Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-15 / 111. szám

4 Kedd, 1979. május ÍJÍ. Tudományos konferencia A fejlett tőkés országok agrárviszonyairól ' 'A József Attila Tudományegyetem Politikai Gazdaságtan Tanszéke és a Lipcsei Egyetem Franz Mehring Intezetének Politikai Gazdaságtan Tanszéke több éves közös kutatási programja keretében a napokban Szegeden tartotta második elméleti konferenciáját. Az ötéves közös kutatások általános problémaköre a mai fejlett tőkés országok agrárviszonyainak vizsgálata volt. A jelenlegi konferencia témája a mai kapitalizmusban az ipar és a mezőgazdaság összefonódásához — mint a monopóliumok mezőgazdaság feletti uralmának anyagi alapjához — kapcsolódott. A két nap alatt a német és magyar kutatók hét előadást tartottak. amelyeket vita követett. Gerhard Mütler profeszszor előadásában azt vizsgálta meg. hogy az NSZKban milyen az ipar és a mezőgazdaság összefonódása. A professzor az ágazati kapcsolatok mérlege alapján meggyőzően bizonyította, hogy a mezőgazdaság egyre erősödő függőségbe kerül az ipari monopóliumoktól. Mindezek következtében az alacsony koncentráltságú mezőgazdaság kiszolgáltatottsága fokozódik. Nagy Lajos professzor előadásában a fejlett tőkés országok vonatkozásában az ipari és mezőgazdasági munka termelékenységének összehasonlitó vizsgálatát végezte el. Rámutatott arra, hogy az ipari és mezőgazdasági munka termelékenységi színvonala közti különbségek igen eltérőek a fejlett tőkés országokban, valamint arra. hogy ennek okai mindenekelőtt a termelékenységre ható ténve»ők eltérő jellegéből fakad. Günter Preusse adjunktus egy Magyarországon kevéssé ismert — de jelentőségében nem elhanyagolható — problémával foglalkozott. Előadásában egyfelől rávilágított a modern technika miatt a mezőgazdaságban is elkerülhetetlenné váló szervezeti koncentráció szükségességére, másfelől részletesen kifejtette, hogy a kisfarmerek egyre súlyosbodó körülmények és feltételek között próbálnak védekezni a monopóliumok egyre erősödő nyomásával szemben. Ezen kettős hatás eredményeként lényegében mihden nyugat-európai tőkés országban egy erőteljes szövetkezeti mozgalom alakult ki, és fejlődik napjainkban is. Ez a szövetkezeti mozgalom részben — és mindenekelőtt — a feldolgozóipar, részben pedig a beszerzés területére koncentrálódik. Heinz Lahnert adjunktus egy nemzetközi monopólium példáján keresztül mutatta be, hogy az ipar és a mezőgazdaság között kialakult vertikális integráció keretén belül hogyan képes egy ipari monopólium a mezőgazdaság feletti uralmát megszilárdítani és kiszélesíteni. Konkrét tényekkel és adatokkal illusztrálva azt elemezte, hogy egy adott transznacionális vállalat, hogyan képes a mezőgazdaságban világméretekben meglevő természeti és technológiai munkamegosztást, valamint a differenciált fogyasztási igényekből adódó lehetőségeket saját profitszerzésére felhasználni. Czagány László. az MSZMP Csongrád megyei Oktatási Igazgatóságának tanára a Közös Piac agrárpolitikájának a termékforgalomra gyakorolt legaktuálisabb hatásait vizsgálta. Rámutatott arra, hogy a mezőgazdaságban a vertikális integrálódás folyamata az Egyesült Államokhoz képest fáziskésésben van. A termékforgalmazás számos sajátossága az egyesült államokbeli kisebb méretekből és az alacsonyabb fokú üzemi specializációból adódik. Tóth László docens. a technikai fejlődés és a modern tőkés állam agrárpolitikája közötti kölcsönhatás néhány legújabb tendenciáját elemezte. Bizonyította, hogy miközben a családi farmok a csökkenő hozamú termelésre kényszerülnek, a fejlett tőkés országokban — mindenekelőtt a Közös Piac agrárprotekcionizmusa miatt — az egyre drágább mezőgazdasági termékekből mind nagyobb feleslegek halmozódnak fel. Megállapítása szerint a fejlett tőkés országok eddigi agrárpolitikája tarthatatlan. A nyugat-európai tőkés országok gazdaságpolitikája a Közös Piac agrárprotekcionizmusa miatt nemcsak a strukturális feszültségek kiéleződéséhez vezetett, hanem az ipari és mezőgazdasági személyes jövedelmek közötti jelentős különbségeket sem volt képes mérsékelni. Ezt mutatta be előadásában Váczy Mária adjunktus. A Közös Piac országaiban a mezőgazdasági jövedelmek nem csupán a más nemzetgazdasági ágazatokban foglalkoztatottak jövedelmétől maradnak eL hanem azt az elképzelést sem sikerült megvalósítani, hogy az egyes országok között — valamint az országokon belül — a mezőgazdasági jövedelmek szintkülönbségei mérséklődjenek. Az előadásokat élénk vita követte a konferencia előadói és résztvevői között. A főbb vitakérdések az alábbi problémák körül bontakoztak ki: — milyen a munkamegosztás a feldolgozóipari nagymonopóliumok és a szövetkezet között; — melyek az ipari és mezőgazdasági termelékenység közötti lényeges különbségek okai; — mennyiben jelent modellt Nyugat-Európa számára az Egyesült Államok; — lehet-e beszélni a fejlett tőkés országok — mindenekelőtt a Közös Piac — agrárpolitikájának csődjéről; — milyen okai vannak a föld áremelkedésének. A résztvevők a konferencia végén elégedetten nyugtózhatták annak hasznosságát, mivel az jól szolgálta az intézetek közötti együttműködés erősítését, és segítette a szélesebb körű szemlélet kialakítását. Az ötéves kutatási program lezárásaként közös monográfia kerül majd kiadásra. Addig is a kutatás egves részeredményei az NDK-ban. illetve Magyarországon publikálásra kerülnék. Bittó Gyula HÁZASSÁG Kiss Zoltán József és Défcány Edit. Benedek-Káplár István és Dudás Erzsébet Viktória, Ábrahám László Dezső és Váradl Beatrice, Novakov Mihály András és Kováes Lídia, Tülkös Pal és Piszmán Magdolna Mária. Molnár János és Pintér Mária. Papdi Ferenc és Pignlczki Anikó Zsuzsanna, Szekeres István és Törők Aranka. Vass Imre Antal és Holik Etelka Erzsébet, Szabó Gyula és Zsurzsucz Erzsébet Gyöngyi. Terhes István és Jerney Eleonóra Edit, Nagy Mihály Károly és Balázs Erzsébet Mária, Fülöp László és KakuszJ Ilona, llarmath Ferenc Dezső és Tamás Mária Magdolna, Sándor Csaba Zoltán és Tóth Zsuzsanna Mária, Szabó Ferenc és Kovács Éva, Sebők Tibor és Fehér Piroska Mária, Molnár József és Ványai Eva Gizella, Kiri László és Hennlng Bürbel Gábrielé, Falkensteln János József és Ungi Eva, Sarnyai Tibor és Hegyi Éva, Ungi László és Kántor Katalin, Tart János és Csizi Margit házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Pálinkás Miklós Bélának és Hámos Ibolyának Csilla, Balaicz Tibor Gergelynek és Lohmüller Mártának Tibor, Balaicz Tibor Gergelynek és Lohmüller Mártának Judit, Gubik Györgynek és Rigó Zsuzsanna Anikónak György Ferenc, Nothof Sándornak és Süll-Zakar Gertrúd Erzsébetnek Patrik János, Sarman Ferenc Mihálynak és Haviincsák Etelkának Gábor, Makány Jánosnak és Olajos Margitnak Akos, Gera Zoltánnak és Varga Juditnak Gábor, Csapó Józsefnek és Posztobányi Évának Ferenc. Szalma-Baksi Antal Istvánnak és Gergely Margitnak Margit, Czékus Istvánnak és Nagypál Márta Magdolnának Katalin Dorisz, Kiss Tibornak és Kovács Ilonának Attila, Szabados Mihálynak és Nagy Irénnek Eva, Vörös Imrének és Gémes Gabriellának Gabriella Veronika, Árokszállási Kálmánnak és Suhajda Ildikó Máriának Krisztina, dr. Dómján Mihály Imrének és dr. Móczár Emőke Honának Akos Zsolt. Pék Mihálynak és László Rozáliának Zoltán Mihály, Kovács Jánosnak és Rácz Mária Juliannának Krisztina, Csatlós Mihálynak és Palacskó Zsuzsannának Zsolt Mihály, Kováes Mihálynak és Bozóki Franciska Annának Róbert Mihály, Bálint Árpád Bélának és Nagy Annának Ágnes Ildikó, Szakái Andrásnak rá Sipos Éva Máriának Zsolt, Berekméri Homokosnak és Ortner Ágnes Katalinnak Ágnes, Bozóki László Istvánnak és Kormos Erzsébet Klárának Gábor, Marton Andrásnak és Hódi Rozáliának Zsolt, Börcsök Lászlónak és Nagy-György Mária Ilonának Péter. Szűcs Gézának és Harkai Anna Piroskának Krisztián, Sándor László Ferencnek és Köböl Rozáliának Noémi Rózsa, Gulyás György Antalnak és Baranyai Gabriellának Csenge, Szimán Zoltánnak és Sípos Irén Gizellának Zoltán, Varga Károlynak és Dobó Ilonának Andrea. Keserű Endrének és Birinyi Mária Erzsébetnek Ágnes, Mészáros Imrének és Kzlnczy Magdolnának Péter. Zsótér Antalnak és Vígh Máriának Attila. Hegyes Vencelnek és Dávid Magdolna Arankának Zsuzsanna Orsolya, Major Józsefnek és Szabó Rozáliának Rozália, Cserfalvi Jánosnak és Varga Ibolyának Ibolya, Oláh Gyulának és Lele Évának Rita. Belányi Gyulának és Vándor Anna Máriának Csaba, Molnár Gyulának és Czinege Margit Katalinnak Gyula, Pap Béla Ferencnek és Nagy Márta Honának Szilvia Eva. Szabó Zoltánnak és Vecsernyés Piroskának Zoltán, Varga Antalnak és Horváth Angyalkának Antal, Katona Zoltánnak és Hangái ErCsaládi események zeébet Vilmának Roland, Illés Károlynak és Kovács Erzsébet Juliannának Tibor Péter, Juhász Imre Istvánnak és Robár Erzsébetnek Ibolya, Kis Józsefnek és Kocsis Rozáliának Attila, Dobó Istvánnak és Fodor Rozáliának István, Knabót Árpádnak és Kelemen Zsuzsannának Zsuzsanna, Kucsora Istvánnak és Bene Magdolna Évának Andrea, Fekete Istvánnak és Temesvári Máriának Nóra. Majkut Ferencnek és Feketü Sarolta Máriának Péter, Nagy Istvánnak és Kálmán Évának Attila Zsolt, Marsi Józsefnek és Nánási Piroskának Hajnalka, Krisztin-Németh Andrásnak és Klebék Teréznek Fruzsina Antonella, dr. Csonka Csaba Lajosnak és dr. Németh Mária Franciskának Andrea, Németh Alajosnak és Bitó Mártának Anita. Németh Alajosnak és Bitó Máriának Annamária. Bokor Andrásnak és Hemmert Hedvignek Dóra, dr. Berényt Tivadarnak és Tóth Rozáliának Tivadar, Bezdány Zoltánnak és Vlncze Annának Fruzsina, Botzheim Istvánnak és Digner Etelka Annának Anita. Gémes Antalnak és Tóth Annának Orsolya Hajnalka, Hotorán Jánosnak és Török Erika Margitnak Tímea Brtka nemű gyermekük született • A múlt heti Családi nyek Születés rovatában tévesen jelent meg az egyik adat Helyesen: dr. Magyaxossy Józsefnek és dr. Papp Klárának Léna nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Diószegi Ferenc, Varga Györgynő Tóth Erzsébet, Szabó Antalné Palotás Rozália. Mogyorós Lászlómé Kántor Róza. Kiss Ferencné Nagy Piroska, Molnár Imréné Mucsi Piroska Julianna. Gáli LaJosné Nében Margit, Nagy Ferencné András Mária, Förgeteg Mihály, Börcsök Pál, Tatár Józsefné Tóth Etelka, Battancs Jánosné Emgi Etelka, Kerekes Imréné Novodonszki Julianna, Somogyi József, Nagy István, Széli Sándor, Laczl Sándor, Márton Jánosné Csonka Ilona, Farkas Antal. Csöke Mihálynó Horváth Erzsébet, Fővényi Gyula, Dajka Károly, Dobó Andrásné Bozsó Ilona, Tóth András, Elek Sándorné Tolnai Anna, Kóródi Józsefiné Tisóczki Ilona, Vajda Mátyás, Varga Istvánné Kósa Viktória, Kónya Mihály, Kóezó Kálmánné Csamangó Viktória, Krajczár János, Molnár Ferencné Révész Rozália, dr. Mészáros Lajos, Barta János, Polgár Károlyné Ágoston Hona, Müller János. Király Szilveszter, Gonda Józsefné Muhari Erzsébet, Pamuk Sándorné Csí3zár Julianna,, Berényi Gergelyné Bugyi Mária, Palotás Józsefné Kopsz Rozália, Csiszár Miklósné Csányi Terézia, Brezán Andrásné Nyerges Piroska. Gera