Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

69. évfolyam 127. szám 1979. lúnius 2., szombat Ara: 1,20 forint Zárómegbeszélések a Parlamentben — A közős nyilatkozat aláírása — Tudományos és kulturális egyezmény — Látogatás a XI. kerületben — Haza­utazott a szovjet küldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak és Leonyid Iljics Brezs­nyevnek, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnöksége elnökének ve­zetésével pénteken délelőtt az Országházban befejeződtek a hivatalos magyar—szovjet tárgyalások. A magyar tárgyaló küldött­ség tagjai: Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Lázár György, a Népköztársaság Miniszter­tanácsának elnöke, Németh Károly, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Méhes La­jos, a budapesti pártbizottság első titkára. Púja Frigyes külügyminiszter és Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagjai. A szovjet tárgyaló küldött­ség tagjai: Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere, Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Ivan Arhipov, az SZKP Központi Bizottságinak tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, Viktor uob­riíc, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának póttag­ja, a lvovi területi pártbizott­ság első titkára, valamint Vlagyimir Pavlov, az SZKP Központi Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió magyaror­szági rendkívüli és megha­talmazott nagykövete. A két küldöttség a nemzet­közi politika és a kétoldalú kapcsolatok fontos kérdései­ről folytatott véleménycserét. Kádár János és Leonyid Il­jics Brezsnyev kiemelte, hogy a két ország kapcsolatainak fejlődése, a két nép barátsága jelentós hozzájárulás a szo­cialista országok közösségé­nek Egységéhez, a világbéke védelméhez. Aláhúzták: a tárgyalások egész menetét a teljes, kölcsönös egyetértés, a nézetek azonossága, az elv­társiasság és a testvériség szelleme jellemezte. Megvizs­gálták és jóváhagyták a tár­gyalások eredményeiről szóló közös nyilatkozatot, amelyet nyilvánosságra hoznak. A meleg, baráti légkörben lezajlott tárgyalások után Kádár János és Leonyid II. jics Brezsnyev aláirta a ma­gyar—szovjet közös nyilatko­zatot. Ezután Púja Frigyes és Andrej Gromiko látta el kéz­jegyével a magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködési egyezményt. Az ünnepélyes aktuson a magyar és szovjet tárgyaló küldöttség tagjain kívül je­len voltak: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Berecz János, a KB osztályvezetője, Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi Ta­nács elnöke, a KB tagja, Pozsgay Imre kulturális mi­niszter, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke, Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok In­tézetének elnöke, Fodor Lász­ló és Varga István, a Köz­ponti Bizottság osztály vezető­helyettesei és Roska István külügyminiszter-helyettes. Je­len voltak a budapesti szov­jet nagykövetség vezető mun­katársai. A záródokumentumok alá­írása után a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője és tagjai a főváros XI. kerü­letébe, városnézésre indultak. A szovjet, magyar és vörös zászlókkal föllobogózott ke­lenföldi utcákon, tereken, az ablakokban és az erkélyeken több ezren várták szeretettel a testvéri ország vezetőjét Tapsra verődtek a tenye­rek, amikor a városrészben feltűnt a Leonyid Iljics Brezsnyevvel, valamint a de­legáció tagjaival érkező gép­kocsisor. A kedves vendégek Kádár János, Gyenes András, Méhes Lajos, Púja Frigyes, Szűrös Mátyás és Szépvölgyi Zoltán társaságában megte­kintették az új lakótelepet. A rohamléptekkel fejlődő XI. kerület e városrészében 1965 óta, a Szovjetuniótól vásárolt házgyárak elemeiből, több mint tízezer lakás épült, s mintegy 30 ezren költöztek összkomfortos, új otthonok­ba. A gépkocsisor végigfu­tott a Petzval József, a Mérnök, és a Fehér Lipót utcán, s az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke Kádár János­sal integetve viszonozta a csaknem 200 ezer lakosú XI. kerület képviselőinek üdvöz­lését. * A XI. kerületiek között ott voltak Kelenföld évente 60— 70 milliárd forintnyi értéket termelő, sok szovjet alap­anyagot és energiahordozót felhasználó üzemeinek, gyá­rainak dolgozói is. A BHG Híradástechnikai Vállalat élenjáró szocialista brigád­jainak vezetői, a Szovjet­uniónak készülő telefonköz­pontok gyártásának avatott mesterei. Ugyanúgy, mint a Magyar Kábel Művek kép­viselői, a Vinnyicát és Al­bertirsát összekötő, a szocia­lista országok összefogását példázó 750 kilovoltos távve­zeték magyar szakaszán hú­zódó kábelek készítői. Kéz­lengetve köszöntötték az el­haladó vendégeket az egész­ségügyi, nukleáris gyógyító berendezéseket a Szovjet­unióba és a többi szocialista országba szállító Gamma­gyáriak, valamint a Zsiguli­programhoz évente több tíz­ezer porlasztót készítő Kis­motor- és Gépgyár dolgozói. A vendégek útja a szolgál­tatóházzal, művelődési ház­zal, ABC-nagyáruházzal, s a jövő év elejére elkészülő 600 személyes filmszínházzal, va­lamint pihenőparkkal büsz­kélkedő városközponttól a Tétényi út és a Szakasits Ár­pád út találkozásához veze­tett Az itt felépült új óvoda be­járatánál a környék lakóinak tapsa, éljenzése és Hargitai Antalné vezetőnő köszöntöt­te Leonyid Iljics Brezsnye­vet A verőfényben fürdő kertben pedig 140 apróság zászlócskákkal integetve fo­gadta az érkezőket. Kadlecsik Marci, Mayer Szilvi és Zim­mer Gyuszi köszöntő versiké­vel kedveskedett a kerti szé­kekben helyet foglaló párt­és állami vezetőknek. A „mind e kerek nagyvilágon, boldogságot, békét" kívánó szavak után a kicsinyek vö­rös szegfűcsokrokkal szalad­tak a vendégekhez. Közben a nagycsoportosok dalba kezd­tek, s a lányok, fiúk, akik Fekete Jánosné óvónőtől ta­nulták a baráti ország ver­seit, dalait, a második stró­fától már oroszul énekeltek a születésnapi boldogságról. A gyerekarcok, a kedvesen csengő hangok mosolyt csal­tak minden arcra, s amikor a kis ünnepség végén az óvodások rázendítettek a „Kalinkára", taps köszönte meg. A kicsinyek hosszan inte­gettek a távozó szovjet párt­és kormányküldöttség, a ma­gyar vezetők után. Azután körbefogták a Leonyid Iljics Brezsnyevtől kapott nagy Misa mackót, a moszkvai olimpia jelképét, s kibontot­ták a delegáció ajándékait, a sok-sok játékot rejtő dobozo­kat Az Országházban Kádár János és L. I. Brezsnyev aláírta a (MTI-fotó: Pálfai Gábor — Telefotó—KS) közös nyilatkozatot Leonyid Brezsnyev és Kádár János rádió- és tévébeszéde A Szovjetunió párt- és kormányküldött­ségének hivatalos, baráti látogatása nlkalr mából Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának. első titkára beszédet mondott a televízióban, illetve a rédióbah, Leonyid Iljics Bressnye v Ugyanaz a gondolat irányítja lépteinket Végéhez ért a szovjet párt­és kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azon­nal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amely­ben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá. amely tükrözi tárgyalá­saink eredményeit. Jó és gyü­mölcsöző megbeszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együtt­működésének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatko­zik. Kádár elvtárssal együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt követően derekas mun­kát végeztek a minisztertaná­csok elnökei. Most meggyő­ződéssel jelenthetjük ki, hogy a szovjet—magyar kapcsola­tok hatékonysága dinamiku­san növekedni, minősége ja­vulni fog. A látogatás politikai ered­ményei is jelentősek. A kom­munizmus és a szocializmus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommunisták állandóan új jelenségekkel, új problémák­kal találjuk szemben magun­kat. Éppen ezért hasznos egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: közös útvonalunkat. Ezt megtettük, érdekes és hasznos munka volt. A nemzetközi politikai ten­nivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyan­az a gondolat irányítja lép­teinket: megóvni és erősíteni a békét, lehetővé, tenni a vi­lág népei számára, hogy erő­feszítéseiket és erőforrásai­kat teljes mértékben az alko­tás céljaira összpontosíthas­sák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberiség társadalmi fejlő­dése előtt. A háborús veszélyt vég­érvényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában vagyunk, hogy olyan felada­tot tűzünk ki, amely a világ­történelem egész folyamán megoldatlan maradt. Maga a modern fegyverek jellege te­szi halaszthatatlanná ezt a feladatot. Am most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az enyhülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magá­ban rejt. Mi úgy értelmez­zük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, ha­nem egyszersmind következe­tes reális lépések megtétele annak érdekében, hogy elhá­rítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mek­kora volt a kétkedők és kis­hitűek száma, amikor tíz év­ve] ezelőtt itt, Budapesten, a Varsói Szerződés tagorszá­gai az összeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javasla­tot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. mégis lett. Helsinkiig tövises volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitat­ja, hogy az értekezlet ered­ményeképpen megíavult az európai politikai légkör, s az együttműködés különböző szféráiban létrejött az előre­haladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttas­suk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a „hidegháborúhoz" kapcsolódó keserű fejezetét, s szilárdít­hatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kez­deményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gon­dolok, hogy rendezzünk össz­európai értekezletet az Ame­rikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely annak idején elindí­totta a politikai envhülés fo­lyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai enyhülés megvalósításában is. Az értekezlet természete­sen nem helyettesíti a lesze­relés kérdéseiről már folva­matban levő tárgyalásokat, ám kétségtelen, hogy eleve­nebbé teheti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben min­den esetben előtérbe kell ál­lítani a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Car­ter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó elő­készítésében. Mint ismeretes, úgy tervez­zük, hogy e találkozó során megerősítjük és -dáírjuk a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szovjet— amerikai szerződ !. Ez á/ okmány, amelyen az utolsó simításokat végzi'-. ' itatha­tatlanul a legnagyobb lépés lesz. amelyet a nukleáris (Folytatás a 3. oldalon.) Befejeződtek a magyar-szovjet tárgyalások VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÖLJETEK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom