Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-16 / 12. szám

4 Kedd. 1979. január 1«. Vándoriparotok a tanyán n drofiostofi Még napjainkban is megjelennek a tanyavilágban, fialvaínkban, a város széli falusias településeinkben. Leginkább a Mátra vidéki szlovák lakosságból kerültek kL Találkoztunk igénytelenebb munkát végző cigány vándoriparossa! is. Az elnevezés meg akkor született, amikor a fazekasság virágkorát élte. Szólnunk kell tehát a város fazekaaipararól, amelyet Bálint Sándor Írásai örökítettek meg az utókor számára. Szegeden, Felsőváro«on, a XVII. században bukkan föl a Fazekszer, népiesén Fnzékszár elnevezés, ami nyilvánvalóvá teszi a fazekasok itteni munkálkodását Elkészült portékáikat a Pálunkban raktározták, es maguk ta Ide húzódtak be éjszakára, hogy elkerüljék a sorozatos zaklatásokat Műhelyeikből kerültek ki az egész Erdély területén Ismertté vált szegedi bokályok. A felsővárosi Tisza-parton kialakult halhasítás mellékiermékét, a hal zsírt, a fazekasok által készített korsókba gyűjtötték. Moravarosban, a Cserepes soron alakult ld a fazekas ipar. Néhány műhely még működött az első világháborúig Amikor megjelentek a Szeged környéki pusztán az első szállások, a kitelepülök magukkal vitték cserépedényeiket és a fazékdrótozás hagyományait. Az u.i körülmények között az edények nagyobb megterhelésnek voltak kitéve, ezért a fazékdrótozás még általánosabbá vált. A drótostót járta sorba a tanyákat, házakat, hangos kiáltozással hívta fel magára a figyelmet A fazék drótozását lent kezdték. Először egy szál dróttal a fenék fölött közvetlenül kétszeresen körülvették. Ebbe kapcsolták he a fölfelé haladó szálakat A háló szabálytalan négyszöget alkotva indult a fülek kihagyásával a felső peremig. Fent is kétszeres drótot használtak, belefűzték a drót véget majd eldolgozták. Egy-egy fazékon található Igénytelen munka arra enged következtetni, hogy olykor avatatlan kezek, barkácsolók is foglalkoztak fazekdrótozássaL Télen, amikor úgyis fűtötték a kemencét kisebb méretű cserépfazékba belekészítettek a babot es kantakocsival betolták egészen a parázsig. Lassan forrt föl az étet ós kiváló izek alakultak ki Végül berántották. és kész volt az ebéd. A dróthálót nagyon megMadarak a Fehér-tón Az >szi halászás óta tömegével jöttek a madarak a Fébér-Ui rezervátumba. A lecsapolt tó sekély vizében és az szapban sokáig volt táplálék. A több ezres vendégsereg tőkés récékből, furcsákból es parti madarakból állott Az augusztusban kezdődő vadászat a környező szikes tavakról a rezervátumba szorította a récéket (mivel Itt tilos a vadászat). Szeptemberben tátható volt a Iócsér, halászsas. ékfarkú hal farkas. Ezek a madarak rendszeres átvonulói a Fehér-tónak. Akárcsak a parti madarak, a nagy pólingok, a cankók, a godak ée partfutók. A nagy pólingok a környező földekre. rétekre .tártak élelemért. Az egyik késő délután úgy fél 6 óra iájban csapatosan érkeztek a Fertő sztkes rétjel felől. .Negyedóra alatt behúztak, es sötétedésre mar több száz pihent a tófenéken. A vadlibák elsó csapatai szeptember utolsó napjaiban érkeztek. Októberben egyre növekedett a számuk, s novemberre már több ezres csapatok nyüzsögtek a tavakon. Zömével nagy lilik voltak. A vetési lúd és a kis lilik jóval ritkábban látható. Főleg a Felszabadulás Tsz és a Szegedi Állami Gazdaság földjeire jártak táplálékért Kellemes színfoltja volt tíz őszi madárvonulásnak, amikor a darvak megérkeztek. Az elsők október elsó hetében Jöttek. Búsan krúgató csapataik alkonyattájt húztak be a tóra, ahol a libákkal együtt éjszakáztak. Többször láttunk fiatal darvakat is. A Fehér-tón álvonuló tengeri sirályok közül az ezüstsirály a leggyakoribb. Olykor 200-on felül van a számuk. A jellegzetes „auk-auk" hangjuk éppúgy hozzátartozik a fehér-tavi őszhöz, mint a darvak krugatása vagy a ludak zslvalygása. Szokatlanul kevés volt a réti sas, pedig ezek a nagy testű ragadozók rendszeres látogatói * lecsapolt halastavaknak. A gulipánok dacolva az egyre zordabb idöjaraesal, kitartottak a Fehér-tón. Máskor csapataik már szeptemberben, októberben elvonulnak Délre. Egy 170-es csapat azonban még november 28-án is látható volt Hasonloan a nagy godával, amelyből november 6-án még 130-at számoltak a rezervátumban. November utolján érkeztek meg a tóra a téli vendégek, a kerce réce, jeges réce. északi búvár és a sarki búvár. A Jeges réce a Dunai—Tisza közti tavakon ritkán található. A bütykös ásólúd ebben az évben ls jelentkezett Szórványosan átvonultak, ősszel és tavasszal, kisebb-nagyobb csapataik. December első napjaiban az erős lehűlés véget vetett a madarak vendégeskedésének. A vizek befagytak, s emiatt tovább vonultak a vízi madarak, mivel táplálékukat csak a vízből tudták volna megszerezni. Maradt néhány hírnök, mint a nagy pólingok, amelyek búsan gunnyasztottak a tó jegén. A libák a víz megszűnésével a jégpáncélra szálltak, majd ott töltötték az éjszakát ls. Hasonlóan cselekedtek a récék és a sirályok is. A nádasakban néhány nádi sármány, barkós cinege és mezei veréb mozgott Rájuk vadászott a karvaly és a kis sólyom is. A libák felett nagy madarak röpködtek. A darvak is vonultak. Mindössze heten voltak. December közepén a jég felolvadt a lecsapolt tavakban. s rögtön megjelent néhány ezüst-, vihar- és dankasirály, nagy póll. Lát tam egy magányos erdei cankót ls. A nagyobb halas tavakra kis és nagy bukók, valamint kerce- és kontyos récék Jártak. A hullámokon ringatózó récék között feltűnt egy búbos vöcsök is. Hegyi récék ls úszkáltak. Az új évben, januárban a tél ismét úrrá lett s a madárzsivaj elcsitult. Széli Antal viselte az izzó parázs, az ha mar rozsdásodni kezdett. A még nagyobb Igénybevételű 20-25 literes, lakodalmas fazekakat részben azért, hogy a gyors felmelegedéstől ne repedjen el, reszben pedig azért, hogy a drótozást a tűztől kíméljék, vékonyan sárral körültapasztották. Lakodalomkor az udvar csöndes helyén, a bográcsos húsfőzők mellett, az egymás mellé rakott drótosíazckak közelében tüzet raktak, és lassan, fokozatosan tolták közelebb a parazsat. Kiváló ízű húsleves, szárma és kása főtt benne. Használat után a belsejét kimosták, a külsejét