Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-10 / 83. szám

Kedd, 1979. április 10. 5 Interker börze Több mint egymilliárd forint értékű alapanyagot, gépet és alkatrészt kínál partne-einek 105 vállalat és szöv kezet a hétfőn, tegnap nyílt Interkerbörzén a kohóés gépipar Budapesten, a Rákóczi úti Technika Házában. Az április 13-ig nyitva tartó börzén egyebek között vaskohászati, építési és szerelési anyagpk, gépek és műszerek, gép- és járműalkatrésaek, szerszámok és kötőelemek közül választhatják ki az üzemüknek legszükségesebb cikkeket a vállalati anyagbeszerzők. A választást megkönnyíti a több mint ezeroldalas katalógus, amely a börze után is segít a különféle anyagokat keresőknek. (MTI) Fejlődött az amatorcsillagász-mozgalom A csillagáSbati szakkörvezetők IV. országos tanácskozása vasárnap zárult Tatabányán. A háromnapos rendezvény a hazai amatőrcsillagász-mozgalom nagy fejlődését tükrözte. Mint a tanácskozáson is elmondták, az űrrepülés nemcsak a csillagászati tudományokban hozott nagy fejlődést, de egyidejűleg nőtt a csillagászati ismeretek iránti érdeklődés is, növekedett az ilyen irányú ismeretterjesztés fontossága. A többi között bejelentették, hogy még az idén csillagvizsgálót adnak ót Tatabányán és rövidesen aláírják a magyar és szlovák amatőr csillagászok együttműködési szerződését Záróeseményként kiosztották az első ízben meghirdetett országos pályázat díjait. Az elméleti munkákra kiírt pályázat győztese Laczó Magdolna pedagógus, a Komárom megyei Tarján—Héreg községek úttörőcsillagász-szakkörének vezetője lett. Fotópályázaton Iskum József, a budapesti Astro-fotóklub tagja nyerte el az első helyet, összesen kilenc díjat és sok tárgyjutalmat osztottak ki. (MTI) A kalandok és a homály 7 fi » kepernyo Bizonyóra megfigyelték: az trtóbbi időben valóságos kultusza támadt a tévében — a homályosságnak. Természetesen a krimikben és a kalandfilmekben. Nem arra a bizonyos hatásos félhomályra gondolok, amelyben lassan kinyílik egy ajtó, föltűnik egy kéz, vagy láb, amelyben észleljük, hogy „valaki" settenkedik, de hogy ki ée miért — nem tudhatjuk, csak amikor megvilágosodik a kép, amikor a rendező úgy akarja. Arról a homályról beszélek, amely nem izgalomkeltő, hanem bosszúságélesztő. Akkor áll elő, ha a történet szálai nem kapcsolhatók egymáshoz logikusan, mégis olyan magabiztossággal kerülnek egymás mellé, mintha... (Az ilyen filmeket nézve történhet velünk, hogy egy darabig megfeszített figyelemmel próbáljuk nyomon követni a fejleményeket, némi aggodalommal gondolunk szellemi képességeink állapotára, mígnem rájövünk, hogy nincs mire rájönnünk, és bosszúsan konstatáljuk, a mások képességeivel lehet baj.) Például: válságos helyzetbe kerül a hős; a következő képen addig még nem látott szereplők beszélnek, addig még nem hallott témákról — akik aztán soha többé a szemünk elé nem kerülnek. Magunkra vessünk, ha nem tudunk ugyanúgy, megfeledkezni róluk, mint az illető film készítői. Vagy: filmsorozat, sok ág-bogú; elindulunk a történet egyik szálán, keresztezi a másik, több részt óttöprenHinta Mintát adni mindig felelősséggel jár. Szellemit, eszmeit olyannyira, hogy időről időre vitákban csapnak öszsze illetékesek, vélt vagy valódi szakértők: mennyire, milyen mértékben szubjektív megítélés dolga egy-egy életmű, teljesítmény, alkotói-emberi magatartós pozitív példaként, követendő mintaként történő felmutatása. Mintául sok minden szolgálhat, de — erről győzhetett meg újból egy rádióműsor — valóban csak a nem mindennapi, egészen kiemelkedő produktumok méltók igazán a mintalétre. „Közép-európai közíró vagyok" — írta magáról a két világháború közötti Magyarországon egy fiatalember, aki Lukács György szerint az évszázad egyik legkiválóbb magyar kritikusává-publiclstájává nőtt. Liptay Katalinnak a múlt héten szerdán este, a harmadik műsorban hallott összeállítása e fiatalember idézett kijelentését, Bálint György önmaga helyét kijelölő ítéletét választotta címnek. s a szerekesztő Kulcsár Katalin és a rendező Pós Sándor jóvoltából vitathatatlan mintát adó. minden felelősséggel bíró írástudónak örök, nagy példával szolgáló életműből kaphattunk részleteket. Annyira, hogy erről beszámolva már a kritiKus hangja is csak átforrósodhat. Hallgatva a Bálint-írásokat, egyre csak az „ideális újságíró"-kifejezés járt az eszemben. Látogatóban az Ismeretlen Családnál című torokszorítóan nagyszerű riportja, a Beszélgetés egy bozjjivaX néhány gépelt oldalra kötetnyi bölcsességet, iróniát, humánumot és tisztességet sűrítő döbbenete, a Levél egy világmegváltóhoz egyik mondata Bálint György alapállásának egyik mottója lehet: „felháborodom, tehát vagyok". A bátor, következetes, a teljes emberség igényével felháborodó publicistáé, akit — rádióhallgatás közben felpillantva a könyvespolcra, a két vaskos kötetre. amely Bálint Györgynek A toronyőr visszapillant címmel öszszegyűjtött cikkeit tartalmazza — oly jó otthonunkban a magunkénak tudni, bármikor elővenni. belelapozni, elolvasni a többségében már jól ismert írásokat újra. Mintának. Talán a legkedvesebb Bálint György-írás A tintahal. A minta itt válik legszebben hitvallásértékű alapdokumentummá. A tintahal-szimbolikánál — aki tintával védekezik. Bálint György is ezt tette, s noha (akár a tintahalat) végül fizikai létében fölfalta kora valósága, mégis erőt. hitet és csodálatos szépségű tanulnivalót nyújt minden „közép-európai közírónak". Sőt, a világ minden. más* foglalkozású emberének is. ' Felidézni őt, a Mintát — bármikor több mint időszerű. a a günk, miért és mi következik ebből, mígnem illetlenülváratlanul tökéletesen elhal mindkettő. Vagy: sok szereplő, sok álruhában, mely álcák közül egynémelyik mögé magunk sem pillanthatunk, Immár soha életünkben. Nem hihetjük, hogy dramaturgiai tudatlanságok szülje az effajta homályokat. Épp ellenkezőleg, és ezért is kívánnak ennyi szót. A logika és tét nélküli történeteket csakis akkor lehet „eladni" krimiként, kalandfilmként, ha legalább rejtélyeskedés, titokzatos kodás, homály van bennük, a valódi rejtély, titok, logika helyett. Sietve tesszük mindehhez: nem kizárólag a Küszöbök című sorozatra gondoltunk, ámbátor igaz, hogy szorgalmas nézőjeként is kerültünk zavarba néha, és kereshettük némely epizód és szereplő helyét-funkcióját az egészben. (Mészáros Gyula rendezőnek mégis sikerült ügy „intéznie", hogy fordulatos, szórakoztató, krimiszerű játék kerekedjen Berkesi András regényéből. Talán mert pontosan mérte fel anyagát, és annál sem többre, sem kevesebbre nem törekedett Nem igyekezett töirténelmi realitásnak föltüntetni a fikciót, drámai mélységeknek a krimi-izgalmakat, társadalombölcseletnek az ártatlan bölcselkedéseket.) De a Berkesi-sorozat mellett a fentiekhez példákat adott a hétvégi lengyel ifjúsági film, a Sivatagban, őserdőben című, és a korábban látott magyar krimikísérlet is, a Bűnügy lélekelemzéssel. Csoda-e, ha változatlanul hiányérzetünk von: ifjúságnak és felnőtteknek elkelne már egy-egy valódi kaland- és krimifilm. S. E. Operettbemutafó a Zenés Színházban „Illúzió a szerelem..." — éneklik a népszerű operettslágert Jacobi Viktor Sybill című nagyoperettjének főszereplői. A színház is illúzió, az operett különösen az. Mese. Mese habbal. A kérdés: mennyi a mese és mennyi a hab — azaz menynyi a szórakoztató elem. s mennyi az, ami megüli a gyomrot? Magával ragadja-e a publikumot a játék, a muzsika, a humor — a színpad illúziója?! Az első világháború előtti utolsó békehónapok idején született Jacobi Viktor nagyoperettje a műfai szinte kötelező paneljeiből, előírt szabályok szerint, elvárt figurákkal, mindenesetre fülbemászó muzsikával. A színhely a cári Oroszország, a szereplők nagyhercegek, testőrtisztek, kormányzók egyfelől, a művészet, a bohémia, a könnyed élet képviselői — énekesnő, zongoraművésznő, impresszárió — másfelől. A szegedi deszkákon — a frissen színházzá vasalt Szabadság moziban — Csikós Attila elegánsan tartózkodó, átgondolt díszletei között, Vágvölgyi Ilona kiválóan harmonizáló bársonyjelmezeiben lépett színpadra az operistákkal megerősített szereplőgárda, a darab jól megírt hetesfogatával az élen. Angyal Mária rendező a lehető leghagyományosabb módon állította színpadra a darabot — s ez a produkció legfőbb erénye. Nem aktualizál, nem fordítja visszájára a helyzeteket, sem hozzá nem fércei, se le nem farag a vázlatosan fölhordott alakokhoz. Megtervezi a várható tapsokat, egy-egy dal után az énekesek visszajönnek és meghajolnak, köszönik. Jólesik az ünneplés — annak rendje s módja szerint, mint egykor az operettek hőskorában. S mint akkor, a nézőtér most is tapsol és élvezi a játékot, mintha nem is röppent volna el több mint 60 esztendő. A címszerepben a bemutató előadáson Harmath Andrea lépett közönség elé (felváltva játszik Török Verával). Az elmúlt egy-két évben már felfigyelhettünk Igazi primadonnaadottságaira : szépségére, eleganciájára, bájos kedvességére, jó énekhangjára. Ezeket az erényeket most is megcsillogtatta. (Nem tudni, hogy Hernádi Oszkár felvétele Sybill és Petrov (Harmath Andrea és Szabady József) kettőse hangjának néha előforduló fakósága a kedvezőtlen akusztika vagy a pontatlan hangképzés számlájára írható. Különösen feltűnt ez akkor, amikor a testőrtisztet megformáló Szabady Józseftel énekelt duettet.) Szabady még mindig ideális bonviván, a szereplők közül ő énekel legszebben, legtisztábban, s vonzó egyénisége, rokonszenves alkata nyeresége a darabnak. Fekete Gizi és Rácz Tibor szubretttáncoskomikus kettőse telitalálat. (A második szereposztás Karádi Judit—Sirkó László.) Fekete Gizi énekhangjának nyersessége. játékának borzassága, jellemteremtő ereje átforrósítia a sablonos figurát. Rácz Tibor modern mozgáskultúráját már néhány szereoben láthattunk, de most Poireként teljesítette ki igazán. Érdekes összehasonlítani pantomimet tánccal ötvöző mai játékstílusát a kormányzó szerepében vendégként Szegedre visszatért Lakky József rutinra építő, modoros és korszerűtlen szerepfelfogásával. (Váltótársa Katona András.) Csizmadia László és Berdál Valéria, a nagyherceg és nagyhercegnő párosában, énekben és játékban is pontos, elegáns, kidolgozott. Mulatságos a maszkokat váltó titkosrendőr, Berezeg Zsolt. A premieren a Szegedi Nemzeti Színház zenekarát Szalatsy István vezényelte. (Váltva dirigól Molnár Lászlóval.) Ö is nagyban részese az illúziót keltő előadásnak, ahol — szerencsére — több volt a mese, kevesebb a hab. T. L. Eszperantó Hétfőn Visegrádon befejeződött a szocialista országok eszperantó szervezeteinek XII. konzultatív tanácskozása. A konzultatív tanácskozás nyilatkozatban fejezte ki szolidaritását a vietnami nép iránt. A költészet napján Kortárs-est A költészet napján, ünnepi alkalommal találkozhatnak a szegedi irodalomkedvelők a Kortárs című irodalmi és kritikai folyóirat alkotói és munkatársi gárdájának képviselőivel. A Bartók Béla Művelődési Központ tavaly ősszel indított sorozatának része lesz a holnapi Kortárs-est, egyszersmind méltó költészetnapi programnak ígérkezik, hiszen a vendégek: Weöres Sándor, Károlyi Amy, Tornai József költők. Kovács Sándor Iván irodalomtörténész, a folyóirat főszerkesztője. A művelődési központ kettős céllal szervezte meg a hazai irodalmi folyóiratok bemutatásait: akik rendszerben olvasói ezeknek a lapoknak, azokat a költőkkel, írókkal való személves találkozások lehetőségével örvendeztetik meg; másrészt, az ismertetések, beszélgetések hallgatói közül remélhetőleg új olvasókat nyernek. A mostani beszélgetésen nyilvánvalóan sok szó esik a kortársirodalomról, hisz a folyóirat mai magyar írók, költők, kritikusok fóruma; a tágas témán belül talán több a versekről — a költészet ünnepién. A Kortárs-est holnap, szerdán este 7 órakor ke'zdődik a Bartókban, a beszélgetést Nikolényi István újságíró vezeti; a műsorban közreműködnek: Bodó Györgyi, Fehér Ildikó és Nagy Zoltán színművészek. Meleg március Az idei tavasz első hónapija országszerte kellemesen meleg volt. Az 1—3-a, 8—11-e és 24—25-e közötti mérsékelten hűvös időszakok kivételével jelentős hőmérsékleti többlet mutatkozott. Az évszakhoz képest különösen meleg volt az Időjárás 14— 16-a és 18—22-e között, amikor a hőmérséklet napi középértékei 4—8 Celsius-fokkal haladták meg a sokévi átlagot. A legmelegebb napokon, 15-én és 16-án az ország középső és déli részén 20—23 Celsius-fokos felmelegedéseket mértek, ami április végének megfelelő hőmérsékleti érték. Az enyhe időjárást tükrözi a fagyok szokásosnál ritkább fellépése is, Szegeden mindössze 8 éjszakán süllyedt a hőmérséklet fagypont alá, szemben az átlagos márciusi 12 fagyos nappal. A csapwdékellátottság meglehetősen szeszélyesen alakult. Az ország északi és északkeleti tájai az átlagosnál több csapadékot kaptak, így az Északi-középhegység térségében és a Tiszántúl északkeleti területén a normál érték másfél-kétszerese hullott le. Ezzel szemben a Dunántúl középső részei az átlagnál jóval szárazabbak voltak. A csapadék nagy része a hónap utolsó dekádjában hullott, elsősorban 26— 30-a között, amikor az ország középső és keleti területein heves zivatarokat, sőt helyenként jégesők kísérte záporesőket figyeltek meg, s ugyanakkor a magasabb hegyvidékeken átfutó havazások is felléptek. A DélAlföld nagy része az átlfc gosnál valamivel kevesebb csapadékot kapott, amint arról a következő adatok tájékoztatnak. Bácsalmás 27 mm (71%), Kiskunhalas 50 mm (152%), Kiskunfélegyháza 25 mm (69%), Kistelek 34 mm (94%), Szentes 28 mm (85%), Szeged 30 mm (78%). Makó 31 mm (89%), Mezőhegyes 39 mm (103%), Orosháza 29 mm (83%). Szegeden a havi középhő mérséklet 7.9 Celsius-fok volt, a sokévi átlagnál 1,8 fokkal magasabb. A hőmérséklet maximuma 22,1 Celsius-fokot ért el, 15-én jegyezték fel, a minimum—4,8 Celsius-fok, 3-án következett be. A napsütéses órák száma városunkban 149 volt. a sokévi átlaggal (143 óra) csak. nem megegyező. Dr. Péczely György egyetemi tanár r 6