Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

|Q Hétfő, 1979. április 30: NB II, Középcsoport SZEOL AK—BKV Előre 3-t (1-1) Csak az erők egyesítése segíthet Salakmotor Hármas magyar siker A Szegedi Volán Napos úti pályáján hat ország motoro­sai adtak randevút egymás­nak. Mintegy 2000 néző volt kíváncsi a 20 futalos meghí­vásos egyéni versenyre. A már hagyományos, május 1. tiszteletére rendezett vetél­kedőn Bulgáriát: Janakiev és Kosztov, Csehszlovákiát: Duda és Jasa, Lengyelorszá­got: Gregorz, az NDK-t: Be­ver és Tetzlaff, Romániát: Nicolaj. Marin, Bobilean képviselte. A magyar színe­ket: Sziráczki István, Ores­kó, Támcsu, Darázs, Fogas és Zombori igyekezett si­kerre vinni. Mint ahogy azt már az utóbbi időben megszoktuk ezúttal is a magyar bajnok, Sziráczki István vitte a fő­szerepet. Ahány futamban starthoz állt, ott csak ön­maga és az időeredmény volt az ellenfele. Mindössze egyszer forgott veszélyben elsősége, de remek motoro­zással a XI. futamban is nyerni tudott Oreskó ellen. A vendégek közül a len­gyel Gregorz és Bewer sze­repelt a legjobban. A len­gvel motoros csak Támcsu­tól elszenvedett veresége miatt szorult le a dobogóról. Ha szépségdíjat is adtak volna kl a rendezők, akkor az a X. és XI. futamot illet­te volna. Ez a két futam a sportág minden szépségét felvonultatta. A verseny végeredménye: I. Sziráczki I. (15), 2. Oreskó (13), 3. Támcsu (12), 4. Gre­gorz (12), 5. Bewer (10), 6. Janakiev (9). Imre László Sportműsor Kézilabda NB I. Férfiak: Szegedi Volán­Elektromos. újszegedi Sportcsar­nok. 17. NB II. Férfiak: DELEP SC-III. ker. TTVE. Szöregl úü stadion, 10. Megyei bajnoksúg. Férfiak: DÉLÉP SC n.-Tisza-ŰJ KSK. Szöregl útt stadion, 8.30. Ünnepi torna a Kisstadionban, 8. Kosárlabda NB II. Nők. Kelet: SZEOL AX­DVSC, újszegedi Sportcsarnok, 13. Férfiak: SZEOL AX-Mezőbe­rényi AFESZ, újszegedi Sport­csarnok. 11.30. Nök. Közép: Sze­gedi VSE—Tipográfia, Rókusi Tornacsarnok, 11. Teke NB II. Férfiak: SZVSE-Karinc­barclkal Vegyész, SZEOL-pálya, 8.30. labdarúgás Megyei I. osztály: Székkutas­H. Porcelán, Székkutas. 16. Bé­kés m. Jv. Csongrád-DELÉP SC, Csongrád, 16. Szolnok m. Jv. Szentesi Kinizsi—Kistelek, Szen­tes. 16, Tóth F. Kiskundorozsma— Mindszent, Kiskundorozsma. 16, Kormányos. HÖDIKÖT—Apátfal­va. Kódmezővásárhely. 10.30. Ma­darász. Az első csapatok mérkő­zése előtt az Ifjúságiak Játszanak. Megyei n. osztály: Pitvaros— Algyő, Pitvaros. 16. Paczall. Fá­btánaebesty érv-Földeák, Fáblán­sebestyén. 16, Veress. Szegvár— MOnahalom, Szegvár, 16, Szeke­res. Sz. Postás—Mártély. Postás­pálya, 10.49, Kiss M. Alsóváros— Nagymágocs, Szabadság tér, 16, Chmilovsky. Tisza-Üj KSK-Csa­nádpalota. Tiszasziget, 16. Szilá­gyi. Az első csapatok mérkőzése előtt az Ifjúságlak Játszanak. Megyei III. osztály: Zákányszék —Domaszék. Zákányszék. 16. G6­ré. ÜUés-Röszke, Üllés. 16. Szvé­teez. Pusztaszer—Kü bek háza. Pusztaszer. 16, Rácz. Balástya— Baks, Balástya, 16. Szász. Pusz­tamérges—Dóc, Pusztamérges. 16, Bende. Forráskút—öttömös. For­ráskút, 16, Füzessi. Asotthalom— Rúzsa. Asotthalom. 16. Vízhányó. Az első csapatok mérkőzése előtt az Ifjúságlak Játszanak. Sz. Ta­nárképző n.-TKV, Kertész u„ 10.15. Fülöp. Mthály telek—Doma­szék. Mihálytelek. 16, Sz. Fekete. Szöreg—Alsóváros II., Szőreg, 16, Sermann. KEDD Sakk Ünnepi villámtorna, MAV Nagyállomás, 0. Üszás Ünnepi szezonnyitó verseny, új­szeged! Sportuszoda, 12. Szeged, 1000 néző, vezet­te: Tompa. SZEOL AK: Újhelyi — Nahóczki, Kozma III., For­gács. V. Tóth — Hegedűs I., Hágeimann (Polyvás a 63. percben), Petró (Heve­si a 82. percben) — Hege­dűs II., Szeghalmi, Jernei. Edző: Dunai János dr. Hazai támadások vezették be a találkozót. A 3. perc­ben az elfutó Jernei elől ígéretes helyzetben, a ke­resztező Nagy szögletre men­tett. Állandósult a szegedi mezőnyfölény, azonban a középpályások előrevágott labdái rendre Gőgös zsák­mánya lett. A fővárosiak szórványos ellentámadások­kal kísérleteztek. A 6. perc­ben Stockbauer ütközött Na­hóczkival, a balszélső meg­sérült, majd rövid ápolás után folytatta a játékot. Sok szabálytalanság tarkította a következő perceket. A 11. percben Jernei mintegy 25 méterről ívelt szabadrúgást az Előre kapuja elé, a jó ütemben felugró Hágeimann azonban 8 méterről a kapu fölé fejelt. Két perccel ké­sőbb Hegedűs I. elrobogott a balszélső posztján, majd be­adás helyett — éles szög­ből — az oldalhálóba bom­bázott (A kapu torkában há­rom szegedi támadó is fede­zetlenül várta a beadást). A 21. percben Petró indításá­val Szeghalmi elfutott a jobb szélen, a lövés pilla­natában Török szögletre szerelte. Jemei ívelte be a szögletet és az érkező For­gács a kapu jobb oldalába fejelt, 1-0. A 30. percben ár­talmatlannak tűnő Előre-tá­madás során a tétovázó szegedi védők között Gubán a jobb alsó sarokba lőtt, l-l. Az egyenlítés után ki­támadtak a vendégek, s a szegedi térfélre-- tevődött át a játék. A Tisza-partiak el­lentámadásokkal kísérletez­Sz. Dózsa KFSE 1 Szentendre, 1000 néző. Ve­zette: Vrbán. Sz. Dózsa: Tóth — Ződi, Bíró, dr. Emödi, Nagy — Pé­csik, Ladányi, Szabó, Csomor — Pipicz, Kun. Edző: dr. Re­ményik László. Kossuth KFSE: Hornyák — Eger*, Gircm, Szikszai, Hámo­ri Gy. — Ambrus, Rojik, Fe­hér — Fischli (Pozsgai a 77. percben). Hámori L., Becsei­Edző: Budai László. Az első negyedóra kiegyen­lített küzdelme után enyhe mezőnyfölényt harcolt ki a főiskolások csapata. Ebben az időszakban főleg a hazaiak kezdeményeztek, több helyze­tet kidolgoztak, de ezeket elhibázták, kétszer pedig a kapufa segítette ki Tóth ka­pust Szünet után az 56. percben Ambrus bal oldali szöglet­rúgása után a magasra fel­ugró, fejelni készülő Bírót Hámori L. lökte, a középhát­véd kezéhez ért a labda, a szentendreiek 1 l-est rekla­máltak. Az eset közelében álló Urbán játékvezető azon­ban — helyesen — tovább engedte a játékot. A mérkő­zést eldöntő gól a 75. perc­ben esett A jobb oldali part­vonal mellől Csomor végez­hetett el szabadrúgást. Kö­zépre iveit labdáját az egy­másra váró védők között, a felfutó Emödi 6 méterről, félmagasan a kapu bal ol­dalába fejelte, 1-0. A hátra­levő negyedórában a Dózsa pontos adogatásokkal tartot­ta a labdát, fékezve ezzel a szentendreiek rohamait. Az első félidőben valami­vel többet támadott a Kos­suth KFSE, de próbálkozá­sait nem kísérte szerencse. A szegediek követő emberfo­gást alkalmaztak, a középpá­lyán ügyesen megszűrték a támadásokat, sikerült lassí­taniuk a játék ütemét. For­ték. A 42. percben Jernei bal oldali szögletrúgása után a menteni igyekvő Nagy lábáról a jobb oldali kapu­fára pattant a labda, majd Hegedűs I. lyukat rúgott A szünet után a vendégek vezették az első támadáso­kat Csukás elől Hegedűs I. csak üggyel-bajjal tudott tisztázni. A 48. percben az alapvonal közeléből vissza­felé cselező Jerneit Nagy fel­vágta, 11-es. A büntetőt Jer­nei a balra vetődő kapus mellett a kapu közepébe lőtte. A játékvezető ismét­lést rendelt el. Másodszor is Jernei futott a labdának, és biztosan lőtt a bal alsó sa­rokba, 2-1. A 60. percben Újhelyi fellökte a kapu elő­terében Csukást. Tompa elő­ször 11-est ítélt, majd a partjelző megkérdezése után lesállás címén a SZEOL ja­vára ítélt szabadrúgást. A vendégcsapat átvette az irá­nyítást, nagy erővel küz­dött az egyenlítésért. A 85. percben az Előre fellazult védelme mellett Hevesi át­adását a jobb szélre keve­redett Szeghalmi kapta, s a középcsatár néhány lépés után nagy erővel lőtt a 16­os oldalvonaláról a hosz­szú sarokba, 3-1. A találkozón küzdelmes, de csak közepes színvonalú játék folyt. A vendégcsapat kemény, erőszakos játék­modorának ellenszerét ne­hezen találta meg a szegedi gárda. A SZEOL AK javuló játékot mutatott, de így is verejtékesen született meg a győzelem. A középen eről­tetett szegedi támadások kedveztek a védekezésre be­rendezkedett vendégeknek. A Tisza-partiaknál ezúttal nem hiányzott az akarás, győ­zelmük megérdemelt. Jók: Forgács, Hegedűs I., Szeghalmii" Hegedűs 11.". il­letve Gulácsi, Török, Varga. Hernádi Gyula —Kossuth -0 (0-0) dúlás után kiegyenlítettebbé vált a játék, a védelmét jól megszervező Dózsa kontratá­madásokra épített, ezek az akciók mindig gólveszélyt je­lentettek ellenfele kapujára. Lelkes, meggyőző játékával rászolgált a győzelemre a szegedi csapat. Jó: Emődi, Ladányi, Kun, illetve Giron, Ambrus, Fischli „Bizonyára tudják, utolsó bizonyítási lehetőséget kapott a város labdarúgósportja ..." — írtuk 1976. június 20-án, amikor az MLSZ jóvoltából még egy évet „megszavaztak" az utolsó helyen záró SZE­OL AK-nak. Azt is tudtuk valamennyien, ha nem élnek megfelelően a lehetőséggel, hosszú időre elbúcsúzhatnak a szegediek a labdarúgás él­vonalától. Mégis minden hiábavaló volt. Ismét kiestek az első osztályból. Elérkezett tehát az az idő, amikor ren­det kell teremteni a SZEOL AK házatáján. Üj vezetőség, új vezető ed­ző, és néhány új játékos kezdte meg munkáját Szege­den. Garics az MTK-VM-hez, Birinyi a Vasashoz, Palotás a ZTE-hez, Hojszák a Duna­újvárosi Kohászhoz, Lazsá­nyi pedig a Székesfehérvári MÁV Előréhez igazolt. Ér­dekes lenne visszakérdezni, hogy ezek a labdarúgók miért költöztek el Szegedről? Kiderülne, hogy olyan jelen­téktelen, úgymond piti gon­dok, nézeteltérések miatt, hogy nevetséges. Az is igaz, egyetlen sportvezető nem kérdezte meg tőlük az oko­kat, nem próbálták meggyőz­ni, távozási szándékuktól el­téríteni ezeket a labdarúgó­kat. Ha megtették volna, nem itt állna Szeged labdarúgása. Sőt, a távozni készülő játé­kosok bejelentését volt, aki sértésnek vette. Pedig a meggyőző érvekkel alátá­masztott marasztalás nem csorbította volna néhány ve­zető tekintélyét. Esetleg már az NB l-es bajnoki szezon befejezése után fény derül­hetett volna olyan hibákra, amelyek tudatában reálisabb visszakerülési lehetőségekkel kezdhette volna meg NB II­es munkáját a SZEOL AK. Így viszont az eltávozott játékosok helyére igazolt lab­darúgók közül egyedül Kunszt Jenöve1 járt jól a SZEOL AK. A többiek? Ha­mar elkönyvelték, hogy az NB II-ben elegendő lesz el­futballozgatni. Csoportjukból — már a bajnoki rajt előtt kiderült — ugyanis csak a Volán SC lehetett a felkerü­lésért vívott küzdelemben ri­vális. A többi egyesület hal­lani sem akar a legmagasabb osztályról. aggódó szakemberek is úgy gondolták, jót tehet a SZE­OL AK-nak néhány évig a második vonal. Addig, amíg végre sikerül egy olyan gár­dát kialakítani, amely hosz­szú évekre biztos NB l-es csapatot garantál Csongrád megyének. Itt volt a lehető­ség, hogy a lélektelenül fut­ballozó, akaratgyenge játéko­sok talpára útilaput kössenek és nagyobb türelmet, anyagi és erkölcsi megbecsülést ad­janak azoknak, akik a váro­sért, Szeged sportsikereiért mindent megtesznek, mind a labdarúgópályán, mind pedig a magánéletben. Néhány hónap elteltével megfogalmazódott az újabb célkitűzés. Irány vissza az NB I-be! Akkor döntöttek így, amikor kiderült az óhaj­jal az is, hogy Szegeden még nem adottak a feltételek ah­hoz, hogy megfelelően tud­janak üzemeltetni NB l-es csapatot A mindennapok másodosztályú gondjai is megfeszített munkát, oda­adást igényelnek a klub ve­zetőitől. S hogy miért nem adottak a feltételek? Mert minősíthetetlen után­pótlás-nevelés folyik az egyesületnél, mert nem áll olyan bőségszaru a klub ren­delkezésére, amelyből 3—4 beért, ha úgy adódik, akár válogatott szintű játékost is tudjanak igazolni, mert nincs 12 közel azonos képességű labdarúgója. t. A szurkolók többsége, de a szegedi labdarúgás jövőjéért Van viszont a megyében három NB II-es csapat, s ha­marosan négy lesz. Mit érünk vele, ha az ország egyik legnagyobb városában csak másodosztályú csapato­kat láthatnak a szurkolók? Éppen ezért koncentrálni kel­lene az erőket. Tudom, a klubérdekek mást kívánnak, mégis egyik legfontosabb sportpolitikai kérdésként kel­lene kezelni Szeged labdarú­gósportját. Még azt is meg­kockáztatnám, hogy a biztos NB l-es csapat kialakítása érdekében (mivel a feltéte­lek legjobban a SZEOL AK­nál adottak) a négy NB II-es gárda legjobb húsz játékosát egy csapatba (SZEOL AK) kellene összevonni, megfelelő szakvezetőt (az sem baj, ha szegedi) állítani a csapat élé­re és a négy kulcsposztra (kapus, középhátvéd, irányító Phenjani jelentés Magyarország a A phenjani 35. asztalite­nisz-világbajnokságon a részt vevő csapatok befe­jezték a csoportküzdelmeket A férfiak A csoportjában utolsó mérkőzésén Magyar­ország 5:1 arányban győzött Románia ellen, a kínaiak 5:0-ra verték a Koreai NDK csapatát. Így ebből a cso­portból Magyarország veret­lenül, a Kínai NK pedig egy vereséggel került az elő­döntőbe. A csoport további mérkőzései: NSZK—Lengyel­ország 5:3, Franciaország— Jugoszlávia 5:3. A végeredmény: 1. Ma­gyarország 8 gy., 2. Kínai NK 7 gy., 3. Franciaország 5 gy., 4. Koreai NDK 5 gy., 5 Jugoszlávia 4 gy., 6. NSZK 4 gy., 7. Lengyelország 2 gy., 8. Egyesült Államok 1 gy., 9. Románia 0 gy. A B csoport végeredménye ez lett: 1. Csehszlovákia 7 gy.. 2. Japán 6 gy., 3. Szov­jetunió 4 gy., 4. Svédország 4 gy., 5. Anglia 3 gy., 6. Ausztrália 2 gy., 7. Dánia 2 gy.. 8. Hongkong 0 gy. Kora délután lejátszották az elődöntőket is. A ma­gyar válogatottat a japánok sem tudták megállítani nagyszerű sikersorozatukban, Jónyerék lenyűgöző játék­ján! vették az újabb „ázsiai akadályt" és bekerültek a hétfői döntőbe: Magyaror­szág—Japán 5:1. Gergely— Takashima 2:0 (19, 17). Mind­két játszma változatos volt, az elsőben Gergely 7:4-re ve­zetett, a védekező japán 14:9-re fordított, végülis azonban Gergely felülkere­kedett Jónyer—Abe 2:1 (—15, 13, 15). Jónyer idege­sen kezdett, aztán viszont csillogott. A döntő játsz­mában Abe 6:3-ra elhúzott, majd Jónyer percei követ­keztek. Klampár—Ono 2:0 (18. 19). A második játszma volt az érdekesebb. Klam­pár sok pontot szerzett fo­nákütéseivel, s jól is pör­getett. Ono idegességében so­kat rontott a második játsz­mában. Ekkor Klampár 13:8­ra állt, kihagyott, 17:15-re Ono vezetett. A magyar ver­senyző újítani tudott és győ­zelmét óriási üdvrivalgás fo­gadta, hiszen ez a magyar csapat 3:0-ás vezetését je­lentette. Jónyer—Takashima 2:0 (21, 13). Ismét bebizo­nyosodott, hogy a magyar versenyzők káprázatosan pörgetnek és ütnek. A má­sodik játszmában 12:10 után Jónyer egymásután 9 pon­tot ért el. Gergely—Ono 0:2 (—18. —19). Gergely veresé­gével 4:1 arányú lett a ma­gyar vezetés. Klampár—Abe 2:0 (14, 17). Klampár is­mételte ragyogó játékait, szinte könnyedén kényszerí­tette kétvállra ellenfelét. A magyar válogatott 5:l-es győzelmével, húsz év után újra a döntőbe került. A magyar női csapat, miután szombaton játszott utoljára csoportjában, amiatt szurkolt, hogy a helyosztón ki lesz a következő ellen­fele. Aztán ez is kiderült: Jugoszlávia csapata. Végeredmény: 1. Kínai NK 8 gy, 2. Japán 7 gy, 3. Magyarország 6 gy, 4. Svéd­ország 5 gy, 5. Hongkong 3 gy, 6. Románia 3 gy, 7. Franciaország 2 gy, 8. Hol­landia 2 gy, 9. Lengyelor­szág 0 gy. Végeredmény: 1. Koreai NDK 6 gy, 2. Szovjetunió 6 gy, 3. Csehszlovákia 5 gy, 4. Jugoszlávia 4 gy, 5. Ang­lia 3 gy, 6. NSZK 3 gy, 7. Egyesült Államok 1 gy, 8. Bulgária 0 gy. Kis szünet után folytatták a versengést, újabb hely­osztókkal. Magyarország—Jugoszlávia 3:2. így a magyar női válo­gatott ma Svédország ellen játszik az 5. helyért középpályás, gólerős csatár) négy jó labdarúgót igazolni. Erre viszont áldozni kell! Köztudott, hogy a napfényt ígérni már kevés. Ezen saj­nos, túlléptek a magyar lab­darúgók. Mégis azt kell mon­dani — a jó befektetés meg­térül. A négy NB II-es csa­pat többi játékosából ismét ki lehetne választani negy­ven olyan labdarúgót, akik az NB II-ben (Hódmezővá­sárhelyen egy csapat és Sze­geden egy csapat) a szurko­lók örömére megfelelően helytállnának. Azoknak pe­dig meg kell köszönni, akik nem akadnak fenn a rostán. Mindezek kivitelezéséhez az egész megye összefogására lenne szükség, és erkölcsi­anyagi bázisra, amely meg­akadályozná azokat a visz­szásságokat is, hogy megyei első osztályban szereplő egye­sület nagyobb megbecsülést tudjon biztosítani labdarú­góinak, mint NB II-es vagy akár a legmagasabb osztály­ban szereplő. Már évek óta örökösen visszatérő gond Szegeden az erősítés kérdése is. Bizonyí­tott, hogy a valakiért cseré­be kapott játékos csak a leg­ritkább esetben válik be. Ép­pen ezért az első legfonto­sabb, hogy megfelelő szakT emberek irányítsák az után­pótlás nevelését. Olyan szak­vezetőgárda dolgozzon össze az alkalmasság, a kiválasztás fontos munkájában, amely a későbbi évekre is meghatá­rozhatja a megye, a város labdarűgósportjának fejlődé­si szintjét, irányát. Ahhoz, hogy egy városban jó csapatot sikerüljön össze­hozni, vonzóvá kell tenni az egyesületet is. Ebben pedig nagy szerepe van az anyagi, erkölcsi elismerésnek. Bekell látni; olyan magasra emel­kedtek a költségek, hogy aki nem tud versenyben marad­ni, az csak ideig-óráig vált­hat átszállójegyet. Szegeden is a jelenlegi költségvetés még elég volt a három évvel ezelőtti NB l-es szerepléshez, de a jövőben már csak a második vonalhoz lesz ele­gendő. Éppen egy ilyen bázissal lehetne kiemelkedni a ma­gyar labdarúgás jelenlegi káoszából. Annak ugyanis semmi értelme nincs, hogy az NB II élcsapatai a végén már csak arra ügyeljenek, hogy véletlenül se nyerjenek bajnokságot. A Szegedi Dó­zsa is sorra nyeri mérkőzé­seit — négy ponttal vezet előtte a Volán SC — és ami­kor bajnoki esélyeikről ke­rült fel a szó, a Dózsa elnök­sége azonnal szerénykedni kezdett Mit mondhat erre a szurkoló? Egyáltalán miért vásárol pályabelépőt? Vagy mégis titkon reménykedik abban, hogy a dózsások az ellenfelek megtévesztése cél­jából nyilatkoztak így a baj­noki cím esetleges megszerzé­séről? 3. Ha a Dózsa így nyilatko­zott a 2—3. helyről, akkor mit mondhat a 7. helyen álló SZEOL AK és a 13. helyen tanyázó HMSE? Mi meg azon vesszük észre magunkat, hogy minden évben lejjebb csúsz­nak a megye NB II-es egye­sületei és egyre távolabb ke­rülnek az NB I-től! Azt hiszem, csak egyetlen megoldás segíthet: tömöríteni a legjobb labdarúgókat, meg­adni számukra minden szük­ségest, hogy kiváló sport­eredményeket érjenek el, megfelelő szakembereket, sportvezetőket „igazolni" melléjük. És máris lehet kö­vetelni tőlük edzőnek, egye­sületnek, szurkolónak! Bagaméry László I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom