Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

Tizennégy együttes a néptánefesztiválon Nemzetközi sokadalom a Dóm téren — Sajtótájékoztató Szegeden Hetedik alkalommal ren- guráival ismertet meg. A dezik meg Szegeden a Nem- játék egy találkozás történezetközi Szakszervezeti Nép- te, a vásárban bolyongó letáncfesztivált. Az előkészüle- gény és leány különféle vitekröl és a seregszemle szontagságok utáni egymásra programjáról dr. Simoncsics találásának meséje. Az elóJános, az SZMT munkatársa adás Irányítója a vásári kotájékoztatta az újságírókat médiás, ebben a szerepben tegnap délelőtt a Sajtóház- Jobba Gabit láthatja majd a ban. közönség. A gálaműsort — A fesztivál rendezői — a melynek koreográfusa StolSZOT, az SZMT. a városi ler Antal, zenéjét Rossa tanács — az idei találkozó Lás*10 szerezte, a szövegét programját úgy állították Csukás István irtó, a díszleössze. hogy a különböző ren- teit Székely László tervezte, dezvények a népek közötti a rendezője Nóvák Ferenc — barátság erősödését szolgál- UW is jellemezhetnénk: Váják, a résztvevők megismer- s81- 8 vásárban. Előadása kedhessenek egymás munká- elött ugyanis valódi népműJával, eredményeivel. vészeti vásárt rendeznek az Aradi vértanúk terén. Az A julius 14—24. kőzött orezág minden tájáról érkező megrendezendő fesztiválra népművészek állítják itt fel összesen 14 folklóregyüttes sátraikat és kínálják portéérkezik Szegedre. Az öt ma- káikat. A hajdani vásárok gyár (az Építők Vadrózsák, hangulatát idézik a gálára a VDSZ Bartók Béla, a Mis- igyekvő nézőseregnek a tékalei Avas, a Budapesti Ker- ren feuépő komédiások (a tészeti Egyetem MEDOSZ és Kecskeméti Egészségügyi F6az EDOSZ Szeged Tánc- iskola színjátszói vásári koegyüttes), valamint a kilenc médiákat mutatnak be), a külföldi (NDK-beli, szovjet, bábjátékosok, a kikiáltok, lengyel, csehszlovák, román, zenészek és táncosok — mígbclgár, jugoszláv, finn és nem a nagyszínpadi játék ciprusi) táncesoporttal elő- irányító1a, a Komédiás, a szőr a megnyitóünnepségen dóm ei5ttl nézőtérre invitalálkozik a közönség, ame- tálja őket, a nemzetközi váJyet ezúttal nem a Széchenyi SJ$r megtekintésére. Az idei téren, hanem a Tisza-parton gálaesten ugyanis, csakúgy rendeznek. Az újjáépült rak- mjnt a korábbi években, a part lépcsősorain helyet fog- fesztivál külföldi tánccsolaló nézőknek a vízparti portjai is fellépnek. Mindszínpadon mutatkoznak be az gs^e annyi a változás, mint együttesek, itt veszik át a ezt Nóvák Ferenc a sajtóváros kulcsát és fogadják tájékoztatón elmondta, hogy őket a fesztivál tíz napjára nem kapcsolódnak a játék Szeged polgáraivá. cselekményének menetébe, A kétévenkénti fesztiválok hanem rövid, önálló táncsorában az idei az első, ame- hetetekkel köszöntik a közönlyen a versenyizgalmak he- sőget. Ivét a tét nélküli vetélkedés A fesztiválra érkező külveszi át: nem lesz koreográ- földi együttesek ebben az év~ fiai verseny, a folklórbemu- ben is ellátogatnak a megye tatókon az egymás iránti városaiba és községeibe, vatisztelet és megbecsülés sar- ]amint fellépnek más mekallja nívós teljesítményekre gyékben is: Pest megyében a csoportokat. Három folklór estet rendeznek az újszegedi a bolgár együttes. Fejér meszabadtéri színpadon: június gyében a csehszlovákiai és 14-én, 15-én, illetve 17-én. a ciprusi csoport, Szolnok A fellépő együttesek 25 per- megyében a szovjet együttes, ces néptánc-összeállításokat Ba ában az NDK-beli, mutatnak be, nezoik pedig is- J , . mét szavazhatnak a leg- ékesben a Jugoszláviái es a jobbakra. Az egy-egy estén finnországi, Tolna megyében legtöbb szavazatot kapott a lengyel, Bácsban pedig a tánccsoport elnyeri a közön- románial együttes ad műsort, ség diját Minthogy a fesztivál elsődleges célja a népek közötti barátság ápolása, számos rendezvényt terveznek, amelyeken egymás jobb megismerésére nyílik alkalmuk a résztvevőknek. Így például: a közönségdíjak átadását összekapcsolják az azonos napon fellépő együttesek baráti találkozóival, amelyeket a Vigadóban rendeznek. Barátsági estek lesznek a Juhász Gyula Művelődési Központban, a MAV kollégiumban, illetve a fesztivál zárásakor az Ifjúsági Házban is. A közönséggel. a szegedi érdeklődőkkel a fesztivál újfajta rendezvényein, az úgynevezett nemzeti napokon ismerkedhetnek a külföldi táncosok. Ezeket délutánonként, a múzeumkertben tartják, ahol egy-egy külföldi együttes 30 perces táncösszeállításban mutatja be nemzete sajátos hagyománykincsét. A nemzetközi találkozó másik újdonsága: ezúttal nem egy, hanem két alkalommal kerül a dómszinpadra a fesztivál gálaműsora, melynek fcíme: Vásár, avagy nemzetközi sokadalom Szegeden. A kétrészes táncjáték — a lakodalmas szokásokat (Hegyen-völgyön lakodalom), a tavaszváró rítusokat (Májusjárás), a szüreti hagyományokat (Szüret) feldolgozó, eddigi gálaestek után — most a régi vásárok hangulatát idézi fel, jellegzetes fiS, E. Könyvheti találkozások ÜJABB 1RÖ VENDÉGEK találkoznak az olvasókkal a könyvhét szegedi programjában. Ma. szerdán délelőtt Takács Tibor látogat rendhagyó irodalomórára a Madách utcai általános iskolába. Délután fél 3-kor Mocsár Gábor találkozik a textilművek dolgozóival; 3 órakor Takács Tibor a tarjáni 606-os fiókkönyvtár, Mándy Iván a Juhász Gyula Művelődési Köz^ pont vendége. Jókai Anna délután 6 órakor a vízműveknél, Hegedűs Géza az Ifjúsági Házban vesz részt íróolvasó találkozón; Mándy Ivánt este 7 órakor a Móra kollégium diákjai fogadják. A könyvutcában ma délután 4 órakor az Ifjúsági Ház színpada ad műsort. "A CSÜTÖRTÖKI RENDEZVÉNYEK délelőtt kezdődnek. 11 órakor Mándy Iván a 624-es szakmunkásképző intézetbe, Takács Tibor a Kőrösy József szakközépiskolába látogat. Délután 2 órakor Jókai Anna a fonalfeldolgozó vállalatnál vesz részt író-olvasó találkozón. Fél 5-től a Kárász utca könyvsátrai között a vasútforgalmi szakközépiskola irodalmi színpadának tagjai szórakoztatják az arra járókat. Este 7 órakor az újszegedi November 7. Művelődési Házban bemutatják Jancsó Miklós—Hernádi Gyula Eletünket és vérünket című filmtrilógiájának második, Allegro Barbaro-részét. MÖRA-EMLÉKMÜSORT rendez az író születésének 100. évfordulója tiszteletére a Juhász Gyula Művelődési Központ június 8-án, pénteken este 6 őrakor. A műsort összeállította és bevezetőt mond Annus József író, a Tiszatáj főszerkesztő-helyettese. A program első felében novellák hangzanak el, a műsor második része a publicista Mórát mutatja be, példázva, milyen bátorsággal állt ki az Igazság, a tiszta emberség érdekében. A Móraemlékműsorban közreműködik Kovács János, Mentes József és Nagy Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház művészei. Kiállítási napló Három szegedi művészit® A kiállítási program különös véletlenje folytan a hét végén három szegedi művésznő önálló kiállítása nyílt meg. Kopasz Márta grafikáit és festményeit a Bartók Béla Művelődési Központban mutatják be; Kováts Margit festményeiből és Gerle Margit kerámiáiból a Móra Ferenc Múzeum Képtárában rendeztek kiállítást. Tulajdonképpen a szegedi képzőművészet három generációja mutatkozik be, három műfajban, három különjsöző törekvést reprezentálva. Kopasz Márta az összekötő kapocs, a híd Szeged felszabadulás előtti és mai képzőművészete között; Kováts Margit, mint a középgeneráció egyik tagja, a hagyományos kifejezésmódok eredeti megújítója, aki a posztimpresszionista kifejezésmódtól jutott el mai kénéi világához; míg á fiatal Gerle Margit a kerámia műfajának ősi módszerét ötvözi újító törekvéseinek eredeti kísérleteivel. Kopasz Márta elsősorban és eredendően grafikus alkat — annak ellenére, hogy mostani tárlatán döntő súllyal festményeket mutat be. Eredeti és kiforrott látásmódja, képalkotó stílusa, technikai biztonsága mindenekelőtt linómetszetein teljesedik kl. A fekete-fehér drámaisága, a „genius loci", azaz a hely szelleme, városszeretete, ötvöződik a felületek finom és játékos cizelláltságával, a linóleum lap részletező megmunkálásával és tematikájának jelképiségével. Mondanivalójának alapvető meghatározója a műveltségélmény, Szeged szeretete, a városhoz kapcsolódó legendák, mítoszok újraélése. Ebből az inspirációból születnek a legjobb fametszőhagyományokra, az egykori szegedi grafikai iskola — Buday György, Vadász Endre, Bordás Ferenc — értékeire épülő lapjai, a Boszorkányok menete, Szeged 1945—1975, Szegedi anya, Uránia, Erató, Alkotó női genius stb. Festményei már több gondot okoznak a szemlélőnek. Pedig technikája korszerűnek nevezhető, finom tónusok, lazurok, átmenetek, a festék öntörvényű mozgásának kiés típusok Két tévéműben figyelhet- szak legnehezebb napjairól tünk föl rájuk. Raffai Sarol- és embereiről adnak keresztfa Egyszál magam című re- metszetet. Nyilván a követgényéből Sipos Tamás írta az kező meggondolásból: kritiazonos című tévéfilm forga- kus pillanatokban, válságos tókönyvét, Litványi Károly helyzetekben ismerszik meg volt a dramaturg és Horváth az ember, azok a magatarTibor a rendező. A másik tástípusok, melyek ábrózoláműsor, amiről szólunk, Csiky sára a történet lehetőséget Gergely Ingyenélők című ad, ma is jellegzetesek. Fonképernyő színművének tévéváltozata, Szántó Erika dramaturgi közreműködésével Hajdufy Miklós rendezte. tosabb ezek fölmutatása, mint az asszony egyéni, bár a tágabb és szűkebb környezet által egyaránt meghatározott Az Egyszál magam vitákat váltott ki megjelenése idején, míg erkölcsi és valósághiteléről ki-ki dicsérően bepatizálhatnánk eme, a filmből „kiolvasható" alkotói gondolattal, ha sikerült volszélt, többen számon kérték na hatás<?' i.^ln?af: ,a • ™ perces musorido alatt lankadatlan érdeklődést kiváltó a mű időtálló irodalmi értékeit. Mintha a film készítői , . . sem találták volna ez utőb- tóvévájto^tot kétótem. biakat; belső történések, De ilyen film nem született, hlbiakat; belső történések, a J /.I j i szereplők lélektani mozgatói- (társadalnak ábrázolása helyett a tan- mi). tablo folrajzolásanak igétestület 1956-os nehéz nap- ^í^.6 ^ko4ckak jainak eseményeit pergették *tJf0»tunk Anna le. a lírai stílus és színek helyett a kemény, puritán, tényszerű ábrázolásmódot választották. Vagyis úgy döntöttek, hogy nem Kúti Anna, a főszereplő tanítónő regényét dolgozzák filmre, hanem egy bonyolult történeti korszemélyes történetéből is néhány részletet — a kettő pedig sehogy sem ötvöződött egységes egésszé. Amiért mégis érdemes volt megcsinálni és megnézni az Egyszál magam tévéváltozatát: bár meglehetősen motiválatlanok maradtak az egyes szereplők reakciói a történelmi és tantestületi eseményekre, a színészek jóvoltából mégis jellegzetes magatartástípusok rajzolódtak elénk. Trokán Péter a csaló igazgató gátlástalan pálfqrdulásaira, „amerről a szél fúj, úgy hajlunk" — természetére ls koncentrált; Győrffy György maga volt a lábon járó szolgalelkűség, Avar István az egérszürke, de becsületes vezető típusához talált új színeket. Vörös Eszter megmutatta, hogy hitelesebben ls elő tudta volna adni Anna erejét és gyengeségeit, ha módja van bővebb indoklásra. Az Ingyenélőknek ugyanez az erénye: a színészek árnyalt típusokat teremtettek. Szemes Marinak bámulatos mutatványokkal sikerült meggyőzni bennünket, hogy a csalárd, léha, felelőtlen ember nem egyszerűen megvetendő, hanem szánnivaló is lehet, Bencze Ferencnek pedig arról, hogy nincs roszszabb a buta jóhiszeműségnél. S. E. használása is tetten érhető a képeken. Színei sokszor bántóak, mégsem adnak igazi színélményt; kompozíciói dekoratívak, de gyakran plakátszerűek, reklámízűek; képépítése tolakodó, ahelyett, hogy megindító lenne; mondandója, szándéka szerint, költőien jelképes, a valóságban erőszakoltan magyarázkodó; a képeknek jellemzője a teátralitás, de ezek a színházhoz kapcsolódó élmények a drámai erő helyett a másodlagos hatások enerváltságát hordozzák. Néhány szép festményről mindenképpen szólnunk kelL Mindenekelőtt három tájképéről, ahol az egymás mögötti ' domboldalak finom zöldjel-szürkéi-fáradt lilái, illetve az előtér őszi fái és a mögötte levő hegyvonulatok farkasfoga, valamint a fürdőzők finom párával bevont hangulata igazi festői erényeket csillogtat. Ugyancsak figyelemre méltó a bejárat melletti két „mélytengeri" felvétel, csillámjaival, koralljaival, fénypontocskáivaL a < Kováts Margit az emberi lélek térképét rajzolja meg, személyiségének mikroszkopikus felvételeit tárja elénk a képtárban. Képei előtt mikroszkóp nagyítója alá helyezett metszetekre, játékos korallépítményekre, megfejthetetlen csigaházakra, csodakristályokra gondolhatunk — csakhogy ezek láttán pusztán csodálkozunk és gyönyörködünk. Kováts Margit festményei előtt azonban elfog bennünket a döbbenet és a rádöbbenés, a megrendülés és az önvallomás kényszere. Bekapcsol bennünket személyiségének áramkörébe, elvezet legbensőbb titkaiba, a lélek tájaira. Saját gyötrődéseinket, örömeinket, magányunkat és feloldódásunkat, elfáradásunkat és nekibuzdulásainkat látjuk viszont ezeken a nagyon míves, nagyon gondosan megformált festményeken. Kováts Margit azzal, hogy kimondja saját boldogságát és rettenetét, hogy egyformán vállalja örömét és bánatát, erényeit és gyarlóságait, tehát teljes életét, példát mutat. Kováts Margit jórészt ösztönösen alkot. Nem tervezi meg előre a képet, nem gyűjt motívumokat, nem készít vázlatokat, nem kerekít előre eszmei mondanivalót. Az éppen itt lebegő hangulat, az éppen jelenlevő Indulat vezeti ecsetjét, az éppen föltoluló érzelmek keverik színeit — az éppen búcsút intő pillanat egyéniségén átszűrt lelki nyomata a kép. Bizonyára sokan keresik majd és számon is kérik tőle a tudatosságot, a kimódolt precizitást, a fegyelmezettséget. De hát éppen attól van varázsa Kováts Margit szinte mesés látomásainak, hogy szabadjára engedi érzéseit és gondolatait, hogy a lehető legőszintébben tárulkozik ki festményein. * Gerle Margit még a szegedi Tömörkény gimnázium művészeti tagozatos diákjaként megtanulta a kerámia ősi alapmesterségét, a korongozást, határozott fazekas szakmai tudást szerzett. A főiskolán döbbent rá, hogy az agyaggal, ezzel a képlékeny, formálható, alakítható anyaggal mást is ki lehet fejezni. Évek kellettek, amíg megszerezte az ehhez szükséges fizikai és lelki rugalmasságot. Mindent kipróbált, végigzongorázta a formaalakítás egész skáláját, a hagyományos módszerektől a legdrasztikusabb indulatok kifejezéséig. A mostani kiállítás az első igazi megméretés — ez harmadik önálló kiállítása a diploma megszerzése óta. Alig több mint öt esztendő kellett Gerle Margitnak ahhoz, hogy a stagnáló magyar kerámia egy új lehetőségét kiérlelje. A kiállítás azt is bizonyítja, hogy egyforma biztonsággal formál hagyományos funkcionális kerámiaedényeket. a korszerű környezetkultúra követelményeihez alkalmazkodó, új anyagokat fölhasználó vázacsaládokat, kehely csoportokat. dekoratív, díszítő jellegű kerámiatárgyakat, épített térbe illeszkedő kompozíciókat és a műfaj szokatlan tájaira is elmerészkedik: kerámia tájképekkel kísérletezik. Kiállításának „főszereplői" organikus képzeteket keltő, csavarodó, hullámzó, szinte a földből kinövő, hol kopjafára, hol sírkövekre, hol növényi formákra emlékeztető kerámia tárgyak, melyeknek előképe a Felhők lebegő térjátéka, a Nagyapám ujjai című fehér memen tócsoport. Legtöbbje a hagyományos, lábbal hajtott ősi fazekaskorongon készült, s ezek a tárgyegyüttesek, kerámiacsoportok igazi tartalmaikat és szépségeiket a színezés eredetiségével, dekorativitásával nyerik el. A karcsú forgástestek — gombjaikkal, hólyagjaikkal, gombafejeikkel — hol fehér erdőként egy steril világba vezetnek bennünket, hol a fejlődés, a vegetáció élményét sugallják. Ezek a művek parkokban, épített térben teljesedhetnének ki, játszótereken bonthatnák ki igazi szépségeiket, ahol a korongozott, színes porcelán oszlopok szélkakasai, mobil propellerjei nemcsak esztétikai élményt nyújthatnának, de bekapcsolnák erőterükbe a természet pillanatnyi helyzetét is. A legújabb kísérletek egy hosszú utazás élményanyagából születtek. E tájképesszenciáknak csak egy kerámia makettjét mutatja be, a sorozat többi darabja fotón látható. Így is izgalmas vállalkozás tanúi lehetünk, amikor is tájelemek — dombok, víz, folyó, bokor, fa stb. -• válnak öntörvényű alkotásokká agyagból formálva, kemence tüzében égetve. A nagy méretek mellett Gerle Margit szívesen foglalkozik a kerámia legintimebb válfajával, ékszerek készítésével. Egy fiatalokból álló divattervező csoport tagjaként legegyszerűbb térformák karcolt, vésett, festett, ritmusokra épülő együtteséből készít korunk igényeihez szépen simuló ékszereket. Tandl Lajos A nyugdíjasokról A nyugdíjasok közéleti tevékenységéről, a társadalomhoz fűződő kapcsolatairól, gazdasági és szociális gondjairól legjobban a lakóbizottságok tájékozódhatnak és segíthetnek ezek megoldásában. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a lakóbizottságok tagjai közül legyen egy, aki napra készen ismeri majd a környezetükben élő idősebbek életét, munkáját, örömét és gondját, gondoskodjon szó? rakozásukról — állapították meg az ldőskorúakkal foglalkozó társadalmi bizottság ülésén, amelyet kedden tartottak a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában. A bizottság ezen az ülésen — a beérkezett javaslatok alapján — elfogadta az ez évre szóló munkatervet, s az elnök beszámolt a különböző társadalmi szervezetek terveiről, valamint eddigi eredményeiről. (MTI)