Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-06 / 54. szám

5 Kedd, 1979. március 6. Hotel PELEP '79 5. A hölgyet Sanyinak hívják? Van cfflr helyiség, ahová még a legcivilizáltabb or­szágban sem oldották meg a tömegközlekedést — oda még koronás uralkodók la gya­log. .. Szóval benyitok, vagyis nyitnék, mert az ajtó előbb kivágódik, s kedélye­sen duci olaszé hölgy libeg ki rajta. „Ra-Ra-Raszputyin, tara rara..." Bámulok, ő meg viasza rám, tekintetében csodálkozás, „mit néz, azthi­szi, nekem nem kell?". Sasz­szézva kikerül, végiglejt a folyosón, a eltűnik egy szo­bában. Kérdem később a la­kót, hogyan hozta £öi? Egy­szerűen. mondja, s odébbáll. Szabályaértés, rendbontás! Jóllehet, mindenki tudja, hogy életerős emberek lak­ják a szállót, a rendtartás egy értelműen megtiltja a vendégek fogadását. Arra ott a társalgó. — Erről a kérdésről tár­gyaltunk még a legmagasabb szakszervezeti fórumokon is. Egyszer s mindenkorra kije­lentették, ez nem téma! Mindenki meg tudta oldani eddig is, oldja meg ezután is. Násaszobókat nem létesíthe­tünk — mondja T„ az osz­tályvezető. — A szállón házaspárok is Jaknak. — Külön-külön! A föld­szinten a nők, emeleteken a férfiak. Régebben megenged­tük, s elismertük az élettársi viszonyt is az együttélés alapjának. Mire észbekap­tunk, kiderült, hogy egyesek havonta váltották az élettár­sukat A családosoknál meg válás, gyerek, egy csomó cir­kusz. Volt aki tizenhat évig élt a szállón, a gyerekével, míg lakást nem adtunk neki. Ez nem megy. A szálló, az szálló! Ezt értsük úgy is: átmene­ti otthon. Kinek, meddig? * V. kflenc éve lakik a Ho­tel DÉLÉP-ben feleségével. Szeretnének letelepedni a megyeszékhelyen, de tudják, nem megy: házuk van Szen­tesen. Azt sem hagyják, de a szállót sem. B.-né boldog. Sugárzó arccal mutatja a bi­zonyítványát, most végezte a hetedik osztályt. Jön egy fér­fi, gratulál. — A férjem — mutatja be. Egy tízenhat éves forma fiú lép oda. — Anyu, hogy sikerült? Vésztőiek, öt éve itt lak­nak. Hárman háromfelé. öt házaspár éli a kettéosz­tott életet, öt házaspár, s ki tudja, hány szerelmespár; a női szálló lakói nem sokat szenvednek az egyedülléttől. A földszinti konyha estén­ként afféle közös háztartás képét mutatja. Paprikás csir­ke, pörkölt, zöldségleves fő a lábasokban, az ifjú férj palacsintát süt, a nagymama gulyást főz. Vacsora, Ket­ten-ketten ülnek, párokra szakad az iménti össznépi szakácsmezőny. A miniszok­nyás nagymama az asszony­tői szökött nagyapával (nincs fél éve, hogy együtt járnak, e örök féltékenységgel üldö­zik egymást), a gépkocsive­zető a takarítónővel, M. asz­gzony a kétméteres „tizediki" ifjúval,,. Keresik a csendes, meghitt beszélgetésre alkal­mas zugokat, s éjszakába nyúlóan üldögélnek, társalog­nak — konyhában, folyosó­benyílóban: néha a földszin­ti porta előtere a falusi dió­fás porták hangulatát Idézi. Ott, a kispadon üldögélnek a szomszédok, itt malteros kocsin, festékes vödrön, van akinek szék js jut, más a lépcsőn kuporog — folyík­folyik a szó... a pletyka? KI tudja? Csak egy biztos: kínos önfegyelemmel ügyel­nek, ne sértsék a „szálló­rendet". Le a kalappal előt­tük! * A hölgy megjelenik a por­tán, Ezúttal nem libeg, nem dudolászik, sőt, mintha szo­rongás ülne az arcán. Kéri a ... szobakulcsot, miközben követhetetlen mozdulattal megvillantja a sárga szálló­Igazolványt. A portás néni gyanút fog. Állampolgári és jogi ismeretek pedagógusjelölteknek Oj tantárgyat? állampolgá­ri és jogi ismereteket oktat­nak szeptembertől az egyete­mek és főiskolák tanárszakos és szakoktatóképzésben részt vevő, valamint a tanítóképző főiskolák és az óvónőképző intézetek hallgatóinak. A tárgyat a harmadéves hall­gatók egy féléven át heti két — a történelem szakosok heti három — órában tanulják és féléves beszámolóval, illetve kollokviummal zárják. Az új egyetemi tantárgy bevezetését különösen Idő­szerűvé tette «z új áltglános­és középiskolai tantervek életbe lépése. Az általános iskolai történelem nevében is kiegészült „állampolgári is­meretek"-kel, amelyre a 8. psztályban még külön 48 órát fordítanak a pedagógu­sok. Jelentősen megnő az ál­lampolgári és jogi ismeretek súlya a középiskolai történe­lem tanításában is. Nem véletlenül jelölték meg a -tárgy oktatásának idejéül a tanulmányok har­madik évét. A pedagógus­jelöltek ekkorra lényegében már túljutnak az első évek nehézségein és a bölcsész­karok hallgatói U döntenek; tanárszakosként tanulnak-e tovább. Az Oktatási Minisztérium az Igazságügyi Minisztérium­mal karöltve megtett* a szükséges lépéseket a zökke­nőmentes szeptemberi kez­désre. Kerettantervet állítot­tak össze, amely a tananya­got 13 nagy témakörre oszt­ja. A pvf pedagógusai meg­ismerkednek a többi kőzött a jogi alapfogalmakkal, a tanácsrendszerrel, azv általá­nos államigazgatás alapisme­reteivel, a gazdaságirányítás és a gazdálkodás legfonto­sabb kérdéseivel, a büntejo­gi alapfogalmakkal és a csa­ládi életre vonatkozó főbb jogszabályokkal is. Hazánkkal ismerkednek Hétfőn megkezdődött e szocialista országok ifjúsági, ifjúságpolitikai újságíróinak magyarországi barátságkor ­útja. A Bulgáriából, Cseh­szlovákiából, Laoszból, Len­gyelországból, Kubából, Mongóliából, az NDK-ból, Romániából, a Szovjetunió­ból és Vietnamból érkezett Újságírók és rádióriporterek; r- á Magyár Tanácsköztár­saság kikiáltásának közelgő 60. évfordulója alkalmából — egy hétig ismerkednek hazánk, a magyar nép és ifjúság életével, munkájá­val. A barátságkörút résztve­vőit hétfőn Barabás János, a KISZ KB titkára tájékoz­tatta időszerű Ifjúságpoliti­kai és mozgalmi kérdések­ről. — Mutassa csak, kedvet! — Izé.,, már mutattam! — Közelebbről! Nos, ha az okmány az övé, akkor a hölgyet Sanyinak hívják. Ha viszont a hölgy mégsem Sanyi (ami így első ránézésre igen valószínű), ak­kor az igazolvány hamis. Előkerül egy határozottan In­tézkedő rendőr ls, pillanatok alatt tisztázódik a helyzet, a hölgy arcán hamuszürke mo­soly: „itt, most minden ös­szejött". Jön ís. A gondnok a füzettel, jegyzőkönyvbe ke­rül az ügy, s a portás néni ls adminisztrál: „,,. idegen nőszemélynek átadta a szállő­igazolványát azzal a szándék­kal, hogy talán így sikerül felszöktetnie." * B.-t sokan irigylik, elvégre heteken belül beköltözik a saját lakásába, itthagyja a szállót örökre, neki senki nem parancsol, „őbban" pe­dig főleg nem. Csak íüty­tyent egyet, s körültáncolják a nők, ha megtudják, hogy lakása van! — Az agyamra megy ez a duma! Tele vagyok szoron­gással, mindamellett örülök, mert rendben van az éle­tem ,.., illetve inkább új éle­tet kezdhetek. Huszonhét éves vagyok, huszonötöt él­tem Intézetben, szállón, egy­szóval mindig, mindig férfi­közösségben, Soha nem volt alkalmam, hogy lányokkal igazán közeli, lelki kapcsola­tot tudjak teremteni. Ez az életforma nem kedvez az érzelmeknek! Kitől tanul­junk, egymástól? Mikor mindnyájunknak épp az ér­zelmei a legsebezhetőbbek, vagy legmélyebbre eldugot­tak? Itt más az értékrend, itt a nő olyan, mint a tró­fea., érted!? Közben egyi­künk sem meri bevallani, hogy nem arra vágyik. S er­re ilyenkor kell rádöbbenni, amikor „kilépünk az Életbe". -— Irigyelnek, mert lepat­tanok, mert tanultam, most érettségiztem a gimnázium­ban, s mert saját kéglim lesz. Ifjúsági takarékbetétnek kö­szönhetem, Hat éve jegyez­tem, lejárt, kérdezték, mit akarok vele, mondtam, lakást venni, Így lett. Huszonöt évig közösségben éltem (sohasem családban!), most tanulom az egyedüllé­tet, Hazudjam azt, hogy nem félek?... Igriczi Zsigmond (Folytatjuk.) Úttörők kulturális szemléje A Szeged városi úttö­rők kulturális szemléjének újabb fordulóját vasár­nap a MÁV művelődési ott­honban rendezték meg. Ez­úttal a gyermekszínjátszók, irodalmi színpadosok és népi játékot bemutató úttörők döntötték el a helyezéseket. A gyermekszínjátszók kate­góriájában első helyre a Ju­hász Gyula Tanárképző Főis­kola 2. számú gyakorló álta­lános iskolájának úttörői ke­rültek. Második a tarjáni 3. számú általános Iskola, har­madik a szöregi- általános iskola csoportja lett Az iro­dalmi színpadok közül a tá­péi gyerekek bizonyultak a legjobbnak. A népi Játékok kategóriagyőztese a kiskun­dorozsmai 2. számú általános iskola csoportja, második helyre a Gagarín, harmadik­ra a Dózsa György Altalános Iskola került. László Nándor halálára Nincs két éve, hogy eze­ken a hasábokon idéztük fel Nándi bácsival a legendás hatszázas történetét. Az ak­kor derűs, nyugdíjas éveit sem tétlenül élő pedagógus még mindig oly tiszta hittel, meggyőző erővel beszélt a szocialista szakmunkásképzés megszervezésének, kibonta­koztatásának szent ügyéről, mint az első és el nem múló szerelemről szokás. Nagy szí­ve voR, ami utóbb rakon­cátlankodni kezdett, most meg végképp cserbenhagyta. Szombaton meghalt Szege­den László Nándor. Hatvan­nyolc éves volt. A Felső Ipariskolai Tanuló­otthonben dolgozott 1932-től, majd az ifjúmunkások isko­lai képzésének reformjával 1932-ben nevezték ki a 800­asok (Bécs, Békés, Csongrád és Szolnok megyei Ipari ta­nulói intézetek) hálózatának osztályvezetőjévé a kiváló szakembert, aki alig koráb­ban került a szegedi iskola élére. Négy és fél évtizedes pedagógiai munkásságát, so­hasem tud*t. eléggé megosz­tani Xózelet, iskolaszervezés és -építés, korszerű didakti­kai eszközök, berendezések kísérletezése, beállítása és maga az oktatómunka között, egészen 1972-ig, amikor is nyugdíjba ment Legalábbis hivatalosan, hiszen előbb a MüM megbízásából a megyei szakmunkásképző Intézetek továbbképzési klubját vezet­te, majd a megyei és városi Pályaválasztási Intézet állan­dó jellegű kiállításait Akt a szegedi szakmunkásképzés történetét egyszer megírja, sokat találkozik a nevével. Így hát nem élt hiába. N.L Vázlat és mű IDEGENEK, Szakonyi Ká­roly két novellájából rendez­te a tévéjátékot Málnay Le­vente. Az eredetileg önálló történetek meg is maradtak különállóknak, bár főszere­peiket ugyanaz a két színész, Almán Éva és Kozák András játszotta a tévés feldolgozás­ban . Az Idegenek: vázlatok a magányról. Szakonyi bemu­tat néhány már sérült em­bert, és pár szituációt, ame­lyekből a még sértetlenek csakis sebzetten kerülhetnek kl, A szereplők: egymás kö­rűi keringő nők és férfiak, fiatalok és öregek, egyként egyedül, egymásnak idegenül Kórkép a korról? Újabb ada­lékok az elmagányosodás­szakértők diagnózisaihoz? Ha orvosunk csak ránk néz ég megnevezi bajunkat, nem kérdez, nem töpreng és nincs gyógy javallata — nehéz bi­zalommal viseltetni a tény­kedés iránt. Az Idegenekben viszontlátunk néhány, a való­ságunkból jól ismert idegen­séghelyzetet, magányosokat és eJmagányosulandókat; Ha még nem tudná... azonban, hogy az okokról, sem a személyesekről, sem a társadalmiakról egyetlen szó nem esik, minthogy a szerep­lőkről az égvilágon semmit sem tudhatunk meg azon­kívül, hogy végzetesen Ide­genek egymásnak — elural­kodik rajtunk, úgy a Játéic második harmadától, az ér­dektelenség. A hétköznapok­ban is roppant fárasztóan hat ránk a tapasztalat: mindenki mondja, teszi a magáét, és nincs, aki jól értse. Ha ezt a szomorú valóságot szimp­lán leképezik, az árnyalatok, dimenziók nélküli felvétele­ket elénk tárják, előbb-utóbb fáradt-unott mozdulattal „la­pozunk". A tévéjáték nézhe­tőségéért a színészek tették a legtöbbet. Az említetteken, Almási Éván és Kozák And­ráson kívül: az élettől el­gyávult ember szánnivaló ta­nácstalanságát mesterien ér­zékettető Horváth Sándor, a magányra ítéltek önérzetvesz­téséről játékéval sokat mon­dó Soíff Bertalan; Horesnyi László villanásnyi Jelenetek­ben frappáns eszközökkel építette fel a közismert figu­rát, a vmenjen a munka, a többi nem érdekel"-maga­tartású, szívesen parancs­nokló, önmaga és mások iránt kíméletlen-érzéketlen félem­bertípust. * LEAR KIRÁLY. A szegedi szabadtéri produkciók után két évvel, a tévében sikerült — legalább úgy hisszük — Vámos Lászlónak, ami sokak szerint lehetetlen: a Shakes­peare-mű teljességéhez fér­kőzni. A két és fél órás be­mutató ideje alatt a székünk­höz láncoltattunk. Csak fel­sorolásszerűen a lehetséges okokat; a rendező említett és a képernyőn kitűnően érvé­nyesülő és érzékelhető teljes­Ségigénye; nemcsak a törté­net sok szála maradt meg hiánytalanul, de szokatlan in­tenzitással „jött át" a shakes­peare-i tartalmak gazdagsá­ga, Ügy tűnt, éppen a mon­danivalónak ez a sokrétűsége (ember és hatalom, ember és ember viszonyának nemünk történetében előfordult, alig átfogható variációi), ami' a mű színpadra állításakor a gondot okozza a rendezőknek, most természetes módon ér­vényesülhetett, mintha meg­felelő közvetítő közegre talál­va érhetett volna el hozzánk. Méltó színészi alakítások ís segítettek, méltatásuk rövi­den lehetetlen ís; amelyik ta­nulmányt érő: Bessenyei Fe rencé, S. E. Elmondom magának, hogy... Általában így kez­dődnek a felvilágosítások, az Információk, a magyarázatok. Az ismeretterjesztés és -ter­jedés mai forradalmi idején az embernek szinte nincs is már energiája fejét felkapva akármit is mondani a „ha még nem tudná •,." prekon­cepcióiéitól cl mellett vagy ellen, máris zúdul rá az in­formációözön. Apropót a tömegkommunikáció a lég­könnyebben tud találni. A zuhatag-ismeretterjesztés­•ben a kritikai választóvíz pe­dig csakis a minőség lehet. A - rádió havi tudományom magazinja, Kerekes István Ha még nem tudná... című műsora látszólag e „TIT-sze­rű" áradat része. Legutóbbi, vasárnapi adását hallgatva azonban a feltételezés átér­tékelendő. Mondhatni, mind­össze egyetlen kritérium alapján. Ha még nem tudná, ki volt Kohéry gróf, ha még nem tudná, kinek tetszett az 1849-es, úgynevezett „oktro­jált" alkotmány, ha még nem tudná, pontosan mt okozta a száz év előtti szegedi árvizet — a magyarázatok hallgatá­sa közben nem tudtam sza­badulni ama felettébb meg­nyugtató érzéstől, hogy vég. re nem néznek teljesen hü­lyének. Nem magyarózzák meg Koháry gróf osztály­korlátait, nem mesélik el tö­vtről-hegyíre a szabadság­harc vezetőinek gyengeségeit és balfogásait (olykor idege­sítő daheroízálás formájá­ban), és nem adnak közhely­körképet a „mai Tisza-parti •metropolis" árvíz utáni fej­lődéséről, Egyszóval: mind­ehelyett a lényegről beszél­nek. értelmesen és a felvilá­gosítottat teljesen egyenran­gú félnek tekintve. És még valami: nem fogcsikorgató­nyikorgó, áltudományos mondathalmazokban bocsát­ják rendelkezésemre a tud­nivalókat, Hanem színesen, izgalmasan, érdekesen, sőt érdekfeszítően. Mondhatni, afféle heuréka-réosodálkozás élményt biztosítva, okosan és tapintatosan. Ügy, hogy a végén kedvem támad a nagy össznépi okítás túlbuzgó ko­rifeusainak odamondani: ha még nem tudná, nagyjából Ilyen lehet az igazi ismeret­terjesztés. D. L. Erkel-diákünnepek szegedi elődöntői • A közelgő Erkel-diákün­nepek előkészületei során hét Végén, szombaton és vasár­nap, az új Ifjúsági Házban rendezték meg Szeged kö­zépiskolai tanulóinak selej­tező előversengését a zenei, illetve a vers-prózamondás és diák6zínpgd kategóriák­ban. Eredmények. A Zenei kategóriákban a nem szakiskolák növendékei közül arany fokozatot nyert megosztva Szécsi István (Ságvári gimnázium) és Har­tung Ferenc (Radnóti gim­názium), ezüstöt Hell István (Tisza-parti gimnázium) és a Viski Péter—Sülé Katalin— Hetényl László trió (Déri Miksa szakközépiskola), bronzot Börcsök Gizella (Ságvári gimnázium) és a Boros Anikó—Hullmann Hel­ga kettős (Ságvári gimnázi­um). Külön rangsorolták a Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskola zenésznövendékeit. Arany­oklevelet nyert Zsigmond Zoltán, Puszta Erzsébet és Nagy Zsolt s szólóhangszer kategóriában, Koczkás Mag­dolna—D illmann Éva—Tör leli Gabriella, illetve Puszta Erzsébet—Pap Éva a kama­razene kategóriában. Ezüst oklevelet kapott a szólóhang szeresek közül Törteti Gab­riella, Dlllmann Éva éa Bá­lint János, valamint Velev­ezd Tamás—Firkó János— Roszkos Péter fúvóatriója Bronzoklevelesek: Pap Éva Szegszárdi Piroska, Ihracska Tibor, Rnazkoa Péter (a szó­lóhangszer kategóriában). Il­letve kamarazenében a Sza­bados Gá bor—Ihracska Ti bor—Muiadi József fúvóstrió A vers-prózamondók és diákszínpadok • vetélkedőjé­ben aranyoklevelet nyert Deák Zoltán (Tisza-parti gimnázium) és a Tisza-parti gimnázium diákszfnpada ezüstöt ntcsket Károly (Ti­sza-parti . gimnázium) és a Bebrits Vasútforgalml Szak­középiskola színiátszó"so­portja), bronzot Vass Zsu­zsanna (Tömörkény gimné­zium), illetve a 624. számú Szakmunkásképző Intézet színpada. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom