Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

12 Vasárnap, 1979. május 100. B eutalóval Jobb. -A Magyar Népköztársaság nevében" már kevésbé, mert később gzabadul az ember. Az előbbinél íeKSzik, az utóbbinál viszont akár fekszik, akár áll. azt mond­ják, hogy ÜL És még valami: hát nem jobb, ha magam Írom alá az ítéletemet? Alulírott bele­egyezem, hogy rajtam (bennem; az enyémben; nekem; saját ér­dekemben; miegymás) elvégez­zék a .. .kelt, aláírás. Kissé resz­ketés — Nyugalom, ez bátorító! Jó, akkor már csak ettől az in­jekciótól kell félnem. — Tessék ide fölfeküdni, me­gyünk a műtőbe. Ma sok műté­tünk lesz. Mivel operáljuk ma­gát? (Mivel beteg vagyok.) — Azt hiszem, nem altatjuk. Halló, liftes, beteget viszek! Műtétünk, operáljuk, altatjuk. Figyelmeztető többes szám: itt már megvalósult a team-mun­ka. Beteghordótól a professzo­rig! Világos, elvégre mit ér a legjobb kezű sebész, ha nincs, aki elébe rakja a vágnivalót! Jo­gos hát a szakmai büszkeség. Kés villan fölöttem. — Na, mutassa! (Segítség! Még érzek! Itt vala­mi tévedés történt!) Becsukja a borotvát, elmegy. (Ja?!) * A színésznek ez a legszebb: kigyúl a reflektorfény. Lírai pil­lanatok. Félkör alakú vasat rak­nak fölém; ezt hívják lírának, ez tartja a lepedőt, amely — mint a lepedők általában — vá­szonból készült, az meg nem át­látszó, így épp eltakarja a szín­padot. Nincs kép, csak hang. — Most egy szúrást érez. (Megvan. Igen, egy darab szú­rás. nyugtáztam, vétel.) Hálátlan kutya vagyok. Nincs bennem semmi emelkedettség, hiába tu­dom F. bácsitól, R. bácsitól. N. bácsitól, továbbá még vagy négy bácsitól — érdekes, itt minden­ki bácsi —, de még a K.-i plé­bánostól is, hogy az adjunktus úrnak arany keze van (lásd „Adatok a betegségem történeté­hez" c. konferencia bármely ülés­szaka, reggeltől estig), én csupán a fejem fölött álló két arab hölggyel szemezek. Biztatóan pil­lognak rám, démoni tekintetük­kel a fátyol mögül. Vajon milye­nek lehetnek nem fejjel lefelé? És karikák nélkül. Olimpia? Két olimpia? Hű, ennyi karikát Athén óta nem termett a sport­világ. Mi vagyok én. műrepülő? Tyúúúúú... — Rosszul van? Lélegezzen mélyeket (Hhh ... hhhh ...) — Infúziói... Most jobb?.,. Jó! van ... A fátyol mögött mentőangya­lok bújtak meg. Értem. Egyikük végigsimítja a homlokom, eskü­szöm rá, hogy ettől jövök rend­be. Titkolom persze, mert sej­tem, ez nincs benne az anaesthe­siológiai példatárban, s talán az altatóorvos kötelmei közt sem említik. Hálátlan a beteg. Elfelejti, hogy arany kezek szabdalják, be­lefeledkezik egy simításba... * Irénke, Marika, Ildikó. Éviké, Ilonka, Katika, Erika, halló, jöj­jön, hozza be, vigye ki, adjon, szúrjon, öntsön, törüljön, ágyaz­zon, halló nővérke, segítsen, fáj. Kórterem, mosdó, kórterem, ke­zelő. kórterem, fürdő, kórterem, konyha, kórterem hatos, hetes, hétperbé, nyolcas, ki csenget már, hova szaladjak... — Jó reggelt K. bácsi, hol akar mosdani? Oda vigyem a vizet, vagy jön a csaphoz? — Kimegyek a fürdőbe. Hajnali ébresztő, húsz beteg gondja egy nővéren, váltásig, vi­zitig rend legyen. — K. bácsi, jó reggelt! Volt kint? — Minek menjek ki, mikor itt a csap? — Volt a csapnál? — Nem voltam! Azt hiszi, majd ugrálok ekkora vágással? Majd megtudná maga ... — K. bácsi mondta, hogy ki­megy. — Megy a fene, hozza ide a vizet! Nehezére esik? Nővérke nyel (először? há­nyadszor?). hozza a vizet. K. bá­csi meglötyköli a2 arcát, vissza­fe,eszik, részéről elintéztetett. Most morog. — Még, hogy menjek ki, hát mit gondolnak ezek, nem azért vannak ők, hogy a beteget ki­szolgálják, azt hiszik, csak nagy­ságoskodni kell idebent...? Műtét utáni nap, mindenki nyög, védőügyvéd nem akad, a vádak szabadon fröcsögnek szét. Közjáték. Nővérke be. talált kétezer forintot egy leadott pi­zsamában. Kié? Nincs jelentkező. Fél nap eltelik, K. bácsi őrjöng, ellopták a pénzem, itt volt a pi­zsamában. Megkerül. K. bácsi újabb vádbeszéde: „Leszedik az emberről a pizsamát, pedig még jó. az se érdekli őket, hogy pénz van benne." * Szeressük egymást betegek...! F. bácsi közlékeny. Percek alatt kiadja, mijét hogyan, hány­szor, kicsoda, hol és sajnos be­gyulladt, aztán el az eszméletét, két napig, azt se, hogy ki, hol és hová, de mikor felébredt, ak­kor 6 már Itt, ezen az ágyon, az­után be a vasat a hasába, meg­forgatták, ő persze azt hitte, hogy menten, de aztán mégse, mert az adjunktus úrnak arany... Új beteg jön, be sem fekszik, csupán várakozik. F. bácsi me­A gyermekév alkalmából ült össze hazánkban először az országos Gyermektanács. Az elnökségben helyet foglalt Há­rom Pityuka, a Gyömbérsör ut­cai óvoda nagycsoportosa, Kis Valika, a Vicc Ignác utcai ál­talános iskola alsó tagozatának tisztaságiéi elose, Nagy Benci, a kecskekörömfalvi zenei iskola Medvebocs őrsének hetedik osz­tályos tanulója és egy negyven­éves úttörő, aki korhatáron túl is saját gyermekkorát képviselte. Az expozét ifjú Krekk Etelke gyermekügyi miniszter tartotta, miközben hol a mikrofont, hol a cucliját rágta. Többek közt el­mondta, hogy odakint, de főleg a harmadik világban odalent. Az­tán az interpellációkra került sor. Demeter Vendel ke. a lakótelepi játszóterek képviselője interpel­lált a honvédelmi miniszterhez a háborús gyermekjátékok gyár­tásának beszüntetése érdekében, javasolta az építésügyi és város­fejlesztési minisztereknek, hogy a lakótelepek környékén ne csak törmelék, lyukas fazék, szemét, hanem játszótér is legyen, a meglevő játszótereken pedig ne beonra, hanem fűtéglára es­sen fejre a mászókáról a gyer­mek, majd felhívta figyelmét a könnyűipari miniszternek az ol­csó gyermekruhákra, melyekben nem hét-nyolcszázért csúszik-má­szik a kölyök, s szólt a szülői ér­tekezlethez, a belügyminiszterhez, meg a közlekedés- és postaügyi miniszterhez is, hogy ne az ok­sél. mijét, hogyan, hányszor... be a vasat a hasába, megforgat­ták, ő azt hitte, hogy menten... Új beteg, krétareklám. és mintha a légzése is gyorsulna. Hívják, fellélegzik. Űj beteg, ő már befekszik. Az­az még le sem, úgyhogy gatyá­ban éri a támadás, miszerint F. bácsinak be a vasat a hasába, megforgatták, ő persze azt hitte, hogy menten, de... az adjunk­tus úrnak arany ... Fúj, de utálatos betegek van­nak! Beszél hozzájuk az ember, ők meg tüntetőleg újságba te­metkeznek, alvást színlelnek, ta­karó alá bújnak, nővérért csen­getnek, hogy inkább szúrják seggbe őket, mert nekik fáj, mintha nekem nem fájt volna, amikor be a vasat a hasamba .., * Metamorfózis. 