Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

Szombat, 1979. május 12. 3 Radnóti Miklósra emlékeztek Radnóti Miklós születésének 70. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendezett tegnap a Pantheonban levő Radnóti-emléktáblánál a városi tanács, a József Attila Tudományegyetem és a Radnóti Miklós Gimnázium. A megemlékezésen jelen volt Szántó Tivadar, a városi pártbizottság osztályvezetője, Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese, valamint a József Attila Tudományegyetem karainak vezetői és a Radnóti gimnázium képviselői. Sajti Klára és Hídvégi Erzsébet, a mártírhalált halt költő nevét viselő gimnázium tanulói mondták el Radnóti Kortárs útlevelére, illetve Nyugtalan bírálat című verseit. Dr. Vörös László egyetemi adjunktus, a Tiszatáj főszerkesztője mondott ünnepi beszédet, méltatva a 70 évvel ezelőtt született költő emberi és művészi értékeit, helyét a század magyar lírájában. Ezután a városi tanács, a tudományegyetem és a Magyar Írók Szövetsége dél-magyarországi csoportjának képviselői helyezték el koszorúikat Radnóti Miklós emléktáblájánál. Műsorajánlat" A Dunaújvárosi Bemutatószinpad vendégjátékát tekinthetik meg az érdeklődők ma, szombaton este 6 és 8 órai kezdettel az Ifjúsági Házban. Czakó Gábor Disznójáték című darabját adják elő, Iglódi István rendezésében. A Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Egyetemi Énekkar koncertjét rendezi meg az Országos Filharmónia szimfonikus tavaszi bérletsorozatának negyedik előadásaként holnap, május 6-án délelőtt fél 11 órakor a Zenés színházban (Szabadság mozi). Vezényel Pál Tamás, közreműködik Szécsi Éva, Lengyel Ildikó, Bárdi Sándor és dr. Szűts István (ének). A műsorban Stravinsky művei szerepelnek. A József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre gyakorló gimnáziumának vegyeskara főpróba-hangversenyt ad holnap, május 6-án délután 5 órakor a. gimnázium dísztermében. A koncert * az iskola vegyeskarának május 8-án Belgrádban, a jugoszláv főváros XII. számú gimnáziuma kórusának meghívására rendezendő hangversenyének főpróbája. A vegyeskar a május 8-i belgrádi, illetve a május 10-i Az ismeretterjesztés eredményei Kitüntetések, jutalmak TIT-munkáért A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének elmúlt évi tevékenységéről folytattak megbeszélést a tegnap délutáni ügyvezető elnökségi ülésen, a Kárász utcai TIT-klubban. Az elnökség tagjait, a városi-járási szervezetek képviselőit dr. Kiszely György egyetemi tanár, a megyei ezervezet elnöke tájékoztatta e soron következő feladatokról, amelyek közül kiemelte az ismeretterjesztők, az egyes értelmiségi rétegek helyzetével, közérzetével, általános tájékozottságával foglalkozó fölmérés fontosságát. A megbeszélésen Molnár Zoltán, a TIT megyei titkára az ismeretterjesztő munka mennyiségi mutatói alapján vázolt föl áttekintő képet a megyei szervezet tavalyi tevékenységéről. A számok segitségével végzett országos összehasonlításból kitűnik, hogy a Csongrád megyei szervezet élenjáró az ezer lakosra számított ismeretterjesztő órák megtartása tekintetében. Hasonlóan jók az eredmények, ha a rétegmunka szempontjából vizsgáljuk a megyei szervezet tevékenységét Az ülésen részt vett és fölszólalt Lőrinczy László, a TIT-központ osztályvezetője; elmondta, hogy a Csongrád megyei szervezet nagy szerepet vállalt abban, hogy a TIT teljesíthette kitűzött feladatait az elmúlt évben. Dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese azokról a feladatokról beszélt, amelyeket az ismeretterjesztés színvonalának emelése érdekében kell elvégezni. Az ülésen részt vevők tájékoztatót hallgattak meg a szabadegyetemek szervezési tapasztalatairól, valamint e színvonalas ismeretterjesztő forma továbbfejlesztésének feladatairól — Nemes Csaba és Wagner István szaktitkárok előadásában. A társulat tevékenységének támogatásáért, valamint az ismeretterjesztésben, elért eredményekért , kitüntetéseket és jutalmakat adtak át az elnökségi ülésen; TIT aranykoszorús emlékplakettet a JATE sokszorosítóüzemében dolgozó kollektívátok, valamint a Szegedi Konzervgyár dolgozóinak; TIT aranykoszorús jelvényt dr. Fedor Attilának, a megyei bíróság elnökhelyettesének, valamint Szabó G. Lászlónak, a megyei tanács elnökhelyettesének; Fodor István, a járási hivatal elnöke jutalmat kapott a TIT-munka segítéséért. temerini koncertek bevételét Jugoszlávia földrengéssújtotta vidékeinek segélyezésére ajánlott* fel. A főpróbahangverseny műsorában többek között Bach, HSndel és Kodály művei, valamint a nemzetközi munkásosztály dalai szerepelnek. Májusi cserebogár címmel gyermekeknek tartanak biológiai foglalkozást Csizmazia György vezetésével a Móra Ferenc Múzeum Múzeumi matinék-sorozatának keretében holnap, május 6-án délelőtt 11 órai kezdettel. Londontól Londonig — ez a címe a Juhász Gyula Művelődési Központban május 7-én'este 6 órakor megrendezendő ismeretterjesztő előadásnak, amelyet Bátyai Jenő tart. Káldy László budapesti amatőr filmes estjét rendezik meg szintén a Juhász Gyula Művelődési Központban május 7-én este 6 órai kezdettel. író-olvasó találkozót rendez a kisteleki Magyar— Szovjet Barátság Tsz, a termelőszövetkezet pártszervezete és a TESZÖV szervezésében május 7-én, délután 4 órakor a termelőszövetkezet központjában. Sz. Lukács Imre író készülő műveiből mutat be részleteket, Verdi Johanna című operáját közvetíti a rádió harmadik műsora a Szegedi Nemzeti Színházból. Május 8-án 17 óra 21 perckor a Holnap közvetítjük ... című adásban előzetest hallgathatnak az érdeklődők a közvetítésről, május 9-én este 21 óra 20 perces kezdettel pedig az opera hangzik el a harmadik műsorban. A Szegedi Szakszervezetek Általános Mur.káskórusa énekel dr. Mihálka György vezényletével a Kossuth rádió Kóruspódium című adásában május 9-én 14 óra 19 perckor. Tiszatáj-estet közvetít Makőfól, a József Attila városi könyvtárból a Gondolat — a rádió irodalmi lapja — május 11-én.19 óra 15 perces kezdettel a Kossuth adón. A Szegedi Volán SC férfi kézilabdacsapatának mérkőzését — a Tatabányai Bányász ellen — közvetíti a televízió egyes programja május 11-én 16 óra 55 perckor. A Tiszatáj májusi száma Három élvonalbeli prózaírónk új műveivel ismerkedhet meg a folyóirat májusi számának olvasója. Jókai Anna novellafüzére (Variációk) — az írónő korábbi munkáival ellentétben — nem annyira a mozgalmas eseménysorral, a valóságelemek sokkoló erejű halmazával, mint inkább a töprengésre, állásfoglalásra ösztönzéssel jellemezhető. Mocsár Gábor novellája (Csiribiri kanveréb, avagy krimi a tanyán) pontos, árnyalt pszichológiai rajzával, a megjelenítés drámaiságával tűnik ki. A szatirikus, ironikus, abszurd megközelítésű írásokat kedvelök Páskándi Géza két új elbeszélését olvashatják. A Tiszatáj új számában Kánvádi Sándor, Markó Béla, Pintér Lajos. Serfőző Simon, Sárándi József és Kiss Dénes versei kaptak helyet. Ablonczy László a Herderdíjas Sütő Andrással készített interjút. Az egyik kérdésre („Hogyan vélekedsz az összetartozásról?"). így válaszolt Sütő András: „Ahogyan Illyés Gyula fogalmazta volt: az ötágú síp jegyében. Minden ép elmének el kéne fogadni, annál roszszabb az ép elmére nézve, hogy ha nem fogadja el. sőt, olykor mások által megnyilatkozni se engedi Illyés Gyula gondolatának jegyében az öszetartozásnak és hovatartozandóságnak eme Idő és Tér-beli abroncstermészetét." Az ötvenéves Kányádi Sándort, a romániai és az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő alkotóját köszönti a Tiszatáj májusi száma. Farkas Ár-pád és Nagy Gáspár verse után Görömbei András pályaösszegző. nagy tanulmányát talél;uk Kányádi Sándor munkásságáról. A költőnek Kántor Lajos irodalomtörténész tett föl kérdéseket. Ebben a beszélgetésben mondta Kányádi Sándor: ,,..a költészet állandó hiányérzetünk ébrentartója, szerintem ez forradalmár meghatározás, a forradalmiságnak ls megfogalmazása. A nem beletörődő, állandóan jobbítani akaró, a végleges megfogalmazásokat nem elfogadó ember típusa a forradalmár." Az új verseskötetről, a Szürkületről G rezsa Ferenc irt bírálatot. „A Szürkület a költészet magasfennsíkja; lapály, völgy, mélyedés sehol, legföljebb a kiugró csúcsok változatossága. Néhány verse önnön átlagszintjét is felülmúlja, s jelentősége túlnő Kányádi költői pályájának keretein" — írja Grezsa Ferenc. Radnóti Miklós születésének hetvenedik évfordulója alkalmából közli a Tiszatáj Pomogáts Béla tanulmányát (Forma és világszemlélet), mely a költő irodalmi nézeteit esszéírói, kritikusi tevékenységének eredményeit összegzi. Nemrég került * szegedi Somogyi-könyvtárban elő Radnóti francia nyelvű tanári szakvizsgadolgozata a lírai realizmusról. Téglásy Imre nem csupán bemutatja ezt az eddig ismeretlen írást, hanem Radnóti realizmusát a versekben, a „gyakorlat tükré. ben" is vizsgálja. Pomogáts Béla Radnóti-kismonográfiáját Laczkó András elemzi. A Kelet-európai Nézőben Predrag Stepanovic a mai szerb irodalom egyik érdekes alkotójának, Mllovan Danijlicnak az esztétikai nézeteit tárgyalja. Újvidéken látott napvilágot Dávid András A kölcsönösség hidjai (Fejezetek a jugoszláv— magyar kulturális és irodalmi kapcsolatokról) cimű kötete, melyről Póth István recenzióiát közli a lap. — A Kritika rovatban Serfőző Lajos két NÉKOSZ-kötet ürügyén „ismertető helyett inkább néhány kikívánkozó gondolatot, alkalomszülte meditációt" frt. A Magvar História-sorozat két úi kötetét (Gergely András—Szász Zoltán: Kiegyezés után. Merényi László: Boldog békeIdők) Buzinkav Géza és Gergely András bírálja. A Műterem-látogatás sorozat ebben a hónapban Zoltánty Istvánt mutatja be. „A művésznek két választása van. Vagv egy közösségből meríti élményeit, s annak a közösségnek festve abban is oldódik föl. vagy egy lóhosszal megelőzi korát, s akkor legfeljebb néhány esztéta csámcsog munkáin. Én a munkások között, a kender fonógyárban döbbentem rá, hogy az első út az enyém" — olvashatjuk egy helyen. A művésszel Tandi Lajos beszélgetett. Molnár Zoltán u. Czauner nem válaszolt. Maga is sokallotta, mennyit beSzélt most egyszerre. Elgondolkoztak. Alig vették észre, hogy már kő van alattuk. Hát itt a falu. Szürkült is. • A házat, ahová Arankáék megérkeztek, láthatóan a tavaszon meszelték. A faoszlopos kis tornácon borsószalma száradt. Nagy, fehér kutya vigyázott az udvarra, láncon; de most aludt. Mikor a tornácaitót megnyikorgatták, felébredt, csendesen bámulta őket, egy kicsikét mozdult is, bár inkább csak úgy jelentkezésképpen. A kislány rászólt: — Aludj csak. — S aludt tovább. Ez a kicsi Aranka töprengés nélkül tette, amit egy háziasszonynak tennie kell. Először is vizet öntött a lavórba. — Jó állott — mondta. S odakoppintotta a kis fekete szappandarabot is a székhez. Hozott ki a szobából tiszta törülközőt. Azután hozott a kamrából egy gömbölyű kupulykókosarat. — Csinálok rántottát, jó? Serpenyőbe szalonnát vágott, s csak azután gyújtott be szalmacsóvával. • Gallyat szurkált be közé; aztán megforgatta a szalonnát. Ütött rá három tojást, megkavarta; amikor levette, jól megpaprikázta. Bevitte a tisztaszobába. A szoba sarkába, a kanapéra egy kis rongypokrócot dobott, arra ültette a vendéget. Már hozta is kiskosárban a kenyeret. Meg kést, villát. — Nahát — állt meg akkor az asztal előtt —, fogyaszsza egészséggel! Én addig ágyat vetek. A fiatalasszony nem ellenkezett, hogy nem fekszik le fényes nappal. Tudta jól, hogy őneki most le kell feküdnie. Eddig csak szótlanul nézte a kislányt, ahogy tesz-vesz. Most meg ugyanolyan szótlanul engedelmeskedett neki. Hát igen, először is megmosakszik. Levetette a blúzát. Egy kis vízzel megpacskQlta-hűsítette karját, vállát. Aztán furcsán feszülő, duzzadt keblét nyugtatgatta benedvesített ujjai óvatos kis mozgatásával. Mig a törülközővel lassan felitatgatta a bőréről a vizet, érezte, hogy egyszerre milyen éhes lett. Be is ült rögtön az asztal mögé, a kanapéra, és egykettőre mind megette a három tojásból sütött szalonnás rántottát. A kislány megvetette az ágyat. Közben egyszer még egy köcsög aludttejet is odatett az asztalra. Hát "ez esett a legjobban, ez az aludttej. — Jó hideg — figyelmeztette a gazdasszony, hogy azért csak óvatosan. — Igen — bólintott. — Óvatosan eszem. • Mikor aztán az aludttejes köcsögnek is az aljára ért, a kicsi Aranka még az udvar végébe is el irányította, a meszelt budihoz. Fogta addig a kutya láncát; valahogy meg ne ijessze. Visszaérkezvén, megkérdezte, hogy ne segítsen-e levetkőzni, lefeküdni. — Nem, nem, magam is elboldogulok. De előbb a lábam, még azt is megmosnám. » — Az ám — egy kicsi zavarral bólintott, mert úgy érezte, ez is neki kellett volna, hogy előbb eszébe jusson. Volt még egy kis gallyparázs, gyorsan enyhített rajta egy fél lavór vizet. Bizony, ez is ráfért .az alaoos lábmosás. Végre odáig jutott, hogy fogta a szatyrot, s kivehette belőle a hálóingét. De gondolt egvet, s kiszedte a többi holmit is: megmutatta a kislánynak. — Megnézed, Aranka? Látod, ez itt a pólya, ez meg a kis rékii, meg a pelenkák. — Ó — csücsörítette a kislár^y a száját. Ingadozott, hozzá merjen-e nyúlni. Végül nem mert. — Nem elég tiszta a kezem. S már tartotta is a szatyrot, hogy gyorsan tegye csak vissza bele. Visszacsomagolt hát mindent, s odatette a szatyrot, a keze ügyébe, az agy lábához. Hanem ez aztán igazán nagyon jólesett: megmosakodva, tiszta lábbal ágyba bújni. Alig is érzett tartózkodást az idegen ágytól; elnyúlt, nagyot sóhajtva, a hűvös vásznak között. S most már várta is, hogy jöjjenek megint a fájások. Tudta, hogy ezután már majd sűrűsödnek. De egyelőre nem jött semmi fájás. Csak a megpihenő* csendes öröme szivárgott széjjel a tagjaiban. — Aluggyon! — mondta neki a kislány, s már az ajtóhoz is lábujjhegyen ment. Betette, és nagy csend lett. Úgysem alszom, gondolta akkor Csóti Aranka. András ide fog jönni, megvárom. Ide fogja vezetni az a kopaszra nyírt kisfiú. így nagyon jó lesz, itt várni, ebben a tiszta, keményre vasalt ágyban. Ételtől megerősödve. Langyos víztől megenyhülve. S gondolni is csak szépre, ünnepire akart. Talán a kék égre, a folyó felett. Azokkal a könnyű kis fátyolfelhőkkel... Aztán szép fehér őszi rózsák jutottak eszébe. Azon a napon, amikor a katonák letépték a sapkájukról a címeres gombokat, s olyan csodálatosan szép fehér őszi rózsákat tűztek fel, hogy addig soha életében nem látott olyan gyönyörű őszi rózsákat... András sapkáján az őszi rózsa!... Mert az övé volt a legeslegszebb, ahogy mentek egymásba karolva végig a Rákóczi úton. Mintha zene is lett volna; halk, megindító zene... észrevétlen úszott a tömeg között, körülölelte, körülfolyta, magasztos hullámaira vette; valósággal ringtak, repültek rajta. így, könnyedén ringott, lebegett, szinte repült. S közben egyszer csak halk csörömpölés, susmorgás hallatszott át a konyhából. Világosan tudta, hogy a kicsi Aranka anyja jött meg, a nagyobbik lányával. S tudta, hogy vacsorát készítenek, mosakodnak; a kislány meg elmondja, vagy talán már el is mondta, hogy ő itt van, a tisztaszobában, és hogy miképpen került ide. Meg is ismerte, kihallotta a hangját; az volt a leghalkabb, legizgatottab, legsuttogóbb. Nem volt gyerekes hang; érdekes, valami felnőttes lágyság volt benne. Ügy hallgatta a hangját az ajtón keresztül, mint valakiét, aki az életben őhozzá tartozik. Ám eközben nem szűnt meg az ünnepi, zenés, őszi rózsás bódulata sem... Még mindig az a nap. Csak éppen a kilenc hónanpal ezelőtti, Rákóczi út koszos, kormos házai felett a ma délelőtti kék eget látta, a Tisza feletti kék eget, a menyasszonyi felhőkkel. A felhőket nézte, mind makacsabbul, ezeket a felhőket. Amíg aztán nem volt képes megállni, s a csónakba is la kellett néznie. A csónakba, ahol a deszkák alatt szennyes lé kavargott Ez bizony nagyon kellemetlen volt, nagyon ingerlő. " {Folytatjuk.)