Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-07 / 31. szám

Csütörtök, 1979. február 8. 5 ti könwhóaap megnyitója Acs S. Sándor felvétele Sok érdekes, értékes szakkönyvet kínál az idei mező­gazdasági könyvhónap. A kiadók erre az alkalomra 42 művet, 600 ezer példányban jelentettek meg. Jutott belőle bőven szűkebb pátriánkba is. A Csongrád megyei mező­gazdasági könyvhónapot tegnap nyitották meg Üllésen. A Déryné művelődési házban tartott ünnepélyes megnyitón Tóth Béla iró, a Somogyi-könyvtár igazgatója mondott be­szédet. Dr. Zilai János, a Budapesti Kertészeti Egyetem do­cense a homoki szőlőtermesztésről és a termés javításáról tartott előadást. Ezt követően dr. Tóth Mihály megyei fő­kertész Csongrád megye szőlőtermesztéséről tájékoztatta a megnyitó résztvevőit. Gálaest az Erkel Színházban A gyermekek javára A nemzetközi gyermekév alkalmából az Állami Ifjú­sági Bizottság, a Kulturális Minisztérium és a Magyar Televízió február 7-én Rá­laestet rendez az Erkel Szín­házban. A csaknem három­órás műsorban — amelyet egyenes adásban közvetít a televízió — prózai és éne­kes színészek, operaéneke­sek, balettművészek, komoly és könnyűzenei együttesek, színházi és zenei életünk kiváló képviselői lépnek fel, társadalmi munkában, köz­tük Bessenyei Ferenc, Dar­vas Iván, Dózsa Imre. Gábor Miklós. Gobbi Hilda, Huszti Péter, Orosz Adél, Psota Irén, Ránki Dezső. Ruttkai Éva és Tátrai Vilmos Kos­suth-díjas művészek. A gá­laest teljes bevételét a gyer­mekszolidaritási alap javára fordítják. Évzárás és kezdés Babérok, ősszel Egy nyugdíjas zenetanár emlékirataiból Rágódtam jó darabig, hová tegyem a nyugdíjas zeneta­nár kitüntetését, mit tartsak felőle. Távolról sem azért, mintha érdemtelenül kapta volna, ellenkezőleg. Rászol­gált munkával, tisztességgel, netán a kelleténél vagy el­várhatónál is több munká­val, tisztességgel, s éppen ez a körülmény, az évek múl­tával mind nyomasztóbbá nehezülő terhek fölvállalá­sának többlete, a vállalás kényszere késztet tűnődésre. Mi minden történhetett ad­dig (azért, amiatt, annak el­lenéi-e), míg Perényi Pál he­gedűművész, negyvenkétéves szegedi pedagógiai és zene­ifari szolgálat után, a rend­kívül szerény nyugdíj elől, hatvannégy éves korában ke­resett s kapott Békésen ál­lást magának, hajlott korá­val dacolva hetente vonato­zott-buszozott átszállásokkal oda, mert szükség volt mun­kájára, s mivel kellett, ön­szorgalomból új hangszeren (furulyán) tanult meg ját­szani, hogy a hegedű és brá­csa mellett azt is taníthas­sa: hetvennégy évesen most vonult nyugállományba, né­melyest rendezettebb anya­giakkal, s a békési zeneis­kola karakán igazgatójának jóvoltából immár a Minisz­tertanácsnak Kiváló munká­ját elismerő oklevelével. E „késő őszön" jött babérok szerint tehát Perényi Pál — legalábbis hatvannégy éves korától hetvennégy éves ko­ráig — kiváló pedagógus volt Békésen. Azóta pedig nyug­díjasként óraadó Szegeden, egykori munkahelyén, a Tá­bor utcai zeneiskolában (új hangszerével, a furulyával), mely intézmény igazgatója telefonhoz nyúlt maga is, biztatott, noszogatott, írjak az öregről, ha valaki, ő iga­zán megérdemelné. A hegedűjátékot is meg­kóstoló Vaszy Viktor osz­tálytársa volt a zeneakadé­mián, meg a hangszerével világhírnévre jutott Gertler Endre, a korábbi évfolyamo­kon Szigeti József, Vecsey Ferenc — Ilyen pályatársak szellemi környezetében sze­rezte diplomáját 1925-ben, Hubay Jenő igazgató aláírá­sával hitelesítve. Nyomban Szegedre került. Király-Kő­nig Péter hozta a városi ze­neiskolához, itt tanított, ját­szott a Figedy-Fichtner ve­zette filharmóniai zenekar­ban az úgynevezett Szegedi­vonósnégyesben (Baktai Mi­hállyal, Szirányi Lászlóval, Telbisz Zoltánnal) a hábo­rúig, pontosabban