Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

4 Vasárnap. 1979. január 14. Emléktáblák, térplasztikák Szobrászszokos tanulók a szebb városképért Az utóbbi évek Jellegze­tessége, hogy a középisko­lák is mindinkább ablakot nyitnak a városra. Keresik, k"tatják azokat a lehetősé­geket, módszereket, melyek­kel ott hagyhatják kezük nyomát utcák, terek, Dar­kok arculatán. Egyre jobban felismert igazság, hogv az iskolák a saját profiljuknak megfelelően, egyedi tevé­kenységüket továbbfejleszt­ve tudnak kapcsolódni leg­hasznosabban a várospoliti­kai elképzelésekhez. Ebben a munkában példaadóak a Tömörkény István Gimná­zium és Szakközépiskola dí­szítőszobrász szakos hallgatói. Évek óta tantervbe épített alkotások sorát készítették el. s városszerte emléktáb­lák. tér- és kertplasztikák és síremlékek hosszú sora jel­zi felkészültségüket, tehetsé­güket, városszeretetüket. Néhány alkotás, emlékez­tetőül, a hosszú sorból: a harmad-negyedéves díszítő­szobrász szakosok faragták például Tari János. Sípos Géza. Erdélyt Mihály és Ko­vács Márt síremlékét. ők készítették a Dóm teret öve­ző harminckilenc városcí­mert a Komócsin Zoltán-, a Rózsa Ferenc-, a Bereck Péter-emléktáblát, a Zöld Sándor utcai rendelőintézet műkőfeliratait kert- és tér­Acs S. Sándor felvétele Motívumok formálódnak a tanulók vésője nyomán plasztikáikat elhelyezték az l-es kórház udvarán, a sze­gedi kempingben, a fertőző­osztályon. a magas- és mélyépítő vállalat udvarán, a Lechner téren, a Korondi utcai rendelőintézet előtt az IKV központjának udvarán. Iskola igazgatója elmondta, az első-másodéves szobrász­szakos hallgatók gipszmun­kákat készítenek, a harmad­és negyedévesek kővel dol­goznak. A betűvésés, a kü­lönféle motívumok megis­merése és térplasztikák ké­a Móra parkban, ök készí- szítése tanmenetbe illesztett tették a Bartók Béla Műve­lődési Központ felújításakor a mintegy 120 gipsz dom­borművet és a megyei bí­róság párkánydíszeit Mint dr. Diós József, az „Bármikor következhet a tűz" Martin Luther King születésének 50. évfordulóiára '3ánuár 15-én lenne ötven­éves Martin Luther King. Topb íruujt tíz esztendővel ezelőtt, a memphisi Lorrain Hotel' teraszán dördült eí a iöves, amely kioltotta az amerikai neger polgárjogi mozgalom Nooel-békedijjal kitüntetett vezetőjének éle­tét. A lelkészcsaládból szárma­zó és Bostonban filozófiai doktorátust szerzett King ielsészi — majd politikai — paiyaját az Alabama allam­beli Montgomeryben kezdte, ahol ötvenezer jogfosztott életet, legalábbis Délen. Ahol A törvényes jogokat, ame­lyekért a polgárjogi mozga­lom a hatvanas években az utcára vonult, ma már mind lefektették: az ország meg­bolydult lelkiismeretétől a felvonulások, az ülSsztráj­kok és a tiltakozó megmoz­dulások kicsikarták a tör­vényeket Ma feketék és fe­hérek együtt ülnek az isko­lapadban. Az 1985. évi vá­lasztási törvény, amely a polgárjogi törvények közül talán a legmesszebbható, megváltoztatta a politikai néger élt. Lépések a szabad­ság felé cimú könyvében King lelkész leírta: mikép­pen harcoltak kl Montgo­mery néger lakosai — nem egy fehér támogatásával — bizonyos iogokat 1955-ben 10 évvel ezelőtt csak 250 vá­lasztott néger tisztviselő volt ott ma 2200-an töltenek be kisebb-nagyobb posztokat Ma 164 fekete polgármester tevékenykedik, közülük 40 olyan városban, amelynek a írott könyvét a következő lakossága túlnyomórészt fe­szavakkal fejezte be: „Szin- hér. De ezeknek, a 25 mlllió­te mindennap figyelmeztet hoz viszonyítva mégis keve­valaki, hogy hallotta, el sekrek, a sikere nem sokat akarnak tenni láb alól. nyújt a szegények tömegé­Minden este bizonytalanul nek. Ahogyan Langston Hu­térek nyugovóra, megérem-e g'nes, a költő, Ralph Bunche a holnapot?" vonatkozásában hangsúlyo­1964. december 10-én Os- zottan szlengben megírta: lóban átadták a Nobel-béke- „Az étel. amit ők esznek, en­tantervi anyag. így a ta­nulók munkája nem öncélú, hanem nagyon is hasznos tevékenység, nevelő erele sem hagyható figyelmen kí­vül. Fritz Mihály, Kalmár Márton és Magos Gyula mű­vésztanároktól tudtam meg. hogy az ilyenfajta munka jelentős doppingoló erő a gyerekek között. Az ilven. városba kikerülő munka megtiszteltetés a tanulók­nak, s egyúttal városszere­tetre is nevel. A kérések, megbízások sora folytató­dik, mind több ilven irányú igény érkezik az iskolához. A munkákért legtöbb eset­ben anyagot, szerszámot, az oktatómunkát segítő eszkö­zöket kapnak. Az itt végzett fiatalok egv része szegedi vállalatoknál helyezkedik el. felkészültsé­gét a városkép formálásá­ban kamatoztatva. Más ré­szük továbbtanul. Jelenleg is közel negyvenen járnak a Képző- és az Iparművé­szeti Főiskola különböző szakjaira, sokan éppen szob­rász- vagy szobrász-restau­rátor szakra. Ez is bizonyít­1a az iskolában folyó elmé­lyült és eredményes mun­kát Fél éve pályázatot írtak kl a Tömörkényben a balaton­szárszói megyei úttörőtábo­ivókútjának tervezésére. A tervek beadási határideje lassan közeledik, s a nyertes pályamű a tavaszra el is ké­szül. Az udvaron felállításra vár a Huszka Jenő-emlékkö, s a tervek között szerepel a megye öt városa címerének kifaragása ls... T. L A tejesasszonyok —vagyis B csarnokosok — valamiért mindig idegeskednek. Félnek a gazdáktól, mert nem min­denki becsületes, s félnek az ellenőrzéstől, mert néha van ls miért. Olyanok ők. akik naponta több száz emberrel találkoznak, telet vesznek, te­let adnak, s állandóan fél­lépésnyire állnak a bajtól. * A szintig töltött tartályra mutat Pipicz Mihályné. — Most Igazából tejbe fü­röezthetném magukat. — Köszönjük, de nagvon hideg van — mondja a sofőr A mórahalmi Vörös Októ­ber Tsz tejcsarnokában tele miden edény, a kicsi meg a nagy is. A tartály csordulá­sig. a kannák katonásan áll­nak. — Most mi lesz? Magukra marad ez a sok tej? — Telefonálgatunk össze­vissza. Azt ígérték, Jön a ko­csi. — Volt már ilyen más­kor is? — Most fordul elő először, hogy két napig nem vitték el. — Mit mondanak, miért? — Elpusztult a kocsi. * — Mi a baja a kocsinak? — Lerobbant — Es most ml lesz.? — Várunk. — Azt mondják, a tegna­pit sem vitték el? — Akkor is elpusztult a kocsi — Hogy? — Hosszú história. — Nincs tartalékkocsi? — Volna, ha tényleg volna — A magáé miért áll? — Belefagyott a víz. Az útmentí nagvudvaros ta­nyában szégyellősen lapul a csarnokos. a járatos és a so­főr. mintha közös bűnük lenne. — Küldek vissza tejet? - A csarnokosasszony mond­ja: — Még nem. de az lett volna a haddelhadd. El van már kényeztetve a nép, nagy patáliát csapnának. A tejes Szélpálék tanyájá­ban négyen mozdulnak min­den autómorgásra. özvegy Szélpál Istvánné, a leánya. Szögi Lajosné, Gárdián Fe­renc fogatos és Rakó Ferenc sofőr. Három órája várják megmentőjüket, a másik tar­tálykocsit. Amikor már nem győzik cérnával, cseleksze­nek: — Rakjuk le a kocsit, Feri hajtsd haza a lovakat, majd visszajössz délután a kanná­kért Hátha addigra élviszik. Ameddig a tejeskannák le­kerülnek a gumiskocsiról, a két szakmabéli — a zsigulis és .az IFÁ-s sofőr beszélget. — Kolléga, miért nem eresztette le a vizet? — Nem volt csavarhúzó. Az Idősebb szörnyülködik: — Ember, szerszám nélkül egy lépést sem indulhat. — Ellopták. Biztos maga is tudja, a műhelyben mennyi­re lopnak. * A zákányszék! csarnokban kilenc óra tájban ment min­den. mint a karikacsapás. Gumicsövön szivattyúzták a tejet a tartálykocsiba Sebők István és Sebők Márta a rög­tönzött te'szűrőn, a fehér ru­hán át öntötték az utolsó eresztést. Papp Imre és Mak­ra József az üres kannába engedte a meleg vizet. Kint is, bent is maidnem egyfor­ma a hideg. Nem csoda, két­három órán át kocsikáztak a kannák az autóplatón, mire a csarnokba értek. Az egyik jártost kérdem: — Mikor kelt ma? — Fél ötkor, aztán alá­gyújtottam a gépnek. — Lát­ja csodálkozásom, ezért to­vább mondja. — Hiába pró­báltam elindítani forró víz­zel, nem akaródzott meleged­ni. Akkor vettem elő a gáz-1 pörkölőt, attól aztán beröf­fent öreg ez már, sok tűz kell neki. * Mire végére érünk a dls­kurálásnak. a kannákat Is el­mosták. Kevés híján ezer li­tert gyűjtöttek a januári hi­deg hajnalon. Kotogán Gézáné éppen a napi kimutatást összegzi az olaikályha melegénél. Ma 3378 liter ment el. minden­nap hordják, nincs szünet va­sárnap sem. — Mikorra végeznek? — Minden rendben megy, délre kész vagyunk Most Jó, mert jönnek érte időben, de néha kettőig Is itt ülünk. — Mikor könnvebb itt, té­len vagy nyáron? — Majdnem egyforma. Nyáron könnyebben dolgo­zunk. de félünk a savanvo­dástól. Most meg nagyon hi­deg van, sokszor úgy Ideges­kedem a gyerekekért, nehogy valami bajuk 1e"*ven ebben az istenverte Időben. Mert ők jönnek, ha esik. ha fúl. A csarnokosok mindig ide­geskednek va'amiért. Majoros Tibor U] útikönyvek Erdély, Amszterdam, Bécs A mindig nagy érdeklő­déssel fogadott útikönyvek sorában három kiadvánnyal jelentkezett a Panoráma kiadó. Kettő ezek közül már régebben megjelent köny­vek új kiadása: második, javított, bővített kiadásban jelent meg az Utazások Er­délyben — a „mini" úti­könyvek sorában —, dr. Má­tyás Vilmos írása. Ugyan­csak javított és átdolgozott kiadásban jelent meg ismét Lindner László Amszterdam­ról írott városkönyve. És még egy városkönyv: Ember Mária új Bécs-vá­roskönyvet írt a Panorámá­nak. A könyv részletesen és hangulatosan foglalkozik az osztrák főváros történetével és jellemzésével. I Járási úttörővezetők konferenciája nem nem laktat." A színes­bőr úek 14 százaléka ma munkanélküli, a fiatalok kö­rében ez a szám 40-50 szá­zalék. „Valós számokban" a fekete lakosság egynegyede munkanélküli. Ez annyit je­lent, hogy a feketék és a fehé-ek közötti szakadék az elmúlt években nemhogy nem szűkült, de még szélese­dett ts. A fehér munkanél­küliek számaránya 6-7 szá­zalék. tehát fele a munka­nélküli feketék arányának. A hatvanas években be­zárták a feketék előtt a bisztrók, a vendéglők, az is­kolák és az egyetemek ka­puit, kitiltották őket az autóbuszok első üléseiről. Ezek voltak azok az elvett jogok, amelyekért a polgár­jogi harcosok csatasorba áll­tak. Martin Luther King kiol­tott élete tehát ma ts figyel­M'nt ahogv Martin Luther meztető. „Társadalmi dina­Krng meggyilkolása is csak miton ülünk" — mondotta egv volt a terrorcselekmé- Jordán, King céljainak egyik nvek között, amelyekhez örököse. „Ha a józan vezetők előbb John, majd később semmit sem tudnak elérni, Róbert Kennedy meggytlko- bármikor következhet a láta is szervesen hozzá tartó- tűz." - • sík tm díjat Martin Luther Ring­nek, aki a díj összegét, öt­venezer dollárt, a polgárjogi mozgalom. „22 millió ameri­kai néger nagy harcának" céljaira bocsátotta. Sokan mondlák róla. hogy ő Ame­rika Gandhija. King így vá­laszolt erre: „Bár nagyon tisztelem Gandhit, nem vé­széin át változtatás nélkül a