Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-20 / 91. szám

64 • Péntek, 1979. április 13. Korlátot — a magatartásban is összeállításunknak ezt a címet adtuk: Társszerzőnk az olvasó. Olvasón értve városunk lakóját, akihez nap mint nap eljuttatja lapunkat az újságkihordó, aki minden reggel vagy akár csak délutánonként Délmagyart vásárol a sarki búdéban. A gyerekét vagy gyerekeit nevelő anya, a munkába is járó, bevásárló, közlekedő. Patyolatba is betérő dolgozó nő és férfi, diák és nyugdíjas hasábjai ezek: megszólalhat tehát bárki, akinek közös életünkkel kapcsolatban valamilyen észrevétele, javaslata van. Arról azonban kevesebb szót ejtünk, hogy a szólás Joga nem önmagáért való. Szándékunk ncni csupán holmi lélektani „fogás": a kimondott szó önmagában megnyugtat. Megmozgatni, gondolkodásra késztetni, tettekre serkenteni szeretnénk a nyilvánosságra hozott levelekkel. Olyan emberek leveleivel, akik kérésükkel, észrevételükkel, panaszukkal már kilincseltek valahol, de hiába. Olyan emberek leveleivel, akiket a városszeretet, az eletet megjavító szándék késztetett írásra. A eimzettek legtöbbször tehát nem mi vagyunk, hanem valamelyik hivatal, vállalat, intézmény. Amelyek mindegyikének kötelessége reagálni a lakosság észrevételére — közérdekű bejelentésekről lévén szó —, persze, ha „az inget" magukra vehetik, fgy lehet társszerző az „Illetékes" is, és igy éri el valódi rélját a Postaláda. Utasok írják Gyakran utazik vonattal Veres Gábor (Boros József u. 26.), ami a hajnali kelésen kívül egyéb idegi megpróbáltatásokkal is jár. Ha történetesen nincs 2 forintosa (erről már előző este lehetne gondoskodnia), vugy lekési a még idejében induló buszt, nem marad más választása, mint a villamos. Márpedig, _ ha erre a járműre bízza valaki magát, könnyen megesik, hogy az állomáson hűlt helyét találja a 6.35-ös Naplény- expressznek. „Az utóbbi időben ugyanis gyakran kell 6—ü.25-ig várni a villamosra. Főleg azoknak, akik a Kelemen utcánál vagy az Aradi vértanúk terén szállnának föl. Vagy reménykednek és idegesen toporognak, vagy futólépésben igyekeznek eljutni az állomásig." Olvasónk kérdezi, miért nem lehet Szegeden az SZKV-nak néhány autóbusza, amely üzemzavar esetén kihúzná őket a csávából. „Valóban nincs semmi megoldás? Vagy az SZKV és a város közlekedésének szervezői azon az állásponton vannak, fusson, aki utainl akar?" A közlekedésnek azonban nemcsak árnyoldalai vannak, ezt bizonyítja Enyedi Klára (Bimbó utca 2.) levele is. Április 3-án, 6 óra 35 perckor történt, hogy a Marx téri megállóban, a 42-es, gumigyárhoz menő járat vezetője — megpillantva a két gyerekkel szaladó édesanyát — megvárta őket, s csak azután indult el. Nem minden utas nyugtázta azonban elégedettséggel az esetet: három fiatalember megjegyzéseket tett a vezetőre. „Tudom, hogy nincs könnyű dolguk a szervezőknek és a gépkocsivezetőknek a közlekedési gondok megoldásában. Elismerést érdemelnek hát azok a dolgozók, akik — mint a GC 81— 36 rendszámú autóbusz vezetője is — arra törekednek, hogy minél gyorsabban és nyugodtabban juttassák el az utasokat úticéljukhoz." A Délmagyarország 1979. április 13-i számában Nagyvári János, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky u. 16. szám alatti lakos a Postaléda rovatban figyelmeztette az illetékeseket a Tisza partján sétálókra leselkedő veszedelmekre. Igazat adhatunk a lap aggódó olvasójának, hogy Szeged lakói közül többen — felnőttek és gyerekek — felelőtlenül sétálgatnak olyan helyeken, ahonnan könnyen a mélységbe, vagy a megáradt folyóba eshetnek. A leggyakoribb, hogy a mellvédfalra másznak fel, és annak tetején járkálnak. Mások a vízibástya peremén sétálgatnak, pedig annak az a rendeltetése, hogy a bástya síkján tartózkodókat óvja a mélységtől. Ismét mások kerék vetőkön, kikötőbakokon, vagy más olyan építményeken tartózkodnak szívesen, amelyeknek nem a gyalogosközlekedés a rendeltetésük. A városi tanács eddig nem helyezett el korlátokat számos Ilyen helyen. A múzeum kifejezetten azt kérte, hogy a vízibástyán — történelmi okokból — ne is legyen korlát. Nem is bizonyos, hogy célját érné az ilyen intézkedés. A vasbeton mellvédfal tetejére, ámbár indokolható volna, nem lehet ilyen korlátot állitani. De nem állítottak korlátot a 30 éve meglevő közúti híd gerinclemezére sem, pedig időnként arra is fel-felmászkál egy-egy pajkos gyerek vagy felelőtlen felnőtt. Továbbmenően: nincs korlát a múzeumi bejárat oroszlánjai körül, pedig arra is felmászkálnak, sőt: nincs korlát a budapesti metró n--lyállomásain sem, pedig ott is mintegy másfél méteres mélyedésbe lehetne zuhanni, s ott ráadásul a fő veszély az áramütés. Igaz, a metrónál kérik, hogy a 6 éven aluli gyermekeket kézen fogva vezessék. Ezt Szegeden is elrendelhetné a városi tanács a Tisza-part közelében sétálók esetében. Ha az alsó úton a gépkocsiforgalom megindul, a sétálók számára amúgy is veszélyes lesz az ott-tartózkodás. A megoldás: a gyalogosok csak a részükre kijelölt gyalogjárókon közlekedjenek és kerüljék a veszélyhelyzeteket — magukban ls építsenek okos korlátokat. Kétségtelen, hogy az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság az idei februári árvízveszély során maga ls kénytelen volt intézkedni, s akkor a mellvédfal lejáróit Ideiglenesen lezárta. Árvízmentes időben ilyen intézkedésre feltehetőleg nem lesz szükség. De hát februárban is tapasztalni lehetett, hogy a korlátokon átmásztak, vagy azokat a helyükből elmozdították. Mihelyt az árvizi helyzet megengedi, a vízügyi igazgatóság még néhány utólagos munkát — elsősorban a klinikák előtti partfalszakaszon — el fog végezni, és a jelenleg az út mentén felhalmozott építőanyagokat is be fogja építeni, lehetővé téve ezzel a zavartalan közlekedést. Dr. Vágás István, az ATIVIZIG főmunkatársa zunk, így tehát kommentár nélkül közöljük Farkas Józsefné kérdését: „Miért csak pécsi Fecskét lehet vásárolni Szegeden, holott az azonos árú egri minősége jobb ennél?" Nyirádi Németh István né (Szűcs utca 3/A) április 10én délután temetésre ment. A parkírozóban álló ismeretlen gépkocsira rakta fontos, hivatalos iratokat tartalmazó táskáját, és ottfelejtette. Amíg ő ezeket a pótolhatatlan holmikat kereste, a kocsi tulaljlonoFu olvasónk szpmszédasszonyának adta át az elveszettnek hitt táskát. Ezért mond köszönetet a levél írója az ismeretlen jótevőnek. Válaszol az illetékes Tiszta levegőt t A nemrég újjászervezett megyei környezett és természetvédelmi bizottság figyelmébe ajánljuk Sopsits Lájos szatymazi (Felszabadulás utca 8.) olvasónk levelét. „Örömei olvastuk mi, szatymaziak is, a Délmagyarországban a „Hagymaolaj 100 000 dollárért" cimű cikket, melyben tájékoztatást kaptunk a Csongrád megyei ZÖLDÉRT Vállalat szatymazi telepén folyó — igen Jövedelmező és népgazdasági érdekből folytatott tevékenységről, és annak további bőtütéséről. A tevékenység fontosságát mindannyian elismerjük és annak további bővítésével is egyetértünk. Igen sokan azonban, akik ennek az olajkészítésnek elviselhetetlen bűzét kell, hogy élvezzük nap mint nap, azt kérdezzük, miért nem a községtől távolabb helyezték el valahol ezeket a főzőüstöket, vagy megfelelő szagelszívó berendezéseket miért nem alkalmaznak. Végre, sok éo után, a község területéről a vágóhely, mely igen sok kelUmetlenséget okozott bűzével. elköltözött, távol a községtől, most ezt az elviselhetetlen, szörnyű szagot kell naponta szagolni. Sem reggel, sem délután a lakásokat nem lehet szellőztetni. Sokan vagyunk, akik a munkahelyünkön zárt helyiségben dolgozunk, és nem tudunk kint tartózkodni a levegőn, menekülünk be a lakásba, a zárt ajtók mögé. Sajnos, igen sokszor már a zárt ajtókon és ablakokon is beszivárog a bűz, és a szemet csípi, a torkot kaparja az erős szag. A léüzem kéménye is időnként fekete, füstös kormot szór. Azt hiszem, meglehetősen vétenek a környezet levegőtisztasága ellen, amikor nem szerelnek föl megfelelő elszívóberendezést, illetve koromfogót. Reméljük, hogy az erre hivatott szerv és elsősorban a ZÖLDÉRT-vállalat meg fogja vizsgálni panaszunkat, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön, és a tél után a környék lakói is élvezhessek a tiszta, friss levegő egészséget adó örömeit." A Dankó-sírnál F. E. budapesti nyugdíjas pedagógus nótakedvelő ismerőseivel gyakran elzarándokol Dankó Pista sírjához. Emlékszik még a dalköltő temetésére. amelyen Jelen ls volt, tizenkét éves gimnazistaként. Azóta minden évben elhelyezi ő is a kegyelet és a ösztelet virágát Idei első ittjártakor azonban úgy találta F. E.: a sir gondozatlan, elhanyagolt. Több figyelmességet érdemelne Dankó Pista ettől a várostól. Javaslat, panasz, köszönet Tóth Mihály (Móra utca 25.) javaslatát tolmácsoljuk a vízmüvek és fürdők vezetői részére: „Mivel az utóbbi időben a Tisza sűrűn kilép n medréből és a Fartfürdüt későn lehet megnyitni, a kabinbérlők szeretné(c, ha az emeleten levő kabinokhoz ideiglenes bejáratot létesítenének a töltésről. Ezáltal tehermentesíteni lehetne a Ligetfürdő közös öltözőjét. Sőt: miért nem egyesitik a Partfürdőt a Ligetfürdővel, természetesen >»árrendezés« nélkül?" Cigarettareklámozással, ellenreklámmal nem foglalkoMárcius 9-én, 16-án és 23án is jelent meg olyan írás Postaládánkban, amelyre a Városgondnokság hivatott válaszolni. Serege Jánostól, az intézmény vezetőjétől kaptuk a következő leveleket. „A Dorozsmai út 47—71, számú épületek mögötti, úgynevezett Réti sori csapadékvíz-elvezető csatorna főképp lakossági szeméttől iszaposodon el. A csatorna felszíni vizek elvezetésére és nem* házi szennyvizek elvezetésére készült. A szabálytalan szennyvizkivezetőkkel és közterület-használókkal szemben hatósági intézkedést kezdeményeztünk. A csatorna tisztítási munkáit 1979. februárban megrendeltük." Nyugdíjas olvasónk hiányolta a Marx tér oldaláról eltűnő padokat. A válasz szerint a buszmegállóban ismét le lehet ülniük a várakozóknak. „Az Etelka sor és Körtöltés közötti tó kettős rendeltetésű. Egyrészt záportározó tó, melynek vízszintszabályozása megoldott, másrészt a tó az MHSZ kezelésében van, és mint modellező tavat használja a kezelő. A lakossági szemét elszállítására és a kerítés helyreállítására az üzemeltetőt felszólítottuk." Március 30-án jelent meg egy panasz a szél okozta áramszünetekkel kapcsolatosan. A szőregiek levelére válasz érkezett a DÉMÁSZ üzemigazgatójától. „A fogyasztónak igaza van. Hasonló bejelentést tett Fark&s Ferenc. Zalka Máté utcai és Szabó János, Tigris utcai, szőregi lakos is az 1979. március 5-i tanácstagi beszámolón. Utasítottuk kirendeltségünket, hogy 1979. március 3l-én a Zalka Máté utcában helyezze vissza soron kívül a vezetékről, a szél által leszakadt távolság artókai, s április 3-ig a Tigris utcában a kér.t