1. „Diliház az élet ezzel az örökös rohanással, lihegéssel, tü­lekedéssel, szétfolyik, felszívó­dik az ember a mindennapok ap­ró gondja" ban, kis feladat, nagy feladat, ide elmenni, oda beszól­ni, megcsinálni, megcsináltatni, kinek mit mondtam, ki mondott nekem és mit, hol áll a fejem, áll-e még egyáltalán, hű, a ha­táridő, már megint! Ott egye meg a fene az egészet, be kéne már feküdni valahová a négy fal közé, be a gumiszobába, és kire­keszteni ezt a diliházat!" 2. „Hej, de szép az élet! Csend nyugalom, kényelem, kiszolgálás. Mit számít, ha néha megbökik az embert egy-két köbcentivel. Egy perc az egész, utána órákig nyugalom. Kezdem észre venni magam. De jó. Moz­galmat kéne indítani -Törődjön időnként magával is!-" Meg má­sokkal, igen, figyeljünk egymás­ra. minden ember külön sorstörr ténet. Közelítsünk, premier plan! Elég volt a totálképek arc nélküli törpéiből!" 3. „Milyen Idő van kint? Szé­pen süt a nap. Ablak. Miért va­gyok én háttal az ablaknak? Nyissuk ki. Friss levegő, de jó. Egyet sétálni. Odalent sétálnak. Sok ember sétál. Jön-megy. Nyü­zsög. Lót-fut. Rohan, liheg, tüle­kedik. Fürdik a mindennapok apró gondjaiban, kis feladat, r.agy feladat, ide elmenni, oda beszólni...! De mennék már!!! — Hogy érzi... — Jól érzem magamat! Ajjaj!!! (Arany keze van az adjunktus úrnak!) * — Hát, kérem! Szépen gyó­gyul, a műtét sikerült. — Köszönöm! — Szívesen. Máskor is... Van humora. Csak tudnám. miért szaporázom a lépteimet. IGRICZI ZSIGMOND Tanács­koznak a gyerekek talan gyermeket okolják azért, ha a gépkocsivezetői tanfolya­mon pótvizsgázott és többszörö­sen okított úrvezetők kocsija alá kerülnek. Halmi Bögyőke, háromszoro­san elvált szülők gyermeke ar­ról beszélt, hogy ő nem tehet ar­ról, hogy megszületett, de hamar így adódott, altkor miért cin­cálja szét az ő hétvégét az el­ső apja, annak a második fele­sége, meg az első anyja nagy­anyja. Amikor neki a második apja negyedik felesége a leg­kedvesebb. Izidor Kelevérke félig kisko­rú, félig nagykorú, a Magyar Te­levízió elnökétől kérdezte, hogy miért adnak gyermeteg műso­rokat a felnőtteknek, amikor ő már lefekszik, s miért halt meg Peer Gynt édesanyja kapuzárás után, a gyermekév alkalmából sugárzott gálaesten, amikor ő már kapuzárás előtt sem értette volna az egészet. Azt viszont megértette volna, ha a Bilicsi bá­csi még az esti mese előtt Csim­bumcirkuszt csinált volna egy másik bohóc bácsival a cirkusz porondján. Vagy a négyes stú­dióban. Dörög Etuska viszont a belke­reskedelmi minisztert kérte, hogy Az Ember és környezete kiál­lítás központi diorámájában a Tisza ártér állatai között megta­lálhatjuk a rókát is. Gyermekkorunk meséinek vö­rös bundájú hőse környékünk leggyakoribb ragadozója. Hasz­náról és kártételéről sokat vi­tatkoztak a szakemberek. A ró­ka ugyanis — mint a ragadozók általában — mindent elfogyaszt, ami táplálékul szolgálhat. En­nek megfelelően a különböző te­rületeken és évszakokban végzett gyomortartalom-vizsgálatok ada­tai eléggé eltérőek. Tény az is, hogy nagyüzemi gazdálkodásra áttért urbanizálódó világunk fo­kozottabb alkalmazkodásra kény­szeríti az állatokat. Vannak fa­jok. amelyek gyorsan hozzászok­nak a megváltozott életkörülmé­nyekhez, és vannak olyanok, amelyeket kipusztulással fenye­get ez az átalakulás. Érdekes jelenség figyelhető meg a Tisza hullámtér rókáinál. Mivel a víz az utóbbi időkben a hullámteret olyankor is el­árasztja, amikor a kölykök fel­növekedésének kritikus szakasza van, az állatok szinte kizáróla­gosan az árvédelmi rőzsék alját választják lakóhelyül. Adott esetben ez az egyetlen „prakti­kus" megoldás, hiszen a környe­ző mezőgazdasági területek nagy része a vegyszerezések és a gya­kori háborgatás miatt szintén nem alkalmas a megtelepedésre. A rakások közelsége megváltoz­tatja a rókák hagyomáayos terü­letvédelmét. Megmarad az egyes családok mozgáskörzetét elvá­az ő apukájának kilenc óra után se szolgáljanak ki szeszes italt a nemzetközi gyermekév alkalmá­ból, mert Dörög Béla, az ő ap­ja, még az ENSZ-gyermekeket védő határozata ellenére is ga­rázdálkodik részegen otthon. Sír­va mondta, hogy talán a Bizton­sági Tanács is összeülhetne a ré­szeg apja ügyében. Pichy Pistike, a magyar óvo­dák ifjúsági parlamentere az ok­tatási miniszterhez intézett in­terpellációt, melyben közölte, hogy a mai óvodák és iskolák annyi túlterheltséget és művelt­séget adnak a gyermekek szá­mára, hogy sok családban már régen nem a szülő neveli a cse­metéit, hanem a gyermek a szü­leit. Ezért kérte a szülők pedagó­giai nevelésével foglalkozó gyer­mekek fizetésének soron kívüli megállapítását Csöpögős Aranka nyolc bés ta­nuló csak arról szólt, hogy a gyermekév alkalmából talán ki lehetne venni a szülők kezéből a pályaválasztást, mert az még mindig jobb. ha egy ötéves gyer­mek pilóta akar lenni, mintha a benőtt fejelágyú apuci akarja, hogy azt a foglalkozást űzze, mint ő. és az anyuci mindennap azt mondja az apucinak, hogy: „Te tök hülye vagy, Jenő, nem vitted semmire!" Az interpellációk után az Or­szágos Gyermektanács határoza­tokba iktatta a felszólalásokat, majd felhívást intézett a fel­nőttekhez, hogy se a gyermeknap, se a gyermekév alkalmából ne próbálják mézesmadzaggal csa­logatni őket, hanem nőjenek fel ahhoz, hogy amióta a világ vi­lág. azóta örökké felnőttév van. TORMAI LASZLÖ Iasztó láthatatlan határvonal, de ennek rövidebb ideig tartó meg­sértését a szomszédok a jelek szerint eltűrik egymásnak. Hosz­szabb időzés és idegen róka fel­tűnése viszont minden esetben védelmi reakciót vált ki. 1960 óta egyre többet hallani az erdei veszettségről, amelynek legfőbb terjesztője hazánkban a róka. Ma már évről évre jár­ványszerűen lép föl ez a