a neki sen? elkerülhető bevonulásig. Katonaság, hadifogság. Negyvenhat őszén keveredett haza, s az országban első­ként talpra állt szegedi szín­ház zenekarához szegődött brácslstának. („Soha olyan jó együttese nem volt a város­nak, mint az a hatvannyolc tagú szimfonikus zenekar. Többen Kolozsvárról meg a fővárosból szerződtek, mást ne mondjak, ezt a létszámot azóta sem sikerült elérni. Majd valamennyünk fölső­fokú végzettséggel rendelke­zett. ami manapság tudva­levően oly ritka egy vidéki zenekarnál, mint a fehér hol­ló. Sajnos, nem tartott so­káig,") Nem, hiszen egyetlen tollvonással megszűntté nyil­vánították az operát. Szélnek eresztették a muzsikusokat, alig nyolcan maradtak: Pe­rényi Pál Kecskemétre ment pedagógusnak. Zucker Hilda csalogatta vissza 1952 őszén, hogy a konzervatóriumról le­választották a zeneiskolát, s került Perényi Pál a Tábor utcai tantestületbe majd másfél évtizedre, s termé­szetesen az újjáalakult ope­ra zenekarába Paulusz Ele­mér, Rubányi Vilmos, Vaszy Viktor keze alá, mélyhege­dű-szólamvezetőnek. Hatvan­Diákírók és -költők pályázata Csaknem 200 pályamunkát küldtek be a fiatalok a KISZ Központi Bizottsága, az Ok­tatási, a Kulturális és a Munkaügyi Minisztérium, valamint az Állami Ifiusági Bizottság által kiírt orszá­gos diákíró és diákköltő pá­lyázatra. A beküldött ver­seket, novellákat, riportokat és kritikákat ezekben a he­tekben szakemberek bírál­ják felül, és a legjobb írások szerzőit meghívják az ápri­lis közepén Sárvárott sorra kerülő országos diákíró és diákköltő találkozóra. három éves korában köszön­ték meg szolgálatait. Előbb a zenekarnál, aztán a zene­iskolában. S bár maga úgy érezte, akadna tennivaló itt még, a zenei intézményeinek bőségével büszke városban (muzsikus pályán egyébként sem mérvadó az életkor, annyi a példa, fölösleges elősorolni), a város mégsem tartott rá igényt, vette a sá­torfáját, odébbállt vagy száz kilométerrel. A lakásban szolid rendet­lenség, a gázszerelők hagyta nyomok eltakarítása zajiik. Elhúzódom az asztal sarká­hoz, Pali bácsi egy fotelben gubbaszt. Nehezére esik be­szélnie az utolsó évtizedről, nem ls igen firtatom, bár szeretném. Hatvan fölött mégiscsak cudar lehetett új életmódot kezdeni, pontosan nem tudom, sejtem inkább, méltánytalanul bántak vele. Ha makacson ragaszkodunk a tényekhez, és sebtében ki­számítjuk: több mint félszá­zados pedagógiai munkássá­gával bő másfél ezer növen­déket bocsátott szárnyára — köztük Konrád Györgyöt, a Tátrai-vonósnégyesből, Bak­tai Mihályt, az ÁHZ-ből, akikkel sokáig tartott szemé­lyi kapcsolatokat is —, alig hiszem, hogy kivételes gaz­dagságú tapasztalataira ne lenne, ne lett volna semmi szükség, amikor régóta aszá­lyos évek járnak a vonósok­nál. (Strém Kálmán fölkér­dezte, hol vannak a magyar vonósok. Hozzátehetnénk, hol a vonósoktatók?) Perényi Pál lassacskán hír­mondója az egykori generá­ciónak, mely megalapozta Szeged zenei életét, s ahon­nan Belle Ferenc, Szatmári Géza a közelmúltban, Szarka László a napokban távozott; Markó Leó ugyan aktív köz­művelődési tevékenységet folytat, de Gábor Arnoldné régóta nincs az élők sorában, hogy nevet csak néhányat említsünk. S f>árhogy ódzko­dom a közhelyektől, Illik idefirkantani: minden kultú­ra arról ismerszik, miként ápolja hagyományait, meny­nyire képes becsülni hagyo­mányainak őrzőit, hordozóit. Gyanítom, e kötelező figyel­messég dolgában sincs mife­lénk minden a legnagyobb rendben... Nikolénvl István Jelentős szervezeti, politi­kai eseménysorozat kezdő­dött ezekben a napokban a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség életében. Immár ötö­dik esztendeje hívják össze február elseje és május 15-e között a KlSZ-alapszerve­zetek az értékelő, vezetősé­get választó, az akcióprog­ramot elfogadó és az egyéni vállalásokat közösségi meg­bízatásokká emelő taggyűlé­seket. Ebben az időszakban 26 ezer alapszervezet mint­egy 800 ezer KISZ-fiatalja ad számot egymásnak az el­múlt év tetteiről, a tervek, a programok megvalósulásá­ról. Értékelik egymás mun­káját, s döntenek arról, hogy kik kaphatnak az elkövet­kezendő mozgalmi évre ér­vényes tagsági igazolványt. Érdemes kissé elidőzni a taggyűlések egyik fontos mozzanatánál, az egyéni vállalások értékelésénél. Nyílt plénum előtt ugyanis Ilyenkor derül fény arra: ki mit tett (avagy mit nem tett) a közös kalapba? A va­lósághű mérlegelés kölcsö­nös felelősséget ró vezetők­re és KISZ-tagokra egy­aránt. A fiatalok jó értelem­ben vett szabadszájúsága, őszinte megnyilatkozásaik kritikus-önkritikus mivolta sok esetben nehéz választás elé állítja a közösséget. Ki menjen, ki maradjon? Ez­zel kapcsolatosan évről évre visszatérő gond a bizalom és a megalkuvás. Példákkal le­hetne bizonyítani, hogy el­hamarkodott ítéletek, szub­jektív „túlkapások" miatt olyan tagoktól válik meg egy-egy alapszervezet, akik látványosság nélkül dolgoz­nak, nem adminisztrálják munkájukat. A másik vég­let: olyan fiatalok is marad­nak a mozgalomban. akik nagyon keveset, netán sem­mit sem tettek a kitűzött cél megvalósításáért. ..A „szélső­séges ítéletek okait keresve könnyen rájöhetünk, hol a hiba. Még mindig nem egy­ségesen értelmezik a KISZ KB 1974. áprilisi határoza­tát, ezen belül az egyéni ér­tékelések nevelő hatását. Pedig sokszor a megméret­tetés milyenségén áll vagy bukik az adott kollektíva életrevalósága. De hát valójában mi is a kitűzött cél? A hétközna­pok olykor szürke, egyhangú gyakorlatának tükrében megérti-e mindenki, hogy a kevésbé látványos feladatok becsületes megoldása ma­napság éppoly forradalmi tett, mint annak idején a veszélyes plakátragasztás, a röpcédula-osztogatás volt. Vajon átérzi-e mindenki a mai jelszavak lényegét, hogy legjobb képességeink, tudá­sunk szerint álljunk helyt a munkában és a tanulásban? Megérti-e mindenki, hogy a tisztességgel végzett ország­építő munka is forradalmi tett? Bizonyára az idei számve­tések alkalmával is lesznek majd „késhegyre menő" vi­ták. okkal, ok nélkül meg­sértődött emberek, és akad­nak majd taggyűlések, ahol a formalitás olcsó látszatá­ba burkolóznak a résztve­vők. Kiderülhet, valamely dolog elvégzése Ismét a tit­kárra maradt. A tanulságot le kell vonni, fel kell tárni az okokat: a célkitűzés volt hibás, netán a végrehajtás­ra való mozgósításba csú­szott hiba? Nem könnyű feladat a jó­zan, megfontolt értékelés, hiszen a fiatalok kellő élet­tapasztalat hiáhyában hajla­mosak túlzásokra, felületes ítéletek kimondására. Egyik ifjúsági folyóiratunkban nemrég elkeseredett hangú vitaindító cikk jelent meg, melyben a szerző egy fórum tapasztalatait, a hozzászólók véleményét Idézi. Súlyos kérdőjelek állnak a monda­tok végén. A KISZ miért nem ad értelmes feladato­kat? Miért nem nevel em­berségre. miért nem tudunk igazi közösséget kialakíta­ni? Lassan mindenki KISZ­tag lehet vagy maradhat? Néhány vezető hiába teszi ki a lelkét, ha a tagság kö­zömbös. Sok diákot nem ér­dekel a KISZ-munka? A ta­gok nem igmerik az akció­programot. Csak év elején és az esztendő végén veszi elő az alapszervezet. Értel­metlen társadalmi munkát végzünk... Valóban meglevő gondok ezek. Sokan elfelejtik azon­ban, hogy az akcióprogram­nak a közösség érdekeit, el­képzeléseit kellene kifejezni. A végrehajtás szempontjá­ból ez a döntő. Nem szabad sem az időt, sem a fáradsá­got sajnálni arra, hogy a taggyűlés előtt minden KISZ-taggal szót váltson a vezetőség a következő évi tervekről. Csak a iól elkészí­tett program segítheti elő az egyéni vállalások sikeres megvalósításút. Az értékeléseknél persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ifjú­sági szövetség derékhadát ma még olyan fiatalok al­kotják, akik megbízható vég­rehajtók ugyan, de önállóan nem kezdeményeznek. Azért-e, mert nemrég kezd­ték a mozgalmi munkát, nincs elég tapasztalatuk, vagy mert kényelmetlen szá­mukra a vezető szerep és jobban érzik magukat a má­sodik, a harmadik ember szerepében? De szép szám­mal akadnak olyanok is. akikre a szemlélődés a jel­lemző, viszont egyetértenek a célokkal, s buzdításra cse­lekednek is. Következetes, differenci­ált értékelésre van tehát szükség. Nem túlzott enge­dékenységre. de nem is bi­zalmatlanságra. S ha ezzel a nézettel mindenki ecsetért, akkor sehol sem hangozhat el az a kijelentés, a KISZ rossz értelemben vett tömegszervezet. Rozs; Imre Hibás termékek árusítási tilalma A Kereskedelmi Minőség­ellenőrző Intézet hatósági vizsgálatai ismét találtak a forgalomban használatra al­kalmatlan cikkeket, amelyek árusítását azonnal megtiltot­ták. A Mütex Htsz — annak ellenére, hogy a KERMI kö­telező előzetes vizsgálata el­marasztalta új. Sport elne­vezésű társasjátékát, s for­galmazását a hibák kijavítá­sához kötötte —, rossz mi­nőségű játékokat szállított a kereskedelemnek. A KERMI intézkedett arról, hogy a hi­bás rossz minőségű játéko­kat haladéktalanul v- nják ki a forgalomból, s a már el­adott Játék reklemáloit — a termék minden ellenőrizteté­se nélkül — kártalanítsák. Az állami szabványtól el­térő gallyazó fejszenyelek kerültek kiskereskedelmi forgalomba. A különböző méretű fejszenyeleket a zirci Bakony Mgtsz gyártotta a szabványban előírt kőris-, gyertyán-, vagy akácfa he­lyett rossz minőségű bükk­fűrészáruból. A KERMI a2 ilyen fejszenyeleknek az árusítását megtiltotta. Magyar drámák a Szovjetunióban A magyar drámák szovjet­unióbeli és a szovjet drámák magyarországi szemléjének megrendezéséről újabb meg­beszéléseket fejeztek be a magyar és a szovjet szakem­berek Budapesten, a Kultu­rális Minisztériumban. Va­dim Petrovics Gyomin, az OSZSZSZK Kulturális Mi­nisztériuma színházi főosztá­lyának vezetője az MTI mun­katársának adott nyilatkoza­tában elmondta: — Minden eddiginél több magyar drámát és más szín­padi művet mutatnak be eb­ben az évadban a Szovjet­unióban. A magyar dráma szemléjén — májusig — 113 színházban 39 magyar szerző 45 műve szerepel műsoron. Most kétszerannyl előadást tartunk magyar művekből, mint az 1971-ben megrende­zett első magyar színházi és zenei fesztivál alkalmából. Mind a 15 szövetségi köz­társaságban színre visznek magyar alkotásokat. . A moszkvai, a leningrádi világ­hírű színházakban csakúgy, mint szovjet Közép-Ázsia és Távol-Kelet színházaiban. Oroszul, illetve a Szovjet­unió népeinek nemzeti nyel­vén adják elő a magyar színdarabokat. A legfrissebb termésből 25 művet fordí­tottunk le e rendezvény al­kalmából. Magyar színházi szakemberek, köztük neves rendezők segítik a magyar művek előadását Új filmek bemutatói Bővült a február 12-t® 17-ig tartó XI. Magyar Já­tékfilm Szemle programja. Bár sem a szemle műsorfü­zetében, sem a rendezvényt reklámozó falragaszokon nem szerepel, bemutatják Kézdi Kovács Zsolt leg­újabb, a napokban befeje­zett filmjét. „A kedves szomszéd" című — a Mafilm Objektív Stúdiójában ké­szült filmet — február ffi­án 16.30 órakor a Vörös Csillag filmszínházban veti tik. A filmszemlével kaocsola tos további hír: Sándor Pál alkotása a „Szabadíts meg a gonosztól" 14-én szerepel — ősbemutatóként — a Vörös Csillag filmszínház műsorán A Mafilm Hunnia Filmstú­dió produkcióját másnaptól már műsorra tűzik az orszá­gos mozi hálózatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom