves, lötyögő gépeken meg hogy az ördögbe csináljunk világszínvonalú termékeket? Hisz nincs olyan emberi, szakmunkás! tudás, jóakarat, amely a lötyögő, ócska gépek hibáit termelékenyen kiválóra tudná korrigálni a terméknél! 2. Befejeződtek a hidrológiai ifjúsági napok Szegeden, a Technika Házában megrendezett VII. Hidrológiai Ifjúsági Napok rendezvényed tegnap, szombaton befejeződték. A tanácskozás tapasztalatait összegezve Török László főiskolai tanár, a Bajai Vízgazdálkodási Intézet igazgatóhelyettese, a tudományos ülés elnöke megállapította: — A kétévenként tartott Utazás, új programmal Újfajta turisztikai programmal jelentkezik az Express Utazási Iroda. Az Unita milánói fesztiváljára szerveznek szeptember 5—12között autóbuszos kirándulást A fesztivál megtekintése mellett — erről az eseményről a csoporttal utazó Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-szerkesztő szakának hallgatói filmet készítenek, amelyet a tévé később bemutat — kellemes úticélokat iktattak az utazók programjába. Az útvonalat is eszerint választották ki: Graz, Klagenfurt, Wörth-tó, Velence, Padova, Verona, Milánó. Visszafelé Jugoszlávián keresztül jönnek haza a túra résztvevői. (MTI) tanácskozás célja olyan- főrumot biztosítani a vízügyi szerveknél dolgozó Fiatal értelmiségieknek, ahol kicserélhetik tapasztalataikat, gyarapíthatják szakmai ismereteiket. Minden alkalommal más és más témát tűznek napirendre. Szegeden a Tisza-völgy és az Alföld vízgazdálkodási kérdéseit vitatták meg. A tizenhat előadás között egyaránt voltak magas színvonalú elméleti jellegűek és gyakorlati tapasztalatokat összegezők, azonban valamennyi közvetlenül vagy közvetve kapcsolódott korunk fontos feladatához, a környezetvédelemhez. Az urbanizációval, az ipar nagyarányú fejlődésével, a mezőgazdaság kemizálásával egyidejűleg mind jobban ki vannak téve a szennyeződésnek az élővizek. Az ifjú hidrológusok, biológusok és kémikusok előadásaiból és hozzászólásaiból egyértelműen kicsendült: elsőrendű feladatuknak tekintik környezetünk megóvását a különböző szennyeződéséktől. Igen figyelemre méltó volt a Középtisza vidéki Vízügyi Igazgatóság egyik fiatal szakemberének tanulmányterve, amelyben Szolnok város biztonságos vízellátására tett javaslatot. Ugyancsak a környezetvédelemmel kapcsolatos az Alsótisza vidéki Vízügyi Igazgatóság fiatal szakemberének, Móricz Judit Annamáriának tanulmánya, amely a szegedi elhanyagolt tavak és téglagyári kubikgödrök újrahasznosításával foglalkozik. Ezeknek környékét érdemes lenne rendezni, fásítani, erdősíteni, s így már mint kulturált pihenő, kiránduló, horgászó helyek jöhetnének számításba. Sok olyan javaslat hangzott még el, amelyek megvalósításával szebbé, egészségesebbé varázsolhatnánk környezetünket — fejezte be nyilatkozatát a tudományos ülés elnöke Akárhogyan, te forgatjuk, igazuk van nagyjából az ilyen véleményeknek. S én nem te azt fájlalom, hogy nem vagyunk képesek miniatürizált fúziós reaktorokat gyártani, illetve, hogy azt még nem te találták föl, hogy nem tudunk űrrakétákat, vagy szuperszonikus utasszállító gépeket készíteni. Bolond te lenne, aki ezt elvárná a magyar ipartól. Hogy akkor mi a bajom? Az, hogy amit csinálunk, és végső soron jó minőségben csinálunk, azt te sokszor képtelenek vagyunk megfelelően „felöltöztetni", vagyis igényes, praktikus és esztétikus formával fölruházni, hogy a hazai piac is nyerjen általa, s netán külföldi piacokat is megszerezzünk teljesen hagyományos termékeinknek, amelyeket