Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-04 / 102. szám

2 Péntek, 1979. május '4: postaláda társszerzőnk az olvasó i elhanyagolt, szemetea. az sokaknak feltűnik, eltávolitáépítkezés törmelékeit, a 6ára nemcsak az erre halapincékből felhordott kacato- dók, hanem a házban lakó kat, fahuUadékolrat gyűjtőt- gyermekek érdekében Í6 miték itt egybe. A szeméthalom nél előbb ^szükség lenne Halkabban jobb volna A Jó Idő beálltával egyre több időt töltünk a szabadban. Jártunkban-keltiinkben Ilyenkor szemet szúrnak azok a „szeplők" is, amelyek mellett máskor talán szó nélkül elmentünk volna. A környezetünket elcsúfító szemétről van szó, e heti összeállításunkban többek között Idézünk a Klapka téri játszóteret bemutató levélből, s az üzletek belső tercnek elhanyagoltságát bíráló olvasónk soraiból. Levélíróink révén szólunk az autóbuszokon, a vonatokon szerzett tapasztalatokról, azoknak az újszegcdi lakosoknak a gondjáról, akik csak lakóhelyüktől távol tudják beszerezni a fűtőolajat. Olvasóink észrevételeinek sorából egyet a vendéglátásban, egyet pedig a kereskedelemben dolgozók figyelmébe ajánlunk. Szeméttelep vagy játszótér? Egyik olvasónk születésnapot ünnepelni tért be nemrég feleségévél a tarjáni Kék csillag étterembe. A falra kifüggesztett feliratból megtudta: az étteremben Várkonyi Gyula szalonzenekara játszik. (Olvasónk a zenei lexikon segítségével rövid fejlegetésbe kezd a szalonzene fogalmát illetően a célból, hogy bebizonyítsa, a hangos, fülsiketitő muzsika valamiféle más fogalomkörbe sorolható.) A vacsoráról le is mondtak, mert amikor „a szalonzenekar" rázendített, levélírónk csak úgy tudott Jeleségével társalogni, ha közvetlen közelről kiabált a fülébe. „Félreértés ne essék, nem azért kötözködöm — s egyáltalán nem kötözködöm —, mert zeneművészeti főiskolát végeztem. Szeretem a jó zenét, sőt, egyenesen imádom a Beatleséket és a mai beatzenét is. Várkonyi Gyulát is elhallgatnám órákig, de engedjen meg egy jó taná-, csot, hiszen én is zenész vagyok, tehát szakmabeli. Nos: a zene minősége elsősorban a zenész tehetségétől függ, s nem a hangerőtől. A jó zene is lehet rossz, ha üvöltő hangerővel adják elő. Az étteremből rövidesen távoztunk, s átsétáltunk megszokott helyünkre, a Lila akác étterembe. A zenekarnak itt éppen szünnapja volt. Olyan étvágyam támadt, hogy kétszer vacsoráztam." — M. A. levélírónk soraiból idéztünk. Egy szál virág '„Büszkék vagyunk mi, szegediek a város 6zép és gondozott parkjaira, különösen a Széchenyi téri, a Dugonics téri és még néhány belvárosi és újszeged! parkra. A város és a városgazdálkodási vállalat erőinek legjavát ezekre a helyekre koncentrálja. Megfelelőnek mondható a lakótelepi játszóterek gondozása ls. A napos oldal mellett azonban van hűvös oldal is. Mert nézzük csak a Klapka téri játszóteret! Nem lehetünk rá büszkék, sőt egyenesen szégyenkeznünk kellene, hogy közvetlenül a Nagykörűt mellett létrejöhetett egy szeméttárolóhely. Többen — magánosok és közületek — ide hordják ki a szemetet, és az építési törmeléket. Valamelyik vállalat Ide küldött néhány kocsi földet, s a föld azóta is kupacokban áll, gyerekek turkálnak benne. A játszóteret felveti a szemét, s itt legfeljebb csak azok érezhetik jól magukat, akik rendszeresen letelepednek a padokra, és elfogyasztják a közeli boltban vásárolt Rókájukat A környéken egyre nagyobb számban épülnek a többlakásos társasházak, növekszik a gyerekek száma is. A Hétvezér utcai óvoda gyerekei is szívesen használnák a Játszóteret, ha nem lenne ilyen siralmas állapotban. S mindebben a legfurcsább: a Klapka tér néhányszáz méterre van csupán a városgazdálkodási vállalat központjától" — írja Justin Ferenc, az Árvíz utcából. Röviden Üzletek és a tisztaság „Kellemes érzéssel lépek be a Csemege Vállalat élelmiszerboltjaiba, ha vásárolni akarok. Rend és tisztaság fogadja itt a vásárlókat, tiszta a kövezet és tiszták még a bevásárlókosarak is. Nem látni az üzletben eldobott blokkokat, s más árudákban megszokott különféle szemetet. Ezzel szemben az A FESZ, az EUKER és a ZÖLDÉRT boltjai közül több elhanyagoltságával hívja fel magára a vásárlók figyelmét. Gyakran hallani, hogy az efféle gondok emlegetésekor az Illetékesek a munkaerőhiányra hivatkoznak, mondván, kevés a dolgozójuk, ezért nem tudnak tisztaságot tartani. Véleményem szerint a problémát jó munkaszervezéssel meg lehetne oldani. S arra sem árt gondolni, hogy a konkurrencia a kereskedelemben is létezik, s talán a fenti vállalatoknak sem mindegy, hogy a vásárlók az 6, avagy a Csemege boltjaiba térnek-e be vásárolni"— írja Rondella Pál, az Olajos utcából Április 15-én minden értesítés nélkül bezárt az újszegedi háztartási tüzelőolajértékesítő hely, a Bérkert utcán és az Erdélyi téren. Az érdeklődőket egy papírcetli fogadta, melyről ki-ki megtudhatta, hogy a legközelebbi állomás az Űttörő téren található. A környékbeliek nagy bosszúságára tehát kerékpárral, vagy valamiféle más alkalmatossággal kell fűtőolajért az Üttörő tér-e zarándokolni. Mivel Üjszegeden még sok lakásban nincs gáz, s több kisgyermekes szülő lakik erre, úgy gondolom, ez a gond többeket érint. Vajon meddig kell még olyan messziről cipekednünk?" — kérdezi Rácz Istvánná a Szövetség utca 8. szám alól Horváth Lajos, Teleki utca 15. szám alatti olvasónk azt sérelmezi, hogy a Dugonicstemetőben megdrágították a locsolási díjat, így olvasónknak az eddigi 30 forint helyett ezentúl 50 forintot kell a sírhely öntözése fejében fizetnie. Nyugdíjas levélírónk ezt sérelmesnek találja. Amennyiben bizonytalan, hogy értesülése megfeiel-e a valóságnak, javasoljuk, forduljon a városgazdálkodási vállalat illetékes osztályához. Ott az áremelés okairól is felvilágosítással szolgálhatnak. Ki ne tapasztalta volna már, ha sokáig nézelődik a boltok pultjai előtt, az eladók némelyike olyan pillantásokkal méregeti, hogy elmegy a kedve a vásárlástól. A bolti eladók fürkésző pillantásait nyilvánvalóan az indokolja, hogy nem ritkán előfordul egyes „vásárlók" fizetés nélkül próbálnak a kiválasztott portékával távozni. Nemegyszer rajta is csípik a tolvajt. Ám mindez nem indokolja azt, hogy eleve gyanúval éljenek minden vásárlóval szemben. S hogy mindezt felvetettük, ahhoz Hegyesi Józsefné Cső utcai olvasónk levele adta az indítékot. Levélírónk ugyanis nemrég a Centrum Áruházban vásárolt kisfiának egy inget Miután a pénztártól távozott, „tapintatosan" a fülébe súgták, kövesse az eladót Megmotozták, kikutatták, majd elnézést kértek tőle, tévedtek. Olvasónk méltán bosszankodik — úgy érzi, becsületét is sérti az eset —, hiszen alaptalanul gyanúsították, s indokolatlanul hozták Ilyen kellemetlen helyzetbe. Mindehhez már csak annyit tennénk hozzá: a kereskedelemben dolgozóknak valóban kötelességük, hogy vigyázzanak az árura. Am nem mindegy, hogyan! Anyák napja előtt történt... Az alegység katonái a foglalkozások után a klubszobába „települtek" át. Ez a tény, így önmagában nem mond különöset, hiszen máskor is megesett ez. De ami most történt különösen szívmelengető volt. A fiatal katonák — nem tudni, kinek a kezdeményezésére —, az esti órákban diszes üdvözlőlapok készítésén munkálkodtak. A lapokat anyáknapi meglepetésként édesanyjuknak szánták, és szivük minden szeretetét beleadták a munkába. Ritkán látott gonddal és figyelmességgel vezették színes ceruzáikata papírlapon. A nagy elfoglaltság közben észre sem vették, hogy egyik társuk— Halász András honvéd — nem tart velük. Egyesek már az utolsó simításokat végezték, amikor Fehér Jánosnak feltűnt a tétlenül ülő Halász honvéd. — Mi az, Bandi! Te nem akarsz örömet szerezni édesanyádnak? — kérdezte tőle A kérdezett néhány percnyi hallgatás után nagyot sóhajtott, azután csak enynyit mondott: — Akarok én! Csak hátnem tudok ilyen szép virágokat rajzolni... — mutatott a készülő kis remekművekre. És Halász honvéd — tudták mindnyájan — igazat mondott Ez a szabolcsi fiú mindössze négy osztályt végzett, és bármennyire is akarta, az ő kezének nem nagyon engedelmeskedett a ceruza. Szavaira összenéztek a katonák, majd ismét Fehér honvéd szólalt meg: — No, pajtás, ha csak ez a baj, akkor könnyen segithetünk. Pár perc múlva már készült Halász honvéd üdvözlőlapja is. A legügyesebb diszítőmesterek varázsolták rá a díszítő elemeket, talán még több figyelemmel, mint a sajátjukéra. Az elkészült lapra azután furán, táncoló nyomtatott betűkkel Halász honvéd ls ráirta üzenetét: „Drága Édesanyám! Anyák Napja alkalmából sokszor csókolja szerető fia, András." A sorok mellé pedig — senki sem tudja, honnan szerezte — egy szál fehér jácintot ls kerített... Igaz, mire a küldemény hazaérkezik, Halász néni csupán egy szál hervadt virágot kap a kis szabolcsi tanyáktól messze került fiától, de talán valamennyi édesanya közt 6 lesz a legboldogabb ... Bracsok István Környezetünk A közlekedésről '„A körtöltés és a Csongrádi sugárút kereszteződésénél, a töltés túloldalán, az úttól körülbelül ötven méterre megrepedt a gázvezeték, s Immár hetedik hete, hogy a gáz a tő vizét mintegy fél méter magasságban feldobva, szökőkút gyanánt ömlik". B. L. olvasónk leveléből idézünk, levélírónk észrevételeit még megtoldja azzal, hogy nap mint nap hallani a reklámszöveget: „Kinek van erre energiája?". Levélírónkkal egyetértünk: a gázvezeték megjavítására nemcsak az energiatakarékosság figyelmeztet Névtelenül — vajon miért így ? — tették szóvá olvasóink, hogy a Lenin körúton, a Centrum Áruházzal szemben található átjárósház udvara Baráth Mihály az Északi városrészből küldött rovatunk számára méltatlankodó levelet. Panasza röviden: az Északi városrészben lakók csak sok bosszúság és idegeskedés árán tudnak a Belvárosba. munkahelyükre eljutni. illetve onnan hazautazni. Az új lakótelepen élők tapasztalatai szerint még mindig megoldatlan itt a közlekedés, a 80-as és a 41es járat autóbuszai nem képesek zökkenőmentesen elszállítani az utasokat Sokan csak közelharc árán, vagy még úgy 6em tudnak a reggeli órákban feljutni azautóboszokra. Különösen a kisgyerekesek és a terhes anyák érzik e helyzet hátrányait, levélírónk hallott a Volán 10. sz. Vállalat kezdeményezéséről, miszerint az Északi városrészből a gumigyár és a textilművek felé különjáratokat indítanak, de úgy gondolja, hogy ezzel még korántsem sikerül megoldani az itt lakók gondjait S ha már az eddiginél több autóbuszt nem tudnak ezen az útvonalon beállítani, akkor legalább arra törekedjenek, hogy a gépkocsivezetők betartsák a menetidőt Nagy Ferenc szegedi olvasónk április 9-én Szegedről Hajdúszoboszlóra utazott. Vasútjegyét két nappal korábban megváltotta az IBUSZ-nál. Úgy gondolta, előrelátása nem lesz céltalan: oda és vissza kényelmesen, helyét biztosítva, zavartalanul utazhat. Az utazás mégis sok kellemetlenséget tartogatott számára. Amint az a szerkesztőségünkbe küldött leveléből kiderül, a Napfény expresszen a jegykezelő rossz helyen lyukasztotta ki menetjegyét. Ebből aztán számtalan bonyodalom származott, levélírónk nem győzött az ellenőröknek és a másik vasútvonal jegykezelőjének magyarázkodni. A viszontagságos utazás során az egyik kalauz felvilágosította Nagy Ferencet, hogy egyrészt helytelenül kezelték a jegyét, másrészt az ellenőr ls szabálytalanul járt el Olvasónknak ezt észre kellett volna vennie! Levélírónk úgy véli, mivel az utasok részére eddig még sehol nem hirdettek meg jegykezelési tanfolyamot, a vasúti dolgozók feladata, hogy munkájukat nagyobb körültekintéssel végezzék. Kellemetlen utazásának tárgyi bizonyítékalt — a kilyuggatott vasúti jegyeket — mellékelte leveléhez. A közlekedéssel kapcsolatos Teleki Ferenc olvasónk észrevétele is. Sora) a 3-as számú vülamosvonal karbantartási munkálataival kapcsolatosak. Mint írja, a Dugonics-temető előtt kiképzett kitérőt felbontották, feltehetően korszerűsítés céljábóL A munkálatok meglehetősen lassan haladnak, s emiatt az utasoknak igen körülményes itt az átszállás. S mivel a temetőbe sok idős ember jár, az átalakítás idejére — javasolja levélírónk — megoldásnak kínálkozna, ha a villamos a temető előtt kitérő nélkül haladna tovább. Köszönet Az Északi városrész 341-es épületéből kereste fel szerkesztőségünket a világtalan Oláh házaspár, hogy köszönetet mondjanak annak a három főiskolás lánynak, akik a május elseje előtti héten kitakarították lakásiv kat. Gondozónőjük — Szikoráné — fáradozásáért is ezúton szeretnének köszönetet mondani. összeállította: Ladányi Zsuzsa Molnár Zoltán A vereség 10. — Na lám, ez nem egy véletlen elem — szólalt meg most Czauner. — Nem, barátom, ez egy öntudatos kis nacionalista. Csak így tovább, Kleinbruder! Még sokra viheted a királyod zászlaja alatt! A román nem szólt rá semmit. Lehet, hogy nem is értette. Csak lépegetett a ló fara mögött, kötelességszerűen. Hanem Dvorcsák nem birta ezt annyiban hagyni. — Aztán mitől vagy te olyan nagy román, hékás? Te talán nem éppen olyan nyamvadt proli vagy, mint mi itt, mi?! Mivel fözött meg téged az. a te királyod? — Román vagyok — mondta a román. — Román... ő román! Halljátok ezt?... Hát ide figyelj, te román! Én meg, ha szigorúan veszem, én tót vagyok, vagyis hogy szlovák. Mehetnék én is a Masaryk Csehszlovákiájáért harcolni. A magyar urakat meg, vedd tudomásul, úgy gyűlölöm, hogy gulyást tudnék aprítani valamennyiből! Azt hiszem, hogy nincsenek is sehol gyalázatosabb urak, mint a magyar urak! S, na mit szólsz, mégis itt vagyok ...! A román hátrapillantott. Nem csudálkozással, nem is megütközéssel. Csak éppen megnézte magának azt a tótot, aki azt mondja, hogy gyűlöli a magyar urakat, s lám, mégis a magyarok oldalán harcol. — Bámulsz, ugye?! — értette félre némiképp Dvorcsák János. — Hát te azt hiszed, hogy a tót urak. meg az oláh urak különbek lesznek? Azért kell harcolni, barátom, hogy soha sehol ne legyenek többé urak! Se. gróf, se burzsuj, se király! Még hogy király...! Na, nézd a bugrisót, király kell neki! Semmiféle kizsákmányoló... érted-e ezt? Érted a fenét! — jött egészen tűzbe. — Buta paraszt vagy, nem értesz semmit... különben nem hetvenkednél itt azzal a századik lovashadosztállyal! — Csitulj csak egy kicsit, agitátor! — szólt rá higgadtan Czauner. Állát felszegte a levegőbe, s nagyon kezdte kutatni az eget. A csendben aztán ők is meghallottak valami halk, távoli zúgást. Repülő lenne? Egy pillanatig -még a 16 is nyugtalankodott, de mikor András morgott neki valamit, és megveregette a nyakát nyugodtan baktatott tovább. Hallgattak, figyeltek. De a zúgást már nem hallották. Nagy kék ég volt felettük, még bárányfelhők is alig; néhány pacsirtánál egyebet nem láthattak. Szép nyári ég; szép nyári táj. Valahogy nem volt most olyan tikkadt, mint sok esztendőben ezen a tájon; a tarlók sárga meg rozsdás tábláit sok dús zöld enyhítette; a kukoricák zöld foltjai, a fák más és* más színű zöldje. Mint a béke. Nesz se, semmi. Nem az iménti zúgás, de még egy távoli árva puskalövés se hallatszott semerről. Ebben a nagy csendben aztán a nap is meglnduR lefelé. • Csak mentek. Jól eljöttünk, most látszik, gondolta András. De azért jobb, mintha nem jöttünk volna. Egyszer észrevette, hogy régóta figyeli a lovat. A ló ment magától; egyetlen szóval, egy szármoccantással sem kellett vezetni, tétovázás nélkül haladt előre, mintha csak őrá lett volna bízva, hogy válassza meg és tartsa az irányt. — Kompasz van ebben a lóban. — Mi van benne? — Nem vezetem, csak megy. Iránytű van a fejében. — Figyelem én is — kapta fel a fejét Dvorcsák. — Én fi figyelem. Ez, barátom, afféle képzett ló. Királyi ló, na! S„oval, nem akármilyen! — Hallod-e, János! — csóválta meg a fejét Czauner. — Te sem vagy ám akármilyen: S a változatosság kedvéért románul káromkodott egyet sűrű drakulujt emlegetve, s- illetlen cselekésre biztatva az egyedülvaló domnulét. A román felkapta egy picit a fejét, de nem fordult hátra, csak a fülét hegyezte, akár a lova. — Scsi romunescsi? — kérdezte aztán halkan. — Minden nyelven tudok, fiam — mondta neki Czauner. — Csak az ostoba emberek nyelvét nem vagyok képes megtanulni, hogy egyszer szót értenék azokkal is. Dvorcsák gyanúsan pislogott rá, vajon kire gondol, ha ostobát mond. De hamarosan megnyugodott, mert Czauner egy tőle szokatlanul hosszú mondatban kifejtette a véleményét, s az már semmiképpen nem vonatkozhatott őrá. — Az embereknek ugyanis... — magyarázta Czauner —, értem ezen a munkásembereket, szóval, a parasztokat is... még az elnyomóiknál is, az elnyomó uraiknál ls nagyobb ellenségük a saját ostobaságuk. Mert vagy azt nem képesek megérteni, hogy ki okozza a nyomorúságukat ki az ellenségük... vagy ha legalább erre már rájöttek, akkor meg azt nem képesek kitalálni, hogyan cselekedjenek ellenük a legeredményesebben, tgy aztán attól félek, hogy ez az egész dolog egy kicsit sokáig el fog tartgni. Hallgattak mindnyájan; emésztették. — Milyen dolog? — kérdezte meg Dvorcsák. — A forradalomra gondolsz? Hogy talán a világforradalom az, ami teszerinted sokáig el fog tartani? (FolytatjukJ