Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-29 / 123. szám

4 Kedd, 1979. május 29. leiiit apró Az apróhirdetésről aztán Igazán mondhatjuk: tiszavirág-életű Érvényét abban a pillanatban elveszti, mihelyt létrejött -az adásvétel, vagy ahogy a vállalat munkást. a kisiparos munkát, a magános éleit társat talált. Oldalakat töht meg a maga gyöngy-betűivel, s a közhely Irattatja velem: az élet ezerarcú* agával. A közhelyeket azonban illik továbbgondolni, hiszen aranyigazságuk ismétlései miatt váltak elkoptatottakteá. Mtt adhat az élet fze rarc itsénisB az apróhirdetéseknek ? A maradandóságot. Tartalma tigwan érvényét vesztheti akár néhány óra múlva, mégis világot kerít maga köré — az apróhrrdetéw aek vftáfflát És az apróhirdetések világa egyben a történelemé * te, apróban. Az újségoldafókon ott találhatók a híradások háborúkról tárgyalásokról, megegyezésekről, e riportok újdonságokról ée régi sérelmekről — az apróhirdetés meghúzódik a hátsó oldalakon, tömör-makacs egjanásntánságtan, jei igékkel. címekkel és telefonokkal. Célja. létének értelme a nagy egészet tekintve csekély, de a hirdetőnek nagyon fontos: valamin túladni, valamit megvenni, társat, mtmkáskezef. lakást tatáin! Ahogy azonban könyvtárnyi újságkölefjekkel bástyázzuk körül magunkat, és barack*/inű lapokból kezdjük böngészni ezeket a hirdetéseket, nagy hirtelen mélyebb értelmet nyernek, történelmet lehelnek magukból sokszor szinte nyelvültögetésnek hat, ahogy a világégésben bugyuta versikékkel, konokul kínálnak sütőport vagy nercbundát. Itt van például az 1917. szeptember 28-3 Az esi Kegyetlen. maró — akár egy rosszindulatú plakátragasztó ötlete lehetne — én gonosz két parányi hirdetés, egymás alatt: „Digestoí a legtökéletesebb emésztő és étpor. Kapható minden gyógyszertárban". és „Szeretett és egyetlen fiunk, büszkeségünk és reményünk. Braun Géza. a császári és királyi 32. gyalogez.red had apród Ja, a II. osztályú ezüst vitézségi érem tulajdonosa 1918. szeptember 27-én ifjú életének 19. évében szakasza élén harcolva hósi halált, halt." A két közleményt akaratlanul is összeolvashatja az ember, mint ahogy akaratlanul veti szemét az eteóoldalas hadijelentésre vagy ugyanott a megdöbbentő bűncselekményre, amelyik az elűző napon Rákospalotán történt. A kisember reklámja ar. apróhirdetés. 0 nem plakáton hirdet, nem fényújságon kínálja áruját, filmre sem veszik — néhány sorért fizet, az megjelenik: igénytelen reklámja vagy sikerül, vagy nem. Az apróhirdetés életében feleslegesek a nagy szavak, melyek nagyobb, gazdagabb testvérét jellemzik. Az ó esetében az sem igaz, amit egy reklámszakember jegyzett föl — mármint hogy az e célra költött összegek fele minden bizonnyal pazarlás, csak azt nem tudni, melyik fele. Nem, az apróhirdetés sajátos, bensőséges válfaja a reklámnak: puritán szürkesége másfajta kapcsol*tot kínál az olvasónak. Ezért egyszerűségében mutat tükröt a jelennek, a jövőnek a hétköznap könyörtelen időtállásával. Hiába jött létre az üzlet» hiába lelt társra egy magányos, hiába vitte vissza a becsületes megtaláló a Szuszl névre hallgató spánielt, az ólomba öntött betűk megőrzik a világ egy napját, egy szeletét az áttekinthetetlennek, benne a mi szóra fizetett gondunkkal, sóhajunkkal, örömünkkel Persze, ha már odáig eljutottunk, hogy az apróhirdetés is amolyan történelmi tükör, bár néha kurtán-furcsán veri vissza fényeit, haladjunk te tovább: mit mondhatnak nekünk ezek a hétköznapi puritán reklámok? Igazoljuk-e adatokkal, hogy a háborúkat követő években nő a művégtagokat hirdetők száma? Vagy Idézzünk száz meg száz szöveget, aggódó sorokat, melyek írói hozzátartozókat keresnek kétségbeesett konoksággal? Vagy azt bizonyítsuk be, hogy menynyivel más ma az apróhirdetések összetétele, mint akár c^ik néhány esztendővel ezelőtt? 1939-ben a Kazár utcai Frost telekürtöli az újságoldalakat: horribilis árakat fizet viselt férfiruhákért. Hit" ler és Gőring utazásait követi egy angol „úr" hirdetménye — házasság céljából hozománnyal bíró hölggyel ismerkedne meg. Kínálnak ezer magyar hold erdőbirtokot, kitermelhető értékes faállománnyal, jól fekvő kitűnő vadászterület, vadászlak, jutányos áron, csak tessék, tessék! Nem a történelem néz velünk farkasszemet? Szeizmográfként követi a hirdetések szövege a politikát. ami egy-egy lap többi oJdalán megjelenik, s előbbutóbb kisugározza hatását az apróhirdetések rovatába is. A visszanéző, a múltba kukucskáló szinte fintorként kezeli ezeket a szövegeket, hiszen 6 már innen, á holnapból — a történelemkönyv lapjairól ismervén a tegnapot — olvassa őket, az aznapnak szólókat. Regényeket, novellákat rejtenek az apróhirdetések. Mi lehet azzal a 40 éves képzett gazdával — földbirtokos családból —, áki kanadai letelepedési engedéllyel sürgősen nősült volna 1939-ben? Hozomány és jó származás megkívántatott Vajon ma Kanadában, az olimpiai játékok színhelyén él-e még választottjával? Talán sikertelen volt hirdetése, nem talált párt, és egyedül indult útnak? Esetleg Itthon maradt? Két felkiáltójellel megállított számondat 1918-ból — mégis mennyire különböző a kettő! Elveszett! Elveszett egy hosszúkás karkötő aranyóra, fekete szíjon. Száz korona jutalom a becsületes megtalálónak! Eltűnt! Eltűnt a frdhton Hrabinszky Sándor! Aki tud róla valamit, jelentkezzen! Ennél a hirdetésnél nincs 6zó jutalomról Szívesen bújom az apróhirdetéseket. Titkokat árulnak el Portékákat kínálnak, állást, lakást, telket, üdülést, s még ki tudja, milyen bizarr dolgokat (Például: „Demag macskát elfekvő készletből kórház átvenne könyvjóváírással.") Valószínű, a nagyobb cégek azért választják gyakorta az apróhirdetést, hogy így is utat találhassanak azokhoz, akikhez szólni akarnak. Az apróhirdetés lehetőség egy bensőségesebb viszony kialakítására — ezért a nagyobb vállalatok főként állást kínálnak apróhirdetésekben. Hajdanán mi kerestük az állást, ma az állás minket. Az apróhirdetés kesernyéshalkan mesélni kezd. Mesél sok mindenről — írathatna velem giccses szerelmi történeteket, groteszk örökösödési perekel tragédiákat és örömöket egy-egy hívó-hívogató, kínáló-kínálgató néhány szavai reklámszöveg mögül. Így, kívülről az ember csak találgat, mélyebb jelentést vél fölfedezni, pár szó is sokat elárul alapon, fi az igazi az lenne, ha nyakunkba vehetnénk az országot, elmennénk a megadott címekre, beszélgetni kezdenénk az adásvétel kényszere nélkül egy fekete mellett — kibújna milliónyi történet, kerek társadalomrajz, emberarc ezekből a parányi apróhirdetésekből. De mesél, kitartóan, mesél tovább a néhány szó. A Szabad Nép 1945 áprilisi számaiból: „Fehér Mihályt keressük! A Gestapó jött érte 1944 nyarán, azóta nyoma veszett..." „Bőrdíszműves műhelyemet újra megnyitottam", „Holnap délután nyit a Szabadság (Simpion) mozi, asszonyok, gyermekek, öregek hősies harca a betolakodott németek ellen!" „Jó karban levő stráfkocsit vennék", „Kiss Sándor orosz tolmács. csak a lakásán, mindennemű fordítást vállal", Mozaikkép a felszabadult ország első napjairól. Élvezet őket olvasni, mert az egyes fel 61 közelítik meg az általánost, kiegészítik a történészek tárgyszerűségéi a művészek ábrázolóerejét. Mit mond nekem a ma apróhirdetése? Beszél új életünkről, a mai életszínvonalról, a munkaerőhiányról, a lakáshelyzetről. Tudom, meg kellett szigorítani az álláshirdetések fölvételét, ki kellett irtani néhány fennhéjázó jelzőt, amelyik az egekig magasztalta az eladni kívánt portékát. Azért ne aggódjunk. Találunk közöttük elég olvasnivalót. Legfeljebb nincs annyi ötéves Trabantra vágyó „nagyon igényes" vevő, mint néhány évvel ezelőtt. Tamás Ervin Űrjog, égi KRESZ Az emberiség kezdi „belakni" az űrt: napjainkban is több mint 4500 tárgy kering Földünk körül. Ebből több mint 1700 működő mesterséges hold, míg a többi „az idők végeztéig" bolyongó „kiszolgált" szerkezel rakétafokozat, hulladékalkatrész — vagyis kozmikus szemét. Vajon a nemzetközi jog legifjabb ága, a világűrjog milyen törvényekkel szabályozza az ember űrtevékenységét? — Immár tízesztendős az a nemzetközi egyezmény, amely szükséghelyzetben valamennyi államot kötelezi a légtérbe, vagy a szárazföldi, vízi területre jutott űrhajósok mentésére. — A világűrjog alkotóit nem kevébé foglalkoztatja az űrkutatás gyakorlati hasznosításának szabályozása. Családi események Magyar ösztöndíjasok a Szovjetunióban Háromszáznegyven magyar ösztöndíjas fiatal kezdi meg tanulmányait szeptemberben az európai szocialista országok egyetemein és főiskoláin. Közülük — a korábbi évekhez hasonlóan — a legtöbbén, 253-an a Szovjetunió felsőoktatási intézményeinek a hallgatói lesznek. A szovjet egyetemek, főiskolák új, magyar ösztöndíjasainak több mint a fele a nagy hírű műszaki felsőfokú tanintézetekben tanul tovább. Az idén négy fiatal iratkozhat be az atomerőművek és berendezések szakra, • az elektronikus számítógépek titkaival hatan ismerkednek meg. Évről évre a Szovjetunióban képezik a magyar légíközlekedés szakembereit; pilótának — hivatalos nevén: mérnök repülőgépvezetőnek — 13-an tanulnak, és ugyancsak leszhek magyar fiatalok a navigátor-rádiós szakon, valamint a légiforgalom-irányító szakiskolában. A Szovjetunióban különben a most befejeződő tanévben 1213 magyar fiatal tanul. Közülük 215-en diplomamunkájukon dolgoznak. Ennek sikeres megvédése után várják őket a hazai üzemek, vállalatok, intézmények. A korábbi évek tapasztalatai alapján nemcsak kitűnő szakemberekként számítanak rájuk, hanem p munkahely társadalmi, közösségi életének tevékeny részvevőiként is. HÁZASSÁG Török István és Ferovics A<?ncs Maria, Nagy Sándor és Révész Mária Ibolya, Nagy Mihály és Szél Zsuzsanna Pirosán, Kural Kázmér es Bán Erika Ilona, Kúszó Antal és Ábrahám Etelka, Mészáros János és Váradt Etelka, Fejes Ferenc Mátyás és Tóth Mária, Frank Tibor Ferenc és Mészáros Klára. Szlrovlcza Jenő és Juhász Zsuzsanna Anna. Bitófalvl László és Fekete Mária, Fogairasl Lajos és Fekete Mária Margit, Szilágyi Mihály József és Józsa Erika, Laczl Mihály és Kothencz Mária, Lele András Dezső és Márton Anna Mária, Dobó István Antal és Magyar Katalin, Böröcz László és Zsolnai Klára. Bánhegyi László és Nagy Erzsébet. Kondor József és Varga Katalin Zsuzsanna, Király József éa Horváth Edit Györgyi, Farkas Zoltán Antal és Szigeti Zsuzsanna, Bencsik Tibor Sándor és dr. Bagány Julianna házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Csömör Zsigmondnak és Berta Lillán Ágnesnek Ágnes, Mityók Gézának és Papp Juliannának Hajnalka. Bácskai Gábornak és Kudvjaveeva Jelenának Viktória, Szigeti Ferencnek és Beké Juliannának Ferenc, Szigeti Ferencnek és Beke Juliannának Csaba, Bmohal Ferencnek és Kunvári Máriának Ferenc, Kovács Lászlónak és Nagy Margltnak Erika, Kiss Istvánnak és Kneifel Máriának Tamás Péter, Komócsin Lászlónak és Dinnyés Mária Juliannának Zsófia Mária, Erdélyi Sándor Jánosnak és Hödör Éva Borbálának Dorottya, Tarjányi Mihálynak és Besze Irénnek Zoltán Mihály. Csáki Ferencnek ee Dékány Erzsébet Etelkának Kata. Vidtcs György Jánosnak és Szabó Erzsébetnek Tímea. Tandari Zoltánnak és Mityók Irén Mártának Márta. Finta Andrásnak és Brinczllk Erikának András Péter. Ekker János Györgynek és Lendáczky Katalinnak János Levente, Noel Lászlónak és Balogh Katalinnak Zita Katalin. Nagy Ferenc Gábornak és Jantyik Mártának Georgina Tímea. dr. István Lászlónak és Elmer Annának Balázs, Hódi Józsefnek és Csutári Márta Juditnak Péter József. Tóth Jánosnak és Pál Terézia Máriának Gábor János. Siklér Gyulának és Pozsár Margitnak Gyula, Szekfd Bélának és Vajda Gizella Teréziának Marcell Béla. Benkö Attilának és Czirok Editnek Anita, 8záraz Józsefnek és Engi Juliannának Erika Éva, Német Györgynek és Hornyácsek Máriának Gábor, Horváth Istvánnak és Orsós Irmának Péter, Vőnekl Antal Józsefnek és Miskolczi Ilonának Péter, Abrahám-Tandari Istvánnak és Ágoston Franciskának István, dr. Nagy Ferencnek és Pipás Erzsébetnek Gábor, Bajza Lászlónak és Somogyi Ágnesnek Rita. Mokos Lajosnak és Hunyadi Erzsébetnek Viktória, Juhász Gábornak és Lévai Ágnesnek Péter Zsolt. Gróf Jenőnek és Vér Erzsébetnek Anita. Tóth Endre Istvánnak és Ambrus Idának Endre, Benyovszky István Jánosnak és Szalma Ibolyának Eszter Margit, Sólya Mihálynak és Molnár Gizella Erzsébetnek Kirlszlina. Gonda Károlynak és Czirok Juliannának Tibor. Szabó. Istvánnak és Földi Irénnek Klára. Börcsök Lászlónak és Komár Margitnak Bernadett, Szilágyi Istvánnak és Kovács Erzsébetnek Tibor. Kiss Józsefnek és Dombi Irénnek Gyöngyi. Alberti Zoltánnak és . Tajthy Klára Ibolyának Anikó. Tóth Jánosnak és Kováes Irénnek' Nóra, Fári Sándor Mihálynak éa Pesti Gizéllának Sándor János, Monokl Endrének és Horváth Irénnek Endre Csaba. Simon Imrének és Széli Ilona Margitnak Henriett, Bernáth Isivánnak és Pósa Évának Erik Gábor, Kovács Zoltánnak és Dudás Margitnak Zoltán Tamás, Vincze József Jánosnak és Teleki Gizellának Gábor. Timár Lajosnak és Király Gyöngyi Kata llnnak Gyöngyi Katalin, Márku István Imrének és Kopssz Kl.' rának Klára. Molnár László Is vártnak és Szrnka Gabriellán® Dávid Péter, Németh Lászlónc és Szögi Ibolyának Erika. Nt meth Zoltán Lászlónak és Jójár Teréziának Péter, Juhász Lajos naik és Czirok Erzsébetnek Zita Széli Vendel Györgynek és Berl; Éva Ilonának Tímea. Szécsi Istvánnak és Bodor Máriának Zol tán. Puskás Jánosnak és Fii ál Etelkának Tekla, Németh Lászl* Mihálynak és Landler Erikánál László, Török Ferenc Mihálynak és Takács Erzsébetnek Andrea Ábrahám Lászlónak és Turla Magdolnának László, Paray Endrének és Németh Katalinnak Endre nevű gyermekük született HALÁLOZÁS Szolnoki Istvánné Tűri Rozália. Berkó Károly, Bálint István, Balla Illés, Simon Istvánné Vargo Anna. Gonda József, Miklós János. Koncsek András. Tánczos Ferencné Abrahám-Furüs Mária, Martortosi -Istvánné Kónya Rózái. Bálint István. Makra Lajosné Szabó Ilona, Gyuris Mihályné Gftllny Teréz. Ivanoff Mihályné Horváth Ilona, Bodó József. Tizedes Lajosné flegcdüs Julianna, Czirok György. Fodor Mihályné Balogh Erzsébet. Szciler János. Bánkúti Józsefné Szűos Zsuzsanna, Pázmány András. Barabás Vilmosné Nagy Erzsébet. Sánta András. Sárosi József, Sirok Sándorné Zsiga Erzsébet, Gémes István. Erdélyi János, Klacsmanovits Béla, Kalocsai Lajosné Mátc Ilona Julianna, Csík József. Hévízi János, Fodor Jánosné Lodri Margit. Szigeti Péterné Vercsernyés Julianna. Bakos Endre János. Szilágyi Mihályné Ágoston Piroska, Kis Lászlóné Pozsegovits riorva. Ottlik Andrásné Nyári Ida Etelka Székely József István, Páver Ágnes, Farkas Márkné Molnár Viktória. Fejes Béla, Simon-Hajdú Balázs, Túri Jánosné Koszi Erzsébet, Szabó Julianna, dr. Lakó Józsefné Papdi Anna, Nagy Pálné Czékus Ihroska. Heimbach Lajosné Horváth Rozália. Boczck Lászlóné Vribinszkl Borbála. Németh Ferencné Szűcs Júlia meghalt. Molnár Zoltán A vereség M. Hogy az ördögbon tud mindent? S hogy jfir az agya! De hát el lehet-e egy ilyen hordággyal jutni a Tiszáig? És kl fogja vinni? És még ha elérnék is átjutni? A két asszony kimen! Keresik a petrencerudat Hogy közelebb legyen hozzá, letérdelt megint Aranka ágya elé. s kezébe vette a kezét Így kezdett el megint beszélni vele. — Aranka. — András. — U.iial megrebbentek a tenyerében. — Nem tudom, hogy lesz-e még időnk, módunk. Ha sikerül, és te valahogy eljutsz Pestre.... én akkor is. Nekem harcolnom kell.. „ ameddig harcolni lehet És minden lehetséges. — Tudom. Látta rajta, hogy még mondani akar valamit Gondolkodik. Megvárta. — Mindent tudok, András. Október óta. amióta veled találkoztam, azóta én mindent tudok, mindent megértek! Még valamin törte a fejét még valamit akart mondani. — És boldog vagyok. András félt, hogy férfi létére elsírja magát. Megcsókolta a kezét. S csak tartotta ajkát Aranka gyenge, fáradt ujjain. — Igen, boldog vagyok. András. Azt hiszem, hogy ml niost olyan boldogok vagyunk, amilyen boldog csak lehet az ember. Ennél boldogabb úgysem lehet — Aranka. Araokaio. Mást ő nem tudott mondani. , Felállt Egyszerre minden aggály, bénultság kioldódott belőle. Meg sem lehet érteni. Vajon miért éppen nekem van ilyen csodálatos asszonyom. Talán kellene még valamit mondani. Talán azt, hogy azért még minden jóra fordulhat De ezek a szavak most már olyannyira feleslegesek. Mikor kiment a konyhába, egy petreneerúd már ott volt. Egy fél petreneerúd. Hm. hét ennek nincs párja? A bába meg a két kislány elmerülten szorgoskodott Erős zsineggel varrtak rá egy zsákot a petrencerúdra. A nagy zsák egyik fél oldalával éppen el is készültek, mire az asszony meghozta a másik rudat. Nem a párja volt az elsőnek, egy kicsit rövidebb és vastagabb volt Mindegy. Szótlanul letette, s fordult vissza szalmáért. Nem mondta, hogy szalmáért megy. de András most úgy értette a mozdulatait, mint régóta együtt dolgozó emberek szó nélkül is tudják b másik szándékát. Nagy öl szalmát/hozott. Mikor a zsák másik oldalát is rávarrták a másik rúdra, ajtkor ő fogta, és szépen rárendezte a szalmát a zsákra. — Ide figyelj, kislányom. — Rátette a kezét a kicsi Aranka fejére. — Te maradsz itthon, vigyázol a házra. Hogy ne félj, hát eloldod a kutyát. A kislány bólintott. Sírásra állt a szája, lehajtotta a fejét, de gyorsan visszaguggolt, és kezdte összeszedni a zsákvarró tűt, meg a zsineget.. András visszament a szobába, de ott se talált magának tennivalót, csak tíblábolt. Fogta a puskát, felvette, letette. Hogy is vigye a puskát? Ha kézben viszi, akkor akadályozza a cipeiésben. Ha vállon, akkor meg lecsúszik. jCsak háton viheti. De ha háton viszi, nagypn nehéz lesz elővenni, ha szükség lesz rá. Pedig lehet. Az asszony, ugye. eljön vele, meg a lánya. Ez a hagyatkozó* a kisebbik lánynak, ez kétségtelenül azt jelenti. De bírják-e cipelni? S elfogadhatja-e tőlük még ezt ls? Majdnem azt gondolta: „ezt az áldozatot"; de erre már elszégyellte magát. Ez a család immár nem idegen. Ezek mihozzánk tartoznak. Bár az is lehel hogy fogalmuk sincs semmiről. Csak annyit tudnak, hogy háború, hogy szülő asszony, hogy menekülés... Lehel hogy elegendő is enynylt tudni a világról? , Megfogta az asszony karját. — Kedves.. „ még a nevét sem tudom. Az asszony, most először, fáradtan elmosolyodott De nem szólt. Talán nem tartotta fontosnak a nevét. — Hátha egyszer..., ha majd mindenen túl leszünk..„ meg akarjuk majd magukat keresni. — Ö, aki akar — mondta az asszony —. az idetalál. Hiszen igaza van, gondolta András, és eszébe jutott a mohalepte zsindely a kiskapun, meg a nagy repedések a tornácnszlopokban. Ide lehet találni. Egy kopott levél tárcája volt. háborút járt. Elővette. Volt benne egy fénykép kettőjükről, őszirózsás fénykép volt, a fején volt az őszirózsás sapka. Aranka két nagy hajfonattal. Odaadta ezt a fényképet. — De hiszen csak egy van belőle.I — Nem. a párja megvan Arankánál.. „ fogadja el Kihúzta a komód felső fiókját s odatette bele, egy kis festett ládikóba. — Nahát akkor... Látnivaló volt. hogy a petrencerúd-hordéggval nem lehetne a szobából kifordulni. Ki kell hát hozni Arankát a konyhába. ' — VáVJon. felöltöztetjük. Leült addig a konyhaszékre, és sebtében kihúzta kóccal a puskacsövet, megtörülgette a závárzatot. Benyomott egy tárat, s elő is készített annyit, amennyi belefért a töltény táskákba. Biztosított; egyelőre. (FaLutatjukJ