sokszor —, legalábbis az az érzése az embernek —.azért nem vagyunk képesek értékesíteni másutt is, mert tíz-húsz-harminc éve elavult külsővel, megjelenéssel, funkcionális értékkel gyártunk. Mint például a fogkefét! De hát, hogyan jön ide a fogkefe? Nagyon egyszerűen. Amióta az eszemet tudom, hajtogatják a fogorvosok, hogy az ideális fogkefe a ritka szálú, kis fejű, mert azzal lehet Igazán fogat tisztítani. S erre ml mit csinálunk? Gyártjuk tovább — némi közjátéktól eltekintve — a nagy fejű. ronda." minimális használati értékű fogkeféket Pedig, ha agyárban is olvasnának újságot, például fognának egy képzett formatervező iparművészt. elmennének szaktanácsért valamelyik fogklinikára, ahol nyilván örömest segítenének, s az ott hallottak alapján a formatervező megtervezné a használható és szép fogkefe négy-öt variánsát, s ennek alapj ín néhány heti munkával a meglevő gépeket minden további nélkül át lehetne alakítani az ú.1 termék gyártására, amellyel nemcsak a mi fogaink járnának jól, hanem esetleg külföldre is lehetne piacot szerezni egy praktikusabbá, szebbé és jobb használati értékűvé vált terméknek. A példa természetesen mindössze példa. Ám az az érzésem, hogy nagyon sok „fogkefe-ügy" van minálunk, amikor a meglevő gépeken, a meglevő anyagokból tulajdonképpen jó minőségű termékeket tudunk mi előállítani. Csak éppen ezek a termékek azért nem „piacképesek", mert formájuk elavult, mert csúfak, nem formatervezettek, s mindezek következtében végül használati értékük is erőteljesen csökkent. így aztán marad a belföldi piac ... Hogy mi mindebből a tanulság? Talán az, hogy nagyon sok vállalat háza táján érdemes lenne szétnézni, s a világpiac, a szakma élenjáró igényelnek ismeretében megvizsgálni, vajon mit lehetne a meglevő gépeken, a rendelkezésre álló anyagokból némi fáradság árán szebben, jobban, a fölhasználó számára értékesebben előállítani. Csakhogy ezt egyelőre nagyon kevés helyen tették meg, s amikor piacképes termékek után sóhajtoznak, akkor többnyire új beruházások, hatalmas üzemcsarnokokban automata célgépek sora, s netán késztermékként a miniatürizált fúziós reaktor lebeg lelki szemeik előtt. Ez ugyan nem is lenne baj. A baj ott kezdődik, hogy mivel az álmok többnyire csak álmok maradnak, azok ködétől sokszor nem látjuk azokat az apró, praktikus lehetőségeinket, amik pénzbe is alig kerülnének, s amelyekkel megtehetnénk apró lépéseinket a világpiac felé. Merthogy, a piacképesség többnyire nem ördöngösséget kíván. Inkább azt, hogy olyat gyártsunk a hazai, s meglevő piacainkra meglevő termékeinkből, amely esetleg fölkeltheti egy-egy külföldi vevő érdeklődését te, s amit azután minden további nélkül, ugyanúgy tudunk értékesíteni a külföldi piacokon is, Szávay István Zöldségszállítmányok a konzervgyárnak A változékony időjárás miatt naponta alig 3 vagon zöldbab érkezett egyelőre a Szegedi Konzervgyárba, holott a kedvelt zöldségnövényből csaknem 100 vagonnyit akarnak feldolgozni. A legnagyobb szállító az Orosházi és a Felgyői Állami Gazdaság, valamint a makói Úttörő és az orosházi Üj Élet Tsz. A termést először babhegyező géppel kezehk, levágják végeit, eltávolítják kocsányát, utána ugyanez a berendezés aprítja, darabolja fel a befőznivalót. A betakarítástól kezdve az üvegekbe zárásig minden mun. kát mechanizáltak. A jelenlegi nyári babszezont ősszel újabb követi majd. A partnergazöaságok ugyanis a korán learatott őszi kalászosok és a repce után másod, növényként több mint 200 hektáron vetettek zöldbabot >