távolságtartókat is helyezze vissza." Március 9-én jelent meg Közérzet és közlekedés címmel egyik olvasónk észrevétele, amelyre Sarusi Ferenc, a Volán vállalat főüzemvezetoje válaszolt: „Vállalatunk Szeged város tömegközlekedését kiemelt feladatként kezeli. Évről évre több millió forintot költünk a tömegközlekedés fejlesztésére. Többek kőzött befejeztük a jármü-rekonsírukciós feladatainkat, minek következtében ma már Szegeden a legkorszerűbb, IK— 260—280 típusú autóbuszok közlekednek. A menetrendszerűség biztosítására tett intézkedéseink eredményeképpen a bázis év hasonló időszakához viszonyítva a járatkimaradások száma közel 50 százalékkal csökkent. Természetesen az elért eredményeinkkel semmiképp sem,lehetünk megelégedve, továbbra is gondot jelent szamunkra a csúcsfoi galmi zsúfoltság csökkentése és nem utolsósorban a menetrend szerinti indulás biztosítása. Szeged területén naponta több mint háromezer járatot közlekedtetünk, és a leggondosabb műszaki előkészítés ellenére is előfordulhatnak meghibásodások. A forgalomból kieső gépjármüvek pótlása a leggyorsabb intézkedés ellenére is járatkésésekhez, esetleg .kimaradásokhoz vezethet. Természetesen egyetértünk kedves utasunk azon megállapításával, hogy az esetleges jgratkésések vagy kimaradások utazóközönségünk részére kellemetlenséget okoznak. Reméljük, hogy a menetrendszerúség biztosítására tett és tervezett intézkedéseink eredményeképpen a jövőben munkánkat az utazóközönség megelégedésére fogjuh végezni. Utasaink munkánkat segítő észrevételeire, javaslataira a jövőben is számítunk." összeállította: Cliikán Ágnes Mi kell a jó szolgáltatáshoz? A Gelka munkájáról, terveiről Aligha él Szegeden — sőt a megyében — olyan ember, aki már ne fordult volna segítségért a Gelka valamelyik szervizéhez. Hiszen a családok mindegyikének van rádiója, nem is egy, sok a televízió, a lemezjátszó, a hűtőgép, a mosógép és egyre több egyéb okos háztartási géppel igyekszünk kímélni energiánkat. S minthogy ezek a szerkezetek el is romolhatnak, van munkája bőven a Gelkának. A Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása és felügyelete alá tartozik, mint szolgáltatást végző intézmény. Éz alapvetően meghatározza feladatalt, és — állandó kapcsolatban lévén a megrendelőkkel — lényeges hangulatteremtő hatása is van munkájának. Nem mindegy tehát, hogy milyen berendezések, milyen szakmai ismeretekkel és emberi tulajdonságokkal fölruházott szakemberek állnak a lakosság szolgálatában. Az ország 23 kirendeltsége közül az egyik a Csongrád megyei, amely 1972ben alakult azzal a céllal, hogy összefogja a megyei szervizhálózatot. Abban az évben 68 ezer darab készülék fordult meg a kezük alatt, tavaly már csaknem a kétszerese: 110 ezer. Ennek megfelelően emelkedett a bevétel is: 14 millió forintról csaknem 37 millióra. Azóta űi szolgáltatásként — Szegeden és Szentesen — bevezették a színes tévé javítását, egv-egy millió forint költséggel. Két éve kezdték meg a központi antennák rekonstrukcióját: azóta 23 nagy antenna rendszert szereltek föl Szegeden, elsősorban panelépületekre. Jelenleg 265 házon magasodik új antenna, amely 10 ezer 378 lakásban teszi lehetővé több adó műsorának vételét, jobb minőségben. A javftószolgáltatáshoz adottak a föltételek a Gelkánál. tudtuk meg Kakusr.i Gézától, a kirendeltség vezetőjétől. A szegedi, a szentesi és kisteleki szervizek, valamint a velük szerződött. javítást segftő ipari szövetkezetek fölszereltsége, az ott dolgozók szakmai tudása megfelelő ahhoz, how kielégítsék a megrendelők igényeit. A hibás készülékeket átlag 2.4 nnn alatt javítják ki a szerelők. Természetesen előfordul, hogy valaki két hét elteltével kapja vissza a televízióját, s van, aki a délelőtti bejelentés utón délután már nézheti odahaza a műsort. A késések oka legtöbbször az akadozó alkatrészellátás. A garanciás készülékekhez általában van megfelelő anvag, a résebbi típusok javításához szükséges alkatrészeket azonban nehéz beszerezni. A szervizek egyik legégetőbb gondja a színes képcsövek hiánya: a várakozókról listát vezetnek, és név szerint osztják el a képcsöveket Tisztában vannak a Gelka vezetői a hozzájuk érkező panaszok jogosságával. Különösen akkor alakul ki kedvezőtlen vélemény a szervizek munkájáról, ha a megígért napon hiába ül otthon a tulajdonos. nem jelenik meg a szerelő. Megesett, hogy a Gelka kártéríiést fizetett a fölöslegesen kivett szabadnapért. Hogy egy vállalat tevékenységéről milyen vélemény alakul ki. az az ott dolgozók emberi tulajdonságain kivül főként szakmai fölkészültségüktől függ. Hogyan tudja biztosítani az utánpótlást a Gelka? A megvei kirendeltség 1975-ben tanműhelyt létesített. Itt tizenhat diákot képeznek kabinetrendszerben : az, első évben az iparitanuló-lntézet tanára elméletből készíti föl őket, a második évet a szervizekben töltik el, a gyakorlati tudnivalókkal ismerkedve. A tapasztaltabb műszerészek továbbképzését ls megszervezték: kéthetes tanfolyam után vizsgát tesznek az új technika megkövetette tudnivalókból. Az MTESZ híradástechnikai csoportjának pedig már 51 műszerésztagja van, akik rendszeres hallgatói a szakmai előadásoknak. Nem panaszkodnak a szerelők a munkájukat segítő, gyorsító műszerekre sem. Mivel az a törekvés, hogy a készülékek 80—85 százalékát. az üzemelés helyén javítsák ki, különösen jó szolgálatot tesznek a budapesti műszerosztály által kialakított hordozható, speciális berendezések. Nyugatnémet antennajelmérő készüléket kaptak a szegediek és a szentesiek —, amely már szinte nélkülözhetetlen a javítómunkához. A Gelka megyei kirendeltsége tavalyi — gazdasági mutatók szerint értékelt — munkája alapján második: lett a huszonhárom kirendeltség rangsorában. Ha azonban a lakosság körében végeznének közvélemény-kutatást arról, elégedettek-e a Gelka szolgáltatásaival. a hangnemmel, a megfelelő tájékoztatással, a határidők betartásával, olykor a munka minőségével, aligha érnének el olyen előkelő helyezést. Minderről szó esett a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülébén is, ahol határozat született enrjek a szolgáltatásnak a további hatékony fejlesztéséről. A munka minőségének javítása mellett külön gondot kell fordítani a vevőkkel való kapcsolatra is. A megyei kirendeltség további tervei is ezt a célt szolgálják: gyorsítani szeretnék az alkatrész.beszerzést, folytatják a nagyközösségi antennarendszerek építését. A megyei és a városi tanácstól fejlesztésre kapott Összegből — a háztartási gépek újszecedi szervize helyett — újat rendeznek be az Északi városrészben. A Ramovillal kötendő megállapodás pedig lehetővé teszi. hogy ez.után importkészülékeket is javítsanak a Gelka-szervizek. A jó szolgáltatáshoz tehát sok minden kell. Elsősorban pénz, kiváló szakemberek, okos műszerek, jó szervezés. És még valami: képesség az emberek „kiszolgálására". Ch. A. Héják a fonál Barna réti héjákat figyeltek meg Dél-Dunántúl legnagyobb halastava körül, Sumonyban. Ez a madár mindig ritkaságnak számított hazánkban, ma pedig már különösen kevés van belőle, ezért szigorú védelem alatt áll. A réti héják mostanában tértek vissza délről, és talán a sumonyi nádasokban fognak költeni.