Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-26 / 21. szám

4 Péntek, 1979. január 29. postaláda társszerzőnk az olvasó Postaládánkban ritkán találunk világrengető ötleteket, de országra szóé híreket, javaslatokat sem. Megszoktuk, hogy az illető emberek apró-cseprő gondjai kerülnek papírra- ame'yek távolról nézvést szóra sem crdemes dolgok. Csakhogy tudjuk ozt is, Iwy ki ki saját szűk kis környezetében érzékeit — és ae ottani történések, gondok alapján és értékeli a világét. Azért is adunk helyt özeknek a látszólag nem „súlyos" témát föivelö leveleknek, Iwy bemutassuk. mi minden kópés formálni az emberek véleményét, hangulatét. Méravárosl vöröskeresztetek megvalósult, A köztéri jájé, ra való hajlandóságukat ma ltoknak segíteniük kellene, is kiéljék, hogy élményekhogy a gyerekek romantikár ben gazdagodjanak. Könyörgés csendért tette olvasónk a feltételt, hiába teszi ki p lelkét hiáRákéFdezett: A válasz: „a» ba magyaráz, ezek a kunelszámolás miett van szűk' cipftok vetünk együtt — ség a rádióra". képtelenek ilyen elemi dolŰgy látszik, p szolgáltató gokat megérteni. Mácsai Lajosnó (Gólya u. 20l) össztársadalmi törekvé.seink megvalósítása nyomában jár, amikor a 24. körzet Vöröökereszteö titkáraként látogat meg rendszeresen néhány Móra városba költözött cigánycsaládot Szerkesztőségünkbe küldött leveiében tapasztalatairól számul be. Hat családhoz a karácsony előtti napokban kopogtatott be. Mindenhol állt már a gondosan földíszített fenyőfa, úgy készültek az ünnepre. Kolompár Lászlóék örülnek új életüknek, a csatadfö, aki 1070-tol a FÉM•fEN-nét dolgozik, szereti munkahelyét Kolompár Páléknál új bútor, olajkályha van a lakásban, a kényelemért ha nehezen ls, de szívesen vállalják az OTPadó .igoL Boldizsár Istvánók is hasonló eipőbep járnak, a feleség otthon van a hat gyerekkel, a férj a CSOMIEP dolgozója, több mjnt tíz éve. A vöröskeresztesek gyakran beszélnek a tisztaságról, az egészségvédelemről, és nem hiába. Sok család gyerekei gondozottén mennek óvodába, iskolába. Többen bekapcsolódtak a tisztasági mozgalomba, sőt heten beléptek a Vöröskereszt tagjai sorába is. Évek óta visszatérő pana, szuk a Pulz utcaiaknak, hogy mennyire sújtja őket a közlekedés zaja. Ezúttal Molnár Qyörgy (Pulz u. 7.) küldött hozzánk levelet. „Jelenlep is egy órája járatja motorját as XV 40—11 forgalmi rendszámú kamion. De már reggel fái 7-től, társoí jóvoltából rezonál az égési ház. Az Alföldi Bútorgyár előft várakoznak, járó motorral, órákon át ezek az óriás kamionok. A környék lakói is kénytelenek tárni a monoton dübörgést és a kipufogó gáz bűzét, "kár a közeli fertőzöbeteg osztály betegei." A levél írőja tavaly tavasszal a Volán belföldi szállítási osztályához föfduH segítségért, amelyre ígéretet ls tettek. Sajpos azóta sem intézkedtek. Tanácstagi beszámolókon is panaszkodtak a lakók a kamionokra, azért is, mert a virágos kertnek meghagyott zöld sávot rendszeresen „fölszántják", A tanácstó) érkezett válasz szerint: „Bejelentése kapcsán fölkértük az Alföldi Bútorgyárat, hogy fuvarozó vállalataival kössön olyan megállapodást, hogy a gépjármüveket ütemezve állítsák ki rakodás céljából. A gyár belső üzemi területe nem teszi lehetővé, hogy egy időben több gépjármüvet befogadjon." Olvasónk szerint az eltelt háromnegyed év alatt minden maradt • régiben. Hiába az utca elejón a várakozni tilos tábla, némelyik kamion hsjBali 3kor odaáll, és berreg a motorja órákon át- Vajon valóban nincs illetékes hivatal, illetékes ember, aki a környék lakóinak, a gyógyulni akaró betegeknek a nyugalmáért tenne valamit? Hiszen a panaszosak mellett szól a környezetvédelmi törvény és az újjászülető csendrendelet is. Mozi — fény Varga Károlyné (Maros utca 9—13.) bárom diáklánnyal együtt állt a Vörös Csillag mozi pénztáránál 17én délelőtt. A lánvgk 3 forintos jegyet kértek, ám a pénztárosnő azt felelte, csak öt forintos van. Odabenn érte őket a meglepetés: a mozi csaknem kongott az ürességtől. „Szerintem, hoov kevesen járnak moziba, nem ok arra. hogy a drágább jegyet sózzák rá a mégis betévedőkre". Nincs okunÉ vitába szállni olvasónkkal. A DÉMASZ dolgozóinak mondanak köszönetet az Ilona utcai óvoda nevelői és a gyerekek szülei, mert kőrésüket két nap alatt teljesítették. A régi épületek bontásával ugyanis utcák váltak lakatlanná, sötétté a környéken, ezért ideiglenes közvilágításra volt szükségük az arra járóknak. Kévték — s haladéktalanul megkapták. Válaszol az illetékes Só, járdára Postaládánkban A tel és a föle címmel jelent meg írás. amelyre a megyei tejipari válalat üzemigazgatója, Bchopper János válaszo.t. „Csongrád megye ellátására a poharas tejfölt a Szegedi Tejüzem gyártja• A tejföl gyártása zárt technológiai rendszerben történik. Ezért a gyártó dolgozók a pohárba töltött tejfölhöz nem is tudnak hozzányúlni. A technológia szerint a tejföl híg állapotban kerül a pohárba, majd érleléskor sűrűsödik meg a pohárban. Olvasónk esetében az történt, hogy a beállt hideg időjárás miatt néhány pohár korábbon hűlt le, ezért nem tudott megsavanyodni, Ezért nem lett a szokásosnak megfelelően sűrű. Naponta körülbelül 40 ezer pohár tejföl készül, melynek poharankénti átvizsgálása lehetetlen. A? egyenletes hőmérséklet biztosítására, fokozottabb ellenőrzésére a gyártók Havai* mát felhívtamA fentiekről való személyes meggyőződés végett enúton hívjuk meg üzemlátogatásra a reklamáló olvasót." összeállította: chikán Ágnes Háttal a mászókdknak? fgyeni fölmérést végzett Vajda Sándor Tarján játszóterein: S « gyors vizsgálat eredménye; a különböző testedző szereknek egyharmadát sem használják a gyerekek, „ff érdesem hát, kinek építik a sok játszóteret? A Retek utca és a Turján széle közötti terüleízh három játszótér is van, labdapályával, pingpqngasztallel. A játszóterek általiban üresek, ha esak az óvodásokat, általános iskolásokat nem viszik oda neveIáik. Ügy tűnik, hogy a Qyeui temető fáinál, bokrainál, a mellette elhúzódó nyitott ároknál nincs jobb játszótér. Vagy az alkalmi földhányásoknál: amikor a 815—816-es épülettel szembeni bölcsőde parkosításához odaliordták a földet, \jtzony a környék apraja-nagyja — 4—14 évesig a halmok kö*Qi( vívta esaiáit. A mászókának a legapróbbak is hátat fordítanaki." Olvasónk a továbbiakban fölteszi a kérdést: vajon mielőtt elkészültek ezek a „nagyüzemi" játékok, kérte-e