Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-10 / 107. szám

Csütörtök, 1979. május 10. 5 Tábornyitás előtt Több mint négyezer megyei diák készülődik Június 17-én országszerte megnyitják kapuikat a nyári ifjúsági építőtáborok, immár huszonkettedik alkalommal. Augusztus 25-ig kéthetes turnusokban váltják egymást a táborlakók. Tízfős brigádokban napi 6 órát dolgoznak: a lányok a mezőgazdaságban, a fiúk pedig elsősorban az építőiparban. Tavaly mintegy 50 ezer fiatal segédkezett a népgazdaság különböző területein — munkájuk termelési értékben kifejezve körülbelül 170 millió forintnak felelt meg —. az idén 80 ezer jelentkezőre számítanak a szervezők. Csongrád megye tanulóifjúságát előreláthatólag háromezren képviselik majd a központi, s 1200-an a megyei — főleg a belvizes — építőtáborokban. (A múlt évben országosan megyénkben volt a legjobb mozgósítási arány.) A tanintézeti KlSZ-szervezetek irányításával ezekben a napokban már javában folynak az előkészületek. Gyűlnek a jelentkezési lapok, a diákok brigádvezetőket választanak maguk közül. s vidám műsort állítanak össze a bemutatkozó estekre. „Útravalóul" személyre szóló megbízólevelet kap mindenki. A táborok sikere nemcsak a résztvevők lelkesedésén múlik, a „munka és szállásadók" biztosította feltételeken is. Pillantsunk bele a választékba! Alsótekeresen a Siófoki Állami Gazdaság által üzemeltetett táborban barack-, körte-, ribizke-, cseresznye- és meggyszedés vár a fiúkra-lányokra, s egy kis növényápolás a paradicsomföldeken. Elhelyezésük faházakban, 6 személyes szobákban lesz. Több sportpálya áll rendelkezésükre, s természetesen a Balaton vize. Gyümölcsszedés, válogatás, osztályozás vár azokra is, akik Törökbálintra, az ország legnagyobb állami gazdaságába utaznak: háromezer diók fordul meg itt nyaranta. A legjobban dolgozó brigádok jutalmul kirándulásra mehetnek a fővárosba. Gyümölcsválogatás és -csomagolás lesz a munkájuk a nagykőrösi és a békéscsabai táborba jelentkező lányoknak. Mindkét városban a helyi konzervgyár foglalkoztatja őket, két hétig középiskolai kollégiumokban lakhatnak. Az alsópéli és az etyeki sátortábor lakóinak a József Attila Tudományegyetem és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatói szerveznek a délelőtti mezőgazdasági munka után szabad idős programokat. Szakmunkástanuló fiúkat várnak Csepelre, a Diósdi Gördülőcsapágy Művek Új film Fogjuk meg és vigyétek Színes, magyar film. Irta: Oláh Gábor, Oláh Tamás és Kutasi Gyula. Fényképezte: Bano Tibor. Zene: Jeney Zoltán. Rendezte: Oláh Gábor. Főbb szereplők: Szigeti András, Molnár Piroska, Tatár Endre, Bordán Irén, Hegedűs Erzsébet, Kovács János. Ugorjunk neki, és leplezzük le azt a bizonyos nagy mai magyar valóságot! A lakásínség körüli hercehurcát, az új életformákat és körülményeket vállalni már nem tudó idősek drámáját, a kacsalábon forgó villában lakó művésznő üres önimádatát az „egykor tróger, ma szállítómunkásokkal" szembesítve, a hivatalnok packázásait, a gyerekek kallódását „önfelvilógosító" ténykedéseikkel együtt, a generációs kérdéseket. a borravalózást és a feleségüket suba alatt csaló férjeket. És így tovább. Készítsünk témakatalógust a napilapok jó-ros6Z aktuális riportjai alapján, színes technikával, játékfilmigénnyel és dokumentarista eszközökkel. Talán efféle elgondolások vezethették az alkotókat a Fogjuk meg és vigyétek című új magyar film készítésekor. Nem tudni, rni vitte ekkora tévútra őket: vélt tehetségük látható ereje, amely szerint képesek lennének társadalmunk néhány, ha nem is a legfontosabb, de mindenesetre jelentős kérdését megfelelő mélységgel és logikával érzékeltetni? Avagy csupán a divatosnál is divatosabb témák hatásvadász összevagdalásának kísértése? Mindegy: ritkán láthatóan zavaros műfajegyveleget kaptunk — játékfilmnek dokumentum, dokumentumnak felszínes alapon. Ami minden valamirevaló alkotásnál követelmény — a konfliktus —, abból csak egy szánalmas „kísérletecskét" láthattunk, a rosszul lett apját mentővel elvitetni akaró lány kalandjánál. Cselekményről, uram bocsa' jellemekről, a legnagyobb jóindulattal sem lehet beszélni, csak papirosfigurák tipikusnak vélt helyzetekben történő mozgatásáról. A film készítői oly sokart akartak markolni, hogy az a kicsinyke mag is kiesett a kezeik közül, ami a forgatókönyv mai életünk fonákságait felvillantó részleteiben esetleg megtalálható lehetett. Egyáltalán abban sem vagyunk biztosak, (a rendkívül szellemtelenre, laposra sikerült befejezés után különösen nem) — vajon az alkotók az „ugorjunk neki a magyar valóságnak !"-célt leszámítva, voltaképpen mit is akartak. Hiszen, ha ilyesféle céllal lép fel egy művész, az mindenkoron felelősséget, elmélyedést, differenciálást és dramaturgiai készséget követel. Látott módszerüknek valójában nagy veszélye van: a moziba tévedő esetleg elhiheti (reméljük nem igy történik), hogy mai valóságunk ilyen, és csak ennyi. Ha még csak regisztrálni kívánunk is egy társadalmi állapotot, sokkal átgondoltabban kell tennünk, hogy az alapvető esztétikai követelményekről ne is beszéljünk. Filmen ritkán látott arcok — Szigeti Andrásé. Molnár Piroskáé, Tatár Endréé — jelentettek némi színt a filmben, a szereplők játéka, ahogy az már lenni szokott, megfelelt egy elképzelt színvonalnak. Csak az nem, ahogyan műfajilag-tematikailagesztétikailag egyaránt ez a film elénk került, megtévesztő, nagyon felszínes igényeivel és formájában. Ha neki akarunk ugrani a magyar valóságnak — nagyszerű dolog —, tegyük. Ha valóban dokumentarista eszközökkel valóban játékfilmet akarunk készíteni — akkor téngyleg fogjuk meg — és vigyük. Domonkos László építéséhez, Ajkára, az alumíniumkohó rekonstrukciójához, és Szolnokra, a Széchenyi városrészben épülő gyermekvárosba. Csongrád megye KISZ-esei védnökséget vállaltak a belvízrendezés fölött. Eredményes, jól sikerült belvízvédelmi építőtábor volt a két évvel ezelőtti makói és a múlt évi szegedi. A védnökség 1979-ben is folytatódik azzal a változással, hogy Somogy, Baranya és Fejér megyéből 600 „vendégmunkás" érkezik Csongrádba, innen pedig ugyanennyien utaznak Marcaliba, Pécsre és Boda.ikra — hasonló jellegű megyei táborokba. Hibrid kukorica címerezése. idegenelés, fattyazás lesz a feladatuk azoknak a diákoknak. akik Hódmezővásárhelyen, a főiskolai tangazdaság építőtáborában szeretnének dolgozni. A KISZ Csongrád megyei bizottsága első alkalommal jelentetett meg az idén egy kis füzetet, melyben tájékoztatja az érdeklődőket az építőtábori tudnivalókról. A kiadvány előszavában Kurunczi Margit negyedik osztályos szegedi gimnazista az aggódó anyukáknak,apukáknak címezte nyílt levelét, eloszlatva kételyeiket s meggyőzve őket arról, hogy nyugodt szívvel elengedhetik fiaikat-lányaikat táborozni. Részlet a levél második feléből: ..A nyári építőtáborok eredményeiről statisztikai adatok tömkelegét olvashatjuk a lapokban; riportok, tudósítások jelennek meg az ott folyó munkáról. De csak néhány elcsépelt, agyonkoptatott mondat ad hfrt a délutáni izgalmas sportmérkőzésekről, a vetélkedők nagyszerű hangulatóról. a filmvetítések, na meg a tiszavirág életű nagy szerelmek élményeiről. Valahogy így: a tábor lakói szabad ideiükben sportolnak, olvasnak, pihennek a jól végzett munka tudatában. Igen, a jól végzett munka tudatában. Mert ugyan ki vitatná, hogy az almát szedő diákok nemcsak azt tanulták meg, hogy igazi örömet szerezhet egy színültig megtöltött almásláda, s hogy mennyire klassz dolog egy első helyezett brigád tagjának lenni a vacsora előtti eredményhirdetésnél. Valami sokkal fontosabbat is. Nevezetesen azt. hogy a ceruza fogásához szokott, a munkától bizony felhólyagosodott tenyér és a naptól vörösen sajgó hát sem fáj annyira annak a suta diáknak, ha úgy húzza magára este a takarót, hogy elalvás előtt még így motyog: na gyerekek, holnap ismét ráhajtunk." R. I. Csöndes „újszülött A szegedi troli első napjai Zajtalanul gurul. Vezetője óvatosan kormányozza, ahogyan egy néhány napos ..újszülöttet" illik. Április 29-én indult az első vidéki trolijárat Szegeden. A város lakóinak még kissé szokatlan az új közlekedési eszköz. — Megáll a Széchenyi téren? — tudakolják többen is Újszegeden, a 201-es épület előtti végállomáson. — Villamosjeggyel lehet utazni? — kérdezik, miután felszálltak. — Jobb híján két darab villamosjegyet is elfogadunk — közli Nádor Lászlóné, az SZKV ellenőre. — Ugyanígy villamoson is utazhat egy trolijeggyel két ember. — Vannak, akik jegy nélkül próbálnak utazni? — Sajnos igen. Az utóbbi két napban 15 potyautast füleltem le. Az ilyen esetre ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a villamoson vagy az autóbuszon. Május 15-ig — tekintettel arra, hogy nem régóta jár a troli, — csak a jegy megváltására kötelezzük azokat, akik ingyen próbálnak utazni. — Még a kocsik is újak — mondja Alasa István, a 9— 113 számú troli sofőrje. — Alig mentek többet 700 kilométernél. A forgalomban kiválóan megállják a helyüket. Hamarabb felgyorsulnak, mint az autóbuszok, és könnyebb megállni velük. A Centrum Áruház mellett a troli kifelé kanyarodik a megállóból. Villog az irányjelzője, egy AX jelzésű terepjáró mégis elébe vág. Meglódul a jármű, az utasok kapaszkodnak. Pillanat múlva a sofőr megkörtnyebbülten fellélegez. Ezúttal örömest lemondott volna arról, hogy bemutassa, milyen jól működik a fék. — Még szerencse, hogy a buszsofőrök előzékenyebbek ennél — folytatja. — Hamar tudomásul vették, hogy a troli is belépett a forgalomba. A Bartók Béla téren azonban elég nehéz megfordulni a sok parkírozó gépko-. esi miatt. A Bakay Nándor utcai garázs udvarán gépkocsival vontatják arrébb a trolikat. — Egyelőre csak a gyufagyárig építették meg az elektromos vezetékeket — tájékoztat Monostori Nándor garázsmeser. — Naponta egyszer mind a 9 trolit ellenőrizzük. Remélhetőleg nemsokára az udvarban is saját maguktól mozoghatnak a trolibuszok. — Műszakilag beváltak a kocsik? — Néhány nap tapas^alata alapján nem lehet különösebb következtetést levonni. Egy máris bebizonyosodott: épp olyan hasznosak, mint a többi tömegközlekedési jármű. Sőt előnyük, hogy a levegőt nem szenynyezik és a működtetésük is olcsóbb. J. E. Üzemi, vállalati jogsegélyszolgálat Az üzemi, vállalati jogsegélyszolgálatok működésének tapasztalatait összegezte tegnap, szerdán délután a népfront megyei bizottsága tanácskozótermében dr. Kohlmann Ferenc, a MÁV jogsegélyszolgálatának vezetője, a népfront közjogi bizottsága ülésén. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók ügyes-bajos gondjai megoldásához nyújtott segítség a jó munkahelyi légkör kialakításának egyik feltétele. Második napirendi pon*1 ként dr. Szentpéteri István egyetemi tanár, a bizottság elnöke az 1979. év munkatervét terjesztette elő, amelyet a közjogi bizottság tagjai megvitattak és elfogadlak. Dzsesszzenészképzés indult Szegeden Az új Ifjúsági Ház megnyitásával, úgy tűnik, új szakaszába lépett a nagy hagyományú szegedi dzsesszélet. A régi ifjúsági házban rpűködő dzsesszklub korszerűbb körülmények között folytathatta munkáját, s a legfrissebb hírek már arról számolnak be, hogy újra fellendülőben a dzsessz — a Tisza partján. A régi idők elmúltak, szinte egyes-egyedül az országos hírű Molnár-dixieland tartotta magát az utóbbi években. Az utánpótlást, a tehetséges, a dzsesszmuzsika iránt érdeklődő fiatalokat pedig fel kell kutatni — hogy képezni, nevelni lehessen. Pontosan e célból Jött létre a dzsesszklub kebelén belül, a Dzsesszzenei műhely. A különböző hangszereken játszó, még kezdőnek számitó ifjú zenészeknek szervezett lehetőséget biztosít a sajátos játékmód megtanulásához, rendszeres képzéssel segítve fejlődésüket. A műhely foglalkozásait Szaniszló János zongorista vezeti, a hetente (vasárnap délelőttönként) szemináriumszerű szakmai órákon vezető hazai dzsesszzenészek — Kőszegi Imre, Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula —, valamint a közeljövőben már a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola dzsessz tanszakának oktatói és végzős hallgatói is foglalkoznak az érdeklődő fiatalokkal. A dzsesszzenészképzés mindenképpen garancia lehet a jövőre: Szeged rangja a hazai dzsesszéletben közismert. Neves zenészek, Hulin István, Molnár Gyula, Bodó József által megalapozott-folytatott hagyományt kell menteni, nem feledkezve meg arról sem, hogy például — dzsessznapokat is szoktak rendezni a városban, s nyilván nem mindegy, mennyi produkció számít majd ezután is hazai sikernek. Májusi Kincskereső Száz éve született Móra Ferenc. Az idei iskolaév utolsó Kincskereső számában a folyóirat „keresztapjára" emlékezik. A centenáriumi összeállításban olvashatják Móra Ferenc Rét elbeszélését, a Tetrakontaoktaéderek és A kis kuruc címűeket. Ehhez az összeállításhoz kapcsolódik Annus József Szintén Fickó című novellasorozatának negyedik darabja. Tóth Béta gyűjtötte össze Lippai István nyugalmazott üzemmérnök visszaemlékezéseit; Tápai AnBefejeződött az újságíró-stúdió Tegnap, szerdán délután tartották meg a szegedi újságíró-stúdió 1978—79-es tanfolyamának zárófoglalkozását. Ezen részt vett és felszólalt Reményik István, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa is. A tanfolyam hallgatóit Gazdagh István, a Délmagyarország főmunkatársa, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége megyei csoportjának nevében köszöntötte, majd Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztője, a MUOSZ elnökségének tagja mondott beszédet. Fölvázolta az újságírói munka leglényegesebb vonásait, s arra biztatta a végzett hallgatókat, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel a megyében megjelenő napilapok, üzemi lapok híradásait, és tudósítsák azokat érdeklődésre számot tartó eseményekről. A hallgatóknak átadta a tanfolyam elvégzését igazoló okleveleket és könyvjutalmakat nyújtott át a legszorgalmasabbaknak. Bedő Nándor rovatvezető pedig a Csongrád megyei Hírlap és a Délmagyarország pártalapszervezetei nevében köszöntötte az újságíró-stúdió végzős hallgatóit tal szobrászművésznek Mórával kapcsolatos emlékeit pedig Tandi Lajos. Domonkos László mutatja be Földes Anna így élt Móra Ferenc című könyvét. Még egy évfordulóra, Radnóti Miklós 70. születésnapjára emlékezve közli a lap Virágének című versét és Buday György két fametszetét. „Az úgy volt..., hogy tavaly karácsonyra egy szép könyvet kaptam ajándékba az NSZK-beli Schneider kiadótól. A könyv gyerekleveleket tartalmaz, a világ 48 különböző országában élő gyerekek leveleit. Valamenynyien ugyanarra a kérdésre válaszolnak; mit szeretnének legjobban, s mit kívánnának, ha a kívánságuk teljesülne" — kezdi rendhagyó sorozatát Janikovszky Éva, majd közread egy csokrot a fent említett kötetből. S hogy mit kérnek a gyerekek Indiától, Japánon, az USA-n át Paraguay-ig? Néhány példa: egy tizenkét éves indiai kisgyermek kőiskolát szeretne, hogy az esős évszakban ne legyen vizes és dohos az osztályterem; egy 13 éves társa azt, „hogy a tanítónk soha többé ne jöjjön pálcával az iskolába". Van, aki világkörüli utat szeretne tenni biciklin; egy japán kisgyerek az állatok nyelvén szeretne érteni; egy amerikai kisfiúnak az a legnagyobb kívánsága, „hogy még legyen elegendő benzin Amerikában, mire én felnövök", 12 éves Caren pedig békét szeretne és azt, hogy „hagyják már abba a környezetszennyezést. Egy perui kislány atléta szeretne lenni, Nicolas, a 15 éves indián fiú pedig így írt: „szeretném, ha lenne egy könyvem, lehetőleg képekkel". Június végén, július elején Szegeden rendezik meg a XV. nyári úttörő-olimpiát. Az eseményhez kapcsolódik az az irodalmiv összeállítás, melynek központi gondolata a sport, a nemes versengés. A Kincskereső májusi számának anyagát Cs. Nagy István, Bari Károly, Rózsa Endre, Kántor Péter, Szepesi Attila és három bolgár költő — Petko Bratinov, Binjo Ivanov és Ivan Canev — versei teszik teljessé. Móser Zoltán Annához írott Weleinek ötödik részét olvashatják az érdeklődők Dalok és vonatok címmel. A Kincskereső szerkesztősége ebben a számban hirdetett eredményt a tavaly decemberben harmadízben kiírt Barátom, a könyv című olvasópályázatról. Az eddigieknél is többet, 300 pályázatot küldtek be a gyerekek az ország minden részéből. A legsikeresebb pályamunkák készítői részt vehetnek a július 30-tól augusztus 11-ig, Szegeden megrendezendő Kincskereső-táborban. Ezenkívül értékes könyvutalványokat és Kincskereső-előfizetéseket nyertek a résztvevők. A névsor a májusi számban megtalálható. 1 )