beteg­ség. Leggyakoribb a téli hóna­pokban. amikor a rókák párke­resési időszaka van. Ilyenkor a kanok heves harcokat vívnak egymással, és harapásaikkal ter­jesztik a kórt. Az elpusztult ál­latok tetemeit rendszerint fajtár­saik fogyasztják el, ami újabb megbetegedésekhez vezet. Súlyosbítja a helyzetet a nagy­városokban és a környező erdő­ségekben kóborló nagyszámú ku­tya és macska. Ez alól sajnos Szeged sem kivéteL Az elmúlt év nyarán a körtöltés rókusl szakasza mellett levő Makkos­erdőben nyolctagú kutyafalkára bukkantam. Kivétel nélkül ko­szosak, soványak, legyengültek voltak. Az egyiket két hét múl­va egy belvárosi kukánál lát­tam viszont, amikor a felborult tartályból éppen evett valamit Négylábú barátaink „szabadon bocsátása" azonkívül, hogy elíté­lendő. veszélyes is. Jó lenne, ha a kiállításunkban látható róka erre is figyelmeztetne a jövő­ben. Környezetünk védelme ér­dekében ! GASKÖ BÉLA biológus-muzeológus Toppan tómé. Nagy Czlrok Anikó felvevele Ellesett dolgok 1. ÖNTUDAT Elgazosodott lucernát silóznak az országút mentén. Traktor vonul a siló mellett rácsos pótkocsijába fújnák a terv szerint a tehénsalá­tát. A traktoros azonban nem figyel, túl közel halad a silóhoz, a takarmány átrepül a pótkocsi fölött a túloldalon a földre potyog. Lapos autócsoda közeleg az országúton. Komótosan halad, a so­főr nyilván nézelődik. Idegenbe szakadt hazánkfia lehet Talán azt figyeli, mennyit változott a táj. Szemébe tűnik, hogyan kooperál a siló meg a pótkocsi. Mégiscsak rosszindulatú kibic az illető, megáll, hátrább tolat Kiszáll, átugrik az árkon, kaján örömmel fényképezi a látványt A traktoros veszi észre először. Svájcisapkás, bika nyakú magyar legény, kihajol a fülkéből, nagyot mutat az idegennek. Lefelé fordí­tott hüvelykujjak határozottan, mint a régi római császárok az aré­nában. Azért ez nagy pofon a kapitalizmusnak ... T. ANYÁK NAPJA Drága édesanyák! Tizenhét forintba kerül egy szál szegfű. Plusz még a zöld, meg a sorban állás. Az utcán annyiba, amennyit adnak érte. A választék sem az igazi, az élelmesebb maszekok a ballagásra spekulálnak. Az mégiscsak nagyobb rongyrázás, olyankor könnyebben nyúlnak zsebükbe a népek. De így is megható látvány a sok csokor. Harminc körüli házas­pár csörtet ki a gyevi temetőből. Kezükben tulipán. Átvágnak az úton, fölszállnak a villamosra. Ki tudja, ki és hol készíti a vázát ezeknek a tulipánoknak? 3. VÁSÁRLÓK Tejbolt legifjabb lakótelepünkön. Tömeg, tipródás. Az egyik ládát gyanakodva kerülgetik a vevők. Belülről apró darabokban kenődik a zacskók falára a tej föle. — Mai tej, nézzék meg a dátumot! — perel a pénztárosnő. A dá­tum tényleg stimmel. Csak a rögöcskék nem stimmelnek a zacskó belsején. Egv másik elárusítónő űj tejesládastószt húz be az üzlet elől. Eb­ben nincsenek rögöcskék. Bővült a választék. Kérdés: mi okuk lehetett a vásárlóknak, hogy a rögöcskéknek jobban hittek, mint a dátumnak? T.L Csíkosban A múzeum állandó kiállításairól Róka és környezetvédelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom