Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-20 / 42. szám

A Kedd, 1079. február 20. Környezetiili védelme A környezetvédelem világszerte nagy gondot okozó problémáinak megoldására egyesitik erejüket a KGSTországok is. A többoldalú együttműködésben több mint 360 kutatóintézet vesz részt, s számos jugoszláv intézet is bekapcsolódott e tevékenységbe. A „Környezetvédelmi és környezetátalakítási fejlesztési program" elnevezésű dokumentum a KGST-államok együttműködését 12 kérdéskörben határozza meg. Közülük mindegyik számára koordinációs központot létesitettek. Így például az ökológiai rendszerek és a tájvédelem kérdéskörét Csehszlovákia vállalta magára, és ennek a koordinációs központja Pozsonyban működik. Csehszlovák kutatók szovjet kollégáikkal egyttműködve többféle szűrőberendezést fejlesztettek ki, amelyek erőművek és más ipari üzemek légszennyező hatását igyekszik csökkenteni. Ilyen szűrőkkel Osztrava városában és környékén az utóbbi 15 évben 1000—1200 tonna/km2es por-, illetve pernyelecsapódást sikerült 275 tonna/km'-re csökkenteni. Prágában a 450 tonnás lecsapódást 230 tonna/Tcm3-re tudták leszoritani. A levegőt szennyező mérgező hulladékanyagok közül a nitrózus gázok közömbösítésére dolgoztak ki eljárást a Szovjetunióban, amelyet már Csehszlovákiában is jól hasznosítanak. Csehszlovák és lengyel kutatók a gyárkéményből a környezetre zúduló tüzelési melléktermékek kéndioxidtartalmát csökkentő módszert dolgoztak ki. Csehszlovák kutatók legújabb eredménye, hogy ezt a káros, mérgező kéntartalmat már a szénállományból, a széntartalomból próbálják kiszűrni. Az üzemi kísérletnél 9 százalékról 3 százalékra csökkent e módszer alkalmazásával a 2900 tonnás szénmennyiség kéntartalma. A levegő tisztaságát védő intézkedések sorában jelentős helyet foglal el B korszerűbb energiatermelést képviselő atomerőművek építése. Hogyan harcoljunk az előítéletek ellen? Családi események Néptelen utcán ballagtunk. — Odanézzetek! — íiáltott fel hirtelen Maciek. — Fekete macska szaladt át az úton! A macska valóban fekete volt. Kandúr. Cső alakúra görbítette faricát és arcátlanul, közvetlenül az orrunk előtt iszkolt át a járdán, megkerült egy frissen ásott gödröt és eltűnt a kapuban. Megtorpantunk. Az előttünk haladó férfi szintén megállt. Néhány percig szótlanul álldogáltunk. — A macska: nagyon rokonszenves állat — mondta végül Antek szándékosan hangosan, hogy az előttünk álló férfi is meghallja. Az nem válaszolt, csupán egy helyben topogott. — Szégyen! — kiáltott fel Magda. — Felnőtt ember létére nem átall mindenféle előjelekben hinni! — A babona: a szellemi sötétség jele — helyeselt Maciek. Antek gúnyosan elnevette magát. — ön szerint holmi macska — azonos volna a sorssal? A férfi cigarettát vett elő és rágyújtott. Mi pedig ott álltunk és vártuk, hogy mit csinál az elégett gyufával: a gödör mögött ugyanis szemétláda volt. A , férfi a gyufát visszatette a dobozba, a dobozt pedig zsebre dugta. — N-no igen — mondta Máciek — mennyire meggyökeresedtek az előítéletek egy bizonyos kategóriához tartozó emberek körében ... — Az ilyenre rábeszéléssel nem lehet hatni — jegyezte meg Magda; nyilván elúnta a várást. — Ne légy gyerek, öregfiú — mondta Maciek szándékos higgadtsággal, messziről kezdve neki a dolognak —: előbb-utóbb mindenkinek le kell küzdenie magában a múlt csökevényeit. — Azután magad is nevetsz majd a babonáidon — fűzte hozzá Antek, s megfogta a maikacs ismeretlen kabátja hajtókáját A férfi már-már ellenvetést akart tenni, ebben a pillanatban azonban belepottyant a gödörbe, s így átlépte azt a demarkációs vonalat, amelyet a fekete macska húzott. Most már mi is elindulhattunk. Megk önn yebb ülés és öröm töltött el bennünket. Valahogy mégis csak kellemes dolog, ha az ember egy tévelygő segítségére siethet, és a helyes útra vezérelheti! Mentünk- mendegéltünk, vidáman csevegtünk és tárgyaltuk a történteket, csupán Antek nézelődött aggódva a kapualjakba: vajon nem ugrik élő még egy fekete macska? Mivel ő volt a legnyápicabb valamennyiünk közül, teljes joggal feltételezte, hogy ez alkalommal neki kell majd megválnia . a kúxxM élőítéletektől. Jacek Sawaszcwicz Akadozik a szállítás „Az olaj elfogyott../' Hamarosan záróra, mégis hosszú sor kígyózik a Bérkert utcai háztartási fűtőolajkútnál. A környékbeliek kerékpáron, vagy kézi kocsin hozták el az üres kannákat és a hordókat. — Az utolsó csepp olaj is elfogyott otthon — panaszolja egy férfi. — Tegnap délután már voltam itt egyszer, de a kútkezelő azzal fogadott, hogy éppen az előbb ürült ki a tartály. A külvárosi fűtőolajkutaknál a télen gyakran rakták ki a táblát: „Az olaj elfogyott" Az állandó vevők már tudják, hogy ilyenkor felesleges várakozniuk, mert hosszú órák múlva. vagy csak másnap érkezik meg az olaj. A kútkezelő azért többnyire záróráig vár, hiszen volt már olyan, hogy este hat óra után kellett kiszolgálnia a türelmetlen vásárlókat — Ha óvatos vagyok, meg szerencsém is van. kétszer kell jönnöm olajért — bizonygatja egy fiatalember a sorbanállóknak. — Először megnézem, hogy mérik-e már, ha igen, csak akkor hozom el a kannákat is. Fél kilométerre lakom. Már jó néhányszor potyára tettem meg az utat — Tegnap délután fogyott el az olaj — .közli a kútkezelő. — Ma délelőttre vártam az újabb szállítmányt de úgy látszik, csak délutánra jön meg. Nyolcezer litert hoznak, ez körülbelül két napra elég. Egyelőre még nyoma sincs az úton az AFOR gépkocsijának. Az Erdélyi téren, a legközelebbi kútnál azóta már valószínűleg töltik az olajat a tartályba. Utána ehhez a kúthoz jön majd a szállítmány, azért várakoznak az emberek. * Az ÁFOR algyői kirendeltségén arról tájékoztatnak, hogy összesen 14 tartálykocsijuk van. Nagylakra, Kistelekre és Hódmezővásárhelyre is ezekkel szállítják a benzint, a gázolajat és a fűtőolajat. Általában úgy irányítják a fűtőolajszállítmányokat. hogy egy fuvarral lehetőleg két kúthoz is jusson belőlük. Tudják, hogy gyakran akadozik az utánpótlás, de ezen egyelőre nem tudnak javítani, mert kevés a gépkocsijuk. * Szeged környékén jórészt csak a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ TÜZÉP-telepein lehet beszerezni fűtőolajat. Az ellátás ezeken a helyeken sem elégíti ki az igényeket. A telepeken az ötezer literes tartályok helyett többnyire 200 literes hordókban tárolják az olajat. Az utak is nehezen járhatóak arrafelé, könnyen elakad a gépkocsi. Mindez akadályozza a gyors szállítást — mondják az ÁFOR-nál. Az kétségtelen, hogy az ÁFÉSZ egyszer már rendbehozhatná a TÜZÉP-telepekhez vezető utakat. Az AFOR algyői kirendeltségének is biztosítania kellene még néhány tartálykocsit. Ugyanakkor nehezen hihető, hogy a jelenleg rendelkezésre álló 14 tartálykocsival nem lehetne folyamatosabban biztosítani a fűtőolajat Szeged lakosságának. J. E. HÁZASSÁG Lukács János József és Juhász Etelka Anna. Engi Géza és Jósa Julianna, Törölt Imre es Szekeres Éva Veronika. L.sztóczkl István és Boros Anna. Nagy Ernő és Cserháti írén, papp Flórián és Márton Katalin. Erdei Zoltán és Vágó Mária Zsuzsanna, Markovlts József Attila és Schubert Ildikó házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Heréd! Szilveszternek és Kiss Márta Ilonának Attila Szilveszter, Kozma Györgynek és Csikl Évának Éva, Kepa Zblgniew Marciejnek és Varga Erzsébetnek Márta Szilvia. Kiss György Sándornak és Kovács Klára Máriának Veronika, Mari Györgynek és Bárány Erzsébetnek Mónika. Bakos Mihálynak ós Peták Katalinnak Roland Mihály. Kristo Ferencnek és Benyhe Zsuzsanna Gizellának Ferenc, Papdl Jozsel Sándornak és Veress Emma Zsuzsannának József Akos. Osztovns Szabolcs Imrének és Sigora Gyöngyi Erzsébetnek János Miklós. Süli Istvánnak és Maczák Máriának Láazló Csaiba, FarkosCsamangó Józsefnek és Szekeres Ilonának Attila Lajos. Lázár Lászlónak és Győri Ibolyának Mónika, Herner Jánosnak és dr Geréb Ágnesnek Dóra. Sztlcs Akos Zoltánnak és Unfti Máriának Regina, Aradvárt Józsefnek és Lsjdi Katalinnak Katalin. Ácsai Jenőnek és Kazl Irénnek Judit, Dobó Sándor Szilveszternek és Nagy Erzsébetnek Gábor György. Szalad Mihálynak és Benke Katalinnak Katalin Ágnes, Király Pálnak ós Juhász Erzsébetnek Zsolt, Zádori Antalnak es Kómár Teréziának Csilla. Csillag Józsefnek és Juhász Eszternek Zsolt, Tombácz Imrének és Zornbori Piroskának Árpád, Kenéz Bálintnak és Kovács Katalinnak Anita Katalin, Garal Imrének es Adám Erikának Nóra, Leni Ferencnek és Verebélyl Margit Annának Zsuzsanna, Baga Sándornak és Patkós Herminának Tímea, Batá László Gézának és Nagy Máriának Anikó, Meszes Sándornak és Rahi Ilona Valériának Zsolt Albert. Nógrádi László Istvánnak és Marótl Eszter Viktóriának Péter Láazló, Tánczos Józsefnek és Gangli Márta Rozáliának Tamás. Tamás Gézának es dr. Kovács Mária Ágnesnek Petra, Tóth Istvánnak és Gyuris Juliannának István, Tóth Zoltán Mihálynak és Fehér Mária Évának Andrea. Virányi Tibornak és Mihály Annának Zsolt, Kuklis Györgynek és Labádl Máriának György Zoltán, Faragó Lászlónak és Matuszka Juliannának Katalin Henriett. Szabó István Imrének és Porció Ilonának Henrietle, Eperjesi Imrének és Hegedűs Teréziának Tibor László. Kovács Ferenc Istvánnak és Vidács Erzsébetnek Norbert, Jantyik Pálnak és Pethő Tünde Katalinnak Pál Taimás, Szabados Mihálynak és Fülöp Mária Magdolnának Hédi Melinda, Bárkai Ferenc Vilmosnak és Lőrinc Rozáliának Mónika, Krekó Istvánnak és Csapó Mária Teréziának András, Krekó Istvánnak és Csapó Mária Teréziának István, dr. Kristó Gyula Jánosnak és Fábián Ilonának Zsuzsanna, Horváth Lászlónak és Borbély Máriának Anita. Pálok Jánosnak és Barabas Évának Nóra, Mészáros Mihálynak és Kotogán Máriának Anett Dal ma, Soós Józsefnek és Végh Évának Krisztina Beáta, Mona Andornak és Szűcs Erzsébetnek Szilvia. Szabó Károlynak és Béréi Mária Magdolnának Károly. Bárkányi Gézának és Kardos Máriának Zsolt. Kovács Györgynek és Tánczos Zsuzsanna Máriának Krisztién Norbert, Tóth József Andrásnak és Gtezelmann Zsófiának József, Soós Gézának és Péter Rozáliának Beáta Anita Kocsis Józsefnek és Lakatos Máriának Dánlel József, Molnár Antalnak és Kovács Ibolya Katalinnak Ildikó. Kószó Istvánnak és Káhne Dagmar Annegretnek Zsanett. Kecskés Józsefnek és Nagi Máriának Péter, Kéri Györgynes és Sós Ildikónak Éva. Török Mihálynak és Bezdán Terézia Veronnak András. Krémar Gábornak és Illés Julianna Zsuzsannának Zsuzsanna Szilvia. Sáringei Sándornak és dr. Lakatos Erzsébetnek Lívia, Széli Ferencnek és Marton Évának Krisztina Szűcs Kálmánnak és Engi Erzsébetnek Mónika. Haltrich Sándornak és Dávid Anna Emmának Dávid. Gyovad Máténak és Mucsi Ilona Erzsébetnek Erika. Horváth Istvánnak és Szél Matildnak Nóra. Dobos Lajosnak és Kolozsvári Annának Szilvia, BékéiJ Andrásnak és Halászi Máriának András. Mateisz Jánosnak és Szénás! Magdolnának Renáta, Szógt Lajos Mihálynak és Juhász Szerénkének László. Gál Istvánnak és Dobó Mária Ildikónak Gábor Norbert, Nagy Jánosnak és Szabó Márta Ilonának Attila. Détári Vilmosnak és Szarka Piroskának Vilmos Béla, Tóth Lajosnak és Koncz Erzsébetnek Zsuzsanna Erzsébet. Komócsin Szilveszternek és Komócsin Margitnak Zsuzsanna. Bálint Józsefnek és Mikula Irénnek Tünde, Olasz Ferenc Sándornak és Papp Edit Klárának Tibor, Tóth László Istvánnak és Budavári Klárának Gábor, Lábecz Józsefnek és Pincsics Évának Éva, Májer Jánosnak és Franczek Éva Viktóriának István. Szalóky Béla Laszlónak és Várkonyi Máriának Mária. Póta Józsefnek és Szűcs Ágnesnek Andrea nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Németh János. Madácsi Istvánná Lengyel Etelka, Gradiskal László, Cseh Zoltán, Virág Géza Vince. Mucha József, Suti Istvánná Molnár Julianna, Nagy Ferencné Nagy Erzsébet, Bakos Istvánná Podonyi Teréz, Karácsonyi Sándorné Bottyán Rozália. Inczédy Katalin Márta. BéUk Mihály, Dudás József, Pap Péterné Kucsora Rozália, Tarnal Jánosáé Tóth Márta, Simon Gáza. Farkas-Csamangó Attila, Vetró Sándorné Csányl Matild, Hegyi László. Nyári Mihály. PAtóczkJ Józsefné Kiss Erzsébet, Kakuszl János Tamás, Bálint Mlhályné Dudás Erzsébet, Fragó Kálmán, Kocsó Józsefné Szabó Ágnes, Gémes Andrea. Rékásl Sándor, Werler Károlyné Kalmár Mária, Horváth Mátyásné Paál Erzsébet, Farkas Lajosné Csűri Rozália, Tímár Mátyás, Olajos Pékemé Blan Janka, Kurucz László, Fodor Csaba, Regős István Lásztóné Bodó Mária, Papp Vince, Szilágyi Györgyné Gyuris Matild, Kecskeméti Jánosné Tóth Piroska, Bozsó Lászióné Apró Erzsébet, Kovács Jánosné dr. Varmuzsa Erzsébet, Bába Erzsébet, Császár Mihály, Bondor Józsefné Herké Hona. Mandlk Valéria Evelina, Bozsó József, Lavl Györgyné Zombori Rozália, Kollmár Károly Vilmos, Adám János, dr. Kellet Tivadar, Benedek Antalné Csanádi Ilona, Szegvári László, Nagy Lajosné Száz Rozália meghalt. sz. SIMON ISTVÁN: 23. Nagy vizek krónikája „Örök nyomokat vésett..." „A környező hegyekből lezúduló árvizek és az ellenük folytatott küzdelem, a természet és a társadalom erőinek meg-megújuló csatája mély, örök nyomokat vésett a Kúrpát-mcdence síksági tájainak arculatára, sorsformáló hatással volt a nép boldogulására, fejlődésére — nemegyszer pusztulására" — írja Dégen Imre. Szavai különösen mélyértelműek és hitelesek azok számára, akik 1970 nagy csatáját megélték. E sorok írója abban a különleges „szerencsében" részesült akkor, hogy hivatásánál fogva, a Délmagyarország munkatársaként, árvízi tudósítójaként ott lehetett a legmelegebb helyszíneken és a legforróbb pillanatokban, végigülhette a védelmi tanácskozásokat, bepillanthatott mindenféle tervekbe és végesetekre kidolgozott intézkedésekbe, elkísérhette a párt, az állam és a vízügyi szervezet vezetőit a helyszíni szemlékre, hallhatta a hivatalos és a közvetlen emberi megnyilatkozásokat, felülről is megnézhette a tengert a vízügy repülőgépéről. S Így most utólag már elmondhatja: a veszély messze nagyobb volt, mint azt az újságolvasó ember elképzelhette. Akár az ő híradásaiból is. Katasztrófahelyzetekben nagyon-nagyon vigyázni kell a szavak súlyára, s akkor minden szo egy lapát föld lehetett a gátakon, vagy egy nagy temetkezésen. Nem lehet elfelejteni: hányan megkérdezték akkor, hogy „hova telepítik a várost?" — „mikor szedhetjük a sátorfánkat?" — „igaz-e, hogy már csak három napig bírjuk?" S milyen erős, talán erőltetett nyugalommal kellett ezekre válaszolni politikusnak és vízügyi szakembernek, hivatalnoknak és zsurnaliszr tának. Nem, hazudni nem kellett — csak nagyon-nagyon bízni! Csak véghetetlenül remélni! S a küzdelem megadta ennek a magatartásnak a hitelét. A mi nemzedékünk átélt egy soha nem látott, nem tapasztalt árvízi veszedelmet, de már olyan társadalmi rendben, amely egy emberként fogad bérmilyen megpróbáltatást. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz északi pusztítással, nagy hirtelenséggel tört ránk; a Körösök és a Maros tovább dagasztotta az árhullámot — ám a páratlanul magas és tartós árvízen Is győzedelmeskedett az ember, aki minden szükséges erővel, a hétköznapok hősiességének tömegével megvédte azt, itt Szeged környékén is, amit a mindent elrabló 100 évvel ezelőtti víz óta szüntelen szorgalommal alkotott. Nagyon sok volt akkor a „ha...". Szinte úgy megjegyeztem, mintha kőbe véstem volna: Ha a Maros árhulláma 10-14 órával később... és a tiszai árhullám 4-6 órával korábban ért volna Szegedre... akkor... abban a kritikus időben... a vízállás magassága elérte volna a 980 centimétert! S ha a víz még húsz centit áradt volna... Még utólag is belereszket az ember. Pedig akkor végigizzadtunk néhány ilyen számítást a vízügyi igazgatóságon. S mindegyik valós, kipróbált képleten alapult! S mi történt odakint, a gátakon? „Kapkodásnak, félelemnek nyoma sincs... A gáton megértem a város nyugalmát. A gátat a katonaság építi és őrzi. Elszántan dolgoznak, ugyanakkor valami derűs nyugalommal: hiszik, hogy Szegedet meg tudják védeni. Az ő hitük, erejük és nyugalmuk árad széjjeí, ezzel szemben a legvadabb természeti erők is tehetetlenek... Zuhog az eső, úgy tűnik, soha meg sem áll... A felhők komor tömbjei súlyosan úsznak a folyó fölött, sötét van, a gátakon még nappal is égnek az ívlámpák. A sár olyan, hogy szinte lehúz ... Az emberek arca szürke, mint az ég és mint a folyó" (Zsigmondi Mária). Egy másik magamfajta krónikás a Dóm tér körül erősödött meg hitében, miszerint ez a város mégis megmarad: „A színpad hátsó bejárata nyitva. Körfűrész zúg és a júniusi tiszta estében a nyitott Dóm téri udvarműhelyben egy kék kötényes férfi léceket szegei. — Mester, mit csinál ilyenkor? — A trójai várromot!... Ez a Trójai nők díszlete lesz, meg a Vitézi éneké. Már két műszakban dolgozunk, tizenkét asztalosom van, de négy közülük mindig kint van a töltésen" (Kőbányai György). Makó legdrámaibb perceire is vessünk egy apró fény csóvát: „A makó-újvárosi pályaudvarra két vasúti szerelvényt tolnak, a nőket, gyerekeket máris a vonatra telepítik. Fűtött mozdony áll a kocsik előtt. A pályaudvar peronján katonai rádióállomás. Ha vészjelzést kapnak, azonnal Indul a vonat, Irány Hódmezővásárhely. Sötét, kihalt a város. A férfiak a gáton vannak" (Szász István). Falusi pillanatkép: „...csoportokban állnak az emberek. Kisgyerekek ülnek a kis csomagokon. Az egyik tetején piros játékbaba. A kislány simogatja, és azt suttogja neki: Ne félj, nem lesz semmi baj" (Kiss Dénes). „Itt könnyűbúvárok félórás váltással időznek a vízben, amely melegszik, már tizennégy fokos. Mióta csinálják ezt? Hatodik napja, tizedik napja. Mennyit kapnak érte? Nem értik... Mégis, miért csinálják? Nem értik a kérdést" (Cseres Tibor). Víz, víz, víz... Amerre néztünk, komor és szürke tenger, s hetekig, hónapokig nem békülő, gátakon rést kereső, töltések mögött fölfakadó, házat, földet, csontot átjáró víz. Igaz, mégis igaz, amit Végh Antal följegyzett róla, ha földúlta is életünket tengerméretével: „Felfedeztük a vizet.,, könyveket fognak róla írni, nem úgy, mintha 1970 tavaszán aképp viselkedett volna a Tisza, a Szamos, a Túr, a Kraszna vize, mint más évek tavaszán! Emberi sorsokat terelt más mederbe, utcákat, faluk népét változtatta meg, beleszólt mindenbe, álmatlan éjszakák gonosz gyötrelmévé változott a víz — a víz, amelyik van úgy, hogy hűs, kellemes, szomjat oltó, simogató, és van úgy, hogy tajtékzó, sárgásszürke, gyilkos áradat; rombol, bútordarabokat visz utcákon, kerteken át messze, és ház falából kidöntött ajtókat, ablakokat hömpölyget, vízbe fulladt állati tetemekkel. Ennyiszer soha nem ejtettük ki a nevét, mint mostanában. Sokan, sokféleképpen... Abban, hogy nekünk gondunk van a vízzel, ő bűntelen..." Nem bűnös, de tegyük hozzá: nagy munkaadó! Sokat követel tőlünk. Mert azzal, hogy elődeink megregulázták és megsarcolták, ránk is maradt bőven a küzdelemből. Nekünk mindenekelőtt fenn kell tartani és tovább kell fejleszteni a védekezés alapjait. S ha már itt van, s időnként oly bőven; máskor meg alig csordogálva mutatja magát, természet alakító munkával férünk csak össze vele békességben. (FolytatjukJ