Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

69. évfolyam 127. szám 1979. lúnius 2., szombat Ara: 1,20 forint Zárómegbeszélések a Parlamentben — A közős nyilatkozat aláírása — Tudományos és kulturális egyezmény — Látogatás a XI. kerületben — Hazautazott a szovjet küldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Leonyid Iljics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével pénteken délelőtt az Országházban befejeződtek a hivatalos magyar—szovjet tárgyalások. A magyar tárgyaló küldöttség tagjai: Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára. Púja Frigyes külügyminiszter és Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai. A szovjet tárgyaló küldöttség tagjai: Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Ivan Arhipov, az SZKP Központi Bizottságinak tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, Viktor uobriíc, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a lvovi területi pártbizottság első titkára, valamint Vlagyimir Pavlov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A két küldöttség a nemzetközi politika és a kétoldalú kapcsolatok fontos kérdéseiről folytatott véleménycserét. Kádár János és Leonyid Iljics Brezsnyev kiemelte, hogy a két ország kapcsolatainak fejlődése, a két nép barátsága jelentós hozzájárulás a szocialista országok közösségének Egységéhez, a világbéke védelméhez. Aláhúzták: a tárgyalások egész menetét a teljes, kölcsönös egyetértés, a nézetek azonossága, az elvtársiasság és a testvériség szelleme jellemezte. Megvizsgálták és jóváhagyták a tárgyalások eredményeiről szóló közös nyilatkozatot, amelyet nyilvánosságra hoznak. A meleg, baráti légkörben lezajlott tárgyalások után Kádár János és Leonyid II. jics Brezsnyev aláirta a magyar—szovjet közös nyilatkozatot. Ezután Púja Frigyes és Andrej Gromiko látta el kézjegyével a magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködési egyezményt. Az ünnepélyes aktuson a magyar és szovjet tárgyaló küldöttség tagjain kívül jelen voltak: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Berecz János, a KB osztályvezetője, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, a KB tagja, Pozsgay Imre kulturális miniszter, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Fodor László és Varga István, a Központi Bizottság osztály vezetőhelyettesei és Roska István külügyminiszter-helyettes. Jelen voltak a budapesti szovjet nagykövetség vezető munkatársai. A záródokumentumok aláírása után a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője és tagjai a főváros XI. kerületébe, városnézésre indultak. A szovjet, magyar és vörös zászlókkal föllobogózott kelenföldi utcákon, tereken, az ablakokban és az erkélyeken több ezren várták szeretettel a testvéri ország vezetőjét Tapsra verődtek a tenyerek, amikor a városrészben feltűnt a Leonyid Iljics Brezsnyevvel, valamint a delegáció tagjaival érkező gépkocsisor. A kedves vendégek Kádár János, Gyenes András, Méhes Lajos, Púja Frigyes, Szűrös Mátyás és Szépvölgyi Zoltán társaságában megtekintették az új lakótelepet. A rohamléptekkel fejlődő XI. kerület e városrészében 1965 óta, a Szovjetuniótól vásárolt házgyárak elemeiből, több mint tízezer lakás épült, s mintegy 30 ezren költöztek összkomfortos, új otthonokba. A gépkocsisor végigfutott a Petzval József, a Mérnök, és a Fehér Lipót utcán, s az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke Kádár Jánossal integetve viszonozta a csaknem 200 ezer lakosú XI. kerület képviselőinek üdvözlését. * A XI. kerületiek között ott voltak Kelenföld évente 60— 70 milliárd forintnyi értéket termelő, sok szovjet alapanyagot és energiahordozót felhasználó üzemeinek, gyárainak dolgozói is. A BHG Híradástechnikai Vállalat élenjáró szocialista brigádjainak vezetői, a Szovjetuniónak készülő telefonközpontok gyártásának avatott mesterei. Ugyanúgy, mint a Magyar Kábel Művek képviselői, a Vinnyicát és Albertirsát összekötő, a szocialista országok összefogását példázó 750 kilovoltos távvezeték magyar szakaszán húzódó kábelek készítői. Kézlengetve köszöntötték az elhaladó vendégeket az egészségügyi, nukleáris gyógyító berendezéseket a Szovjetunióba és a többi szocialista országba szállító Gammagyáriak, valamint a Zsiguliprogramhoz évente több tízezer porlasztót készítő Kismotor- és Gépgyár dolgozói. A vendégek útja a szolgáltatóházzal, művelődési házzal, ABC-nagyáruházzal, s a jövő év elejére elkészülő 600 személyes filmszínházzal, valamint pihenőparkkal büszkélkedő városközponttól a Tétényi út és a Szakasits Árpád út találkozásához vezetett Az itt felépült új óvoda bejáratánál a környék lakóinak tapsa, éljenzése és Hargitai Antalné vezetőnő köszöntötte Leonyid Iljics Brezsnyevet A verőfényben fürdő kertben pedig 140 apróság zászlócskákkal integetve fogadta az érkezőket. Kadlecsik Marci, Mayer Szilvi és Zimmer Gyuszi köszöntő versikével kedveskedett a kerti székekben helyet foglaló pártés állami vezetőknek. A „mind e kerek nagyvilágon, boldogságot, békét" kívánó szavak után a kicsinyek vörös szegfűcsokrokkal szaladtak a vendégekhez. Közben a nagycsoportosok dalba kezdtek, s a lányok, fiúk, akik Fekete Jánosné óvónőtől tanulták a baráti ország verseit, dalait, a második strófától már oroszul énekeltek a születésnapi boldogságról. A gyerekarcok, a kedvesen csengő hangok mosolyt csaltak minden arcra, s amikor a kis ünnepség végén az óvodások rázendítettek a „Kalinkára", taps köszönte meg. A kicsinyek hosszan integettek a távozó szovjet pártés kormányküldöttség, a magyar vezetők után. Azután körbefogták a Leonyid Iljics Brezsnyevtől kapott nagy Misa mackót, a moszkvai olimpia jelképét, s kibontották a delegáció ajándékait, a sok-sok játékot rejtő dobozokat Az Országházban Kádár János és L. I. Brezsnyev aláírta a (MTI-fotó: Pálfai Gábor — Telefotó—KS) közös nyilatkozatot Leonyid Brezsnyev és Kádár János rádió- és tévébeszéde A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének hivatalos, baráti látogatása nlkalr mából Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának. első titkára beszédet mondott a televízióban, illetve a rédióbah, Leonyid Iljics Bressnye v Ugyanaz a gondolat irányítja lépteinket Végéhez ért a szovjet pártés kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azonnal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amelyben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá. amely tükrözi tárgyalásaink eredményeit. Jó és gyümölcsöző megbeszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együttműködésének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatkozik. Kádár elvtárssal együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt követően derekas munkát végeztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a szovjet—magyar kapcsolatok hatékonysága dinamikusan növekedni, minősége javulni fog. A látogatás politikai eredményei is jelentősek. A kommunizmus és a szocializmus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommunisták állandóan új jelenségekkel, új problémákkal találjuk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: közös útvonalunkat. Ezt megtettük, érdekes és hasznos munka volt. A nemzetközi politikai tennivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyanaz a gondolat irányítja lépteinket: megóvni és erősíteni a békét, lehetővé, tenni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erőforrásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberiség társadalmi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végérvényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában vagyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtörténelem egész folyamán megoldatlan maradt. Maga a modern fegyverek jellege teszi halaszthatatlanná ezt a feladatot. Am most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az enyhülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszersmind következetes reális lépések megtétele annak érdekében, hogy elhárítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mekkora volt a kétkedők és kishitűek száma, amikor tíz évve] ezelőtt itt, Budapesten, a Varsói Szerződés tagországai az összeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. mégis lett. Helsinkiig tövises volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitatja, hogy az értekezlet eredményeképpen megíavult az európai politikai légkör, s az együttműködés különböző szféráiban létrejött az előrehaladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a „hidegháborúhoz" kapcsolódó keserű fejezetét, s szilárdíthatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kezdeményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondolok, hogy rendezzünk összeurópai értekezletet az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely annak idején elindította a politikai envhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai enyhülés megvalósításában is. Az értekezlet természetesen nem helyettesíti a leszerelés kérdéseiről már folvamatban levő tárgyalásokat, ám kétségtelen, hogy elevenebbé teheti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden esetben előtérbe kell állítani a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Carter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó előkészítésében. Mint ismeretes, úgy tervezzük, hogy e találkozó során megerősítjük és -dáírjuk a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szovjet— amerikai szerződ !. Ez á/ okmány, amelyen az utolsó simításokat végzi'-. ' itathatatlanul a legnagyobb lépés lesz. amelyet a nukleáris (Folytatás a 3. oldalon.) Befejeződtek a magyar-szovjet tárgyalások VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÖLJETEK!