Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-31 / 125. szám

2 Csütörtök, 1979. május 3Í. postaláda társszerzőnk az olvasó Még mindig a lezárásról 0 Miről is beszélhetne két ismeretlen, ha úgy hozza a helyzet, hogy beszélgetni kell egymással? Kimerithetetlen téma ugyebár az időjárás, erről mindenkinek van — lehet — véleménye. Aztán szóba kerülhetnek a majd mindenkit érintő, s az időjárás alakulásával ellentétben, emberi akarattal, jó szándékkal megváltoztatható, alakitható dolgok, vagyis a közvéleményt foglalkoztató visszásságok. Ezekről buszmegállóban, orvosi rendelők várótermében, villamoson is véleményt cserélnek az emberek, s — közreműködésünkkel — ilyesfajta „beszélgetésre" nyílik lehetőség a közvéleményt szóhoz juttató sajátos fórumon, a Postaláda rovatunk keretében is. Nos, e heti „eszmecserénk" kérdései — melyekre a későbbiekben részletesen is kitérünk — a következők: miféle elképzelés alapján látják szükségesnek az.illetékesek az óvodák udvarának aszfaltozását? Mi az atajdálya. hogy az autóbuszmegállókban padokat helyezzenric et' Mi indokolja a Szegedi ÁFÉSZ egyik íelváaérlóheivének megszüntetését?' S végül visszatérünk egy korábbi témátokra k Környezetünk „Ztapoota járok a Jósika utcán. a zsinagóga eifltt. Gondolom, nemcsak nekem szúr szemet, hanem a külföldi turistáknak n, hogy a KáQflgóga környéke szemetes, a rácson kívül található padok tömöttek, piszkosak. Ügy gondolom, hogy még a eraahndáóri játékok kezdete olőA Ülenék rend beton ni a környéket" — írja Kovács J casefné. „Ügy jönnek az óriási teherautók a Feltámadás utcába, mintha az utca lenne a telephelyük" — írjn az utca egyik lakója — „Éjjel-nappal dübörgő zajban van részük «z itt élüknek, a gépkocsik kipufogó gázából bőven jut a lakasokba és a hivatalokba us. Tudom, a sörre nagy szükség van, mégis úgy gondolom, hogy jó lenne — többek érdekében — megtiltani a Feltámadás utcában a parkírozást és az átrakodást . Kapjon végre a vállalat egy olyan telephelyet, ahol a munkálatokkal nem zavarja a környék lakosságát". E sorokhoz mit is fűzhetnénk hoeaá: az új telephely létrehozása a vállalat dolgozóinak is régóta vágya. Sokat beszélünk manapság a gyerekekről, a gyerekekről való gondoskodásról. Nemcsak azért, mert nemrég köszöntöttük s gyermeknapot, azért is, mert az idei esztendőt sz ENSZ a gyermekek nemzetközi évévé nyilvánította. Érthető tehát, hogy mostanság még a figyelem középpontjába kerülnek a gyermekek érdekeit sértő, meggondolatlan Intézkedések. E gondolatok jegyében fogott tollat Pasterán Lajosné olvasónk is, aki azt teszi szóvá, hogy az újszegedi „piros óvodában" betonozni akarják az udvart Holott inkább fűre lenne szükség ahhoz, hogy a gyerekek szabadon, sérülésektől nem tartva játszhassanak, szaladgálhassanak az óvodában. Május 11-i Postaláda rovatunkban ismertettük két olvasónk levelét a Kandó Kálmán és a Gera Sándor utcát összekötő, Ságváritelepen Tűzoltó közként ismert, gyalogosok közlekedésére alkalmss köz lezárásával kapcsolatban. A levelekben foglaltak alapján elmondtuk: a közt nemrég — május elsején — zárta le négy sarki épület lakója, lakatra nyíló vaskerítéssel. A lezárást követően sokaknak jókora kerülőt kell tenniük, amíg úticéljukat elérik: messzebbre került így az óvoda és az iskola, s a nyilvános telefon is. A fenti sort*kai kapcsolatban ismét kaptunk két levelet, melyekben a levélírók cáfolják az összeállításunkban közzétett panaszok igazságát. Tessényi László, Kandó Kálmán utca 28. szám alatti lakos, aki személyesen érdekelt a lezárásban, arról tájékoztat minket levelében, hogy a közterület lezárására a városi tanács vb I. kerületi hivatalának műszaki osztálya adott engedélyt, figyelembe véve a lezárást kérvényezők panaszait A panaszok pedig a következők voltak: „a közben nincs gyalogjárda, s felelőtlen személyek motorkerékpárral hajtanak keresztül rajta. Ezen területről ismeretlen személyek dézsmálják a tulajdonosok termését ét tulajdonát." A lezárás ideiglenes — írja Tessényi László —, s mindaddig érvényben van, amíg a Városgondnokság — a határozatban foglaltak szerint — az utat nem látja el burkolattal é6 közvilágítással. Levélírónk a korábbi észrevételeket megcáfolandó, megírta még, hogy a köz mindössze 210 centiméter széles, s így itt tűzoltó- vagy mentőautóval nem lehet végighajtani. Hasonló véleménye van dr. Horvát.h Imre, Udvardi utca 20. szám alatti lakosnak is. Ö elmond, még azt te, hogy a köz számtalan kellemetlenséget okozott az ott lakóknak. „A motorkerékpárokat túráztatóktól, versenyzőktől nem volt nyugalmuk a tulajdonosoknak. A gyalogjárdán közlekedők testi épségét veszélyeztették a kerékpárral kihajtó, versenyző gyermekek, továbbá az utakra kihajtó gyermekek is veszélynek voltak kitéve a közlekedő járművektől. A közvilágítatlan közön kétes elemek húzódnak meg éjszakánként, inzultálták a késő éjszakai órákban munkából hazatérő nőket. Betörtek a kertekbe. Egyetértek azzal, hogy a közérdeket sértő problémákat nyilvánosságra kell hozni. Az viszont joggal elvárható, hogy a feltevések az objektív valóságot tükrözzék ..." Mivel a lezárást ellenzők levelétől indíttatva a helyszínen is meggyőződtünk arról, hogy a köz lezárása egy nagyobb közösség érdekeit sérti, néhány észrevétel erejéig csatlakoznánk a lezárás körüli vitába. A köz — mégha keskeny ls. s noha nem vezet rajta aszfaltozott járda —, alkalmas a gyalogos közlekedésre. Ahogyan arra is alkalmas, hogy a mentők hordággyal, a tűzoltók fecskendővel végigmehessenek rajta, gyorsabb, egyszerűbb összeköttetést biztosítva az aszfaltozott úttesten várakozó járművek, s a földes utcában lakók között. A fentiekben emlegetett baleseti helyzetek megelőzésére nem a köz lezárása az egyetlen lehetőség. Egy tengely körül forgatható vaskorlát segítségével el lehetne érni, hogy a kérdéses területen csak gyalogosok közlekedjenek. Meghalt Gprká Vfsiee Kereskedelem, szolgáltatás Hiányzó padok Sárkány Géza olvasónk feltehetőleg nyugdíjas, legalábbis erre következtetünk szerkesztőségünkbe küldött levelének Boraiból. Levélírónk ugyanis két sűrűn gépelt oldalon sorolja el a városnak azokat a helyeit, — buszmegállók, s a trolibuszmegáttóin;ik környékét — ahová elkelne néhány pod. Lássuk tehát sorjában! „A Római körúton, a II. kerületi tanács oldalánál, ahol a városba menő 11-es, 73-as, s a többi autóbusz megáll, a* elmúlt években négy pad is volt. Sokan várakoztak itt idősebbek. kisgyermekes anyák és betegek ls, akik szívesen leültek a padra. De Jött egy csatornaépítés, s az árokAsáákor a sáros földből Jutott a padokra ls. A munkálatok végeztével az árkokat betemették, s a kimaradt földdel együtt a padok romjait is elvitték. Nem túl messze innen, a József Attila sugárúton, a Postás Művelődési Otthonnál van a távolsági és a helyi autóbuszok megállója. Sokan Itt szállnak át villamosról buszra. Akik itt várakoznak, legtöbbször a művelődési otthon téglakerítésének párkányára ülnek le, elkelne Ide is néhány pad. A troli és a 17-e« számú autóbusz újszeged! végállomásánál hasonlóm gond, hogy nincs pad. Tapasztaltam, s főleg az esti órákban, hogy az idősebb emberek, a kisgyerekes mamák, valamint a vasútállomásról érkező utasok méltatlankodnak, amiért a várakozás hosszú perceit állva kell elszenvedniük. A közelben levő üres terület szinte kínálja a lehetőséget a padok elhelyezésére. A Marostői utca sarkán levő műszaki bolt dolgozói úgy érzik, nem elég ésszerű új nyitvatartási rendjük. Reggel 9-től délután 6-ig várják tárt ajtókkal a vásárlókat, ám 5 óra után ritkán téved be hozzájuk vevő. Annál gyakrabban várakoznak azonban már 8 órától az emberek a zárt ajtók előtt.' Huszonnyolcan írták alá azt a levelet, mely arról ad hírt, hogy a Szegedi ÁFÉSZ a Kamara-töltésnél található zöldség-gyümölcs fel vásárlóhelyet fel kívánja számolni. A levélírók — a Kamaratöltés, a Lövölde út, az Üjszőragí utca, a Törökkanizsai utcát a Vadrózsa sor és a Kertész utca lakói — évek óta erre az átvevőhelyre hordják a kiskertekben megtermelt zöldséget- és gyümölcsöt. Legtöbben már január—februárban leszerződtek áruik értékesítésére, mégpedig a Kamara-töltésnél levő átvevóh elvhez és nem másikhoz. A felvásárlóhely bezárása sokaknak gondot okozna, hiszen nem mindegy, hogy a megpakolt kosarakkal milyen messzire kell ctpekednt „A kormány a zöl dség-gy ümölcsprogramot szorgalmazza, és minden eszközzel támogatni próbálja — írják levélíróink. — Ezt a programot megvalósítani és segíteni, úgy véljük, politikai feladat is. S egy ilyen intézkedés, mint egy nagy körzeti átvevőhely megszüntetése, egyáltalán nem ösztönző, hanem kedvét szegi a kistermelőknek." „Nagyon vártuk az Annakútl vasáruda megnyitását. A nyitás után Jó néhányan rossz szájízzel távoztunk, mert fél 10-kor a kurrens cikknek számító radiátorokból nem volt a boltban. A megye más városaiban is többször kerestünk már radiátort. eddig eredménytelenül. Vajon nem lehetne erre az áruféleségre is előjegyzést felvenni?" — kérdezi Siti lAflóné olvasónk. összeállította: Ladányi Zsuzsa Gyurkó Vince rendőr ezredes, a Szegedi Városi és Járási Rendőrkapitányság vezetője, életének 56. évében hosszantartó, súlyos betegség után elhunyt. Gyurkó elvtárs a felszabadulás előtt kereskedősegéd volt. A felszabadulást követően, 1945. februárjában került a rendőrség állományába, ahol különböző beosztásokban teljesített szolgálatot Két évtizeden át dolgozott vezetői beosztásban; 1974-től volt a Szegedi Városi és Járási Rendőrkapitányság vezetője. Munkáját mindig kiemelkedő szinten végezte, jelentős érdemei vannak Szeged város és Csongrád megye közrendjének és közbiztonságának szilárdításában. Gyurkó elvtárs tagja volt az MSZMP Szeged városi bizottságának és a Szegedi Dózsa SE elnökségének. Kiváló szakmai munkájáért, példamutató helytállásáért, az utánpótlás nevelésében elért eredményeiért több esetben részesült kitüntetésben. Me^fcapta a Vörös Csillag Érdemrendet Temetése 1979. június 4-én 11 órakor lesz a Belvárosi temetőben katonai tiszteletadással. A rendőrség saját halottjaként helyezi örök nyugalomra. MSZMP Szeged városi Bizottsága _ Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság Elhunyt Csiszár János Nyolcvanhárom éves korában elhunyt Csiszár János, a forradalmi munkásmozgalom régi szegedi harcosa, a Szocialista Házért Érdemrend és a Felszabadulásért jublleiumi emlékérem tulajdonosa. Csiszár János elvtárs 1896. február 13-án született Szegeden. Népes kubikoscsaládból származott. Molnársegéd volt, amikor 1922-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A Hétvezér utcai munkásotthonban vállalt különböző megbízatásokat. Élen Járt a választási kampányok szervezésében, agitációs munkát végzett, árulta a Vörös Segély bélyegeit, pártkiadványokat terjesztett. Felszabadulásig mint az illegális Kommunista Párt tagja, számos megmozdulásban vett részt. Az 6 vezetésével kezdtek termelni 1944. október 12-én a szegedi malmok, s biztosították az átvonuló szovjet csapatoknak a lisztellátást. 1945-től az alsóvárosi, 1946tól a malomipari pártszervezet bizalmija volt. Aktív munkát végzett az élelmiszeripari dolgozók szakszervezetében is. Nyugdíjazása után a móravárosi pártszervezetben tevékenykedett, s magas életkora ellenére mindvégig lelkiismeretesen teljesítette megbízatásait. Csiszár János hamvasztás utáni búcsúztatásáról később intézkedünk. MSZMP Szeged városi Bizottsága Meglelem a Lobogó Csongrád megyei száma A szocialista hazafiság ápolásában nagy szerepe va* népszerű színes hetilapunknak, a Lobogónak. A szerkesztőség hétről hétre országjáró riportutakat szervez, amelyekből egy-egy megye képe áll össze. A Lobogó május 31-i száma Csongrád megyét mutatja be. Már a színes címoldal — amely érdekes fotómegoldással a dómot mutatja — Jelzi azt a sokrétűséget, amely megyénket jellemzi. Erről dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára ad a lapban átfogó képet, majd az újságírók riportokban, cikkekben felvillantják Csongrád megyei sajátos arculatát. Riport készült a Szegedi Gabonakutató Intézet buzanemesítési eredményeiről, a Csöng* rád megyei primőrzöldség-termesztésről. Beszélgettek a* újságírók dr. Mérei Gyula egyetemi tanárral a megye töténetírásáról, dr. Forgó István makói városi tanácselnökkel a városszeretetről. Egy írás a „Pick-titkot", a szegedi szalámlgyártás szakmai rejtelmeit feszegeti. A megye — tanyás megye lévén — nagy figyelmet fordít a tanyai öregek helyzetére, erről szól a „Lázár Illés boldogsága" című riport, míg egy másik Gergely Mihályról és híres pankotai birkapörköltjéről. Végül foglalkozik a lap a Szegedi Szabadtéri Játékokkal is. Tulajdonképpen ez a szám csaknem egészében Csongrád megyével foglalkozik, erről szól fő keresztrejtvénye is; de közli annak a kombinált, utolsó keresztrejtvénynek függőleges meghatározásait is. amelyet a Csongrád megyei Hírlap és a Lobogó heteken át közösen közölt A Lobogó Csongrád megyei száma már kapható az újságárusoknál. Molnár Zoltán A vereség 32. Nem szóltak erre se semmit; ezzel is takarékoskodtak az erejükkel. Cipelték tovább hárman a hordágyat, csak éppen elöl az asszony meg a lánya megcserélték az oldalt. Ezután már a kertek alatt mentek. Az asszony járása szabta meg a léptüket. Egyenletesen haladtak, pihentető lassítás, észbekapó nekilendülések nélkül. András, mögöttük járván, s hozzájuk igazodva, elnézte izmos karjukat, izmos lábukat, ichcrhez szokott, természetes mozgásukat. Eszébe Jutott, hogy nem mondtak neki se nevet, se semmit, még a kérdésére se. s hogy miért... S rájött, hogy amit irántuk érez, az miért nem a hála, s miért nem az az érthető rokonszenv, amit az ember a rajta önzetlenül segítők iránt érez. Hanem keve-ebb ennél, s több is. Az együvé tartozás. Mintha családja tagjai cipekednének vele együtt Egyébként Julis..., így szólította a másik asszony. Bár így hátulról nem sokat láthatott Aranka arcából, szerette volna kifürkészni, vajon milyen állapotban van, hogy bírja ezt a különös utazást. Szemhéja leeresztve, majdnem egészen lecsukva, rezzenéstelen. Nyugalom ez? Vagy figyelem? Ügy igyekezett, hogy minél közelebb, minél rövidebbre fogja a rudat, hogy a teher nagyobb része, Jóval nagyobb része essen rá. De így a felelőssége is nagyobb volt azért, hogy minél kisebb legyen a hordágy rázkódása. Ügy dolgozott a karjával, hogy ügyesen kiegyenlítse az út egyenetlenségeit. hogy úgy működjön, rr\jnt a lehető legjobb, erre a célra kiválasztott, kiképzett rugó. Egyszer azt vette észre, hogy elöl valahogy mégis bizonytalankodni kezdenek. A lépésük is lassult. Előrepillantott. s rögtön felfedezte, hogy mi tette őket bizonytalanná. Egy rossz kerítés tövében, öreg, görbe körtefa alatt kucorgott két vöröskatona. András is tétovább lett, s hogy néhány lassú lépéssel már oda is értek, hát megálltak. — Hát ti? Egy nagy szőke volt. meg egy kis fekete. — Ez itt megsebesült — mutatta a kis fekete. — Ez a lengyel. Éppen kötözöm befele. A lengyel valami tönkfélén ült; a zubbonya ujja le volt nyiszálva, de talán csak egv rossz bicskával. A felső karja már valódi kötszerrel, elég tűrhetően bekötözve, és saját derékszíjával a nyakába akasztva. De most éppen a fekete már a lengyel combjával bajlódott Arról is levágta a nadrágot; de arra már nem maradt kötszere. — Tegyük csak le! — szólt András. — Óvatosan! — figyelmeztette az asszony. Letették a hordágyat — Kicsit errébbl — kapott észbe András; s behúzták szorosan a kerítés tövébe, hogy legalább messzebbről ne lehessen látni. Leguggolt András a sebesülthöz. — Na, mi van veled? — Kapott ide is valami szilánkot — magyarázta a kis fekete; hetyke kis bajusza volt Mint egy huszár tizedes — gondolta András —, de még a tizenkilencedik századból. Elég csúnyán fel volt tépve a hús, még friss vér szivárgott. — Hát valahogy el kellene jutni a Tiszához — mondta András. — Hátha át tudják még hordani a sebesülteket. — De így sem volt egészen világos, hogy kiről beszél; hiszen látták, hogy ő maga is hordágyat cipeL Gondolkozott. Közben körülnézett, mintha a fűben, a gazban. vagy talán a kerítésre akasztva találhatna egy kis gézt, vattát, fertőtlenítőt. Az asszony levette a fejéről a kendőt — Ez nem lenne jó? — Arra esetleg — mondta a kis fekete katona —, hogy lássa szegény, lám. mégis bekötöztük. Elvette a kendőt, s elég ügyesen bekötözte vele a lengyel katona combját Jó szórásán, hátha megfogná valahogy a vért. A bajusza hegye igen élénken ugrált közben; vajon hogy tudja ilyen szép hegyesen megőrizni a bajuszát? De nem a bajuszát kérdezte meg tóle András. — Hol a puskátok? — azt kérdezte. IFolytatjukJ