Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

f Hétfő, 1979. április 30. Május elseje köszöntése a világűrben 9 Moszkva (MTI) Első ízben köszöntik május 1-ét űrhajósok az űrállomáson. A Szaljut—6 állandó személyzetének tagjai, Vlagyimir Ljahov ésValerij Rjumin erre A napra pihenőt kaptak, s televízión nézik majd a moszkvai dolgozók május 1-i felvonulását Az állandó expedíció tagjai üdvözletüket küldték a világűrből a szovjet embereknek, s a világ minden dolgozójának a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepére. „Szerencsés utat kívánnánk annak a francia űrhajósnak, aki élne a lehetőséggel, hogy innen a magasból tekintse meg gyönyörű hazáját. Franciaország csodálatosan szép innen a világűrből" —ezekkel a szavakkal üdvözölte a Szaljut—6 személyzete azt a szovjet javaslatot, hogy francia űrhajós Szovjet űrhajón vegyen részt közös űrkísérletben. A Szaljut—6 fedélzetén jelenleg is folytatnak szovjet—francia tervek alapján kidolgozott kísérleteket. Waldheim Pekingben 0 Hanoi (MTI) Kurt Waldheim. az ENSZ főtitkára Vietnamban tett háromnapos látogatásának befejeztével vasárnap Ho Si Minh-városból ázsiai körútjának következő állomására, Pekingbe utazott A világszervezet főtitkára két napot töltött Hanoiban, és eszmecserét folytatott Nguyen Duy Trinh külügyminiszerrel a délkelet-ázsiai helyzetről. Waldheimet fogadta Pham Van Dong, a VSZK miniszterelnöke és a vietnami nép és kormány nevében megköszönte az ENSZ és szervezetei által Vietnamnak nyújtott támogatást. A hét 3 kérdése Valéry Giscard d'Estaing-nek márciusról mostanra halasztott moszkvai látogatása, a szovjet—francia csúcstalálkozó ráirányította a figyelmet a két ország együttműködési lehetőségeire. Hogyan alakul tovább a Szovjetunió és Franciaország kapcsolata? A Közel-Kelet szolgáltatta szám szerint a legtöbb hírt a világsajtónak, hiszen a Szódat— Begin-alku ratifikációs okmányainak cseréjétől az arab államok Egyiptommal való sorozatos szakításán át a dél-libanoni fegyverropogásig és az ezzel kapcsolatos Biztonsági Tanács üléséig, sok minden történt ebben a mozgalmas térségben. Az egyik kérdés: kibírja-e Szadat az arab államok részéről ránehezedő nyomást? A héten ismét szóba került a Nyugat-Szahara ügye azzal, hogy Mauritánia bejelentette: visszavonul a térségnek abból a részéből, amelyet korábban annektált. Lehetőség nyílik ezzel a független nyugat-szaharai állam kialakulására? 0 Hogyan alakul tovább a Szovjetunió és Franciaország kapcsolata? Kétségtelenül jelentős diplomáciai esemény, a francia államfő moszkvai munkalátogatása. (A szó talán nyomban magyarázatot érdemel: a hangsúly a munkán, a tárgyalásokon van, ilyenkor kevesebb a protokolláris esemény, a külsőség ... — így is csúcstalálkozó volt ez a javából.) Leonyid Brezsnyevnek és Giscard D'Estaing-nek alkalma nyílott megvitatni a kétoldalú kapcsolatok jövőbeli formálását csakúgy, mint a nemzetközi helyzet fontos elemeit, a SALT-tóla kínai kérdésig. Moszkva francia vendége köztudomásúan gazdaságiszakember is, így természetesen hozzájárult ahhoz az erőfeszítésekhez, amelyek a szovjet—francia gazdasági. és ipari kapcsolatok hoszszú távú, 1990-ig szóló programjának kidolgozását célozzak. Giscard D'Estaing ezekben a hónapokban a Közös Piac legmagasabb szervének. az Európai Tanácsnak a soros elnöke, ebben a minőségében is tájékoztathatott és tájékozódhatott. S mert Párizs az európai politikai folyamat egyik fontos tényezőjének tartja magát, a moszkvai tárgyalások során nyilván számba vették az 1930-as madridi összeurópai konferenciának (az 1975-ös helsinki értekezlet folytatásának) a lehetőségeit. j A szovjet—francia csúcstalálkozó egyik eseményét, a nagy Kreml-palotában megrendezett vacsorát használta fe! Leonéid Brezsnyev arra. hogy . figyelmez-, tessen: .Amikor a világ egy részében az erő jogáéal, az ellenségeskedéssel és a diktátummal váltják fel a jószomszédságot, akkor senki sem maradhat közömbös. A béke közös örökségünk, így. ebben a helyzetben elengedhetetlen azoknak az államoknak a kollektív erőfeszítése. amelyek a béke, a tisztességes és' békés együttműködés mellett foglalnak állást." Franciaország ugyan Kínával való kereskedelmének fokozását határozta el a közelmúltban, - de láthatóan nem helyesli a „kínai kártya" olyan amilyet az Egyesült Államok egyes körei szívesen látnának, s távolról sem akarja ezzel veszélyeztetni a szovjet—francia viszohy kedvező alakításában 13 éve, De Gaulle „tábornok első moszkvai hivatalos - látogatása óta elért eredményeket. 0 Elviseli-e Szadat az arab államok részéről ránehezedő nyomást? A Sínai-félszigeten. egy amerikai megfigyelőállomáson kicserélték az egyiptomi—izraeli békemegállapodás ratifikációs okmányait; ezzel hivatalosan is megszűnt a 33 éve fennálló hadiállapot a két ország között. Szadat propagandája ezt óriási sikernek igyekszik feltüntetni. Nagy erőfeszítéseket tesz a kairói gépezet a békehangulat bizonyítására. Amikor például a héten Weizman izraeli hadügyminiszter az egyiptomi fővárosba ment, hogy további katonai intézkedésekről tárgyaljon, a kairói fogadtatás egyik része az volt, hogy elvitték a bazárba, és ott a tömeggel „spontán" ünnepeltették... Ugyanakkor azonban sokasodnak a jelek, amelyek azt mutatják: mind nagyobb a többi arab állam részéről a nyomás. S már nem is csupán a Szilárdság Frontja (vagy más nevén: az E lenállás Frontja) az. amely elmarasztalja Sza-datot: a múlt, hét elején Szaúd-Arábia és Kuvait, majd az Egyesült Arab Emírségek és Katar is megszakította a diplomáciai kapcsolatot Egyiptommal. Még Marokkó és Tanzánia is hasonlóan cselekedett, pedig sem Rijadban, sem Rabatban nem tagadhatják a nyugatbarátságot., az Egyesült Államokkal való együttműködés 'készségét. eV A fordulatot a Szadat—Begin alku hiányosságaira lehet visszavezetni: a palesztin probléma megoldásának elodázását, . vagy a jeruzsálemi kérdés figyelmen kívül hagyását nem fogadhatják el az arab országok. , Izrael nem siet megkönynyíteni Egyiptom dolgát: a dél-libanoni fegyveres akciói . az arabok tiltakozását váltják ki mindenütt. Persze, az izraeli kormánynak mitől is kellene tartania? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a libanoni panasz megvitatása helyett megelégedett egy rövid nyilatkozattal, amelyben sajnálkozását fejezte ki a térségben mutatkozó feszültség miatt. Az ENSZerők, az UNIFIL csapatai pedig csak örülnek, ha nincsenek a dél-libanoni jobboldali milicisták"''., blokádja.. alatt... • Lehetőség tWirk-e egy önálló nyugatszaharai állam kialakítására? Az utóbbi időben keveset lehetett hallani az egykori spanyol gyarmat, Nyugat-Szahara sorsáról. Pedig a sivatagi, területen nem állt be csönd, a fegyverek tovább is ropogtak. De ez amolyan „különös háború". A Polisario-szervezet katonái láthatatlan és megfoghatatlan. mégis mindenütt jelenlevő ellenségnek bizonyultak a marokkóiak és' a mauritániaiak számára. (Ez a két ország akart megosztozni a foszfátban gazdag, egykori spanyol gyarmaton.). Közben Mauritániában vértelen puccsal személycsere történt. Az új vezetők — úgy tűnik — nem vállalják a Szaharai Felszabadítás! Front elleni kilátástalan, költséges és a jövőt megmérgező küzdelmet. Most Nouakchottban. Mauritánia fővárosában bejelentették, hogy kivonulnak az ..osztozkodás" során nekik kijelölt, de tarthatatlan területről. A Polisario már 1978 júliusában egyoldalúan fegyvernyugvást hirdetett. bejelentve: nem támadja a mauritániai csapatokat, viszont minden erejét Marokkó ellen fordítja. , Kérdés: IÍ. Hasszánnak elég-e 110 000 főnyi hadserege ahhoz, hogy a sivatagi homokdombok között egyedül vegye fel a harcot a Polisario-harcosokkal? Az utakat a Polisario elaknásítja, az előretolt állásokat megtámadja és. megsemmisíti, a marokkói repülőgépeket rakétákkal szedik le a levegőből. És Marokkónak ez a „furcsa háború" napi egymillió dollárjába • kerülj 4 kérdés: meddig éri meg? Pálfy József Hazánk a szocialista gazdasági közösségben írta: Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese 1949 januárjában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió kommunista és munkáspártjainak képviselői Moszkvában elfogadták a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakításáról szóló határozatot. Három évtizedes múltra visszatekintő gazdasági együttműködési szervezetünk tagjainak száma azóta tízre növekedett, s a KGST-tagállamok ma már a világ három kontinensén helyezkednek el. A KGST-tagállamok együttműködésének harminc esztendeje tényekkel bizonyítja a szocialista típusú gazdasági kapcsolatokban rejlő hatalmas lehetőségeket. Ennek szemléltetésére elegendő néhány adat is, amelyek jól mutatják, hogyan változott megalakulása óta a KGST-országok közösségének világgazdasági súlya. Az eltelt harminc évben országaink nemzeti jövedelme több mint tízszeresére emelkedett. A legfejlettebb tőkés országokban ez a növekedés alig több, mint háromszoros. 1949ben a KGST-országok a világ ipari termelésének 18 százalékát adták, ma már részesedésük meghaladja a 30 százalékot. Együttműködésünknek a KGST alapokmánya által megfogalmazott alapvető céljai, mindmáig helyesnek, hosszabb távon is érvényesnek bizonyultak. A szocialista típusú nemzetközi gazdasági együttműködést mindmáig az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, az állami szuverenitás, az egyenlő képviselet elvei vezérlik. Természetesen az alapelvek változatlansága nem jelenti és nem jelentheti egyben a tartalom és a formált változatlanságát is. Magától értetődik, hogy a közös stratégiai célt mind korszerűbb taktika, új módszerek, eszközök alkalmazásával, az együttműködés szüntelen tartalmi gazdagításával kívántuk elérni. A KGST-országok belső gazdaságának és nemzetközi gazdasági kapcsolataiknak a fejlődése érlelte meg a KGST 1971-ben tartott XXV. ülésszakának határozatát, amellyel egyhangúlag jóváhagyta a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének komplex programját. A nemzetközi, munkamegosztás bővülése, új formáinak kialakítása égető szükségként jelentkezett. A progfSftf á "fOTVamatosság és a megújulás kifejezője, folytatója azoknak a tapasztalatoknak, amelyek együttműködésünk addigi éveiben kiállták a gyakorlat próbáját, s egyben minőségileg új vonásokkal is gazdagítja kapcsolataink rendszerét, a gazdasági együttműködés magasabb szintre emelését, a szocialista gazdasági integráció folyamatának kibontakoztatását tűzte. célul. Számos jele, bizonyítéka van annak. hogy a KGST-országok gazdasági együttműködésének és kapcsolatainak intenzitása ebben az évtizedben, és különösen a Komplex Program elfogadása óta — erősödött. Az előttünk álló időszak fő együttműködési feladatait a tanács elmúlt évi XXXII. ülésszakán elfogadott hosszú távú együttműködési célprogramok körvonalazzák. Valamennyi tagállam alapvető érdeke a gazdasági kapcsolatok hosszabb távra szóló, biztonságos kimunkálása. A célprogramokban .előirányzott együttműködési elgondolások konkretizálása, egyezményekben való rögzítése az 1980 utáni időszakra szóló, középtávú tervek most folyamatban levő. kétoldalú és sokoldalú koordinációjának feladata. A magyar népgazdaság számára felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy hazánk a világgazdaság legdinamikusabban fejlődő szektorának, a KGST-tagállamok közösségének tagjaként gyarapodhat A szocialista közösség allamaival. folytatott tervszerű gazdasági együttműködés nélkül nem, vagy jóval nagyobb erőfeszítésekkel. érhettük volna csak el azokat az eredményeket — a szocialista ipar megteremtésében, mezőgazdaságunk szocialista átalakításában, s a gazdaság jelenlegi intenzív fejlesztésében —. amelyekkel ma méltán büszkélkedhetünk. ; A külső piaci kapcsolatokra — méreténél és egyéb ismert adottságainál fogva — nagymértékben ráutalt Magygroyszág gazdaságának zökkenőmentes fejlődését döntően az segítette, hogy szocialista ^illami létünk kezdetétől mindvégig támaszkodhatunk a KGST-országokkal, s mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk stabilitásának előnyeire. A Szovjetunióval, s a szocialista közösség országaival folytatott gazdasági együttműködés teremti meg a lehetőséget népgazdaságunk alapvető nyersanyagokkal, energiahordozókkal való ellátásihoz, s a magyar ipari és, mezőgazdasági termékek túlnyomó részének elhelyezésére. A KGST megalakulása óta kapcsolataink a testvéri szocialista országokkal — a bevezetőben említett általános vonásoknak mintegy konkrét megjelenéseként — menynyiségileg, s tartalmukban egyaránt ..gazdagodjak. .... v . Hazank gazdasági fejlődésének kulcskérdésé volt — s ma is az — a fütö- és nyersanyagellátásban folytatott KGSTegyüttműködés. Magyarország összes energiaigényének több mint a fele behozatalból, s ennek zöme a KGST-országokból származik. A fűtőanyag-behozatal ilyen nagy aránya mellett rendkívül fontos, hogy az együttműködés hosszú távra is biztonságosan megalapozza az ellátást. Ebben — a már ma érvényes egyezményeink mellett — döntő szerepe lesz a jövőben az energia- és nyersanyagellátás területére vonatkozó hosszú távú egüttműködési célprogram által kitűzött feladatok valóra váltásának. Ezt a biztonságos ellátást jól segíti a Barátság—I. és a Barátság—II. kőolajvezeték, amelyeken a Szovjetunióból importáljuk a magyar népgazdaság számára szükséges kőolaj döntő hányadát. A kőolaj feldolgozására jelentős új kapacitások épültek ki hazánkban, amelyek révén újabb együttműködési kapcsolatok kialakítására nyílt lehetőség. A legjelentősebb ezek közül a Szovjetunióval folyó petrolkémiai, s a Lengyelországgal megvalósuló szintetikusszál-együttműködés. A KGST-országok egyesített villámod energia-rendszere növeli számunkra a villamosenergia-ellátás biztonságát. Kevesebb kapacitástartalékra van szükség, lehetőség nyílik nagyobb teljesítményű és így gazdaságosabb turbinaegységek alkalmazására. Ezen együttműködés hazánkban 1975ben egy 1100 megawattos erőmű csaknem teljes villamosenergia-termelését pótolta. További lépés ezen az úton a közelmúltban átadott Vinnyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték. A KGST-országokat összekötő vezetékrendszerek közül nem kevésbé jelentős a Testvériség, s a Szövetség földgázvezeték. Ez utóbbi — amely több tagállam közös beruházásában készült — 3000 kilométeres hosszon, Orenburgból érkezik hazánkba. Az érkező, s a hazai földgáz feldolgozása ugyancsak egy új, gazdaságosan termelő ágazat kialakítását eredményezte. A KGST-ben a szakosítás és kooperáció — tudatosan és tervszerűen — először a feldolgozó iparbari; s 'ajtóH"béli!l iiGélsősorban a gépiparban kezdődött meg. A szakosításból, kooperációból származó, „szállítások aránya kereskedelmünkben áz 1970, évi 1 százalékról 1976-ig 14 százalékra nőtt. A tagállamok több mint 600 gyártásszakosítási és kooperációs egyezményt kötöttek, amelyeknek jelentős része sokoldalú. Az elmúlt évre már a közvetlen! termelési együttműködés oly mértékben fejlődött, hogy például a KGST tagállamaiba irányuló magyar gépipari exporthak már több mint 40 százalékát szakosított termékek tették ki. Kiemelten kell szólni a magyar—szovjet alumíniumipari együttműködésről, amely immár több mint másfél évtizedes múltra tekinthet vissza. Az 1962-ten megkötött, s 1985-ig érvényes Magyar—Szovjet Timföld—Alumínium Egyezmény alapján gazdaságosan aknázhatjuk ki világviszonylatban is jelentős bauxitkészletünket. Volumenében az.-.egyik legnagyobb közvetlen termelési együttműködés a járműiparban valósul meg. Az ezen a területen folyó öszszehangolt munka tette lehetővé, hogy az Ikarus kivívja mai hírnevét, s ma már évente több mint tízezer autóbusz előállítására légyen Képes. Ennek a mennyiségnek a 85—90 százaléka kerül exportra. Fő vásárlóink a szocialista országolt. A kibontakozott főegység, és alkatrész-kooperáció alapozta meg. hogy a hátsó futóműveket és a motorokat gazdaságos sorozatnagyságban, s a világpiac értékítéletét kiálló minőségben termeljük. , A Szovjetunióval a Lada személygépko-. esi gyártásában folyó együttműködésünk jól bevált, s az autóipari együttműködés újabb láncszeme — a Polski-FIAT-kooperáció is — ígéretes. A jelen tervidőszakban már 180 ezer Lada gépkocsit kapunk a Szovjetunióból, amelyért különböző alkatrészekből és részegységekből álló garnitúrákati szállítunk cserébe. Gazdaságainkat ipa már az együttműködés ezernyi szoros szála fűzi össze, s szinjte nincs életünknek. mindennapjainknak olyan területe, amelyre ne volna hatással a szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés. Ez vezeti pártunkat és kormányunkat, amikor a jövőben is mindenit megtesz annak érdekében, hogy gazdasági együttműködésünk a szocialista közösség országaival tovább bővüljön. Jól kifejézi ezt a törekvést pártunk Központi Bizottságának 1977. október 20-i határozata is, amikor leszögezi: „...külgazdasági kapcsolataink jövőbeni fejlődésének kulcskérdése az együttműködés hosszabb távra szóló bővítése a KGST-országokkal..." A Komplex Programban, s a hosszú távú együttműködési célprogramokban körvonalazott elgondolások valóra váltása hosszabb időt, sok munkát követel tőlünk. A sikeres ' munka azonban mipden bizonnyal meghozza gyümölcsét, hozzájárul valamennyi tagállam — köztük hazánk — gazdaságának töretlen fejlődéséhez, egész közösségünk erősödéséhez,