Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-03 / 101. szám

Csütörtök, 1979. május 3. • • Ünnepi gyűlés Sándorfalván Az alapítás 100. évforduló­jára rendezett eseménysoro­zat részeként Sándorfalván április 30-án, hétfőn nagy­gyűlésen köszöntötték a munkásosztály nemzetközi ünnepét. Ott volt dr. Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se. az Országos Tervhivatal elnöke, dr. Tamasi Mihály, a Csongrád megyéi pártbi­zottság osztályvezetője és a nagyközség párt- és állami vezetői. Ünnepi beszédet Jáhni László, az MSZMP szegedi járási bizottságának első tit­kára mondott. Rámutatott, hogy a nagyközség a felsza­badulás óta eltelt 34 évben minden eddiginél gyorsab­ban fejlődött. Ipari üzeme­ket, üzleteket, vendéglőket és művelődési intézményeket építettek. Ugrásszerűen ja­vultak az emberek életkö­rülményei. A sándofalviak többféle munkalehetőség kö­zül választhatnak. Aki részt akar venni az építőmunká­ban, nincs tétlenségre kény­szerítve, mint fél évszázad­dal ezelőtt A százéves év­forduló — emelte ki — jó alkalom annak áttekintésére. hogy a nagyközség lakossága hogyan vett részt a fejlett szocializmus építésében. A nagygyűlés után Kele­men Kristóf szobrászművész alkotását: Arany János mellszobrát leplezték le. A szoboravatót követően dr. Pogány Ödön Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgató­ja nyitotta meg a dr. Bod Árpád, Boros Ilona. Budai Sándor, Kelemen Kristóf, Kukovecz Nana Sándorfal­vához kötődő képzőművé­szek alkotásaiból rendezett kiállítást a művelődési ház­ban. Csöndben ne lépj áf az éjszakába Egyszerűen nem lehet nem figyelemmel kísérni Zeley László és Juszt László idő­ről időre. Eszmék faggatása c'mmel jelentkező „búvár­műsorait". Vitatkozni lehet fölöttük, szóljanak akár a haiottlátóról. akár a szexuá­lis kultúráról, vagy éppen -- legutóbb a múlt héten hétfőn este, illetve kedden délelőtt ismételve — a fáj­dalommentes halál ideáljá­ról. Egy valami lehetetlen csak: a mindenkori téma iz­galmáról, „földobni" képes hatásáról megfeledkezni. Tulajdonképpen mindvé­gig az emberi élet ama vég­pontja állt ezúttal közép­pontban, amelyről joggal mondhatta a belgyógyász­professzor Magyar Imre: szubjektív élméavét senki sem ismeri, aki pedig meg­ismerheti, nem adhatja át. Az euthanázia, a „jó meg­talás", vagyis a fájdalom­mentes halál különféle as­pektusairól valló többi szak­értő — dr. Buda Béla pszi­chiáter, Hermann István fi­lozófus. Nyíri Tamás teoló­gusprofesszor, Cicely Saun­ders professzornö, a londoni St. Christopher elfekvő kórház igazgatója, valamint dr. Gyapay Iván és dr. Ken­de Péter jogász — ugyan mást-mást mondott, de vé­gűi Buda Béla joggal sum­mázhatott úgy, hogy kicsit mindegyiknek igaza volt. Annak is, aki az egész kér­dést hajánál fogva előránga­tottnak érezte, hiszen na­gyon kevés embert érint úgy a halál ténye, hogy az or­vosnak joga van-e megölni a reménytelen esetet, további felesleges fájdalmakat kerü­lendő. Az úgynevezett aktív és passzív euthanázia (ha­tározott beavatkozás az élet­funkciók megszüntetésére, illetve már nem követni el mindent az életért) kérdése­it az orvostudomány volta­képpen nem veszi túl komo­lyan. Mondták azt is, éppen azért, mert az orvosnak mindenkoron az élhető élet meghosszabbítása a célja. Volt, aki csak az aktív eulhanáziát ellenezte. volt aki mindkétfélét. ..Csak te számítasz, ezt mondjuk a haldoklónak" — így a lon­doni orvosnő. Magyarországon? Eddig még nem volt euthanázia­per. Történelmi okokból, ne­tán csak álszeméremből? A római jogból a magyar tör­vénykezés nem vette át — számoltak be a jogászok — Apámuram Színes, szinkronizált olasz film, fényképezte: Maria Masini, zenéjét szerezte: Egisto Macchi, írta és ren­dezte: Paolo és Vittorio Taviani. Főszereplők: Omero Antonuttl, Marcella Michelangeli, Fabrizio Forte, Saverio Marconi. A család, amely a Taviani fivérek filmjében szerepel, Szardíniában él, napjaink­ban, embertelen törvények szorításában, természeti és társadalmi kiszolgáltatott­ságban. Középkor a huszadik században: az apa munkára idomítja a fiát, miként va­lószínűleg őt az apja. Bele­veri, amit tudnia kell ahhoz, hogy elláthassa, őrizhesse a juhokat és a kecskéket a hegyen. A fiú megtanulja, hogy különbséget tegyen a csendek között, azt, hogyan kell akaratösszpontosítással elvégezni az erőn fölüli mun­kát. És analfabéta marad. És elfojthatatlan benne az ősi gyűlölet, az ellemi ellen­ségességérzet az apja iránt A pásztoréletet, a termé­szettel egybesimuló, annak kegyetlenségeivel és szépsé­geivel azonosuló embert be­mutató filmkockák mindun­talan Kazantzakisz regényé­nek (Akinek meg kell hal­nia) lapjait idézik a néző emlékezetébe. Ennek miszti­kuma persze nyomokban sincs a filmben, csak a pász­tor íarkaseletenek realisz­m új film ­tikus képel ébresztik az asszociációt. A Cannes-ban, 1977-ben díjat nyert film egészére inkább a lírai jelző illik. Nemcsak azért, mert költői tablót fest arról, ho­gyan él meg, éled fel a leg­otrombább, legnyomorúságo­sabb körülmények között is az emberben, ami ereden­dően az övé: az értelem vi­lága. Hanem azért is, mert e költők tollára illő monda­nivaló választékos filmi esz­közök révén bontakozik ki. Rendkívül nagy szerepet kap a zene; a Gregorián-énekek, valamint Mozart és Strauss dallamai, meg a természet fölerősödő-elhalkuló énekei teljesítik ki. formálják át a képek jelentését. A képek és a zenék hol harmonikus, hol abszurd együttesei az érzékeinket ejtik rabul, ér­zeimi azonosulásra késztet­nek. A néző számára ilyen­formán átélhetővé válik, ami a vásznon történik, erőteljes érzéki hatások révén sajá­títhatja el a mű gondolati anyagát. Minden valószínűség sze­rint ez a titka- a Taviani fivérek sikerének; vagyis, hogy szigorú és tiszta film­szerűséggel, érzékeink „meg­dolgoztatásával" fejtik ki gondolataikat humánumról­emberről. S. E. a dolog azon oldalát, ha a páciens maga kéri, vállalja az elmúlássiettetést. Az is érdekes lehet, ami az egy­ház álláspontja: ha engedé­lyeznék, félő, az emberiség nincs olyan etikai szinten, hogy szörnyű visszaélésektől ne kellene tartani. Amikor végül Buda Béla már említett összefoglalóját hallgattam, végre rájöttem, mi ls az a vers, ami a mű­sor hallgatása közben végig a fülemben dörömbölt. Dylan Thomasnak. a nagy angol költőnek Csöndben ne lépj át az éjszakába című költeménye, amelyben halni készülő apját bátorítja. El­mondván, hogy még a halál is fizikai, férfiúi erőpróba — morális tett.' Az élet értéke pedig akkora — tegyük hoz­zá —, hogy a gyors megha­lás igénye csak a magány elviselhetetlenségéből fakad­hat. Hiszen amikor meghal, mindenki egyedül van. Ám az életben is előfordul ilyes­mi. miként férfiúi erőpróbák szintén szép számmal akad­nak. Akkor hát? Az Eszmék faggatása­sorozatnak, azt hiszem, az a legnagyobb értéke, hogy a sokszor kialakulhatatlan kö­zös nevező helyett úgy gon­dolkodtat el, hogy netán fi­lozófusokhoz vagy költőkhöz fordulunk, segítségüket kér­ve. Csöndben ne lépj át az éjszakába. Tanácsolta ezút­tal Dylan Thomas. Anglia. Vajon nem a mi Koszto­lányinknak volt igaza, ami­kor azt mondta, hogy a vi­lág nagy kérdéseinek meg­oldását az írókra-költőkre kéne bízni, hátha akkor nyugodtabban aludnánk? Domonkos László • • Illést tartott a Miniszter­tanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter­tanács szerdán ülést tartott. Szekér Gyula miniszterel­nök-helyettes beszámolt a Nigériai Szövetségi Köztár­saságban folytatott tárgyalá­sairól, valamint a magyar­iraki gazdasági együttműkö­dési állandó vegyes bizottság ülésszakáról. A kormány jó­váhagyólag tudomásul vette a jelentéseket. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a közle­kedés- és postaügyi minisz­ter előterjesztését a közle­kedéspolitikai koncepció to­vábbfejlesztéséről. valamint a megvalósítása érdekében szükséges főbb állami inféz­kedéseket tartalmazó mun­kaprogramról. Ügy határo­zott, hogy az abban foglalta­kat a népgazdasági tervek­ben kell érvényesíteni. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Portáldaruk Tíz, szovjet megrendelésre gyártott portáldaru van szál­lításra kész állapotban a Ma­gyar Hajó- és Darugyár ti­szafüredi gyáregységében. Üjabban Jugoszlávia is belé­pett a megrendelők közé, az idén első ízben négy 5 tonnás portáldaru kerül a szomszé­dos országba Tiszafüredről. Szállítási együttműködés A közlekedéspolitikai kon­cepcióban és a kereskedelmi törvényben meghatározott feladatokat a szállítással foglalkozó vállalatok, s az értékesítéssel megbízottak csak akkor teljesíthetik ma­radéktalanul, ha közös szol­gáltatási tevékenységüket is összehangolják, ha egyezte­tik fejlesztési céljaikat, ha együttműködnek a fuvarozá­si, szállítási igények és le­hetőségek felmérésében, ter­veik kimunkálásában. Kölcsönös érdekünk en­nek a felismerésnek a gya­korlati alkalmazása — így fogalmaztak tegnap, szer­dán délelőtt Szegeden az Alföldi TÜZÉP Vállalat, valamint a Bács-Kiskun. Bé­kés és Csongrád megyei ha­táskörű Volán-vállalatok vezetői, akik a lakossági áru­ellátás javítására, a hálózat­és az eszközállomány ösz­szehangolt fejlesztésére tö­rekedvén szocialista együtt­működési szerződést írtak alá. Az 1979-től 1985-ig érvé­nyes szerződés aláírói — Szép Károly (Alföldi TÜ­ZÉP). Vándor Pál (8. szá­mú Volán), Sohajda József (9. számú Volán) és dr. Kardos János (10. számú Vo­lán), — az érintett vállala­tok igazgatói voltak. Közös célkitűzéseik megvalósitása érdekében határoztak úgy, hogy • telepeik, szolgálati he­lyeik fejlesztési programját összehangolják, a korszerű kereskedelmi és fuvarozási feltételek megteremtésére tö­rekszenek egyebek között a rakodás gépesítésével, új fu­varozási technológiák alkal­mazásával, központi ellátóte­lepek létesítésével. A szo­cialista együttműködési szer­ződés aláírásánál ott volt dr. Győrffy László, a megyei pártbizottság osztályvezető­helyettese is. Kitüntetések Május elseje alkalmából a Szegedi Orvostudományi Egyetem dolgozói közül az egészségügyi miniszter Ki­váló Munkáért kitüntetés­ben részesítette Z ombori Jánosné laboratóriumi asz­szísztenst: Miniszteri Dicsé­rete t kaptak: Boda Jánosné és dr. Szűcs Andorné szü­lésznők, valamint Jávorka Lászlóné ápolónővér. A Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés ezüst fokozatát kap­ta dr. Tráser László egyete­mi adjunktus és Szűcs Mar­git laboratóriumi asszisz­tens. Szakszervezeti Munká­ért Oklevelet kapott Balogh Ferencné osztályvezető ápo­lónővér, Csányi Gyuláné előadó, dr. Karácsony Gi­zella egyetemi adjunktus és Pónyi Rozália asszisztensnő. Szakszervezeti Munkáért dicséretben részesült dr. Husztik Erzsébet egyetemi adjunktus, dr. Mónus Zol­tánná asszisztens, dr. Sze­nohradszky János egyetemi adjunktus és dr. Takáts Ist­ván egyetemi adjunktus. Az olvasás megszerettetéséért „Ment-e a könyvek által a világ elébb?" — kérdez­te Vörösmarty. Ma hisszük, hogy csak a tájékozott, mű­velt, sokat olvasó nép irá­nyíthatja okosan saját sor­sat, Hosszú azonban az út addig, amíg a két keze mun­kájából élő ember is átlépi a könyvesbolt, vagy a könyv­tár küszöbét, s amíg a föl­lapozott oldalakról mág­nesként vonzza magához az ész a gondolatot. Az 1969­ben meghirdetett Olvasó né­pért mozgalom nem kisebb feladatot tűzött maga elé, mint azt, hogy tömegeket nyerjen meg a betű vará­zsának. Nem ment ez egyik napról a másikra. Ma is van tennivaló bőven, amikor már a Hazafias Népfront a moz­galom gazdája: szervezi, irá­nyítja, koordinálja az ol­vasás megszerettetésére hi­vatott intézmények, szak­emberek munkáját. A megyei könyvbarát bi­zottság évek óta aktívan részt vesz a mezőgazdasági könyvhónap, a költészet napja, az ünnepi könyvhét, az őszi megyei könyvhetek, a politikai könyvnapok, a A zöldség-gyümölcs kereskedelemről Különösen a zöldségter­melés lendült fel igen rövid idő alatt, a gyümölcsterme­lésben hasonló fellendülés még nem tapasztalható, bur­gonyából viszont kínálati piac alakult ki — állapítot­ta meg a SZÖVOSZ elnök­sége szerdai ülésén. A testü­let Szlamenicky István el­nökletével a szövetkezeti zöldség-gyümölcs kereske­delem fejlesztésére 1977-ben hozott határozatok végrehaj­tásának tapasztalatait ele­mezte. Megállapította, hogy a szövetkezeti kereskedelem tavaly 1 millió 122 ezer ton­árut vásárolt fel, 444 ezer tonna árut értékesített a la­kosság körében, s 283 ezer tonnányit szállított külföld­re. Hozzátették azt is, hogy az elmúlt időszakban szá­mottevően bővült a tech­nikai, műszaki felkészültség. Az eredmények nyugtázása mellett az elnökség össze­gezte azokat a tennivalókat, amelyek a forgalmazás ha­tékonyságának fokozása ér­dekében végrehajtásra vár­nak. Ezek között szerepel például az áruszállítás gaz­daságosabbá és ésszerűbbé tétele. A fogyasztás elsődle­gessége alapján ki kell dol­gozni például a szállítók bi­zományosi jellegű tevékeny­ségének feltételeit, célsze­rűen kell megszervezni a ter­melők fokozottabb részvéte­lét az áruelőkészítésben és a csomagolásban is. (MTI) műszaki könyvhetek meg­rendezésében. Mozgósító ere­jével hozzájárul ahhoz, hogy mihamarabb „olvasó néppé" váljunk: támogatja az Olvasó ifjúságért mozgal­mat, a „30 év — 30 könyv" jubileumi akciót, az Olva­só munkásért pályázat és a Kell a jó könyv olvasómoz­galom sikerét. Hogy mi je­lenti Itt a sikert? Elsősor­ban a könyvek hatása. Anélkül, hogy a számok je­lentőségét eltúloznánk, meg kell azonban említeni: a kétéves Olvasó munkásért­pályázat eredményeként több ezerrel nőtt a könyvtárak munkásolvasóinak száma. Az országos pályázaton egyéb­ként megyénk két első és több második, harmadik dí­jat nyert el. A Kell a jó könyv mozgalomra csaknem ötezren neveztek be. Nemcsak az országos ak­cióknak szentel figyelmet a bizottság, népszerűsíti a helyi kezdeményezéseket is. Igyekszik segítséget nyúj­tani a Somogyi-könyvtár ál­tal a nemzetközi gyermek­év tiszteletére kiírt pályá­zat eredményességéhez is. A szülőföld, a lakóhely életét tükröző irodalom közelebb áll a megye lakosságához: az itt alkotó -művészek: írók, költők, előadók. irodalom­történészek és különböző tu­dományok képviselői —egy­mással összefogva — sokat tehetnek az olvasás megsze­rettetéséért. Ebből a forrás­ból: a szölőföld szeretetéből táplálkozik a helytörténettel foglalkozó könyvek népsze­rűsítése is. A 35 állandó tagot szám­láló bizottság sikerként könyveli el a megyében évenként megszervezett 3-4 ifjúsági olvasótábort is. ahol játszva-szórakozva vezették rá a fiatalokat az olvasás szépségére. A betű által való műve­lődés színtere — bármilyen sok könyv ls sorakozik oda­haza a polcokon — mégis­csak a könyvtár. A bizottság a maga módján arra törek­szik, hogy a régimódi köl­csönkönyvtár helyett a la­kosság — a gyerekek. a* értelmiségi és munkás-pa­raszt felnőttek — közös dol­gozószobája legyen. A me­gyei tanács évenként 2—2 millió forinttal járul hoz­zá ahhoz, hogy ezeknek a kívánalmaknak eleget tegye­nek, nem nélkülözhető azon­ban a fejlesztésben a társa­dalmi segítség sem. Milyen további céljai van­nak a bizottságnak? Nem erejüket fölaprózó, sokrétű tevékenységre törekednek: az olvasás társadalmi méretű megkedvel tetésén szeret­nének munkálkodni, össze­fogva az összes erre hiva­tottal. Vállalják az író-ol­vasó találkozók koordiná­cióját, akciók, könyvvel kap­csolatos események szerve­zését. Ezek a törekvések kitűn­nek az idei ünnepi könyvhét előkészületeiből is. A június 1—8-ig tartó megyei ren­dezvénysorozat — amelyről tegnapi ülésén tárgyalt a bizottság — könyvtárosok, pedagógusok, könyvkeres­kedők, népművelők össze­hangolt munkája révén va­lósulhat meg. A megyébe látogató írók, költők — a meghívottak között van Cse­res Tibor, Csurka István, Fenákel Judit. Hegedűs Já­nos, Hernádi Gyula, Jókai Anna, Mándy Iván, Mezei András, Róriaszegi Miklós, Veres Miklós, Vészi Endre — író-olvasó találkozókon, rendhagyó Irodalomórákon vesznek részt, könyveiket de­dikálják. Egyes rendezvé­nyeken irodalomtörténészek, színészek, amatőr színjátszók is közreműködnek, a meg­filmesített alkotásokat pe­dig — a moziüzemi .válla­lat jóvoltából — levetítik. Az idei program méltókép­pen jelzi, hogy most 50 éves a magyar könyvnapok története, és az, hogy 1979. a gyermekek éve. A könyv, az olvasás meg­szerettetése folyamat. De a gyerekkorban föltámasztott betűéhség csillapíthatatlan lesz később Is, ha gondos* szakértő szemek vigyáz­zák. Ch. A. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom