Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

7 Vasárnap, 1979. február 25; Menyhért Lajos Paál Károly Párhuzamok és metszéspontok „Egy szakmában sem találtam annyi / önmagával azonos embert, / mint a jó színészek között." — Aranytaps című versét indítja ezzel a gondolattal Illyés Gyula. Három fotó egymás mellett Színházi eseményeket idéznek. Közös bennük a figurákat' alakító színész. Kovács János személye. Az elmúlt időszak három izgalmas szegedi előadását elevenítik fel Kovács János szereparcai: Maróti Lajos Egy válás története című művének „főelvtársát", Menyhért Lajost, Csurka István Döglött aknák című szatirikus játékának szektás politikusát Paál Károlyt; és a legutóbbi Maróti-ősbemutató, a Közéletrajz főhősét Kalapos Vincét. De nemcsak a szerepeket alakító színész személye kapcsolja össze ezeket a színpadi figurákat. Közös bennük, hogy így vagy úgy, fontos szerepet játszottak történelmi félmúltunkban. A felszabadulástól a hatvanas évek közepéig tartó, ellentmondásoktól sem mentes, de mindenképpen történelmi csatanyerés időszakának, a szocialistává váló Magyarországnak jórossz tulajdonságokkal bíró, előrelendítő vagy éppen hátráltató vezetői ők a színpadon. Kortársaink. Mint ahogy kortársunk a deszkákon és az életben a színész. Kovács Jáno6 is. A Közéletrajzban mondja Kalapos Vince: „Emlékszem rá. 48ban, azon a napon az esztergapad mellől hívtak el. Azt sem tudtam, hoi'ó visznek. Valami színházban kötöttünk ki Lehettünk vagy hatszázan, mind mint én. Akkor fölállt az előadó, azt mondta: »Elvtársak, holnaptól államosítjuk a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, magukat jelöljük ki az tíj vállalatokhoz igazgatónak. Vállalják?« És akkor mi hatszázan, sose láttuk egymást, egyszerre talpra ugrottunk és énekelni kezdtük: -Föl, föl, ti rabjai a földnek, föl, föl, te éhes proletár .. önéletrajzát mondja Kovács János: — Sráckoromban summás, kifutófiú, könyvkereskedő-tanonc voltam, míg aztán 44 decemberében leventeként besoroztak. Negyvenöt májusában jöttem haza, kazánfűtő lettem Pesten. Már eiőtte is bújtam a mozikat, jártam a színházakat. Rabul ejtett a Warrenné mestersége, A mi kis városunk, csodáltam Somlayt, Csortost, Lehotayt, Tolnay Klárit és a többieket. 1947-ben az első felhívásra jelentkeztem felvételire a Horváth Árpád színészkollégiumba. Egyik pillanatról a másikra egy új világba kerültem hátlzsáknyi poggyászommal, minden vagyonommal. A kollégium nemcsak a színészetre készitett föl, hanem az aktív, politizáló életre is. Énekeltük és hittük a „fényes szelek" strófáit: „Holnapra megforgatjuk az egész világot!" Mirlt akinek leoperálták a hályogot a szeméről, egyszerre minden világosnak, érthetőnek és nagyszerűnek tűnt Hamarosan felvettek a pártba, pár hónap múlva tanfolyamra küldtek, MEFESZ-titkár lettem. Agitáltak, válasszam a politikai pályát, de bennem óriási volt a színpad iránti vágy. Ügy gondoltam, színészként is lehet politizálni, a színpad is lehet a politikai hovatartozás kifejezésének színtere. A NÉKOSZ nemzedéke ott őrzi tarisznyájában a hazaszeretet éa politikai-társadalmi érzékenység hamubasült pogácsáit. a „fényes szellők" időszaka egy életre szóló programot adott, máig ebből a forrásból táplálkozom. Akkor tanultuk meg. akkor éreztük igazán, hogy ezt az országot, ezt a nemzetet csak a népből jött munkás- és parasztgyerekek vezethetik ki a nyomorból az évezredes szenvedés jogán, azok a fiatalok, akik közé én is tartoztam. Voltak életemnek nehéz szakaszai, a sors árapálya engem sem kímélt, de abban mindig hittem, s biztos voltam, hogy lehetőségeimet, pályám sikereit ennek a parányi hazának köszönhetem. Három figura, aldk sokban hasonlítanak egymásra: Menyhért, Paál, Kalapos. Egygyökerűek, akiket mássá formáltak a történelmi viharok, az egyéni évszakváltások. Egyikük fáradthajlottan szélárnyékra vágyik, másikuk torzulások görcseit viseli, harmadikuk megőrizte gerince egyenességet De hogyan gyúrja egynemű anyaggá, öntörvényű színpadi jellemmé a papírra vetett figurákat a színész saját élményeinek tégláiból, tapasztalatainak kötőanyagából, mindig fürkésző figyelmének fölszikrázó mozzanataiból. — Szerettem Menyhért elvtárs összetettségében is vázlatos figuráját Azt a típust, akit a hódolt asszony lakésára is fekete szolgálati gépkocsi szállít aki foggal-körömmel, de valami naiv hittel védi magas beosztását, kivívott hatalmát, konszolidálni igyekszik összeköttetések pókhálóján himbálódzó státuszát. Azt, ami tulajdonképpen a haladás kerékkötőjévé teszi. Igyekeztem eggyéötvözni a figura fontos, jó tulajdonságait az elitélendő, veszélyes vonásaival. Csurka Paál Károlya gúnyrajz. Hálás, nyugodtan mondhatjuk, ziccerszerep, melyben szinte lubickolhat a színész. Paál az ötvenes évek szektás politikusának típusa, aki mind zsugorodó hatalmát az idegosztály zárt osztályán, testben, szellemben megrokkanva ís pisztollyal védelmezi. Én mégsem tudtam teljes mértékben azonosulni a figurával — úgy látszik, hiába kerestem' a színpadi figura mögött az embert, végképp elsöpörte 1956. Kalapos Vince teljes életpálya. Nyers és durva alakja elmúlt évtizedeinknek, de mindig tiszta, egyenes derekú, becsületes tudott maradni. Azért, mert hibátlanul és pontosan működik „proletárösztöne". Kalapos alakKalapos Vince Jának Menyhért a színpadi előképe, de annál összetettebb, kiteljesítettebb ember. Személyiségének minden mozaikját magaménak érzem, ráismerek magamban, vagy ismerőseimben. Ez a típus megérdemli, hogy színészi eszköztáram teljes latba vetésével emléket állítsak a Kalapos Vincéknek, akik nélkül nincs mai Magyarország. Azzal is tisztában vagyok, hogy úgy lehet Igazán mellé állni, úgy lehet igazságot szolgáltatni, ha fölvállaljuk hibáit, emberi gyengeségeit is. A veszélyekre figyelmeztetni nemcsak lehetősége a színésznek, de kötelessége is. Kovács János 28 éve színész, ha van ilyen egyáltalán, szegedi színész. A véletlen játéka vagy a tudatos műsorpolitika eredménye — nem tudom —, de a szegedi színház fölszálló ága erőteljesen összekapcsolódik Kovács János emiitett három alakításával. A summásgy erekből lett szinész három munkásból lett vezető alakját állította elénk természetes egyszerűséggel, kivételesen mély átéléssel, nagyszerű színészi azonosulással. A párhuzamok és metszéspontok szembeszököek. Lehet, hogy nem tett mást, mint példát adott eszmélésből, önvizsgálatból, közéletelemzésből?! „... Mert / kohó is a színpad! Vagy aranyat / olvaszt, vagy tartalom htján salakká / éget a végén. Elbukik ezen a tűzpróbán bár dicsfény közepette / a balek, a ripacs, mindaz aki I csak kelleti magát, riszál, nem úgy / alakit, hogy maga is alakuljon, / ráérezve, hogy szent bár a deszka: /lépcső csupán, magasabb színre, a I nép, a nemzet, a végzet színe elé." TANDI LAJOS Szeged -Pest tíz óra 125 éves a szegedi vasút Széchenyi István bölcs és körültekintő reformpolitikájának megvalósulásaként Indult meg hazánkban a vasút. Előbb a Pest —Vác, majd a Pest—Szolnok vonal készült el. A szabadságharc leverését követően szünetelt a vasútépítkezés, és a Ceglédtől Félegyházáig vezető pálya átadására csak 1853-ban került sor. Ezt megelőzően a város vezetői már 1845-ben felismerték a vasút jelentőségét, és elhatározták, hogy a kecskemét—szegedi vonalszakasz kiépítéséhez 50 ezer forinttal hozzájárulnak. A cegléd— szegedi vonalszakaszt az Osztrák Délkeleti Államvasút Társaság építette meg és tartotta üzemben. A félegyháza—szegedi vonalrészen három állomást (Feketehalom, Kistelek és Szeged) építettek. A személy- és áruforgalom biztosítására 8 gőzmozdonyt, 9 I„ 16 II. és 26 III, osztályú személykocsit, továbbá 160 fedett és 40 nyitott tehervagont szereztek be, 5 kalauzkocsi mellett. Az első szegedi vasútállomás felépítésire a mai rendezőpályaudvar helyén ta. I 'V i «% került sor. így az utazás elsősorban az alsóvárosi embernek jelentett Jó megközelíthetőséget. Az állomás építésére közel 60 ezer forintot fordítottak. A félegyháza—szegedi vasútvonalat 1854. március 4-én adták át a forgalomnak. Az első gőzvasút ekkor gördült be Szegedre, tehát ez a nap a szegedi vasút születésnapja. A vonal megnyitásáról a Pesti Napló 1854. március 8-án megjelent számában így számol be: „Hdla az égnek, valahára megvan; teljesült mit annyiszor tűztünk erre meg arra a napra. Vasútvonalunk tegnap fényes ünnepéllyel megnyittatván mai nap óta a közforgalomnak áll használatául... Délelőtt 10 órakor már szakadatlan vonalban tolongott ki az alsó-város hosszú utcáin a tarka népvegyület a bámulandó gyorsasággal felépült indóházhoz, melyet a tanyák és a szomszéd helységek lakói már jóval elébb környezének apróra nézegetvéna Oláh János életösztön egyre jobban csak az nyűgöz le hogy élek eleinte túl a személyes kudarcon volt másra is emlékeztető hazudni tudtam hogyha kellett nagyravágyás sarkallt soká tartott túlzottan soká rájönnöm hogyha fölveszem a kesztyűt mit veszítek el törvényeik már konzervatív hátam mögött életösztönöm forgat lehetnék még több is mint amire valaha vágytam hogyha mindez megkísértene mégegyszer lehet hogy meg se próbálnék ellenállni szavak esztelenség hiány-kézjegyével ellátott papírok vén kereskedője indulóban villan föl a keresztrejtvény megfejtésének régen áhított elve a megoldás ,mit annyi éve kerestem hogy akaratlan és végleg elfeledjem Benke László Elégia egy közönyös archoz Ablak te jégvirágos kulcslyuk egy rút világhoz jaj csak nem venni észre nem venni semmit észre leskelődni csak bízni mélyben a gyöngyöt hinni jaj csak meg ne lépjek magaddal össze ne tévessz te nyíltszíni futóárok csontommal ne vtrágozz légy csak a látszó senki ki ahogy tudja rejti jaj csak meg ne tévessz magamtól meg ne léptess higgyem a gyöngyöt mélyen s halj meg hogyha majd [kérem lir^aUmi országok ékesen készített címereível, s számtalan zászlókkal földíszített állványokat, mik mögött mintegy színházi páholyokból gazdag öltözikú hölgysereg tekingetett szerte a tengernyi sokaság felett... Az e helyzetben feszülten várakozók között 1 óra tájban érkezék meg a koszorúkkal ékeskedő „Szeged" mozdony által vontatott..." Tehát, amint a korabeli tudósításból Is kitűnik, a műszaki átadást követően, a közönség március 7én vette birtokába a vasutat. Az első menetrend szerint, amelyet 1854. október 17-ón adott ki a Délkeleti Allamvgspálya üzletigazgatósága, a Szeged—Pest közötti távolság tíz órát vett igénybe. A pálya továbbépítése végett hidra volt szükség. Az Osztrák Államvasutak 1856-ban a francia Ernest Gouin-céggel kötött építési szerződést, a szintén francia M. Cézanne mérnök terveinek megvalósítására. Európában ez volt az első hid, amelynek alapjait légnyomásos módszerrel rakták le. A hidat 1858. december 2-án adták át a forgalomnak, és ezzel megnyílt a további út Temesvár felé. A megye városainak közlekedési kapcsolatát tovább javította az 1869-ben megnyílt Szeged-Rókus, Szabadka, Zombor közötti vonal. Hódmezővásárhelyt 1870-ben kapcsolták össze Szegeddel, s ekkor adták át a forgalomnak az algyői Tisza-hidat A megye további vasútvonalait 1887 és 1969 között építették ki. Az építkezések nyomán a város már a múlt század hetvenes éveire jelentős csomóponttá vált, és így természetesnek látszott, hogy Szeged legyen a vasúti üzletvezetőség székhelye. Ezt úgy oldották meg, hogy a már Szabadkán működőt 1888. április 24-én Szegedre helyezték át. és ideiglenesen a Zsótér-házban helyezték el a hivatali apparátust. A szegedi üzletvezetéséének 1911-ig leghosszabb vonala volt az országban, több mint háromezer kilométer. Ekkor létesítették a temesvári üzletvezetőséget, és így a szegediekhez 1703 kilométer hosszú vonal tartozott. Az üzletvezetőség (később üzletigazgatóság) székháza a millenniumi építkezések során, Pfaff Ferenc tervei szerint épült, csodálatos német-alföldi reneszánsz stílusban, és az egész olyan, mintha egy darab lenne az amszterdami központi pályaudvarból. A jelenlegi nagyállomás épülete is az ő tervei alapján készült. Az első világháború után mindinkább terjedt a motoros vontatás, és a kísérletek Jó eredményeként a MAV egyik első motorosközpontját Szentesen hozták létre. A megye területén, lényegét tekintve, 1927 óta — a megszűnt szakaszokat leszámítva — nem változott a vasúti hálózat. A pálvatest-felúlftásokat és a dizelesítést sikeresen végrehajtották, és a további felújffásokkal magasabb fokon kívánják szolgálni a személy- és árufuvarozás követelményeit a 125 éves szegedi vasút. Van még ennek a 125 évnek egy kedves momentuma, igaz. hogy csak 28 éve történt, de ma is sajnálhatjuk, hogy nem tudott itt gyökeret engedni az 1951-btn szegedi székhellyel létesített Közlekedési Műszaki Egyetem, amely korában Közép-Európa első ilyen intézménye volt. Az új egyetemet széles profillal alapították, és 1951 őszén két szak indult Szegeden; a vasútépítési és a vasúti üzemeltetési. Az egyetem az első félévben az öthalmi laktanya, a második félévben a volt gépkocslzó-laktanya épületében (ma textilipari szakközépiskola1 kapott helyet. Ugyanitt volt a hallgatóság diákszállója is. Ny oh tanszék, illetve tanszéki csopon működött. Az egyetem innen Szolnokra, majd onnan Budapestre került BÁTYAI JENŐ