Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

4 Kedd, 1979. február G. Miről írnak É y a magyar nyelvi szovjet lapok? A Szovjetunió februári számában összetartozunk címmel jelent meg riport a minszki hűtőgépgyárban szerzett tapasztalatokról. A lap Ír az Oszkoli EU&trokoháiszati Művek építéséről, amely Európa legnagyobb teljesítményű acélgyára lesz. A természetátalákítás eredményeként hozzáférhetővé váló hatalmas erő forrásokról van szó A BAM tudóstanácsa című cikkben. A délnyugat-szibériai Hakasz Autonóm Tei-ülettel ismertet meg a közigazgatási egység tanácselnöke. Figyelemre méltó A békés együttműködés távlatai aímű írás. A tiszta tengerért cimü riport aggasztó tények felsorolásával figyelmeztet az óceánok elszennyeződésére. A lap bemutatja a moszkvai Nagyszínház vezető baJfettmesterének, Jurij Grigorovicsnák munkásságát. Megismerkedhetünk a Kaukázus hegyeiből rajtoló sárkányrepülőkkel. Magyar témájú írás a Partnerünk, Csepel című. A magyar és a szovjet állattenyésztési együttműködés kihasználatlan tartalékaira hívja fel a figyelmet egy interjúban Magyari Andtós profeszszor, Újszerű, közös ismeretterjesztő vállalkozásáról tájékoztat a Környezetvédelemről a TJT-ben című képriport. A Lányok, asszonyok legújabb számla Felelősséggel értük és vettik! címmel JcözJi Szűcs Istváiménak, a Ma-, gyár Úttörők Szövetsége főtitkárának tartalmas írását a gyermekek nemzetközi évéről. Idén ünnepli 30. évfordulóját a KGST. Ez alkalomból a lap érdekes publicisztikát közöl A Szövetség gázvezeték az integráció térképén címmel. Egy moszkvai szülőotthon Izgalmas hétköznapjairól szól a Minden úgy ment, mint máskor című írás. Pavel Bazsov meséit jól ismeri a nagyközönség. Születésének 100. évfordulóján az olvasók ízelítőt kaptak a nagy mesemondó egyik írásából. A lapban válogatást találunk gyerekek leveleiből, amelyeket a szerkesztőségnek írtak. A tudomány ma másfél ezer örökletes betegséget tart számon. ötvenet már tudunk gyógyítani. Erről olvashatunk Az élet forrásánál című összeállításban. Színes anyag számol be a Budapesti Operettszínház moszkvai vendégszerepléséről. Riport mutatja be Maja Csiburdanidze legifjabb sakkvilágbajnoknőt Edard Avetyiszov akadémikus tollából olvashatunk arról, hogy a rövidlátás gyógyítható. A Fáklya idei harmadik száma színes képekkel ilCsaládi események A Szovjet Irodalom-ból az lusztrált riportban mutatolvasók figyelmébe ajánljuk Pavel Nyilin Először férjnél című prózai alkotását. A költészet kedvelői előtt Makszim Tank mutatkozik be néhány verséja be Minszket, a Belorusz SZSZK fővárosát. Budapest felszabadulásának 34. évfordulóját összeállítás köszönti. Az AGROMAS nemzetközi szocialista mezővel, ő jelenleg az egyikleg- gazdasági-gépesitési társuismertebb belorusz költő. A két nyelven rovatban Alekszandr Raszkin Kutya című elbeszélését, VaszilijKazancev Az út a távoli rétre, valamint Oleg Csuhoncev Tréfán kívül című versét közli a folyóirat. Egymás verseinek fordítása is összefűzi a grúz Miha Kvlividaét és Benjámin Lászlót. akik ezúttal eszmecserét folytatnak a Szovjet Irodalom hasábjain. Az Irodalomról című rovatban kritikai elemzést olvashatunk Valeratyin Raszputyin neves, szovjet író munkásságáról. A Műmelléklet három közép-ázsiai szovjetköztársaság egy-egy festőművészét mutatja be. A Szputnyik ű5 száma Nincs fontosabb világpolitikai cél, mint a fegyverkezési hajsza | mottóval szól Közli a lap azt az izgalmas publikációit, amely egy szörnyű katasztrófát és annak szerencsés kimenetelét eleveníti fel. Az Aleut-szígetektől nyugatra 1978. október 26-án, nyugat-amerikai időszámítás szerint 20 óra körül a szovjet Parancsnok-szigetek felé eső térségben kigyulladt és lezuhant az amerikai légierők egyik Orion-típusú négymotoros felderítő gépe. A pilótákat tizenkét őrán keresztül dobálta a dühöngő tenger, mire egy szovjet halászhajónak sikerült fedélzetére venni a bajba jutottakat. Jó minőségű, cácsó gáz mindenkinek kell, nekünk, magyaroknak is. Ez az egyik ma.yanázata, hogy érdeklődésre tarthat számot az az írás, melynek címe: Építi a KGST. Fényből szőtt kísérlet — ez a címe egy rendkívül izgalmas írásnak. lás munkájáról szól a lap KGST-emblémával jelzett cikke. A Nap a földi élet táplálója, de vajon mi élteti magát a Napot? — ezzel a kérdéssel foglalkozik a leghíresebb szovjet csillagászok véleményét is ismertető riport. Mellette tudományos érdekességekről szóló hírek kaptak helyet. Nóvák Gyula és Újhelyi Ferenc is részt vett azon a nagyszabású moszkvai versenyen, amelyen a szocialista országok legjobb szerszámlakatosai mérték össze tudásukat. Erről riport számol be. Hogyan dolgoznak a moszkvai rajzfilmstúdióban, s más hasonló érdekes bemegfékezése számoló kínálja magát az új az olvasóhoz, számban. HÁZASSÁG Mészáros Antal és Kiss Anna, Szakáll Ernő Márton és Nagy Ibolya, Hegyes Lajos István é3 Veres Katalin Julianna. Iván István János és Oláh Erzsébet, Barna Zoltán Pál és Tóth Klára, Varga András és Kiss Mária, Bálint János és Komár Ágnes, Ocskó Ferenc János és Langbein Erika, Vadányl Sándor és Temesvári Ibolya, Stumpí Mihály Lóránt és Banyáéi Ilona házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Meleg Jánosnak és Bálint Szilvia Piroskának János, Mezei Imre Istvánnak és Túri Éva Juliannának Éva Karolina, Lele Ambrusnak és Török Erzsébetnek Enikő Erzsébet, Király Dezsőnek és Viass Rozáliának Alexandra, Péter Gábornak és Lakatos Annának Szabolcs, Dunai Józsefnek és Tóth Juditnak Éva Judit, Szekeres Istvánnak és láppal Juliannának Róbert, Szécsi Zoltánnak és Király Irénnek Beatrix, Jász Tivadarnak és Gál Györgyi Katalinnak Gábor, BánW-Horváth Lászlónak és Fejes Évának Mihály Róbert. Katona Imrének és Vörös Ilonának Bianka Eszter, Kovalik Mihálynak és Szél Erzsébetnek Róbert. Skultéti Andrásnak és Lorch Évának Zoltán, Bán Tamás Imrének és Nagy Zsuzsannának Tamás Szabolcs, Gyöngyösi István Tibornak és Hevesi Katalinnak Norbert István, Lévai Andrásnak és Pálinkás Évának Attila, Molnár Lászlónak és Vörös Erzsébetnek László, Szarka István Mihálynak és Györű Magdolnának Zsolt, Toleodi Endre Péternek és Horváth Olga Magdolnának Olga, Kothencz Györgynek és Molnár Ibolyának Zoltán, Borda Sándornak és Forgó Irénnek Zsolt, Tapasztó Sándor Józsefnek és Mmacskó Magdolnának Magdolna, Balog Sándor Ferencnek és Schordje Filmbarátok figyelmébe Rövidesen megkezdődnek a Art Kinő az Ady téri egyeFilmbarátok Körének második félévi előadásai. Vasárnap délelőttönként (a Fáklya temi épület Auditórium Maximumában éveken át „táblás házat'' vonzott, így lesz moziban fél 9, a Vörös Csil- ez bizonyára március elejélag moziban 9, 11 és 13 órai kezdettel), február 18-tól az érdeklődők ismét MOKÉPtől is. Viszont idén tovább tágul a kör: a Szegedi Orvostudományi Egyetem és a forgalmazásra általában nem Juhász Gyula Tanárképző kerülő művészfilmeket láthatnak — csak bérlettel, melyek a JATE Dugonics téri központi épületének n. ecneFőiskola hallgatóinak is rendez a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat az Art Kinohoz hasonló rendszeres veletén vásárolhatók. Mint ren- títéseket — filmcsemegéknek desen — hagyomány —, a számító alkotásokból. Hasonvetítések előtt Graber LászM ló célt szolgál a tanárszakos beszél a bemutatásra kerülő hallgatók részére szervezett film néhány történelmi, tár- filmesztétikái kör is, szomsadahni és esztétikai kérdé- baton délutánonként a bölsérőL A közeljövőben az egyetemi hallgatóknak is alkalmuk csészettudományi karon. Ebben a fél évben a központi téma a film és az irodalom nyílik arra, hogy filmesztétí- kölcsönhatása lesz, az előadókat és filmtörténeti ismere- sokon filmadaptációkkal isteiket bővítsék. A közkedvelt merkedhetnek meg a nézők. Juliannának Éva, Zimacsek Gézának és Peszekt Editnek Márta, Pölös Mihálynak és Kuczora Erzsébetnek Zsolt, dr. Bodrogi Tibornak és Solymosi Éva Máriának Éva Orsolya, Kovács Józsefnek cs Kunos Editnek Endre, Nagy Mátyásnak és Csonka Máriának Ágnes, Bélteki Sándornak és Sipka Évának Csaba, Jenei Jézsefr.ek és Szöged! Juliannának Julianna, Ürge Lászlónak és Beadán Évának Rajmund László, Peták Kálmán Csabának és Nagy Juditnak Ágnes, Juhász Lajosnak és Váradi Ilonának Anett Irén, Szél Sándornak és Branduse Jolán Annának Zoltán Gábor, Tóth Sándor Istvánnak és Turcsányi Mária Idának Sándor, Schönberger Pálnak és Bárányos Erzsébetnek Gyula, Nagy Ferencnek és Bíró Ilonának Gábor Ferenc, Vincze Pál Péternek és Kopasz Erzsébetnek Erzsébet Erika, Vincze Sándornak és Masa Máriának Anikó, Molnár Imrének és Csordás Mária Veronikának Zita, Bakaity Józsefnek és Kelemen Erzsébetnek Emőke, dr. Petri Andrásnak és dr. László-Kókad Erzsébet Ilonának Georgina Anna. Bakos Gábornak és dr. Dehelán Auréllá Máriának Tamás Gábor, Csankl Ferencnek és Gilicze* Erzsébetnek Ferenc, Lovászi Józsefnek és Szlládi Anna Máriának József, dr. Rálkai Árpádnak és Fritsl Erzsébetnek Jolán. Deme Lászlónak és Mécs Zsuzsanna Máriának László, Gyuris Jánosnak és Fodor Máriának Gábor, Konez József Jánosnak és Fodor Erzsébetnek Tamás, Rácz Zoltán Istvánnak és Bócli Katalinnak Aliz Katalin, Tanács Józsefnek és Masa Etelkának Daniiéi].?.. Márton Lajosnak és Boros Ildikó Idának Gábor Gyula, dr. Andó Itetvánnak és Babos Ágnesnek Aron. Futó Ferencnek és Renesár Jolánnak Anita, Pa.pp Istvánnak és Papp Máriának Zsolt István. Kubai Gézának és Kovács Ágnesnek Zoltán, Török Jenőnek és Vecsernyés Évának Jenő, Mlle Imrének és Heringh Ildikó Katalinnak Orsolya nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Katona István, Hansági Ferenc, Győrfy Antal né Gémes Mária, Horváth József, Belóvai György, Kis Imre, Mészáros Feréncné Dudás Julianna, Nagymihály Istvánné Molnár Julianna, dr. Dobó Istvánné Batancs Piroska Veronika, Martonosi József, Szőke Sándor Mátyás, Bene István, Kabók Lajosné Takács Etel, Horváth István, Bor Pálné Balogh Edit, Oláh József, Simon Imréné Móna Katalin, Lavner Jánosné Tóth-Kása Mária, Vidéki Ferenc, Kalló Antal, Lengyel Józsefné Dudás Veronika, Mészáros Ferencné Fischer Auguszta, Kallós Mária Etelka, Nacsa István, Császár Ferenc András. Deák istvánné Kovács Piroska Magdolna, Nagy Antalné Török Mária, Szabó Lajos, Urbán István, Kónya Józsefné Acs-Sánta Piroska, Légrádi Józsefné Ludányi Margit, Káity András, Révész Pál, Kiss József, Ridel Józsefné Szabó Eszter, Balog Lajos, Nógrádi Ferencné Császár Veronika meghalt. Hazai párbeszéd Két ismerős találkozik: — Mit csinálsz mostanában, barátom? — Semmit.., — Hogyhogy? Nincs állásod? 4 — De igen, csakhogy egy alkatrészraktárban dolgozom... Dialektika Először is váltunk egy jegyet — morog magában az utas, nehogy elbeszélgesse, elfelejtse a dolgot, mert a buszjegy csak két forint, a büntetés árából pedig két hétig is lehet utazni. Es már ott van a kezében a barna érme, hogy mikor föllép, mindjárt megkínálja vele a nagyétvágyú automatát. Szépen bele is pottyantja a pénzt a nyílásba és nyomja a gombot — •egyszer, kétszér, háromszor, de, az nem szól vissza, s nem adja a kis cédulát. Most mi lesz? Látták az utasok, van tanú elegendő, de azért jobb lenne, ha most éppen nem erre kerülne az ellenőr, mert két forintért igazán kényelmetlen magyarázkodni! Az egyik tanú le is száll, a másik is készülődik. — Az ellenőr pedig jön, kéri a jegyet — és nincsen. Tanú még éppen akad, de mit lehet tudni, van-e hitele a szónak ... Mondja is az ellenőr: „Nem úgy van az kérem!... Mi ugyan hiszünk az utasoknak, meg az automata tényleg pihen, de ilyenkor azért inkább a vezetőnek illik szólni. Mármint a sofőrnek!" Ilyen egyszerű a dolog! Azaz, hogy egyszerű volna! Mert a vezetőfülkénél az utasra kiált egy felirat: „Menet közben a vezetővel beszélgetni tilos!" Ez már azonban nem közönséges utasnak való szituáció. Ezt tudomá-y nyosan úgy hívják: dialektikai I. S. sz. SIMON ISTVÁN: n. Nagy vizek krónikája ^...vettem a mélyen lesújtó gyászhírt" A kormány, amely annyiszor érzéketlen és hűvös maradt Szeged veszedelmével szemben, s amely az utolsó figyelmeztetéseket és dörömböléseket is a bürokrácia labirintusába kénysaerítette, most már táviratokat kapott. Eötvös Károly a függetlenségi párt nevében azonnal egymillió forintos segély folyósítását indítványozta az állampénztárból, s bár Tisza Kálmán miniszterelnök előbb még közadakozást hirdetett, 12-én már ezt foglalta leiratába: „Tegnap azt állítám, hogy Szeged még küzd. Ma éjjel vettem a minden emberbarátot, minden hazafit mélyen lesújtó gyászhírt, hogy a küzdelem hasztalan volt, mert a Tisza árjai hajnali két óra tájban, minden emberi erőfeszítést legyőzve, a városba betörtek... E gyászos körülmény a tegnapi fölhívásban tett sürgős kérelmem súlyát százszorosan fokozza s engem arra késztet, hogy az ország összes törvényhatóságait a könyöradomány-gyűjlésre ismételve fölkérjem, s lelkükre kössem, hogy ezügyben a legnagyobb eréllyel és gyorsasággal járjanak ed." És ettől kezdve le nem kerülhetett Szeged ügye és sorsa a képviselőház napirendjéről. Sőt, bizony, Szeged most kezdte igazán keresni régebbi föliratait, panaszait, egészen odáig, hogy Bakay Nándor fölemlegette mind a kilenc figyelmeztető kérvényeket,'a percsorai társulat dolgaiban tett észrevételeket — s nem kisebb javaslattal állt elő, mint hogy „a Tisza-szabályozás bajainak megvizsgálása végett egy országos küldöttségnek kiküldését kéri". Ott volt már ez a fölirat — csak aludt a többivel. És még most sem ébresztgették. Talán azért, mert Tisza Kálmán már tudhatta, hogy ő császári fölsége, I. Ferenc József ide vonatozik a rettenetté hírre, és személyesen fogja kihirdetni az elpusztult varcs iránti kegyességét. öt nappal a pusztulás után, hatalmas és magas kísérő haddal őfelsége valóban föltekintette a vízveszedelmet. S a polgármester így ajánlotta a magas kegybe elpusztult városát: „Mindent elvesztettünk, Felséges Ür. Mezőink, házaink, jószágaink elvesztek, elpusztult minden vagyonunk, évtizedek véres verejtékének szerzeménye..." S a király felelt: „Magam is látni óhajtottam a szerencsétlen város bajait, melynek üdvét nrirtdig szívemen hordtam. Azonban remélem, hogy Szeged újra fel fog épülni.,. Lelkem legjobb reménye, hogy jobb idők is fognak jönni és hogy ezien derék város még föl fog virágozni." Nagy volt ugyan az illendőség, de azért feltört egy-egy fájdalmas indulat. „Magánérdekeknek estünk áldozatul" — kockáztatta meg egy szókimondó prépost, ám semmi nyoma sincs annak, hogy a király ezt megértette vagy híven lefordították neki. Az mégis bizonyos, hogy miután a fölséges úr megtekintette a várost sajkásaival, és „elvegyült" a földönfutók között, Szeged ügye másként kezdett állni a kormánynál, de még Tisza Kálmánnál ls, akiben esetleg megszólalhatott volna a lelkiismeret Szeged korábbi panaszainak semmibe vevéséért is. Mégsem hiszem, hogy netalántán a királyi jóindulat lett volna ebben a változásban a legnagyobb vagy a leghatásosabb emelő. Ilyen helyzetben mi mást tehetett volna a király? Mai fejjel is jól megértjük: politikai gesztus, okosan kihasznált alkalom volt ez „kedves magyar"-jainak. Nyomoztam a híres királyi mondás után is. Vajon hol, s mikor mondta az uralkodó, hogy „Szeged szebb lesz, mint volt"? A polgármesteri jelentés adományozta a királyi szájnak ezt a jelmondatot, s miért is ne, amikor a kétségbeesett város úgy kóstolgatta, mintha a bécsi kincstár ajtónyitásának jelszava lett volna. Meg ls festette a város azt a gesztust, amint a király épp ezt mondaná, s talán arra is gondolt közben, hogy ernek kamataira igen-igen rá volna szorulva. Tisza Kálmán már mondta is a látogatás után: „A Szegedet ért csapás közvetve egyformán sújtja az egész országot és fáj érte minden magyar szíve, föl a királyig. A kormánynak nemcsak föladata, de kötelessége, hogy mindazt megtegye Szegedért, ami lehetséges." Egy epizód mégis megkeserítette a szegediek száját Nem éppen a királyi látogatás napjaiban, hanem előtte és utána. A fővárosban ugyanis akadt néhány olyan rágalmazás, amely a T. Házig is eljutott és erkölcsileg mindazt vissza akarta pofozni, ami sérelem Szegedet érte küzdelmeinek lenézése közben. Az egész árvízi irodalom egyöntetűen visszautasítja azokat a vádakat, miszerint Szeged népe elhanyagolta volna védelmét vagy közömbös lett volna a pusztulással szemben. Ennek pedig a miniszterelnök volt az egyik kútfeje, akinek talán egyszerűbb volt támadni, mint védekezni és magyarázkodni. „Nem akaróit rekrimiréLni, de elmondom, hogy Szegedre nézve az 1876-iki veszély után kl lett mondva, hogy Szeged teljes biztosítására egy körtöltés szükséges..., de Szeged képviselete egy szerencsétlen percben ... szótöbbséggel elhatározta, hogy a töltés ne létesíttessék ..." — így beszélt március 19-én a parlamenti ülésen. De miért szavaztak így? Azért, mert a meglevő védművek fenntartására és erősítésére sem volt már pénz« a városnak. Évtizedek óta zuhogtak rá új meg új költségek a védelemben, sőt bizony még meglevő pénzelt is idegen érdekekért fizettették ki vele! Ehhez a vádhoz aztán társultak olyasfélék is, hogy a védekezés sem volt eléggé lelkes és odaadó. A közmunkákba kirendelt lakosság „elszökdösött" az éjszaka folyamán... Igen, igen, de akkor már gyerekeikért és asszonyaikért szaladoztak a férfiak. Akkor már nem volt erő és hatalom, amely elháríthatta volna a vészt. A várps nem vehette magára ezeket az igazságtalan vádakat — s talán még éppen Mikszáth írta ezt is válaszul a Szegedi Naplóban: „Szeged népét tönkretette a tudatlanság, a kapzsiság, a rosszakarat és az egyes nagy családok érdekei által vezérelt Tisza-szabályozási művelet A víz ellen védte magát hősiesen, míg tönkrement pénzügyileg s míg elérte a végzetes nagy csapás! Szegedet az ország tette tönkre s újra is fogja teremteni — nem kételkedünk benne." Ezzel természetesen még nem fejeződött be az ügy. Még személyiségek is megnyilatkoztak. A kormány beszél, amelynek képviselője már 7-én hivatalosan kihirdette a menekülés lehetséges útjait? A város, amelynek „gyönge falait egy tenger ostromolta", hogyne gondolhatott volna a lakosság fizikai megmaradására? „Alulírottak becsületszavunkra állítjuk..." — így kezdődött a tiltakozás, s rajta volt Mikszáth kézjegye is! Nemhogy a nép, maga a váro6 is hurcolkodni kezdett. Vitték a levéltárat, a pénztárat az emeletre, és sietve ácsoltatni kezdték a deszkalépcsőket a várbástyákra, hogy a menekülők majd fölkapaszkodhassanak a víz előL Mi is, a história is — most már bizonyítottan — Bakay Nándornak hisz, aki úgy fogalmazott a T. Házban, hogy „Szeged népe igenis a végsőkig kitartott a föláldozó védelemben és valósággal hősies példát mutatott a város szeretetének nagy erényéből". (Folytatjuk.)