Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-06 / 80. szám

4 Péntek, 1979, április 6. postaláda társszerzőnk az olvasó Ha egy-egy. szolgáltató vállalattal kapcsolatos panasz jelenik meg a Postaládában, biztosan követi az „első fecs­két" a többi: megszaporodnak a hasonló témájú levelek. Ha tavaszodik, gyarapodnak a város szépítésével és ren­dezettségével kapcsolatos olvasói javaslatok. Először még­•em ezekből idézünk, hanem egy olyan levélből, amelyet nem olvasó írt — de az olvasóknak is szánta. Arról van •só ugyanis, hogy a Hazafias Népfront rókusi körzeti bi­zottsága felhívással fordult a városrész lakóihoz, segítse­nek házuk tája, s utcájuk rendbe hozásában. Az udvarias íelkérés bizony nem csupán a rókusiaknak szól — ezért 'közöljük. Rókuson és másutt „Tegyük kellemesebbé, tisz­< lábbá, csinosabbá környeze­ttünket, takarítsunk, virágo­•ítsunk!" A népfront rókusi körzeti 'bizottsága azzal a kéréssel fordul Rókus városrész la­kosságához, / önhöz is, ked­ves lakótárs, hogy háza (há­zuk) táját, főleg az utcarészt önként vállalt munkával, családjával, lakótársaival rendbe tenni szíveskedjen. Azt kérjük öntől is. ked­ves lakótárs, hogy házuk előtt az árokpartot gyomta­lanítsák, a nyílt szennyvíz­elvezető-árkot valamelyest pucolják ki, azt a szeméttől takarítsák ki, kátyús, gödrös úttest közepét alkalomszerű­en egyengessék el, amennyi­re azt idejük és egészségük engedi. Egy-egy ház lakóira csak az épület és a telek hossza jut. Rókus városrész lakossága ezt a munkát évről évre ak­tívan és szívesen elvégezte, mindannyiónk közös örömé­re szolgálna, ha ez ebben az esztendőben is így történne. Májusban a Városgondnok­ság virágpalántákat biztosít ingyenesen, kérjük, ameny­nyiben virágpalántára igényt tartanak, azt április 10-ig jelentsék be a rókusi nép­frontbizottságnál. Környezetünk védelme, csinosítása érdekében jóin­dulatukra és aktív közremű­ködésükre számít a Hazafias Népfront Rókusi Körzeti Bi­zottsága. kor járt utoljára az újsze- benne. Vártuk, hogy majd a gedi Tisza-parton? Ahol va- gyermekek évében ez talán lamtkor az emlékmű állt, bekövetkezik. Azonban úgy ma az új híd beton- és acél- néz ki, hogy hiába várjuk, elemei sorakoznak! S csak mert előkészületnek nyoma emlékeztetőül: annak idején sincs. Pedig sok kisgyermek­lapunkban is többször han- nek kell reggelenként útra got adtunk a szakértői véle- kelnie, hogy a város szinte ménynek: az emlékmű nem minden iskolájában tanul­helyezhető át, a megmozga- hasson. Szeretnénk, ha kéré­táskor összeroppanna. sünk támogatásra találna, s ..Aggódó anyukák nevében kérdésünkre választ kap­szeretnék választ kapni ar- nánk" — írja Nagy Józsefné ra, hogy mikor szűnik meg Szeged, Tarján 212/B IV. 3.). a, tarjáni gyermekek áldat- Egyik sándorfalvi olvasónk lan állapota az iskolával, kérdi, milyen elképzelése van Egyre több a gyermek, az is- a nagyközségi tanácsnak az kola kevés. Ígérték évekkel Ady Endre utcában meg­ezelőtt, már szinte határo- szűnt pb-gáz cseretelep pót­zottan a lakógyűlésen: a Szil- lására. Így ugyanis jóval na­réri sugárúti iskolát bővítik, gyobb utat kell megtenniük hogy több gyermek elférjen a gázpalackért igyekvőknek. Közvetlenül az illetékeshez... Március 26-án érkezett foglalkozunk, hát még ha szerkesztőségünkbe az a le- jogerős bírósági ítélet mond­vél, amelynek szerzője, An- ja ki: levélírónknak el kell tal Imréné (Északi város- hagynia lakását. Ügye jogi rész 328'A, V. 12.) régi té- rendezéséhez talán ügyvédi mát „melegít fel": a fűtéssel segítséget kérhetne olva­kapcsolatos kérdéskört. Hogy sónk. ugyanis köteles-e a lakó ki- B Andrásné, Rákóczi ut­fizetni a teljes összegét, ha cai olvasónk arról ír, hogy egy-két hétig akadozott a házuk .„kitoldásához" nem távhőszolgáltatás? Hosszú kaptak építési engedélyt, lenne most újra idézni azo- Ennek okát vizsgálni — kat a cikkeket, amelyek ko- aügha a Postaláda összeállí­rábbi lapszámainkban e té- tóinak feladata. Az eluta­máról megjelentek, ezért in- sftásban bizonyára megír­kább azt tanácsoljuk, tók levélírónknak, hol fel­hogy panaszával ' m— • se fél levélírónk a rosgazdálkodási Vállalat táv- szerve egyébként a városi ta­Huszonnégyezer lépcső Bizonyára nem ismeret­len a lap olvasóinak a „lift nem működik" tábla. Ez még nem olyan nagy eset, előfordulhat akármelyik házban, elvégre más lift is elromolhat. Emiatt pedig, én is tudom, nem az újság­nak, hanem a szerelőnek kell írnom. Csakhogy a csak a lezárt liftet és a ló­gó táblát látják, majd in­dulhatnak gyalog. A tize­dikig 200, a kilencedikig 180, a nyolcadikig 160, a hetedikig 140 és a hatodi­kig 120... ugye, ne is foly­tassuk, mert olvasni is fá­rasztó, pedig lefelé hala-, dunk. És most ezt tessék DÉLÉP Szállón úgy rossz a elképzelni felfelé, és a va­lift, hogy... jó. Nem tu- lóságban. Szép dolog, hogy dom, értik-e? Mert mi nem. szorgalmazzák a munkahe­lyi testnevelést, de higy­gyék el, a szállón erre a gyalogtúrára nincs szüksé Arról van szó, hogy a tíz­emeletes épületben csak délelőttönként jár a felvo­nó, amikor a dolgozók nin- günk, és ne gondolják, hogy csenek bent az épületben, nyűgösek vagyunk, ha meg­úgy, hogy nagyrészt a ta- látjuk a táblát, s rohanunk karítónők és az irodai dol- azonnal panaszkodni. Amikor e sorokat írom. túl vagyok már a 24 ezre­dik lépcsőn. Egy hónap óta ennyit jöttem le-föl, gozók kényelmét szolgálja. Ez persze nem lenne baj, hiszen a tizedik emeletig nekik is 200 lépcső vezet... A baj ott van, hogy dél- míg megtanultam, hogy a után ráakasztják a táblát: „a lift nem jó", és este, amikor a munkában elfá­radt dolgozók hazatérnek, DÉLÉP Szállón van lift — de nincs. 600 dolgozó ne­vében: Túri János janak sajtónyilvánosságot. Az ügy már lezáródott, le­A bűnözők „reklámozása- vélírónk ismerőse es nem val" egyébként nem értünk a szerelő" találta meg a hi­egyet. Ebben remélhetőleg bát: nem a magnetofon, ha­olvasónk is egyetért. nem a felvételkor használt Egy magnetofon javítási mikrofon volt a rossz. Ol­kálváriájáról számol be Ba- vasónknak az üggyel kap­lTéres- í'aKuleuTr0»nKnlr; "u'- /u-" lázs Imre, Penteleisor 1. csolalos véleményét röviden w- Ldőkeröietf1'*££*£«£ — lakó szakértelem?" hőszolgáltatási osztályának vezetőjét. B. János. Imre utcai le­vélírónk ügyében sajnos nem segíthetünk. Lakás­ügyekkel egyébként sem adók. Válaszol az illetékes „Március 16-án a Pos- kat viselünk — elektrostati­hallgatják az illetékes elő- tóláda rovatban megjelent kus feltöltődés keletkezik, az Algyő, Bácska utcai köz- és ha nagyobb fémtárgyak­nács vb építési és közleke­dési osztálya. Ügyfélfogadási időben panaszát ott meg­Köszönetek A szegedi utcaképért Következzék két olyan le­vél, amelyet a város tiszta­sága, rendje érdekében fo­galmaztak íróik. „Az illetékesek — nagyon helyesen! — néhány nappal ezelőtt kirakták már a korzp piros, kék és sárga székeit a közönség, a sétálók, a téren keresztül járók legnagyobb örömére. Hiszen áz időjárás már megengedi a korzón va­ló pihenést, de ... Nem tudom, hol raktároz­ták a télen ezeket a széke­ket, mert olyan mocskos, sá­ros, piszkos állapotban rak­ták ki azokat három nappal ezelőtt, hogy aki netán le akar ülni, annak számolnia kell vele: vagy megtisztítja a széket vagy bepiszkítja a ruháját. Ügy vélem, nem nagy költséget jelentett vol­na. ha a székeket letöröltették volna (előzetes lelocsolás után), és tiszta állapotban adták volna át a kiülni szán­dékozóknak. Így a közönség jobban örülhetne a pihenési lehetőségnek." — írja Szabó Dániel, a Tavasz utca 2-ből. Nem tudni, hány Kiss Ist­ván nevű olvasónk lakik az Északi városrészben — egyi­kük, pontos címének közlése nélkül teszi szóvá, hogy a csatornaépítők nappal elég laza tempóban dolgoznak, az építkezés így vontatottan ha­lad, sokáig tart a felfordulás, s szombat-vasárnaponként még a reflektorokat is égve felejtik. Csakhogy így nem tudjuk megkeresni a mun­kaidejüket „rugalmasan" ke­zelő, takarékoskodni nem tu­dó munkásokat! Kérjük ol­vasónkat, máskor fogalmaz­zon pontosabban. S ezt a lakcímére is értjük... világítás többszöri üzemza- hoz nyúlunk, a feszültség varáról egy észrevétel, Mé- kisül, amihez nyúltunk, szaros Sándor bejelentése „megráz". Ez fizikai jelen­alapján. Válaszként közöl- ség, amelyet mindannyian ' Lencsés Imréné (Maros ut- Török Imréné, petőfitele- jük, hogy 1979. január 1- jól ismerünk, még általános ca 13/A, fszt. 1.) éveken át pi olvasónk a Petőfi Sán- tői március 16-ig három be- iskolai fizikai tanulmánya­fekvőbeteg volt, egészen ad- dor általános iskola szava- jelentés érkezett a Bácska inkból. Erre a jelenségre dig, míg Kazi Antal külön- lóinak és kórustagjainak, a utca közvilágítási üzemza- nem egyformán reagálunk, leges járókát, támaszt nem tápéi népi együttes zené- varáról, illetékes kirendelt- Van, aki érzékenyebben, szerkesztett neki, melynek szeinek, táncosainak mond Bégünkhöz. A hiba kijaví- van aki különösebben nem segítségével most már rö- köszönetet azért a műsorért, tása a bejelentéstől számi- reagál rá. videbb sétákat is tehet az amelyet a petőfitelepi párt- tott 6 napon belül minden A levélíró mosógépén is utcán levélírónk. Nos, kö- házban adtak márciusegyik esetben megtörtént. A köz- ez a jelenség volt érezhe­szönetét „hadd tudják meg „ .... világítási hibák egyedi, tő. amelyre van megoldás, mások is." vas^rnapj. egymástól független meg- A GELKA Erősáramú Mű­A szegedi textilművek cég- Szeretik a szépet, a tisz- hibásodások voltak, az szaki Osztálya 1979. febru­jelzésével jelölt borítékban taságot a Maros utca lakói, anyag, illetve az izzó el- ár 7-én kidolgozott és 1/an+o vic«7a \T i n n"7C* TV/T i V) Ó1 V i.: 1 f-kapta vissza Vincze Mihály akiknek nevében Csávás Mi­levélírónk elvesztett se­gédmotoros-vezetői igazol­ványát. Az ismeretien meg­találónak szól a köszönet hályné írta r^ieg köszöne­tét. A címzettek az utcát rendbe hozó brigádok. Vélemények Három kérés A Bal fasor 19-ből Farkas Iast a Bertalan Emlékmű József acra kéri rovatunk megmentése mellett „amíg munkatársait, foglaljunk ál- nem késő". Levélírónk mi­hasznalódása volt a hiba szervizei részére közre­oka. Továbbra is köszönet- adott egy műszaki leírást, tel fogadjuk közérdekű ész- az említett jelenség meg­revételeiket, bejelentéseiket szüntetésére. A cikkben sze­a 14-022-es telefonszámon a replő mosógépen 1979. máx­gyorsabb hibaelhárítás vé- cius 17-én ezt elvégeztük, gett" — kaptuk az értesi- Tájékoztatásul közöljük, tést a DÉMÁSZ üzemigaz- hogy a mosógép ilyen gatójának helyettesétől. Hö- elektrostatikus feltöltődése Igaz János makói olva- veszi rossz néven, ha fur- römpő Józseftől. nem hiba, nem is veszé­sónknak az a véleménye, csálljuk levelét. Mi ugyan- „A Délmagyarország már- lyes. de, akit zavar a je­részletesebben írhatnánk a is örülünk annak, ha mi- cius 16-i számában Rázós lenség, szívesen beépítjük közlekedési bűncselekm'é- nél ritkábban kell hírt ad- ügy címmel cikk jelent meg a készülékébe a még szük­nyek elkövetőiről, például a nunk herdálókról, vétkes ha- egy mosógép javításáról, séges alkatrészeket. Tekin­cserbenhagyásos balesetek nyagságról, cserbenhagy.'s- Mivel a javítást a GELKA tettel a megkövetelt vizs­tetteseiről. „Régen olvas- ról. Sajnos, nem írunk szervize végezte, célszerűnek gálatokra, az említett fel­tünk olyan közleményt, hogy ilyen témáról elég ritkán: tartjuk az olvasók tájékoz- töltődés megszüntetésére az társadalmi tulajdon hűtlen mert még mindig van elég tatását. Általános tapaszta- alkatrészeket csak szerviz­kezeléséért elmarasztaltak tennivalójuk a bűnüldöző lat az, hogy 6záraz laká- ben építhetjük be" — írják valakit No, nem a szenzáció szervek munkatársainak, sokban, de nemcsak ott, ha- a GELKA megyei kiren­miatt hanem az igazság ér- Akiknek egyébként az is nem autóbuszokon, sze- deltségének munkatársai, dekében." feladatuk, hogy meghatá- mélygépkocsikban — külö- összeállította: Olvasónk bizonyára nem rozzák, milyen ügyek kap- nősen, ha műszálas ruhá- Pálfy Katalin Zelei Miklós: A kezdet Egy életút dokumentumai Nem fontos, mi a neve e történet hősének. Nem a név különbözteti meg, hanem életének az a változása, amit a felszabadulás hozott el neki és sok-sok ezernyi társának. Így ez a sors összeköti azonos életpályájú társainak tömegeivel. Mindnyájukat az emlékezetes dátum: 1945. április 4. indította el az új úton, hogy a botladozó, gyötrődésekben bukdácsoló első lépések után megtudhassák végre, kik is ők tulajdonképpen. I Az elemi iskolát 1939-ben kezdtem. Jakócs Dániel • tanítóm felemelt a két tenyerén, és azt mondta: — Hat már te is iskolába akarsz járni? Olyan kiesi és satnya voltam, hogy nem hitte a ko­romat senki. Nagyon szerettem tanulni, és év végén, ami­kor a református templomban vizsgázni kellett, verset mondtam. Ott volt az igazgató, id. Mezey Gyula, a leendő másodikos tanárom, Bőrös Lajos és búcsúztató tanítóm is, akire mindig szívesen emlékszem vissza. Voltak még más neves személyek is, mint például Bakonyi Kristóf reformá­tus lelkész. Nagy sikert arattam a verssel: < „Kicsi hangya a fű alatt. Ni, hogy siet, ni, hogy szalad. Nagy morzsa van a szájába'. Kisfiának vacsorára. Jaj. dehogyis lépek rája. Mit enne a ficskája?" És most el kell mondanom őszintén, hogy amilyen jó gyerek voltam elsős koromban, ugyanolyan rossz voltam másodikban. Tanítóm, Bőrös Lajos csak azért nem bukta­tott meg, mert akkor nem szabadul meg tőlem. A követ­kező két osztályban megint nem volt baj. Kiugró tehetség sohasem voltam, de a közepes átlagnál sem voltam gyen­gébb. Nagyon ügyetlen voltam, kedvenc tantárgyaim nem voltak. A testnevelést kivéve, mindent egyformán szeret­tem. Osztálytársaimra nem emlékszem, mert életem vitelé­ben nem játszottak szerepet. Ami pedig ezek után említés­re méltó, azok a helyek, ahol szolgáltam. Az első helyre, ahol voltam, nem nagyon emlékszem, mert nem mondták meg a gazda nevét. Disznókra kellett vigyázni, és mindig elloptam előlük a tökmagot. Amikor rá­jöttek. azt hazudtam, hogy az orvos olajos magvakat ren­delt. Hogy mennyi fizetést kaptam, nem tudom. Nem mond. ták mfcg anyukáék. A másik helyem a következő nyári iskolai'szünetben. Csáky Pál gazduraméknál volt. Mi ott laktunk nem messzire, bérlök voltunk. Ha jól emlékszem, havi negyven pengőért adtak oda. Ez 1944-ben már igazán nem volt nagy pénz. A tanya négy kilométerre volt a vá­rostól. Onnan jártam be leventébe. Dohi Gyula főhadnagy úr volt az oktatónk. Egyszpr elővette a revolverét, és meg­kérdezte: i — Ki a gyáva? Ki fél? Az álljon ki a sorból, és egyből főbe lövi. Természetes, hogy senki nem állt ki. Csáky gazduramnak volt egy ke­resztlánya, Szappanos Katalinnak hívták. Sokat beszélget­tünk. Az istálló mellett volt egy takarmányos, ahol szecs­kát is vágtunk, ott pihentem, ha engedtek, és ott kérdezte meg Kati, tudom-e, hogy születik a gyerek? Tizenkét éves létemre nem tudtam, ő pedig még tizenegy éves se volt, és mégis olyasmiket mesélt, hogy szemem-szám elállt a cso­dálkozástól. Fia is volt a gazdámnak. Velem egy idős, de olyan erős, hogy féltem tőle. Igaz, ritkán jött ki a tanyára, s ha kijött, mindig Katival foglalkozott. Egyszer Kati meg is mondta, milyen rossz Palkóval feküdni. Életemben először ott szívtam cigarettát Egy mézes­kocsi beborult az árokba, és egy csomó Levente cigaretta esett a mézbe, összeszedtünk Katival tíz darabot. Kati lo­pott hozzá piros fejű gyufát, ami mindenen gyulladt. Pénteken délután leventébe kellett menni, de a nadrá­gom odahaza volt, a szülői háznál. Haza kellett menni ér­te. Ütközben valakitől megtudtam, kikapok, ha hazamé­gyek. Nem gondoltam, miért. A biztonság kedvéért ma­gammal hívtam Katit is, azt híve, nem kapok ki, ha ven­dég van a háznál. Rosszul számítottam. Ahogy anyuka meglátta mellet­tem a kislányt, azt mondta: — Eredj szépen haza, kislányom, ennek a gyereknek semmi szüksége kíséretre. Hazatalált volna egyedül is. Kati elment. Anyuka odahívott a kukorica közé, és azt kérdezte: — Hogy került cigaretta a zsebedbe? — Nem tudom. Nagyon kikaptam, aztán jött a bátyám, és tőle is kap­tam két nagy pofont. — Én már sokkal idősebb vagyok nálad, kenyeret ke­resek. és mégsem cigarettázom. ősszel Csákyéktól hazamentem, mert már a környék­ben voltak az oroszok. De odahaza nagyon mostoha volt a sorsom, azon gondolkodtam, hogyan lehetne megszökni. Aznap a szüleim a lakásban voltak, imádkoztak, mi meg az istállóban, jászolban, jászol alatt, priccsen. ki. hol tudott, meghúzódtunk. Hatalmas robbanástól vágódott ki az istálló ajtaja. Később tudtuk meg, hogy a bomba tőlünk alig ötven méterre esett le. Nagy csöndesség következett, s órák múlva láttuk, hogy jön néhány puskás ember, piros csillaggal. A hallottak után feltartott kézzel fogadtuk őket Mindent átnéztek, és germanszkit kerestek. Egy szép napon sikerült régi, dédelgetett vágyam. A szüleim tudták, hogy a lövészárkokban, bunkerekben sok­féle edényt lehet találni, és elküldtek, hogy nézzek szét pár lövészárokban. Én el is mentem. November volt már, első utam Rózsa Imréhez vezetett. Nem laktak messze tő­lünk. Féltem, hátha anyuék keresni fognak, s azt kértem Rózsáéktól, ne mondják meg senkinek, hogy náluk vagyok, (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom