Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-07 / 131. szám

48 Csütörtök, 1979. június 7. Az elsf szegedi könyvnapok krónikájából A könyvnapok első szervezői — 50 évvel ezelőtt — bevonták az akcióba a sajtót, a rádiót, neves írókat és népszerű színészeket. Színes plakátokat és propagandakiadványokat adtak kl. A legjelentősebb újításuk az volt, hogy kivitték a könyvet az „utcára". Budapest és vidéki városok forgalmasabb pontjain könyvárusitó sátrakat állították fel. ahol az írók dedikálhatták műveiket. A könyvkereskedőket felszólították, hogy a könyvnapok ideje alatt csak magyar írók alkotásait helyezzék kirakataikba és a Sátrakba, tíz százalékkal mérsékelt áron. Budapesten az elsőkönyvhapokon igen jelentős mértékben emelkedett a könyvvásárlás. vidéken azonban nem születtek hasonló eredmények. csupán néhány nagyobb városban — Debrecenben, Pécsett. Kecskeméten — csatlakoztak lelkesen a kezdeményezéshez. Szegeden csak igen neheten akadt gazdája az akciónak. A korabeli Délmagyar*»zág többször foglalkozott a könyvnapokkal. 1929. május 12-én vezércikket szenteltek a kérdésnek Magyar Könyvhét címmel. A cikkíró többek között rámutat arra a körülményre, hogy a magyar közönséget nerp igazítja útba senki a könyvvásárlásban, „vagy vaktában, találomra vásárol, vagy megveszi azt, amit az ügynök a nyakába varr... Nagy baj az is, hogy a magyar könyvek aránytalanul drágák a külföldihez képest .,„ a magyar iskola eddig nem tudta a magyar társadalmat ránevelni a könyvszeretetre". A május 15—i számból arról értesülünk, hogy Móra Ferenc javaslata alapján próbálják megszervezni a szegedi könyvnapokat Móra egyébként a pesti könyvnapok egyik legünnepeltebb és sikeresebb szerkesztője Volt, erre az alkalomra ol-. csó, hárompengős áron adták kl Ének a búzamezőkről című regényét. A Szegedi Napló 1929. május 20-i száma képet' is közölt Móra pesti könyvnapi szerepléséről. Szeged nagy író fia vetette fel a gondolatot, hogy a város a Dugonics Társaságot kérte fel a szegedi könyvnapok megrendezésére. Azonban a „Társaság nem vállalhatja a megbízatást, mivel előadóüléseinek sorozatát már befejezte és megkezdte nyári vakációját, igy aztán elesett a szép terv.. •" Vitéz Szabó tanácsnok ... a szegedi könyvkereskedőkkel lépett érintkezésbe, de akciójának Itt sem volt jelentősebb sikere. A könyvkereskedők ugyanis közölték vele, hogy korábbi elhatározásuk szerint különösebb reklámot nem csinálnak a magyar könyvnek, mert Szeged jó piaca az irodalomnak és könyvnek. Az így kialakult körülményeket ml sem jellemzi jobban. mint az itt közölt cikkrészlet címe: „Szeged nem támogatja a magyar irodalmat. Senki sem rendezi meg a Magyar Könyvhetet." A helyzet ilyen alakulását többek felháborodása követte, ezek véleményét tolmácsolja a Délmagyarország május 16-i számának keserű hangú vezércikke: „Ha a szegedi könyvkereskedők a szegedi Magyar Könyvhét rendezését nem vállalják, akkor lehet, hogy igazuk van, de megint csak nem bizonyulnak jó üzletembereknek. Kicsit mégis röstelkedve látjuk, hogy nincs Szegeden olyan társadalmi alakulat, amelyik vállalkozott volna a magyar könyv, a magyar kultúra pár napos propagandájára ... Tüzoltónapokat rendeznek most is a Széchenyi téren, de a magyar tüzek élesztőjének, a magyar könyveknek napját nem rendezi meg senki." Szeged könyvkereskedői — nyilván a sajtó és közvélemény nyomása miatt — végül mégis úgy döntöttek, hogy a könyvhét utolsó két napján, „pünkösd két ünnepnapján ... könyvsátrat állítanak fel a Széchenyi téren, és abban kizárólag magyar szerzők munkáit árusítják". (Délmagyarország, 1929. május 19.) Az utólagos beszámolókból aról szerzünk tudomást, hogy az ímmel-ámmal szervezett akció csak igen szerény eredményekkel zárult. Magyar László így írt erről szintén a Délmagyarország hasábjain május 19-én: „Most már lezajlott a szegedi magyar könyvhét, igen nagyon csendesen. szinte zajtalanul zajlott le... eredményszámláját még nem áL litották össze, de nagyon valószínű, hogy nem jelentene olyan nagy munkát azokra, akik vállalkoznának rá. Annyi bizonyos, hogy a könyvesboltok előtt ezen a héten sem álltak sorfalat a könyvvásárlók, rendőri karhatalmat sem vezényeltek ki a rend fenntartására, Móra Ferenc dedikál az 1929-es könyvhéten mert tolongás nemigen mutatkozott, de azért a könyvhét megtörtént, nyoma is maradt, ha nem más, néhány ötletesen megszerkesztett viharvert plakát a hirdetőoszlopokon és a kirakatokban." Végül az első könyvnapokról megállapíthatjuk, hogy elsősorban Budapesten és néhány vidéki nagyvárosban sikerült felhívni a közönség figyelmét a magyar könyvre, emelkedett az eladott könyvek száma, csírájában megjelentek a könyvnapi propagandának azok a formái, módszerel, amelyek lényegében napjainkig fennmaradtak. Az első könyvnapi akció bizonyos fokig elérte a célját, noha az ország lakosságának jelentős része ekkor még elsősorban anyagi okok miatt nem tudott könyvet vásárolni. Batári Gyula Bélyegújdonságok árukárok Beszélgetés Megyik Ferenc vasútigazgató-helyettessel A posta ebben a hónapiban két újdonsággal, egy blokkos bélyegsorozattal és egy emlékbélyeggel örvendezteti meg a filatelistákat. Június 8-án, pénteken jelenik meg a vasút fejlődését bemutató sorozat és blokk, amely Varga Károly grafikusművész tervei alapján, több színű offsetnyomással az Állami Nyomdában készült. A 40 és 60 filléres. valamint az 1. a 2, a 3, a 4 és az 5 forintos bélyegen egy-egy mozdony szemlélteti a vasúti közlekedés modernizálódását, az 1829. évi Liverpool—Manchester vasúttól a hamburgi mágnespárnás vasútig. A 20 forintos bélyegblokkon Európa térképének egy része, az Európa országait összekötő vasútvonalak, hálózata. valamint a MÁV legnagyobb teljesítményű mozdonya látható. Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójáról 1 forintos bélyeggel emlékezik meg a posta. A június 29-én forgalomba kerülő bélyeg Rippl-Rónai József Móricz-pasztelljéről készült diapozitív alapján több színű offsetnyomással a Pénzj egynyomdá ban. — Komoly témáról fogunk beszélgetni, hát „bemelegítésképpen" kezdjük egy játékkal! Honnan való az idézet? „A vasutasok nem úgy szokták kivenni a bort. Kissé arrébb tolják az abroncsot, és ott fúrják ki. mert úgy nem marad nyoma. Ha meglelt az edény, elütik a rést egy faékkel, és újra ráhúzzák az abroncsot..." — Ebbe a „szakmai titokba" egy vasutas avatta be Moldova Györgyöt, ő pedig — akit A mozdony füstje megcsapott — megírta. — Sokat lopnak a vasútnál? — Az áruszállítások során bekövetkezett károkért, s ide kell számítani a lopott holmik fejében fizetett kártérítést is. tavaly 24 millió forintot fizetett ki a MÁV. A szegedi igazgatóságra ebből 2 millió 365 ezer forint jutott — mondotta Megyik Ferenc vasútigazgató-helyettes —, tavaly ennyivel volt kevesebb a nyereség. S ha már a lopásokról kérdezett: el kell ismernünk, hogy a vasutasok közül is kerülnek kl tolvajok vagy vagonfosztogatók, de idegenek ls jócskán „besegítenek". Leginkább az ital, a cigaretta és a déligyümölcs-szállítmányok vonzzák a tolvajokat. — Miből adódik leggyakrabban kár? — A törésekből, a súlyhiányból és a minőségromlásból. A törések oka a rakodási szabályok megsértése és a figyelmetlen tolatás, a .iúlyhiányért azok felelősek, akik pontatlanul. szabálytalanul mérlegelnek, minőségromlás a kíméletlen árukezelésből adódik. Egy szó mint száz, a lényeg az, hogy a károk csak tisztességes, lelkiismeretes munkával előzhetők meg. Ezért is mondjuk olyan gyakran: elsősorban szemléletváltozásra van szükség ahhoz, hogy az az összeg, amelyet évről évre kártérítésként kifizetünk, a „zsebünkben" maradion. El kell érnünk, hogy a vezetők arra is figyeljenek, amit nem lehet a munkaköri leírásban rögzíteni. Ne menjenek el szótlanul a hanyagság mellett, ne tűrjék el a szabálytalanságokat akkor sem, ha nem a maguk munkaterületén tapasztalják. A társadalmi tulajdonra vigyázni mindig és mindenkinek feladata. — Tavaly megalakult az igazgatóságon a társadalmi tulajdonvédelmi tanács. Milyen feladatokat tűzött ki célul? — A tanács tervszerűen ellenőrzi, hogy a különböző munkaterületeken dolgozók betartják-e a társadalmi tulajdon védelmét szolgáló előírásokat, valamint összefogja, irányítja, szervezi a megelőzést célzó tevékenységet S mivel a hangsúly a megelőzésben van, rendszeresen szervezünk dolgozóinknak, köztük a kocsirendezőknek, a raktárosoknak és a kereskedelmi átvevőknek szakmai tanfolyamokat. Tanulságképpen, konkrét esetek kapcsán ismertetjük a kárt előidéző okokat. Azok ellen, akik a károkért felelősek, fegyelmi eljárást indítunk, ha kell, bűnvádi feljelentést teszünk, részkártérítésre kötelezünk. A kirívó esetek főszereplőit elbocsátjuk. A rendőrség, a tűzoltóság, a vám- és pénzügyőrség, valamint szállíttató partnereink bevonásával áruvédelmi megbeszéléseket tártunk. Mindezeket figyelembe véve arra számítunk, hogy az idei esztendőt a tavalyinál kedvezőbb eredménnyel zárjuk: s kevesebbet kell kártérítésre fizetnünk. — Jelentős kár éri a vasutat az utasok „jóvoltából" is... — A kocsirongálásokból, az alkatrészek és a berendezési tárgyak eltulajdonításából tavaly közel 600 ezer forintos kárt kellett a szegedi igazgatóságnak elkönyvelnie. Az utasok kitörtek 680 ablakot — 230 ezer forint értékben —. leszaggattak 12 ezer forint értékű függönyt, felhasítottak 21 ezer forint értékű műbőr üléshuzatot. 40 ezer forint értékben izzókat — sehol másutt nem használható villanykörtéket — vittek el. a sort folytathatnám tovább. Az utasok számlájára írható rongálásokkal szemben a vasút önmagában tehetetlen. Most megint csak a szemléletváltozásra kell apellálni. Sokat beszélünk manapság arról, hogy az emberek kulturáltabb körülmények között szeretnének utazni. Ennek viszont feltétele az Is, hogy kulturáltan viselkedjenek. Ha kevesebb lenne a rongálás, kisebb lenne a vonatokon á zsúfoltság. A javítások miatt ugvanis rendszerint a kocsiparknak csak 80—85 százalékát tudjuk közlekedtetni. Ladányi Zsuzsa Molnár Zoltán A vereség 37. — Hát akkor gondolja végig, legyen szfves, hogy mit ls tenne ön az én helyemben! Mert ha át kell vennem a petrencerudat. akkor, aggódom: nem volnánk képesek megfelelően biztosítani az ön őrzését. Ez esetben rögtön felmerül a veszély, 'hogy megszökik. Képes, nem? Ha megszökik. esetleg az ántánt burzsoá csapatok kezébe kerül. Tekintve, hogy mindeddig vezérkari beosztásban, hm..., szolgált, fontos információkat szolgáltathat ki az ellenségnek. Bár, bocsásson meg, mindinkább az a gyanúm, hogy a magához hasonlók minden fontos információt már eleve kiszolgáltattak, ebben azért nem lehetek egészen biztos. Óvakodnom kell tehát az ön elvesztésétől. Beláthatja, hogy nincs jogom kockáztatni. Tehát nem tehetek semmi mást: lelövöm. — Hol tanult logikát? — A forradalomban. — Remélem, maga sem veszi komolyan, amit itt olyan szónokian előad. — Bízza rém, hogy komolyan veszem-e?! De még nem válaszolt arra, hogv mit tenne az én helyemben?! — Én, barátom, ha maga a kezembe kerül, biztosíthatom. hogy minden teketória nélkül lepuffantom! Mellőzve minden szónoklatot és ideológiát — Az anyád rohadt istenit...! — rontott volna neki a hegyes bajuszú katona. De András rászólt: Allj!... Csak szabályosan. Bár az ls lehet, hogy nekem is egyből le kellett volna puffantanom — fordult megint Uproniczkyhez. — De egészen biztos nem vagyok benne. A szónoklatért egyébként bocsásson meg! Akárhogy is áll a dolog, szónoklatokat nem köteles végighallgatni. Mindent el fogok követni, hogy átadjam a dandárparancsnokságnak. — Dandárparancsnokság?! őrültség! Hol van már itt dandár? — Van dandár! — ordított rá most minden dühével András. — Van dandár! Fogja meg azt a hordágyat! A géppuska, mintha csak igazolni akarná, hogy valóban van dandár, újra megszólalt. Bizonyára ugyanaz a géppuska; bár nem egészen ugyanarról a helyről; nyilván közben tüzelőállást válthatott, hogy a románok be ne lőjék. Uporniczky nem szólt többet. Nem sápadt el, nem mutatott ijedtséget A lehető legközömbösebben tudomásul vette, hogy az eszmecsere véget ért. Odalépett a hordágyhoz, szabályosan beállt a két rúd közé. és lehajolt; megérintette a rudak nyelét, de még nem ragadta meg. Várta, hogy a katona is megfogja elöl a magáét. Aranka nem félt. Feküdt ernyedten a furcsa hordágyon, semmi erőt nem érzett magában, és semmi érdeklődést; érzékszervei is szinte kikapcsoltak. Fél karjával fogta a pólyát; de még ezt a legfontosabb feladatát is — hogy állandóan észlelje a pólyát, s ezáltal minden pillanatban a tudatában legyen, hogy nem veszítette el a gyereket — még ezt is igyekezett öntudatlanul, ösztönösen beidegződéssé, reflexszé alakítani. Himbálódzott, tehát vitték. Előtte és mögötte egy-egy, úgyszólván arc és jelleg nélküli emberi lény: eszébe sem jutott volna, hogy megnézze valamelyiket, s nemcsak azért., mert akkor fel kellett volna emelnie a fejét vagy elfordítani; nemcsak nyakizmainak ettől az esetleges erőfeszítésétől tartózkodott, hanem attól is, hogy egyáltalán, befogadjon valamilyen felesleges észleletet. Nem. nem. semmi, semmi. Nem is látott semmi mást. mint a kék eget. Még a kerítéseket, fákat, kukoricákat sem látta; semmit, ami mellett elmentek. Még az ég is. még az is túlságosan elég vqlt; azt sem kívánta látni. Időnként be-becsukta, csukva tartotta a szemét. Az ég, ez a tiszta kék ég különben ismerős volt, de nem törte rajta a fejét, s így jó darabig még az sem jutott eszébe, hogy hol és mikor is látott már ugyanilyen eget. Mintha régen, nagyon régen egyszer már vitték volna, mintha talán ugyanígy vitték volna, egy ugyanilyen kék ég alatt..., szép tiszta kék ég, leheletnyi felhőfátyolokkal ... De ez is annyira távoli múltnak tűnt.. - olyan megnyugtatóan távoli múltnak ... Közben egyszer az is volt, hogy feküdtek a kukoricásban, a kicsi felsírt, s akkor ő megszoptatta. Ez is emlékké vált, s már erre sem emlékezett egészen élesen, tisztán. A mozdulatai, ahogyan a blúzát kibontotta, s melle bimbóját a pici szájába nyomta, ezek nem tudatos mozdulatai voltak ..., hiszen ezek százezer éves mozdulatok, melyek most ösztönösen, tudata és akarata segítsége nélkül őbenne is megmozdultak ... Egyetlenegyre emlékezett világosan: András föléje hajolt aggódva, szeretettel, s akkor ő rámosolygott. Ezt tudta, hogy mosolyog. És ez a mosoly meg is maradt benne, ahogy aztán ringott tovább a hordágyon, az ismeretlen hordágyvivők járásának a ritmusára. S erről a mosolyról gombolyodtak le aztán még emlékszálak ... Ténfereg a Keleti pályaudvaron, hogy lehetne egy vonatra feljutni .. . Gyalogol a poroszlói országúton .. „ a csónak a Tiszán, az ám, a kék éggel... Belép András, ledobja a derékszíjat, tompán puffan az agyagpadlón. András itt van!... És a gyerek is. istenem, hát megszülte a gyereket!... De aztán megint elölről, a rendíthetetlen út, megy, megy Andrást megkeresni, megy a csúcsos hasával. Mindez ahogy felbukkant: egyszerre rögződött, és emlékké távolodott benne. S emlékként mítosszá is kristályosult a nagy időtömbök terhe alatt, melyek elválasztották már ezektől az emlékektől... Mert mintha nagy idők, nagy, súlyos időtömbök nyomultak volna be a tegnap és a ma közé, s még a ma órái közé is. De hát talán ki sem lehetett volna mindezt bírni másképp; ha nem távolodik emlékké, nem távolodik mítosszá. (Folytatjuk.) _ • .• 1 S