Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

78 Szerda, 1979. áprffis 4, Tartalmas elkötelezettség Beszélgetés az egyetemi értelmiségről dr. Székely Sándorral, a JATE pártbizottságának titkárával Az értelmiségnek soha nem •olt akkora szerepe, olyan tartalmas feladata a történelem során, mint éppen napjainkban. Az MSZMP XI. kongresszusa megállapította, hogy „a szocializmus építésében, a tudomány, a technika, a kultúra növekvő társadalmi jelentőségével, a tudományostechnikai fejlődéssel párhuzamosan fokozódik az értelmiség szerepe, gyarapodnak sorai". Két esztendeje, hogy az MSZMP Csongrád megyei bizottsága állást foglalt az értelmiség munkájával, politikai arculatával kapcsolatban, s meghatározta a tennivalókat Az eltelt két esztendőben sok eredményt könyvelhetünk el, ám a gondok, problémák száma is tetemes. Jól Illusztrálja ezt Szeged egyik legnagyobb létszámú értelmiségi műhelye, a József Attila Tudományegyetem. A pártbizottság titkáróval, dr. Székely Sándorral beszélgettünk az értelmiség helyzetéről, munkájuk átalakuláséról, elkötelezettségükről. — Hogyan jellemezné a mai értelmiség helyzetét, különös tekintettel a József Attila Tudományegyetemen dolgozó oktatók, pedagógusok, tudományos kutatók sajátos nézőpontjából? — A mai értelmiséget elsősorban a pedagógusokat kétirányú karprobléma feszíti. Az egyik a történetileg kialakult pedagógiai tevékenység jellegének gyors változása, a másik a politikai elkötelezettség kérdése. Napjainkban, amikor a társadalmilag hasznos tevékenységhez szükséges ismeretek növekedésének üteme hallatlanul felgyorsult át kell alakulnia a pedagógiai munka jellegének, orientációjának is. A XX. század első harmadáig az alapvető és helyes modell az volt hogy az új értelmiségi nemzedék 23-25 éves koráig megkapta szinte azt az összes tudást és készséget mellyel élete végéig dolgozott A pedagógus feladata tehát az volt: megbizható, szilárd, fix ismereteket nyújtani, ezeket a készség szintjén elsajátíttatni. Az információrobbanás, a tudományos-technikai forradalom, a felgyorsult élettempó olyan méreteket öltött napjainkra, hogy egyszerűen lehetetlen az előbbi ideál megvalósítása. Most aztán szükségképpen érvényes a régi közmondás: „Jó pap holtig tanul!" A 10-15 évenként alapvetően megújuló tudományos eredmények szinte lesöprik a régieket, s ez kikényszeríti a pedagógiai munka átalakítását Az új feladat: olyan készségeket és módszereket adni, amelyek alkalmassá teszik a fiatalokat az új és új ismeretek befogadására, feldolgozására. a régi és avítt tudás kiszórására. Ez óriási feladat hiszen nemcsak hagyományokat kell rombolni, hanem erős érzelmi kötésékéi is el kell szakítani. E pro^am megvalósításához vezető ut nehéz és összetett — Az értelmiség munkáját elemző megyei állásfoglalás öszszefoglaloan megállapította, hogy megye értelmiségének általános, szakmai és politikai müveltsége gazdagodott, ideológiai felkészültsége növekedett. A tudatos, cselekvő azonosulás elsősorban a politikai alapkérdéseiben erősödött. Növekedett készsége a marxista—leninista ideológia elsajatitátára... Munkájukat, tevékenységüket az elvi-politikai szilárdság. a szocializmus ügye iránti felelősség jellemzi" A József Attila Tudományegyetem pártbizottságának jelentésében ezt olvasom: ^Az egyetem oktatói és kutatógárdájának marxista—leninista felkészültsége erősen differenciált." Ezek után hogyan fogalmazná meg az értelmiseg elkötelezettségének lényegét? — Az általános elvek ma is érvényesülnek, az értelmiség olyan társadalmi réteg, amely osztálypolitikát szolgált és szolRál. Az értelmiség előtt két lehetőség kínálkozik: vagy elkötelezett lesz az osztályideológiához, vagy kiüresedett cinikus egoistává válik. Más lehetősége nincs. A kommunista értelmiség teljesen azonosul a munkásosztály érdekeivel és ideológiájával. Ehhez már óriási elméleti és gyakorlati tapasztalatok állnak rendelkezésünkre. Biztos vagyok benne, hogy egyetemi oktatóink, kutatóink jelentős része a szó nemes értelmében elkötelezett eszméink iránt, ami tevékenységükben minden esetben kifejezésre jut Különösen fontos ez az oktatás eszmei orientációjában, a közéleti tevékenységben, a tudományos kutatómunkában. Természetesen az itt dolgozó értelmiségiek nem különleges emberek, éppen olyan tulajdonságokkal, erényekkel és gyengeségekkel bírnak, mint bárki más, de eszmei orientáltságukban, társadalmi fegyelmezettségükben, erősödő aktivitásukban felismerhetők az elkötelezett, kommunista értelmiség vonásai. — Tény, hogy az értelmiség társadalmi mechanizmusban betöltött szerepe növekedőben van. Mind több helyen jut számukra vezető szerep, sokan kerülnek kapcsolatba más emberekkel, közösségekkel. Nem mindegy, hogy általános, szakmai és ideológiai felkészültségük mellett milyen vezetői ismeretekkel rendelkeznek. — Valóban növekszik a vezető szerepkört betöltő értelmiséglek aránya. Szinte robbanásszerűen jelentkezik ez, a felszínre hozza a vezetői készségek, képességek éa ismeretek kérdését A legalapvetőbb tény, hogy a vezető más emberekkel kerül kapcsolatba: a pedagógus a gyerekekkel, a mérnök a munkásokkal, az agrár szakember a mezőgazdasági dolgozókkal. Nem mindegy, milyen hozzájuk kötődó viszonya, kapcsolata. Ez a felismerés az egyetem oktató-nevelő munkájában is új feladatokat hoz felszínre. Az életben való eligazodáshoz, az emberekkel való kapcsolatok megteremtéséhez, a vezetői képességek kibontakoztatásához ismereteket és gyakorlatot kell nyújtanunk. Ebben nagy szerepet játszik a pártszervezetek és a KISZ-szervezetek nevelő munkája. Az új értelmiség nevelésében éppen ezért nagyon fontos a jelenlegi oktató-kutató gárda felelőssége, társadalmi kötelezettségének felismerése, az irányító és nevelőmunka színvonalának emelése, az eleven, sokszínű személyiségek példamutatása. — Az értelmiség nagyon heterogén réteg. Ez a heterogenitás az elmúlt f.z év folyamán elsősorban a jelentős átrétegeződés következménye, de a fiatal pályakezdő értelmiség arányainak növekedésével, a nők számának gyarapodásával még egy olyan zárt egységben, mint az egyetem is, speciális feladatokat jelenthet. — Heterogén az egyetemi értelmiség ls a hagyományos hierarchiában elfoglalt hely, az életkor, az ismeretanyag, a képességek tekintetében. A heterogenitás feloldásában nagyon nagy szerepe van" a pártszervezetnek. Munkájuk nyomán felszínre kerülnek az ellentmondások, megfogalmazódnak az általános kérdések és a helyi, specifikus problémák. Ugyanazt a kérdést másként vetik föl, másként interpretálják a hevesebb vérmérsékletű bölcsészek, mint a hűvösebb, a hidegebb logikára építő TTK-sok. Ugyanannak a gondolatnak, belső meggyőződésnek és azonosulásnak más és más a kinyilvánítása. A megítélést tekintve javult az egyetemi pártszervezet munkája, értékelő tevékenysége. Egyre többször foglalkozunk alapvető kérdésekkel, helyzetfeltárással, következtetések levonásával, aktuális problémák elemzésével — testközelbe került a konkrét munka. — Már szó volt arról, hogy az értelmiség utánpótlását jelentő ifjú raj mind több feladatot igényel, kér a maga számára. Az egyetem a következő oktató és kutató nemzedékét saját soraiból neveli ki. Mit tud adni az egyetem vezetése az életben való elindulásukhoz? — Az egyetemi oktatás általános célkitűzése a szocialistakommunista szakemberképzés. A hallgatók életük döntő szakaszát töltik az egyetem falai között. Az itt tanuló hallgatók determinálják az utánpótlás kérdését ls. A legkiválóbbak nál a szakmai elhivatottság érzése eszmei elkötelezettséggel párosul. Ezek a legkiválóbb hallgatók aspirálhatnak arra, hogy az egyetemi értelmiség utánpótlásává váljanak. A frissítés, az utánpótlás-nevelés nagyon fontos feladatunk, ám a szervezeti feltételeink még nem teljesen biztosítottak. Nem elhanyagolható a szociális helyzetük segítése sem. Igen nagy elhivatottságérzés és lemondás szükséges ahhoz, hogy egy végzős fiatal vállalja a gyakornoki munkát, a tanársegédi éveket albérletben, kis fizetéssel. Ez, habár mindenképpen orvoslást igénylő, de mégsem abszolúte negatív jelenség, hiszen egyúttal óriási szűrőt is jelent Aki hajlandó a tudományos munkáért áldozatokat vállalni, arra, úgy érzem, joggal számíthatunk. Ez az új, pályakezdő csoport az értelmiségivé válás útján mind több társadalmi segítséget érdemel és mind nagyobb társadalmi feladatokat kap. TANDI LAJOS A FŐBB TERMÉKEK KIVITELE A SZOVJETUNIÓBA Bókkon Gábor Kérdező (JÖZSEF ATTILÁNAK) Mondd lesz erőd — egyedül — lapuló kések között meztelenül hoi mindenki álarcba öltözött Vagy összegörnyedsz mint halott magzatok s hallgatod: a csend hogy neszez magának mit makog Mondd lesz erőd — elkopott szeretők között izzadt szerelembe mely nem enged csak párnázott bortönöd Megmutatni — mit csak bohóc tud: szépen halni tested görcsös ölelésben egy tehervonatnak adni? Zalán Tibor XVI. századi kóborpoéta éneke Felejtsd el Ornőm a gránátalma fákat, melyeket néked ültettem a kertben. Engedj ágyadba hűvös diplomatákat, pirulj, hogy előbb ott még én hevertem. Mikor nagy szemedre gyönyör csapja pillád: piros madár fut zsilettpenge élen. Bocsásd meg utolsó. ízetlen-szép tréfám — derengő hasadon patakzó vérem. timföld lm 4 Portitd.ru |dW > AunRxbi M* 403 410 333 A" Gépjármű resil Odbi i 05 1055, 0710 13 W007 71533 1073 »7B 1177 Ilii UTÓ 1977 1373 1170 1377 1179 1371 1171 Gyógvuor (mdliO Ft) N4i c.pí km pif) _ Sor (tnr hl) Vágómarha lent « jl iS5 |j |1377 1373 I37S 137! 1375 ISTI UJJ 1373 1371 1377 .Ili FŐBB TERMÉKEK BEHOZATALA A SZOVJETUNIÓBÓL KOoloi in. i| Földgál ImimO ml Vafirc km • Alumínium (oior 4 * w ErÍ ' í^&íiiL*. ÉL 1373 1171 1371 KI m m 1373 1371 un Gyapot (.mi 4 Traktor [db) Tehergépkocsi Idb) SiomOtygipfcece* (i M Legfőbb partner: a Szovjetunió 1945 augusztusában Magyarország és a Szovjetunió árucsereforgalmi megállapodást köt, s ennek alapján megérkeznek a nélkülözhetetlen anyagok, szerszámok, élelmiszerek. Az első szerződést újabb követi 1947-ben: az általános kereskedelmi és hajózási egyezmény, amely nagy lendülettel viszi előre a megkezdett folyamatoL 1948. február 18-án Moszkvában aláírják a 20 évre szőlő magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményb (Ezt Budapesten, 1967. szeptember 7-én újítjuk meg.) Az idők folyamán Magyarország és a Szovjetunió baráti, az élet minden területét felölelő szövetségre lépetL E kapcsolatrendszer karunkban szerteágazó, társadalmunkat szinte minden részében átszövő, minden területen fontos kötelék lett. A világpiaci hullámverés éveiben kiváltképpen kitűnik: a baráti együttműködés egyik meghatározó területe a gazdaságé. 1947-ben, a magyar—szovjet árucsere-forgalom értéke 25 millió rubel volt — ez 1950-ig tízszeresére em. ';edett. (1950-re behozatalunk 24,5 százalékát szovjet áruk képviselték, kivitelünknek 28,9 százaléka Irányult a Szovjetunióba.) Erre az időszakra a magyar ipar megteremtése, az új gazdasági szerkezet kialakítása a jellemző — a Szovjetunióból szállított berendezések, gépek, nyersanyagok e nagyon nehéz feladat megoldását segitettékkönnyítették számunkra. Kialakultak azok a termékcsoportok mindkét oldalon, amelyeknek szállítása mind a Szovjetuniónak, mind hazánknak előnyös volt, s ma is előnyös. Mindez hozzájárult az új utat nyitó magyar gazdaság szerkezetének átformálásához. Az új arányok már nem „fértek el" a hagyományos munkamegosztás keretei között. Aligha lehetett az együttműködés e szélesen terjedő folyamatát a külkereskedelmi, árucsere-egyezmények körébe foglalni — a két gazdaság mindinkább a magasabb rendű integráció felé törekedett, .Ebben a KGST-gyakorlatnak is megfelelő megoldásban, külön súlyt kapott a hosszú távra szóló tervek egyeztetése, a tudatos, előre meghatározott gyártás- és gyórtmányszakositás, a kooperáció. Mindezeket kétoldalú, hoszszú lejáratú kormányközi egyezményekbe foglaltuk. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok uralkodó eleme a kölcsönösen előnyős integráció lett. Az olyan integráció, amely mindkét félnek a biztonságot nyújtja a tervezés, a termelés és a fejlesztés-beruházás folyamataiban. Mivel a kapcsolatok időhorizontja kitágult és hosszú távú egyeztetések rendszeresen garantálják a rugalmas igazítás lehetőségét — mind hazánknak, mind a Szovjetuniónak módja van a munkamegosztást a lehető legkedvezőbb tartalommal megtölteni. Magyarország esetében ez döntő fontosságú, hiszen a termékszerkezet-átalakítás, a hatékonyságjavítás feladatait biztos támponthoz kötheti. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatoknak 1945 óla mindig alapvető hatása volt a magyar gazdaságra, annak fejlődésére — s ez a tendencia a jövőben sem változik. Elég összehasonlítani a kezdő sorokban említett évi 25 millió rubeles magyar—szovjet forgalmat, valamint azt, hogy ennek értéke 1978-ban 4,3 milliárd rubelt tett ki, az 1978. december 21-én aláírt árucsere-forgalmi jegyzőkönyv 4.8 milliárdos értéket rögzít — tehát a fejlődés dinamizmusa hűséges kísérő marad. Történelmünk már bizonyította: gazdasági kapcsolataink, mélyen gyökerező barátságunk — a világpiaci változások közepette is — nem csupán állták a próbát, hanem magukban hordozták a szakadatlan fejlődés, megújulás lendítőerőit