Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

Szerda, 1979. június 27. 25 Elhunyt Örkény István Megrendülten tudatjuk, hogy súlyos betegség következ­tében 67 éves korában elhunyt Örkény István Kossuth­díjas és kétszeres . József Attila-díjas író, a Magyar írók Szövetsége titkárságának tagja. Halála pótolhatatlan vesz­tesége kulturális életünknek. Temetéséről később intéz­kednek. Kulturális Minisztérium, Magyar írók Szövetsége Örkény István 1912. ápri­lis 3-én született Budapesten. A műegyetemet végzett fia­tal vegyészmérnök első írá­sai a 30-as években, a Szép szó című folyóiratban jelen­tek meg; ennek iról köréhez tartozott. A későbbiekben 8 Magyar csillag, az Ellenzék, a felszabadulás után az Új­hold, a Csillag és más iro­dalmi lapok közölték írásait. Meghatározó élménye volt a második világháborús kato­nai szolgálat, a hadifogság amelyből 1947-ben tér haza. 1949-ben az Ifjúsági Színház dramaturgja, 1951—53 között pedig a Magyar Néphadse­reg Színházának dramaturg­ja volt. Kezdeti írásait helyenként szürrealista vonások jelle­mezték, korai műveiben el­sősorban a polgári élet zsákutcáját ábrázolta. Alko­tó munkássága az elmúlt két évtizedben teljesedett ki. Erős intellektualizmustól át­hatott írásaitól nem idegen az irónia sem. Első ízben 1955-ben, a Hó­viharban c. kötetért kapott József Attila-díjat., másodíz­ben ugyanezt 1967-ben, a Kossuth-díjat pedig 1973-ban kapta meg. A Munka Ér­demrend arany fokozatával 1972-ben tüntették ki. Örkény István időtálló művek egész sorát alkotta. Tóték és Macskajáték című színműveit világszerte bemu­tatták, több országban, így a Szovjetunióban jelenleg 's műsoron vannak. Kiváló el­beszélő. egyik legjelesebb prózaírónk volt. Más munkái mellett erről tanúskodnak a Koránkelő emberek riport­jai, elbeszélései, s műfajte­remtő alkotásai, az egyper­ces novellák. Összegyűjtött munkái Időrendben címmé! jelentek meg. Történészek tanácskozása Magyar—román történész vegyes bizottsági ülés kez­dődött hétfőn a Magyar Tu­dományos Akadémián. Az Elekes Lajos akadémikus ve­zette magyar és a Stefan Pascu akadémikus vezette román tudósdelegáció az európai és ezen belül a Duna táji országok 1848-as forra­dalmainak kérdéseit elemez­te. Előadások hangzottak el — az új kutatási eredmények alapján — az európai forra­dalmak típusairól, sajátossá­gairól. általános történelmi értékelésükről. Áttekintették az 1848—1849-es közép- és délkelet-európai forradalmak sajátos problémáit, egymás­hoz való viszonyát, továbbá a kor európai történetében, a polgári világrend kialaku­lásában betöltött helyüket. Az előadásokat vita követte. Kedden a magyar—román történész vegyes bizottsági ülés a referátumok feletti szakmai vitával folytatódik az Akadémián. Az ötnapos tanácskozás második szaka­szában, csütörtökön a két or­szág történészei a két világ­háború közötti magyar—ro­mán haladó kulturális kap­csolatokat vizsgálják. Beton-Hilton, magyar módra Nem tudom, az ország la­kosságának hány százaléka, legalább hozzávetőlegesen mennyi ember él új lakóte­lepeken. (Nem tudom, mert az erről szóló rádiós sajtó­konferencián ez nem derült ki.) Azért valószínű: lehet­nek annyian, hogy a téma a legközérdekűbbek egyikének számítson. Jól „tudta" ezt a műsor is, azaz a múlt héten hétfőn este a Kossuth adón sugárzott, az új lakótelepek­kel foglalkozó nyilvános saj­tókonferencia. A rádióújság beharangozójáról szólva: „szinte nincs olyan jelentő­sebb város országunkban, amelynek egyik részén ne emelkedne új lakótelep vagy lakónegyed, házgyári ele­mekből készített, sok emele­tes házak tekintélyes cso­portja. Az ezekkel kapcsola­tos kérdések — a tervezéstől a kivitelezésen, az ellátáson és magán az ott lakáson át sok másig — a lakosság je­lentős részét érintik." Igen, a lakosság jelentős részét érintik. Például már első pillantásra, küllemükkel is. Azzal, hogy többségük egyhangú, sivár, csúnya. Ha persze a miért ?-re az illeté­kes válasza olyaténképpen kezdődik: „hadd ne részle­tezzem", akkor jöhet az első fölhördülés. Csak részletez­ze! Nem fogjuk unni. Azután kicsit később határozottan: „lehet ebben része a terve­zésnek, de a körülmények­nek is." Kettes számú hör­dülés: most akkor minek le­het része benne? Hogyan, miként, miért? („A lakosság jelentős részét érintik.") Más. A házgyárak re­konstrukcióival az a törek­vés is párceuL, hogy az új lakótelepek „szellősebbek'' legyenek. Szegedi, tarjáni hördület: a Csillag téren két tízemeletes pontház épül most, közel, s távol szinte az egyetlen kitekintést, tágabb szemhatárt biztosító helyen. Szellősséget biztosítandó. így aztán a Csillag térből jószeri­vel a 6zép név egyik fele marad. A csillag. Amiket az égen láthatunk éjjelente, mert ha nem panelt aka­runk szemlélni, csak abba az irányba tekinthetünk. („A lakosság jelentős részét érin­tik.") Folyt még szép hosszú vita a panelházak élettartamáról, száz év-e, vagy kevesebb ne­tán több. Esett szó arról, miért nincsenek, vagy csak kevés számban vannak ut­cák és utcanevek a lakótele­peken. Továbbá a művelődé­si intézmények hiányáról, valamint a szociálpszicholó­giai slágerről, a modern vá­rosrészek fokozódó elidege­nedettségéről, egészen a leg­fiatalabbakig. Igaz, arról már nem hallhattunk, a beköltö­zéskor miért van „a lakos­ság jelentős részének" any­nyi gondja-baja ajtózártól kezdve beázáson át csapokig és még tovább. Azért meg­állapítható így is: lett volna jó néhány téma, amelynek izgalma, közérdekűsége élénk, okos vitákat, és fon­tos információkat ajándékoz­hatott volna a rádióhallga­tóknak. Néhány résztvevő újságíró kérdezett-provokált is effélét, például a lakosság szélesebb bevonásával, a de­mokratizmus „lakótelepesí­tésével" kapcsolatban. Mivel ezek, miként a nem záródó ajtók, „a lakosság jelentős részét érintik". Ám, ha az illetékes a kér­dések kétharmad részére replikáját úgy kezdi: „telje­sen egyetértek a kérdés­sel" ... S ha a riporter Pásztor Magdolna sajnos kapkod, 6 — Békásmegyer ürügyén — budapesti rész­letkérdések szövevényében vész ei... S ha nem irányít­ja-orientálja, uram bocsa' magát Szabó Lászlót sem, (félne a Kék fénytől?), aki az egy órából jó tizenöt per­cet lágymányosi vitákkal szakít ki magának („a lakos­ság jelentős részét..." stb). akkor... ... akkor bizony hiába o házigazda Jandtner Antal építési és városfejlesztési miniszter szubjektív jóaka­rata, s a szerkesztő Boros János igyekezte. Sőt, még a sok kitűnő, izgalmas, soka­kat és egyre többeket érintő téma-ziccer is, honi beton­Hiltonjainkról. Csak legalább a hallgató („a lakosság je­lentős része") ne higgye ezután, hogy csak ilyen saj­tókonferenciák léteznek... Domonkos László i árok nyári akadémiája Kilencedik alkalommal rendezik meg a Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskolán a nyári akadémiát, amely az általános iskolák felső tago­zataiban oktató pedagógusok országos továbbképző fóru­ma. Évről évre más-más sza­kos tanároknak tartják meg az előadásokat — az oktatási reform és a különböző me­gyei továbbképző intézetek igényei szerint. Az idén ma­gyar és biológia szakosok je­lentkezhettek az egyhetes továbbképzésre, amely teg­nap, hétfőn délelőtt ünnepé­lyes megnyitóval kezdődött, a főiskola dísztermében. Dr. Sípos Sándorné főisko­lai docens, a nyári akadémia igazgatóhelyettese elmondta: a továbbképzésnek az a cél­ja, hogy segítsék a pedagó­gusokat a magyar- és a bio­lógiaoktatás új dokumentu­mainak. a tanterveknek mi­nél színvonalasabb iskolai alkalmazásában. Ezért az előadások az új tanterv és tananyag lényeges részeivel foglalkoznak, ezeket a témá­kat az előadók, a főiskola oktatói, a szaktudomány, a korszerű módszertan, vala­mint a tanári munka szem­pontjából dolgozzák fel. A gyakorlati segítségnyújtás ér­dekében az elméleti előadá­sok után konzultációkat tar­tanak, illetve képmagnó­felvételek segítségéve] ismer­tetik és megbeszélik a taní­tási tapasztalatokat. A to­vábbképzésen tehát nem a főiskolai oktatás ismeret­anyagit sajátítják el a gya­korló pedagógusok, hanem az egyes szaktudományok leg­újabb eredményeiről kapnak tájékoztatást, valamint mód­szertani témákban mélyed­hetnek el. A tanfolyam el­sődleges célja a tudományos szemléletmód formálása és a korszerű pedagógiai kultúra terjesztése. Alkalmat teremt a résztvevőknek a tapaszta­latcserékre is, ezek szintén további munkájukat segíthe­tik. A megnyitón előadást tar­tott dr. Moholl Károly, fő­iskolai főigazgató „A rend­szeres továbbképzés, önmű­velés" címmel. A Bács, Bé­kés, Csongrád, valamint Pest és Szolnok megyéből érke­zett pedagógusok, összesen 162-en, ezután két szekció­ban folytatták munkájukat. A nyári akadémia magyar nyelv és irodalom tagozatán főként az új anyanyelvi és irodalmi tanterv anyagáról, módszertani kérdésekről, az új tankönyv tanítási tapasz­talatairól hallgatnak előadá­sokat. A biológiai tagozat hallgatói a biológia és a kör­nyezetismeret művelődési anyagának főbb részeivel is­merkednek meg. A szaktudo­mányi előadásokon kívül fi­lozófiai, pedagógiai, pszicho­lógiai és egészségtani témák is szerepelnek a nyári aka­démiai előadássorozatban. Mindezeken kívül:a magyar­tanárok ellátogatnak Puszta­szerre, a biológusok pedig természetvédelmi területekre (Fehér-tó, kiskunsági nem­zeti park), valamint megte­kintik az MTA újszegedi biológiai központját. A taná­rok IX. nyári akadémiája pénteken fejeződik be. r^H M képernyő A Glembayak összefoglaló címmel ismert drámatriló­giát Miroslav Krleza legje­lentősebb realista művének tartják. A nagy horvát író a húszas évek végén írta meg a Monarchia szétesését köve­tő években játszódó drámá­kat, amelyekben egy család széthullásának történetével egy egész társadalmi osz­tály anakronisztikussá vált képviselőiről mond kemény ítéletet (ugyanerről a témá­ról prózai művek, töredékek is születtek). A trilógia ré­szei: a Glembay Líd, az Agó­nia és a Léda. Dömölky János, akit az aktuális társadalmi problé­mákra különösen érzékeny tévérendezőként ismerünk, [elfedezte magának a Krle­za-trilógiát: néhány évvel ezelőtt mutatták be az Agó­niából készült tévéművét, az elmúlt héten pedig, azonos címmel, a Léda tévéváltoza­tát. A családtörténet befeje­ző darabjának szereplői .a második nemzedék képvise­lői, akik már csak elherdál­ni képesek vagyont, címet, nevet, erkölcsöket — önma­gukat. Valamennyien jelleg­zetes típusok, a társadalmi­történelmi változás, az át­alakulás pillanatainak olyan figurái, akiknek személyisé­ge. magatartásmódja a kor­hozkötöttség ellenére is szin­te- időtlen. A lecsúszott dip­lomata, a divatos festő, a hajdani arisztokratanő és az ő élete párja, az új idők lo­vagja-iparmágnás, valameny­nyien a társadalmi váltás, az átalakulás időszakának elbizonytalanodott, célt vesz­tett, önpusztító típusai. Dömölky akkor is haszno­san dolgozott volna, ha a Léda tévéváltozatában szigo­rú korhozkötöttséggel jeleníti meg az „egy farsangi éj ko­médiájának" (ez a mű alcí­me) eseményeit és szerep­lőit. Hiszen ugyané kor ha­sonló típusai a mi történel­münkből, irodalmunkból is jól ismertek. A tévéjáték ha­tása, nézetünk szerint az ér­téke is megnőtt azonban az­által .hogy a figurákat és a történéseket sikerült az adott korból „kimenteni", általá­nos érvénnyel és egyszer­smind sok aktuális vonással felruházni. A szereplők éle­tére jellemző, egyetlen éjsza­ka alatt történt tragikus epi­zódokból figyelemreméltó té­védráma kerekedett: a sat­nyuló, sivár, hazug kapcso­latokról. az érzelmek vásá­ráról, az önpusztítás módo­zatairól és arról, mit jelent, ha az életet fölváltja a ve­getálás. Bornyi Gyula operatőr ki­tűnő színészek jobbnál jobb pillanatait örökíthette meg. Darvas Iván a kiábrándult­ság és a cinizmus válfajai­ból és fokozataiból mutatott skálát, Szakács Eszter az ér­tékvesztés és tévesztés stá­cióit járta végig. Haumanit Péter szenvedélyes intenzi­tással eljátszotta a nagy­semmi-embert, az emberi ürességet és értéktelenséget. S. E. lyugdíjasok évzárója Megnyílt a csongrádi zenei tábor Eltemették Svéd Sándort Tegnap Csongrádon Galla János, a helyi ének-zenei általános iskola igazgatója nyitotta meg a XI. Zenei tá­bort, melynek tíznapos prog­ramján Csongrád és Bács­Kiskun megye tizenegy isko­lájának növendékei, tanárai vesznek részt. A 150 főnyi tábor művésztanárai közé meghívták a párizsi Pierre Yves Artaud-ot, a prágai Dolezal Qvartett tagjait, Arató Szilviát, Rohmann Im­rét, Maczák Jánost, Wenin­ger Richárdot, Szecsődi Fe­rencet és Meszlényi Lászlót. A növendékek délelőttön­ként kötelező órákon vesz­nek részt, délután gyakorol­nak, esténként pedig házi­muzsika keretében mutatják be tudásukat. Hétfőn vettek végső bú­csút Svéd Sándor Kossuth­díjas kiváló művésztől kol­légái, pályatársai, tisztelői. Az Operaház előcsarnokában koszorúkkal övezett ravata­lánál az Operaház nevében Mihály András Kossuth-dí­jas, kiváló művész, az Ope­raház igazgatója búcsúzott a világhírű énekestől. A pályatársak nevében Jámbor László Kossuth-díjas kiváló művész idézte fel Svéd Sándor alakját, hosszú, sikerekben gazdag életútját. Svéd Sándor emlékezetes alakja volt a szegedi opera­előadásoknak is. Föllépett a szabadtéri játékokon, a szín­házban, képünkön (Lieb­mann Béla felvétele) egyik parádés szerepében, A sevil­lai borbély Figarójaként lát­ható. Az operaházi búcsúztatót lomra a fővárosi tanács ál­követően Svéd Sándort a tal adományozott díszsírhe­Farkasréti temetőben, gyá- lyen. Sírját elborították a szólók sokaságának jelenlé- kegyelet és a megemlékezés tében helyezték örök nyuga- virágai. Zsong a tágas helyiség, mint a méhkas. A középen szépen megterített hosszú asztalsor, rajta hűsítők, tea­sütemények, virágok. Körü­lötte ünneplőbe öltözött öre­gek, a bordányi nyugdíjas­klub tagjai. Évzárót tartanak teadélutánnal, műsorral. Olyan családi összejövetel ez, ahol vendégek nélkül, a ma­guk szórakoztatására búcsúz­nak a klub mozgalmas évé­től. Kipirult arccal készülőd­nek a műsor szereplői: a me­semondó Németh Imréné, a tárogatószámokkal fellépő Szűcs Antal, az egy-egy sza­valatot szavaló Zádori János­né és Süveges Istvánné. Meg­megzizzen kezükben a p»apír, amint még egyszer elismétlik magukban a mondandó soro­kat. Három órakor kezdődik az ünnepreég, de a pávakör tag­jai (valamennyien eljöttek) már 2 órakor megkezdték a próbát. Két népdalcsokor és egy székely népballada sze­repe] a műsorukban. A bel­ső kisteremben gyakorolnak. Búzás Emília klubvezető most a dirigens, ő maga is velük énekli, mondja a szö­veget. Az évzáró színhelye a köz­ség művelődési háza. Kelle­mes otthonra talált itt a nyugdíjasklub 60 tagja. Fog­lalkozásaikon rendelkezésük­re bocsátják a művelődés! ház magnóját, lemezjátszóját. Fehér Zoltán igazgató és Jenei Júlia, az ifjúsági klub vezetője kezeli most a ké­szülékeket. Magyar nótákat közvetítenek a gramofonról, a magnó pedig az egész mű­sorukat felveszi, amiből a következő foglalkozásokon visszajátszanak néhány szá­mot az összegyűjt idős embe­reknek. — Arra törekszünk, hogy minél erőteljesebben klbon­takozhassék az öntevékeny­ség — mondotta a nyugdí­jasklub vezetője. — Min­denki azt vállal, amihez ked­ve van. A műsor kitűnően sikerült. Az elmondott versekben, az énekelt dalokban és balladá­ban a saját sorsuk, fiatalabb kori nehéz, tanyai, falusi éle­tük édes-bús epizódjait vél­ték felelevenedni. A mese ötvöződött itt a valósággal, Lajkó Györgyné, Pintér 36­zsefné, özv. Szabó Imréné elmondott visszaemlékezései­nek igazával. Búzás Emília zárószavai: — Most két hónap vakáció következik. Legközelebbi fog­lalkozásunk szeptember első keddjén lesz, amikor meg­beszéljük a kirándulásunkat. Addig is pihenjenek, ne csak dolgozzanak. Kovács Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom