Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

Vasárnap, 1979. március 25. 3 Hazautazott az odesszai A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre Odesszából szovjet küldöttség érkezett megyénkbe N. K. Kiricsenkónak, az SZKP Központi Bizottsága tagja, az Ukrán KP Odessza területi bizottságának első titkára vezetésével. A küldöttség tegnap a fővárosban tartózkodott. Látogatást tettek a Parlamentben, majd dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter fogadta őket A budapesti program keretében az odesszai delegáció találkozott Győri Imrével, az MSZMP Központi Bizottsága titkárával is. Este a szovjet vendégek hazautaztak. A Keleti pályaudvaron Győri Imre. az MSZMP KB titkára, dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Perjési László, a megyei tanács elnöke, és más megyei vezetők búcsúztatták az odesszai vendégeket. N. K. törlésén!! nyilatkozata A delegáció elutazása előtt N. K. Kiricsenko nyilatkozott lapunk munkatársának. A többi között elmondotta: — őszinte szívvel és szeretettel köszöntöm Csongrád megye Odessza hős város és a testvéri Odessza megye valamennyi dolgozója nevében. Sok sikert kívánok a szocializmus epitésében. — Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a nagy jelentőségű történelmi évfordulón, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen részt vehettünk. — Delegációnk szántára a fegrnegkapóbb és megragadóbb az őszinte, meleg fogadtatás. szívélyesség, amelyben bennünket részesítettek, bárhol is jártunk Csongrád megyében. Nagyon jóleső éráén volt hallani az elismerő szavakat azoktól, akik az Odesszában asz elmúlt év őeaén megrendezésre került Csongrád megyei hét alkalmával nálunk jártak és réneaei voltak az ottani eseménysorozatnak. Valamenynyien elismeréssel szóltak az Odesszában látottakról, tapasztaltak róL — A mi legfontosabb, legalapvetőbb törekvésünk, a nestvéri kapcsolatok további elmélyítése. Én úgy gondolom, hogy baráti kapcsolatainknak tömeges jellege rendkívül lényen. Egyrészt megismerő, megismertető szerepe van, másrészt nagyon hasznon pihenés is. — Viszonylag rövid időt töltöttünk Csongrád megyében, de nem keveset, hanem nagyon sok hasznosat láttunk Megismerkedtünk Szeged testvérvárossal, megnéztük a város új sportcsarnokát, a most felavatott Ifjúsági Házat, tanulmányoztuk a vár06 kereskedelmi hálózatát, látogatást tettünk a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátnál, megnéztünk három termelőszövetkezetet és egy állami gazdaságot, és nagyon érdekes, hasznos tapasztalatokat szereztünk Különösen a sertés- és szarvasmarhatenyésztés módszerei és eredményei tetszettek nekünk, de a kertészeti üvegházak, a fóliás zöldségtermesztés eszközei. formái is. — A látottakon túlmenően nagyon hasznos tapasztalatcsere-beszélgetéseket folytattunk a megyei pártbizottság, a tanács, a szegedi pártbizottság vezetőivel. Valamenynyi tanácskozásunkon a fő gondolat az volt. hogy baráti együttműködésünket minél konkrétabb tapasztalatcserékkél erősítsük. — Nagyon felemelő érzés volt számunkra, hogy részt vehettünk két helyen is. Szegeden és Hódmezővásárhelyen a Tanácsköztársasági emlékművek megkoszorúzásán. Nagyon örültünk, hogy a testvéri magyar elvtársakkal együtt lehettünk a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából Szegeden rendezett ünnepségen. Megkapott bennünket a díszünnepség politikai hangulata. — Delegációnk nevében elmondhatom, valamennyien örülünk annak, hogy a Csongrád megyei elvtársak újabb és újabb javaslatokkal igyekeznek elősegíteni a két testvérmegye barátságának további elmélyítését, őszintén törekszenek baráti együttműködésünk kiszélesítésére Abban a reményben, hogy ezek a tervek megvalósulnak, szeretnénk megköszönni az együttműködést a megyei pártbizottságnak, a megyei tanácsnak. S azoknak az elvtársaknak is. akikkel találkoztunk az őszinte, szívélyes, meleg baráti fogadtatást.. Erre válaszul azt mondhatjuk, hogy mi is nagy szeretettel várjuk és fogadjuk Odesszában a testvérmegye, a testvérváros dolgozóit, küldötteit — Mi mindig tanulunk vezetőinktől, Leonyid Iljics Brezsnyev és Kádár János elvtársaktól, tőlük tanuljuk azt is, hogyan kell népeink, országaink közötti barátságot ápolni. Ez a barátság segít bennünket abban, hogy jobban, eredményesebben dolgozzunk, népeink jobban éljenek. Javuljanak népeink életviszonyai. A mi testvéri barátságunkkal is hozzájárulunk a béke. a szocializmus erősítéséhez — fejezte be nyilatkozatát N. K Kiricsenka. Kinek az érdeke? Bundák, külföldre, kabátok belföldre S

okáig — lehet, hogy kissé naivan — azt hittük, hogy a szocializmusban lassanként föloldódnak az érdekkülönbségek, fokozatosan megszűnnek az emberek és csoportok közötti érdekellentétek, s az emberi cselekvéseket, a csoportok tevékenységét alapvetően az össztársadalmi érdekek fogják befolyásolni és alakítani. Kétségtelen, hogy társadalmi fejlődésünk ebben az irányban hat, ám az is egyre világosabban körvonalazódik a számunkra. hogy az egyéni és csoportérdekek ma is jelentős szerepet töltenek be társadalmunkban. S e felismerés már csak azért is fontos, mert ha tagadnánk e perifériális érdekek létezését és hatását, önmagunk számára tennénk lehetetlenné hatásmechanizmusuk megismerését, föltárását, végső soron azt, hogy ezen érdekeket számításba véve. objektív tényezőként ismerve őket, bekalkuláljuk azokat társadalmi döntéseinkbe. hogy az össztársadalmi foh-amatok végül éppen az érdekkülönbségek hatására is az optimálisát megközelítő irányba fejlődjenek. Mindenképpen hasznos volt tehát a Tói-, ismerés, s az is. hogy társadalmi életünk gyakorlatában mindinkább számolunk ezeknek az érdekkülönbségeknek a jelenlétével és hatásával. Éppen ennek a feltáró folyamatnak az eredményeképpen esett nálunk egy időben annyiszor szó á társadalmi és csoportérdek viszonyáról, arról, hogy a társadalom érdeke mindig elsőbbséget kell, hogy élvezzen. Ezt az elsőbbséget — amennyire lehetséges — mindenképpen igyekszik is biztosítani a társadalom. Ezt szolgálja szabályzórendszerünk, s ugyanerre valók a szükség esetén ma már inkább csak kényszerből hozott adminisztratív intézkedések is. Ám maga a tény, hogy adminisztratív intézkedésekre még mindig viszonylag gyakorta szükség van. jelzi, hogy a legtökéletesebb szabályozórendszer sem váltja meg önmagában a világot. Nem képes rá. ha az emberi föltételek nincsenek kellő módon biztosítva. S hogy mik lehetnek ezek a föltételek? Talán nem is annyira az össztársadalmi érdek helyes fölismerése (hiszen ez, tételezzük föl. nagyjából mindenhol végbemegy), hanem az igazi, a valós egyéni és csoportérdekek megismerése. Az embernek sokszor az az érzése, sok rossz, társadalmi céljainkra káros, azok elérését lassító, nehezíti döntésre, „kijárásra" azért kerül sor. mert egyének és csoportok hamisan mérik föl saját érdekeiket, s vélt érdekeik alapján inkább szembekerülnek az össztársadalmi érdekekkel, mint azt va' lós és közvetlen érdekeik indokolnák. Sokat beszéltünk egy időben a csoportérdekekről. Tettük ezt anélkül, hogy közelebbről is megnéztük volna, kinek is érdeke voltaképpen az a sokat emlegetett csoportérdek. Valóban a csoportnak, vagy csak egyes vezetőinek? A Pénzügyminisztérium egyik vezető munkatársa sajtótájékoztatóján hosszan idézte egyik cipőipari nagyvállalatunk példáját. Az igazgató, aki különben nagyon jó szakember, úgy látta, hogy üdvözítő út lenne a számára és vállalata számára, ha több ezer főt foglalkoztató nagyvállalattá fejlődnének. Pénzügyi szakemberek ugyan nyíltan hangot adtak kétségeiknek (honnan veax elegendő, jól képzett szakembert, hogyan biztosítja majd a piac által inkább keresett kis szériák gyártását, s egyáltalán, a megfelelő piacot?), ám ellenállásukkal nem sokat értek el. Az igazgató végül is vállalaton belül, no meg kívül is, megkapta a szükséges támogatásokat, s megszületett a nagyvállalat, amely — bár ne igazolódott volna véleményünk (teszik hozzá a pénzügyesek) — csődtömeg lett, több tucat millió forint kárt okozva. Sajnos, nem ez az egyetlen eset. amikor egyéni (hiszen valóban nagy dolog egy nagyvállalat vezetőjének lenni!) vagy csoportérdekek ellene hatnak az össztársadalmi érdekeknek, s hamarosan súlyos- milliókban mérhető károkat okoznak. S az ilyen károknak — a dolgok természetéből következően — végül nemcsak a népgazdaság a szenvedő alanya, hanem megsínylik azok is, akik okozzák. Hogy másról ne is beszéljünk, ha rosszul megy egv vállalat. igencsak korlátozottak a bérfejlesztési lehetőségek, s ez előbb-utóbb arra vezet, hogy gépek tucatjai állnak majd ember híján. mert a dolgozók lassanként elhagyják az ilyen helyeket. És ilyenkor már kérdés, hogy a látszólagos egyéni vagy csoportérdek érdek-e egyáltalán. Vagy ha igen, kinek az érdeke? Azt hiszem, hogy amikor érdekekről beszélünk. szinte mindig anyagi érdekekre gondolunk, arra, hogy ki, hogyan jár jobban anyagilag. Pedig ez az. egyszerűsítés mindenképpen vakvágányra vezet. Bonyolultabb ennél a dolog Manapság — mivelhogy az anyagi érdekeltségnek megvannak a maga korlátai — sokszor előtérbe kerül a presztízsérdekeltség, az anyagi szerzés vágya helyett az „erkölcsi" megnagyobbodás szándéka. S ez sokszor veszélyesebb, társadalmilag károsabb, mint az anyagiakra való törekvés, amely — tekintettel a szigorú szabályokra, ellenőrizhetőségre — jóval több racionális, a társadalom számára is hasznos indítékot és eredményt tartalmaz, mint a kevésbé áttekinthető és kordában tartható presztízsérdekeltség. M

indenképpen hasznos mindezt tudatosítani magunkban Hiszen folyamatban vannak, elindulnak jelentős változások a gazdasági életben. • egyre többet hallani: „igazuk van a központi felméréseknek, megállapításoknak és célkitűzéseknek úgy általában, országosan, csak éppen a mi helyzetünk azért speciális, és külön elbírálást követel." S emögött sokszor az húzódik meg, hogy egy kisebb, de jóval gazdaságosabb modell megteremtése átmeneti gondokat okozhat, amit nem akarunk vállalni, s az is. hogy egy nagy méretekben tehetetlenkedó. az extenzív fejlődés eredményeként kialakult szervezet még mindig több tekintélyt kölcsönöz vezetőinek, mint egy kisebb, de jóval hatékonyabb szervezet. Hasznos, ha mindezt átgondoljuk. Hasznos, már csak azért is. hogy az össztársadalmi törekvésekkel szembenálló, a kivételes elbánás igényével föllépő helyi érdekek legalább „alulról" és „belülről" ne részesüljenek érdemtelen támogatásban. E!hhez azonban mindig föl kellene tennünk « kérdést: kinek az érdeke?... Szávay István Újoncok esküje Exportra készülő pézsmabunda A Szegedi Szűcsipari Szövetkezet külföldi vásárlói szívesen fizetnek a szőrmebundákért. Tavaly 9,2 millió Növekvő kereskedelmi forgalom A korábbiaktól eltérően az idén a rövid február mozgalmasabb volt a kereskedelemben, mint a hosszabb január. A két hónapban együttesen 9,8 százalékkal növekedett a forgalom úgy, hogy a januárban 6.5, februárban pedig 13 százalékkal emelkedett A kiskereskedelem öszszesen 40.8 milliárd forint értékű árut adott el. Januárban 19.2 februárban 21.6 milliárd forintért vásárolt a lakosság "élelmiszereket és iparcikkeket. A Belkereskedelmi Minisztérium most közzétett áruforgalmi jelentéséből az is kitűnik, hogy az élelmiszer-kereskedelem az átlagosnak megfelelően fejlődött. Az iparcikkforgalom 9,8 százalékkal növekedett. Kiugró eredményt ért el a ruházati ke-eskedelem, amelynek nagy forgalma elsősorban a téli vásárnak a tavalyitól eltérő időpontjával függ össze. (MTI) forintnyi értékben vásároltak szőrmekabátot a szövetkezettől. A pézsma és a hörcsög szőréből készült bundák nagy részét a nyugatnémet, svéd és a francia piacokon adják eL Ugyanide kerülnek, kisebb mennyiségben, a nutriabundák is. A szőrmebundáfcből idén 2 millió forint értékben szeretnének többet eladni, mint tavaly. Jó ajánlólevél lehet az április 25-én nyitó frankfurti világkiállítás, ahol, mint a szövetkezetnél elmondták, kedvező körülmények között körülbelül 2 milliós üzletet köthetnek. Hazai boltjainkban az ifjúsági irhabundájukat láthatjuk a szőrmés kabátok közül. Bőrkabátjaik 20 millió forintnyi értékben kerülnek üzleteinkbe. Keresett árucikkük a tűzött zsebes „szaíari". típusú félkabát. Megkapáan szép ünnepsé1 get tartottak tegnap, szombaton délben Szegeden, a honvéd helyőrségben. Az egy hónapja bevonult sorkatonák ünnepélyes csapatgyűlésen a szülők, hozzátartozók, barátok, a párt-, állami és társadalmi szervek képviselőinek jelenlétében a csapatzászló előtt esküt tettek. Azt Ígérték, hogy a Magyar Népköztársaság hűséges katonái lesznek. Topor István alezredes köszöntötté az esküt tevőket, a vendégeket. 'Kiemelte, hogy a katonai eskü egész életén át kötelez a szocialista haza iránti hűségre. Az eskünek tanúi a dolgos szülők, hozzátartozók. Az eskü megtartását nemcsak elvárják, hanem számon is kérik. Az ünnepélyes eskü után a katonákat Sturcz Márton j mérnök-alezredes, helyőnségparajKsnok is köszöntötte. A vendégek nevében Cseh Terelte, a KISZ városi bizottságának képviseletében szólt az esküt tett katonákhoz. Végül az esküt tett honvédek díszmenet be* vonultak el a csapatzászló, parancsnokaik és a hozzátartozók előtt. A szülők ezután fiaik parancsnokaival találkoztak, s a bevonulók életéről, kiképzési eredményeiről beszélgettek. Az újoncok délután hozzátartozóikkal töltötték az időt Tudományos diákkörök Befejezte munkáját a tudományos diákkörök 14. országos konferenciájának társadalomtudományi szekciója. A háromnapos tanácskozáson mintegy húsz felsőoktatási intézményből 250 pályamunkát mutattak be, s védtek meg a részt vevő diákok. A pályamunkák nagy száma és színvonala bizonyította, hogy az egyetemek és a főiskolák diákjai körében megnövekedett az érdeklődés a tudományos kutatás iránt Magyarszakszervezeti A Gáspár Sándor főtitkár vezette magyar szakszervezeti küldöttség, amely március 18—24-e között a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívására hivatalos baráti látogatáson a Szovjetunióban tárgyalt, szombaton hazaérkezett szovjet megállapodás Gáspár Sándor és Alekszej Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke megállapodást írtak alá Moszkvában a két ország szakszervezetei közötti együttműködés továbbfejlesztéséről, a kapcsolatok bő víté6éről. I t