Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-12 / 9. szám

4 Péntek, 1979. jannír 12. postaláda társszerzőnk az olvasó „fftt naponta elolvasom a Détmagyart" — magyarázta nemrégiben egy friss, pírp/rces Ismerős. „Csak egyetlen napon nem szeretem az újságot, a kezembe, venni, és ez a nap: a pintek." Sokáig r.em Hagyott kétségek közt, hogy miért megkülönböztetett nap számira a pintek. „Tudja, a Postaláda. Abban mi mindig szerepelünk, fis az ember nem szívesen látja viszont elköveíe.t Mbáit. Hát még nmkat, amelyeket cl sem követett!..." Beszélgető partnerem nem áll egyedül a véleményével. Tapasztalják itt is, ott is, hogy azok, akik hivataluk, intézményük, mu-kaadójuk, munkahelyük „képvUeletiben" olvassák levelezőink rovatát, nem tartják postaládánkat kedvenc b'.'mésn'.valónak. Magánemberként persze más a vileményiik. „Sok min/lenre felhívják az illetékesek figyelmét, még ha látszólag cgysúi eseteket páciznek ts ki." Az Illeti hozzátette: 6 nem bánja, ha azt megírja a Postaiára, hogy x üzletben romlott volt a sajt. De hogy miniig a köziekeditről panaszkodjanak a levélírók, az már nincs ínyére. Talán mondanom sem kell, ő az egyik közlekedési vállalatnál dolgozik. „XJmja-ezt hallom az élelmiszerkcreskedelemben tevékenykedőktől" — így hangzott ellenvetésem — „csak éppen joriitva. Hogy ugyanis azt írjuk meg, hogy x busz mindig túlzsúfolt." Már most igazságtévő bíró aligha lehet az ember, de tán nincí is erre szükség. Rovatunk célja ugyanis r.em a méricskétés, de nem is a mérleg serpenyőinek btUegetise. Egészen egyszerű a feladatunk: teret adni azoknak a levélíróknak, akik megtisztelik bizalmukkal szerkesztőségünket, elmondják — leírják — örömüket, bánatukat. S mert él bennük a közlésvágy — tok esetben már az is könnyít a telkükön, hogy psp'.rra vetették gondolataikat — lehetőséget is kapnak rovatunkban ehhez. Talán épp azért, mart ahol kellett volna, nem figyeltek eléggé a szavukra, panaszukra ... Ne tartsa hát senki „mumusnak" rovatunkat — nem akarunk borsot törni senki orra ajá. Hogy néha mégis így alakul7 Ma biztosan nem. Szerkssztősági postásunknak panarzra nincs sok okai az év eleién biztosan bizakodóbbak még az emberek, kevesebb levelet írtak a szokottnál. Ezt persze jó jelnek is tekinthetjük: lehet, hogy ez az év jól kezdődőit?... Más oka is van, hogy ezen a pénteken „nem vonjuk őesze" talán egyetl-n illetékes szemöldökét sem. A levélírókkal már a rovat e heti összeállítója is vitába száll... Új lakásban... Több ezren várnak Szegeden ÚJ lakásra, összkomfortos, kényelmes otthonra, körülményeik rendeződésére. Vannak közöttük olyanok, akik albérletből, társbérletből költöznek, vannak, akik családtagként hagyják el a szülői házat, hogy saját életüket élhessék aztán. A lakótelepi lakástulajdonosok között akadnak olyanok ls, akik családi házból, bérlakásból költöznek ki. mert az épületet, ahol eddig éltek, lebontják. Szinte bizknak lehetnek benne, új lakásuk magasabb komfortfokozatú, mint a régi volt. Igaz, nincs hozzá konyhányi éléskamra, mindent megtermő kert. Igaz, az új körülményék más életmódbeli szokásokat diktálnak. Kinek-kinek addigi élete, kora, igényessége szabja meg, milyen gyorsan fogadja el az új környezetét. A beilleszkedés nehézségeiről szól P. Mlklóíné levele. Becsapottnak érzi magát most, hogy a Csongrádi sugárút 101-es számú házba költözött Egy hónap alatt összegyűlt kifogásai pontokba szedve a következők: 1. Sokallja az évi 300 forinto3 liftpénzt. 2. a havonta öt forintnyi kapupénzt, 3. A folyosókon egész óvodányi gyerek van. „Ili játszanak, szaladgálnak ajtótól ajtóig." 4. A fizemétledobőba reggel öttől este tizig öntik le lakótársai n szemetet. 5. Disznót vágtak, nem fér be a hűtőszekrénybe minden, a konyhai szekrényben pedig elromlik a hús. 6. Hiányzik a kertje, ahol gyümölcs, zöldség - termett. 7. Nincs nyitva az épület hátsó kapuja. 8. További kifogásait nem soroljuk fel: a lakók összetételére vonatkozó kijelentései még ennyire sem hangzanak meggyőzően. Ami pedig felsorakoztatott panaszalt Illeti: hadd emeljük kl a hármas számút, meg az ötöst. Erre vonatkozott ugyanis bevezetőnk is. Hogy tudniillik a megváltozott életforma konfliktushelyzeteket idézhet elő. Arra azonban nem számíthattak P.-né szomszédai, hogy éppen gyermekeik lesznek az okokt S úgy véljük, a lakótelepi házak tervezői sem tartják tipikusnak a feldolgozott disznót tároló lakástulajdonosokat. Olvasónk többi észrevételére cuak azt válaszolhatjuk: a közösségi életforma, a lakótelepilakás elfogadása nem kötelező. Cserélje el levélírónk a lakását. Mert nem csupán a maga, hanem a környezetében élők Idegei is megsínylik az ilyen szomszédságot. Még egyszer Mármint a szerintünk az autókat is megillető végtisztességről... Két képpel illusztrálva tettük szóvá a hét elején: a roncsautóknak semmi keresnivalójuk a váras útjain. Az utolsó tulajdonosnak nem a lelkiismeretére kellene bízni, mit tesz a ronccsá vált kocsival, hanem kötelezni kellene, szállíttassa el. .Ujházy E.-n 3 a Csanádi utcából sorainkkal vitába szállt: „Először 13: van-e Szegeden olyan hivatalos szerv, amely a roncsautókat elszállítja, ahová be lehet jelenteni a megboldogult pontos címét. Persze, a cikkben feltüntetett pár forintért! Sajnos, én úgy tudom, hogy Ilyen szerv nincs, de ha van, kérjük, szíveskedjenek megírni. Még megemlíteném, hogy ezek a gépkocsi-tulajdonosok megérdemlik a részvétnyilvánítást ls, mert elvesztették legközelebbi hozzátartozójukat, talán a vagyonukat. mert minden pénzükért igyekeztek életben tartani a kocsit — de a sok áldozatos munka ls kárba veszett. Ezután jönnek a temetési gondok, a végtisztesség megadása. Nincs temetkezési vállalat, nincs temető, így a döglött kutya sorsára jut: marad az útszélen a roncs." Nos, olvasónk soraival élve: van „temetkező' — a városgazdálkodási vállalat és van temető: a MÉH. A vállalat kocsija hívásra, vagyis írásos megrendelésre házhoz, azaz roncshoz megy a elviszi a MÉH-be a roncsot. A viteldíjat a távolság, a roncs térfogata szabja meg: az alsó határ száz forint. Eg olvasónk szerint biztosan drága. Mint ahogy megértéssel ítéli meg — s nem ell — a tulajdonosokat is. akik, szegények, milyen kárt szenvedtek ... Szerintünk azonban Inkább a városkép sínyli meg az Ilyesmit. S a mi mérlegünk serpenyőjében ez mégiscsak nagyobb súly, mint egy-két ember érdeke, százkétszáz forintja... Huzavona Dorozsmán Király Mátyásné (Kun ü. 41.) levelében még vitarészletek is vannak. Az ügy mégsem érthető eléggé. Levélírónk december elején vett 000 kilő takarmánykrumplit a dorozsmai zöldségboltból. A házhoz szállított krumplit másnap mérték meg — nem volt meg a súly, 150 kiló hiányzott, s a már kifizetett vételár is több volt, 1,20 forint helyett 2 forint. A reklamáció és az azután következő huzavona leírása tölti meg a levelét. Úgy véljük, kívülálló ebben a helyzetben csak ronthat a dolgon, mégiscsak a ZÖLDÉÍlT-tel kell rendezniük vitájukat. Mert lehet, hogy egyszerűen csak a sokat Idézett figyelmeztetésnek kellett volna olvasónk eszébe jutnia: „utótagos reklamációt nem fogadunk el..." Rendezetlen az udvar özv. Kovács Mlhályné, a Hunyadi János rugárút 19bon lakik, egy „volt" udvari lakásban. Miért ír am azt, hogy „volt" udvari lakás? Ezelőtt három évvel elbontották az udvari kerítést azzal, hogy kell a terület az új építkezéshez. Ez rendben ls lett volna, hiszen előbbutóbb úgyis helyreállítják a környéket. De sajnos ez azóta sem történt meg. így az udvari lakásból három év óta utcai lakás lett. A kerítés elbontásával sajnos az Illemhely b az utcára került, amit te'éz még az is, hogy közös illemhely. A házat 1978. máclusában elkezdték tatarozni. Akkor olyan szóbeszéd járta, hogy a tatarozott házzal együtt átadják a kész udvart is. Sajnos, ebből sem lett semmi. November e'ső napjaiban kezdtem megnyugodni, amikor megjelent öt ember az udvar helyreállítására. De nem ez történt. Több héten át itt álltak teljesen munka nélkül. Úgy gondolom, itt imár nem lehet munkaerőhiányra hivatkozni, inkább szervezési problémákra. Az egééi udvar nem nagyobb 60 négyzetméternél. Én úgy gondolom, jó szervezéssel egy hét alatt elvégezhető lett volna a munka. Nagyon szeretném tudni, Ilyenkor mi kerül a dolgozó lapjára heteken keresztül? Milyen címen fizetnek? 1978. december 16-án beszéltem a munkavezetővel és kértem, csinálják meg végre az udvart, mire 6 azt válaszolta: „ez már az idén se lesz készen." Ennek ellenére 1973. december 18-án reggel több emberrel és ezekkel a szavakkal megjelent: „na meg van elégedve?" Akkor gyorsan kibetonozták az udvar nagyobb ré3zét, a kerítés bctonalapzatához pedig elkészítették a vasakat. Az udvar azóta is félkész állapotban van. A dolgozók azóta ls munkakezdésre pontosan megjelennek, majd 4 órakor távoznak. Most a hideg miatt nem tudnak dolgozni. Várni kall, mert az emberek szerint —4 Celsius foknál hidegebb Hőben nem lehet betonozni. Én tisztában vagyok ezzel és lehetetlent nem is kívánok. De miért nom lehetett a hideg beállta előtt ezt a munkát elvégezni? Most már körülbelül két hónapja járnak ide az emberek. Gondolom, ez nemcsak nem gazdaságos így, hanem bosszantó is." Ezzel a levéllel nincs vitatkoznivalónk. Sobri Dóska utolsó rablása »* Se/e tes" tejföl, huliadékpapir Mi lehetett abban a két műanyag pohárban, amit Pftő'i telepen vásárolt december 29-én Kovács Mihály, Dalos utcai levelezőnk, január közepe táján már aligha lehet megil'apítani. A levélből úgy tudjuk, nem tejföl, mint ahogy a címke és az ár ígérte, hanem tej. Valószínűleg olvasónk nem tételez fel szándékosságot a tejipari vállalatról, a hiba bizonyára véletlen volt. S miután a felbontás utáni napokban az Üzletek zárva voltak, a poharak cseréjéről nem lehetett szó. Tekintsük hát az ügyet bocsánatosnak... Levélírónk a vas- és papírhulladék petőfitelepi gyűjtéséről ls hírt ad. Pontosabban csak adna: de a Végvári utcai hulladékgyűjtő telepet Ismét bezárták. Az okot nem tudjuk, ezt majd bizonyára meg'rjók a MÉH 11letókeaoi, azt azonban hírül adhatjuk: Tarjánban új átvevőhely nyílt, a Kereszttöltés utca 25. szám alatt. (Fél G-tól 4 óráig van nyitva.) Ez a te'ep pedig a pc'őfltelepieknok is elég közeli lehet. Sorokban A szegedi ÁFÉSZ a Tisza Gyöngye étterembe hívta régi tagjait, társadalmi munkásait, az alapítókat. A találkozóról számol be Kovács Mihály, mindannyiuk köszönetét tolmácsolva a szervezőknek, az ÁFÉSZ vezetőinek. A Postaláda lassanként tüzelőolaj-híradóvá alakul át. Jobban tudjuk, mikor melyik elárusítóhelyen van áramszünet; szivattyúhiba, üres tartály, mint azok, akikre az „orvoslás" tartozik. S mert a Postaláda közvetítésével a panaszok sokszor csak egy hét múlva intézhetők el, ezért arra kérjük levélíróinkat: közvetlenül az AFOR algyői telepvezetőjének • címezzék soraikat. Megyesl János (Tarján 330-as épület, IV. emelet 15.> kérdésére a MÁV Szegedi Igazgatóságának munkatársai bi'onvúra válaszolnak majd. Levélírónk nvugdijas. felesége nem dolgozik, s nerr is kan nyugdijat. A kérdés: a kedvezményes utazási Igazolványokat a férj megosrthníja-e feleségével, aki méz 55. életévét nem töltötte be? Válaszol az illetékes Veszélyes a villanypózna című cikkünkre — amely a villanyoszlopokra rakott gólyafészkek okozta gondokról szólt — a Dá! magyarországi Áramszolgáltató Vállalat igazgatóin. Vajda Gvörgyválrszolt. Ígérete szerint március közepéig, a eólyák várható megérkcésrig a vá'ta'nt e-"*37. területin — tehá* Bárs és" Békés melyében 1— fölszerelik ozo'*nt a tartószerkezetéket a vl"nnvoszlopekra, amelyek védik n vezetéket. de nem akadályozzák védett madarunk fészkelését. összeállította: Pálfy Katalin A feudális társadalom elleni ösztönös paraszti tiltakozás egyik formája a betyárélet volt. Aki nem tu dott a jobbágyi kötöttségek szerint élni, nem oltárt idegen országokban császári zsoldosként szolgálni, vagy összeütközésbe kerül t a hatóságokkal, az gyakran választotta a társadalomkívüHségnek ezt a módját. A szegénylegények sokszor a nemzeti ellenállás népi hőseinek számítottak Elsősorban a gazdagokat fosztogatták, a falvak és puszták szegényel ezért segítették, támogatták Őket. A múlt század 30-as éveiben a Dunántúlon Sobrl Jóska volt a leghíresebb betyár. Eredetileg Pap Józsefnek hívták. 1834-ben kisebb lopásokért két évre bezárták a zirci börtönbe. Innén sikerült megszöknie, és mivel más választása nem volt, felcsapott betyárnak. Olyan hírre tett szert, hogy a környék betyárjai — Milfaisz, Mógor, Pap Andor — sorra csatlakoztak hozzá. Elsősorban Sopron, Vas, Veszprém és Győr megyékben tevékenykedtek. Utolsó nagy akciójuk Hunkár Antal földesúr kirablása volt — ez okozta a vesztüket ls. A nádor nagy számú katonaságot és zsanclárzágot rendelt ki kézrekerftésükre, a dunántúli vármegyékben statárium lépett életbe. Sobrlra és társai: J magas vérdíjat tűztek kl. Hunkár Antal Szolgagyőrött történt kirablásáról több korabeli híradás* találhatunk, elsősorban családi levelekben. A Tolna megyei Csapó Dánielnek például sógora, Glndly Antal több levélben is beszámolt a rablásról. A gyors és részletfes híradást azért tartotta szükségesnek, hogy Tolna vármegye nemesei ls készüljenek fel az esetleges betyártámadásra. „Javaitokat, pénzeiteket jó előre ellátni. biztos helyre hcrdanl talán nem íog ártani" — tanácsolta. „Tudtodra adni kívánom — szólt a levél — azon szomorú hírt, hogy folyó hónak 8-ik éjjelén szeretett barátunk, Hunkár Antal házában meglepetvén, csúfosan kiraboltatott Sobri és társai által". Az egész csaoat megszállta a házat, úgy, hogy „kiki a rablók közül kötelességét előre" tudta. Sobri Hunkárral foglalkozott: :, felvont dupla pisz'olt mellének szegezvén az úrnak, parancsolta nckle, mtaden pénzét s ezüstjét elől adni". Egy másik betyár „az asszony! ékességeket elől kérvén az asz~*env*ágtól, s minden. ami rékiek megtetszett össze*"*edtéV. ... de r-*- ez a*--rortvpak Je»v*vfirfljét is ujiáról lehúzván". Hunkárt ezstán leparancsolták a pincébe, ahol a betyárok „magokat felborozván" eltávoztak, „az urat ottan bézárván". lálható az udvaron. Itt lepték meg „s azonnal körülvették — szárnyalták inkább. s így kísérték fel a grádicson, s magoknak mindent íelnyittattak, dúltakfúltak javaiban". A levél ré ízletes leírást ftd a betyárok viseletéről: „mindannyian kanász szűrben, dupla puska, két pisztol s baltával felfegyverkezettek. s fehér hosszú rojtos gatya" van rajtuk. „Úri forma magas tetejű kalap, de n-m igen nagy karimával, széles fekete pánt'ika rajta két arany s ezüst zsinór ío-rna belé szőve". A beszámoló szerint annyira meglepte Hunkárt az egyformasásuk, hogy azt hitte először, a vármegye pandúrjai. Mondta ls nekik: „no Ideje Is már, hogy Ide is tekintettek egyszer". Sobrl Jóska a veszprémi főszolgabíró Jelentéle szerint ekkor 27 esztendős volt, magas, au'ór termetű, vállban-és csípőben széles, fehér, tiszta, kisasszonvos képű. fekete nyírott hajú. fölfelé átló kis bajuszú, fekete szemű ember. Glndly Antal hfrül adta Csapó Dánielnek, hogv az egyik haramiát. Mllfaiszt sebesülten egy kocsmában elfogták. Megtalálták nála Hunkár 700 forintját, é3több arany holmiját. A betvár, aki a leírás szerint „különösen szép fiatalember", mindent bevallott. A s*atárlálls bíróság azonnali nksrztésra ítélte. A levél részletesen beszámol a betyárok ftldözé-éről. „Itt 20 ezer embe-. amint mondatik 4 regimentbe'! katonasággal hajtja 10 napig, s minden klki'tat'.atik, a legkisebb csárda ts... kerületi vadászat tart .tik T—1 vármegyében, azzal a bizodalommal", hogy a rablók nem tudnak á menni a gyűrűn. A Dunát egész hosszában draeonyosokkal rakták meg. „Ha eddig nem. ezután el nem mehetnek." Gindlv Antal harmadik levele 1837. január 10-én kelt. Örömmel közölte, hogy Hunkár elrabolt vagyonának nagy része megkerült. „A fő orgazda egy számadó magyar juhász volt Veszprém vármegye szélén." Itt „megfogatott két rabló — u. m. személyes leírásaik szerint ls olvasható első Nagy Járos — alias Mogor. második Kiss Jancsi — alias Fűmag vagy Kalarábl." Sobriról még egyelőre semmi hírt sem hallott Glndly. „Minden elkövettetik, hogy Pap Andor megkapattassék, ennek fejére 200 frt vagyon ígérve." Glndly Antal 1836. október 22-i levelében részletesen is leírta a rablást, ekkor már beszélt Hunkárral, mert tőle akarta megtudni, .hogy történhete Ily csúfos kirablása, kinek 17 'egyvere készen állott a rablók megköszöntésére". A betyárok támadása ünnepnap előtt való estén történt, amikor a cselédek nem tartózkodtak otthon. Sobriék előzőleg megfigyelték, hogy Hunkár minden este megnézi a lovait, ezért kint taA következő levelében Gindlv Antal már Csapó Dánieltől várt híreket, mivel Sobri a Tolna és Somogy határán levő lápafői erdőbe menekült. .Sokféle a hír, de egy sem bizonyos! Innend 50 gyalog katona 4 nap előtt már kiindult, ama Szakcs tájékán tanyázó rabló cimbora elfogására, két főtisztekkel" — Irta. Sobri és több társa valóban a lápafői erdőben keresett menedéket. Itt sikerült 1837. február 17-én ártalmatlanná tenni őket. A többszörös túlerőben levő katonaság körülkerítette az er dőben rejtőzködő betyárokat. Háromórás tűzharc alakult ki. Az egykorú leírás szerint „midőn Sobrl látta már, hogy elfogják, először a hozzá közeledő kapitányra szegezte pisztolyát, s mielőtt elsütné, visszafordítván úgy meglőtte magát, hogy a golyóbis szívén is keresztül hatván, azonnal kimúlt a világból". K. A