nézeteit és módszereit, ha­nem az amerikai valóságra alkalmazom azokat." S va­lóban, King szükségesnek tartotta, hogy az 1963-as „forró nyár" által felhevített „néger tömegíndulatok le­csillapodjanak, mert a je­lenlegi körülmények között ez öngvilkos harcra vezet". Ugyanakkor úgy vélte, hogy „az amerikai négerkérdés sokkal bonyolultabb, sem­hogy liberális reformok meg­oldhatnák. Ez a probléma ösree'ügg az egész amerikai társadalom struktúrájával" Hélyhűtve tárolják Kukorica csemegének belföldre, külföldre A mezőgazdászok újra fantáziát látnak a csemege­kukoricában. Sokáig azért idegenkedtek tőle, mert fo­gyasztásának „évadja" csak néhány hétig tartott. Sza­porító anyag eléggé drága, —1000 tonnával nő a hazai ipar teljesítménye. Ezenkí­vül a Kecskeméti Konzerv­gyárban is „eltesznek" mor­zsolt csemegekukoricát) amelyből évente 6000 ton­nát hoznak forgalomba az nagyüzemi gondozása vi- itthon ls jól ismert és kere­szont csupán akkor kifize- sett sárga dobozokban. tődő, ha a termőterület meghaladja a 3000 hektárt. Ennyire pedig nem találtak megrendelőt. Most azonban megválto­zott a helyzet és ez meg­hozta a nagyüzemi gazdák kedvét a termesztésére. A hűtőiparban feldolgozott csemegekukorica fokozato­san keresett exportcikké vált. Az ipar jelenleg 400 tonnát tud mélyhűtenl, s ennek kétharmadát expor­tálják. Ezentúl azonban — •mikor már a zalaegerszegi hűtőház fai telje* fcapecítás­A mezőgazdasági nagy­üzemek örömmel vették tu­domásul, hogy ezentúl vég­re igazi nagyüzemi cseme­gekukorica fajták állnak rendelkezésükre; amelyekerf a hazai nemesítek kísérle­teztek kl. Valamennyi lé­nyegesen „többet tud", na­gyobb hozamokkal és jobb ízhatással biztat, mint az eddigi csemegekukoricák. Sikerrel veszik fel a ver­senyt a külföldről impor­tált kukoricafélékkel is, al­kalmazásukkal számotte­vően csökkenthetik a növé­nyi szaporítóanyagok tőkés iát A Magyar Úttörők Szövet­sége Országos Tanácsa az idén április 9-re hívta össze az úttorővezetők VII. orszá­gos konferenciáját. Az elő­készületek ezekben a napok­ban kezdődtek meg ország­szerte. A szegedi járás úttörőve­zetői tegnap, szombaton Sze­geden, a Technika Házában egész napos értekezleten tárgyalták meg a járás út­törőmozgalmának helvzetét. Értékelték az előző úttörő­vezetői konferencia óta el­telt időszak eredményeit, föltárták a hiányosságokat. A konferenciát Zelei Já­nosné, a járási úttörőelnök­ség tagia nyitotta meg. Az elnökségben foglalt helvet Szabó Lajos, a lárási párt­bizottság titká-a. Mészáros Eva. a járási KISZ-bizott­ság titkára. Vidéki Ferenc, a megyei tanács vb művelő­Jésügvj osztálvának csoport­vezetője, Tatár István, a megyei úttörőelnökség tagja, valamint Lovászi Jőzsef a KISZ-vezetőképző központ igazgatója. Az előre kiadott írásbeli beszámolóhoz Hor­váth Sára járási úttörőelnök fűzött szóbeli kiegészítést. Megállapította, hogy az el­múlt három évben színese­dett, módszereiben változa­tosabb lett a járás úttörő­élete. A küldöttek és a meg­hívott úttörővezetők ezután szekcióüléseken vitatták meg a beszámolót. Délután a mandátumvizs­gáló bizottság jelentését és a munkacsoportok vezetői­nek javaslatait hallgatták meg. Szabó Lajos a járás! pártbizottság üdvözletét tol­mácsolta. A vita után a járási úttö­rőelnök foglalta össze a ta­nácskozás főbb gondolatait Ezt követően a küldöttek megválasztották a járási út­törőelnökség tizenhárom tagját és a megyei konfe­rencia húsz küldöttét. A já­rási úttörőelnök továbbra is Horváth Sára. a titkár pedig ismét Nagy Czlrok Emőke. Roestvevák • koufereacuw

Next

/
Oldalképek
Tartalom