Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

m MAGAZIN " Magyar írók a forradalomban Sorozatunkban a legjelentősebb XX. századi klasszikusainknak az 1918—19-os magyarországi forradalmakban betöltött szerepét villantjuk fel, egy-egy művükkel és rövid tanulmánnyal. Juhász Gyula A munkásotthon homlokára Ki itt belépsz, templomba lépsz be. Szentség a munka és erő, Ez a jövő nagy nemzedéke, Embert egekbe emelő, A munka, a rend és a béke. Az életünknek lelke ő, Csak az bitang és az hazátlan, Ki here módra él magában! Kit itt belépsz, jövőbe lépsz be, Mely millióknak ád jogot Vérért, verítékért cserébe, Hogy legyenek mind boldogok! Hogy a gyalázott Ember képe Ragyogjon, mint a nap lobog! S a munka ne legyen robot csak, De himnusza a dolgozóknak! Kl Ht belépsz, hozd el magaddal Piros zászlónak a reményt, Ki itt kimégysz, vidd diadallal A mély hitet, vidd szerteszét! Dolgozni föl mind, lankadatlan, Amíg az élet fénye ég! Hirdessük: itt nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkás! FELEDT GYULA RAJZA „Piros zászlónak a reményt" 1918. február 1-én újabb csapás érte a betegségtől gyötört, kudarcoktól sújtott Juhász Gyulát: a Vallás- és Közoktatási Minisztérium beszüntette tanári fizetésének folyósítását. A költő, ki az előző évben hosszú ideig kezedtette magát az idegklinikán, s most épp hogy csak lábadozik, arra kényszerül, hogy íróként, újságíróként keresse meg kenyerét. Mégsem az anyagi szorítás magyarázza elsősorban Juhász verstermő kedvének es publicisztikájának fölívelését. Az Októberi Forradalom győzelme, a legutóbbi hónapok hírei mdnd jobban éltetik a reményt: most már hamarosan vége kell legyen a négy éve öldöklő háborúnak; s a forradalomvárás is egyre tüzesebb a lelkekben. Juhász Gyula hittel és váratlan energiával veti magát a küzdelmekbe, s a temérdek munka szinte többet ér az orvosságoknál: betegségéről elfeledkezve Írja verseit, új világot áhító-sürgető cikkeit a szegedi lapokba. Forradalmi reménykedésének legszebb és legismertebb dokumentuma a Magyar nyár 1918 című költemény, amelyhez cikkek sora csatlakozik. 1918 tavaszától 1919 nyaráig — a várakozástól a bukásig — tart a lázas forradalmi tevékenység időszaka Juhász Gyulánál; munkásságával ekkor előtte Jár a haladó magyar irodalom legjobbjainak is. Az életmű egészében is oly jelentős időszakot Péter László, Szeged irodalomtörténetének tudós kutatója önálló kötetben dolgozta föl. Juhász Gyula a forradalmakban címmel Az 1965-ben megjelent monográfia bizonyság arra, hogy a költő gondolkodásmódja, világlátása hónapról hónapra fejlődött, gazdagodott, árnyalódott, s a Tanácsköztársaság idején — nem tévedések és fenntartások nélkül ugyan — eljutott a forradalmi gondolat, a proletárhatalom igenléséig. Ezúttal csupán néhány mozzanatot emelünk ki Juhász fáradhatatlan munkásságából, jelezve az utat és irányt, ahogyan A Munkásotthon homlokára című — szintén a legkiemelkedőbbek közé tartozó — verséig érkezett Juhász Gyula 1918 novemberének végén, a gzabad Lyceum megnyitó előadásán Petőfi és a forradalom címmel tartott előadást; 1919. újév napján tartott előadásának pedig már ezt adta címül: Petőfi és a kommunizmus. Ez utóbbi a nem sokkal korábban indult politikai, társadalmi és irodalmi folyóirat, a szegedi Tűz második irodalmi estjének műsorába illeszkedett Juhász — többek között Oláh Gábor, Schöpflin Aladár, Blbó Lajos mellett — a lap szorgalmas cikkírói közé tartozott Petőfi öröksége és költészete természetes módon igen fontos része volt a polgári demokratikus és különösen a proletárforradalom időszakának. Számos verse jelent meg falragaszokon, versek és cikkek sora idézte szellemét, sorait példaérvénnyel idézték a forradalmak fiatal, alakuló irodalmának lelkes poétái. Juhász Gyula már a 48-as hagyományt lankadatlanul ápoló családban, gyerekként lett Petőfirajongó —, s nyilvánvaló, hogy a Petőfi iránti elmélyült szeretete, .a költő verseinek átélése is jelentékenyen segítette a forradalomhoz való közeledésében. Cikkel, emlékbeszéddel búcsúzott 1919 januárjában és februárjában Juhász az alig pár napja elhunyt költőtársától, Ady Endrétől. Az egykori piarista diák, kl világi tanárként oktatott is piarista gimnáziumban, a kegyesrendiek szegedi iskolájának önképzőkörében is tartott előadást AdyróL. Ady és Juhász viszonya, kapcsolata nem volt ellentmondásoktól, viszályoktól mentes, de a költő nagyságát Juhász az elsők közt látta, értette meg, s Ady forradalmisága is hozzájárulhatott világképiének alakulásához. A Tanácsköztársaság kikiáltásának híre március 22-én jutott el Szegedre, s három nappal később Juhász Gyula már közzé is teszi egyik legfontosabb publicisztikai írását, a Forradalmi Kis Kátét. A Káté 15 pontja aláírás nélkül jelent meg a Délmagyarország első oldalán — Péter László tartalmi és stilisztikai jegyek alapiján valószínűsítette Juhász szerzőségét. „Milyen a magyarországi proletárdiktatúra?" — teszi fel a kérdést az 5. pont. „A magyarországi proietárdi ktatúra békés, vértelen, és végső győzelme minden lehetőségével biztató önvédelmi intézkedése a magyar dolgozók összességének, amely a történelem szükségszerű következménye és logikusan kapcsolódik bele abba a diadalmas világforradalomba, amely Európa keletéről 1917 tavaszán elindult, és amelyhez fogható eseménye az emberiségnek nem volt eddig a kereszténység elterjedése óta" — hangzik a felelet. Valóban jellemző itt Juhászra a kereszténység és kommunizmus összevetése, a békeszeretet és -féltés, a világforradalom üdvözlése. A Káté utolsó pontja a forradalom jelszavát adja meg: „Rend, munka, fegyelem és kitartás a végső győzelemig, amely az emberiség legnagyobb szabadságharcát befejezi, s ezzel megszüntet minden külső és belső szolgaságot és elnyomatást. Éljen a proletárok világforradalma !' A forradalmi proletariátus megmozdulása lehetett volna Szegeden a május 1-i felvonulás, erre azonban a francia katonaság megszállta városban már nem kerülhetett sor. A Tanácsköztársaság az országban hősiesen tartotta magát, Szegeden azonban májustól már az ellenforradalom az úr. A felvonulás helyett a Berlini körúton épített, egyemeletes Munkásotthon avatásával ünnepel május 1-én a proletariátus. A munka és a munkások otthonát, „a jövő nagy menedékét" július 15-én újra, új ünnepséggel nyitjáik meg, s itt már elhangzik az ugyanazon a napion újságban is kinyomtatott Juhász Gyula-vers, A Munkásotthon homlokára. „A munka, a rend és a béke" — írja a költő, s szavai mintha csak a Káté utolsó pontját ismételnék: a forradalom jelszagát a forradalom bukása után is. „Ki itt belépsz, hozd el magaddal Piros zászlónak a reményt" — ez annak a poétának a hitvallása, aki a munkásosztály érdekeivel és világtörténelmi hivatásával végképpen azonosult, s aki — noha az elkövetkező esztendőkben mind sötétebb pesszimizmusba zuhant — soha nem tagadta meg a forradalmak alatti tetteit és nézeteit Aki — törvényszerűen és jelképesen — a legnagyobb magyar proletárköltőnek, az induló fiatal József Attilának nyújt kezet. TARJÁN TAMÁS 10 Szerda, 1979. március 21; Az Itáliai levelek-ből Perui interjú Károlyi Mihállyal 1920 végén fiatal pierui újságíró kért találkozót az akkor Itáliában élő Károlyi MihálytóL Az újságíró 1919-ben érkezett Európába, a pierui kormány ösztöndíjával. Azokhoz a ;,veszél>es" fiatalokhoz tartozott akiktől Leguia-diktátor igyekezett megszabadulni. Ennek legíájdalommentesebb módja az európai ösztöndíj volt. A beszélgetés alapján készült cikk a limai El Tiempo című újságban jelent meg 1921 márciusában. Az idők során azonban nemcsak Károlyi Mihály vált nemzetközileg ismertté, hanem az interjút készítő fiatal újságíró is. Jósé Carlos Mariátegui készítette ugyanis e riportot aki a latin-amerikai kommunista mozgalom legkiemelkedőbb teoretikusainak egyike, a perui kommunista piárt megalakítója és első főtitkára lett Mariáteguit a Károlyival folytatott beszélgetés is ösztönözte, hogy Magyarországra utazzék, s személyesen győződjön meg a Horthy-terror tényeirőL Erről Limába visszatérve. 1923-ban előadásban számolt be a Népi Egyetemen. A Károlyi Mihállyal készített interjú, mely magyarul első ízben most a Délmagyarország hasábjain jelenik meg. Mariátegui összes műveinek Itáliai levelek című kötetében kapott helyet. íme a beszélgetés alapján készített perui újságcikk: A bolsevikként kiutasított Károlyi gróf Gróf Károlyi Mihályt. Magyarország volt elnökét aki egy idő óta Firenzében tartózkodott az olasz kormány jónak látta kiutasítani az országból. Károlyi szerint azért hogy a toszkánai spagettin kívül megízleltessék vele a „száműzetés keserű kenyerét". A rendőrség szerint ugyanis az olasz kommunistákkal konspirált és szövetkezett az ailam biztonsága ellen. Károlyi gróf kiutasítása a firenzei fasiszták elleni kemény kommunista reagálást követte, és azt, hogy „felfedeztek" és bejelentettek egy kiterjedt kommunista összeesküvést Toszkánában, amelybe, a kormány szűkszavú információja szerint, úgy tűnik, Károlyi gróf is belekeveredett. Károlyi gróf, ártatlanságára hivatkozva hevesen tiltakozott* és a közvélemény jó része is túlzottnak tartotta a rendőrség vele kapcsolatos gyanúját és vádjait De a kormány vádolt és álláspontját fenntartotta. S miután áttette a határon illusztris vendégét megtagadta .döntésének felülvizsgálatát. Jól emlékezhetünk rá, hogy ez az illusztris Károlyi gróf két év óta világhíres személyiség. Az Osztrák—Magyar Birodalom szétbomlása a Magyar Köztársaság elnökévé tette őt Nem ismeretlen és parvenü köztársasági. Éppen ellenkezőleg, a monarchia egyik hírneves ellenfele, nagy forradalmi múlttal rendelkező hazafi volt. Nem tudott a magyar kormányban megmaradni. Egyebek között bizarr forradalmi lelkülete miatt, mely a győztes és mindenható Antanttal szembeni ellenállásra sarkallta. Inkább átadta a hatalmat Kun Bélának, a híres kommunista vezérnek. Ettől az időtől kezdve nem szerepelt az európai hírekben; egészen máig — amikor az olasz rendőrség kiásta nevét, és úiságcikkek foglalkoztak személvével — szinte senki sem foglalkozott személyével. Firenzében élt, Machiavelli, Dante, Geronlmo Savonarola páter gyönyörű városában. egy idős protestáns puritán angol nővel. Három hónappal ezelőtt lehetőségem volt őt megismerni. A napi lanok a magyar nolitikai helyzetről készült különböző riDortokkal, melyeknek aktualitást a Kun Béla-rendszer négy népbiztosának halálra ítélése adott felfedték inkognitóját. Ezért fordult felé a firenzei érdeklődés, s fordult az én kóbor, idegen kjváncsisáeom is feléje. A gróf egv kozmonolita és turisztikai jellegű környezetben levő panzióban élt. Éléte a külföldi kispolgár életének derűs külsőségeit mutatta, aki élvezi a •oszkán égboltot, a képtárakat és a Chianti-bort. Sovány, magas, beteees és csúnya, don quijotei külsőt mutatott, mely nagvon illett egy olvan szimpatikus ember személviségéhez, aki megtagadta származását, aki elhngv1a előkelő pátriáiét, heraldikus pozícióját, vállalva a kisemmizettek. szegények, a plebejusok keresztesháborúját. Velem elsősorban a magyar politikáról beszélgetett Beszélt nekem a négy halálra ítélt népbiztos személyiségéről. kiknek sorsa Európában mély együttérzést keltett. Elmondta, hogy a magyar reakció a legbrutálisabb, legvéresebb, legkülönösebb a leakció minden változata közül. Horthy admirálist, a magyar régens t úgy jellemezte, mint barbár és középkori gondolkodású kormányzót Aztán áttértünk az európai politika általános témáira. A grófot aggasztotta az Osztrák— Magyar Monarchia restaurációjának veszélye. Kiemelte, hogy az Antant-kormányokban növekednek a reakciós tendenciák. Attól félt, hogy a szövetségesek politikája Közép-Európában és a Balkánon háborúhoz vezet a koldus, sok vért vesztett és éhező államok között. Aztán kinyilvánította szilárd szocialista meggyőződését, de nem kívánta meghatározni a maga pozícióját a szocializmuson belül. Nem kívánta pontosan meghatározni. vajon bolsevik vagy mensevik, és hogy az új Második Internacionálé híve-e. Állhatatosan faggatam erről, de Károlyi elkerülte a választ. Következésképpen úgy vélem, hogy a maximalizmussal szimpatizált. Ha minimalista, úgy sietett volna ezt mindenki számára kinyilvánítani, mert egy antibolsevista nyilatkozat hasznosnak bizonyult volna Itáliai tartózkodása szempontjából. Nem vagyok meggyőződve arról. hogy Károlyi gróf Itáliában konspirált. Lehet, hogy a rendőrség tévedett, lehet, hogv nem. Viszont Igenis meggyőződésem, hogy a maxlmalizmus felé ha»bk. A gróf kétségkívül bolsevik. Es ha nem az. hát annak tűnik. Clyan az élettörténete, lelkivilága. mentalitása, érdeklődése, nemzetisége, híre és külseje. • Eddig a Cikk. Filológiai munkával könnyen rá lehetne mutatni arra. hogy a Mariátegui információi közül melyik igénvei némi korrekciót. A Károlvi Mihályról készült portré azonban plasztikus, reális, s nem kétséges. a „bolsevik gróffal" szimpatizáló. eleven pillanatkép. ANDERLE ADAM