Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-26 / 96. szám

Csütörtök, 1979. április 12. 108 Száz évvel ezelőtt nyílt meg Puskás r első telefonközpontja akkora összeget követel, amit lehetetlen megadni" — írta a Budapesti Hírlap. Így aztán a telefon, bár már 1879 júliusában bemutatták Budapesten, csak 1881. május 1-én kezdett működr>; fővárosunkban. A Fürdő utca (ma József Attila utca) 10-ben berendezett budapesti telefonközpontba először csak 25 előfizetőt kapcsoltak be. A budapestiek akkor még nem tolongtak úgy a telefonért, mint napjainkban ... 1883-ban Puskás Ferenc Budapesten és Párizsban végeztek-e, és ha nem kapott a munkálatok finanszírozásáezen a tavaszon emlékeznek választ, bontotta a vonalat. ra, a hatóságok is akadékosmeg a világ technikai hala- Puskás Tivadar a telefon- kodtak. Báró Kemény Gábor, dásának egyik kiemelkedő közpon szabadalmi jogát el- az illőtékes miniázter kijelen- súlyosan megbetegedett. Ekeredményéről, a telefon adta valamennyi európai ál- tette: mivel Bécsben még kor Tivadar hazatért és áteúrópai térhódításának első lamnak, Franciaországot és nincs telefon, Budapest sem vette a telefonközpont ügyeimérföldkövéről, a párizsi te- Magyarországot kivéve. Pá- csináltatja meg. A háziurak Pek JVÜífT Tala"!;Zu 'S lefonközpont bekapcsolása- rizsban ő maga foglalkozott ,, , . ... , . . hozzájárult, hogy 1886-ban nak kereken száz évvel ez- a telefonközpont megszerve- sem volTaK KulonDeK a P3" már 779 előfizetővel büszkéielőtti napjáról. 1879. április zésével. Elképesztő nehézsé- rizsiaknái: „A vállalat léte- kedhettek. 26-áról. Számunkra azért is gekkel kellett megküzdenie sítése elé a házi urak közül A telefonközpont felállítánevezetes ez a jubileum, — írja Pap János „Puskás SOkan akadályokat gördíte- sában fővárosunk a negyedik mert a telefont feltaláló Bell Tivadar" című munkájában , „, , „,, _ ,. „ .„.,„„ R».\«I,4„ TI és a tökéletesítést elvégző -. a párizsi háztulajdonosok nek azzak hogy megt,ltjak a volt Europaban, Puskás TiEdison mellett Puskás Tiva- nem akartak hozzájárulni sodronyvezetékeket tartó vadar jóvoltabol azonban a dar leleménye — a telefon- hogy a vezetékek tartóit há- vaskapcsok felszerelését a világon először nálunk szóközpont zseniális ötlete — zaik falára, vagy tetejére fel- házukra. Az egyik úr fél, lalt meg a „beszélő újság", tette a találmányt gyakorla- szereljék. Csak a pénz győzte . villám beüt maid Puskás találmánya, a Teletilag hasznosítható, a modern meg az aggodalmaskodókat ^ á_ fonhírmondó, amit joggal tekommunikációs halózatot és azokat, akik hazuk hom- vverxneimjepe, a masin na • u megalapozó világszabadalom- lokzatának szépségét féltették zának homlokzatát véli el- kinthetunk a radio osenek. má. Pu6kás drótjaitól. De azok- csúfítottnak; a harmadik Csorna Béla Edison. akinek Puskás kaI még a P^"2 sem hu^o_ .. .. _ . ,'. gult, akik attól tartottak, StlvS XíS T a vmanydrót miatt vilny.latkozott erről: „Én kez- J£1CSapá6 fogJa erm házu" detben nem láttam egyebet e telefonban, mint valami Mai fejjel alig lehet megújabb távírófélét, amelynek érteni, hiszen a telefon szinte révén egyik állomásról a má- létszükséglet, hogy annaksikra híreket lehet további- idején az előfizetők csekély tan:... Puskás volt az, aki száma is súlyos gondokat kifejtette, hogy a telefont a okozott. Mindenesetre egySféSvTtflltfnünk8 évi ^n 1879. ápOly telefonközpontot terve- rilis 26-án — Boston városa zett. amelybe tetszés szerinti után — Párizsban is megszánná előfizető kapcsolható nyílt a telefonközpont, be." Puskást szabadalmi ügyA központ kezdetben ter- nöksége Párizshoz kötötte, tné6zetesen még kézi kapcso- ezért öccsének szánta azt a lássál működött. A hívó jel- feladatot, hogy Budapesten zésre, amit az előfizető egy vezesse be a telefont. Ferenc áramot indukáló „kurbli" öccse, a délceg huszár főmegforgatásával adott a köz- hadnagy, Tivadar biztatására pontnak, a központban le- kilépett a hadseregből és esett a jelzőtábla, s láthatóvá munkához látott Pesten. Sevált az álló lemezre szerelt gftötársként ifjabb Horváth papíron a hívó előfizető ne- Árpádot, Szendrey Júliának, ve. Erre a kezelő a dugót be- Petőfi özvegyének második dugta a jelentő lyukba. Du- házasságából született gyergaszolás után a kezelő meg- mekét vette maga mellé. A kérdezte a hívott fél nevét, fiatal orvos ugyanis jól tua hívó vonalhoz tartozó je- dott angolul, s a telefonközlentő lyukból kihúzta a du- pont szerelésére Amerikából gót, áthelyezte a hívott je- vártak szakembereket, lentőjébe, csengetett neki, Budapesten ugyanúgy nagy közölte a hívó nevét, és ösz- akadályokat kellett leküzdeszekapcsolta őket. Ezután ni, mint Párizsban. Nem Időnként megkérdezte, hogy akadt bank vagy vállalkozó Közös összefogással Vízvezetés Cyálaréten Mondják a településen la- be is fejezi a csövek fektekók: a Belvárosban volt egy tését, mivel a vállalatnak tanácstagi beszámoló, ahol nincs több pénze erre a célvalaki elmondta azt, hogy ra. Gyálarétre már bevezették a Ali a lakó a háza előtt és vizet. Támadt nagy kavaró- sóvárogva gondol a kiváltdás a gyálaiak lelkében, nem ságos Komszomol utcaiakra, tudták mire vélni, hogy ho- meg történeteket mesél, vá tűnt a víz. Aztán tiszta- Hogy olyan a környék vize, zódott minden. A felszólaló hogy nagymosásra a városügy értette, hogy a falu ha- ba viszik a szennyest, baráttáráig már elvitte a vizet a hoz, szülőhöz; hogy az ivószegedi vízmű. De hogyan vizet adó kutaknál nyáron tovább? * hosszú sor áll. Ráadásul né,T. .,' ., , . , melyik közkifolyó vize már Viszik tovább.is. Iden le- apadófélben vanf fektetik a csövet a Komszo- " mol utcában. Mindezt 1 mii- Tudta a vízmű is, mihalió forint értékben, a vízmű marabb vizet akarnak a gyasaját pénzéből építi. A gyá- lai emberek. Javasolták, milai lakó gondolata akkor a vezeték lerakásáert kezdett megbolydulni, mikor ugvis fizetnie kell mindenkiderült, hogy a vízmű ezzel kinek, a lakok adjak össze Molnár Zoltán A vereség Aztán egyszer egy csapat gyerek került ki elébe. Figyelte már, ahogy libasorban, egymás nyomába lépegetve jönnek a mezsgyén, ök is meglátták, megálltak a dűlő sarkán. megvárták, ráköszöntek, és rögtön körül is zsibongták kíváncsian. De hát hiszen furcsa is lehet egy idegen asszony, egy Idegen terhes asszony itt, ezen a világ végi dűlőúton. Kaskákban, kendőkben csörömpöltek az üres edényeik. — Tán ebédet vittetek a cséplőgéphez? — Ebédet, persze Indultak, mentek tovább együtt. — De hát ki főz most ebédet? Biztosan anyátok csépel?! — Hát én! — mondta az egyik kislány. — Nálunk én. — Hát te, ugye... — nézte meg; tízéves, ha lehetett. Szép hosszú copfja volt ennek a kislánynak, szerette volna megfogni és megsimogatni. A gép sem látszott ide, a falu sem; csak a tengerik, tarlók, a dűlők akácsorai. Megkérdezte: — És ti csak úgy járkáltok itt? Hiszen amoda meg lövöldöznek. Nem féltek? — Egy kicsit félünk, nem nagyon — mondta a copfos kislány. — Láttunk ml már mindenféle katonát — legyintett egy kopaszra nyírt fiú. — Tegnapelőtt i még itt voltak a románok. Francia tisztek is voltak, igazi ótomobilon. — Nem bántottak — mondta valamelyik. — És ezek milyenek? — Ezek a tegnapiak? Vörösek. — Eközt is van még román is. — Mindenféle. Oroszok, lengyelek, bécsiek. . „ még talján is. — A talján elől el kell dugni a macskát — vigyorgott egy kis vaskos gyeiek. — Ezektől sem féltek? — Ezektől?! Hiszen ezek a mieink. Ezt a kopasz fiu mondta, aki a francia tiszteket ótomobilon; szeplős arcából kivillogott két kis gombszeme. Hogy ezek a mieink. • Trabanton „utazott" a mamutul Ritka ősielet a tatabányai autópályaszakasz építésénél A helyzethez szokatlannak bukkant napfényre, s csak- mammuttragédiát okozó spitűnő járművön, rendhagyó hamar az is tisztázódott, ráltörés a sízők jellegzetes szállítmány érkezett a tatai hogy mammuttól szármáz- sérüléstípusával rokon. A Kuny Domokos Múzeum ter-* nak a csontok. csúszásból eredő hirtelen mészettudományi tárának Hogy a leletmentés ne hát- túlterhelés ugyanis spiráliudvarára. A két emberfejnyi ráitassa az útépítők munká- satl töri el a combcsontot csigolyacsontok, óriási bor- ját, villámásatást kellett vé- A mammut koponyáját, datöredékek, egy méternél is gezni. Az önkéntes vállalko- agyarait, fogait nem találták hosszabb combcsont társasá- 2ókból — a tatai barlangku gában Trabanton utaztak le- tatókból, tatabányai fiata- ősemlős tetemét az akkor lőhelyúktől a múzeumi vég- lókból — sebtében verbuvált élő vadállatok marcangolták állomásig. feltáró stáb esti, illetve éj A löszsírjában mintegy 80 szakai műszakban, lámpa ezer esztendőn át háboritat- fény mellett kezdett munká lanul pihenő mammutmarad- hoz. Két-három ásónyom- került elő, még 70 méteres vány kalandos körülmények nyi mélységig bontották fel körzetben is találtak csontközött került a múzeum tu- a lösztakacót, ahonnap sorra maradványokat. Feltevés csulajdonába. A Tatabánya ha- bukantak elő a mammut pán, de elképzelhető, hogy a tárában éoülő űj autópálya- csontmaradványai, szakasz földmunkáinál az Izgalmas mozzanat volt> amikor a jégkori óriás ,in situ" fekvésben került elő. Skoflek útépítők észrevették, hogy a dózerek tucatszám forgalják combcsontja ki a talajból a fehéres-sárgás színű, jókora csontszilánkokat. Észlelésüket bejelentették a tatai múzeummeg. Ez arra utal, hogy az és hurcolják szét. Ezt látszik igazolni, hogy ától a ponttól, ahonnan a legtöbb csont nagy termetű állat értékesebb részeit a környéken akkoriban élő ősemberek vitték el tanyahelyükre. A mammutmaradványok István megállapította, hogy torekeny csontanyagat haaz ősállat combcsontján lát- marosan konzervaljak, mu. . . „ ható spiráltörés még a gyantás preparálással teszik nak s ennek nyomán sietett mammut é,- állapotában időtállóvá. A jobb szállítóa^helyszínre dr. jSkoflek Ist- történt valószínű, hogy az eszköz híján Trabanton állat megcsúszott a jégkori utaztatott mammut így a tatai ván, a tatai természettudományi tar vezetője. Az is- meredek lejtőn jaróképte- Természettudományi Múzemert nevű szakember mar ]enné váu_ g mostani lelőhe_ un kiállítási anyagát gazdaelső pillantásra megállapi- íyén pusztult el. Mint a szak- gltia majd. totta, hogy ritka ősielet ember elmondta, az egykori R. E. a pénzt, s rendeljék meg a munkát tőlük. Mivel nyilván nincs most mindenkinek „vízre való" ötezer forintja kéznél az OTP is segít. A takarékpénztár a közművesítésre is ad kölcsönt az igénylőknek. Tehát nincs akadálya annak, hogy elkezdődjön a közös beruházás. A vízműnél elmondták, plusz műszakokat is szívesen szerveznek. Gépük van, s ha a lakosság is segít — az árkol&t a csövek lefektetése után betemetni —, akkor a Komszomol utcai hálózat építése mellett az idén még 1 millió forint értékű munkát tudnak vállalni Gyálán. A Zágon utcaiak már számolják, mennyibe kerül családonként, ha azt akarják, hogy hamarosan bent legyen a víz a lakásokban. A 750 méter vezeték lefektetése négyezer forintba kerül — telkenként Utána ki-ki elvégezteti vízmérő aknája építését, s a többi a vízmű dolga. Megrendelésre elhelyezik a vízmérő órát, s elvégzik a vízbekötést is. Figyelembe véve, hogy a település vízvezeték-hálózatának kiépítése 7 millió forintba kerül, közös összefogással elérhető, hogy a gyálai vízellátást biztosító munkálatoknak mintegy egyharmadát sikerül elvégezni ebben az esztendőben. H. I. Ránézett, és majdnem elsírta magát, annyira megörült, hogy a kis kopasz mieinket mondott. Vajon így gondolja-e mindegyik? Így gondolják-e az asszonyok, akik megkapálták azt a rengeteg kukoricát, s akik most, szinte a fronton, ott hányják a kévét férfi módra a gépnél? •— Kit keres itten a néni? Nagy lélegzetet kellett vennie, talán amiatt a kis sírásféle miatt, ami a torkát megszorította. Meg talán nagyon gyorsan kezdett mái itt menni, hogy lépést tartson ezekkel a fürge gyerekekkel, s észre sem vette. Megállt, meg kellett állnia. Jaj istenem. Megálltak a gyerekek is. Mi a baj, néni, ml a baj? Vagy két lépéssel lefordult, és leereszkedett a dűlő szélén a fűre. Kucorodnia kellett, de megint valahogy féloldalasan. Olyan erös volt a hasítás, hogy csurgott a könny a szeméből, és hápogott, hogy levegőhöz jusson. El kellett volna engednie magát, de nem volt mire támaszkodnia, csak a kezére, és ez valahogy kimerítette. Lecsüngette a fejét oldalt; a víz jutott eszébe, a sársárga, hányás mocskolta színű víz. Poros fű és kerek kis papsajtlevelek voltak a keze alatt, birizgálták az ujjait; nem is értette, miért birizgálják ezek most annyira; szerette volna arrább tenni a tenyerét, valahová, csak nem papsajtra, meg azért is, hogy jobban eligazítsa a derekát. — Fáj, néni? Nagyon fáj? A copfos kislány guggolt előtte, riadtan, de bátran, és várta, hogy válaszoljon neki valamit Szeretett is volna válaszolni. — Én azt hiszem, hogy ez itt most szülni akar — jelentette ki a kopasz fiú határozottan. — Hülye! — Hülye vagy te! Hát mit csináljon, ha itt jött rá?! — Szólni kellene valakinek. — Kinek is kellene szólni? — Kis András... — suttogta akkor, bár maga sem tudta, hogy ezt mondja, hiszen hová is mennének ezek a gyerekek Kis Andrásért. — Kis András. — Kis András, halljátok?! Vajon melyik? — Van itt Kis András több is, néni... — De okosak vagytok! Biztosan a katonák közt..! — Az ám ... csakis a katonák között. — Keressük meg? — morfondírozott a kis kopasz. — Mit gondoltok, megkeressük? Nem sokáig tétovázott, felállt, és szó nélkül elindult. A többiek meg, egyik a másik után, utánaszállingőztak. A copfos kislány ottmaradt. Letérdelt Csóti Aranka mellé, és a szoknyája szélével törülgette- le könnyes arcát, verejtékes homlokát. Rábuktatta a fejét, olyannyira nehéznek érzett fejét a kislány kezére. S odafordult a forró kis tenyér a halántá* ka alá, és tartotta. — Ne tessék félni, itt vagyok! És valóban nem félt, mert ez a copfos kislány ott volt. Aztán egy kicsit könnyebb lett. S akkor egyszerre nagyon szeretett volna, elnyúlni, lefeküdni. De nem mert. J4 lett volna pedig, nagyon jó lett volna itt a papsajtos, füves dűlőszélen egy kicsit elheveredni. S nem merte megmondani magának, hogy miért is fél annyira attól, ami pedig most olyan jólesne. Csak támaszkodott tovább a két karjára, amilyen kényelmesen tudott, és ült, és várt. Most már nem a piszkos, csúnya víz kavargását képzelte maga elé, hanem azt a tiszta kék eget a menyasszonyi fátyol felhőcskékkel; ám felnézni még nem bírt, hogy olyan-e vajon most is az ég, mint amilyennek a folyón látta. De hiszen az csak az imént volt; talán még olyan. Nem is sejtette, hogy mennyi idő telt el, de nem is érdekelte. A kislány most egy kicsit arrább álldogált, a dűlőút másik oldalán, ahonnan bizonyára messzebb el lehetett látni. Nyújtogatta a nyakát; várta, vajon, hogy a többiek visszajönnek? Néha még féllábra állt, és az egyik meztelen lábával a másik meztelen lába szárát dörzsölgette; tegnapi szúnyogcsípésektói viszkethetett. S most ő is valami viszketést érzett a lába szárán, a csak úgy, ültében, olyan mozdulatot tett, hogy a másik lábával megdörzsöli. De rajta cipő volt, oda kellett hajolnia kézzel. S akkor jött rá, hogy hiszen már nem fáj semmi; érezte, hogy most megint egész jól, könnyen mozdul, elmúlt ez a görcsös fájdalom a derekában. Erre felállt. Lassan, ügyes, egyensúlyozó mozdulattal, erőlködés nélkül. — Ó — mondta a copfos kislány —, mehetünk? — Éa odanyújtotta a kezét. • Elfogadta. Ügy indultak el, kézen fogva. Erős, érdes kis keze volt a kislánynak. Szépen, lassan poroszkáltak, egyik a jobb kezében, másik a balban vitte a maga szatyrát. Megint hallotta a cséplőgépbúgást; de most már távolodtak tőle. Talán közben állt a gép; vagy csak ifem hallotta. De rájött, hogy ez már volt; vagy ilyesmi; ahogy ilyenkor, rosszullét után kezdenek visszajönni a hangok, a zajok. Hanem most meg már, a cséplőgép zúgása mögül, de mintha nagyon messze, ágyúk dördülését is kihallaná. — Szóval, te főztél? — Én szoktam. Ilyenkor. Édesanyám a mezőn. Meg a nővérem is. Szerette volna megkérdezni, hogy hát az apja megvan-e. De csak sóhajtott, hátha nem jó ez a kérdés. (Folytatjuk.)