Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-09 / 33. szám

4 4 PpnteV, i«79. február 9. Környezetünk védelmében ' társszerzőnk az olvasó E heti Postaláda rovatunk összeállítását elolvasva, bizonyára lesznek, akik elégedetlenül teszik 1c a mai újságot. Ugyanis több olyan levél érkezett szerkesztőségünkbe, melyekre réaaletoscn nem térünk kl az alábbi sorokban. Mert többször leírtuk már — most mcglntcsak megismételjük —, lakásügyekben Intézkedni ncin vagyunk Illetékesek, ahogyan a bíróság állal kiszabott büntetésekkel sem szállhatunk vitába. A gyámhatóság határozatával ugyancsak nem pereskedhetünk — ennyit a Postaláda elmére érkezett, s ezúttal részletesen nem Ismertetett levelekről. Mai összeállításunkban egyébként Lsmét megtalálhatják olvasóink a mindenkori „slágereket". Igy szó esik egyebek között a közlekedés buktatóiról, a környezetünket csúfító lomokról, a kiszáradó fákról és hirt adunk egy ktilönlcgcsszámba menü élelmiszeripari termékről is. Közlekedésről Mielőtt levélírónk közlekedéssel kapcsolatos észrevételeiből válogatnánk, idézünk egy dicséretet.' Putics Miklós né négy utastársávul egyetemben a 80-as számú autóbusz vezetőjét illeti elismerő szavakkal. Az autóbuszsofőr ugyanis mindanynyiszor igen figyelmes, ha kisgyermekes szülők és Idős emberek szállnak fel jármOvére, ha kell, segtt is nekik, hogy a lépcsőn fel tudjanak lépni. Kevésbé örvendetos viszont, amiről Pintér Jenő olvasónk tájékoztat bennünket. „Lassan egy éve lesz, hogy a tarján! VII-es ütem házalt elkezdték építeni. Azóta a József Attila sugárúton közlekedő villamos olyan csattogással jár, hogy reggel az első kocsi érkezésekor (hajnali fél 5 körül) a környéken mindenkit felébreszt. A géppuskaropogásra emlékeztető csattogás oka véleményem szerint, hogy a nemrég elkészült 712-es épület előtt a sínpár négy helyen eltörött és a sínek között jókora hézag van. Ugy gondolom, hogy ez a közlekedés biztonságát ls Veszélyezteti." Juciik Jántfsné és még heten írták alá azt* a levelet, amely a Kombinát köz 7. szám alól érkezett szerkesztőségünkbe. Bár levélírónk soraiból nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, vajon mi köze az áthelyezett villamosmegállónak az utca járhatatlanságához, mégis lehetőséget adunk olvasóinknak arra, hogy közzé tegyék panaszukat. Azt sérelmezik — főként az idősok és a kisgyermekes szülők nevében —, hogy az utca, melyben laknak, igen sáros, és viztócsdkkal tarkított, Olvasóink úgy vélik, hogy néhány kocsi salakkal gondjukat orvosolni lehetne. Szabó Sándor deszki olvasónk egy Január 20-án, a községben történt baleset kapcsán Irtó meg észrevételeit. Levelében azt bizonygatja — s észrevételével mi is egyetértünk —, hogy az olajszállító autók s az egyéb teherszállító járművek sokszor olyan közel robognak el a kerékpározók mellett, hogy a biciklisek közül sokan megijednek, s a kerekek alá zuhannak. Valóban igaza van olvasónknak: annak, aki a közlekedésben bármilyen Járművel ré3zt vesz, nemcsak magára, de mások testi épségére is vigyáznia kelL SZ. SIMON ISTVÁN: M. Nagy vizek krónikája Kt.á.i Imréni ol.aónit az ötkalom utca 1. szánt alatt lakik, a Vávósgazdál-4 kodúsi Vállalat ku-üQ,'ttjának közelében. Mini uja, az Öthatom utca mindkét oldalán sorfalat képeznek a vállalat különféle kocsijai, s így az úttesten alig lehet bekanyarodni, azaz végigmenni. Ráadásul a járművek Indítása akkora zajjal jár, hogy arra a közelben lakók majd mindegyike felriad. Bosszúságukat még csak tetézi, hogy az utcán konténereket ir, tárolnak, s ez ugyancsuk elcsúfítja a környezetet. Levélírónk bizonyára nincs egyedül gondjával, ám n Városgazdálkodási Vállalatnak is rég óhajtott vágya, hogy minél előbb új telephelyre költözhessen, a kielégítő megoldást találjon a járművek tárolására. Addig is, amíg jelenlegi helyükről egy új telephelyre elköltözni nem tudnak, nevükben a panaszosok megértését, az arra lakók türelmét kérjük. Talán lesz kertész, aki válaszol Mácsai Lajosné Gólya utca 20. szám alatti olvasónk szerkesztőségünkbe küldött levelére. Olvasónk a környezetvédelem érdekében, a fákért fogott tollat. Mint frjn. az utcákon ismét megkezdték a fák nyesését. Tapasztalata szerint ezt a munkát nem mindig Végzik kellő hozzáértéssel, ugyanis a metszés után több fa kiszárad. Még azt is hozkáfűzl a leírtakhoz, hogy tudomása szerint a gömbakácok ágait nem szokták törzsig levágni. Észrevételéhez nem sokat tudunk hozzátenni, ezért is Jegyeztük meg levele kapcsán, hogy tatán lesz, aki véleményt tud mondani a gömbekiicok gondozásáról. Mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy a fákat a Városgazdálkodást Vállalót, azaz megbízottjának hozzáértő szakemberei nyesik, metszik a városban, s ha netán mégis kiszáradnak, annak talán az is oka lehet, hogy a fák ágait sokan letördelik, a kis csemetéket nem egyszer kl is rángatják. Véleményünk szerint a környék lakói ls tehetnének azért, hogy a város díszítésére ültetett fák szépen fejlődjenek. „Örvendetes jelenségnek vagyunk tanúi az utóbbi években. Szépül és gyarapszik városunk, új és felújított építményekkel. Örömünket azonban gyakran elrontja, amikor azt látjuk, hogy egy-egy építkezés befejeztével törmelék, szeméthegy, építkezési anyagmaradvány csúfítja el a környezetet hosszú hónapokon, nem egyszer éveken át. Ügy gondolom, a közterület szeméttárolónak minősítésénél, vagy a járdák szennyezettségét Illetően egy kis szigor biztosan segítene. De bírságolás nélkül is van arra mód és lehetőség, hogy az építő az általa létrehozott szemét- és törmelékhegyet, a felvonulás- és levonulás költségkeretén belül el is tüntesse" — írja B. L„ akinek soraival természetesen egyetértünk. Évfordulóra Móra Ferenc halálának 45. évfordulójára elküldöm édesapám „Aranykoporsó" című versét, melyet 1935. február 10-én írt. Ügy gondolom, hogy halálának évfordulóján ez nagyon aktuális lenne a Szegedi Napló örökösének, a Dőlmagyarországnok is a közlésre. Egyidejűleg meg mlltem, hogy Móra F*rencrc vonatkozóan elég szép gyűjteményem váh, igy többek között több levele, „melyet nagyapámnak, Móra Istvánnak irt — írja dr. Mórn Bertalan" Sopronból, a Május 1. tér 43. szám alól. Aranykoporsó Móia Ferenc emlékének A Nap sütött. A szél meg jajgatott.., A szép Tiszára ráíagyott a bánat Sirtak a bokrok, utcák és a házak, Mikor becsukták n te ablakod, Amelyen át úgy hívtad a Napot... A Nap sütött. A szél meg jajgatott Mikor a százezernyi néma ember Jajt és könnyeket virágzó szemmel Aranykoporsód mögött ballagott. Becsuktak akkor egy kis ablakot... A Nap sütött. S a lágy homok Kitárta érted ősi szent ölét... A csend, a béke úgy borult föléd, Mint régen váró, hívó orvosok. Hívtak a kun és avar zsoldosok. Aranykoporsód mlndazóta őrzöm. Aranyszivedre teszem a kezem, Es véreidnek ajkán üzenem: Tavaszon, télen, nyáron, hosszú őszön Keresünk téged a búzamezőkön... Móra László Sorokban „Nemrég emlékeztünk meg Dankó Pista, a híres nótaszerző évfordulójáról. Igen jóleső érzés volt, hogy ország-világ előtt bebizonyosodott, szülővárosa nem feledkezett meg róla. S mert nem minden város dicsekedhet zeneszerzővel, ezért javaslom," hogy Huszka Jenőnek — aki ugyancsak igen közkedvelt és elismert a szegediek körében — állítson szobrot a város. Jó alkalomnak kívánkozna erre a nagyszínház újjáépítése" — írja Nagy József olvasónk. Nemrégiben szóvá tettük lapunk hasábjain, hogy a Móra-parkból az eszperantó feliratos díszkő mellől hiányzik az 1974-bon elültetett békefa. Polyák István, a megyei eszperantó bizottság titkára arról tudósít minket levelében, hogy az eszperantisták, amint azt az idő megengedi, ásót ragadnak, s újra elültetik a fát. Remélik, hogy az emlékfa (helyettesítő) tavasszal már együtt zöldül a park többi fáival. Vaskó Józsefné petőfitelepl olvasónk fülháborodott hangü levelet küldött Postaláda rovatunk elmére. Boszszankodűsának az az oka, hogy két kisgyerekét kora hajnalban (már fél 5-korl) kénytelen felébreszteni, hogy Időben beérjen velük az újszegedi óvodába. Olvasónk reggel háromnegyed 6-kor kezdi a munkát, ezért kell a gyerekekkel Ilyen korén elindulnia otthonról. Elégedetlenségét megértjük, valóban csak sajnálni lehet azokat a gyerekeket — és persze a szülőket is —, akik már kora hajnalban a zsúfolt buszokon törődnek, hogy az óvodába érjenek. Am az is köztudott, hogy az óvodai, bölcsődei férőhelyek száma igencsak korlátozott, sok kisgyermeknek nem ls jut hely ezekben az intézményekben. Azt javasoljuk levélírónknak, hogy érdeklődjön néhány közeli óvodában, hátha talál olyan szülőt, aki költözés, vagy egyéb ok miatt cserélne olvasónkkal, meglehet az is, találna olyan újszegedi szülőt, aki a belvárosban dolgozik, s netán olvasónk lakóhelyének közelébe hordja gyermekét az óvodába. Ily módon már több szülő gondja megoldódott. Barna József olvasónk az iránt érdeklődik, hogy mi a feltétele annak, hogy valaki beléphessen a vadásztársaságba. Válaszként röviden: alsó korhatár a 18. életév, feltétel a nyolc általános elvégzése, s a büntetlen előélet. Ha olvasónk mindenáron vadász szeretne lenni, vegye fel n kapcsolatot a megye valamelyik vadásztársaságával. Egérfogó Miután sok szó esik mostanában a termékszerkezet átalakításáról, nem is olyan meglepő, hogy az a sörpalackozó vállalat, amelyik a Csillag téri ABC-nek szállít, mostanában egérfogókkal bővítette termékskáláját. Olvasóink se lepődjenek meg. a múlt szombaton vásárolt kőbányai világos egyúttal egérfogóul is szolgált. Mus musculust — azaz egeret — eddig jobbára spirituszban tároltak, hála hát a kezdeményező kedvű palackozónak, hogy kikísérletezte az újszerű megőrzési formát. Kívánjuk, hogy kapják meg ezért a KÖJÁL, a KERMI és az Antlalkoholtsta Liga „köszönőlevelét", — írja Kulcsár József olvasónk, aki az Inkriminált sörösüveget be is hozta szerkesztőségünkbe. Az ügyben érdekeltek — ha akarják — meg ls tekinthetik a „különleges" palackozást. Összeállította: Ladányi Zsuzsa Velencei élet...' » Hogy mennyien ittmaradtak, mindjárt bizonyíthatjuk egy „árvízi hajóssal", Lázár Györggyel: „A ladikok, csónakok és tutajok százai járlak a vúro tt elborító víztükrön." Pedig az apadás oly csekélyke volt, hogy a vízbetörés után két hét kellett hozzá, míg az egyik újság jelenthette boldogan: „Be lehet múr menni szárazon a postahivatalba s a menekült néppel megrakott főreáliskola épületébe; ma utat készítettek a távírda helyiségéhez is az Iskola utcában ..." Ebben az Időben kellett megbarátkoznia az ittmaradottak közvéleményének egy Igen érdekes szócstnálmánnyal ls. Ez volt a lábtó, melynek szerkezetével pontosan megismerkedhetünk dr. Szabó László könyvéből. Levert karókra pullódeszkákat szögeztek — ez volt egnek az össze; tudománya. De a sarkokon, az elfordulásoknál a ladikoknak nem lehetett elzárni az útjukat — újabb lelemény kellett hát. Kapus nyitogatta a pallódeszka ideiglenesen rögzített darabját! így aztán kézenfekvő volt n hasonlat: „Ami Szegedből megmaradt, hasonlított Velencéhez." A Vár tele volt sátrakital. a Tisza-töltés szinte Tápéig barakkokkal. Ezeket a menekültek magúit rakosgatták össze, vizbfi- kifogott gerendáköól, ajtókból, deszkadarabckból saját leleménnyel, különben a márciusi istenhk'cge elüldözte Volna őket Igen sokan átmentek ugyan a vídrtt újszegedi oldalra a hajóhídon — de ott aztán lecövri " ' a hatóságilag épített barakkokban. Nem volt ez fÖllétítrtül bölcs magatartás, mert néhány ki ••.vermek, miután a vizet átvés; ito, Itt szerzett beter ég áldozata lett, de a rag-iszkodásrvrk föltétlen beszéde. Jele Hogy is gondolhatta volna különben a szegedi polgár, hogy meglesse, lentebb van-e múr a víz a Laudon utcában? Kl lehet-e már pányv. znl valami erőse ab fához ez el nem •odor, háztetőtt ."ctjon, szegény kutya föl tadott-e kapaszkodni valahová a n .íiy ijedelemben? Ki lehetne-e piszkálni esetleg valami ruhaneműt, ágyneműt a romok közül? Temesvárról vagy Aradról nem lehetett kielégíteni az effajta, természetesen emberi kíváncsiságot Berendezkedett tehát a visszamaradt lakosság a vízi életré. Ebben a tápéiakkal egy kenyérre Jutott a város, ök is ide húzódtak, de ők még olyat is tudtak, amilyet Szeged soha azelőtt nem látott I Olyanféleképpen építették házaikat a halászemberek, hogy mintegy tutajon állottak, s ha a falak földjét kimosta is a víz, a faváz megmaradt ée ennek nagy hasznát látták, amikor újra kellett rakni a családi fészket. Ezernyi ember zsúfolódott össze az egykori vár fokán is. A hideg ellen hatalmas máglyákat raktak és annál melegedtek, szárítgatták nedves gönceiket, kimentett ingóságaikat. Itt az Volt a baj, hogy várban a közös hadsereg volt az úr — s némely tiszt valőbun azt gondolta, az összesereglett, ázott, szerencsétlen tömeg is a hadseregbe tartozik, s olyan pedantériára akarta szoktatni a népet, akár az újoncokat Nagy szerencséjükre aztán meg is hozták a legkeményebb tiszl úrnak a nyugdíjaztatási parancsot Megint külön világ volt a vasúti töltésen rekedteké. A menekülők beköltöztek a vagonokba, s az ötlet még az alsóvárosi szerzeteseknek is megtetszett. Egy vagont tüstént berendeztek hivatalnak, s Innen végezték az egyházi igazgatást, még anyakönyvet is vezettek és kereszteltek is a vész alatt. Egy nagy szigetet alkotott a Zsótér-ház, melynek lába ugyan kétméteres vízben volt, termeiben azonban közel háromezer ember csinált macának hajlékot. Itt azonban csak három napig tartott a vízfogság, azután elszállították őket biztonságosabb helyekre. Az Ilyen „Intézményei" szállások mellett néhányan kockázatos megoldást választottak. „Istenkísértés az, mily házakban laknak itt emberek — olvasom az egyik korabeli túljegyzést. — A tető csikorog a szélben, minden pillanatban összedőlhet, s maga alá temetheti lakóit. Azok Jól tudják, s nem mozdulnak." Az Ittmaradottak élni akarására jellemző, hogy a Szegedi Napló március 19-én újra megjelent; három nappal a pusztulás után a szárazon maradt területen megtartották a hetivásárt; az Oskola utcában kinyitottak a boltok, és divatcikkek helyett szalonnát, húst meg tarhonyát árultak. Ejy-- \.Y boltban két kereskedő ls megfért békességben. Még ügyvédi Iroda is nyílt. Ahol ennyi ember megmaradt a puszi ,liV helyszínén — kell ott kocsmának i3, meg időnként Jók -dvnek is lenni. Leírják a szemtanúk, hogy a nagy ijedelem utón, pláne másnap már tamburaszót Is lehetett hallani, s előkerültek a cigányzenészek ls. De még vízi csárda is nyílv, amely a Szegedi Napló szerint fgy festett: „Hát ez a csárda bizony kényelmetlen hely és valaha csak egyszerű házfödél volt, de Szegeden annyira fölvitte az isten a házfedelek dolgát, hogy kirúgatván alóluk a húzat, megtette őket földszinti (vagyis inkább vísszinti) helyiségnek... leült a víz színére és néniét flegmával várta, ml fog történni? Hát úgy történt, hogy Csikós uram kivette árendába a nagyhlvatású házfödelet, összevert körülötte lápokat, azokat odaerősítette a fákhoz, asztalokat rakott a lápokra s megvolt a vízi csárda." Látogatták is — főként az úri közönség — több csónakokkal, mert Jó bort mértek benne. A fiákeresek sem mentek a szomszédba egy kis leleményért. Ok pedig vízi konflisokat eszkábáltak, s hoztákvitték a népet. Később akkora „ipar" lett ebből, hogy még meg ls számozták a járgányokat és tarifájukat is hivatalból állapították meg. A gyerekek ts kezdték föltalálni magukat az új helyzetben. Egyik forrás szerint május 22-én a Széchenyi téren pecáztak. Azért maradt emlékezetes a dátum, mert baleset történt: egyikük beleesett a másfél méteres vízbe, s pajtásai alig tudták kimenteni. Zsákmányukról nem Írnak ugyan semmit, annál inkább emlegeti « Szegedi Napló a szatymazi szőlők halászait, akik „egy órai időzés alatt hét-nyolc fontos potykákat fogdostak ki a vízből". Az Ittmaradottak ellátásáról szervezetten gondoskodtak, élelemmel rendesen ellátták őket Nem is az ennivalóval volt baj — hanem a vízzel. Itt egész városrészek szoktak hozzá a Tlszu-vízre és esküdtek is rá, hanem roopt maszat volt az egész, tele állathullákkal, de még a folyóban lezúduló víz is piszkosan, zavarosan hengergette magával az iszapot és a gazt. Két meritőhetyet kellett kijelölnie u hatóságnak, mert a nép nem fogadott szót ahnak az Intelemnek, hogy „igyék ásványvizet". S élelmét is mindinkább gélt magának a nép, ahogyan a víz kezdett lemenni, a sekélyesekben csak-csak megfogták a halacskát meg a csíkot, összeszedegették a töméntelen visszamaradt rákot, s minden tilalom hiábavaló volt: megfőzték s megették. Mégpedig a csíkot leginkább, kl tudja, honnan szerzett savanyú káposztában iősve, jó tejfölösen. Ezért, ezekért írhatta le Kulinyi Zsigmond: „Ahol el veszett Szeged, ott kezdődött a föltámadása, már az elszé ledés arányaiban és menetében, mér abban, hogy az elsüllyedt városhoz k-jzel, közelebb és legközelebb eső pontokat keresték fel a legnagyobb tömegek, várva és vigyázva a legelső ; lkalomra, hogy megjelenhessenek visszafoglalni a munka és szorgalom terét, melyet tőlük a viz egy i ,6re elhódított." (FolytatjukJ