Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

4 Vasárnan, 1979. február 25. „Örülök, hogy csinálhatom Művelődési bizottság a KSZV-nél 99 Négy megyéé a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat. Az összlétszám 7 ezer körül mozog. Éveken át voltak úgynevezett oktatási és Ismeretterjesztési bizottságok. Vagyis o szakszervezet és a KISZ egyaránt végezte a maga dolgát a közművelődés területén, próbáltak a gyáregységekben szervezni, rendezni ezt-azt. Ugyanakkor logikus, ha a vállalati művelődési bizottság 1977 decemberi megalakulása előtt folytatott előkészítő munka során az illetékeseknek nem egészen mindennap! dolgokat kellett figyelembe venni. — Megalakult a bizottság — mondja Burkus Andrásné titkár, és kezembe nyom egy aprócska füzetet. „A KSZV művelődési bizottságainak működési szabályzata." Forgatom. nézegetem. Ilyet másutt nem láttam. Idézet a közművelődésről szóló 1976. évi V. törvényből, továbbá a művelődési bizottságok megállapítását kimondó határozatból. Azután a vállalati művelődési bizottság összetétele (társelnökökkel az élen), működésének szabályai, feladatai, hatás- és Jogköre. A tagok tennivalóinak pontos, félreérthetetlen rögzítése. — Legnagyobb gondunk a vállalati közművelődésben a szakmai felkészültség hiánya — folytatja Burkusné. — Kevés a nem ösztönösen dolgpzó,, tudatos és aktív népművelőé-Én ls csak idén kezdtem el a kiegészítő népművelő szakok érzem a lemaradást Mit tehetünk? Maximálisan Igyekszünk elkerülni az erőszakot, a formális vállalások rendszerint efféle háttérrel születnek. Pesszimista semmiképpen sem lehet az, aki ilyen munkát végezi A helyzetből következik, hogy nagy, látványos dolgokat egy év alatt nem érhettünk el. Kisebbeket is csak igen sok türelemmel lehet. Azt hiszem, a művelődési bizottság feladatai között a közművelődés ésszerűsítése a legfontosabb. A koordináció. Például az újszegedi szövőgyárból kaptuk a Jelentést, hogy ennyi és ennyi ember vesz részt politikai és állami oktatásban. Csak néztünk, a létszám miatt lehetetlen, hogy ilyen sokan tanuljanak. Kiderült, a kétféle tanulást „egybeszámoltdk". Hát Inkább ne legyen akkora az a szám. de lássunk tisztán! Legutóbb javasoltuk: vegyük fel azokkal az általános iskolákkal a kapcsolatot, ahonnan a legtöbb bejárónk van. A gyesen levők továbbképzését is sikerült megoldani. Minden gyáregységben működik már letéti könyvtár, szóltunk a helyiséggondok ügyében. Sokat segítenek az ízlésfejlesztésben a vállalattal szerződött képzőművészek: C». Patai Mihály, Nóvák András és Zoltdnfy István. Előadásokat tartanak, festenek az üzemben. Nekünk az a legfontosabb feladatunk, hogy sokat beszélgessünk az emberekkel. És főleg tudjuk, mit és hogyan akarunk. — Ügy látom, élvezi ls ezt a feladatot. Szinte kíslányosan lelkes, amennyire talán nem ij illik... — Az előbb már beszéltem a felkészültséggel kapcsolatos fejfájásainkról... Idén jön egy közművelődési előadó. Nekem az eredeti szakmám pedagógus, így lettem oktatási osztályvezető. A népművelők „szent eszelősségére" Itt van igazán szükség. Én örülök, hogy csinálhatom .., D.L. Március 23-tó/ Versmondók versenye Március 23-tól hat egymás utáni pénteken a rádió stúdiójában — és a televízió képernyőjén — nyolc-nyolc versrajongó vetélkedik majd élő adásban az V. országos amatőrversmondó-verseny döntőjébe Jutásért. Valamennyien a napokban befejeződött — kétezer verskedvelő részvételével lezajlott — városi vetélkedőkön szerezték meg a jogosultságot arra, hogy az elődöntőben megmérkőzzenek. Tizenöten jutnak a döntőbe: május 4-én, Radnóti Miklós születésének 70. évfordulóján a rádió és a televízió másfél órás programot sugároz a rendezvényről. Az elődöntő résztvevői a hét végén, szombaton ötnapos edzőtáborba indultak Tatára. Itt Vas István Kossuthdíjas költő Radnóti munkásságáról, életéről tart szemináriumot részükre. Egy kiállítás Ürügyén Atomfizikai kutatások Kiss Dezső akadémikus nyilatkozata Húszezer lakosú várossá nőtte ki magát fennállásának 23 éve alatt a Moszkvától 130 kilométernyire, a Volga partjára települt Dubnai Egyesített Atomkutató Intézet. 1956 őszén Dubna azért létesült, hogy a századunk tudományában nagy szerepet játszó atomfizikai kutatásokban a szocialista országok tudósai is részt vehessenek. Kiss Dezső akadémikus, az intézet qxasyar aligazgatója a kérdésékre válaszolva elmondta: Van a modern tudománynak . néhány olyan területe, amely különösen költséges. Ezek közé tartozik az atomfizika. Egy gyorsító felépítésének költsége például félmilliárd dollár, egy detektoré pedig 12,5 millió svájci frank. Nyilvánvaló, hogy hazánk már csak ezért sem kezdhetett volna Önálló atomfizikai kutatásba, a Dubnai Egyesített Atomkutató Intézet jóvoltából, ma II nemzet tudósai és mérnökei között ma 60 magyar kiküldött is aktívan részt vállal a közös munkából. Dubnában részecskefizikai vagy másképpen nagyener-1 glájú fizikai,. magfizikai és neutronfizikai kutatások folynak. A Dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben Őszesen több mint 6 ezren dolgoznak, közülük 800 a tudományos kutató. A munka hat tudományos laboratóriumban folyik, tavaly 143 témában végeztek kutatásokat. Az intézet mindhárom fŐ kutatási irányban dolgoznak magyarok, s jelentős a részvételünk az elméleti fizikai laboratórium munkájában ls. Dubnában elsősorban alapkutatásokat végeznek az inT tézet szakemberei, akik között II az akadémikus és akadémiai levelező tag, 120 a tudományok doktora és 470 o kandidátus. Az utóbbi években azonban egyre több az alkalmazott kutatással, a neutronok műszaki és biológiai kutatásokban történő alkalmazásával, a diagnosztikai és terápiai lehetőségek felmérésével ls foglalkoznak az intézet szakemberei, köztük a magyarok ls. Dubna arra is kiváló lehetőség, hogy tudósaink ott legyenek a tudomány élvonalában. Szakembereink felkészültségének elismerését jelzi, hogy négy éven belül négy dubnai magyar kutató kapott egy-két évre szóló meghívást Genfbe, a nyugat-európai atomkutató intézetbe. (MTI) Az egyik szegedi vállalat munkásszállójának kultúrtermében kiállítást rendeztek a közelmúltban. Cégbeli dolgozók, öntevékeny alkotók mutatkoztak be a tárlaton, amelyet mindössze három napig láthattak az érdeklődők. Bagatell belső ügy — gondolhatja hamarjában az olvasó —, elvégre a többi üzemi, vállalati és ifjúsági klubokban is szerveznek efféle rendezvényeket Csakhogy éppen erről van szó. Szaporodnak, honosodnak az amatőrkiállítások, demokratizálódik a vizuális kultúra: miért nem örülünk hát egyértelműen ennek a folyamatnak? Itt van tehát ez a vállalati tárlat Ebben a környezetben nem volt még ilyen, érthető, hogy felcsigázta a kedélyeket. Rövid fél hét alatt közel háromszázan fordultak meg a bemutatón, s azt hallottam, hogy az anyag egy része gazdára is talált Elkeltek például a meztelen fiúcskák, akik a kandalló tüzénél melegedtek egy képen, de a festett, tulipános citerák egyikére is szemet vetett valaki. Szó, ami szó: lehetett itt válogatni! A takaros klubteremben fotók és kerámiák, népies ízű hímzések meg faragásak sorakoztak, nem is szólva a hangszerekről, az ügyes technikai konstrukciókról és a festményekről. A bőség zavarával küszködött a látogató, amit csak a bemutatott tárgyak egy részének érdektelensége vagy Ízléstelensége tetézett, li/íert falrésznyi teret kitölthettek volna a giccses készítmények, kár, hogy nem így rendezték őket. Első látásra is ideges lesz az ember. Hogy kaphatnak egyáltalán fórumot ilyen darabok? Miféle kultúreimke alatt terjeszthető az Ízléstelenség? De ne türelmetlenkedjünk! Legalábbis ne minden esetben! Hisz gyermekcipőben jár még az üzemi, vállalati klubmozgalom, sokkal inkább támogatásra, segítségre szorulnak, mint elkedvetlenítő kritikára. Ezt a? ominózus tárlatot is pusztái jó szándék, kezdeményez'' akarat hívta életre. Egysze rűen nem tudták, nem gon doltak arra: szakmai bírál< bizottságot és engedélyt kel. kérni ilyenkor a művelődésügyi osztálytóL Előfordul viszont, hogy nemtörődömség, lustaság, önfejflség van egy-egy válogatás nélküli rendezvény hátterében. Az egyik klubvezető az amatőrkiállítás utolsó előtti napján hívta ki a zsűrit. Noha tudta, mi a dolgok rendje, gyakorlott népművelő volt, ám, ha nem szól neki egy képzőművész, esze ágába se jut zsűriért szaladgálni. Folytathatnám, szaporíthatnám a példákat, de csak a felelőtlenség árnyalatai gazdagodnának. És senki ne gondolja, hogy a kulturális erkölcstelenség bármivet jelentéktelenebb a többinél. Aki ízléstelenséget, hamisságot, igénytelenséget terjeszt, az gondolkodási, cselekvési mintákat erősít. Nyilvánvaló tehát, hogy itt már a nyugtalanságnak és számonkérésnek is helye van. Érdemes lenne még bogozni az üzemi, vállalati kiállítások ügyét. Miként születhetnének esztétikusabb, igényesebb bemutatók és üdvözítőbb vásárlások, s hogyan lehetne egészségesebbé, tanulságosabbá tenni a „népszavazások" rendjét? Egyáltalán: miképpen kellene öszszefognl, szervezni és támogatni ezeket a kulturális objektumokat? Hiszen szaporodnak a tárlatok, demokratizálódik a vizuális kultúra, ám ezzel együtt felelősségünk, tennivalónk is növekszik. Szúrom! Pál SZ. SIMON ISTVÁN 28. Nagy vizek krónikája „Tenger és sivatag" Ami a Tiszán és a Tisza-völgyben immár százötven esztendeje történik, nem Csupán az ember önvédelme az áradásokkal, a pusztításokkal szemben, hanem egy hatalmas természótátalakító vállalkozás is. Lápvilágból, farkasok tanyájából, nádasokból emberhez szelídített, dús termőföldek lettek, víz ellen és víz elől kapaszkodó, kis, lompos településekből takaros városok és községek cseperedtek, a megregulázott vizet igába fogtuk, erőimüvet hajt, kedvünkre terelgetjük, kormányozzuk oda is, ahol azelőtt mindig a szomjúság keserítette az embert, az állatot, a növényt. Partjaira gyáróriások települtek, hátán hamarosan az Északi-tengerről is beúszhatnak a hajók, mesterséges tavait üdülőtelepekkel ültetjük körül, vizét tisztítóművekkel óvjuk, szárazabb évszakokban duzzasztókkal magasítjuk. A történelem úgy hozta, hogy ebből a töltésezés nagyját megörököltük — a többi jószerével a mai generációkra, a szocialista építés időszakára maradt. Pedig csak ezzel lehet teljes a mű, amely egyszerre képez biztonságot, anyagi hasznot, egészséges és esztétikus környezetet Ez az igazi „minőségi" beavatkozás! Ez már az itteni gazdasági lehetőségeket és az itteni emberi életet is oly mértékben változtatja meg, hogy teljes történeti végiggondolása szinte álomnak tetszik. Külön érdekessége a témának, hogy bár a Tisza évszázadokon keresztül inkább nagy vizeivel tette magát emlékezetessé — a Tisza-völgy legalább annyit szenvedett a vízhiánytól. Mióta pedig egyre több zsilipen csapolja a vízkészletet a mezőgazdaság, az ipar és az urbanizáció, a képlet szinte teljesen megfordult Ha valamikor az volt a baj, hogy értékes területek szinte egész esztendőkben vlz alatt voltak — most földek és városok szomjúságáról beszélünk. Az a vlz, amit a Tisza szállít a magyar Alföldre, általában '.vés. S a víz leginkább akkor van bőségben, amikor nem tudunk vele mit kezdeni. Sivatag és tenger... — így jellen; ezt az állapotot § Vizek könyve. És már víavezeté-. keink is rászorultak a felszíni vizekre! Legtöbb pedig a gond éppen a Tisza táján. Kormányhatározat mondta ki 1973-ban, hogy „a vízszükséglet zöme, csaknem háromnegyed része a Tisza völgyében jelentkezik, ezzel szemben a mértékadó augusztusi időszakban a térség hasznosítható vízkészlete egyötöde az ország hasznosítható vízkészletének". Ez a viz pedig szinte teljes mértékben a szomszéd országokban „terem", ahol ugyancsak nő a vízfelhasználás, tehát mind kevesebbre számithatunk a hozzánk leballagó folyókból nyári időszakban. Ebben az összefüggésben dicsőül meg tulajdonképpen a szocialista építés több nagy kezdeményezése a vízgazdálkodásban. Kellett nekünk Tiszalök? Érdemes volt akkora áldozatok árán megépíteni a kiskörei vízlépcsőt? Elég gazdagok vagyunk s leszünk a csongrádi újabb „Tisza-rekesztés"hez? A válasz egyértelmű: nagyon-nagyon elszegényednénk nélkülük, és helyenként már-már a civilizált élet, a termelés biztonsága lenne veszélyben. Magyarországon a felszabadulás előtt évente körülbelül egymilliárd köbméter friss vízre volt szüksége az országnak. Huszonöt év múltán, 1970-ben már ennek éppen az ötszöröse kellett. Erre rászámoltak még 15 évet a szakemberek és kikalkulálták, hogy 1985-ben ennek is több mint kétszeresére lesz szükség, vagyis legalább tízmilliárd köbméterre, de ha az öntözési igények növekednek, akár 13-14 milliárd köbméterre is felszökik az igény. A népgazdaság és különösen az ipar nagyarányú fejlődése miatt szomjasabb egyre az ország Ki hinné, hogy az ipar igényel legtöbb vizet? Márpedig így igaz: 1970-ben több mint 2 milliárd 240 millió köbmétert használt a villamosenergia-ipar és az egyéb ipar. Távlatban is ez a szektor marad a legszomjasabb fogyasztó. 1985-ben már 6 milliárd 400 millió köbméter vizet kér. öntözésre ennek körülbelül a felét tervezik 1985-ben, kommunális ellátásra pedig ennek egynegyedét A mi földrajzi viszonyaink nem kínálnak sok lehetőséget. Mi nem fontolgathatjuk, mint némely, északi tengerekhez közel fekvő ország, hogy majd jéghegyeket vontatunk a kontinens partjára, azokat elolvasztjuk, és édesvizüket felhasználjuk. Arra, a fantázia birodalmába tartozó megoldásra sem spekulálhatunk, hogy alkotóelemeire bontjuk a vizet, s majd így raktározzuk, mert akkor „kisebb helyen elfér". Nekünk csak az marad, hogy vízáldásban és vízveszedelemben bőséges évszakokban annyi vizet, fogunk vissza völgyekben, teknőkben, folyómedrekben, amennyit csak tudunk, s ezekből a „spájzok"-ból eregetjük majd gyáraknak, földeknek, városoknak. É6 még egy: megbecsüljük ezt a vízkészletet. Hűtés, tisztítás után újra felhasználjuk, a meglevőt nem szennyezzük, netalántán még a háztartásokban is megtanulunk valamilyen ésszerű taka» rékossúgot. Ezek, a természetátalakítással járó intézkedések Csongrád megyét és Szegedet ls érintik. Ismeretes, hogy a harmadik magyar tiszai vízlépcső helyét Csongrád fölött jelölték ki. Ennek tározójában vissza lehet majd tartani anynyi vizet, amennyivel a táj szükséglete növekedni fog, Párosulhat e nagy művel a Duna—Tisza-csatorna, amely a duzzasztó fölött torkollik majd a Tiszába, és megteremti annak lehetőségét, hogy a Dunából nyerjen vízutánpótlást a Tisza-vidék. És ezzel a vízlépcsővel teljessé válik a Tisza csatornázása, mert tőlünk délre, Törökbecsénél szomszédaink emeltek duzzasztót, teljesen azonosan felismert szükségszerűségből, s ennek jótékony hatását alacsony vízállásnál mi is érezni fogjuk, egészen föl Csongrádig. Sokszor és sokan megkérdezik: miért építenek duzzasztókat a Tiszára, ha egyszer az árvízi fenyegetettséget sohasem sikerül elkerülni? Ezekkel talán még fokozzuk is a veszélyt... Ez a fenntartás azon bán csak laikus fej formális logikai bukfence, ugyanis a duzzasztóműveknek nincs hatásuk a magasabb vízállásokra. Nagy vízkor duzzasztó hatásuk nem érvényesülhet, a viz lefolyását nem akadályozzák, csak kis vizek mérsékelt emelésére képesek. A" duzzasztott víz még a mederben marad (L Törökbecse), vagy a tározókban biztosltja a mű a kívánt vízszintet. Régi leírásokból s az öregek emlékezetéből tudjuk, hogy valamikor igen éléfik vizi élet folyt a Tiszán. Hajóépítők éltek seregestül Szegeden is, vízen járók hordták s vitték hajóikon a sót, a bort, tutajokon érkezett a fa... Gabonás hajók sorakoztak, vízen hordták a cukorrépát, személyszállító gőzösök kojtolták végig a Tisza ezüst szalagját ... A nagyvíz utáni újjáépítésnél különös figyelmet szentelt a mérnöki kar a rakpartnak... Manapság viszoni újdonság, szenzáció egy-egy testesebb hajó megjelenése a Tiszán. A téli kikötő ősszel zsúfolásig megtelt gőzösökkel, motorosokkal, uszályokkal, s mostanában ott is alig-alig tudunk megmutatni kíváncsiskodó gyerekeinknek egy valamirevaló vízi járművet. A vízügy kis vontatólt és köves uszályait még látjuk, mikor partbiztosításhoz, mederigazításhoz hordják az anyagot, egy-egy daruval örvendeztet meg bennünket valamely hídépítés — és semmi több. A vízügyi szakemberek azt mondják: ha befejeződik a tiszai duzzasztóművek rendszere, akkor ismét megindulhat a rendszeres tiszai hajózás, följöhetnek a Dunáról és a tengerekről roppant terheikkel a vizi szerelvényel : ha pech' elkészül a Dunát, a Rajnát és a Majnát ossz ni' nyugat-európai csatornarendszer, az Alföldnek > IV is kijárata lesz a tengerhez, illetve közvetlen vízi óss*t köttetése a kontinens belsejével. (Folytatjuk.)