Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-13 / 136. szám

Szerda, 1979. június 91. « 5 Napirenden A kenyér és a péksütemény További automatizálás — a pazarlás elien A minőség javítására össz- tonna kenyeret gyártó vo­fisszpontosítják az anyagi- nalakon egyenletes minőségű műszaki erőket a sütőipar- árut készítenek. A fogyasz­ban, egész sor nagyüzemben tők elégedettek egyebek kö­korszerű gépek, eljárások zött a budapesti Százados úti alkalmazására tértek át s üzem termékével, de jó vé­ezekkel mar a korábbinál leménnyel vannak a pécsiek lesztési munkával fokoza­tosan elterjesztik az igen Szó esett a tanácskozáson a kenyérpazarlásról, amely évente több száz millió fo­rint kárt okoz. Az ipar szak­emberei ezért erőteljes fej­jobb minőségű kenyeret és péksüteményt készítettek— és a miskolciak is az auto­állapították meg kedden a maták által sütött kenyérről. MÉM-ben rendezett országos Megkezdték a péksütemé­sütőipari tanácskozáson. nyek gyártásának korszerűsí­A kenyérgyárakban 27 tését. Ennek keretében az nagy teljesítményű gépsor NDK-ból importált gép tet­működik, ezekkel készítik az te lehetővé a mind kere­országosan forgalomba ho- settebb sió-zsemle gyártá­zott kenyér 15 százalékát, sát. Ebből a termékből idén 1980. végéig további két már 4—5 félét hoznak for­ilyen automata berendezést galomba a balatoni szezon­adnak át. Az óránként ezer ban. jól bevált citopános kenyér­gyártási technológiát. Ez anyag jól helyettesíti a kovászt és az eddiginél sok­kal tovább elálló, jó minő­ségű kenyér süthető vele. Az ipar a pazarlás meg­előzésére tovább fokozza az egykilós vagy az annál ki­sebb súlyú kenyerek ará­nyát. (MTI) Vadvízország szomszédjában Két vízügyi igazgatóság a halprogramért Pár éve azt ígérték, lesz hal Magyarországon, ám a halprogramnak hirdetett ak­ció — amelyben haltenyész­tési, tartási, értékesítési és feldolgozási intézkedések, be­ruházások szerepelnek — mint valami szárazra vetett potyka, maga is vergődik. Országosan kevés a hal, és magyarázatként az objektív okok között aligha állná meg egyedül a helyét, hogy ami van, azt is külföldre visz­6zük... Van is, exportálunk is, de végül is úgy kéne itt­hon vállalnunk, hogy or­szághatáron túlra is vihes­sünk a pikkelyes jószágok­ból Program, nem program, nevezzük bármi néven, csak jó hír, ha épül egy halastó. Szeged határában a fáradha­tatlan ornitológus kutató által Vadvízországnak keresztelt, s Gép építi az új halastavat egy nagy teljesítményű föld­munkagépet tudunk üzemel­tetni, váltott műszakban. — Délelőtt — délután? — Éjjel-nappal. — Milyen munkarend sze­rint? — Heti hazautazással. Hét­egy héten. — Milyen a szegedi—gyu­lai együttműködés ? — Csak jót mondhatok ed­dig — bár most kezdtük a munkát. ök gondoskodnak — Okány. — Milyen? = — Békés megyei község Homoki Nagy istván film jé- Onnan jöttem. A gyulai víz­ben megénekelt Fehér-tó ügytől. Körösvidéki Vízügyi szomszédságában bulldózerek Igazgatóság, vagy ha tetszik, marják a földet, s alig ész- KOVIZIG. Ott dolgozom revehetően, de délibábtól re- 1973 óta- Akkoriban kotró­megő legelő fölé vékonyka gépen kezdtem, de voltam f5n_ szerdán, pénteken van sávként magasodva gyűlik a mar lánctalpas traktoron, munkásszállítás, ezek szerint csontkemény sziki göröngy. Vezettem DT—54-est, DT— kétszer jut haza a dolgozó A fekete kontúrok a. fákat 75-öst. jelzik. Tó épül... — Okány, Gyula. Szeged. * Milyen ez a vándorélet? Gyulai földgyaluk, szegedi ~ szkréperek. Ez jelenti a'ter- _ , , ' , . _ méketlen sovány legelő feltö- . ~ ™eg lehet szokni. résére szövetkezett munka- bonunk .a Iakokocsi> amely" az ellátásunkról, ebben ben­brigádok mindennapjait. Két ben amugy mindenunk meg' ne értek az üzemanyagtól a vízügyi igazgatóság vállalta Van" . . . meleg ételig mindent... — Távol a varostól... Felbúg egy földnyeső kát, amelyet a halprogram ~ Tavoí; az •igaz- úgy is szkréper motorja, félbesza­Ar-^i^hor, imondom, hogy itt a prérin, kítja a beszélgetést. A mű­a tűző napon aszalódunk, de szakváltást jelzi. A hatal­az is tény, hogy be lehet mas acéljószág nekirugaszy azért ruccanni Szegedre. kodik a félighántolt legelő­— Ismeri? nek. — Nem túlságosan. Sok _ Most humuszolnak. Ez Ba- időnk nincs ám ilyen munka azt jelenti, hogy lenyesik a mellett termőréteget. * — Amelyik nem termett a Szegedi Állami Gazdaság Hogy milyen munka, azt — Nem nagyon. Szikes 110 millió forintos beruhá- NaSy Lajos építésvezető volt Értéktelen föld. zással létesít egy félezer, mondja el. Szikes legelőn halastó. Ez egészen pontosan 576 hektá- — Tékintélyes beruházás, a földhasznosítás elveinek is ros halastavat. A tervek sze- amelyen nekünk, építőknek megfelel, gondolom, s meg­rint a haltelepítés, az európai 153 ezer köbméter földet kell akad az út szélén biciklire halastavi rendszerekben szo- megmozgatnunk a szegedi támaszkodó két bámészko­kásos ponty- és növényevő Alsótiszavidéki Vízügyi Igaz- dón, horgászbot a vállukon, fajok döntő többségű össze- gatóság dolgozóival közösen Várakoznak. Jól van fiúk, fő vállalt feladat szerint. az optimizmus, de ezért a Hányan jöttek? vizesek sem csodatevők. A azt a nagyszabású földmun­kát, amelyet a halprogram megvalósítása érdekében in­dított egy új társulás. Há­rom gazdaság szövetkezett Szegeden, hogy az amúgy szűkös halértékesítés gyenge mutatóit javítsa. A sándor­falvi Magyar—Lengyel rátság, a szegedi Felszaba­dulás Termelőszövetkezet és A korszerű nyelvhasználatunkban any­nyira mindennapivá vált, s meg­szokottá, mint nyáron a napsütés. Azt hiszem, a korszerű, a jobb udvarias ki­fejezése. Mert igényeljük a korszerűbb ok­tatást, korszerűbb kereskedelmet, a korsze­rűbb futballt és nem utolsósorban a kor­szerű közigazgatást. A jelzőt legszíveseb­ben akkor alkalmazzuk, amikor mást aka­runk. mint tegnap, ami körülményeinkhez méltóbb, alkalmazkodóbb. Mióta hirdetjük, le a bürokráciával, az állampolgár minél gyorsabban le tudja bonyolítani ügyét... Ilyen és ehhez hasonló jelszavak tucat­szám születtek és keletkeznek ma is. Igaz, a másik oldalon sincs állóvíz — korszerű­södik a közigazgatás. Amikor valaki ezt hallja, biztosan me­ditál azon, végül is mire gondoljon. Hogy kevesebb ügyben kell felkeresni a hiva­talt, vagy ezentúl nem kell annyit mérge­lődni valamilyen okmány kiállításával, mert az világosabb, egyszerűbb, könnyen áttekinthető, megérthető, vagy ... Egy­szuszra nagyon nehéz lenne a korszerűség ismérveit felsorolni, ezért talán azzal kez­deném. amire kevesebben gondolnak — a közigazgatás gépesítésével. A tudomány és a technikai forradalom eszközei szép lassan meghonosodnak a he­lyi és megyei tanácsoknál. Erre a területre nem volt gyors betörés, éveken át kísérle­teztek a? ország minden táján. Például Ba­lassagyarmaton arra voltak kíváncsiak, az ügyintézés mennyivel lesz gyorsabb és pontosabb, ha peremlyukkártyán dolgozzák fel az adatokat. Bács megyében mikrofil­mekkel oldották meg az irattári elhelye­zést, a film kevesebb helyet foglal el, mint az akta. Szegeden — ezt már évek óta tudjuk — a lakáselosztásnál segítenek a számítógépek, s mikrofilmre rögzítik az anyákönyvek másolatait. Vas megyében azt vizsgálták, a párhuzamos nyilvántartáso­kat hogyan kell megszüntetni, melyik te­rületen a legtöbb. Kecskeméten a számí­tógépeket elsősorban az ingatlan nyilván­tartásánál használják. A számítógépek egyre nagyobb teret kapnak az ügyintézésben és a kísérleti sza­kasz után hamarosan nagy számban ter­jednek el. Zala megyében a tanács és az egyik szakközépiskola együttműködési meg­állapodást kötött. Az iskola megtanítja a fiatalokat a programozásra, a tanács pedig elhelyezi őket az apparátusban. A gépek meghonosításában — a tanácsi munkánál — elsősorban az a gond, hogy a tanácsok és a programozógépeket gyártó vállalatok még egymás igényeit pontosan nem isme­rik. Annyi azonban bizonyos máris, hogy az új eszközök új módszert és munkastí­lust követelnek. A gépek önmagukban semmit sem oldanak meg. A tanácsok csak akkor látják hasznát a számítástechniká­nak, ha okosan, túlzás nélkül használják. Nem feltétlenül szükséges, hogy egy há­romezer lakosú község a tanácsi munkában is a számítástechnika legkorszerűbb eljá­rásait alkalmazza. De az se lenne hasznos, ha gépe lenne egy városi tanács minden osztályának. Nemrég, egy országos tanácskozáson, e témát hallgatva és vitatva, éppen az ra­gadta meg mindenki figyelmét, hogy a modern eszközök meghonosításánál még nagyobb szükség lesz a tanácsok együtt­működésére. Mert csak így lehet jól ki­használni a gépeket, és így nem lesz mé­regdrága az ügyintézés. És milyen legyen a munkastílus? Hiszen a korszerűségnek fontos tartozéka ez. Hosszú eredménylistát adhatnék közre, hogy a tanácstörvény megszületése óta ml minden történt. Nem vitás, az ügyintézés közelebb került a lakossághoz, egyszerűbb lett és egyre inkább okot ad a közmegelé­gedésre. Az elmúlt öt év felmérései bizo­nyítják: 4—5 százalék helyett egy-két szá­zalékra csökkent a fellebbezések aránya a tanácsoknál. Magyarázható ez az ered­mény a nagyobb önállósággal, a lekerült hatáskörökkel, mert így a körülményeket alaposan ismerve, helyben olyan döntése­ket hozhatnak, amelyeket az állampolgá­rok igazságosnak éreznek. Az országos irá­nyítószervek továbbra is vizsgálják, hogv milyen hatásköröket lehet leadni. Például július 1-től megváltozik a mezőgazdasági üzemek irányítása, s a gazdálkodó szervek önállósága tovább növekszik. A szervezeti egyszerűsítés a közigazgatás területi fejlesztésének mérföldköve. Szinte példaszerűen tanulmányozható a nagyköz­ségi közös tanácsok esetében. (Az elmúlt években Csongrád megyében is több közös tanács jött létre.) Nemcsak a gazdasági haszna a feltűnő ennek az átszervezésnek, tudniillik a közös erőforrás jelentősebh. nagyobb célok megvalósítására alkalmas. Hanem figyelembe kell venni, hogy az új­jászervezett közös tanácsi apparátus már kvalifikáltabb és a lakosság ügyei intézé­sénél érzi a magasabb szakmai színvonalat. A tanácsok társulását követve, a községek költségvetési üzemei is összefognak, hogv a helybeliek megelégedésére a szolgálta­tásokat és az ellátást javítsák. Jó példa er­re Mórahalom, ahol több község is hozzá­járult a költségvetési üzem alapításához. A közigazgatási határok nem lehetnek akadályai a gazdaságosságnak, a lakossági ellátás javításának. Jól megmutatkozik a fejlődés a város környéki községek eseté­ben is. Jelenti ez a területfejlesztés újabb szakaszát,, mert a városok jobban számba veszik vonzáskörzetük erőforrásait, több segítséget nyújtanak a szolgáltatás javítá­sától kezdve, az ellátás gondosabb meg­szervezéséig. Az élet azonban nemcsak örömmámor és diadalmenet, a nap nem egyformán süt minden oldalra. Mert az állapolgár még mindig sokat zsörtölődik azon, hogy sok a szabály, rendelet, nem tudja, melyik pa­ragrafust vegye figyelembe. Orvos ismerő­söm például azon bosszankodik, miért írja elő jogszabály, hogy mi legyen az orvosi táskában. Mert egészen mást tesz bele, ha új beteghez megy, vagy akkor, ha csak in­jekciót ad be. Persze, nekem hiába mond­ja. A profi hivatalnok is úgy van. mint orvos ismerősöm, ö is azt állítja, túlszabá­lyozott az életünk, s annak hatása már a szabálytalansággal is felér. Évek óta pa­nasz: sok a jogszabály. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának tájékoztatójából tu­dom. évente 1000—1100 paragrafus jelenik meg. Egy megye tanácsi apparátusa körül­belül háromezer utasítást kap felettes ha­tóságától évente. Ember legyen a talpán, aki ilyen dzsungelben el tud igazodni. E zen a téren is úgy várják a korsze­rűsítést a szakemberek, mint a gaz­da nyári aszálykor az esőt. Biztató­nak tűnik, hogy a minisztériumok egysé­ges keretbe foglalják majd jogszabályaikat, hogy a jövőben a jogalkotásnál méginkább figyelembe veszik a gyakorlati szakembe­rek véleményét, hogy... — ez a téma szin­te kimeríthetetlen. Az egészből az állam­polgár legtöbbször csak annyit vesz észre; ügyét, gondját udvariasan, pontosan és gyorsan megoldották. Vagy ha nem — ak­kor még többet kell beszélni a korszerű­ségről, közérthetőbben a minőségi munká­ról. Halász Miklós tételben valósul meg. Ha most odatévedne a fehértói csatorna partjára egy turistacsoport, s az ide­genvezetőnek mesélnie kelle­ne, bizonyára így vágná ki magát: Figyelem! Ez a tó nem tó. Többnyire aztán aligha futná a mondókájából, mert a szüntelenül köröző földmunkagépek dübörgése és a nyomukban felszálló por beléfojtaná a szót. Legfeljebb azt kérdezhetné a pokolime­leg fülkéből kimosolygó fia­talembertől: ez a gyalu gyu­lai? * — Az bizony — feleli, most már nem a képzelt idegen­vezető kérdésére a fiatal, mo­kány gépkezelő, Deli István. — Lakhelye? T% rr if rr • • Bőrdíszműipari modellkiállítás Tizenkét bőripari vállalat, kedden nyílt egyhetes mo­tanácsi és szövetkezeti üzem, dellkiállitáson. Az évenként valamint az ország legna- megrendezésre kerülő, orszá­gyobb műbőrgyára, a Gra- gos bőrdíszműipari modell­boplast, több száz bőrdísz- kiállítást a bőripari tudo­műipari terméket mutat be a mányos egyesület a TIT „ belkereskedelmi szakembe- Bocskay úti stúdiójában Mi, gyulaiak harmincan, halastó 1981-ben épül meg. í reknek, a külföldi vásárlók- szervezte meg. Női, bőrből ami azt jelenti, hogy tizen­Igriczi Zsigmond nak és a nagyközönségnek a Import helyett hazai Átalakították a technoló- nehezebb volt beszerezni, ezért intenzívebb hűtésről giát a Komárom megyei mert a világpiaci ára ugrás- kellett gondoskodni. A kísér­Ipari Melléktermék-feldol- szerűen emelkedett. Ez kész- letek azonban eredményesen gozó Vállalat tatabányai tette arra a vállalatot, hogy zárultak, s most már a ha­műanyagüzemében, hogy az hazai alapanyag után nézze- zai alapanyagból készítik, import alapanyagot hazaival nek. Végül is a Tiszai Vegyi- változatlan minőségben, a helyettesíthessék. Mostanáig kombinát egyik terméke, a műanyagtermékeket. A poli­külföldről vásárolt polietilén- polipropilén bevezetésére propilén alkalmazásával a ta­ből készítették a gyógysze- dolgoztak ki új technológiát, tabányai üzem évenként rek, a mosószerek és a kü- Az átállás nem volt egysze- .„., . . . lönféle más vegyianyagok tá- rű, mert a hazai polipropi- 10-14 milhó fonnt érteku rolására alkalmas flakonokat, lén feldolgozásához magasabb műanyag importálasát tette kannákat. A polietilént mind hőmérsékletre van szükség, s feleslegessé. (MTI) NDK-kitiinielés magyar vasutasoknak Az NDK budapesti nagy­követségén a magyar közle­kedés vezetőinek, képviselői­nek részvételével kedden ünnepségen emlékeztek meg az NDK vasutas és közleke­dési dolgozók napjáról. Wolf­gang Richter nagykövetségi tanácsos méltatta a két or­szág közlekedési dolgozói jó együttműködésének eredmé­nyeit. Az NDK közlekedési dol­gozóinak ünnepe alkalmából Ottó Arndt közlekedési mi­niszter kitüntetéseket ado­mányozott a két ország köz­lekedési együttműködésének fejlesztésében, a nemzetközi forgalomból adódó közös fel­zatban gyártható, a vállala-1adatok végrehajtásában ki. tok a belkereskedelem igé- tűnt magyar személyeknek. A nyeltél függően hozzák azo- 'z«á3K"5 kat forgalomba, részben m - NDK nagykövetségének az idén. (MTI) ideiglenes ügyvivője adta át. készült divattáskákat mutat be a Szegedi Bőrdíszműipari Isz is. A bemutatón egyebek kö­zött női táskák, aktatáskáié, bőröndök, övek és más dísz­műáruk láthatók, a legújabb divatirányzatnak megfelelő­en többségük bőr, illetve műbőr alapanyagból készült. Különösen sok a velúr és a színbőr kombinációjú ter­mék. Valamennyi bemuta­tott divatcikk nagy soro-

Next

/
Oldalképek
Tartalom