Imréné Gémes Etelka, Girlácsi Józsefiné Némedi Julianna, Gabura József meghalt Költöző házak A szovjet szakszervezetek napilapja, a Trud szerkesztőség rövidesen elköltözik a moszkvai Gorkij utcából, de nem új épületbe, hanem új helyre, az épülettel együtt. A szovjet fővárosban mindez nem újdonság. Az áttelepített épületek közé tartozik például a Moszkvai Tanács székháza, amit a Gorkij utca szélesítése idején 40 perc alatt 14 méterrel toltak arrébb, valamint a Szemészeti Klinika is. A kórház 23 400 köbméter térfogatú, 13 300 tonna tömegű épületét úgy tették le ismét a földre, hogy, miközben 80 méternyit eltolták, 90 fokkal el is fordították eredeti helyzetéből. A költözés alatt a klinikát nem kellett kiüríteni, sőt, még a műtéteket sem függesztették fel. Oroszországban először a múlt század elején költöztettek el épületet a régi helyéről: ez a tambovi kormányzóság Morscsanszk nevű városában történt, ahol egy templom állt rossz helyen. Az egykori beszámolók szerint a városatyák külföldről hívtak mestert, akiről magas árajánlata miatt végül is lemondtak. Utóbb egy helybeli paraszt 250 rubelért megoldotta a templom költöztetését. Vastag szálfákat csúsztatott az épület alá, majd földhányások segítségével az egészet megemelte. Ez után görgőkre helyezett gerendákból polcot ácsolt alá, s a sarkokat vascsavarokkal erősítette meg. A templomot erős kötelekkel vontatták el új helyére, s közben csak „a kereszt ingadozott alig észrevehetően", a közel 60 méternyi út alatt. A Trud székháza csupán feleannyi utat tesz majd a Majakovszkij tér irányába, fémszerkezetekkel megerősítve és mozgó gerendákra támaszkodva. Aligha okoz hát különösebb gondot a költöztetés, amelynek célja, hogy a Trud épületét „egybe olvasszák" az Izvesztyija új székházának tárgyalócsarnokával. (BUDAPRESS— APN). Molnár Zoltán \ A vereség 18. — Visszamégy? — Hát... ha lehet. — Pedig azt akartam, hogy gyere ki velem. — Ha parancs... vagyis, ha úgy gondolod ..'. — Ugyan, menj csak! Hátha meg is lesz a gyerek, mire odaérsz. Barátom, mire ez a klapec felnő, már az egész világon kommunizmus lesz... Mi ugyan lehet, hogy holnap megdöglünk. de... hol sírjaink domborulnak ... Gúnyosan költót mozdulatot tett a levegőbe, de a szája széle remegett. — Frici! — Na. — Szedd már össze magad! Hozzálépett, egy pillanatra átfogta a vállát, megszorította. — Jó — mondta Stammler. Zavarban volt egy kicsit; be is gomboltó a nyitott zubbonynyakát. — És ne haragudj, hogy most elmegyek! — Ugyan — mondta, ugyanúgy, mint az előbb. — Menj csak! — Értem küldesz? — Hát, ha nem jössz vissza magadtól.: — Jövök majd én. Csak ha közben mégis." szóval, ha hamarabb lenne valami. — Jó. Ha mégis. Akkor küldök — nyújtotta a kezét. András megszorította. Kezet fogott Czaunerral is. — Milyen ünnepélyes vagy — mondta Czauner. — Add Ide inkább a puskád, hadd hozom rendbe addig! Szükség lehet rá. Jó, odaadta a puskát, s ledobta a töltenytaskajat is. Ügy indult el, sima derékszíjjal. Kint az iskolaudvaron, a termek előtti hosszú tornác lépcsőjén néhányan fegyvert tisztogattak. — Szervusz, András! Apa vagy-e már? — Még éppen nem. Vagyis azóta talán már... lehet. — Üdvözöljük a kismamát! A* egyik fel is aiit, odajoU hozza. — Te, nesze csak, ezt meg éppen erre a célra tartogatom! — S egy szelet csokoládét nyomott a kezébe. — Vidd el neki, erősít! Hál ezt nem lehetett nem elfogadni. Vajon mióta kuporgatta ez a fiú ezt a falat csokoládét? S vajon miért? — Lójünk-e neki galambot? — kérdezte a komor Kovács, a rozsdás bajuszú. — Ilyenkor finom, gyenge galamblevest kell enni. Ránézett, mosolygott. Te mondtad neki, nyavalyás, hogy nem fogok