pedig körülmeszelték. A drótostót az első világháború utan elterjedt zománcos edények foltozásával is foglalkozott A puttonyszerű, háton hordott. szerszámosában foltnak való bádog és minimális szerszámkészlet volt: lemezvágó olló, kalapács, üllő, lyukasztó és szegecsek, uitszögek. A lyuknál valamivel nagyobb, két kör alakú foltot vágott Középen mindkettőt kilyukasztotta. Az edény felőli oldalon mindkét foltot rozslisztből készült ragasztóval bekente. A lyukba helyezett szegecset az üllőn, a kalapács élével addig kalapálta, míg teljesen el nem laposodott Az így megfoltozott edénybe hideget és meleget egyaránt tarthattak Megfenekelték a csávásvodröt, a rossz mosdótálat, lavórt Munkadíja szerény ősszeg volt Ha déltájban végzett a munkájával, meleg étellel kínálták. A cigány élelmet, dohányt es bort kért munkadíjba. Az el nem fogyasztott élelmet az iszákjába rakta, a családjának. A drótostöt hatóság által kiállított igazolvánnyal rendelkezett, s általában kéthetenként tért vissza otthonába. Bőresők Vince Gyümölcsöző-e a gyümölcs? Csongrád megyében 5665 hektár nagyüzemi gyümölcsös terem, 3082 hektárral kevesebb, mint nyolc évvel ezelőtt. Több oka van a gyümölcsösök apadásának, de legjobban a víz pusztította. Emialt a termelés színvonala elmaradt az országostól. Persze tarka képet kapunk, ha a statisztikát összevetjük, mert az.egyikből bőven, míg a másikból szűken adták termésüket a fák. Almából például 1974-ben 31 mázsa ter" mett hektáronként, tavalyelőtt pedig ennek a négyszerese. Cseresznyéből viszont kevesebbet szedtek le tavaly, mint az V. ötéves terv kezdetekor Az őszibarackosok se hozták azt a termést, amivel annak idején számoltak. Nem beszélve a kajszibarackról, amiből négy ev alatt csak a tervezett fele termett A gyümölcsösök váratlan apadása okát a szakemberek a betegségben, az úgynevezett gutaütésben látják. A víz is sok bajt okozott. Természetesen hiba lenne mindent az időjárás számlájára írni, mert már régen megdőlt az a tévhit hogy a mezőgazdaságban az idő a gazda. A nem jól választott föld, a kevésbé körültekintő gazdálkodás is okozója a termésátlagok csökkenésének, a gyümölcsösök pusztulásának. Ha teljesen őszinték vagyunk, volt olyan időszak is, amikor a termés ott rothadt meg a fák alatt, érdektelenség vagy éppen az alacsony átvételi ár miatt Még szerencse, hogy idejében változott a szemlélet s most már a gazdaságoknak is megéri fát ültetni. Most ott tartunk, hogy a gazdaságok igyekeznek megszüntetni az elveszettet Az idén többet, telepítenek az eddigieknél. Hektárról hektárra növekszik a jól előkészített a gondosan elrendezett terület ahol majd az új fák teremnek. Az V. öt-" éves terv utolsó két évében a szegedi járásban 2044 hektárra ültetnek gyümölcsfákat A balástyai Móra Ferenc, a kisteleki Magyar— Szovjet Barátság, a forráskútl Haladás Tsz-ben elvégezték ezt a munkát. Százhektáros táblákat ültettek. A rúzsai Napsugár, a szatymari Finn—Magyar Barátság Tszben és a mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezetben pedig az Idén végeznek a telepítéssel. A balástyai Alkotmány Tsz-ben és a zákánysaékl Egyetértés Szakszövetkezetben már nagyon várják az enyhébb időt hogy a földbe tegyék a csemetéket A két közösségbe — akárcsak a többibe — már korábban elhozták a faiskolából a kis fákat hogy Időben hozzáfoghassanak a munkához. A zákányszékiek megvették Üllés és Rúzsa határában a Liliom-dűlőt ahová barackost telepítenek. Tavaly előkészítették a talajt s márciusban 60-70 centi mélyre szándékoznak lerakni a töveket Több mint száz hektár már terem, s hozzá ültetnek még 41-et Balástyán az őszeszéki vasútállomás környékét szemelték ki gyümölcsösnek. A százhektáros tábla egyik felébe őszibarackot a másikba almát ültetnek. Idejekorán elvermelték a fagy elől a Kecskemétről hozatott és az otthon nevelt csemetéket Háromezer gyümölcsfát ültettek el tavaly. A megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán kapott infortnádó szerint az V. ötéves terv utolsó két évében nem tudják megszüntetni a gazdaságok a lemaradást Előreláthatólag 400 hektárral kevesebbet telepítenek a tervezettnél. Azt tűzték kl célul három éve, a terv kezdetekor, hogy a kipusztult gyümölcsösöket pótolják. A gazdaságok kétféle elgondolással fogtak a munkához. Egyik az volt hogy a meglevő barackosok, almások terméshozamát növelik, javítják a fák termőképességét szakszerű gondozással, megfelelő műtrágyázással és időbeni permetezéssel. A másik pedig az volt, hogy új gyümölcsösöket telepítenek a régiek helyett. Hogy ez csak részben sikerült, annak elsősorban pénz, másodsorban a csemetehiány az oka. A termés növelése a jövőben csak úgy lehetséges, ha a termelők és a forgalmazó vállalatok kölcsönös érdekeltséggel hosszú távú együttműködési szerződést kötnek. Az összhang, a segíteniakarás, a szakértelem — es nem utolsósorban a pénz — idővel bizonyára meghozza a maga gyümölcsét a vevőnek meg a gyümölcsöt Elfogadható árért mert csak azután mondhatjuk el, hogy a nagyüzemben is gyümölcsöző a gyümölcs. M. T. Percnyi pontossággal érkezik az őzmama Mesébe illő a környezet » a hozzá fűződő történet is. Emberhez, technikához szelídült őzmama sétálgat gidáival a dübörgő gépek, a sziklakatlan hatalmas térségében liliputinak tűnő kőfejtők között A helyszínen, a Komárom megyei Tardos erdőövezete Vörötanárványbanyája, ahol napról napra HAZASSAC, Faragó Károly es Czabal Matild. Szabó Károly és Lakita JuI dit házasságot kötöttek. SZÜLETES SchllI Györgynek és Horváth Annának Adrienn, Sörtdzö Bélának és Galló Máriának Zoltán, Stter Mihálynak és Virág Mária Annának Mónika, Laczkó Endre Dénesnek és Szelár Andrea Magdolnának Rita Krisztina, Török latvan Józaefnek es Kócsó Piroskának István László, Szentgyörgyi Pálnak és Nagyistók Katalinnak Katalin, Kunylk Zoltánnak és Konkoly Máriának Ágnes, Marton István Mózesnek és Husztik Mária Maydolnanak Zsolt, Békevári Gezanak és Gyömbér Zsuzsannának Renáta, Kispál Tibornak és Gál Irénnek Tibor, Daka Andrásnak és Sziráld Arankának Rita Anita, Kocsis Istvánnak és Nagy Svának István, SáB Ferencnek es Szász Klárának Klára, Vass Istvánnak és Török Máriának Zoltán. Hódi Károlynak és Moksay Editnek Krisztina Edit, Molnár Sándornak és Szilágyi Gabriella Katalinnak András, Fancsali Lászlónak és Hegyközi Ágnesnek László Arnád. Horváth Lajosnak és Kiss Máriának Mónika Magdolna, Ficsor Sándornak és Ballá Zsuzsanna Máriának Zsuzsanna, Homai Lászlónak é3 Zalgovlcs Márta Ilonának László Attila, Tóth Mihály Zoltánnak és Dlnynyés Juliannának Mónika. SovácxW Imrének és Langó Juliannának Imre. Sarkadl Gábornak és Panp Sva Magdolnának Krisztina, Borényl László Sándornak ée Godzsák Klárának Krisztián Róbert, Nagy Antal Lászlónak és Marót! Juliannának Gábor László. Horváth Ervin Lászlónak és Q*rryén Editnek á-nston János, Horváth Mlhálvnak és Cseh Máriának Fm'l. Thtrrini" Gyula Attilának és Tóth Ibolya Máriának An'ta. Plesovszkl ptinak és dr. Bezzeg Tlonárak Akos Pál. Baumann Hnrrvnak és Krresztegi Annának R«1•nund H'irri. Sándor J-nönek és Miklós Margitnak Jenő. Dani Andrásnak és N»«vsvörsw Hermlna Gizellának Werrrvna Pandi werenmofc és Amksz<ilást Annának Gábor. Szűcs Oás-ár Attilának és Bárkányi Ágnesnek Attila László, Kupecak Miklósnak Családi események és Kovács Rozáliának Gábor, Peresztegl Lajosnak és Mazács Évának Gábor Lajos, Szili Jánosnak és Dudás Mártanak János, Menyhárt Zoltán Józsefnek és Varga Margit Evanak Róbert, Nagy Andrasnak és Kovács Rozáliának Bernadett, Szeredl Józsefnek es Juhász-Boka Magdolnának András, Andula Jánosnak és Makra Erzsébetnek Tünde, Zlmonyi Györgynek és Kadlcs Katalinnak Zsolt, Gergely Lászlónak és Gál Erzsébet Katalinnak Balazs, Nagy Ferencnek és Papp Zsuzsannának Tamás Attila, Csuka Istvánnak és Tóth Ildikónak István Sándor, Szabó Lászlónak és Imre Rozsának Anita Rózsa, Páll Elemérnek és Kormányos Magdolnának Zoltán Antal, Hódi Ferencnek és Varga Máriának Zsuzsanna, Födi Tibornak és Bús Eleonórának Gábor. Tóth Lajosnak éá Konasz Hona Erzsébetnek Csilla, András, Terenskel Lajosnak és Torma Klárának Balázs, Oláh Györgynek és Mezei Celesztinának Márta. dr. Szundi Istvánnak és Láng Évának György László, Krsbot József Istvánnak es Ördövh Már.® nak Tímea, dr. Hegedűs Lászlónak és Bodor Bva Irénnek Hédi, Bartók Józsefnek ée varga Zsuzsanna Katalinnak Norbert József. Greeug Ferencnek és Bata Piroskának Gábor, Szabó Gábor Oyörgvnek és Turkössy Anikónak Csilla. Gera Imrének és Rabi Ágnes Máriának Gábor. Juhász Károivnek és Kórsó Erzsébetnek Káro'v. Tóth zmtán Istvánnak és Pokomv Kornélia Zsuzsannának A mád. Napv Imrének é» Deme Máriának Zoltán. Temesvári Zoltánnak és PMmat Zsuz«ánnanak Norbert. Sztojkó Mihály Jánosnak és Kocsis Terézia Ilonának Terézia, Burtmkai Zsoltnak és Horváth Rónának Gábor, Köblös Sándor Imrének és Barna Irénnek Dávid Loránd, Kanalas Andrasnak és Csurar Erzsébetnek István Tibor, Ürmös Ferencnek es Tóth Honának Ilona, Rostás Illésnek és Kanalas Jolánnak Illés Lajos, Tóth Jánosnak és Molnár Máriának Tünde Zsuzsanna, Szepesi Mihálynak es Kacz Piroskának Erika Judit, dr. Sáfán Istvánnak és dr. Altmayer Ilonának Judit, Farkas Andrasnak és Szélpai Magdolnának Szilvia Anita, Horesnyi Lászlónak és Kotogan Juliannának Mónika, Fülöp Imrének és Berki Magdolna Elviranak Ferenc, Kószó Mihálynak és Masa Máriának Gábor, Fodor Istvánnak es Kuppan-Tóth Arankának Peter, Szalai Ferencnek és Nagy Erzsébetnek Zsuzsanna, Barna László Józsefnek és Juhász Erika Magdolnanak Anett nevű gyermekük született. HALALOZAS Körösi Mlhálynó Báló Veronika, Ránky Arpádne Keiss Mária, dr. Nikolásev Velimir, pap József, Kéri Miháiyné Molnár Mária, Fekete Sándor, Deák Jánosné Joó Mária, Csikós Gyulané Váczi Mária, Vlasits József, Papp Istvánné Kelemen Rozália, Ezsiás János, Oonda Mihály, Christoph Miháiyné Sajó Franciska, Tóth Sándor, Tóth Lászlónó Erdélyi Mária, Katona Józsefné Cseresnyés Róna, Vadász Pálné Búza Mária, Apró Lajosné Hevesi Jolán, Katona Jó/.sefné Mészáros Julianna, G-ampel Dezsone Kis Róna, Kurucz János, Bózsó Istvánné Pupp Anna, László Benjámin Sándor, Forráskút! Gyulánó Gajódl Ilona Rozália, Zsiga Márton, Kúsz Istvánné Bezdany Veronika, Tézsla Istvánné Nyári Anna, Gáspár Istvánné Szűcs Julianna, Laczik Antal, Pesti Péter Pál, Prágai Józsefné Lengyel Mária, Baló Piroska, dr. Boros-Gyevi Edit, Trenka Mihály, Szélpál Pálné Berecz Julianna, Varga Melinda. Csizmár Jánosné Répás Rona. Orsós János, Majoros Andor, Huszár Ferenc. Pusztai ödönné Zimmermann Anna, Patkós Imrené Vóneki Rozália, Horváth János, Kovács Lajosné Csún Anna, Adorjányl Sándorné Tűtli Erzsébet, Nagy Ernó, Tombácz Ferenc, Kurillák Tamasnu Csonka Mária. Tűrök Imre, Németh Gáborne BödiS Julianna meghalt. lejátszódik ez a Disney-fümek viiágába kívánkozó jelenet. A vérbeli erdőlako őzmama rendszeresen, szinte percnyi pontossággal bukkan elő erdei rejtekéből, hogy talalkozzon barátaival, az emberekkel. Nem zavarja a munkagépek zaja, a kőbányászok közül bárki közelébe mehet Hagyja magát megsimogatni, s kegyesen fogadja a vendégnek kijáró nyalánkságokat. Mint a kőfejtők mesélik, négylábú vendégük csak akkor szünetelteti a bányabeli látogatásokat, amikor anyai örömök elé néz. Ilyenkor jó időre elmarad a vizit, de csak az őzgidák felcseperedéséig. Ezt követően azonban „őzasszonysüg" ismét társasági életet él, s mintegy elővezeti, bemutatja kőfejtő barátainak kicsinyeit. Immár hatodik éve tart * kőfejtők és az őzmama barátsága. Érdekes, hogy már nem olyan kezesek-szel idek csemetéi, mint az anyjuk. Amikor ivareretté válnak; elhagyják mamájukat, az embereket, s a maguk világát élik a Gerecse erdőrengetegében. Nemrégiben még az előbbinél is teljesebb volt a tardosbányai idill. Bozsó, » Szelídített vaddisznó volt a kőbánya prominens sztá-^a, A közeli erdészet dolgozói csíkos kismalac korában vették pártfogásukba az elárvult sörtést Felneveltékés hagyták, hogy szabadon járjon-keljen. Bozsó élt is a lehetőséggel, s akárcsak őzriválisának, neki is kedvenc tartózkodási helye volt a márvány bánya. De túlságosan is otthonosan érezte magát az emberek között, az irodában tett rendszeres látogatásait a szőnyegek bánták, miután körmeit élesitgette rajtuk. Nemrég ezután elköltözött az élők sorából. A hozzáértők azt gyanítják, hogy a falánkságára fizetett rá. Agyonétették. B. E.