Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

Vasárnap, 1979. február 58. 1f V&fZlütM. Cl 05 'Fi %% % 59 ís HAJNAL GABRIELLA GRAFIKÁJA VfOH TAMÁS: ÉLETFA Teca néni káposztája N

em hiszek a közmondásnak, amely oly régóta tartja magát: hallgatói arany. Nem hiszem, hogy szemlecsulnva, befogott füllel, hátat fordítva a világnak, ,3 a világ száz bajának", huw.naMik tudnánk lenni. Hasznosaik önmagunk, otthonunk, hazánk és az emberiség számára. A látó — mindent meglátó —, a halló — a hangokból mindent kihalló —, gondolatát, véleményét kimondó ember képes arra, hogy újjá „szülje" a világok Szebbé, Jobbé, értelmesebbé tegye az életet. A fiak, az unokák életét ls. Hallom az ellenvéleményt: nem szeretik sehol a szókimondó emIjert Kötekedőnek, kákán csomót kereeónek titulálják. Megesik, hogy kiközösítik maguk közül a társak. A társak, akik aranyat akarnak gyűjteni a hallgatásból. Maguknak. A közösség — legyen az munkások szövetségéből alakult brigád, kórházi osztály orvosokból, ápolónőkből, laboránsokból, takarítónőkből álló csoportja, iskola tantestülete — akkor gazdagodik, ha mindennapos szokássá vált tagjai körében az őszinteség. Ahol a kimondott szóm nem sündisznótüskék bújnak elő, hanem okos érvek és ellenérvek indulnak csatába. Az ilyen vitáktól függ az életünk, attól, hogy valótvan az okosabb gondolat kerül-e ki győztesen. Éltetni kell a szellemi párbajokat, hogy éljünk. Szebben, jobban, okosabban. Nemcsak világrengető kérdések, bon van szükség a szókimondásra, Hétköznapjaink tele vannak ezernyi apró gonddal, bosszúsággal- Nyűgéit ki-ki érzi a maga hátán. De nem törvényszerű, hogy emberi butaságbői, lustaságból, figyelmetlenségből vagy akár tévedésből ezrek — vagy csak száz, ötven, tíz ember is — hasznosabbra fordítható energiáit ezek levezetésére pazarolja el. Nem ériek egyet annak a vállalatnak a vezetőjével, aki nehezményezi, hogy cége apró hibáját — olvasónk révén — nyilvánosságra hoztuk. Mert ami az ügyfél szemében helytelen: valamennyit fizetnie kell, holott a kért munkát nem végezték el — azt rendelet írja elő a hasonló vállalat részére. Attól persze még lehet helytelen, igazságtalan ez az eljárás, akkor viszont a rendelet Jogosságán lehet töprengeni.' Miért „fájjon" jobbon u mundér becsületét fenyegető kis folt, mint az, Ivogy egy ember — tíz, húsz, száz, exor — zsebéből hullanak ki a forintok semmiért. Minden józan Ítélőképességű felnőttet feszítenek az indulatok, ha ésszerűtlen dolgokat lát maga körül. Van, aki az Örnheggyőzés erejével lecsillapítja a mérgét, és véleményét nyugodtan vngy állandó feszültségben hordozza magában, mondván, ugyan kl figyelne oda, ha elmondanám, egy1 Szelek a vitorlában általán hol, ki hallgatna meg, és ha mégis, történne-e valami? Aztán van, aki levelez intézményekkel, hivatalokkal, szerkesztőségekkel. Van, aki a tanácstagbeszámolókon, pártnapokon szólal föl. S az eredmény? Ha csak annyi lenne, mint egy Hyde-parki szónoklat után — én beszéltem a magam bogarairól, s volt, aki meghallgatott —, már az is Jótékony hatással van a közérzetére. De a közösség jóval többet profitál ennéL Nemcsak akkor, ha azonnal intézkednék bizonyos kérdésekben. Akkor is, ha sokak szemét szúró hiányosság bekerül a köztudatba. Ha mindig a felszínen lebeg egy-egy téma, nagyobb a remény a mihamarabbi orvosláshoz. Sokan károsnak ítélik, ha olyan igények kapnak hangot, nyilvánosságot, amelyek megvalósulásához nincs anyagi fedezetünk. Nem az igényességet kell elfojtani, hisz ez hajtóerő lehet az anyagi javak megteremtéséhez is. Ellenkezőleg: minden szelet be kell fogni a vitorlába. Hogy van az embereiknek mondanivalójuk, hogy ki-ki érzi, hol,* mit és hogyan kellene javítani, bizonyítják a tanácskozási központokban szerzett tapasztalatok is. A lakóterületi pártszervezetekkel, a népfront körzeti bizottságaival,' a- tanácstagok kerületi csoportjaival létrehozott fórumok közkedvelt „szószékeikké" váltak a lakosságnak négy év alatt. A szakigazgatási szervek hatósági tevékenységéről szóló vitában csaknem 1300-an vettek részt és 230-an szólaltak föL Legtöbben Örömmel üdvözölték az aikkor „újszülött ügyfélszolgálati irodát, de bírálták az olykor még nehézkes tanácsi ügyintézést, és persze záporoztak a javaslatok is. A következő évben a házkezelői szolgáltatásokról, a lakóházak rendjéről szóló tanácsrendelet tervezete volt az aktuális vitatéma. Ugyan ki tudta volna magában tartani mindennapos bosszúságait? És nem fojtották magukba véleményüket az emberek akkor sem, amikor a kereskedelem és a vendéglátás, a szolgáltatás vagy a városrendezés, a kommunális ellátás volt a terítéken. A város peremterületein működő központokban főként a víz- és csatornaellátásról, a kisajátításról esett szó. Újszegeden a Volán vállalat vezetőivel és a városi tanács közlekedési szaké rtbereivel folytatott parázsló beszélgetést a lakosság. Harmincan mondták el véleményüket az autóbuszközlekedés hli Írói: egyes buszvezetők udvariatlanságáról a késésekről, járatkimaradásokról, a kedvezőtlen útvonalakról, a megállók helyéről. A tisztességes, javító szándékot bizonyítja, hogy a szabadnapos, újszegcdi járatokon szolgálatot teljesítő buszvezetők is részt vettek a tanácskozáson. Azokon a területeken, amelyeiken hamarosan nagyszabású építkezések kezdődnek, természetesen a városfejlesztési tervekről folyt a vita, szanálásról, gázellátásról, a csapadékvíz elvezctéaérőL 1077-ben valamennyi tanácskozási központban megtárgyalták a szegedi tömegközlekedés helyzetét: 1200 ember közül 137 kért szót ez ügyben. Hasonlóan nagy volt az érdelűődós a kereskedelem, az áruellátás témája iránt Hattyasés Béke telep lakói joggal nehezményezték, hogy apró kis üzleteikben gyalcrun hiánycikk a kenyér, a tej, a gyümölcs és a zöldség is, a szeszes Italokból azonban nagy a választók. A kereskedelmi osztály azonnal intézkedett Sokan várták tavaly a városgazdálkodási vállalat illetékeseivel való találkozást is, hogy elmondhassák véleményüket. 250en szólaltak föl az 1400 résztvevő közül, egyebek között a város tisztaságáról, a környezetvédelemről, a szemétszállításról. Az évet a decemberi tanácsülés, a kórház-rendelőintézet tevékenységéről szóló anyagának vitája zárta. Nem lehet nem törődni a világgal, s száz bajával. De a bajokat egyetlen ember egyetlen tollvonással nem képes megszüntetni. A szakember is meríthet a laikusok mély ötletkútjából és a szakmában járatlan ember, is másként formálja igényeit, ha belelát a tervezés, a szervezés, a gazdálkodás tudományába. Ehhez azonban az kell, hogy beszéljünk, beszélgessünk, véleményt mondjunk és vitatkozzunk, mielőtt cselekszünk. Hogy minden szelet, amelytől haladunk, befogjunk a vitorlába. CHIKÁN ÁGNES O

kos ember találta kl, de aki továbbadta, az is éri a pénzét. A nagy filozófia sarkalatos tétele így szól: olyan az élet, mint a töltött káposzta. De sok káposztát kell megennünk annak a kis húsnak a kedvéért! Az élet persze nagyokat változik, mert ha a filozófia beteszi a lábát a konyhába, mindjárt nagyobb lesz a töltelék é3 kevesebb a káposzta. Leginkább nagy ünnepek táján lesz kevesebb a káposzta, olyankor, amikor a vasárnap a hétfővel meg a keddel is összekapaszkodik. Azért lesz kevesebb, mert kóvályoghat az ember fél napig is, egyik boltból ki, a másikba be, a szármának való hasáb szóra csak néz a boltos. Akad jótét lélek, aki megmondja, mi az egyik, és mi a másuk, és hogy a kettő között megingathatatlan a kapcsolat ősidőktől fogva, de azt mondja ré, leveles káposztája pedig nincsen. Akinek jártassága van földi praktikákban, nem adja föl, menjen tovább, egészen Teca néniig. Három kaput cseréltek már, de a fölírat maradt: Savanyú káposzta kapható. Az írás beszél, azt is mondja mindenkinek, nem akármilyen, hanem valami szegédi specialitás. A világ pedig bomlik a specialitásokért, álljunk csak be a sor végére — mert az ls igaz, hogy miközben három kaput rágott el az idő, a hosszú sor megmaradt mindig. Az emberi lélek kutatói tudják, a hosszú sor végén miért költözik akkora kisebbségi érzés az emberbe, mint a templomtorony, aki viszont reggel óta kóvályog káposztaügyben, azt tudja, hogy baj is lehet. Mire ez a sok ember telerakja a szatyrát, Teca nénit akár a mentő ls elviheti, de az a közönséges eset is előállhat, hogy elfogy a káposzta. Különben is, mindig az a legtürelmetlenebb, aki éppen most jött, gondolom, föl kéne tekinteni a helyzetét. Sorbéll sorstársaim fölhatalmazását egyenkénti szavazással megnyervén, beléptem a kétszemélyes szentélybe, amelyben a fehér öltözetű Teca néni az egyik, a kuncsaft pedig a másik személy. Harmadiknak ott helye nincsen. Sokat tapasztalhattak az előttem állók, mert messzire elhúzódtak, és mindenféle égi háborúra el is készültek. A vihar nem maradt el, Teca néniben minden csap fölengedett, és ömlött belőle a szép szó, egyrészt azért, mert fájós deredtára megint ráengedtem a huzatot, pedig az nincsen benne a káposzta árában, hogy ő beteg legyen, másrészt pedig tudja meg mindenki, hogy káposzta nincsen. Hasáb pedig különösen nincsen! A szavak értelmét nem foghatta föl a hosszú sor minden káposztáért száműzött tagja, azonnal dezertált mégis valamennyi. Volt sor, nincs sor. Nem lettem az utolsóból első, mert nem első az, aki egyedül van. Inkább sült krumplit eszünk három napig, de káposztáshordót többet nem kerülgetek! El viszont azért nem megyek, mert kl tudja, mikor találom Ilyen virágos kedvében Teca nénit. Valamit majd csak kérdezek tőle Olyasmit, hogy miért csinálja még mindig, hiszen eljárt fölötte az Idő, meg azt, hogy ő szeli vagy más, kl tapossa, ki fűszerezi, egyszóval megpróbálom kitudni, milyen a káposztás infrastruktúra, ha már hasáb nincsen. Egy hely megüresedvén a szentélyben, belépek, és azonnal Domián Gábor Töredék Mikor azt hittem figyelem kérdése az Idő s akár a hiányzó lányok átvészelhető derűsen egy kis lakásban ellakhatok nem kell majd kóborolnom hiányaimhoz magamat sorolnom . munkám lesz kenyerem kedvtelésem mert lesz olyan sorrend amelybe beférek hiszen az országról pontosabb képet adhatok mint fényképező holdak fönn az égen — látom, hogy egészen más kívülről nézni befelé, mint bentről kifelé. Itt van ez a szegény kis asszony, aki egyetlen szusszanással az egész támadó hadsereget elfújta, és most nevet Hát maga nem ment el? Nincs nekem már hová mennem káposztaügyben; így adom elő szívem nagy bánatát, aminek az lett a vége, hogy megkérdezte, jnennyit vinnék, ha volna. Akkcr leginkább három kilót, de levével együtt, mert az se kutya, viszont nem hoztam nájlonzacskót. Acskó van, abban hiba nincsen, és miközben beleméretik a káposzta, előkérdezi Teca néni, milyen étek készül belőle, mert ne felejtsem el, hogy mindnek fortélya van. El nem tudná viselni, hogy valaki rosszul főzze meg, mert a vége úgyis az lenne, hogy az ő tíz kicsi körmét szidnák. Senki nem ismeri el, hogy főzni nem tud, a hiba tehát a káposztában van. Azért kér-, dezi, mert inkább elmondja a húsos káposzta receptjét. Jaj, Teca néni, köszönöm szépen, de ebből mindenképpen töltött káposzta akar lenni. Lecsapta az acskót, tele káposztával, és majdnem az előbbi sereg egyik tagjává léptetett elő engem is. Megmondta 6, hogy hasáb nincsen, ml az ángyom kínját akarok akkori Az én számban pedig összeszaladt a nyál, mert azonnal átláttam, hogy tíz olyan szép káposztáiévá! nélkül el nem megyek, amelyik mindegyikébe egy kalapra való töltelék fér. Mondom tehát, hallottam az előzó fölkiáltásokat, de van itt valami, amit Teca néni nem tud. Az ót nem is érdekli, vágja rá, de azért nem baj, ha elmondom Előbb azonban nézzek kl az ablakon, és lássam, milyen oktalan az emberiség: legalább harmincan ott állnak megint a sorban. Azt hoztam föl mentségemre, hogy három nő van a családunkban, és azt az egyesített parancsot adta, miszerint tíz levél nélkül haza se menjek. Meg hogy is nézne ki, ha ehhez a Jó káposztához máshol szerzem be a levelet? Ha az lenne a mese vége, hogy megkaptam mind a tizet, sőt egy ráadást tartaléknak, akkor el se kezdtem volna. Mert ez csak a káposzta, most jön bele a hús. Miért volt mérges Teca néni? Neki az a bolt, ha sokan vesznek tőle, miért robbantja föl Időnként a sorokat? Nagy oka van ennek. Megsértették Teca nénit Nem egy, nem kettő, hanem sorozatban. — Ide jön ez a sok nép, mint az éhenkórász, beáll a sorba, és csak azt várja, hogy bekerüljön. ELkezdl mind, hogy így drága Teca néni, meg úgy drága Teca néni. Ne udvaroljon énnekem senki emberfia, tisztességes özvegyasszony vagyok én. Igaz, hogy nem voltam megesküdve az urammal, de ahhoz nekik semmi közük. En kitartottam mellette, ahogy az asszonyi böcsület elkívánja. — Nem kell ezt mellre szívni. — Nem? Állna maga ide, nem tudom ugyan, milyen a testi fölépítése, de ha föl nem fordulna a gyomra öt perc alatt, akkor soha. Tudja, mit csinál némelyik ember? — Ki se találnám. — Mind pénzt akar adni. Hogy ad 6 egy tízest, csak szépet adjak neki! Hát minek néznek ezek engem, drága jó uram! Kocsmáros Macának, akinek csak úgy ott lehet hagyni a pénzt a pulton? Az il£én embert nem állhatja bennem az Ideg, nem is tudom, mit csinálnék vele legszívesebben. Meg tudom én kérni a káposztám árát, annyi erő még van bennem, de ne nézzen Szent Antalnak senki, akinek mindig potyogtatnl kell valamit. Hocinesze, ennyi az egész, meg Jó napot! Na, isten áldja magát! Annak a három nőnek pedig ne felejtse elmondani, hogy a káposzta levét kl ne öntse, mert minden csöppje aranyat ér. Várjon! Még húsz fillér visszajár. EL N.