Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

Csütörtök, 1079. február 1. 5 Rádiós egyiiilmüMdés Egy évre szóló együttmű­ködési munkatervet írtak aló a Magyar és a Csehszlovák Rádió képviselői szerdán, Bu­dapesten. A munkaterv szerint a rá­diók kölcsönösen műsort ké­szítenek a két ország nem­zeti ünnepei alkalmától. Közös adásokat is készíte­nek: „Híd a Dunán" címmel irodalmi összeállítást, „Közös dolgaink" címmel a két nép közös hagyományait és mai kapcsolatsát elevenítik fel, „Halló Budapest, halló Po­zsony" címmel könnyűzenei műsort A két ország gazda­ságai életéről szóló, valamint politikai. irodalmi, ifjúsági és zenei műsorokat is cserélnek. Meghalt Mihály Sándor Mihály Sándor a felszaba­dulás utáni agrármozgalom harcosa, az MSZMP ÓDUSZ­laszeri alapszervezetének tagja rövid ideig tartó szen­vedés után, súlyos beteg­ségben 64 éves koróban el­hunyt. Az egész ország fel­szabadulását megelőzően — a párt szövetségi politikájá­nak sarokkövét jelentő földosztásban végzett mun­kájával — az országosan is első földosztó bizottság a korabeli Sövényházán, a mai öpusztaszeren történt meg­szervezésével írta be nevét megyénk újkori agrártörté­netébe. Községi és Járási testüle­tekben az ifjúság, a paraszt­ság szószólójaként szerve­zett, agitált az élet köny­nyebbé. szebbé tételéért, a nyomor teljes megszünteté­séért. Jó példát mutatott az általa földhöz juttatottak­nak, a szocialista átszervezés idején is. ez minden meg­győző szónál nagyobb ha­tással volt a termelőszövet­kezetet alapító parasztokra. A helyi termelőszövetkezet­nek megbecsült vezetőieként dolgozott az alapítástól nyugdíjazásáig. Szerteágazó közéleti tevékenységéért számos társadalmi elisme­résben részesült, a termelő­szövetkezet kiváló dolgozó­ja, a Munka Érdemrend ki­tüntetettje. Emlékét a termelőszövet­kezet tagsága, a község la­kossága megőrzi. A zsanai lángcsóva Tudományos kommentár a földgázkitörésekiöl A Bács-Kiskun megyei Zsana község közelében ki­gyulladt kutatófúrás ismét ráirányította az ország lakos­ságának figyelmét a szénhid­rogéntelepek felkutatásával, fel tárasavai járó veszélyekre. A szénhidrogéntelepek meg­nyitása fúrt kutak segítségé­vel történik. Ma már kizá­rólag az iszapöblítéses forgó­fúrást használják. A fúrófe­jet egy csövekből összeállí­tott fúrószár, vagy a fúró­száron elhelyezett turbina forgatja. A fúrószáron ke­resztül nagy teljesítményű szivattyúkkal fúróiszapot nyomnak a fúrófejen át a lyuk talpára. A fúróiszap víz és agyagllszt keveréke. Sokféle feladata van. Ezek közül a legfontosabb, hogy felszínre hozza, azaz folya­matosan eltávolítsa a felfúrt kőzettörmeléket és hogy az iszaposzlop hidrosztatikus nyomása védje a lyuk falát a teomlástól, illetve meg­akadályozza, hogy az átfúrt rétegek tartalma (víz, olaj, gáz vagy ezek keveréke) a fúrt lyukba áramolhasson, még mielőtt a kút teljesen elkészüL A megtelelő súlyú, jó mi­nőségű (hígan folyó) fúró­iszap egyik alapfeltétele a nagy nyomású szénhidrogén­telepek átfúrásának. A fúró­fejet, ha fogai elkoptak, ki kell cserélni. Ezért a fúró­szárat kl kell húzni és a fú­rócsere után vissza kell épí­teni a lyuk talpára. A kl. és beépítés nagyobb mélység esetén több órás művelet. Közben a lyukat megtöltő iszap áll, nincs állandó kör­forgásban, mint a fúrás fo­lyamán. Ha minősége nsm megtelelő (például sűrű), ak­kor könnyen átgázospdik. Az elnyelt gáz következtében fajsúlya csökken, az iszap­oszlop hidrosztatikus nyomá­sa nem tudja ellensúlyozni a telepnyomást: a kút „meg­indul". A gáz a fúróiszapot kilöki és megindul a vad ki­törés. A hevesen áramló gáz­sugár egymásnak veri a to­ronyban kiállított, kihúzott fúrócsöveket, vagy nagy erő­vel az acélszerkezetnek vág­ja a rétegekből esetleg ma­gával ragadott kavicsszeme­ket. Elég egy szikra és a kút lángba borul. Ha a kútból kiáramló gáz­sugár meggyullad, akkor fél óra sem telik bele és az iz­zóvá hevített fúrótorony, vagy fúróárboc összeroskad. A láng oltásával mindaddig nem érdemes kísérletezni, amíg az izzó vasszerkezetet a tűz körzetéből el nem taka­rítják, mert még ha sikerül­ne is a lángot ellobbantani, az izzó vastól a gáz újra meggyulladna. Az acélszer­kezet eltakarítását legcélsze­rűbb sűrű vízfüggöny védel­me alatt erőteljes vonóhor­gokkal csigákkal ellátott, tagszú gémű darus kocsikká]. traktorokkal végezni. Közben gondoskodni kell kellő meny­nyiségű víz biztosításáról. A következő lépés a láng eloltásának megkísérlése. En­nek több módja van. Mivel a gáz hatalmas erővel tör fel, a kilépés helye (kútszáj) és a láng között több deci­méter hosszan nincs láng. Az oltás célja az, hogy a kút szája é3 a láng között egyet­len pillanatra megszakítsa a gáz áramlását. Ha a láng nem kap tápot, ellobban, a tűz kialszik. Ezt a műveletet általában robbantással szok­ták végezni. A kút szája mel­lett közvetlenül végzett rob­bantás által okozott légnyo­más szakítja meg a gáz út­ját A robbantás elvégzésé­nek szintén sok módja van. A Szovjetunió Köolajtudo­mányi Kutatóintézetében fej­lesztették ki a turooreaktív vízágyút Ez nem egyéb, mint egy teherautóra, vagy lánctalpas vontatóra szerelt MIG-repülömotor. A motor által nagy erővel kllövelt „jet"-sugárba nagy mennyi­ségű vizet és inert (nem ég­hető) gázt porlasztanak. A porlasztás következtében ke­letkező rendkívül apró víz­cseppecskék összesített felü­lete igen nagy, ezért elpáro­logtatósuk erőteljes hőelvo­nással jár. A kút szája felett áramló gázt képesek annyi­ra lehűteni, hogy az a felette égő lángot nem táplálja: a láng ellobban. Ehhez hozzá­járul a vízcseppecskék oxi­génelnyelő képessége, vala­mint a nagy sebességű —• inert gázzal kevert — jet­sugármechanika („elfújó") hatása ls. Nálunk ezt a mód­szert először A'.győn használ­ták sikeresen, 1960-ban. Ez­után következik a művelet legkényesebb része: a sérült kútfejszerelvény eltávolítása azért, hogy egy ép csatlako­zóperem álljon rendelkezés­re a beemelendő sértetlen záróberendezés rögzítéséhez. A sérült berendezést tartó anyás csavarokat el kell tá­volítani. Az embereknek a kút aknájában közvetlenül a bömbölő gázsugár mellett kell dolgozni. Ismét elég egy szikra, hogy a gáz belobban­jon, és az emberek ott égje­nek. Ezért a gázsugarat az egész művelet folyamán erő­teljesén nedvesíteni kell, az­az hatalmas mennyiségű vi­zet kell beleirányítani köz­vetlenül a kilépés fölé. A sé­rült berendezést szikramen­tes fémsodronyok és csörlők segítségével „kifeszítve" kell tartani, nehogy a gáz „el­fújja", ha már meglazult. Csak szikramentes beríllium­bronz, vagy műanyag szer­számokat szabad használni. Ha az .eltávolítás kétkezi munkával lehetetlen, akkor meg lehet kísérelni (kedvező körülmények között) a sérült részek „letörését" (különö­sen, ha a gáz oldalt is fúj. Mindenképpen el kell érni, hogy csak egyetlen, felfelé áramló gázsugár legyen.). Ha sikerült a béléscsőfej peremét megtisztítani, akkor be kell emelni az ép elzáró­berendezést. Ezt legcélsze­rűbb hosszú gémű darus ko­csival végezni. A súlyos el­záróberendezést kézi csörlők­kel feszített, a csatlakozópe­remek három-négy lyukán átvezetett szikramentes fém­sodronyokkal kell „helyre vezetni". Természetesen nyi­tott állapotban, hogy a gáz­sugár szabadon átáramolhas­son rajta. A kritikus pilla­nat a gázsugár keresztezése. Nagyon fontos, hogy ekkor a vezető sodronyok feszesek legyenek, akár egy húr, és a gázsugár ne legyen képes „rángatni" a súlyos berende­zést. A beemelés távolról történik, de azután az embe­reknek ismét a kút aknájába kell menniük, hogy rögzítsék az összekötő csavarokat A berendezés elzárása megint távolról, hidraulikusan törté­nik. A kút mennydörgő böm­bölése fokozatosan csendese- i dlk, mígnem szokatlanul mély csend torul a tájra. Előfordulhat, hogy a kút­fejet sehogy sem sikerül al­kalmassá tenni az ép elzáró­berendezés felszerelésére. Ek­kor az égő kúttól 150-309 mé­ter távolságban felállított fú­róberendezéssel irányított ferde fúrással bele kell fúr­ni a sérült kút talpába, és az új kúton át kell azt fel­tölteni nehéz iszappal, eset­leg cementtejjel. Bármennyi­re hihetetlennek tűnik is a be nem avatott számára, ez a feladat ma már kitűnően műszerezett rutinmunka és különösebb nehézség nélkül megvalósítható, ha a sérült kútban ls volt folyamatos ferdeségmérés, és pontosan tudjuk, hogy hol van a lyuk talpa. Dr. Szurovy Géza a földtudományok kandidátusa Művészek munkások között Három évvel ezelőtt a Szeged városi tanács kezde­ményezésére születtek meg az első szocialista szerződé­sek a szegedi nagyvállalatok és a város képzőművészei között. Három év elteltével bebizonyosodott, hogy e két­oldalú kapcsolatok az üze­mek, gyárak munkásai és a művészek részére is ered­ményesek, hasznosak. A kapcsolatok kiteljesítése, támogatása terén élen jár a Kenderfonó és Szövőivari Vállalat, melynek három gyára, az újszeged! szövő­gyár, a szegedi konfekció­gyár és a szegedi kenderfo­nógyár mind tartalmasabb együttműködést valósít meg Cs. Patai Mihály, Nóvák András és Zoltánfi István festőművészekkel. Az elmúlt év értékelését és az ez évi szerződések ün­nepélyes megkötését tegnap, szerdán délelőtt tartották a vállalat Béke utcai közoont­jának tárgyalótermében, ahol ott volt Bányainé dr. Birkás Mária, a városi ta­nács elnökhelyettese és Szántó Tivadar, a városi pártbizottság osztályvezető- szerződéseket írta alá a há- rosi tanács vb művelődés­ié. Az értékelés, a tervek rom festőművész, valamint ügyi osztályának vezetője, körvonalazása és a baráti Sponner Jenő, a KSZV sze- Képünkön a három művész hangulatú beszélgetést köve- mélyzeti és szociális igazga- látható Sponner Jenő társa­tőén az 1979-es évre szóló tója és Csanádi Géza, a vá- ságában. A februári Tiszatáj Acs S. Sándor felvétele Lakásépítés Debrecen második 15 éves adata, hogy az új lakótele­lakásépítési tervében az el- pet 80-85 százalékban a deb­íí^íffiSSffi ^ termékeiből re telepszerű, többszintes la- összeszerelt nagy epületekkel ^óhazakban, A tervezők fel- telepítsék te. Illyés Gyula Írói gondok című esszéje olvasható a folyóirat új számának első oldalain. Különösen izgal­masak a Kassákról szóló fejtegetések, valamint az irodalomtörténet „periodizá­lásával", nemzedékekre osz­tásával. az irodalom elköte­lezettségével kapcsolatos gondolatok. A 30-as évek­ben, amikor Illyés nemzedé­ke szerveződött, „már ter­jedt a - littérature engagée fogalma, az engagé-t hol el­kötelezettnek, hol pártosnak értelmezve. Ez az engage­ment Jelent azonban szegőd­ményt, tartozást is; és vál­lalást gázsi nélkül. A szó mögött ott lappang ez a fo­galom: tisztesség. Azt, hogy eleget teszek annak, amire kötelezve vagyok ..." Most jelenik meg először nyom­tatásban Németh László Drága jó nyolcadik című tervezett regényének elké­szült fejezete. Az író ön­életírásában (Homályból ho­mályba) is említi ezt a mű­vet: „... kiindulópontjául azt az órát választottam amikor a lányok békíiő csokrát, benne a levele: megkapom, s fanyar mo­sollyal a kandi szemű osz­tály fölé állok: -D-ága jó nyolcadik osztály!«" Ez a fejezet olvasható a februári Tiszatájban. Az írás hátto­rében ott az író vásárhelyi tanáréveinek élmém'anyaea. Németh László másik ki­adatlan írása. A magvar író helyzete, 1901-ben íródott. Csoári Sándor költőlen szemléletes, gondolatokban Igényes és gazdag kisprózá­ia kórház után címmel je­lent meg. Méltó folytatásai a már említett esszéknek a Tisza­táj februári számában ol­vasható versek: Vas István, Tandori Dezső, Orbán Ottó, Baka István művei. Két nagy tehetségű fiatal költö. Sz'kszai Károly és Tóth Er­zsébet most jelenik meg elő­ször ebben a folyóiratban Mocsár Gábor hosszú idő után ismét novellával 1e­lentkerík: Nádas, holdfény­ben című lebilincselően Iz­galmas írása — túlzás nél­kül mondhatjuk — az utób­bi évek magvar nrózáiának kiemelkedő alkotása. Olvas­hatjuk Beke György Irodal­mi rínort'át ls. A lm Tanulmány rnva'ó­b-n Vekerdi László. T. Fí­ró Zoltán és Cörömbei And -ás munkál kan+ak he've' Vekerdi László írása ezútta" is bővelkedik fontos műve­lődéstörténeti felismerések­ben. T. Bíró Zoltán Darvas József publicisztikáját vizs­gálja. Sütő András kitűnő 'drámáját, a Káin és Ábelt, Görömbei András elemzi. (A lap Művészet rovatában is szó van egyébként e drá­máról: Ablonczy László a mű négy színházi — buda­pesti, kecskeméti, veszpré­mi és kolozsvári — előadá­sának tanulságait foglalja össze.) A Káin és Abel ,.a mítosztól a valóság felé mu­tató irányt követi. Az ember boldogságkeresö vágya te­remtette meg az Éden kép­zetét. Sütő András ezt az édenteremtő Igényt az em­beri fejlődés és méltóság legfontosabb elemének tud­ja. Drámájában ezt az igényt emeli föl: humanizál­ja" — írja Görömbei. Kritikát Szécsi Margit, Weöres Sándor. Bereményi Géza és Molnár Gusztáv könyvéről olvashatunk Vosp Géza, Tüskés Tibor. Kulcsár Szabó Ernő éa Vekerdi László tollából. — Grezsa Ferenc, a Műterem-látogatás sorzatban, a „vásárhelyi is­kola" egyik legjelentósebb alkotóját, Németh Józsefei mutatja be. „Vásárhely jó hatással volt művészi fej­lődésemre. Tartalmasabban itt tudtam megfogalmazni elképzeélseimet. Nem egy tájat festek, de amit csiná­lok. abban Vásárhely is benne van" — mondia Né­meth József. A februári Ti­sza'ái illusztrációi Németh József régebbi és legú'abb munkái közül idéznek néhá­nyat az emlékezetünkbe. ŰJ" film Ragadozó madarak Szines amerikai film. Ir­ta: Kobcrt Boris, kép: Jor­dán Cronenwetii. Főszerep­lő: Dávid Jansscn. Nehéz elhinni, pedig szent­igaz, a fantáziacsiklandozi zím scmrnitmor.dóan naiv, ál­romantikus, színes panerá­mafelvútelekkel íölduzzasz­tott, ócska krimit takar (nem sokáig, a néző gyorsan rá­jön). Annak ellenére, hogy repülő riporterhősének bűn­üldöző hajland .'sága mögött háborús emlékek tornyosul­nak: Harry. Walker légi va­dászként üldözte egykor a fa­siszta „ragadozó madarakat", s évtizedek múltán ez a szen­vedély támadt föl benne, amikor bankrablókat lát gyilkolni, menekülni a pénz­zel, túszokkal gépkocsin, he­likopteren. Nyomukba szegő­dik, s dacolva a veszéllyel, immáron háborús múltját újraélve, megütközik a túl­erővel. Még a menés beren­dezéssel fölszerelkezett rend­őrség sem tud lépést tartani vele, mindössza rádióössze­köttetés révén, ami ez eset­ben annyit ér. mint halott­nak a szenteltvíz: a stúdió­ból kedvenc zenéjét sugároz­zák, ha már egyéb segítség­gel nem szolgálhatnak. A baj caupán annyi, hogy száguldó riporterünk szuper­teljesítményéhez a világ leg­raivabb „ragadozó madarai" asszisztálnak. Ezek a hideg­"ejű fickók, ugyancsak ellát­va a technika minden vív­mányával, a bank alagútjá­nál gondolkodás nélkül le­puffantják a szolgálatos rendőrt, később viszont tú­szuk és riporterünk életét nagylelkűen megkímélik, holott százszor végezhetné­nek velük is, minthogy úton­útfélen akadékoskodnak. Így adnalc alkalmat pozitív hő­ceinkrck a 203 ezer dollár visszaszerzésére, és a rend­őrség teljes apparátusinak „helyre, tétre, befutóra" pre­cízpontos tájékoztatására. Minek következtében nem­csak az akció sikerét, de sa­ját életüket kockáztatják. Va­lószínűleg ilyen galeri a rendőrség álma, leszámítva persze az apróbb malőrt, mert valakit csak lepuffan­tottak . közülük. A rendező William Graham-et olyany­nyira rabul ejtette (szeren­csére nem a galeri) a modern technika csodája, hogy ta­podtat sem tágit kamerájá­val a helikopterek környéké­ről. Föltehetően segédcsapa­ta figyelmeztette egv idő után, Sire William, hát hol marad a szerelem. Ezért aztá-i SIro William riporte­rünket elbúltatta a megejtő szépségű sziklás fennsík jó­tékony szintje alá. kedvenr masinájával és a túszságábő. könnyedén elmenekült bank­k'sa-szonnyal, hogv egy szű­zles csók erejéig lehervasz­sza a kedélyeket: csík semmi szexet kérem, angols-ászok vagyunk, e'őbb a munka, a Vvqiás. aztán a magé-telzt. Mi, r.ézők. rraoa-t so'-ál­Juk, ha derók r!norterá->k nem ér'-etl meg: h*si halált hal a film végére de a bank­tőke hiánytalanul megmene­kül. A történet, úgy, ahogy van, bölcsődei dajkamese. Hiszi a piszi. tLti

Next

/
Oldalképek
Tartalom