Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

* Szombat, 1979. február 3. Tilos azáru feldicsérése Reklámkódex készül Nem mindegy, hogy a rek­lámra fordított összeget mire költik, miként kamatoztat­ják. Ezért is tűzte pénteki ülésének napirendjére a gazdasági reklám vizsgála­tát a Belkereskedelmi Mi­nisztérium vezető testülete. A belkereskedelmi . törvény ugyanis megerősítette a mi­niszter jogait és kötelezett­ségeit a reklám állami irá­nyításában. Az ülésen megállapították, hogy az utóbbi években elő­térbe került a reklám felvi­lágosító, tájékoztató szerepe, ugyanakkor változatlanul megmaradt közvetlen gazda­sági hatásának igénye, a vállalati érdek szolgálata. A miniszteri testület szerint a mai magyar reklám mind­jobban megfelel a követel­ményeknek, gazdasági és tár­sadalmi hatása egyértelmű. Megnőtt a reklám hitele, ja­vult a színvonala. A reklám eredményességét legjobban a forgalom növekedése mutat­ja. Kedvezőnek ítélte a mi­nisztérium a fogyasztási cik­kek reklámozásában kiala­kult munkamegosztást a ter­melők és a kereskedelmi vállalatok között Fontos a bel. és a külkereskedelem együttműködése az import­cikkek reklámozásában. A minisztérium határozata hangsúlyozza, hogy a rek­lámtevékenység fejlesztésé­nek egyik alapvető követel­ménye a reklámetika meg­szilárdítása, az, hogy a rek­lám szigorúan a valóságot közölje. A reklámban tilos —- ahogy szaknyelven mond­ják — az áru feldicsérése, más vállalat, más termék lekicsinylése, elmarasztalása. Ezért személy szerint a rek­lámoztató vállalatok vezetői felelősek. A minisztérium a reklám­tevékenység jelenlegi jogi szabályozásait kielégítőnek tartja, hangsúlyozva a rend­szeresebb ellenőrzés szüksé­gességét. Határoztak arról is, hogy az érvényes előírások alapos áttekintése, egyezteté­se után az egységes szabá­lyozás érdekében kidolgozzák a magyar reklámkódexet. (MTI) Magyar—HOK árucsere Pénteken Budapesten Szá­lai Béla külkereskedelmi ál­lamtitkár és Gerhard Nitzschke, az NDK külkeres­kedelmi miniszterhelyettese aláírta a két ország 1979. évi árucsere-forgalmi jegyzőköny­vét. Az 1979. évre előirány­zott kölcsönös szállítások ér­téke a tavalyihoz viszonyít­va 7 százalékkal növekszik, és meghaladja az 1,3 milliárd rubelt. A gépek és berende­zések az összforgalom csak­nem 70 százalékát képviselik. • • Összegezés, kártérítésekről Áz Állami Biztosító tájékoztatója Jégre, fagyra, vízre, tűz­re, földrengésre, robbanásra, viharkárra, balesetre 8,4 mil­liárd forint térítést fizettek ki tavaly — összegezte a kár­statisztikát Tar Jenő vezér­Igazgató-helyettes, az Állami Biztosító pénteki sajtótájé­koztatóján. A legtöbb kár a mezőgaz­daságot érte. A nagyüzemek­nek több mint ötmilliárd fo­rint térítés — például két­milliárd a szőlők és gyümöl­csösök tavaszi elfagyására, 650 millió vízkárokra, 1.2 milliárd a jégverés pusztítá­saira — jutott. A több mint másfél millió gépjármű-felelősségi biztosítás alapján — 180 ezer kárbeje­lentés nyomán — 829 millió forintot kaptak a sérült jár­művek tulajdonosai. A Cas­cóval rendelkező 116 ezer ká­rosultnak pedig csaknem fél­milliárd forintot fizettek ki. Épület- és háztartási károk­Gatakon Az elmúlt napokban, he­tekben az ország közvéle­ményének figyelme egy ed­dig kevesek által ismert helység, Zsana felé irá­nyult. S miközben itt oly hősiesen birkóztak és bir­kóznak a földből kiszaba­dult gázzal, az erről szóló tudósítások árnyékában tu­lajdonképpen „csendben" folyt és folyik a küzdelem az árral és a belvízzel. Egy kicsit hozzászoktunk már az ár- és belvizekrőt beszámoló híradásokhoz. Kevesebbet hallunk és be­szélünk azokról az erőfeszí­tésekről, melyek a — nem­egyszer — jeges árhullá­mok által veszélyeztetett területeken folynak. S mig például az 1838-as nagy dunai árvíz idején még többnyire csónakokkal folyt a mentés, napjainkban már szükség esetén a legmoder­nebb technikát megtestesí­tő jégtörőhajók és repülő­gépek segítik a mai „árvízi hajósok" munkáját Jól emlékszünk még az 1966-os, de különösen az 1970-es áradások okozta tengernyi gondra, veszte­ségre, az embert próbáló körülményekre. Akkor, a Szamoshátoii 44 községet kellett kiüríteni, negyven­ezren dolgoztak a gátakon, s a megduzzadt folyók ál­tal okozott kár milliárdok­ban volt mérhető. Több mint negyven nap­ja folyik a jeges árvíz el­leni védekezés, a folyók mentén szerte az országban 2—3 ezer kilométeres hosz­szúságban tartanak ár- és belvizvédelmi ügyeletet, vagy dolgoznak, a gátak építésén, erősítésén. Nyolc­ezernél is többen védik kö­zös értékeinket az ár- és belvizek ellen. Nagyobb ré­szük vízügyi dolgozó, de — ahol szükséges — kato­náink is segítik őket. Az idei áradás egyik jel­lemzője, hogy szokatlanul korán, már december vé­gén elkezdődött. Jelentős csapadék hullott ebben az időszakban, s a Tisza víz­állása február elején Vá­sárosnaménynál csaknem elérte az eddig mért leg­magasabb szintet. Több fo­lyó pedig a valaha mért maximumnál is magasabb értékkel tetőzött. A vízügyi szakemberek megállapítása szerint megfigyelhető az a tendencia, hogy az áradá­sok magassága és hevessé­ge az idők múlásával nö­vekszik. Ezt amolyan „ci­vilizációs ártalomként" is betudhatjuk: a vízgyűjtő területeken az erdők csök­kenésével gyorsabbá, erő­teljesebbé válik a vizek le­folyása. Ilyen körülmények között különös fontossága van a megelőzésnek, ez pe­dig elválaszthatatlan a véd­művek — gátak — állandó fejlesztésétől. A mostani ötéves tervben mintegy kétmilliárd forint áll e cél­ból rendelkezésre, s bebi­zonyosodott, hogy az eddi­gi fejlesztések elérték cél­jukat, nélkülük jó néhány település elpusztult volna, A régi védvonalakon a jelenlegi létszám többszö­röse sem lett volna elegen­dő az ái-vizek biztonságos kivédésére. Mindezek el­ismerése mellett meg kell jegyezni azt is, hogy eddig az ország árvízvédelmi töl­tésrendszerének alig több mint a fele épült meg az előírt méretekben. S mi­után újabb, váratlan árvízi csúcsok jelentkezésére is számítani lehet, gyorsítani szükséges — és gyorsítják is — a védrendszerek fej­lesztését. ra 200 millió forint térítést fizettek. Biztositási védelem alatt áll a vállalatok teljes vagyo­nának mintegy 80 százaléka, s hogy nem feleslegesen fize­tik a díjat az üzemek, azt igazolja a részükre tavaly kifizetett csaknem 550 millió forintos térítés. A Tatabányai Szénbányák Vállalat például 150 millió forintot kapott a múlt évi vízbetörés nyomán keletkezett káraira, a Borso­di Szénbányák Vállalatnak 35 millió forintos kárát térítet­ték meg, a Magyar Viscosa­gyárnak pedig villámcsapás okozta károkra jutott 20 mil­lió forint. A tájékoztatón beszámol­tak arról, hogy bővült a biz­tosító nemzetközi kapcsolata is. Biztosítási fedezetbe vet­ték egyebek között négy szo­cialista ország közös vállal­kozását, az Interlighter nem­zetközi hajózási vállalatot A tervekről szólva elmon­dották, hogy a biztosítási szolgáltatásokat az idén nem bővítik. Foglalkoznak ugyan néhány módozat finomításá­val, kiegészítésével, az egyes foglalkozásokhoz szükséges munkaeszközök, például or­vosi táska, tévé, rádiószerelő műszerek anyagi védelmének bevezetésével, elsőrendű fel­adatuknak azonban a lakos­ság jobb tájékoztatását, az ügyfélszolgálat javítását, a kárrendezés gyorsítását tart­ják. A szocialista szektor el­sődlegessége mellett ugyan­csak terveznek együttműkö­dést autójavító kisiparosok­kal is a sérült gépjárművek minél gyorsabb helyreállítása érdekében. (MTI) sfénvkép vűlésről Tanácskozunk, vitatkozunk — élünk. Az egyik értekez­leten elfárad az ember, a másikon fölüdül, erőre kap. A Felszabadulás Tsz párt­szervezetének tegnapelőtti taggyűlése határozottan áz utóbbinak felelt meg: rövid volt, eleven, érdekes és lé­nyeglátó. A jó nevű közös gazdaság 76 kommunistájá­ból hatvanan jöttek el a Sándor utcai központ tágas­nak jóakarattal sem mond­ható gyűlésezőtermébe. Iga­zolatlanul csupán ketten ma­radtak távol. * Tóvizi Imre, akit a múlt év szeptemberében válasz­tottak a pártszervezet élére, valamikor az olajbányászok­nál dolgozott. Talán onnan hozta magával rövid, velős mondatait, lendületes stílu­sát. Az általa ismertetett beszámoló azonban a szövet­kezet tavalyi politikai mun­kájának és gazdálkodásának volt hű tükre. A magyarázat egyszerű: nem egyedül állí­totta össze, hanem a vezető­ség többi tagjával, Sokak meghallgatása után. Tizenegy taggyűlést tartot­tak 1978-ban, egyszer, július­ban, maradt el a föltorlódott nyári munkák miatt. Egy al­kalommal a KISZ-istákkal üléseztek együtt „a szocia­lista közgondolkodás és a közösségi tudat erősítése vé­gett". Amellett, hogy rend­szeresen napirenden tartot­ták a gazdasági tennivalókat, összesen negyvenhét témát tárgyaltak meg a párttagok, kendőzetlenül rámutatva a problémákra. Gondosan mér­legelte a vezetőség, hogy a kiválasztott napirendi pon­tok mennyire célszerűek és aktuálisak, hogyan szolgál­ják-segítik az eredményes gazdálkodást, s a párttagság cselekvő egységét. Megálla­pítható, hogy tervszerűség­ben, rendszerességben ismét léptek egyet, jóllehet a ha­gyományos gondok súlyát egy kissé ma is érzik. Ez annyit jelent, hogy a párt­taggyűlések általában jelen­leg is akkor élénkebbek, amikor a tsz-tagság élet- és' munkakörülményeiről van szó, s viszonylag kisebb az érdeklődés, ha elvontabb kérdéseket tárgyalnak. A múlt évben 89-en mondták el véleményüket. A párt­szervezet aktivitását mutat­ja, hogy a központi, megyei és városi párthatározatok alapján a taggyűléseken 26 helyi határozatot hoztak a pártépítés, r.a politikai okta­tás, a munkafegyelem, a szö­vetkezeti vagyon védelme stb. témakörében. Tavaly két párttag vétett a kommunista erkölcs normái ellen, őket természetesen felelősségre vonták. Volt aki elhanyagol­ta pártmunkáját, sőt a tag­gyűlésekről is elmaradozott — ezért indítottak ellene fe­gyelmi eljáfást. Tavaly hat szövetkezeti ta­got vettek föl a pártba, s úgy vélik, velük tovább erő­södött a kommunisták kö­zössége. Az ősszel kezdődött pártoktatás keretében új tan­folyamokat indítottak 81 résztvevővel, a marxista esti középiskolában 15-en vizs­gáztak eredményesen. Elége­dett a vezetőség a pártmeg­bízatások teljesítésével — a tagság 91 százalékának van tényleges feladata. Bírálták a pártcsoportokat, mert megbeszéléseiket olykor el­hanyagolták. Dicsérték ugyanakkor Farkas József és Zana Lajos bizalmiakat, akik kimagaslóan jó politikai munkát végeztek. Kitért a beszárrjoló a tömegszerveze­tek hasznos tevékenységére, az ifjúság- és nőpolitikái ha­Csehszlovák újságírók küldöttsége Szegeden Több nap óta tartózkodik hazánkban, a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége meghívására a csehszlovákiai testvérszövetség háromtagú delegációja Bozena Procház­kovának, a csehszlovákiai Nők Lapja szerkesztőjének vezetésével. A küldöttség tagjai Jiri Kucera Brnóból és Ladislav Tuma Liberecből. Pénteken Szegedre érkeztek a vendégek, s a délelőtti órákban tanácskozást folytat­tak a Csongrád megyei Hír­lap szerkesztőségének veze­tőivel, majd fogadta őket dr. Bozó Sándor, a megyei ta­nács vb-titkára, aki tájékoz­tatást adott a tanácsok mun­kájáról. Ezt követően a csehszlovák újságírók rrtegte­kintették az algyői olajme­zőt. Ma Szegeddel ismerkednek, és holnap utaznak vissza Bu­dapestre. Szerszám­gépek A Szerszámgépipari Müvek budapesti köszörűgépgyára Nyugat-Európa egyik legismertebb szerszámgépgyárával, az NSZK-beli Gildemeister-céggel közösen gyárt esztergagépe­ket. A gépek egyes alkatrészeit a külföldi cég szállítja, de a főbb egységek már Budapesten készülnek. A jobb mi­nőségű alkatrészek készítése lehetővé teszi, hogy az idén már több mint kilencven százalékban saját gyártmányúakat építhetnek be a gépekbe, így azok gyártása gazdaságosabbá válik. A képen: készülnek az esztergagépek tározatok végrehajtására, az agitáció és .propaganda kér­déseire, végül pedig tízpontos határozati javaslatot terjesz­tett a taggyűlés elé. * Alig fejezte be mondani­valóját a párttitkár, hárman is jelentkeztek hozzászólás­ra. Szaniszló József szerint a pártoktatás előkészítésekor nagyobb gondot kellene for­dítani az előadók kiválasz­tására. Ha az előadó jobban meg tudja értetni az anya­got, akkor a hallgatók nyil­ván hatékonyabban tudnak saját környezetükben dolgoz­ni. Iiotogán Mihály azt emel­te ki, hogy a szövetkezeti gazdák mind nagyobb érdek­lődéssel figyelik a termelési költségek alakulását, s ez rendkívül pozitív dolog. Ez a szemléletváltozás is előse­gítette, hogy a tavalyi nehéz évet is elég sikeresen zárta a Felszabadulás Tsz. Gyöm­bér István elmondta, hogy 16 ezer mázsa húst és 800 ezer liter tejet adtak el tavaly az államnak, s áz állattenyész­tés fejlesztésével, kevesebb ráfordítással, a belső tarta­lékok föltárásával az idei tervet is teljesíteni lehet. Suták Tibor a talajjavítás, a műtrágyázás ésszerű fokozá­sát hangsúlyozta. A múlt évben ugyanis a kémiai anyagok nagyobb adagolása nem hozta meg a várt ered­ményt, jóllehet ebben az is közrejátszott, hogy a lapos területekre kiszórt műtrágyát hatástalanította a belvíz. Kiss László a pártszervezet és a KISZ -szervezet harmo­nikus kapcsolatáról szólt, s arról, hogy tavaly két fia­talt ajánlottak a párt sorai­ba. Bírálta az ifjúsági par­lamentet, amely, véleménye szerint, nem a legjobban si­került. Zana Lajos úgy vélte, hogy a tavalyi, viszonylag szép eredményeket jelentő­sen elősegítette a pártszerve­zet rugalmas, az emberekkel szót értő politikai munkája is. Javasolta, hogy a munka­versenyben a minőségre for­dítsanak különös gondot, s á szocialista brigádok segitsék elő a munkaidő maximáli* kihasználását. Meggyőződése, hogy ez a tagság jó hangu­latának megőrzéséhez is el­engedhetetlen. Bori Mihály segítséget kért a társadalmi tulajdon fokozottabb védet méhez, a rendszeres ellenőr­zéshez. Tapasztalatai szerint még mindig kevesen hívják föl az önkéntes rendőrök fi­gyelmét arra, hogy hol szük­séges a szigorúbb ellenőrzés. Boros Pál beszámolt a Lénia szocialista brigád sikereiről, és hangsúlyozta azt a meg­győződését, hogy idén is helytállnak a munkaverseny­ben. Gubacsi Béla a tsz 5008 hektár földje védelmének és jó hasznosításának fontossá­gáról szólt. A föld adja a legtisztább jövedelmet — mondotta —, ezért nagyon meg kell becsülni! KókaI István a kertészet munkáját értékelte. Véleménye szerint változtatni kell a termék­szerkezeten : olyan növé­nyekre van szükség, ame­lyek nem igényelnek sok drága hőenergiát, s emellett megfelelnek a fogyasztói igé­nyeknek. Mindez egy óra negyvenöt perc alatt zajlott le. Az idő elröppent, még az idősebbek sem vették észre. Igaz, a pártszervezetben egyre több a fáradhatatlan fiatal kom­munista, mint ahogy a tsz­tagság zöme is az ifjú kor­osztályhoz tartozik. Az átlag­életkor körülbelül harminc év a szövetkezetben, a veze­tők körében pedig huszon­nyolc. Negyvenkettő a dip­lomások, hatvanhat a techni­kusok, 286 pedig a szakmun­kások száma. A képzettség­nélküliek aránya mindössze öt százalék. Talán ezért volt eleven a taggyűlés is? f. Nagy Kstvás

Next

/
Oldalképek
Tartalom