Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-13 / 60. szám

4 Kedd, 1979. március 13. A vasát vonzásában Vannak, akik szobrász vas­utasnak, vannak, akik vas­utas szobrásznak tartják Né­meth Mihály sárvári szob­rászművészt ö azonban jog­gal mondhatná mindkettőnek magát A negyvenes években a MÁV szombathelyi jármű­Javítója mozdony osztályának lakatosa volt, de már akkor munkás képzőművészeti sza­badiskolába járt Ma pedig kész érett művész — több mint 40 köztéri szobra díszíti városainkat egyik alkotása külföldre is eljutott— de vas­utas is, mert hetente bejár egykori munkahelyére, a megújult korszerű vasúti ja­vítóüzembe. Nem tud elsza­kadni régi munkahelyétőt amely most is úgy fogadja, mintha haza menne. A tíz év, amit a nagyüzem fegyelme­zett munkarendjében „lehú­zott", egész életére meghatá­rozóvá vált A nem könnyű művészpályán is jobban bol­dogul vasutas múltjával, s állandó „feltöltődésével". Diplomamunkáját is egykori munkahelyének ajándékozta. A „Lantos nő" a járműjavító művelődési otthonának nagy­termét díszíti. De az üzem irodaépületének előcsarnoká­ban is Németh Aáihály szob­ra fogadja a belépőt Lakatosként is azok közé tartozott akik a legnehezebb munkák egyikét végzik, hisz se ünnepük, se vasárnapjuk a vasutasoknak, télen-nyáron szünet nélkül menni kell a vonatoknak. Ugyanígy a mű­vészpályán is a legnehezeb­bet a kőszobrászatot műveli. Húsz éve, amióta kezébe vet­te művészi diplomáját, szinte kivétel nélkül kőbe vésve fo­galmazza meg mondanivaló­ját Több művét a vasútnál dolgozó emberek Ihlették, ugyanakkor szobrászszer­számait, vésőit, kalapácsait U ók javítják. Kedvenc témája az anya­ság, amelyet rendkívül sok­féleképpen fejez kl munkái­ban. A gyengébb nem, a nő a fő témája a Vas megye szov­jet testvérterülete, # a Mari ASZSZK fővárosában, a Jos­kar-Ola-ban nemrég félállí­tott köztéri szobrának is, amely a „Savaria" nevet kapta. Legismertebb művel a Tavasz, a Nyár, az ösz, a Tél, amelyeket szintén nő­alakokként megszemélyesítve ábrázoL Március 13-14. Ismeretes, hogy Földünk és a Hold sötét égitestek, a Nap ezeknél csak a feléje fordított fél részt Világítja meg, míg a Föld hátsó (sö­tét) oldala a Nappal ellen­kező irányba hosszú, keskeny kúp alakú árnyékot vet Bi­zonyos adottság esetében az árnyék hossza köréptávolság­ban 11/3-ad millió kilométer, 3,6-szer nagyobb, mint a Holdnak tőlünk való távol­sága. Az árnyékkúp átmérő­je a Hold-pálya metszésénél 9 ezer 200 kilométer, mely 2 2/3-ad Hold-átmérőnek fe­lel meg. Fogyatkozáskor kétféle ár­nyék keletkezik: teljes és fél­árnyék. A teljes árnyék bel­ső határai közé semmi fény­sugár nem hatol, az árnyék teljesen sötét A teljes ár­nyékot körülveszi a félár­nyék, ennek területére némi fénysugár jut ezért teljes sötétség nem áll fenn. A fél­árnyék a végtelenségbe ter­jed, sötétsége határ nélkül a világosságba olvad feL Az éggömbnek azt a két egy­mással szemben levő pont­Ját, amelyben a Hold-pálya az ekliptikát metszi. Hold­csomónak nevezzük. Telehold Idején, oppozíció (szemben­állás) alkalmával, ha a Hold, a Föld és Hold-pálya met­szésében, a csomópontban, vagy ennek közelében tar­tózkodik, holdfogyatkozás lé­tesül. A holdfogyatkozás tel­jes; vagy részleges; teljeseik­kor, ha a Hold teljes egé­szében a Föld árnyékába lép, ha pedig az árnyék csak részben fedi a Holdat, a fo­gyatkozás részleges. Részle­ges a fogyatkozas minden esetben, ha a Nap távolsága a legközelebbi csomóponttól nagyobb, mint 9 fok. Abban az esetben, ha a távolság na­gyobb mint 12 fok, fogyat­kozás nem létesülhet. Ha tanúi vagyunk egy fogyatko­zásnak, láthatjuk, hogy a Föld árnyéka, valamint a Hold nyugatról kelet felé halad. A Hold azonban 13­szor sebesebben végzi pálya­futását, mint a Föld árnyéka. A Föld 24 óra alatt tesz meg egy foknyi utat, ezzel szem­ben a Hold 13 fokot halad kelet felé. Amikor a Hold árnyékba lép, a szemlélőnek úgy tűnik, mintha az árnyék egy helyen állna, és csak a Holdat látja mozogni, az ár­nyék mozgása miatt azonban 12 foknyi sebességgel. A Nap 174 naponként (fogyatkozási fél év) jut egy holdcsomó­hoz, így ennek közelében le­vő időpontokban Jöhetnek létre fogyatkozások. Idén két holdfogyatkozás esedékest Az első március 13—14-én, mint részleges fogyatkozás jelenik meg. Ha­zánk területén felhőtlen és tiszta égbolt esetében jól lát­ható lesz; a második szep­tember 6-án, 12 órakor teljes holdfogyatkozás, azonban ez nálunk nem látható. Már­cius 13-án a Hold kel 17 óra 28 perckor, nyugszik 5 óra 52 perckor. A fogyatkozás, ^sorrendje: 13-ten elsőként a Hold érintkezik a félárnyék­kal 19 óra 10.9 perckor, a félárnyékban lényének csök­kenését sza jad szemmel nem láthatjuk. 20 óra 28.9 perc­kor kezdődik a teljes fo­gyatkozás, belépés a teljes árnyékba, a fogyatkozás leg­nagyobb fázisát 22 óra 8.0 perckor éri el (Hold-átmérő­ben kifejezve 0.85.8 százalék), kilépés a teljes árnyékból 23 óra 47.3 perckor történik. 14-én: elhagyja a félárnyékot 1 óra 5.1 perckor, mely a fogyatkozás végét jelenti. Kedvező látásviszonyok esetén az égbolt jelenségei közül egy-egy fogyatkozási folyamat megfigyelése igen tanulságos élményt nyújt Nagy Joachim Uj géptípusok A 101 éves csehszlovák mezőgazdasági gépgyár, az AGROSTROJ PROSTfiJOV termékel az országhatárokon túl is keresettek. A közép­csehországi városka, Prosté­jov gépgyára valaha Inkább gépjavító műhely volt, ma termelése fontos része a KGST fejlesztési koncepció valóra váltásának. Itt készül — hazai és KGST-szükségletre — az LCCH—1 típusú komlóbeta­karító gépsor. Ennek legna­gyobb vásárlója a Szovjet­unió, amelynek komlóbeta­karító szakembereit a prosté­jovl gyárban képezik ki. Ki­váló terméke az AGROST­ROJ-nak a két-, négy- és hat­soros burgonyaültető gép. Ezenkívül kistraktorokat ve­tő- és talajművelő eszközö­ket, gépalkatrészeket szállí­tanak szovjet, magyar, len­gyel, NDK-beli, román, viet­nami megrendelőiknek. Üj géptípusok kifejleszté­sénél, gyártásánál élnek a gyár szakemberei a többi KGST-országgal kialakított együttműködés lehetőségeivel is. Többek között csehszlovák —magyar kooperációban ter­vezték meg az SPS—420-as önjáró silókombájnt, amely­nek a gyártásánál ls érvé­nyesül az együttműködés: a kiegészítő géprészeket — így a kaszálóművet, a rend- és szalmagyújtőt — Magyaror­szágról szállítják Prostéjov­ba. Bútorgyártás Jugoszláviában A modern vonalú. Jó mi­nőségű jugoszláv bútor a vi­lág eok országában kere­sett cikk. Az elmúlt év el­ső kilenc hónapjában ex­portált