örülni. Odalépett, hátbaverte: — De nem előtte, te okos! Majd másnap. Hiszen még nincs is meg a gyerek. Kiabáltak még neki, de nem is volt képes rájuk figyelni. Csak széttárta a karját, mutatva, hogy nemigen tud ő már mit mondani. , — Azért csak ne csüggedj! — engedték el. — Mással is megtörtént már, hogy apa lett... Mikor a kaput kinyitotta, éppen két tiszt ért oda lóháton. Az egyiket ahogy nyeregből szállt, hátulról is megismerte, Hammer volt, egy idősebb, volt tartalékos hadnagy, a -dandártól: a másik idegen, bár abban is volt valahogy valami ismerős, de nem jött rá rögtön, hogy kicsoda. — Nyissa már ki a kaput. Kis elvtárs — szólt rá, könnyedén visszatisztelegve Hammer. Kinyitotta kaput, az egyik szárnyat, s tartotta is, amíg bevezetik a lovukat az iskolaudvarra. — Hová indult, vöröskatona? — kérdezte az idegen tiszt. — Jelentem, a faluba. — Némi rossz érzéssel válaszolt, mert sejtette, hogy a tiszt, ha már megkérdezi, nem elégszik majd meg ennyivel. — Hm, a faluba? Fegyver nélkül? Na, most aztán mi az ördögöt mondjon erre? — Nem vagyok szolgálatban. — Márminthogy szóval nincs szolgálatban ... pillanatnyilag — fürkészte végig gúnyosan. — Furcsa. Maguk talán nem szereztek tudomást arról, hogy támadást indítottunk a szemben álló ántánterők ellen? S hogy állítólag maguk is részt vesznek ebben a támadásban? Elkerülte a figyelmüket? A dolog bizony kezdett kellemetlen lenni. Közben előjött két katona, az egyik az épület mögül éppen érkező Dvorzsák János, aki kíváncsi lett a szóváltásra. Tempósan, fülelve, átvették a lovakat. — Vezessen a századparancsnokhoz! — Igenis. Erre tessék! Na, Frici, ezt megcsináltuk... A tisztek előtt lépett fel a lépcsőn. Kopogott, és benyitott; visszalépve, szabályosan maga elé engedte a tiszteket. Stammler még mindig az asztalon ült, és megint beszélt Ügy látszik, mégis folytatják az elmélkedést. Éppen ezt mondta: — ... ha a németek nem lazsálnák el, az istenit az alaposságuknak ... mert most kellene ... Czauner csak a szeme villanásával jelzett neki, meg azzal, hogy kihúzta magát a tábla előtt — Na... — dünnyögött Stammler —, ki az megint? — S lassan, kelletlenül hátrafordult. Megpillantotta a tiszteket, leugrott az asztalról, de minden kapkodás nélkül. Lépett is vagy kettőt elibük. Jelentkezett, hogy Stammler Frigyes századparancsnok, jelentette, hogy a század részint pihen, részint járőrtevékenyr'?et folytat. Eközben fél szemöldöke felszaladt, mintegy külön megkérdezve Andrást, hogy vajon mi az ördögöt keres Itt már megint? — Tud ön arról, parancsnok, hogy ez az ember így, fegyver nélkül kísérelte meg elhagyni a körletet? Most, erről a hangról, különösen a kísérelte meg hangsúlyozásáról ismerte meg András ezt a nagyon határozottan fellépő tisztet. Az ám. Ezerkilencszáztizenhat, Volhtnia, Uporniczky főhadnagy, talán még báró is, báró Uporniczky? Ebben azért nem volt biztos. De a fronton azok közé tartozott, azt meg kell adni, akik úr létükre is katonáknak tartották magukat — Én engedtem el — közölte Stammler nyugodtan. — Fegyver nélkül? — Fegyver nélkül. — Hová engedte? / — Indokolt kérése volt — Válaszoljon konkrétan! Stammler Hammerre pillantott. — Az elvtárs a vezérkar különmegbízottja — mondta ez a lehető legnyugodtabb közvetítő hangon. — Kérem, válaszoljanak minden kérdésére a legnagyobb őszinteséggel! — Itt van a felesége a faluban. Most szül, vagyis akármelyik pillanatban ... Uporniczky vértelen szorította a szája szélét. — Ez igen, ez hadsereg... A felesége a faluban! Az édes anyukája nincsen itt? Azt hiszem, mégis annak volt igaza, aki ezt a dandárt még a támadás előtt fel akarta oszlatni... (Folytatjuk.) 4