valaki a szülök, a pedagógusok, uram bocsá' a gyerekek véleményét. Érdemes elgondolkozni mindazon, amit olvasónk fölvetett, hiszen a játszóterek építésével nem lehet az a cél, hogy ismét kipipálhatunk valamit, ami A Postaláda szerkesztésének pillanatában ugyan nem időszerű Csáki Ferenc (Gogol u. 34—36.) kérése, de nagyon is az volt még néhány napja, és előtte, egy kemény, hideg hónapon át. Es mivel az időjárás szeszélyei kifürkészhetetlenek a szemerkélő eső egyik pillanatról a másikra hóvá változhat, a víztócsák Pedig jéggé. Lelkiismeretes házfelügyelő és háztulajdonos fölkészül minden „eshetőeégre" 6 h°gy 3 csenttövő. eséseket és a felelősségre vonást elkerülje, homokot. Sót igyekszik beszerezni. Olvasónknak ez utóbbi azonban nem megy, ezért is fordult hozzánk. Sót szerezni persze mi sem tudunk, talán mégis a megkérdezett üzletek lennének az illetékesek. „Én elmennék és el is szállítanám azt az mázsa sőt a járdára a pénzemért, ha egyáltalán tudnám. hol keressem. És nem vagyok egyedül ezzel a gonddal" — íFja olvasónk. Elemi kérdés Tóth Zsigmondnénak (Szept Antal u. 13.) sok kellemetlenséget okoz Sanyo rádiója Pedig a készüléknek kutya baja, az elemtartó öregedet; meg kissé. Egy éve próbál bele újat venni. Az elektromos üzletekben mindjg gzt válaszolják: volt, jelenleg nincs, talán a Dugonics térj elektromos javító szövetkezetben próbálkozzék. Pro bálkozott. Volt elemtartó Csakhogy kérték, a rádiót egy hétig hagyja ott olvasónk- Az elemtartó berakása sem időt, sem szaktudást nem igényel, ezért nem ér-1 A Balatonban Mennyi nádas maradjon? Milyen kiterjedésű legyen a nádas a Balatonon? wm ez a téma évek óta foglalkoztatja a vízügyi szakembereket és a biológusokat. Nemrégen részletes felmérést készítettek és kiderült, hogy tíz év alatt a déli part mentén 176, a veszprémi oldalon pedig 338 hektárt hódított el a nád a vízterületekből. így a tavon összesen már 1862 hektárt borít nádas. A biológusok, a tó élővilágának igénye, a szűrőhatás és a tápanyag-megkötő szerep miatt nagy fontosságot tulajdonítanak a nádnak, a vízügyi szakemberek ugyanakkor számos negatív tényezővel érvelnek. A pádas például nagy jszapojó hatású, helyenként gátolja az áramlást és ezzel pangó vizek kialakulását segíti elő. A BIP környezetvédelmi szakbizotsága javasolta a nádasállomány újbóli felülvizsgálatát és szakértők rés*, vételét annak megállapításában, milyen kiterjedésben és mely területeken maradjon meg a nádas a tóban. (MTI) SZ. SIMON ISTVÁN 2* Nagy vizek krónikája „Kis boldog hazát képezhetnének..." Aki mondja egy írás, hegy árvizek a történelem kezdete óta mindig vnlu.k es lesznek, s föl is hozza erre a legfrissebb példákat éppúgy, mint a legszakállasabbakat Az újakra még magunk is emlékszünk, a régiek „leghíresebbjeiről" pedig a Gilgamos eposz vagy a biblia tudósít. Magam laikus fejjel ugyan, de másként vagyok ezzel. Árvíz fsak ézóla lehet, mióta az ember terelgetni próbálta, regulázni kezdte a vizet. Mióta valahová, ahová korábban természetes bejárása volt — nem akarta beengedni. Mióta azt mondta: ez a darab föld pedig kell a házamnak, a jószágomnak... Mert addig ment a víz kedve szeiint, s foglalt magának lapályt, mélyedést, hol magasabbra kapaszkodva, hol pedig szerényebben. Az ember aztán kl-kifigyelte a járását, a szokásait, a úgy rakta a fészkét, magasabbra, nehogy elvigye. Halat, nádat, sást, csíkot, tojást szedett a vízjáráson, madarat fogott a konyhájára. Hanem, amikor elkerített a víztél egy darabka földet, legelőt, portát, majd azért a víz Visszajött — hát ez lett az árvíz! És amikor az ember először nem akarta naki önszántából visszaengedni — ez lett az árvízvédekezés! A magyar Alföld mocsár- és lápvllág volt. Egy római fgy Irta le a IV. században a Tisza völgyét: a talaj le|több helyen vizenyős, és a folyók árterületei, vízborításai bővelkednek gyarapodó fűzfákban, s ezért járhatatlan a vidék, kivéve ismerői által..." (Ammianus Marcellinus). Bokát nem tehetett ez ellen az ember, mert még jó ezer év múltán is ez az Ősállapot volt jellemző. Ezernégyszáz évvel későbbi leírás szerint: „Alig hiszem, hogy egész Európában még több Ily térség létezzen. Mily ritkán vannak itt a faluk, fél nap alig érhetpí néha egyet, Csak azop mocsárok, melyek a Duna, Tisza, Berettyó és Körös folyók mellékein terjednek el, együttvéve egész kis böidog hazát képezhetnének ... Mily sok föld fekszik itt vagy egészen műveletlenül, vagy esak rosszul művelve. Mily sok ezer családnak lehetesd mág ift helye s éleJma, sőt jóléte s boldogsága. ÉZ ugyan vigasztaló a jövendőre nézve, da hogy e gazdag és termékeny térségen oly sok ember éhezik, az szórna rí tó,.," (Táncsics Mihály), Ám a sok forrásból mégis az a legbecsesebb, amely a fölismerésen tél 0 változás lehetőségeit keresgéli és készíti elő. Széahenyj Jstván országjáró utazásának egyik nagy tapasztalatát így foglalta össze: „Mást már könnyen meg tudom magyarázni, miért jár? tam... sokszor egy hesszű naoon is keresztül, anélkül, b&gy egészségtolen mocsárok és ábrásatian lapályok közül kikoFÜihattern. vagy esak egy élő fát is láthattam volna- Hol ember emberen uralkodik önkénnyé}, ott virág helyett ha? Intfi ravatal födi a mezőt, s az egész természet gyászé}." Lehetséges, hogy ez a döbbenetes élmény vezette el a reformkor nagy politikusát a változtatás alapeszméjéhez, amit első vázolatában így pöndít meg: „Qlv roipant munka sikeres véghezvitelére, mint a Tisza völgyének rendezése és kertté varazsolása volna, az egész magyar alkotmányi vázolatnalf kitisztítása, az egyetemes nemzetre kiterjesztése és nemiekben tökéletes újjáalakítása szükséges ,.. Csak tőlünk függ, virágzó kerteket, szorgalmasan működő gyárakat és szabad embereket állítani oda. hol ma róka és farkas lap. pang, szomorú jószág teng..." A Tisza völgyében ezért mindig küzdelmes volt az élet. Azok. ak'k itt megtelepedtek, igen sokszor költözködtek a víz elől. Hányszor kellett mtnderít úlrit Vezdentt MáS" esztendőben meg aszály tizedelte a marhátokat és kiperzselte vetéseiket. És Szeged mindebben jpéS külön státuszt jegnott ks Alföld teknői ének aljám „A folyó- ói álló visek legkülört'riíőVo nemein"!: fismagyar elnevezésed itt tsnulmányozhatjá'c a nyelvtudós urak: annyi itt az ér. a tanka meg a csüpörke. hogy örülhet nekik az adatgyűjtő. Hát még a sok tónak, széknek a neve mennyi ismeretlen dolgot rejt magában!... A Tisza egészen nyíltan be-betoiakodott a városba: a Kis-TUm-ptpo és a Mtgs utga egy részének vonala vplt a Tisro kisebbik ága s a Boszorkány-sziget fölött is kát ágra oszlott a folyó ... csaknem mindenüvé mocsarat rajzoltak, annyi veit itt a víg és mocsár, hegy egyes házcsoportok szigetként emelkedtek ki belőle" (Df. Szabó László). 5 hogy Szeged mégis ittmaradt — állandó nyugtalanságban, birkózásban -m a lakossága nem fáradt bele a vizek elleni szüntelen védekezésbe, annak csak egy oka lehet. Az áldást is a víz hozta, összeköttetést az országgal, élénkülő kereskedelmet, hajózást, kiterjedt halászatét, vízi molnárságot. Csupa ellentmondás! A mai szerző is így látja a múltat: „Szeged földrajzi értelemben mindig sziget vett. A későbbi város néhány szigeten települt kis városmagból fejlődött k), részben természetes feltöltődés, részben emberi munka eredményeként. A környező vízivilág ugyanis nemcsak segítette a fejlődést, de korlátokat is emeltéléje: a növekvő város minden talpalatnyi új területét a víztől kellett elhódítani és meg is kellet védeni ellene. Ahogy nőtt a váras kiterjedése, úgy szorultak külső részei egyre mélyebben fekvő, veszélyeztetettebb területekre, melyeket csak nagy erőfeszítések árán lehetett biztosítani az árvizek elíen" IKarőos Imra). A víz Rgm kedvez a msradandéságnak s ahol ilyen gyakran s ilyen nagy b?=égben tanyázik —• mindent fölemészt. Keresgélhetjük a városalapítók építményeit, régi századok emlékejt =- minddel a Tisza adós. „fi víziáFta tájakon a rómaiak eastrumot, vártábort nem emeltek, Attila hunjai, Baján avarjai nyájakat, Mulyákat és ménesekét nem legeltettek, hun, avar és szláv földvárakat nem építettek,,. Ez az örökös árvíz söpörte tájék állandóan szárcsa, kacsa, vöcsök hona, lópióca, csibor bogár, mérges vízi férgek, temérdek kan szúnyog, örökös mocsárláz,,, rázó hideglelős fészke. A mocsár, nád és káka között csak az erőskarú, kerítő háló húzására termett vasderekú magyar őstelepülők, a Szeged nevű halás*-nemzetseg tudott megküzdeni a mostoha természet) viszonyokkal" — olvashatjuk dr, Czlmer Károly tanulmányában. S ha van is ebben valamiféle patrióta Udvarlás, az cáfolhatatlanul igaz mindebből, hogy Szegei múltja küzdelmek szüntelen sorozata a megmaradásért. Hiszen a folyók itt tekereg.ek, mint a kígyó, s mindig tartósan itt tanyáztak. A Jegkisetjb akadály is térftgette őket. minden hátságot körülqlelt.l-, itt mostak, ott raktak, új fuiyást keresgéltek maguknak, » szedték a vámot a tőlük ellopott, elszabott területeken. Ma már azt mond tok, hogy természeti folyamatok bonyolult összefüggéjai es összetalólkozásai szülik az árvizeket, 6 szakba gyakran beleszólnak a véletlenek is, újabban PCdig az ember természeti beavatkozásai is kedveznek árvizek kialakulásának. Letaroltuk az erdőket, csatornáztok a földeket, szabályoztuk a folyókat — minden módon segítettük. hogy a vizek mihamarabb összegyülekezzenek és szűkebbre szabott mederben alázúduljanak, soha nem látott vízszintmagasságon tetőzzenek. / De azért mégis minden ott kezdődött, hogy parancsolgatni kezdtünk a nagy, erős természetnek . (Folytatjuk.)