bútorok értéke 2,370 millió dinár volt, 13 szá­zalékkal magasabb, mint az előző esztendő azonos Idő­szakában. A nagy érdeklő­dés, a kedvező piaci adott­ságok arra engednek követ­keztetni, hogy ez évben 10 százalékos exportnövekedés­re számíthatnak a jugoszláv bútoriparban. A komplett garnitúrák mellett több mint 200 bú­torgyár különféle anyago­kat, bútorelemeket is szállí­tott megrendelőinek az el­múlt hónapokban — 41 millió 800 ezer dinár ér­tékben. A korábbi években a ju­goszláv bútorok legnagyobb vásárlója az USA volt, aho­vá a bútorexport 54 szá­zalékát továbbították. Azóta a világ 40 országában is­merték és kedvelték meg a jugoszláv bútoripar új­donságait. Nyugat-Európa, az USA, Kanada mellett a ke­let-európai államok, főként a Szovjetunió, jó piaca en­nek a terméknek, de egyre több fejlődő ország is szí­vesen vásárol belőle. A si­ma vonalú, modern szoba­berendezések mellett leg­inkább a ma újra divatos koloniálbútorokat keresik. HÁZASSÁG Gárgyán István és Márkus Zsu­zsanna, dr. Hanyecz Vince és Török Ágnes, Kövesi István és Pápai Eva Magdolna, Sisák Ist­ván és Ottllk Anikó Mária, Hor­váth László és Tasd Rozália Aran­ka, Bodrogi Attila János és Lip­pai Eva Jusztina, Sárközi Csaba Ottó és Fehér Anna, Almássy Sándor és Kis Irén, Bodor Fe­renc Mihály és Balog Erzsébet, Farkaa Antal és Röhler Klára, Pesti Béla József és Llbor Er­zsébet, Mára Zoltán és Zubán Ju­lianna házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Vlncze Józsefnek és Illés no­ná nak Gabriella. Kalmár Tibor­nak és Terhes Annának Andrea Krisztina, Túri Jánosnak és Ber­kes Viktóriának János, Panta Ti­bor Csabának és Szűcs Ibolyá­nak Zaolt, Kétegyházi Jánosnak és Kircsi Évának Szilvia, Hür­kecz György Lászlónak és üngi Anikónak László, Czinkóczki Lászlónak és Meskó Eszternek Ágnes, Rácz Alajosnak és Zónai Erzsébetnek Zsolt, Biczó Árpád Györgynek és Szilágyi Katalin­nak Katalin. Bús Sándornak és Molnár Annának Bernadett, Ber­kecz Kálmánnak és Bullás Gi­zella Erzsébetnek Anita, Nagy Bélának és Óvári Aranka Klárá­nak Szilvia. Imre András Bélá­nak és Vág völgyi Eva Teréznek Viktória. Mihályi Józsefnek és Balogh Rozáliának Andrea, Kucs­ma József Károlynak és Laki Éva Juditnak Aletcandra. Kovács Istvánnak és Kiss Gizellának Krisztián. Varga Gyulának és Zámbó Máriának Szabolcs, Va.rga Balázsnak és Süli Ilonának Judit, Füzes Lajosnak és Túri Eszter­nek Attila, Bálint Jánosnak és Máté Irénnek Péter, Gaál István Jánosnak és Papp Erzsébetnek Anikó, Szabó Jánosnak és Sütő Máriának Edina Krisztina, Bar­na Ferencnek és Sztáncs Líviá­nak Gábor, Gedó Ferenc Károly­nak és Zsombok Évának Andrea Éva. Illés Nándornak és Kósa Mártának Nándor, Turesányi Áronnak és Magyar Mária Ho­nának Lilla Márta, Szabó József­nek és Sata Klára Hajnalkának Andrea, dr. Dobé Sándornak és Cserjés Editnek Sándor. Sárközi Sándornak és Hajdúk Erzsébet­nek Zoltán Károly, dr. Gál And­rásnak és dr. Fráter Katalin Zsu­zsannának Judit Erzsébet, Rozs­nyad Andrásnak és Fazekas Ro­záliának Zsolt, Hubai Sándornak Családi események és Császár Ilonának Szabolcs, Deák Ernőnek és Simon Iloná­nak Ernő, Stanzel Antalnak és Szőnyi Ilona Veronikának Aran­ka Ilona, Vidárs Mihálynak és Hunyadi Ilonának Nikoletta, Baksa Sándor Imrének és Széli Györgyi Erzsébetnek Botond, Er­délyi Jánosnak és Ökrös Valériá­nak Valéria Mária. Mészáros Mi­hálynak és Gyuris Ételnek Etel­ka. Farkas Imrének és Molnár Máriának Marietta. Klislcs Zol­tánnak és Mityók Ibolyának Pet­ra. Gallyas József Sándornak és Mihályi Katalinnak Zsolt Sza­bolcs. Szabó Györgynek é.s Ve­csernyés Máriának Olivér. Szabó György Jánosnak és Rokolya Ilo­nának Orsolya Anna, Szegő Jó­zsefnek és Dormán Margitnak Róbert, Kormányos Istvánnak és Adok Klárának Erika, dr. Ko­rányi Lászlónak és dr. Pan Má­rta Juliannának Daniella Diána, dr. Korányi Lászlónak és dr. Pap Mária Juliannának László Nor­bert, Lángi István Mihálynak és Szemerédi Zsuzsanna Magdolná­nak Péter. Kovács Gvörgynék éa Ando Viktóriának Viktória Ág­nes. Móricz Ferenc Miklósnak és Rovó Eszternek Henrietta Zsu­zsanna, Molnár Sándornak és Kovács Veronikának Zsolt, Szal­ma Jánosnak és Gál Ilona Rozá­liának Gábor János, Szálnál Jó­zsefnek és Vukovics Editnek Zsolt, Márton Dezsőnek és Tóth Mária Magdolnának Norbert, Farkas Gábornak és Bárkányi Editnek Altcia Edit. Aklán Péter Sámuelnek és Haiciók Hajnalká­nak Péter. CsóU Márk Jánosnak és Bozsák Gizellának Katalin, Csikós Ferencnek és Koszó Gi­zellának Cábor, Tódor András­nak és Simon Ibolyának Zsu­zsanna Orsolya, Kovács Cyörgy­nek és Kiss Annának Zoltán, Hajós Lászlónak és Nóvák Judit­nak Judit, Bacsó Szilveszternek és Szeles Piroskának Attila, dr. Balogh Árpádnak és Rlnkács Ilo­na Etelkának Mariann. Szabó Lajosnak és Zana Máriának Er­vin Lajos. Török Zoltánnak és Rácz Máriának Zoltán. Vígh An­talnak és Gábor Juliannának An­tal. Kónya Jánosnak és Anadi Juliannának Ágnes, Varga Ist­vánnak és Miks Magdolnának Il­dikó. Lovászi Zoltán Mihálynak és Rádai Mária Piroskának Gyu­la. Krtstó Lászlónak és Roik Idá­nak Tímea, Czlrják Béla Sándor­nak és Harangozó Ágnes Mártá­nak Csaba József, Nagy József Bertalannak és Ábrahám Erzsé­betnek Ildikó Ágnes, Borsányi Miklósnak és Szollár Magdolna Máriának Zsuzsa, Csúcs István­nak és Zomborl Gizellának Ti­bor, Lavner Ferenc Andrásnak és Nyilas Annának András, dr. Dux László Lajosnak és dr. Vel­csov Katalinnak László István, Szél Ferencnek és Frank Ilo­nának Gábor, Kalmár Imre Fe­rencnek és Bagi Rozáliának Gá­bor. Kalmár Imre Ferencnek és Bagi Rozáliának Róbert Imre, Juhász Ferencnek és Gyöngyi Margitnak Judit, Maróti László Györgynek és Paragt Máriának Ildikó. Tóth Mihály Jánosnak és Fodor Juliannának Róbert, Sza­niszló Istvánnak és Mészáros Máriának Ildikó, Berta Mihály­nak és Tandari Etelkának And­rea nevű gyermekük született. HALALOZAS Rácz János, Görög János, Csa­la Imre. Dóra Attila Csaba, Bár­kányi Vince. Sallai István, Pel­kó Dezsöné Dulovits Margit, De­ák Etelka, Nagy Míhályné Bor­bély Ilona, László Nándor, Kla­dek János Gyula, Nuber János G.vuláné Alács Mária, Kádár Mí­hályné Oláh Mária, Vér Mária, Csikós István. Lele István, Ko­lompár Aranka, Kiss István, dr. Szeles Jánosné Makhult Kata­lin, Török Sándor, Puskás János, Tóth Szilveszter, Császár Márton Vilmos, Magyar Tibor, Rózsa Vilmosné Miklós Etelka, Rébék­NaBy Gizella, Csonka Istvánné Kat.z Anna. Straub Ejvsébet, Górnia Sándor, Muhe.l Jánosné Gál Rozália, Bozóki György, Márta András, Pontzsil Antal, Pakal Istvánné Kiss Viktória, Morvái Míhályné Viszkok Erzsé­bet, Tóth Sándorné Molnár Ju­lianna, Keresztúri István, Seres Dezső, Kálmán Ernő Ferenc, Far­kas Lajosné BalLa Mária meg­halt. Dr. Ördögh Piroska Március-1919 1 Napjainkban emlékezünk az első magyar proletár­• loiradalom 60. évfordulójára. Az emlékezés alkalom ana, hogy levonjunk néhány, ma is időszerű tanulságot. *19. március 21-én este az Egyesült Kommunista és Szociáldemokrata Párt „Mindenkihez!" kiáltványában beje­lentette: „Magyarország proletársága a mai nappal a maga ke/éte vesz minden hatalmat." A proletárforradalom békés győzelmet aratolt. A békés győzelem azért volt lehetséges, mert a márciusi napokban a forradalom mellé állt a szer­vezett munkásság, a dolgozók, a hadsereg többsége. A bur­zsoázia és szövetségesel pedig ekkor még tehetetlenül szem­lélték az eseményeket. A Vix-jegyzék elősegítette a forra­dalom békés győzelmét, de csak egyik oka volt annak. A burzsoázia már nem volt hatalmon. A békés győzelemmel a kettős hatalom, állapotában levő forradalom útja dőlt el. A proletárlorradalom hívei fel voltak fegyverkezve, és ép­pen a fővárosban, soktzoros túlerőben voltak a rendőri és a polgári karhatalmi alakulatokkal szembon. Károlyi Mihály maga is elismerte: „Mindaz, ami történt, az események kérlelhetetlen logikájának következménye, természetszerű fejlődés, amelyet siettetett az antant vaksága és gonoszsága, amely minket meg akar fojtani." Á magyar társadalom méhében megértek a proletár­forradalom feltételei. A létrejött egyesült párt a munkás­osztály élén kihasználta a történelmi pillanatot a hatalom megragadására. A magyar március bebizonyította, hogy a nemzet sorsdöntő órájában csak a• proletariátus vállalkoz­hat a nemzet vezetésére. A hatalomátvétel a munkásosz­tály felelősségvállalását, a nemzet érdekeivel való azono­sulását is kifejezte. A hrtalom békés átvétele elvi jelentőségű. Beigazoló­dott, hogy o fegyveres felkelés a szocialista forradalom megvalósításának nem egyetlen útja. A proletariátus 'csak akkor nyúl a fegyverhez, ha a hatalom megragadása előtt mas út nem áll nyitva. Ez a békés győzelem nem volt par­lamenti úton kivívott győzelem. A proletariátus és a többi dolgozó szervezett ereje, a céltudatos vezetés, a burzsoázia gyengesége, a kedvező nemzetközi helyzet tette lehetővé Magyarországon a tanácshatalom létrejöttét. Lenin, a hírt véve, megállapította: „Bármilyenek le­gyenek is a Magyarországra még kétségtelenül váró nehéz­ségek; mi itt a szovjethatalom győzelmén kívül erkölcsi győzelmet is arattunk , a burzsoázia beismerte, hogy a legnagyobb válság pillanatában... a tanácshatalom törté­nelmi szükségszerűség..., nem lehet más hatalom..., mint a proletariátus diktatúrája." Felismerte és aláhúzta a békés győzelem vonzo erejét. Április 3-án megállapította: „Ma­gyarország ... olyan forradalom példáját mutatta, amely egészen másképpen születik..., Magyarország példája dön­tő lesz a proletártömegek számára." Április 15-i beszédében pedig már arról beszélt: „Ha figyelembe vesszük, hogy F.urópa szívéber, tanácsköztársaságok vannak, és hogy a szovjet forma feltartóztathatatlanul terjed, teljesen józanul mérlegelve a helyzetet, minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy győzelmünk nemzetközi méretekben teljesen biztosít­va van. Május 29-i üdvözletében így biztatta harcra a ma­gyar proletariátust: „Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagia a ti pártotokon áll!" A Tanácsköztársaság az ellenségnél is visszhangra lelt, természetesen a rettegés hangnemében. „A bolsevizmus ed­dig félig ázsiai ügy volt, a Kelet tömegbetegsége, amelynek kihurcolását a mostani tömegközlekedés mellett látszólag könnyen meg lehetett volna akadályozni. Moszkvába nehéz eljutni, Budapesi azonban közel van, a gyorsvonatok meg­indulása óta Párizstól sincs túlságosan messze" — olvasha­tó az osztrák Neue Freie Presse március 23-i cikkében. Henry Ch. Schmitt 1919-ben megjelent könyvében pedig így ír: „Nemet-Ausztriát súlyos veszély fenyegeti, s mivel Ausztria Közép-Európa közvetlen kijárata, a bolsevizmus veszélyezteti Svájcot, csakúgy, mint Csehszlovákiát, Bajor­országot, Olaszországot." A Párizsban Magyarország hely­zetét tárgyaló ót nagyhatalom delegációinak vezetői előtt Tittoni kijelentette: a Kun-kormány létrejötte veszélyt ho­zott a szomszédos országokra, Olaszországra is. A veszély különösei, az első időben volt nagy, amikor a forradalom még békés úton haladhatott. Az orosz forradalmat úgy tün­tették fel, hogy az vérontással és pusztulással társul. „A magyar forradalom szebben folyt le, azért volt vonzóbb, veszedelmesebb" — állapította meg Tittoni. Valóoan: 1919 márciusában az uralkodó osztályolt Európa-szerte úgy érezték, mintha kitörni készülő vulká­non ülnének. A német munkásmozgalom új hulláma Indult meg. Az osztrák proletariátus tanácsokat alakított, követel­te a magánvagyon államosítását. Varsóban munkástanács ülésezett, és Vörös Gárda-egységei jöttek létre. Fellendü­lőben volt a munkásmozgalom Franciaországban, Angliá­ban, USA-ban, Japánban is. Létrejött azonban a tőkések nemzetközi ellenforradalmi összefogása is. A Magyar Ta­nácsköztársasággal kapcsolatban minden reményüket a francia Intervencióba vetették, amely csehszlovák, román, szerb csapatokkal megerősödve vonult a Magyar Tanács­köztársaság ellen. Egészen más volt a visszhangja a magyar munkás­forradalom győzelmének a munkásság körében, mindenek­előtt Szovjet-Oroszországban Forradalmi harcukhoz hitet és erőt merítettek. „Meggyőződésünk, hogy ez lesz az utolsó nehéz fél év" — mondotta Lenin a VIII. kongresszuson. „Oroszország munkásosztálya minden erejével segítségetek­re fog sietni" — szólt üzenete a magyar munkássághoz, mert világosan felismerte a kölcsönhatást a két ország har­ca között. Ekkor még Lenin is, a magyar forradalmárok ls a világforradalom gyors sikerében bíztak, és ennek szem­szögéből tekintettek a magyarországi proletárhatalomra. Akik hittek a magyar forradalomban, a világforradalom­ban is hittek. Kun Béla írta 1920 tavaszán: „A soviniz­musnak nem tettünk engedményeket, az internacionaliz­musból nem engedtünk Mindenkor . . . úgy fogtuk fel for­radalmunkat, mint a nemzetközi proletárforradalom egy ré­szét." Senki sem képzelte abban az Időben, hogy egy kis országban fennmaradhat a szocializmus az ellentétes tár­sadalmi rend gyűrűjébe zárva. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom